Kiállítások, 2017

Kemecsei Balázs és Dobák Diána fényképei Kazinczy Ferenc szövegeivel és rajzaival.

Harmincötödik életévében járt Kazinczy Ferenc, amikor 1794. december 14-én édesanyja házában, Alsóregmecen letartóztatták a Martinovics-féle jakobinus mozgalomban való részvétel vádjával. Hat és fél éven át a Habsburg-birodalom várbörtöneiben raboskodott: Budán, Brünnben, Kufsteinben és Munkácson. Fogságom naplója című visszaemlékezésében, Pályám emlékezete című önéletírásában és leveleiben adott számot börtönéveiről.

A magyar beszédművelési mozgalom történetét mutatja be Péchy Blanka 1960-as kezdeményezésétől egészen napjainkig.

Könyvek, emlékplakettek, oklevelek, újsághírek és fényképek adnak hírt a mozgalom előzményeiről, a Kazinczy-díj Alapítványról, az anyanyelvi ifjúsági versenyekről.

A tulajdonnevekről azt tanuljuk, hogy azok önálló jelentéssel nem bíró elemei nyelvünknek, s fő szerepük az egyénítés, a megkülönböztetés.

Mivel azonban többségükben köznévből fejlődtek, jelentéstartalmuk összefügg a megfelelő köznév jelentésével. Igen jól megfigyelhetjük ezt helyneveink esetében. Anyanyelvünk gazdagságát és játékosságát kihasználva az itt bemutatott 9 mondatba 48 hazai település nevét építettük be, sajátos módon szólaltatjuk meg tehát néhány városunk, községünk nevét.

Archaikus népi imáink nyelvi világa

A kiállítás 11 tablóján Erdélyi Zsuzsanna archaikus népi ima-gyűjtéseinek legkülönlegesebb darabjai elevenednek meg.

Egy kertben vagyunk. A „hasonlíthatlan szépségű Sátor-hegyek” ölelésében, ahol a Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertje helyén álló Magyar Nyelv Múzeuma füves udvara egybeolvad a szelíd emelkedésű dombon, a szép halmon elterülő parkkal.

Élő kiállításunkban azt mutatjuk be, hogy a szépirodalom miként ragadta meg az ember és a természet különlegesen összetett kapcsolatát. Az ember teremtése óta a keze alá szelídíti a világot – a megmaradás, az egészség és a szépség jegyében.

A tárlat középpontjában egy valaha használt lábbeli, Móricz Zsigmond bőrcsizmája áll.  Fehér László festőművész előbb grafikán, majd olajfestményen örökítette meg a csizmát, amelyet évekkel ezelőtt múzeumi tárgyként pillantott meg.  Festői olvasatában a lábbeli aurával bíró, szimbolikus erejű objektté nőtt. A relikvia és a két képzőművészeti alkotás mellett a kiállításon megtekinthető Móricz Zsigmond archív fényképe, amelyen e csizmát viseli és az író autográf kézirata, amely szintén a lábbelihez kapcsolódik.

Maurits Ferenc festőművész, grafikus, költő Újvidéken született 1945-ben.  Az újvidéki Iparművészeti Középiskola grafika szakának elvégzése után, 1966-tól 1983-ig az Új Symposion folyóirat grafikai szerkesztője, a lap arculatának megalkotója. 1983-tól 2000-ig a Forum Kiadó könyvtervezője, 1984-től a Híd folyóirat grafikai szerkesztője.

Harmadik alkalommal láthatóak hazai fotót használó vizuálisművészek photobookjai a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A photobook egy olyan művészeti kifejezőeszköz, ahol a fotóanyag szerves részét képezi a könyvformátum, azon belül a képek elrendezése, az anyaghasználat és a kötés. Egy-egy projekt ilyen formában való bemutatása jelentéstöbblettel bír, hiszen már nem csak láthatjuk az elkészült képeket, hanem kézbe vehetjük, tapinthatjuk azokat.

Adott két ember. Egy nyolcéves kislány és húszéves cselgáncsedzője. Nevezzük őket Annának és Jánosnak. Eltelik húsz év. Adott ugyanaz a két ember. A cselgáncsedzőből író lett, a kislányból fotóművész. Egyik felkéri a másikat egyik kiállítása megnyitására. És rájönnek, hogy sok mindenben nagyon hasonlóan látják a világot. Talán a cselgáncs teszi? Japán nevén dzsúdó, vagyis a „szelíd út".

KASSÁKIZMUS