Mit tehet egy irodalmi múzeum, ha komolyan vesz egy ENSZ-egyezményt? Kezdjük ott – mi is ez a szóban forgó egyezmény? A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény jogot biztosít a tanulásban akadályozott és az értelmileg akadályozott embereknek arra, hogy általában az információkhoz, azon belül például a kultúrához, az irodalomhoz az általuk érthető különböző nyelvi szinteken, azaz egyszerűen és könnyen érthetően juthassanak hozzá. Megannyi kétely, kérdés, dilemma, inspiráló tanácstalanság, ha a hogyan alapvető kérdésére keressük a választ. Mi – több mint másfél év közös gondolkodás, kutatás eredményeként – két hogyanra mutatunk be megoldási lehetőséget kötetbemutató konferenciánkon és workshopunkon:
Hogyan lehet infografikákkal elkezdeni akadálymentessé tenni egy múzeumi teret?
Hogyan lehet szépirodalmi szövegeket (történetesen Petőfi-textusokat) úgy hozzáférhetővé tenni tanulásban és értelmileg akadályozott embereknek, hogy ne csak érthetőek, de irodalmiak is legyenek? Hogyan lehet az illusztrációt művészi szintre emelve kép és szöveg komplex játékát létrehozni?
15:00–15:10 Egyszerűen irodalom
Nemes-Jakab Éva és Horváth Péter László az egyszerűen érthető és a könnyen érthető irodalmi szövegek készítésének módszertani kihívásairól tart gondolatébresztő előadást. Egyúttal megosztják a Petőfi Irodalmi Múzeum Múzeumpedagógiai Főosztálya koordinálásában lebonyolított másfél éves kutatási és fejlesztési folyamat legfontosabb tapasztalatait.
15:10–15:20 Otthon a múzeumban
A bonyolult alaprajzok, hosszú folyosók, jelöletlen ajtók, ismeretlen rendeltetésű tárgyak között eligazodni senkinek sem könnyű. Az információközlés módja vagy annak hiánya sokakat kizár a tájékozódásból. A Kassák Múzeum munkatársai olyan infokommunikációs rendszer kialakításán dolgoznak, amely színes piktogramjaival kisiskolásoknak, időseknek vagy megértési nehézséggel élő embereknek is otthonos, biztonságos hellyé varázsolja a múzeumot.
15:20–15:30 Infokommunikációs akadálymentesítés a múzeumban és a kék hajú János vitéz
Bodonyi Panni és Szmolka Zoltán tervezők beszélnek arról, hogyan tudják megvalósítani a könnyen érthető kommunikáció szempontjait munkájukban. Két mintaprojekten keresztül, ahol múzeumi infokommunikációs ikonokat és a János vitéz illusztrációs kiadványát készítették, mutatják be röviden a tapasztalataikat.
15:30–16:00 A mi történetünk – kerekasztal-beszélgetés
A János vitéz első három énekét Nógrádi Gergely alkotta újra könnyen és egyszerűen érthető nyelvi szinten, folyamatosan finomítva, alakítva, változtatva a textusokon, nem kis részben Cziráki Zsolt észrevételeit követve. Gergely és Zsolt, író és olvasó – bár sokat köszönhetnek egymásnak – még sosem találkoztak, most egy asztalnál ülve beszélgetnek arról, mit jelentett számukra ez a munka és mi a véleményük az elkészült kötetről.
16:00–16:30 Szünet
16:30–17:15 Workshop I. Cziráki Zsolt–Horváth Péter László–Sallai Ilona Éva: Hogyan készítjük mi a könnyen érthető információt?
A workshop célja, hogy a résztvevőknek – gyakorlati feladatokon keresztül – bemutassuk, láthatóvá tegyük az egyszerűen és könnyen érthető információ készítésének lépéseit.
A bevezető részben felvázoljuk, hogy mi lehet a probléma a múzeumi információval, milyen megoldást kínálunk e probléma megoldására, és mire jó az egyszerűen és könnyen érthető információ.
Ezt követően a workshop résztvevői is kipróbálhatják magukat: hogyan írnának át ők múzeumi szövegrészletet egyszerűbben érthető nyelvi szintre. A gyakorlati feladat megoldása közben a szókincs és a nyelvtani szerkezetek tudatos átgondolására törekszünk.
Majd megmutatjuk, hogyan ellenőrizzük a helyben készült szövegek érthetőségét.
A workshopot a résztvevők tapasztalatainak összegzésével zárjuk.
16:30–17:15 Workshop II. Nemes-Jakab Éva: Irodalom (nem annyira) egyszerűen
Amikor azért olvasunk egy szöveget, hogy konkrét tudástartalomhoz vagy információhoz jussunk, a nyelv szerényen háttérbe lép és szinte átlátszó eszközként szállítja a szövegben közölt tartalmat: ezért maga a szöveg könnyen felcserélhetővé válik akár egy fotóval, egy piktogrammal, akár egy másik nyelvi kóddal (például más természetes nyelvvel vagy egyazon nyelv könnyen vagy egyszerűen érthető nyelvi szintjével).
De mi a helyzet, ha a szöveg nem elsősorban információk közlése miatt született, hanem esztétikai olvasásélményt szeretne kínálni? Mi a helyzet a szépirodalmi művekkel, amelyekben nyelv és tartalom együtt teremtik meg a Szépség azon formáját, amivel a mű egy másik világba viszi olvasóját és utat nyit a saját belső, mélyebb tartalmai (gondolatai, érzései, emlékei) felé, kíséri az úton és segít ezeket megértenie is?
Vajon mi történik az irodalmi mű Szépségével, ha a szöveg nyelvét egy másik nyelvi kóddal cseréljük fel?
Vajon továbbra is ki tudja fejteni a fentemlített jótékony hatását, ha az egyszerűség és érthetőség jegyében újrameséljük?
Az elmúlt másfél évben a kutatócsoportunkat ez a kérdés foglalkoztatta.
A műhelymunkán tovább keressük a választ, immár a résztvevőkkel. Arra hívunk mindenkit, hogy a János vitéz kapcsán, irodalmi és (gyógy)pedagógiai szempontból a mű azon alkotóelemeiről gondolkozzunk, amik átvihetőek és amik átviendőek a tanulásban akadályozott és értelmileg akadályozott olvasók számára történő újramesélés során. Mely elemek megőrzésével és melyek elhagyásával teremtődik meg az az örömteli olvasásélmény, ami nélkülözhetetlen alapja az olvasóvá válásnak?
17:15–17:30 A két workshop résztvevői – egyre kötetlenebb formákban – megosztják egymással tapasztalataikat.
17:30–18:00 Kötetlen beszélgetés.
A részvétel természetesen ingyenes, de a hely véges, ezért kérjük, regisztráljon az alábbi online felületen:
1033 Budapest, Fő tér 1.