Elsődleges fülek
Hisszük, hogy a sikerült művek önnön-magukat kötelezik el, alkotójuk külső beavatkozása nélkül; – a sikertelen, mert belső hitel nélküli műveken az elkötelezettség sem segít. (Magyar Műhely, 1966/XI.)
Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy mennyiben különbözik a nyugati magyar emigráció sajtója a hazaitól, célszerű e két fórum funkcióit szemügyre vennünk. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk, hogy a magyarországi hírlapok legfőbb hivatásuknak a hírközlést, az orientálást és a kultúraközvetítést tekintették egy meghatározott ideológia jegyében. Ezen célokkal szemben az emigrációban alapított lapok néhány sajátos kívánalomnak is meg kellett, hogy feleljenek.
Mert akkor volt jó, amikor fiatalon az ember elvesztette magát Párizsban, mint valami Bakonyban Adyval; amikor a fénybetűk álló zuhataga, a fekete kövek, a Louvre s a tetőüléses emeletes sárga omnibuszok, a montmartre-i híd alatt sírjában fekvő Zola és Stendhal emléke, a vol-au-vent vajas íze és a mi-septier vörös bora apró részekre osztották és felszívták az embert... »
(...) a progresszív magyar szellemi élet emberei az alá a keserves kényszer alá kerülnek, hogy nyugati tanítómestereiket, s ezzel egész szellemi formációjukat meg kell tagadniuk. Ez a folyamat lehetetlenné teszi, hogy jövőmet mint író Magyarországon képzeljem el (...)
-
-
