Moldova György

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Moldova György (Budapest, 1934. március 12. – Budapest, 2022. június 4.)

Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas író. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Élete

Moldova György 1934. március 12-én született Reif György néven Budapesten, szegény sorban élő kőbányai zsidó családban. A vészkorszakot a budapesti gettóban élte meg családjával. Elemi iskolai tanulmányait a Pongrácz úti iskolában, a középiskolát a Szent László Gimnáziumban végezte, ugyanakkor már fiatalon végzett kétkezi munkát, hogy támogatni tudja testvéreit és édesanyját. 1952-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára, de tanulmányait megszakította: bár 1957-ben minden vizsgáját sikeresen letette, a Rajk-perről szóló tervezett színdarabját nem fogadták el diplomamunkaként. (Diplomáját később, a nyolcvanas években vehette át.) Néhány évig fizikai munkából tartotta fenn magát, dolgozott kazánszerelőként és bányászként is. Az ötvenes évek végétől dramaturgként foglalkoztatták a filmgyárban – részben e korszakhoz köthetők népszerű színházi és filmes munkái (Szerelemcsütörtök, 1959; Légy szíves, Jeromos, 1962; Arrivederci, Budapest!, 1966) –, majd 1964-től szabad foglalkozású íróként kereste a kenyerét.

Első novelláit 1955-ben publikálta az Új Hang és a Csillag folyóiratokban (Veres Péter tanácsára ekkor vette föl a Moldova nevet); a kőbányai munkások világát megelevenítő szövegek feltűnést keltettek az irodalmi közéletben, így jó pár évvel később, 1963-ban megjelent első elbeszéléskötetét, Az idegen bajnokot, majd ezt követő műveit is megkülönböztetett figyelemmel kísérte a kritika. A hetvenes évekre – köszönhetően nagy érdeklődést kiváltó riportjainak, népszerű szatíráinak, illetve szerzői termékenységének – az ország egyik legismertebb és legolvasottabb írója lett. Évről évre megjelenő vegyes műfajú kötetei számos kiadást megértek, s a nyolcvanas években életműsorozata is indult a Magvető Kiadónál.

Moldova magánemberként visszafogott életet élt, a szélesebb nyilvánosság keveset tudott családi életéről. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján házasodott meg, első felesége Léhner Zsuzsa volt, akitől két lánya született, Moldova Zsófia (1975) és Moldova Júlia (1977). (Mindezekről utolsó kötetében, a 2021-es Két szerelem első részében árult el legtöbbet az olvasóknak.) Felesége halála után, 2021 telén újra megnősült, szerkesztőjét, Palotás Katalint vette el.

Népszerűsége ellenére azonban vitatott szerző is volt. Elszigetelődése a kortárs irodalomtól – a korai élénk kritikai visszhang ellenére – már 1989 előtt megkezdődött, egyfelől saját döntései, emberi konfliktusai és írói alkata, másfelől a mindenkori kánonoktól független, elsősorban az olvasói igényeknek megfelelni kívánó művei miatt. Leglátványosabban elsőként az 1988-as rendőrszociográfia, a Bűn az élet kapcsán került politikai támadások kereszttüzébe a cigánybűnözés egyoldalú ábrázolása miatt. Később a bős–nagymarosi vízlépcső munkálatait sürgető kormánydelegációban vállalt szerepe és a témáról írott könyve (Ég a Duna!, 1998) miatt érte sok kritika. A kilencvenes évektől egyre több nyilatkozatában tett hitet a Kádár-rendszer mellett, így – bár olvasói népszerűsége töretlen maradt – idővel elszigetelődött az irodalmi élettől és az értelmiségi köröktől. Legtöbb vitát kiváltott (s ezzel együtt egyik legnagyobb példányszámban eladott) könyve a Kádár Jánosról írt kétkötetes monográfia (2006), melynek megjelenését számos közéleti-politikai vita követte. Ettől az időszaktól kezdve Moldova György kevéssé mint kortárs író, sokkal inkább mint politikai véleményformáló volt jelen a magyar nyilvánosságban – utolsó éveiben is számos alkalommal nyilatkozott aktuálpolitikai kérdésekről.

2022. június 4-én szombat délelőtt, életének 89. évében hunyt el otthonában, családja körében.

 

Novelláskötetek és regények

Első kötete, Az idegen bajnok az 1955 és 1963 között megjelent novelláit és kisregényeit gyűjtötte egybe. E gyűjteményben már jól láthatóan elkülönül Moldova szépprózai munkásságának két jellegzetes vonulata: a Kalina Pál, a Mandarin, a híres vagány és az Ördögh Feri és a Tizenkét Házak című novellák a külváros karakteresen megrajzolt hőseivel népesültek be, viszont a kötet nagyobb lélegzetű szövegei (A Szentháromság pusztulása, Éjszakai villamos, Magányos pavilon stb.), élükön a címadó elbeszéléssel, már a későbbi Moldova-regények témáit és elbeszélésmódját vetítik előre. Míg a korai novellák folytatását Moldova atmoszférateremtő, szociografikus megfigyeléseket tartalmazó, de alapvetően anekdotikus narrációjú (hol humoros, hol inkább szatirikus) kisprózájában találjuk meg – például a Gázlámpák alatt (1966), a Tetovált kereszt (1969) vagy a Ferencvárosi koktél (1974) történeteiben –, addig a negyvenes-ötvenes évek társadalmi változásait és politikai töréseit egy-egy individualista hős sorsán keresztül bemutató elbeszélések iránya a hatvanas évek közepétől megjelentetett regényciklusaiban teljesedett ki.

Moldova első regénye 1964-ben jelent meg Sötét angyal címmel, melyet rövidesen további öt regény követett a hetvenes évek közepéig. Ekkor írott munkái nem csupán tematikusan kapcsolódnak egymáshoz – legtöbbjükben a negyvenes-ötvenes évek Magyarországára helyezi a cselekményt, a háború, a Rákosi-rendszer és 1956 utóéletét kutatva –, hanem műfaji-poétikai szempontból és a megjelenített alakok, színterek vonatkozásában is. Az 1963 és 1972 közötti szűk évtizedben keletkezett regények – Az idegen bajnokban már megjelent, későbbi önállóan is kiadott Magányos pavilon (1966), a Malom a pokolban (1968), Az elbocsátott légió (1969) és A változások őrei (1972) – középpontjában egy-egy magányos igazságkereső hős áll (Válent Csaba, Flandera János, Schmidt Flórián), akik a megváltozott társadalmi viszonyok, mobilitási csatornák, történelmi jelentőségű politikai események zűrzavarában igyekeznek érvényesülni, meglelni helyüket a világban. E művek mindegyike beilleszthető a nevelődési regény műfajhagyományába, ugyanakkor a cselekményvezetést gyakorta romantikus lektűrbe és bűnügyi történetbe illő szüzséelemek színesítik. A felsorolt regények oly mértékben hasonlóak a feldolgozott témákat és a megjelenített hőstípusokat illetően, hogy rendszerint a szereplők kapcsolódásai is visszatérő elemek: ez utóbbi relációk leggyakrabban feltűnő esete a munkájukban, magánéletben kiteljesedni nem tudó önfeláldozó nőalakok és az ambivalens megítélésű, nem ritkán önző és öntörvényű férfiak szerelmi vonzalma. Mint Moldova több értelmezője (Tarján Tamás, Erdődy Edit) is kifejtette: regényei önmagukban sikerületlenek, elnagyoltak, értéküket sokkal inkább a jól sikerült epizódokban felbukkanó találó megfigyelésekben, szűkös nyelvi eszköztárral megjelenített, lényeglátásról tanúskodó valóságleírásokban ismerhetjük fel.

Mondhatni az egész életműre érvényes ellentmondás feszül Moldova írásmódja, tárgy- és műfajválasztása, illetve alapvető írói hajlama között. Míg a közelmúlt magyar történelmére irányuló érdeklődés és a puritán, realista stílus mély valóságfeltáró igényről tanúskodnak, Moldova valójában a nagy mesélő írói archetípusának feleltethető meg: hétköznapi hőseinek küzdelmei (benső lélektani vívódásaik és a lét igazságtalanságai ellen vívott többnyire sikertelen harcuk) mitikus távlatokat nyernek. Mint Az idegen bajnok című kisregény főhőse, Ljubomir Bezdomen fogalmaz: „Én mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát.”

Moldova regényírásának legjelentősebb (egyben utolsó) fordulatát az 1973-ban megjelent, a korábbiaknál jelentősebb kritikai elismerésben részesült Negyven prédikátor című történelmi példázat hozta el, amely Kocsi Csergő Bálint naplója alapján mutatja be a protestáns eszmék mellett kitartó, rabságot szenvedő 17. századi prédikátorok helytállását. E korszakból kiemelendő még az önéletrajzi elemeket tartalmazó 1975-ös regény, A Szent Imre-induló, mely a hazai zsidóság életvilágainak és a budapesti gettó atmoszférájának hiteles ábrázolása okán különleges helyet foglal el a vészkorszak magyar irodalmi megjelenítései között, s amely regény folytatását Moldova 1981-ben írta meg Elhúzódó szüzesség címmel.

Moldova tárgyválasztásaiban és prózapoétikájában a hetvenes évek közepe után nem következtek újabb fordulatok: míg későbbi közelmúlt-történelmi vagy kortársi környezetben játszódó regényei (Méhednek gyümölcse, 1986; Az utolsó határ, 1990; A félelem kapuja, 1992; Harc az angyallal, 2015; Az utóvéd, 2016 stb.) a hatvanas-hetvenes években kidolgozott témáit variálták vagy aktualizálták; az 1998-as Ha jönne az angyal című történelmi regény motívumai a Negyven prédikátort idézik. Moldova írói érdeklődése és munkamódszere ekkorra, a hetvenes évekre rögzült: pályakezdésének izgalmas, kísérletező (főképp kisprózai) szövegei beilleszthetők a hatvanas évek társadalomábrázoló törekvéseibe (Sánta Ferenc, Gáll István, Fejes Endre, a korai Hajnóczy Péter), ugyanakkor a magyar prózairodalom későbbi fejleményeivel (tárgyiasság, prózafordulat, irodalmi posztmodern stb.) nem tudott, s nem is akart lépést tartani. Mindez persze annak is betudható, hogy Moldova legnagyobb sikereit nem is regényeivel, hanem szórakoztató, olvasmányos szatíráival, s még inkább a magyar lakosság szélesebb rétegei érdeklődését kiváltó riportjaival aratta, így a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától leginkább e szociografikus könyvekre „szakosodott” íróként tartották számon. S mint A bolygató című (2014) című önéletrajzi könyvében olvasható, maga is ezekre volt a legbüszkébb.

 

Szatírák, riportok, szociográfiák

Moldova elsőként a hatvanas évek második felében kezdett szatírákat megjelentetni, noha humoros, szatirikus, gyakran abszurdba hajló látásmódja már korai novelláiban is megnyilvánult. Első szatírakötete az 1967-es Elátkozott hivatal, mely a szocialista bürokrácia képtelenségeit jelenítette meg páratlan éleslátással, a magyar irodalom olyan szerzőivel teremtve folytonosságot, mint Mikszáth Kálmán és Örkény István. Utóbb életművének ez a korpusz lett az egyik legjelentősebb vonulata: egészen haláláig jelentetett meg szatíraköteteket, válogatott és újabb szentenciózus írásokat (humoreszkeket, aforizmákat), melyek közül A beszélő disznó (1978) című kötet a legemlékezetesebb.

Leginkább maradandó művei azonban a hetvenes években egymás után megjelentetett riportjai és szociográfiái. Már 1967-ben és 1971-ben is kiadta a Szépirodalmi Kiadó egy-egy sajtóriportokat összegyűjtő kötetét (Rongy és arany, Hajósok éneke), ugyanakkor országos elismerést az Írószövetség pályázatára írt Tisztelet Komlónak című városszociográfiával szerzett, mely a Magyarország Felfedezése sorozatban jelent meg 1971-ben. A dunántúli szocialista bányászváros sajátos fejlődését bemutató könyvet újabb szociográfiák és riportok sora követte: Moldova írt könyvet textiliparról, kamionsofőrökről, Izraelről, jogászokról és a magyarországi börtönökről is. E műfajban a legjelentősebbet Az Őrség panaszával (1976) és az Akit a mozdony füstje megcsapott (1977) című vasutasriporttal alkotott, bennük kellő érzékenységgel, kritikával és humorral szólaltatta meg a felemás társadalomfejlődés és a szocialista átalakulás hazai nyerteseit és elszenvedőit – a globális, rendszerszintű összefüggések megfogalmazása helyett egyéni sorsok tanulságait keresve, akárcsak mint korábban említett regényeiben. A rendszerváltás után íródott város- és tájszociográfiák (Balaton, Miskolc, Ormánság) és az egészségügyről, környezetvédelemről, borkultúráról, mentőkről és a nyugdíjasok helyzetéről szóló riportok színvonala azonban már elmaradt korábbi műveiétől, ez utóbbiak sok esetben eredendően ideologikus (leegyszerűsítően elit- és kapitalizmusellenes) művekként íródtak, átcsapva a politikai vitairat műfajába.

 

Önéletrajzi írások

Moldova utolsó pályaszakaszában – a kétezres évektől haláláig – számos önéletrajzi munkát publikált. E művekben egyszerre jelenik meg az idősödő író emlékállításra, létösszegzésre irányuló benső igénye és a személye körül kialakult gyakran heves vitákhoz való hozzászólás, az azokban való önpozicionálás kényszere. Első ilyen műve a Régi nóta (2002) volt, melyet aztán önéletrajzi töredékeinek 2004-ben meginduló sorozata, Az utolsó töltény követett a maga tizenhárom kötetével. E sorozat jóval több, mint Moldova saját maga által elbeszélt (szakadozott) élettörténete: sajátos perspektívából tudósít a 20. századi magyar történelem meghatározó eseményeiről és azok társadalmi gyökereiről (szinkronban az írás folyamatára, tehát a 2004 és 2021 közötti évekre tett szerzői reflexiókkal), emellett különleges fénytörésbe állítja a magyarországi zsidóság helyzetét és a zsidó identitáshoz való viszony 20. századi és mai dilemmáit. Önéletrajzi írásnak tekinthető továbbá a Magvető egykori igazgatójáról, Kardos Györgyről (2001) és a Kádár Jánosról (2006) szóló monográfia, illetve az életmű egyik utolsó darabja, az Iványi Gáborról készített riport (Az Úr jó vitéze, 2019–20) is, hiszen e művek – tárgyválasztásuk, s a megelevenített szereplőkhöz fűződő személyes vagy eszmei kapcsolat okán – önportrékként is olvashatók. A 2010-es években megjelent Moldova-kötetek közül kiemelkedik a magyar labdarúgásról (főképp a Vasasról) szóló vallomás, A szent labda (2012), az írás fortélyait fejtegető Fej vagy írás (2015), valamint A bolygató (2014), melyben sikereivel, kudarcaival, emberi konfliktusaival s a személye körüli vitákkal kívánt számot vetni, nyilvánosságra hozva többek között a hetvenes-nyolcvanas években készült megfigyelési aktáinak egy-egy adalékát is. Ez utóbbi művekből rekonstruálható az idős író régen rögzült világszemlélete, mentalitása, erkölcsi felfogása, emellett pedig (leginkább a Fej vagy írás lapjain) képet kaphatunk Moldova szerteágazó műveltségéről, s a magyar és világirodalom nagyjaihoz fűződő emberi és alkotói viszonyulásáról is.

 

Fontosabb díjak, elismerések

1967 − SZOT-díj

1973, 1978 − József Attila-díj

1981 − Karinthy-gyűrű

1983 − Kossuth-díj

1993 − Nagy Lajos-díj

1994 − Maecenas-díj

2010 − Prima Primissima-díj

2022 − Radnóti Miklós antirasszista díj

 

Az életrajzot Radnai Dániel Szabolcs írta.

Bibliográfia

Életműsorozat

(Urbis Kiadó, Budapest, 2007–)

Az idegen bajnok. Novellák. Bp. 2007. Urbis, 318 p. (Életműsorozat 1.) = Szentendre. 2018. Urbis, 276 p.

Az Elátkozott Hivatal. Bp. 2007. Urbis, 308 p. (Életműsorozat 2.)

Magyar atom. Bp. 2007. Urbis, 298 p. (Életműsorozat 3.)

Sötét angyal. Regény. Bp. 2007. Urbis, 248 p. (Életműsorozat 4.)

Árnyék az égen – Gázlámpák alatt. Bp. 2007. Urbis, 296 p. (Életműsorozat 5.)

A negyven prédikátor. Bp. 2007. Urbis, 230 p. (Életműsorozat 6.)

Aki átlépte az árnyékát... – Akit szerettek a nők. Bp. 2007. Urbis, 292 p. (Életműsorozat 7.)

Szabadíts meg a Gonosztól! I–II. Riport a börtönökről. Bp. 2007. Urbis, 278+208 p. (Életműsorozat 8–9.)

Hajósok éneke. Bp. 2007. Urbis, 366 p. (Életműsorozat 10.)

Malom a pokolban. Regény. Bp. 2007. Urbis, 248 p. (Életműsorozat 11.)

A változások őrei. Regény. Bp. 2007. Urbis, 186 p. (Életműsorozat 12.)

Akit a mozdony füstje megcsapott. Szociográfiai riport. Szentendre. 2018. Urbis, 392 p. (Életműsorozat.)

Önálló kötetek

Az idegen bajnok. Novellák. Bp. 1963. Szépirodalmi, 436 p. = 2. kiad.: Bp. 1970. Magvető, 299 p.

Sötét angyal. Regény. Bp. 1964. Szépirodalmi, 281 p.

Gázlámpák alatt. Elbeszélések. Ill.: Gazsó Rozália. Bp. 1966. Szépirodalmi, 259 p. = 3. kiad.: Bp. 1977.

Magányos pavilon. Regény. Bp. 1966. Magvető, 215 p. = Bp. 1979.

Akar velem beszélgetni? Kisregények. Bp. 1967. Magvető, 313 p.

Az Elátkozott Hivatal. Elbeszélések. (– Gumikutya. Kisregény.) Ill.: Rékasi Csaba. Bp. 1967. Magvető, 279 p.

Rongy és arany. Riportok. Ill.: Kühnel-Szabó József. Bp. 1967. Móra, 155 p. (Kozmosz Könyvek.)

A „Lakinger Béla” zsebcirkáló. Kisregény és novellák. Ill.: Hegedüs István. Bp. 1968. Móra, 154 p. (Kozmosz Könyvek.)

Malom a pokolban. Regény. Bp. 1968. Magvető, 341 p. = Bp. 1975. Magvető, 325 p. (Magvető Zsebkönyvtár.) = Bukarest. 1976. Kriterion, 421 p.

Tetovált kereszt. Riportok, humoreszkek. Bp. 1969. Szépirodalmi, 236 p.

Az elbocsátott légió. Regény. Bp. 1969. Magvető, 270 p.

Hajósok éneke. Válogatott riportok. Bp. 1971. Szépirodalmi, 434 p.

Tisztelet Komlónak. Szociográfia. Bp. 1971. Szépirodalmi, 259 p.

A változások őrei. Regény. Bp. 1972. Magvető, 260 p.

Negyven prédikátor. Történelmi regény. Bp. 1973. Szépirodalmi, 320 p.

Titkos záradék. Szatirikus elbeszélések. – Hitler Magyarországon. Kisregény. Bp. 1973. Magvető, 194 p.

Ferencvárosi koktél. H. Kovács történeteiből. Elbeszélésciklus. Bp. 1974. Magvető, 271 p.

Az Őrség panasza. Szociográfiai riportok. Bp. 1974. Magvető, 339 p.

A Szent Imre-induló. Regény. Bp. 1975. Magvető, 214 p.

Mandarin, a híres vagány. Novellák. Bp. 1976. Magvető–Szépirodalmi, 270 p.

Akit a mozdony füstje megcsapott. Szociográfiai riport. Bp. 1977. Szépirodalmi, 373 p.

Ellenszél. Válogatott riportok 12. (Hajósok éneke – Tisztelet Komlónak – Az Őrség panasza.) Bp. 1977. Magvető, 583 + 389 p.

A beszélő disznó. Szatírák. Bp. 1978. Magvető, 200 p.

Magyar atom. Elbeszélések, szatírák. Bp. 1978. Magvető, 607 p.

A szent tehén. Riport a textiliparról. Bp. 1980. Magvető, 681 p.

A törvény szolgája és egyéb történetek. Elbeszélések. Bp. 1980. Magvető, 203 p.

A Szent Imre-induló. Elhúzódó szüzesség. Regények. Bp. 1981. Magvető, 654 p.

Magányos pavilon. – Az elbocsátott légió. Regény. Bp. 1981. Magvető, 354 p.

Gázlámpák alatt. - Az idegen bajnok. Elbeszélések. Bp. 1982. Magvető, 501 p.

Égi szekér. Riport a mezőgazdasági repülőkről. Bp. 1982. Magvető, 427 p.

Tökös-mákos rétes. Elbeszélések, szatírák. Bp. 1982. Magvető, 166 p.

Titkos záradék. (= Hitler Magyarországon.) Kisregény. 4. kiad. Bp. 1984. Magvető, 208 p. (Rakéta Regénytár.)

A napló. Che Guevara élete. Bp. 1983. Magvető, 615 p. = 2. kiad.: Bp. 2005. Urbis, 514 p.

Tíz tucat. (A törvény szolgája és egyéb történetek. Tökös-mákos rétes. A Puskás-ügy. Isten veled, India! és újabb írások.) Elbeszélések, szatírák. Bp. 1985. Magvető, 668 p.

Méhednek gyümölcse. Kisregény. Bp. 1986. Lapkiadó, 111 p.

A pénz szaga. Riport a kamionsofőrökről. Szociográfiai riportok. Bp. 1986. Magvető, 394 p.

A Puskás-ügy. Elbeszélések. (– Szálljon a dal! Az ötödik sípszó. Kisregények.) Bp. 1986. Magvető, 394 p.

Árnyék az égen. Elbeszélések, karcolatok. Bp. 1987. Magvető, 327 p.

Az életem rövid. Kerüld a nőket! (H. Barta Lajos: Cirkuszi történet.Boldog vagy?) Négy kisregény. Bp. 1987. Lapkiadó, 227 p.

Ésszel fél az ember. Ill.: Várnai György. Bp. 1987. Népszava, 172 p.

Bűn az élet… Riport a rendőrökről. Bp. 1988. Magvető, 585 p.

Ki ölte meg a Holt-tengert? Riport Izraelről. Bp. 1988. PLKV, 145 p.

Malom a pokolban. – A változások őrei. Bp. 1988. Magvető, 501 p.

Az Abortusz-szigetek. Szatírák, történetek. Ill.: Kaján Tibor. Bp.–Pozsony. 1989. Magvető–Madách, 317 p.

Lopni tudni kell. Elbeszélések, karcolatok. Bp. 1989. Betűvető, 198 p.

Akit szerettek a nők. Börtönnovella. Bp. 1990. Pannon, 117 p.

A harmadik majom. Útirajz, riportok. Bp. 1990. PLKV, 198 p.

Szabadíts meg a gonosztól! Riport a börtönökről. Szociográfia. Bp. 1990. Pannon, 378 p.

A Szentháromság pusztulása. Ponyvaregény. [Mandarin, a híres vagány.] Két elbeszélés. Bp. 1990. PLKV, 54 p.

Az utolsó határ. Regény. Bp. 1990. Magvető, 309 p.

A néma súgó. Elbeszélések. Bp. 1991. Pannon, 192 p.

Az ördög lapot kér. Elbeszélések. Bp. 1991. Pik-Sys, 54 p.

A bal oroszlán. Humoreszkek és szomoreszkek. Bp. 1992. Pannon, 224 p.

A félelem kapuja. Regény. Bp. 1992. Pannon, 306 p.

Hitler Magyarországon. (Titkos záradék.) Kisregény. Bp. 1992. Maecenas, 152 p.

Tél tábornok. Humoreszkek. Bp. 1993. Pannon, 228 p.

A jog zsoldosai. Riport az ügyvédekről. Bp. 1994. Dunakanyar 2000, 235 [2] p.

A kalózok szeretője. Humoreszkek, szomoreszkek, nyomoreszkek. Bp. 1994. Dunakanyar 2000, 200 [4] p.

Kis aljasságok lányaimnak. Aforizmák magyarázattal. Ill.: Pápai Gábor. Bp. 1994. Dunakanyar 2000, 158 p. = 4. kiad. Bp. 2011. Urbis, 158 p.

Magyarország szennybemenetele. Riport a környezetvédelemről. Bp. 1995. Dunakanyar 2000, 290 [3] p.

Akit a múzsa fenéken csókolt… Bp. 1996. Dunakanyar 2000, 184 p.

A Balaton elrablása. Riport. Bp. 1996. Dunakanyar 2000.

Az ideális hadifogoly. Aforizmák magyarázattal. Ill.: Pápai Gábor. Bp. 1996. Dunakanyar 2000, 191 p.

A Kámfor Akció. Szatírák. Bp. 1996. Dunakanyar 2000, 124 p.

Lámpaláz. Tanácsok kezdő és haladó nyilatkozóknak. Bp. 1997. Dunakanyar 2000, 217 p.

Mint falu bolond pappal… Régi és új aforizmák. Bp. 1997. Kertek 2000, 477 p.

A rövid élet titka. Aforizmák magyarázattal. Ill.: Kaján Tibor. Bp. 1997. Dunakanyar 2000, 183 p.

Ég a Duna! Riport a BősNagymarosi Vízlépcsőről. Ill.: Haczay Zoltánné, Miklós Pálné, Vízy Zsigmond. Bp. 1998. Kertek 2000, 334 [5] p.

Ha jönne az angyal… Regény. Bp. 1998. Kertek 2000, 213 p.

„XX. század, lelépni!” Kalendárium a 2000. évre. Ill.: Kaján Tibor. Bp. 1999. Kertek 2000, 389 p.

A város hercege. Regény. Bp. 1999. Kertek 2000, 299 p.

Arrivederci, Budapest! Szatírák. Bp. 2000. Urbis, 351 p.

Európa hátsó udvara. Riport Keletről. Bp. 2000. Urbis, 494 p.

A mocsári hajós. Minimák. Bp. 2000. Urbis, 594 p.

Az ellopott főutca. Válogatott cikkek, tárcák, szatírák. Bp. 2001. Urbis, 400 p.

A sárkány fogai. Regénytrilógia. [A Szent Imre-induló. Elhúzódó szüzesség. – Az utolsó határ.] Bp. 2001. Urbis, 592 p.

Aki átlépte az árnyékát. Kardos György életrajza. Bp. 2001. Urbis, 313 p.

A végtelen vonal. Legenda a golyóstollról. Bíró László életrajza. Bp. 2001. ICO, 192 p. = Szentendre. 2017. Urbis, 215 p.

A postamester lánya. Szatírák. Bp. 2002. Urbis, 444 p.

Régi nóta. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2002. Urbis, 322 p.

Történelemóra. Bp. 2002. Urbis, 189 p.

Úszóverseny üres medencében. Aforizmák. Ill.: Kaján Tibor. Bp. 2002. Urbis, 164 p.

2003. 365 napos naptár M. Gy. gondolataival. Bp. 2002. Urbis.

A tékozló koldus 1–3. Riport az egészségügyről. [A mentők csillaga. – A foltozott halál. – Járókerettel Európába.] Bp. 2003. Urbis, 670 p.

A gyávák bátorsága. Regény. Bp. 2004. Urbis, 231 p.

Az utolsó töltény 1. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2004. Urbis, 235 p.

Az utolsó töltény 2. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2004. Urbis, 206 p.

Az utolsó töltény 3. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2005. Urbis, 297 p.

Az utolsó töltény 4. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2005. Urbis, 230 p.

Az utolsó töltény 5. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2005. Urbis, 234 p.

Az utolsó töltény 6. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2005. Urbis, 233 p.

Éjféli napsütés. Szatírák, karcolatok. Bp. 2006. Urbis, 192 p.

Kádár János I–II. Életrajz. Bp. 2006. Urbis, 560 p.

Az utolsó töltény 7. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2007. Urbis, 257 p.

Az utolsó töltény 8. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2007. Urbis, 225 p.

Az utolsó töltény 9. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2007. Urbis, 254 p.

Ha az Isten hátranézne... Riport és dokumentumok az Ormánságról. 1–2. Bp. 2008. Urbis, 192 + 224 p.

Kontra párti! Aforizmák. Bp. 2009. Urbis, 216 p.

Érik a vihar. Riport Miskolcról. 1–2. Bp. 2009. Urbis, 560 p.

Harcolj vagy menekülj. Riport a tűzoltókról. Bp. 2009–2010. Urbis, 400 p.

Az utolsó töltény 10. Önéletrajzi töredékek. Bp. 2010. Urbis, 322 p.

Keserű pohár I–III. Riport. [I.: Bortenger. II.: Aszú és parlag – Tokaj. III.: Villány – A borra épült város.] Bp. 2011–2012. Urbis, 260+214+150 p.

A szent labda. Emlék a magyar labdarúgásról. Bp. 2012. Urbis, 220 p.

Per Kádár sírjáért. Riport. Bp. 2012. Urbis, 120 p.

Üres telken ház alakú köd. Új aforizmák. Szentendre. 2012. Urbis, 114 p.

Az utolsó töltény 11. Önéletrajzi töredékek. Szentendre. 2013. Urbis, 160 p.

A beszélő disznó. – Józsi rendszert vált. – Mi, I. Viktor. Politikai szatírák. Szentendre. 2013. Urbis, 180 p.

A Nagy Októberi Összefogás. (– A néma súgó.) Politikai szatíra. Szentendre. 2014. Urbis, 128 p.

Zsidómentes övezet. Szentendre. 2014. Urbis. 155 p.

A bolygató. Szentendre. 2014. Urbis, 284 p.

Az utolsó töltény 12. Önéletrajzi töredékek. Szentendre. 2015. Urbis, 124 p.

Fej vagy írás. Az írói mesterségről. Szentendre. 2015. Urbis, 162 p.

Harc az angyallal. Regény. Bp.. 2015. Urbis, 162 p.

Az utóvéd. Regény. Bp. 2016. Urbis, 140 p.

Keserű cukor. Szatírák. Bp. 2016. Urbis, 144 p.

Optimista naptár - 2017. Bp. 2016. Urbis, 388 p.

Kegyelemkenyér 1–3. Riport a nyugdíjasokról. Bp. 2017. Urbis, 191+183+173 p.

Az új császár új ruhája. Szatíra. Bp. 2018. Urbis, 143 p.

A népet le kell váltani. Bp. 2018. Urbis, 184 p.

Előttünk az özönvíz. Bp. 2019. Urbis, 160 p.

Az Úr jó vitéze 1. Riport Iványi Gáborral. Szentendre. 2019. Urbis, 209 p.

Az Úr jó vitéze 2. Riport Iványi Gáborral. Szentendre. 2020. Urbis, 200 p.

Hátsó lépcső. Regény. Szentendre. 2020. Urbis, 236 p.

Az utolsó töltény 13. Önéletrajzi töredékek. Szentendre. 2021. Urbis, 140 p.

Két szerelem. I. Szentendre. 2021. Urbis, 140 p.

 

Társszerzővel írt kötetek

Moldova György – Gartner János: Szerelemcsütörtök. Vígjáték. Forgatókönyv. Rendező: Fejér Tamás. Bp. 1959. Hunnia Filmstúdió–Főv. Nyomdaip. Váll. Soksz. V., 151 p.

Gelléri Andor Endre: Keserű fény. Elbeszélések. Vál. és bev.: Moldova György. Bp. 1960. Móra, 261 p.

Malom a pokolban. Technikai filmforgatókönyv. Rendező: Maár Gyula. Bp. 1986. Hunnia Filmstúdió, 171 p.

Ének az aluljáróban. = In memoriam Kardos György. Bp. 1986. Magvető, 313 p.

Dobos János: Vagányok, kocsmák, zsaruk. Bev.: Moldova György. Bp. 1991. Multimix, 78 p.

Ez van… a szegénység természetes. Levélrészletek, aforizmák, tárcák. (Moldova György: A mocsári hajósából vett aforizmákkal.) Bp. 2002. Gyermekétkeztetési Alapítvány, 151 p.

Ladányi Mihály: Ének a jóistenhez. Válogatott versek. Előszó: Moldova György. Szentendre. 2005. Urbis, 210 p.

 

Idegen nyelven megjelent önálló kötetek

angol

Ballpoint. A Tale of Genius and Grit, Perilous Times, and the Invention that Changed the Way We Write. [A végtelen vonal. Bíró László életrajza.] (Ford.: David Robert Evanst.) North Adams, Mass. 2012. New Europe Books, 198 p.

 

A bibliográfiát összeállította Urbán László és a DIA.

 

Szakirodalom

Digitalizált szakirodalom

Pomogáts Béla: Moldova György. Jelenkor, 1966.

Tarján Tamás: Moldova György. Irodalomtörténet, 1975/2.

Erdődy Edit: Moldova György, a szépíró. Literatura, 1985.

Szakirodalom

Fenyő István: Fiatal novellisták. = F. I.: Új arcok – új utak. Bp. 1961. Szépirodalmi. 156–170.

Almási Miklós: Mozaikok. = Kortárs 1962. 1. sz. 105–110.

Gáll István: Moldova György. = Kortárs 1964. 1832–1835.

Mihályi Gábor: Szocialista új hullám a mai magyar prózában. Fiatal írók olvasása közben. = Kortárs 1964. 1105–1112.

Pomogáts Béla: Egy év a fiatal prózaírók műhelyében. = Magyar Ifjúság 1964. dec. 19.

Lengyel József: Moldova mesterhármasa. = Új Írás 1965. 4. sz.

Farkas László: Moldova György. = Kritika 1966. 5. sz. 38–44.

Illés Lajos: Moldova György. = Új Írás 1966. 2. sz. 79–83.

Pomogáts Béla: Moldova György. = Jelenkor 1966. 132–136.

Kántor Lajos: A mese vonzása? = Igaz Szó 1967. 2. sz. 926–927.

Rajk András: SZOT-díj. = Élet és Irodalom 1967. 18. sz. 2.

Valis Magda: Egy riport margójára. = Kortárs 1967. 1510–1512. (Moldova György: A tetovált kereszt című írásáról.)

Eörsi István: A szatíra komolyságáért. = Kritika 1968. 3. sz. 50–51. (Moldova György: Kettősverseny hegedűre és zongorára című szatírájának írói módszeréről.)

Földes Anna: A másik Moldova. = Kortárs 1968. 642–649.

Kun András: Vázlat Moldova Györgyről. = Alföld 1968. 11. sz. 55–62.

Almási Miklós: Mai fiatal novellisták. = Élő Irodalom. (Szerk.: Tóth Dezső.) Bp. 1969. Akadémiai. 355–380.

Kiss Aurél: Moldova Györgyről. = Palócföld 1969. 4. sz. 44–50.

Nácsa Klára: Moldova Györgyről. = Kritika 1969. 4. sz. 44–50.

Alexa Károly: Negyven prédikátor viharban. = Kortárs 1973. 3. sz. 527–528.; 5. sz. 863–864.

Illés Lajos: Moldova György. = I. L.: Kezdet és kibontakozás. Tanulmányok. Bp. 1974. Szépirodalmi. 324–338.

Tarján Tamás: Moldova György. = Irodalomtörténet 1975. 2. sz. 311–337.

Bodnár György: A külváros szépsége. = B. Gy.: Törvénykeresők. Bp. 1976. Szépirodalmi. 417–421.

Kardos András: Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott. = Jelenkor 1978. 3. sz. 284–285. (Ismertetés.)

Monostori Imre: Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott. = Irodalmi Szemle 1978. 3. sz. 274–275. (Ismertetés.)

Angelini, Maria Teresa: La satira di Moldova György. = Ungheria Oggi 1978. 10–11. sz. 44–45.

Császár István: Moldova György: Magányos pavilon. = Új Tükör 1979. 24. sz. 2. (Ismertetés.)

Ferdinándy György: Moldova György: Ellenszél. = Új Látóhatár 1979. 3–4. sz. 306–310. (Ismertetés.)

Kőháti Zsolt: Moldova György: Magyar atom. = Kortárs 1979. 5. sz. 793–796. (Ismertetés.)

T. Á. (Tóbiás Áron): Moldova György Gumikutyája – Párizsban. = Új Tükör 1979. 18. sz. 26.

Veszprémi Miklós: Milyen ember Moldova? = Új Tükör 1979. 16. sz. 27.

Balogh Ernő: Moldova György: Magyar atom. = Tiszatáj 1980. 10. sz. 106–107. (Ismertetés.)

Gáll István: Moldova György: A szent tehén. = Új Idők 1980. 10. sz. 106–107. (Ismertetés.)

Kőháti Zsolt: Moldova György: A szent tehén. = Kortárs 1980. 10. sz. 1667–1668. (Ismertetés.)

Lázár István: Moldova György: A szent tehén. = Élet és Irodalom 1980. 23. sz. 10–11. (Ismertetés.)

Szalay Károly: Moldova György szatírái. = Jelenkor 1980. 5. sz. 451–459.

Tóbiás Áron: Moldova György. = Hét 1980. 30. sz. 10.

Olszanski, Tadeusz: György Moldova = Odra 1980. 71–72 p. Wroclaw, 1980.

Lőcsei Gabriella: Moldova György: Parlament gebinbe. = Magyar Nemzet 1981. febr. 7. 4.

Berkes Erzsébet: Moldova György: A Szent Imre-induló – Elhúzódó szüzesség. = Élet és Irodalom 1981. 28. sz. 11. (Ismertetés.)

Fülöp László: Moldova György: A Szent Imre-induló – Elhúzódó szüzesség. = Alföld 1981. 7. sz. 81. (Ismertetés.)

Balogh Ernő: Moldova György: A törvény szolgája és egyéb történetek. = Alföld 1981. 7. sz. 81. (Ismertetés.)

Imre Mihály: Moldova György: Égi szekér. = Kortárs 1982. 12. sz. 1995–1998. (Ismertetés.)

Iszlai Zoltán: Moldova György: Égi szekér. = Élet és Irodalom 1982. 28. sz. 10. (Ismertetés.)

Sükösd Mihály: Moldova György: A napló. = Valóság 1983. 7. sz. 97–101. (Ismertetés.)

Tarján Tamás: Moldova György Titkos záradék. = The New Hungarian Quarterly 1983. 92. 215. (Színikritika.)

Kovács Sándor Iván: Mozaik Moldováról. = Új Tükör 1983. 14. sz. 11.

Tandori Dezső: Moldova György: A Puskás-ügy. = Élet és Irodalom 1984. 22. sz. 11. (Ismertetés.)

Mező Ferenc: Moldova György: A napló. = Új Írás 1984. 2. sz. 123–124. (Ismertetés.)

Simonffy András: Moldova arcai. A negyvenedik prédikátor. = Kritika 1984. 3. sz. 23.

Erdődy Edit: Moldova György, a szépíró. = Literatura 1985. 3–4. sz. 443–455.

Nagy László Kálmán: Moldova, a híres vagány – lengyelül. = Élet és Irodalom 1986. 18. sz. 4.

Bajor Nagy Ernő: Beszéljünk egészen másról – Moldova Györggyel. = Szabadföld 1987. 47. sz. 13. (Interjú.)

Balogh Ernő: Moldova szociográfiájáról. Jegyzet Az Őrség panasza új kiadásának ürügyén. = Népszabadság 1987. okt. 17. 15.

Fenyő István: Moldova György: Bűn az élet… Riport a rendőrökről. = Népszabadság 1988. jún. 20. 7. (Ismertetés.)

 

A szakirodalmat összeállította Urbán László.

 

Festmény

Fotók

Borítók

Kéziratok