Kodolányi János

Digitalizált művek

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés

Keresés a művekben

Keresés szűrése

Életrajz

Kodolányi János (Telki, 1899. március 13. – Budapest, 1969. augusztus 10.)

Posztumusz Kossuth-díjas író, újságíró. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

*

1899. március 13-án született a Pest megyei Telki községben, polgári családban. Apja Kodolányi Gyula közalapítványi főerdész, anyja Martinovich Ilona, egy közalapítványi jogtanácsos leánya, a jakobinus Martinovics Ignác leszármazottja volt. 1900-ban megszületett húga, Ilona. 1903-ban Kodolányi Gyulát a Baranya megyei Pécsváradra helyezték, szüleinek házassága megromlott, folyton veszekedtek, apja elmegyógyintézetbe vitette feleségét, hogy pápai engedéllyel elválhasson (1904). Az asszony nem találkozhatott gyermekeivel, leveleiről sem tudtak, később visszaköltözött Püspökladányban élő anyjához. Kodolányi Gyula második felesége a Besztercebányán nevelkedett Ujhelyi Alva, akinek édesapja szintén erdőmérnök volt. A kis János 1905-től Pécsváradon járt az elemi iskola első négy osztályába; vézna, beteges, gyenge gyermek volt, anyjától Achilles-ínzsugorodást örökölt. 1909-ben Vajszlóra költöztek, János az elemi ötödik osztályát itt végezte. Megszületett féltestvére, Gyula.

1910-ben beiratkozott a pécsi reálgimnáziumba, ötödikben mennyiségtanból és német nyelvből megbukott, osztályt ismételt. 1915-ben itt jelent meg első könyve, a Hajnal című verseskötet; ekkoriban megoperálták beteg lába miatt, de a botot többé nem hagyhatta el. 1916–1919 között a székesfehérvári reálgimnáziumban tanult, gyakran szerepelt az iskola Vörösmarty önképzőkörében. 1917-ben készült a Diák-toll című iskolai lap első és egyetlen száma az ő szerkesztésében. 1919-ben Kitárt lélekkel című verseskötete Székesfehérvárott jelent meg.

Kodolányi 1919 nyarát Püspökladányban töltötte anyjánál és nagyanyjánál, ősszel visszatért a szerb megszállás alatt álló Vajszlóra. A baranyai parasztság életformája kezdettől fogva vonzotta, innen kerültek ki első barátai. A főreálgimnázium elvégzését követően két évet a vajszlói elemi iskolában tanított, közben barátságot kötött Csikesz Sándor csányoszrói református lelkésszel, akit szellemi atyjának tekintett, vezetésével filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott. Ez a barátság nagy szerepet játszott abban, hogy Kodolányi áttért a református hitre a katolikusról. 1921 őszén feleségül vette Csőszi Matildot, az egyik jómódú vajszlói parasztgazda lányát. Apjával véglegesen szakított – jelképesen egy társadalmi osztállyal és szülei generációjával –, de mindig érdeklődött felőle, s tudott sorsáról. Megjelent Üzenet enyéimnek című verseskötete. Feleségével Budapestre költözött, ahol nehéz anyagi körülmények közt éltek. 1922-ben megszületett János fiuk, 1923-ban pedig Júlia lányuk.

1922-ben a Nyugat közölte Sötétség című elbeszélését, amit Móricz Zsigmondnak ajánlott, s ismertté tette nevét. Kodolányi ennek megjelenésétől számította magát írónak. Egy ideig felesége szüleinél éltek Vajszlón, majd Püspökladányban, onnan pedig Nógrádverőcére költöztek.

Kodolányi 1925–1930 között tagja volt a Bartha Miklós Társaságnak, amely azokat a fiatal értelmiségieket tömörítette, akiket a szociális problémák, a szegényparasztság helyzete és a földreform kérdése foglalkoztatta. 1927-ben memorandumot írt A hazugság öl! címmel Huszár Károlyhoz, a parlament alelnökéhez az egyke-kérdésről. 1928-ban családjával Rákospalotára költöztek, ahol házat tudtak venni. 1929 nyarán Pozsonyba utazott, és kapcsolatba került a felvidéki magyar fiatalok Sarló mozgalmával. 1931-ben a debreceni Ady Társaság felolvasóestjén Erdélyi Józseffel, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval és Szabó Lőrinccel együtt szerepelt. A népi írók közös nyilatkozata, a Debreceni Káté (1933) is ide kötődik, s itt született meg 1934-ben nemzedéki folyóiratuk, a Válasz, melynek Kodolányi munkatársa, később a szerkesztőbizottság tagja lett. 1933 és 1935 között Kodolányiék Rákoshegyen laktak, 1935 májusától a Pasaréten. 1934-ben a Magyarország című napilaphoz került, Bajcsy-Zsilinszky Endrével és Talpassy Tiborral ekkor tett körútja tapasztalatait Baranyai utazás (1941) című szociográfiai művében adta közre. 1936–1938 között ötször járt Finnországban, barátságot kötött Arvi Järventaus íróval, több finn regényt magyarra fordított. Utazásairól a Csend országa című útirajzában és a Suomi titka című naplójában számolt be.

1940-ben megjelent színműveinek gyűjteményes kötete, a Jajgatunk és kacagunk, és megírta önéletrajzi regényét, a Süllyedő világot. 1941-ben a pécsi Janus Pannonius Társaság társelnökévé választották, többször szerepelt a társaság felolvasásain és rendszeresen publikált Sorsunk című folyóiratában. 1943 nyarán részt vett a balatonszárszói konferencián, ő tartotta a bevezető előadást. 1944-ben a német megszállást követően elfogatóparancsot adtak ki ellene, bujkált. Budapest ostromát a fővárosban élte át.

Kodolányit 1945-ben a kommunisták, a szociáldemokraták és a polgári radikálisok különböző sajtóorgánumokban meghurcolták, a világháborúban játszott szerepét, felelősségét firtatták. Kodolányi háromrészes cikksorozattal, a Szilveszteri számvetéssel válaszolt a Független Ifjúság című hetilapban 1946 januárjában, sorra véve minden vádat, ami 1939 óta felmerült vele kapcsolatban. Az 1948-as kommunista fordulat után visszavonultan, a nyilvánosságtól elzártan élt, sem publicisztikái, sem szépirodalmi művei nem jelenhettek meg. 1949-ben kénytelen volt eladni budai lakását, 1959-ig balatonakarattyai nyaralójában élt, szűkös anyagi körülmények közt. A kert lehetővé tette az önellátó gazdálkodást, családja anyagi nehézségein a megmaradt barátok enyhítettek, az író gyakran betegeskedett. Az irodalmi életbe 1955-ben tért vissza Éltek, ahogy tudtak című, válogatott elbeszéléseit tartalmazó kötetével, ugyanebben az évben Pécsett bemutatták Végrendelet című darabját, s a Magyar Írók Szövetsége is felvette tagjai közé. 1956 tavaszán szívinfarktust kapott, a balatonfüredi szívkórházban kezelték, majd a budapesti Korányi-klinikán cukorbetegséget állapítottak meg, s bajait általános ideggyulladás tetézte. A testi szenvedés állandósulása képtelenné tette, hogy teljes mértékben részt vegyen az irodalmi életben.

1957-ben a Magvető Könyvkiadó Az égő csipkebokor című regénnyel megindította az életműkiadást, melynek köteteit utószóval látta el. 1959-től a nyarakat töltötte Akarattyán, az év többi időszakát leánya budai lakásában, egy Böszörményi úti társasházban. 1961 augusztusában újra felkereste gyermekévei és ifjúsága színhelyét, a Baranyai utazás 1963-as, bővített kiadásának a fia a társszerzője. A Finn Köztársaság a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével tüntette ki 1967-ben. Nem sokkal halála előtt, 1968-ban rekatolizált, amelyben nagy szerepe volt Belon Gellért püspöknek. 1968-ban megjelent Visszapillantó tükör című emlékezésgyűjteménye. 1969. augusztus 10-én halt meg a budapesti belgyógyászati klinikán, cukorbetegsége szövődményeként jelentkező idegbénulásban. Augusztus 18-án temették el Farkasréten, búcsúztatóját Veres Péter tartotta.

*

Kodolányi kezdetben verseket írt, ám három kötet után felhagyott a lírával. Az 1920-as években szocialistának vallotta magát, a dialektikus materializmus híve, kapcsolatot tartott a munkásmozgalommal, az illegális kommunista párttal. A harmincas évek elején azonban megromlott viszonya a moszkvai befolyás miatt, és József Attilával, Illyés Gyulával együtt kizárták a kommunista pártból. Már diákkorában kezébe került Freud könyve, A mindennapi élet pszichopatológiája, egy időben pszichoanalitikushoz járt. Pszichológiai műveltsége hozzájárult mások behatóbb megismeréséhez, de önmaga jobb megfigyeléséhez is. Olvasta Freudtól Az életösztön és a halálösztönök című tanulmányt is, a pszichoanalízis eredményei alapján a lelki életet dialektikus és dinamikus mozgásként fogta fel. Rövid materialista időszaka után visszatért a kereszténységhez, a reformációban találta meg, főként a magyar kálvinizmusban a követhető tradíciót.

Írói pályája – Tüskés Tibor nyomán – három nagy periódusra osztható, elsősorban szellemi tájékozódásának változásai és meghatározó műfajai alapján. Első alkotói periódusában a marxizmus és a freudi pszichoanalízis határozta meg gondolkodását, elsősorban realista, olykor naturalista, időnként expresszionista, a parasztság és a falu közegében játszódó elbeszéléseket – például Szép Zsuzska, Böbék Samu búcsúja, Küszöb, Rókatánc – és a polgárság életét bemutató kisregényeket – például Tavaszi fagy, Szakadékok – írt.

1932-ben megalakult az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) az alkotók gazdasági, szociális és jogi érdekeinek védelmében, amely rendszeres anyagi támogatásban részesítette a rászoruló írókat; a pénzt alapító és pártoló tagoktól, társadalmi intézményektől és magánszemélyektől gyűjtötték. Kodolányi lett az egyesület egyik titkára, később főtitkára, végül társelnöke, egészen a német megszállás idején történt betiltásig. Az IGE-ben történt események szakították meg Kodolányi és Móricz Zsigmond addigi barátságát. Kodolányi fülébe jutott, hogy Móricz az IGE két titkárát – őt és Terescsényi Györgyöt – sikkasztással gyanúsítja. A vád megtárgyalására Kodolányi a választmányi ülés összehívását kérte, és kemény hangú beadványt terjesztett elő. Ezután Móricz lemondott az elnökségről, Kodolányi pedig többet nem állt szóba vele. Móricz mégsem vált számára íróként ellenféllé, legtöbb könyvéről az összeveszés után is elismerően írt. 1954-ben Egy marok föld című emlékezésében örökítette meg kapcsolatuk történetét.

A legtöbb bírálatot publicisztikai, kritikai és közéleti megnyilatkozásai miatt kapta. Egyszerre több, egymással ellentétes irányvonalú lapnak írt, így a polgári liberális Pesti Naplóba, a szociáldemokrata Népszavába, a keresztény szellemiségű Magyarságba, a népfrontmozgalomhoz kötődő Magyar Nemzetbe, a kolozsvári szocialista Korunkba, a modern törekvések orgánumaként számon tartott Nyugatba, és a konzervatív ízlésű Napkeletbe is.

Második alkotói korszakának meghatározó szellemi áramlata a népi írók mozgalma, uralkodó műfaja a társadalmi dráma és a történelmi regény. Ekkor alkotta meg tatárjárás kori trilógiáját, a megírás sorrendjében: A vas fiai, Boldog Margit, Julianus barát. Regényciklusa jelentős közönségsikert aratott, és a szakma is elismerte, 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. 1939-ben a Belvárosi Színház bemutatta Földindulás és Végrendelet című drámáit, ezek honoráriumából vásárolta balatonakarattyai nyaralóját. A Földindulás miatt Erdős László fogorvos plágiummal vádolta, mondván, az ötletet, sőt egyes jeleneteket az ő Nemzeti Színházhoz benyújtott egyke témájú darabjából vett át. Kodolányi természetesen megnyerte a pert.

1941–1944 között írt regényciklusának darabjai az Istenek és a Holdvilág völgye, valamint a töredékben maradt Ojbarsz futása, melyek története a magyar honfoglalás és az államalapítás közti X. századba vezet vissza: témája a nyugat-európai műveltség és az ősi, keleti kultúra találkozása, a világképek ütköztetésének bemutatása. Az utolsó részből elkészült kézirat jelentős része megsemmisült a második világháborúban. Az Istenek és a Holdvilág völgye közös kötetben Pogány tüzek cím alatt jelent meg 1968-ban, a töredékes Ojbarsz futása 1996-ban.

Kodolányi könnyen kötött és bontott ismeretségeket, a költők közül Szabó Lőrinccel való barátsága a legmélyebb és legtartósabb. 1934-től közös szerkesztőségben dolgoztak a Magyarország napilapnál, majd a Sárközi György szerkesztette Válasz folyóiratnál is. 1941 elején megszakították egymással a kapcsolatot, mivel merőben másképp ítélték meg a német kisebbség politikai szerepét, a német és a magyar nemzetiség dél-magyarországi helyzetét. Majdnem két év múlva, 1942 novemberében a Lillafüreden rendezett írókonferencián békültek ki. Kodolányit rokonszenv fűzte Tamási Áronhoz és Németh Lászlóhoz is.

Várkonyi Nándor könyvtárossal, irodalom- és kultúrtörténésszel 1928 óta levelezett, 1931-ben személyesen is találkoztak, s kapcsolatuk szoros barátsággá fejlődött. Kodolányi világ- és létszemléletét alapvetően befolyásolta Várkonyi Sziriat oszlopai című műve, amit 1941-ben, kéziratban olvasott, akárcsak később Az elveszett Paradicsomot. Ennek hatására érdeklődése a prehisztorikus idők, a kozmogónia és a csillagászat felé fordult. Kodolányi utolsó alkotói korszaka fő művét, a mitikus tetralógia írását a második világháború végén, a budapesti ostrom idején határozta el – akkor még nem volt biztos benne, hány mitikus tárgyú regényt alkot –, a világégés kataklizmáját, a régi világrend megszűnését s az új kialakulását, magát az átalakulást, az átmenetet, az alapvető értékek megrendülését s az újak megszilárdulását kívánta ábrázolni. A Vízözön 1946 tavaszától szeptemberig készült, 1948-ban még Vízöntő címmel jelent meg a Szöllősy Könyvkiadó gondozásában. Folytatása (ezt az alcím is jelzi), az Új ég, új föld 1949 májusától nyár végéig íródott, ám megjelenésére majdnem tíz évet kellett várni: 1958-ban a Magvető adta ki. Az Én vagyok című regény 1950–1951-ben készült el. Keletkezését tekintve Az égő csipkebokor az utolsó darab, 1953 decemberében, karácsony előtt fejezte be, és 1957-ben jelent meg a Magvetőnél. Életében az Én vagyok-nak csak a betéttörténete jelenhetett meg Jehuda bar Simon emlékiratai címmel, 1957-ben a Magvető Könyvkiadónál, a történet egésze csak három évvel az író halála után, 1972-ben, szintén a Magvetőnél. Ám ez cenzúrázott változat volt, a szerkesztő, Sík Csaba jelentős részeket kihagyott a kéziratból. A teljes szöveg csupán 2002-ben, a Szent István Társulat életműkiadásának részeként került az olvasók elé.

Kodolányi a mítoszregényekkel párhuzamosan írta önéletrajzi jellegű, Boldog békeidők (1948) című regényét, melynek története 1904 nyarán játszódik, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik dél-dunántúli falujában, Pécsváradon, középpontjában a fiatal erdész és felesége házassági válságával és ennek következményeivel.

Kodolányi utóélete szempontjából talán legproblematikusabb politikai, világnézeti besorolhatatlansága. Másfelől ez szellemi függetlenségét bizonyíthatja: a különféle eszmékből kiválasztotta és egybeolvasztotta azokat az elemeket, amelyekkel azonosulni tudott. Mára a korabeli személyes és ideológiai ellentétek, előítélek elvesztették jelentőségüket, ideje új nézőpontból közelíteni alakjához és írásaihoz.

 

Fontosabb díjak, kitüntetések:

1937 – Baumgarten-díj

1990 – posztumusz Kossuth-díj

 

Az életrajzot Sulyok Bernadett írta.

Bibliográfia

Gyűjteményes kiadások

 

Kodolányi János művei. Budapest. 1941. Athaeneum

Boldog Margit. Regény. Budapest. 1941. Athaeneum, 362 p.

Börtön – Kántor József megdicsőülése. Regények. Budapest. 1941. Athaeneum, 277 p.

Feketevíz. Regény. Budapest. 1941. Athaeneum, 306 p.

Jajgatunk és kacagunk. Színművek. Budapest. 1941. Athaeneum, 242 p.

József, az ács. Elbeszélések. Budapest. 1941. Athaeneum, 317 p.

Julianus barát. Regény. Budapest. 1941. Athaeneum, 712 p.

Tavaszi fagy. Regény. Budapest. 1941. Athaeneum, 282 p.

A vas fiai. Regény. Budapest. 1941. Athaeneum, 714 p.

 

Kodolányi János művei. Budapest. Magvető Kiadó, 1957–1977

Az égő csipkebokor I-II. Regény. Budapest. 1957. Magvető, 631+615 p. = Budapest. 1965. Magvető, 998 p. = Budapest. 1973. Magvető, 998 p. = Budapest. 1978. Magvető, 648 + 623 p.

Keserű ifjúkor. Budapest. 1958. Magvető, 817 p.

Új ég, új föld. Regény. Budapest. 1958. Magvető, 677 p. = Budapest. 1968. Magvető, 633 p.

Vízválasztó. Budapest. 1960. Magvető, 699 p.

Fellázadt gépek I-II. (Utószó: Bodnár György.) Budapest. 1961. Magvető, 487 + 554 p.

Boldog Margit. Regény. Budapest. 1964. Magvető, 450 p. = Budapest. 1975. Magvető, 440 p.

Süllyedő világ. Visszaemlékezés. Budapest. 1965. Magvető, 663 p. = Budapest. 1979. Magvető, 663 p.

Vízözön. Regény. Budapest. 1967. Magvető, 600 p. = Budapest. 1977. Magvető, 615 p.

Pogány tüzek I-II. Regény. Budapest. 1968. Magvető, 430 + 426 p.

Visszapillantó tükör. Visszaemlékezés. Budapest. 1968. Magvető, 547 p.

Jehuda bar Simon. Regény. Budapest. 1969. Magvető, 190 p.

Julianus barát. Regény. Budapest. 1971. Magvető, 804 p. = Budapest. 1974. Magvető, 804 p.

Én vagyok. Regény. (Utószó: Csűrös Miklós.) Budapest. 1972. Magvető, 688 p.

A vas fiai I-II. Regény. Budapest. 1973. Magvető, 589+582 p.

Pünkösdi dáridó. Budapest. 1973. Magvető, 724 p.

Szép Zsuzska. Kisregények. Budapest. 1975. Magvető, 474 p.

Szív és pohár. Bírálatok, tanulmányok, cikkek. 1924–1940. Budapest. 1977. Magvető, 368 p.

 

Kodolányi János művei. Budapest. Magvető Kiadó, 1980–1990

Julianus barát. Regény. Budapest. 1980. Magvető, 854 p.

A vas fiai I-II. Regény. Budapest. 1981. Magvető, 589+582 p.

Boldog Margit. Regény. Budapest. 1982. Magvető, 525 p.

Az égő csipkebokor I-II. Regény. Budapest. 1983. Magvető, 1371 p.

Én vagyok. Regény. Budapest. 1984. Magvető, 715 p.

Vízözön. Regény. Budapest. 1985. Magvető, 695 p.

Szép Zsuzska. Kisregények. Budapest. 1985. Magvető, 509 p.

Új ég, új föld. Regény. Budapest. 1987. Magvető, 763 p.

Földindulás. Drámák. (Vál., sajtó alá rend., utószó: Csűrös Miklós.) Budapest. 1989. Magvető, 465 p.

Suomi. Útinaplók. Budapest. 1990. Magvető, 282 p.

 

Kodolányi életműsorozat. (Szerk. biz.: Ács Margit, Biernaczky Szilárd, Domokos Mátyás, Jókai Anna, ifj. Kodolányi János, Nemeskürty István, Szalay Károly.) Budapest. 2000 Mundus Magyar Egyetemi Kiadó

Pogány tüzek. Istenek, Holdvilág völgye. Regény. (Utószó: ifj. Kodolányi János.) Budapest. 2000. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 600 p.

Levélről levélre. Kodolányi János és Várkonyi Nándor levelezése. (Vál., szerk., előszó: ifj. Kodolányi János.) Budapest. 2000. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 586 p.

 

Kodolányi János művei. (Szerk.: Csűrös Miklós, ifj. Kodolányi János.) Budapest. 2001–2014. Szent István Társulat

Julianus barát I-II. Regény. Budapest. 2001. Szent István Társulat, 800 p.

A vas fiai I-II. Regény. Budapest. 2002. Szent István Társulat, 880 p.

Én vagyok I-II. Regény. Budapest. 2002. Szent István Társulat, 790 p.

Az égő csipkebokor I-II. Regény. Budapest. 2003. Szent István Társulat, 1108 p.

Zárt tárgyalás. Tanulmányok, vitairatok, emlékezések. Budapest. 2003. Szent István Társulat, 376 p.

Börtön. Kisregények. Budapest. 2004. Szent István Társulat, 384 p.

A néma város. Elbeszélések. Budapest. 2004. Szent István Társulat, 376 p.

Szakadékok; Feketevíz. Kisregények. Budapest. 2005. Szent István Társulat, 316 p.

Üzenet enyéimnek. Összegyűjtött versek. Budapest. 2006. Szent István Társulat, 182 p.

Boldog békeidők. Budapest. 2014. Szt. István Társulat, 488 p.

 

Önálló kötetek

Hajnal. Versek. Pécs. 1915. Wessely-Horváth, 41 p.

Kitárt lélekkel. Versek. Székesfehérvár. 1919. Szerzői kiadás, 45 p.

Üzenet enyéimnek. Versek. Budapest. 1921. Magyar Írás, 45 p.

Szép Zsuzska. Regény. Budapest. 1925. Athenaeum, 112 p.

Kántor József megdicsőülése. Regény. Budapest. 1926. Athenaeum, 309 p.

Tavaszi fagy. Egy foglalkozásnélküli ifjú Pesten. Budapest. 1926. Grill Károly Könyvkiadó, 254 p. (A toll mesterei)

Börtön. Regény. Budapest. 1926. Athenaeum, 128 p.

A hazugság öl. Memorandum Huszár Károlyhoz, a parlament alelnökéhez. Budapest. 1927. Egyetemi Ny., 15 p. = A hazugság öl. (Előszó, jegyz.: Szigethy Gábor.) Budapest. 1987. Magvető, 53 p.

Akik nem tudnak szeretni. Regény. Budapest. 1929. Magyarság, 204 p. (A Magyarság Könyve)

Szakadékok. Regény. Budapest. 1929. Athenaeum, 199 p.

Futótűz. Budapest. 1929. Bernáth Tibor, 275 p.

Két lányarc. Budapest. 1929. Athenaeum, 131 p.

Vilma három szerelme. Regény. Budapest. 1930. Pesti Napló, 192 p. (Kék regények)

Küszöb. Kisregények. Budapest. 1933. Vajda János Társaság, 152 p.

Sötétség. Regény. Debrecen. 1934. Nagy Károly Grafikai Műintézete, 63 p.

Feketevíz. Budapest. 1935. Athenaeum, 306 p.

A vas fiai I-II. Budapest. 1936. Athenaeum, 359+355 p.

Suomi. A csend országa. Utirajz. Budapest. 1937. Cserépfalvi, 139 p.

Pogány tűz. Történelmi tragédia. Budapest. 1937. Nemzeti Szinház, 44 p.

Boldog Margit. Budapest. 1937. Athenaeum, 362 p.

Mit viszel a másvilágra? Délbaranyai történet. Budapest. 1938. Országos Református Szeretetszövetség, 31 p. (Népbarát)

Julianus barát. Budapest. 1938. Athenaeum, 806 p.

Ormánság. (Szép Zsuzska; Börtön; Kántor József megdicsőülése.) Budapest. 1939. Athenaeum, 362 p.

József, az ács. Budapest. 1939. Athenaeum, 317 p.

Suomi titka. Budapest. 1939. Magyar Élet, 146 p.

Jajgatunk és kacagunk. Budapest. 1940. Athenaeum, 242 p.

Süllyedő világ I-II. Budapest. 1940. Athenaeum, 615 p.

Emese álma. 1. Istenek. Budapest. 1941. Athenaeum, 374 p.

Kelet és nyugat határán. Pécs. 1941. Dunántúl Ny., 38 p. (A Janus Pannonius Társaság könyvtára) = Pécs. 1996. Pro Pannonia, 40 p. (Pannónia könyvek)

Esti beszélgetés. Budapest. 1941. Magyar Élet, 253 p.

Baranyai utazás. Budapest. 1941. Bolyai Akadémia, 110 p. (Bolyai könyvek) = Budapest. 1942. Magyar Élet, 110 p.

Holdvilág völgye. Budapest. 1942. Athenaeum, 376 p.

A csend országa. Finnországi élmények. (Ill.: Fáy Dezső.) Budapest. 1942. Stádium, 126 p. (Nemzeti Könyvtár)

Rókatánc. Budapest. 1942. Turul, 266 p. (Turul könyvek)

Csendes órák. Budapest. 1942. Turul, 256 p. (Turul könyvek)

Zárt tárgyalás. Budapest. 1943. Turul, 170 p. (Turul könyvek)

Kodolányi János–Képes Géza: Északi csillagok. Finn rokonaink költészete. (Ill.: Fáy Dezső.) Budapest. 1944. Stádium, 120 p. (Nemzeti Könyvtár)

Suomi. Budapest. 1944. Turul, 234 p.

Fekete sátor. Kisregény. Budapest. 1944. Turul, 112 p.

Vízöntő I-II. Budapest. 1948. Szőllősy, 272+281 p.

Éltek, ahogy tudtak. Válogatott elbeszélések. Budapest. 1955. Szépirodalmi, 641 p.

Boldog békeidők. Regény. Pécs. 1956. Dunántúli Magvető, 454 p.

Jehuda bar Simon emlékiratai. Budapest. 1957. Magvető, 224 p.

Végrendelet. Színjáték. Budapest. 1957. Népszava, 79 p.

A megölt mese. (Szerk., utószó: Urbán László.) Budapest. 1993. Hunga-print, 117 p.

Ojbarsz futása. (Sajtó alá rend. , előszó Tüskés Tibor.) Pécs. 1997. Pro Pannonia, 98 p.

József, az ács. Válogatott novellák. (Vál. , szerk.: Domokos Mátyás.) Budapest. 1997. Osiris, 324 p.

Kodolányi János és Szabó István levelezése. (Szerk. , utószó: Csűrös Miklós.) Budapest. 1999. Holnap, 195 p.

Ne panaszold a magányodat! Kodolányi János levelezése Szabó Lőrinccel és Szabó Lőrincné Mikes Klárával. 1948–1957. (Sajtó alá rend., előszó, jegyz. Horányi Károly.) Budapest. 2002. Argumentum, 406 p.

Csend kívül, de nem belül. Kodolányi János levelezése Nyerges Pállal és feleségével, 1948–1956. (Összeáll., szöveggond., előszó, jegyz. Horányi Károly; szerk.: Soltész Márton.) Budapest. 2017. MTA Könyvtár és Információs Központ, 400 p.

Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember–1969. december. Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése. (Összeáll.: Zimándi P. István.) Budapest. 2017. Szt. István Társulat, 320 p.

Vidéki bál. Kodolányi János ismeretlen elbeszélései. (Gyűjtötte, válogatta, szerkesztette: Urbán László.) Budapest. 2019. Aegis Alapítvány, 270 p.

 

 

Borítók