Tandori Dezső Játékmedvék verébdala 9-631122-76-x 40 Móra Budapest 1981 Szabados Árpád 5-38 tagelés kész
Tandori Dezső
Játékmedvék verébdala
Játékmedvék verébdala
Ha ablakaink alatt lent a parkban
hajnal felé
verebek szava harsan:
medvéink elfelejtik bármi baj van.
Jön a reggel, fut az éjjel,
a medve felül s vezényel.
Mert az ablakok alatt lent a parkban
igazi, nagy
kisveréb-zenekar van,
és minden medvének tetszik a Dallam.
Jön a reggel, fut az éjjel,
a medve felül s vezényel.
5
És az ablakok alatt lent a parkban
a verebek
meghallják ám a zajban,
hogy valami suhog a medvemancsban.
Jön a reggel, fut az éjjel,
a medve felül s vezényel.
És zenekari bokrából a parkban
egy-egy veréb
föl is néz, s odaharsan:
Miért integettek? Valami baj van?
Jön a reggel, fut az éjjel,
a medve felül s vezényel.
6
Egy régi-régi medve
Egy régi-régi piacon
sétáltunk, tavaszi napon.
Örültünk, hogy elmúlt a tél,
és pulóvert lenget a szél.
Lengedeztek a szélben
tarka pulóverek.
Medvémnek észrevétlen
igen jó kedve lett.
Egy öreg karosszék tövén,
ahová épp elért a fény,
megpillantottunk valakit.
– Hiszitek-e? Mi is alig!
7
Ott ült egy kisebb székben,
ott ült és napozott
egy régi medve! Éppen…
éppen… ásítozott!
Aztán minket is észrevett.
Medvémmel elbeszélgetett.
Egy kicsit sem volt bánatos.
Jó az, ha az idő napos.
A régi-régi medve
nagyon örült nekünk.
Kérdeztük, nincs-e kedve
hazajönni velünk?
Azt mondta: „Mennék veletek,
de a piaci verebek
mit kezdenének nélkülem?
Nem csípkedhetnék a fülem!”
8
A piaci medvének,
bizony, igaza volt.
– Medvém csak nagyot nézett,
és egy mukkot se szólt.
Hátra is néztünk. Csipogást
hallottunk: hát ugyan ki mást
táncolt körül verébsereg –?
Ki volt az, akit körbevett?
9
Ott ült egy kisebb székben,
tartotta két fülét:
hogy csípkedhesse szépen
egy-egy vidám veréb:
Egy régi-régi medve.
Sütött a nap felette,
röpdöstek a pulóverek,
ugrándoztak a verebek –
és medvém karon ragadott:
„De jó lesz hazaérni!”
– És éjjel arról álmodott,
hogy ő a Régi-Régi.
10
A játékmedvék első igazi verebe itthon
Nem kell ahhoz túl sok idő,
amíg egy medvefül kinő.
Odavarrják pár öltéssel –
medve ilyet sose szégyell.
Mert:
„Medvék vagyunk, medvék vagyunk,
a fürgeség a jelszavunk!”
De az már eltart pár napig,
amire kitavaszodik.
Madarainkat etetjük
a Parkban a medvékkel együtt.
Mert:
„Medvék vagyunk, gazdálkodunk,
van is napraforgómagunk!”
Tavaszi-nyári napokon
fészkeket látunk a bokrokon.
Ha egy-egy kismadár kipottyan,
jó, ha a medveféle ott van.
Mert:
„Medvék vagyunk, téblábolunk,
segítünk, ott, ahol tudunk!”
11
Egyszer egy nagy eső után
így került hozzánk Flórián:
az első verébfióka.
A fenekén nem volt tolla.
De:
„Medvetojás és medvesajt!
A madárnak lesz tolla majd!”
Keménytojás sárgája,
kis darabokra vágva,
kezdeni kell kora reggel,
eleinte csipesszel,
sajtot reszelni mellé,
és hogy könnyebben nyelné
a madárka a falatot,
egy kis gyümölcs is akad ott,
őszibarack, meggy, alma –
szép toll és fütty a jutalma.
12
Kell hozzá némi szorgalom,
fölkelni kora hajnalokon,
félóránként etetni,
estig – ó, de ez semmi
a medvéknek, főleg nekünk!
Elégedettek lehetünk:
medvejótanácsok nyomán
szép nagy veréb lett Flórián.
Kell ahhoz egy kevés idő,
míg a sok madártoll kinő.
Nyaktoll, faroktoll, szárnytoll:
de kinőtt,
de kinőtt,
de kinőtt,
de kinőtt –
szép volt ez Flóriántól!
(Nem is sürgettük az időt!)
Mert:
„Türelmesek a medvefélék!
Sokkal inkább, mint a verébnép.”
13
Egy júliusi reggel
megteltek a fák verebekkel
itt alattunk a Parkban.
A medvékkel lent álltunk,
velünk volt Flóriánunk
a nagy madárzsivajban.
Verebünk egy medve fején ült,
egyáltalán nem szédült.
Aztán már fönn egy bokron…
Szomorúak voltunk otthon,
de hamar jókedvünk lett:
igazi medve-ünnep.
És:
„A medvék minden jót kívánnak
Szárnyrabocsátott Flóriánnak!”
14
Medve, skót dudával
Kaptatok már játékmedvét
valaha is Skóciából?
Mert én kaptam: nem is oly rég
érkezett a Messzi Tájról.
Ott maradt a Messzi Tája,
de eljött a skót dudája.
Skóciai medve-félék
öltözéke főleg kockás.
Ők csak tudják, hogy miért épp
kockásban fürgébb a mozgás.
„Semmit sem kockáztatunk:
kockás a ruházatunk!”
15
És fújják, kockás ruhában,
a szép fényes skót dudákat.
A skót mackók mostanában
meccseken is muzsikálnak.
Mert ha medveduda szólal,
mindig szót ért skót a skóttal.
Az én skót medvém is éppen
most fúj egyet skót dudáján.
De hogy mit mond, alig értem:
nem jártam Skócia táján.
Így is jókat bólogatok,
szeretem a skót dudaszót.
16
Skót mackónak kockás kendő
– torokkendő! – van a torkán.
Ez a kendő elegendő,
mondja, ha süvít az orkán.
Süvíthet a szél dudája!
Mackónknak kockás a sálja.
Ezzel vége a mesének,
és vége a dudaszónak.
Medvék is aludni térnek,
kockás ágyon forgolódnak.
A kockás ágy: mint a csónak.
Hintáztatja kockás tenger.
Én meg nagy szakértelemmel
fújom dudám – mindig holnap!
Még hogy holnap –! fújom már ma!
– Ez medvém skótkockás álma.
17
A medvebajnokságban
A medvebajnokságban
virág a jutalom.
Itt szedjük általában
a Várdomb-oldalon.
Járjuk a dombot, együtt
egy-egy bajnokcsapattal.
És szedjük a díjat, szedjük,
és tudjuk, milyen sokat ér
egy rövid szárú pipitér –
különösen tavasszal!
Üres orvosságos üveg
minden háznál akad.
Töltünk bele vizet:
a medve-díjakat
ilyen vázába tesszük.
És mindig újrakezdjük
– mert játszani
sosem lehet
eleget! –
a medvebajnokságokat!
18
Verebek Skóciában
Tudjátok-e, hogy Skóciában
a veréb mért harsog vidáman ?
És persze nemcsak Skóciában,
de máshol is, úgy általában?
Skóciában a verebek
úgy fújják, mint a skót dudások;
de járj akármi tereket,
veréb sehol se fújja máshogy.
Mert a verébnek Skócia:
olyan, mint egy miskolci fa.
Ki tudja, hátha Skóciáról
harsognak egy miskolci fáról.
19
Verebek, rigók, seregélyek
Van ám két verebünk!
De róluk még beszélgetünk
később, ebben a könyvben.
(Velük nyaralunk, telelünk!
És mindig újra örülünk,
ha egy veréb
a fejünkre lép
vagy az orrunkra szökken.)
De még mesélünk mindezekről.
Szóljunk előbb a kintiekről.
Egy veréb épp a párkányon
áll és tollászkodik.
Látogatni jött, úgy látom,
benti barátait.
A párkányra nincs kiírva: „TILOS!”
Itt benn meg itt lakik Milos.
(Így hívják egyik verebünket.
Ha rázendít, igazi ünnep!
Olyan szépen cifrázza,
és közben a szárnyát rázza.)
A kinti veréb meg csak benéz –
és elrepül. Ennyi volt az egész.
20 21
A rigók és a verebek
nem szeretik a hideget.
Ha tél van, mindig éhesek –
mégis velünk maradnak.
Csak csöndesebbek egy kicsit;
pihennek a hangszálaik.
Ez így megy mindig márciusig –
és akkor eljön a Nagy Nap.
22
Igaz, hogy ezt a Nagy Napot
nem leled a naptárban,
és azt se mondják a rigók,
hogy nyár van,
nyár van,
nyár van:
csak egy hajnalban a Parkban
hallasz valami Újat,
rájössz, hogy ugyanaz a Dallam,
amit tavaly is fújtak.
Ugyanaz – mégis más dal,
de tetszik, tetszik, tetszik!
Nem lesz már baj a nyárral,
ha a rigók fújják,
míg a bokrokat bújják,
tyül-tyol! az eget fúrják
reggeltől estig,
reggeltől KÉSŐ estig!
A seregélyek vándorok.
Ha jönnek a fagyos napok,
elköltözködnek Délre.
A Melegebb Vidékre
jó hosszú ám az út!
Örülhet, aki odajut.
Nem él könnyen a seregély se.
23
Mégis vidám a torkuk.
A Várdomb-oldalt járva
valami furcsa „hukk-rukk”
hallatszik egy napon.
Ez egy madár szavára
se hasonlít, mondhatom!
Bizony ám! Melegebbek az éjek –
megjöttek a seregélyek.
És ők nagy hangutánzók!
Hoztak is Délről pár szót.
Próbálgatják a hangjukat –
vagyis a déli hangokat,
hazahozott nótájukat.
A „hukk-rukk” lehet ott a Divat,
állapítják meg a medvék.
És kérik, maradjunk még.
Állunk csak a domboldalban,
és szól a Déli Dallam.
24
Az új medveszekrény
Állt itt egy régi zongora,
nem játszott rajta senki;
ettől egy hangszer, nem csoda,
jól el tud csendesedni.
Megkérdeztük a medvéket:
mondták, ők szeretik a csendet,
de egy zongorának az az élet,
ha néha-néha zenghet;
ha hébe-hóba zonghat,
medvéink ilyet is mondtak.
Leltünk akkor zengőhelyet
a csendes zongorának.
És vettünk a hangszer helyett
egy komoly medveházat.
Kétszintes barna szekrény
volt ez a medveház.
Ha ráragyogott a napfény,
tündökölt rajta a máz.
25
A szekrényt két dobozban
hoztuk haza a boltból,
és szerelgettük hosszan
– és sehogyan se volt jól.
Hanem a medveszándék
nem ismer lehetetlent!
Szekrényt szerelni – játék,
ezt mondták; meg is lett fent
a szekrény, meg is lett lent.
26
A lenti polc: az Alsó-Ház,
Felső-Ház lett a fenti.
És nem volt semmi torlódás,
kapott lakást mindenki.
Az alsó-házi medvék
alsó-nadrágban jártak,
s csupa felső-nadrágos vendég
lakta a Felső-Házat.
Egy szép nap azt mondtuk nekik:
„Jól éltek itt, az látszik…!”
Ki hitte volna, hogy azt felelik:
„Csak a zongora, az hiányzik!”
És láttuk egy másik szép napon,
hogy húrokat szerelnek;
és játszottak a húrokon,
s a Medveszekrény – zengett!
27
Két veréb a háznál
Szárnyrabocsátott Flóriánt
a medvék nagyon megszerették,
és érdeklődtek aziránt,
nem hoznánk-e egy verebet még.
Járni kezdtem a parkokat,
átkutattam a bokrokat,
nem találtam kisverebet.
Haza így mégsem mehetek!
És akkor…! Egy verébcsapat
felrebbent, s láttam: lent marad
egyetlen egy csekély madár.
Nem repül el, a fűben áll.
Szépen a tenyeremre vettem.
Ha elszáll – máris eleresztem.
De nem szállt el. Vittem haza
boldogan. És ő lett Luca.
Luca itt él két éve nálunk,
és övé az egész lakásunk.
Kalitkájában eszik-alszik,
nappal fejünk fölött viharzik,
nyakunkba, tenyerünkbe ül –
de minden medvét elkerül.
28
Jó lenne elmesélni most,
hogyan is találták Milost.
Milos a másik verebünk.
Luca már rég itt volt velünk,
és mindenkinek elmeséltük,
hogy szeretjük, mennyire féltjük.
Kérdezték: Nincs-e egyedül?
Feleltük: Ha fejünkön ül…!?
Hanem ettől függetlenül
mi történt egy Veréb-Napon:
valaki, már nem is tudom,
miért, eljött látogatóba
hozzánk… S Milos itt él azóta.
Valami ablakon repült be
a barátunknál; s hogy leült-e
egy asztal alatt, vagy a szekrény
polcára – nem is tudom. Az tény,
hogy barátunk tudott Lucáról,
Nálunk igazi jó soráról,
és elhozta nekünk… Milost.
(Mert neki ez a neve most.)
29
Most ez a nevük. Térdemen
ülnek mindketten névtelen,
jobb kézzel írok, bal kezem
ott van egy kis verébfejen,
és most, hogy jobb kezem is ott van,
világos, hogy a mesét – abbahagytam.
30
A medvék büszkék
Világos az is, hogy a medvék
a verebeinkre büszkék.
Nézik őket a szekrényből.
„Én oda sose mennék föl”,
mondják, ha Milos és Luca
ott lóg valamelyik lámpán.
Íme, a medve nem buta!
„Mintha csak magamat látnám”,
ezt mondja egy játékmadár,
de hát az ő szíve se fáj,
ha Luca jókora nyolcasokat
ír le a levegőben.
„Repültem én egykor sokat”,
teszi hozzá, „és lejöttem:
örökre. Most itt üldögélek.
Öröm a lassú medve élet.”
31
Míg a medvék a fürgeségről
mondanak erre valamit,
Luca elrúgja magát egy képről,
és átsüvít alig-alig
a fejem fölött, hajamat
súrolja a szárnya! Szabad
az egész légtér, neki mégis
ez az egy légifolyosó kell!
Jelzi, hogy kellek neki én is:
ez egy verébtől csuda jó jel!
32
Jogos medvepanasz
Ha zene van a rádióban,
verebeink rácsiripelnek.
Jogos medvepanasz, valóban:
„Bezzeg nekünk sose felelnek!”
Ha kint egy autó pukkan egyet,
a verebek mindjárt megijednek.
Mindegy, hová: csak onnan el,
ahol épp voltak…!
Bizonytalan az a hely!
Medvéink mosolyognak:
„Madarak, nektek
még nőni kell!”
– És örülnek, hogy medvének születtek
„Ha újra-varrnának minket”,
közlik velünk,
„megkérnénk, hadd legyünk
verebek… csak varrják be a fülünket!”
33
Két szék
Van két karosszék a lakásban.
Milost az egyiken,
Lucát a másikon még sose láttam.
Ez egy nagy Rejtelem.
A mackók itt is, ott is ültek,
még régen, mielőtt
a Medveszekrénybe kerültek.
Bizony, hogy ültek ők.
34
Bizony, hogy ültünk mi, mondják a medvék.
Mert mind a két szék igen kellemes szék.
És nem értik meg, hogy Milos miért nem
ül soha az egyik széken,
Luca a másikon.
Csak én tudom – ha jól tudom –:
azért, mert…
És már ez is lehetne a válaszom.
Ugye, igazam van eddig?
De – folytatom! Miért ne?
Azért, mert a két szék közül
a Milos széke az egyik,
a másik meg a Luca széke!!
35
Mackók napja, verebek napja
Nálunk minden nap: Mackónap.
És minden nap: Verébnap.
És sose úgy, hogy: „Majd holnap…!”
És sose úgy, hogy fél nap.
Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!
Mi együtt vagyunk mindenben.
Medvékkel és verebekkel
ébredünk, amikor a nap kel.
S ehhez mindig, mindig, mindig
egy egész Mackónap kell,
egy egész Verébnap kell –
már mindjárt kora reggel!
Aztán eljön az este,
és szomorúan látjuk:
nem volt Egész Nap ez se!
– – – Holnap is megpróbáljuk.
36
Szép napok
Télen a nappalok rövidek,
tavasszal hosszabbodnak.
Játékmedvék és verebek
örülnek a tavaszi napoknak.
„Ezek az igazi szép napok”,
mondja az egyik medve.
„Már hajnaltól hallgathatok
rigókra, verebekre.”
„Ezek a pompás ébredések”,
mondja két verebünk.
„A keddi nap alig ért véget,
és máris szerda ragyog nekünk.”
Ebben megegyezünk.
(Bár ilyen szép fényes napokon
– ezt sem tagadhatom –
hajnali fél négykor kelünk.
S ez egy kicsit korán van.
Jó volna még az ágyban.)
Hanem hát ez is véget ér.
Elfut a nyár, jön az ősz, a tél.
37
A medvék búcsúdala
Mi minden történik velünk!
Mi minden megy nekünk!
Az ablakon kinézhetünk,
szekrényhúron zenélhetünk,
ha kedvünk van, mesélhetünk.
És ami medveritkaság:
VAN KÉT IGAZI VEREBÜNK!
Ennél szebb: csak a parkokban,
mert ott verébből még több van!
Mind hasznosak, mind kedvesek,
jókedvű, bátor lények.
Ott szökdelnek köröttetek,
és télen enni kérnek.
Igen fontos madarak ők,
egyáltalán nem kártevők.
Pusztítják a gyommagvakat,
meg a káros rovarokat.
És – ugye, ez a lényeg? –
senkit sem akarnak bántani!
Fürgébb, vígabb barátai
a komoly játékmedvéknek.
38
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]