Üres a színpad. Jobb elöl: jön Hős aktatáskával, bal hátul: jön Karmester. Hátul két kariatida erkélyt tart. Hős és Karmester megy egymás felé, Hős elhagyja, Karmester utánanéz, Hős megáll. Karmester jobbra, a hátul levő zongorához megy, feltámasztja a fedelét. Bal hátul: bejön a zenekar hangszerekkel. Karmester a „Gondold meg” variánst pötyögi, Hős továbbmegy, bal hátul kimegy. Bal elöl: turisták jönnek idegenvezető vezetésével, láthatólag kelet-európaiak, megállnak, nézelődnek, fényképeznek, főleg a kariatidákat, idegenvezető mutogat. A zenészek lemennek a zenekari árokba, Karmester abbahagyja a pötyögést, ő is lefele indul. A számot a zenekar játssza tovább. A turisták rendetlenül kimennek. Karmester már a pulpituson áll, int, csönd, sötét.
Baloldalt lakás, Hős és Nej egy-egy íróasztalnál ül, dolgoznak. Hős kis számológéppel ügyködik. Nej rajzol. Csönd. Akkord.
Mi van?
Nem szóltam.
Azt hittem, szóltál.
Mondom, hogy nem szóltam.
Jó, most ne…
Mi? Mi van?
Dolgozom.
Mért, én micsinálok?
Jó, nem szóltam, egy szót se.
Csönd. Dolgoznak. Akkordok.
Mit akarsz?
Semmit. Akartam én valaha bármit is?
Mit jössz ezzel a fal szöveggel?
Mivel jövök én? Nem látod, hogy dolgozom?
Nem látom, mert dolgozom.
Szép tőled.
Mit akarsz? Ha valami bajod van, mondjad, szívem, mondjad.
Most hagyjál, jó? Légy szíves.
7Csönd.
Micsoda?
Mi van?
Valami bajod van?
Hagyjál dolgozni, jó? Most kezdhetem újra.
Ezt is miattam. Persze.
Mit miattad?! Hagyjál békén!
Csönd. Basszusban veszekedés-zene.
Mi van?
Csönd. Szólóban veszekedés-zene.
Mit akarsz?
Csönd. Megindul a veszekedés-zene. Hős és Nej hátradől a székén, gyűlölködve méregetik egymást. Megy a veszekedés-zene.
Zene sír.
Zene tovább. Hős felkapja a jegyzeteit, kirohan.
Zene sír.
Zene sír, hirtelen leáll, csönd.
Most mi van? – Nem értem, mi volt ez velem. – Gyere vissza! Ne hülyéskedj! Kirohan.
9Balról jön Hős, megáll. Jobbról jön Nej, megáll. Hátul hirdetőoszlopok, fák, emlékművek jelennek meg, előbbre jönnek. Basszus megszólal. Fák és oszlopok kórusa énekelni kezd.
Kétoldalt állva éneklik a reménydalt.
Haver lakása jobbra. Laticel. Haver klottgatyában, trikóban fekszik, zseblámpával világít Hősre.
Te vagy az? Mi van? Ezer éve.
Semmi, csak úgy. Nem zavarok?
Éppen virrasztottam. Ha megengeded, tovább virrasztok. Plédet húz magára.
Sokszor gondoltam, hogy jelentkeznem kéne…
Hagyjad ezt, haver. Összezördültünk az asszonnyal? Csönd. Írtam egy számot, még amikor a presszókban klimpíroztam. Figyelj. Kíséret nélkül énekli.
satöbbi. Milyen?
Gyönyörű. Csönd. Te itt laksz?
Amint látod.
Alig tudtam megszerezni a címedet. – Nálad nincs villany?
Szóltam nekik, ugyan már kapcsolják ki, zavar. Csönd. Ha itt akarsz aludni, padló van.
Hős leül a földre. Csönd.
Na nyögjed ki.
Á, semmi, csak… Csönd. Nincs már zongorád?
Nincs.
Miből élsz?
Nem muszáj élni, haver. Nyáron pecázok. Télen nem, mert télen hideg van. Télen fekszek itt, akkor kevesebb kalória kell. És olvasok.
Hát tudod…
11Miért, évekig melóztam az NSZK-ban, összekapartam azt a rohadt lakást, ő meg közben elkurvult. Meglett a lakás, elváltunk, övé a lakás. Nem volt igaza? Jó nekem itt. Kicsi a rezsi, szoba-konyha, retyi a folyosó végén, csak télen hűvös, visszatartom nyárig. Semmit se kell akarni, haver, ez a titka. Te azt hitted, hogy én egy tőkés vagyok, mi? Azért ellehetsz itt, amíg akarsz, egyet kell kibírnod, hogy néha a füledbe danászom, hogy
Csönd.
Azért ez, ne haragudj… Az nem igaz, hogy ennyire le kell robbanni egy nő miatt.
Egy nő miatt? Mi közük ehhez a nőknek? De én többé nem hagyom, hogy kiheréljenek. Ez a csapda, hogy elhitetik veled, hogy lakni kell. Tanuld meg, haver, amíg nem késő, hogy nem szabad akarni, mert bármit akarsz, kiherélnek. Ez egy ilyen hely.
Csönd.
Évek óta dolgozom valamin, és most lehet, hogy éppen beérik, pár nap tűnődés kéne, mondjuk, még pár hét, és akkor… pont akkor…
Mindig pont akkor.
Visszaköltöztem anyámhoz, de hát ő se hagy békén, örül, hogy nincs egyedül, becsörtet a kisszobába, nem hagy békén…
Mondom, lakjál itt, hozzál egy zseblámpát, vagy vegyél gyertyát.
Á, nem, én nem azért…
Dehogynem azért, haver. De ez engem nem sért. Vannak neked barátaid, jobbak, mint én, de azokat nem akarod zavarni. Ne nézz így, haver; ezt a saját tapasztalatomból mondom. Na. Lakjál itt nyugodtan.
Á, itt nem tudnék. Csönd. Nem értem az egészet. Biztos helyrejön. Valahol befejezem ezt a melót, és aztán rendbe jön. Biztos.
12A bajok nem azért vannak, hogy rendbe jöjjenek.
Hát én nem akarom így elhagyni magamat, az biztos.
Fasza fiú vagy, haver! Csak akarjál, haver! Igyekezzél, haver! És ha kimész, ne bajlódj az ajtóval, nem lehet becsukni. Int, kíséret indul, felülve énekli.
Hős kimegy.
Haver levezényli, visszahanyatlik.
Színpad bal széle. Barát, Hős.
Szép. Csönd. Ha akarod –
Kösz, nem. Magatok is alig fértek el, a két kölökkel. Pár napig még kihúzom anyámnál, aztán albérletbe megyek – vagy lakást bérelek –
Nem olcsó.
Nem olcsó, nem olcsó – micsináljak?
Nem tudnátok rendbe hozni? Mégis két egymásnak való ember… Csönd. Ott a gyerek. Csönd. Évekig gürcöltetek, amíg meglett a lakás –
Pardon, én gürcöltem. Én.
Évekig gürcöltél. Kifizettetek minden adósságot, végre elkezdtél dolgozni, és akkor – pont most – térjetek észre. Csönd. Ez nem olyan hely, ahol csak úgy el lehet válni. Ez nem egy olyan hely. Rámegy jó pár éved, amíg összeszeded 13magad. Ha ugyan valaha – Csönd. Borzasztó könnyű elszúrni. Állati könnyű. Ne legyetek könnyelműek. Azt itt nem szabad. Ez nem egy olyan hely.
Csönd. Karmester fölemeli a pálcát.
Emlékszel?
Zene.
Zene még egy kicsit érzékenyen. Csönd.
Mondd – volt már olyan, hogy úgy érezted, úgy érezted 14Akkord. – úgy érezted – Akkord. – úgy érezted, hogy nem áll fel?
Nagy akkord, csönd.
Mi? Volt, tizenhárom éves koromig egyfolytában.
Most ne, komolyan.
Jó. Hál’ istennek, nem minden órában áll fel, ha ez kielégít.
Az van, hogy – Akkord. az van, hogy – Akkord. szóval, mi elég régen alig – Csönd. nem csaltam meg, és ő se engem – azt hiszem – de baj van.
Csönd. Akkord.
Hát nem tudom, de ilyen van, nyilván – túl nagy a külső nyomás, attól – de éppen ezért kell a háttér, érted! anélkül megdöglik az ember! Ne szúrjátok el, kérlek szépen!
Zene vége. Hős eltűnik. Helyén Nej.
Jó, ne bőgj. Bőgni nem kell. Majd megoldjuk. Majd megoldódik.
Ez már nem. Sír.
Figyelj. Mi lesz a sráccal? És a lakással? Ki marad benne? Másfél szobát nem lehet kettőbe cserélni.
Nem érdekel!
Ne! – Sok éves hercehurca – nem lesz egy perc nyugalmad – ő nem tud lekandidálni – te nem tudsz továbbtanulni – akinek papírja van, kevésbé nyírják ki, ha leépítés lesz, nem?
Sír. De.
Van valakid?
15Senkim! Senkim!
Na. Tessék észhez térni. Ez így nem megy.
Most ezt mért nekem mondod? Mért nekem? Pont nekem?!
Csönd. Karmester int, zene indul.
Nej bőg, zene leáll.
Zene indul.
Zene vége. Nej eltűnik, megjelenik Hős.
Ki van borulva. Ez a jobbik eset. Sokkal jobb, mintha közömbösen hagyná.
Tudom – csak ez az egész! Ez az egész!
Kirohan, Barát utánaballag.
A Hős lakása. Bejön Nej, papírokat hoz be, leül az asztalhoz, dolgozik. Csönd. Jön Hős, hozza a paksamétáit, leül az asztalához, dolgozik. Csönd. Akkord. Felnéznek egymásra. Csönd. Nem szólnak. Próbálnak dolgozni. Indul a veszekedés-zene. Ülnek, néznek egymásra, nem szólnak. Felelgetős veszekedés-zene tart. Ülnek. Próbálnak dolgozni. Néha felnéznek. Veszekedés-zene végigmegy. Csönd.
Nem megy. Kirohan.
Világításváltás. Nej feláll, megágyaz a dupla ágyon. Bejön Hős. Állnak.
Fordulj el.
Csönd. Hős elfordul. Nej levetkőzik, bebújik az ágyba.
Lehet?
Lehet.
Hős leveti a pulóverét, leül az ágyra, leveszi a cipőjét, ül. Karmester int, zene indul, majd abbamarad. Csönd.
Mit mondasz?
Csönd. Karmester int, pár akkord. Csönd.
Hát talán – Csönd. Akkordok. Csönd. Ezt akkor fel kell adni.
Csönd. Akkordok.
Fel.
Halkan finom zene indul.
Ezt most már be kell vallani. Nem olyan nagy baj. Nagyobb baj lenne, ha nem vallanánk be. Nem? Figyelj. Lehet ezt szépen, méltósággal. Nem muszáj belerokkannunk, ahogy mások szokták. És itt a kölök. Miatta se szabad.
Hát nem is.
Figyelj. Elválunk. Zene. Ez nem jelenti azt – ez nem jelenti azt –, hogy ne lehetne köztünk normális kapcsolat. A gyerek úgyis összeköt. Zene. Csak szépen kell csinálnunk, méltósággal. Nem úgy, mint szokták. Zene.
Mi lesz a lakással?
17Gondolkoztam róla, és most elmondom.
Közös szerzemény.
Mi?
Közös szerzeménynek számít. Több mint öt éve élünk benne együtt. Ilyenkor közös szerzemény. Ezt megérdeklődtem.
Persze, hogy közös szerzemény.
A gyerek nálam marad.
Várj egy kicsit, hadd mondjam el!
Lírai zene tovább.
Nekem fogják ítélni.
Végighallgatnál?
Csak mondom, hogy a lakást meg a gyereket nem hagyom.
Hallgass végig, az istenit neki! Zene. Na. Lehet ezt normálisan. Az lesz, hogy ezt a lakást elcseréljük egy kisebbre, és a különbözetből én valamit – nem tudom –, de fillér nélkül nem maradhatok. Az pedig nem fog menni, hogy elválunk, és itt lakunk együtt tovább, ahogy szokták, az nem megy.
Az nem.
Neked lesz lakásod. Nekem nem lesz. Ha neked van lakásod, a gyereknek ott kell lennie. Világos. Majd – majd gyakran meglátogatlak. Nem hiszem, hogy erről bírósági döntés kellene, mint másoknál.
Telefon kell.
Mi?
Nem megyek olyan lakásba, ahol nincs telefon. Eleget vártunk erre. Telefon nélküli lakásba nem megyek.
Jó, majd meglátjuk.
Szar helyre nem megyek.
Zene vált, dinamikusabb lesz, Nej felül.
Igen – hát majd meglátjuk, mik a lehetőségek.
Jó, szívem, hallottam
Várjál, nem kell rögtön, várjál.
Zene leáll.
Nekem nem kell semmi. Ezt a lakást én kapartam össze, de nem érdekel, érted? Nem érdekel!
Közös szerzemény.
Most mondom, hogy nekem nem kell semmi.
A lakás közös szerzeménynek számít.
A fele az enyém lenne, de még az se kell, hát nem érted? 19Nektek legyen fedél a fejetek fölött, én majd megleszek valahogy.
A többi is közös szerzemény, minden!
Most mondom, hogy nekem nem kell semmi!!!
Ne üvölts!
De üvöltök!!!
Zene sír.
Felébresztetted!
Nem érdekel! Zene sírdogál. Figyelj. Ne vágj közbe. Kérlek. Figyelj. Nekem nem kell semmi! A különbözetből valami kevés, hogy elinduljak. Felfogtad? Zene sírdogál. Nem fogunk huzakodni minden lyukas zoknin, ahogy szoktak. Ez egy sima válás lesz, közös megegyezéssel, és nem fogunk veszekedni semmin. Úgy csináljuk, hogy nektek legyen jó. Kerítek egy jó ügyvédet, aki ért hozzá – egy lakásüzért, érted –
Nekem is lesz ügyvédem.
Minek?
Az kell, hogy nekem is legyen ügyvédem. Ha neked van, nekem is lesz.
De minek? Kidobni egy csomó pénzt még egy ügyvédre!
Nem árt, ha nekem is van.
Jól van, édesem, legyen ügyvéded neked is. De azt te fogod fizetni.
Azt én.
Figyelj. A lakás a tied lesz – a te neveden.
Persze hogy az én nevemen.
Miért, lehetne a gyerek nevére is –
De akkor belepofázik a gyámhatóság, ha a gyerek nevén van!
Most mondom, hogy a te neveden lesz, nem hallod?
És öröklakás kell. Öröklakás.
Én is azt mondtam.
Mert a tanácsi sose biztos. Megkenjük a palikat, és átvernek, és kiutalják másnak. Nem megyek bele zavaros ügyletekbe. Hármas-négyes cserékbe, fiktív cserékbe, ilyenekbe. Nem megyek bele.
Most mondom, hogy egy kis másfél szobás öröklakásra gondoltam. Amit el lehet adni, ha felnő a gyerek.
20És az én nevemen lesz.
A tiéden lesz.
És túl magas OTP nem lehet rajta, mert nem bírom majd fizetni a havi részletet. Mert azt ilyenkor megdobják.
Majd – majd igyekszünk. De ha kevés rajta az OTP, akkor meg se tudjuk venni.
Túl magas nem lehet. És csak jó helyen lehet. Mert én fogok benne lakni, és nem te. Akármit nem fogadok el.
Zene.
Jó, nem érdekel – akkor is tisztességesen fogjuk csinálni – és méltósággal – és szépen – ha már együtt élni nem tudtunk szépen – legalább elválni tudjunk szépen – ezt én kihajtom – nem érdekel – ezt én végigcsinálom – méltósággal – szépen.
Ez ötvennégy négyzetméter.
Annyi.
Mekkora lakásba akarsz engem dugni a gyerekkel?
Igen lírai zene.
Nem tudom… úgy negyven körül. Marad nekem tizennégy négyzetméter, az most ezen a környéken – szorozva huszonöttel – kábé háromszázötvenezer. Annyiért nem kapok lakást. Anyámtól kérek – mondjuk, ad ötvenet – meg még a haverok – összejöhet négyszázötven, talán. Annyiért kis tanácsit már lehet szerezni. Szoba-konyha, zuhanyozó, vécével. Csak kell egy dörzsölt ügyvéd.
Negyven alá nem megyek.
Zene.
De ha ti egy tanácsiba mennétek…
Akkor elvész a szüleimé, nem? Ott vagyok állandóra bejelentve, nem? Az az enyém, ha meghalnak. Mert ennek csak a fele az enyém, tehát nincs teljes tulajdonom. Az egy rendes környék ott Csepelen, két százasért a szomszédok igazolják, hogy mindig ott laktam. A tanácsban is vannak ismerősök, érted.
Értem, szívem, persze, ne vesszen el a szüleid lakása. De ha ezt szétcserélnénk két tanácsira…
Ahhoz ez kicsi.
21Figyelj. Ha lesz egy negyven négyzetméteres öröklakásod – akkor elveszíted a szüleid lakását. Nem? Aminek a fele úgyis az öcsédé.
Nem baj, én Csepelre úgyse megyek vissza. De egy negyven négyzetméteres öröklakásért bármikor kaphatok egy nyolcvan négyzetméteres tanácsit. Két szoba cselédszobásat. Jó helyen, ha a negyven négyzetméteres jó. Mért, azt hiszed, nem fogok férjhez menni? De fogok.
Igen szép lírai zene.
És a srác megy a cselédszobába.
Ő hát.
Futamok.
Jó, hát mindegy.
Nem mindegy. Jó helyen kell, és minimum negyven négyzetméter. Anyád cserélje el a lakását két kicsire, ráfizettek háromszázezret, kész.
Anyám. Cserélje el. Nem emlékszel? Amikor ezt építettem, kértem, hogy a magáét cserélje kisebbre. Nem volt hajlandó. Ott élte le az egész életét. Igaza is van.
Most legyen hajlandó.
Ebbe talán ne szólj bele. Lírai zene. Ez az ágy kié? Lírai zene. Elcseréljük egy keskenyebbre, és a különbözet az enyém. Nevet.
Most akkor hagyjál aludni. Visszafekszik, magára húzza a takarót.
Lírai zene vége. Zene fel-felsír, Hős fülel, zene vége. Hős ül. Sötét.
Hátul fűrészgép. Két munkás fahasábokat fűrészel szét, a Karmester beintéseit követve. Szépen, módszeresen dolgoznak. – Egy Férfi és egy Nő bőgőzik, a férfi bal keze és a nő vonója működik; szétválnak: a két félbőgőn játszanak tovább, ők adják a fűrészelés hangját. – Fény fentről, a fénykörbe gyerek lép be, két karját széttárja, csuklóin csomózott kötél, mintha kétfelől rángatnák, krétakör. – Bejön Férfi és Nő, nagy dupla ágyat tolnak; fűrész-szalagszerűség a szín közepén, amely mintha kétfelé vágná az ágyat. – Hátul egy férfi és egy nő faházat fűrészel ketté kézifűrésszel. – Elöl bábosok 22szeretkező bábpárt játszatnak, azt is szétfűrészelik, a férfibáb nemi szerve a nőbábhoz kerül. – Hátul újabb duplaágyakat, szekrényeket, komódokat, tévéket fűrészelnek ketté. – Egyre több férfi és nő a színpadon; szétfűrészeltetnek az összetapadottak; a férfiakra harmad-negyed-fél nők tapadnak; a nőkre harmad-negyed-fél férfiak (bábok). – Bepöfög egy Trabant, szétfűrészeltetik, a két fél Trabant két-két keréken egyensúlyoz. – Egy tetőn ülő alak maga alatt fűrészeli a tetőt. A bőgőhanghoz a zenekarból újabb fűrészelő basszus járul. Karmester vezényli a fűrészelést. Folyik a ház szétfűrészelése, folyik a bőgőzés a két félbőgőn, a gyerek rángatózik kétfele, a tetőn ülő fűrészeli maga alatt a tetőt. Karmester int, kórussá alakulnak.
Zene lecseng. Kis csönd.
A karmesterhez. Én nem ezt akartam mondani! Én nem ezt akartam mondani!
Karmester széttárja a karjait. Beint. Zene megismétli az utolsó frázist.
Hős bejön gyerekkocsit tolva, előrejön a rivaldához, a közönség felé énekel.
Berohan, bosszúsan. Mit dumálsz a gyereknek hülyeségeket?
Zene leáll.
Mért, nem így volt?
Akkor se most! Ő nem tehet róla!
Mondtam én, hogy ő tehet róla? Kirohan.
Folyosó. Hős, Nej, Barát, mindhárman idegesen cigarettáznak. Csönd.
Most még elrohanhattok. Rohanjatok el. Csönd. Egyszer már tanúskodtam nektek, amikor esküdtetek. Most másodszor. Soha többé nem fogok nektek tanúskodni. Csönd. Nekem ez az egész nem tetszik. Vegyétek tudomásul. Nem tetszik. Ez itt nem egy hely. Kong az egész, pedig teli van aktákkal. Förtelem. Mit keresek én itt? Mi ez az egész? 25Csönd. Cigarettáznak. Jó, ez a második tárgyalás, de még elrohanhattok!
Pisilni kell. Hol van?
Asziszem, arra.
Nej ki. Csönd.
Neked nem kell?
Menjek utána a női vécébe?
A világ végére, és kérd meg a kezét.
El van ez már, öreg. El van ez már. Tudod, miket mond?…
Nem érdekel.
Csönd. Hős a kiírást tanulmányozza.
Félóránként egy pár. Mi az, hogy hábé?
Háztartásbeli. Honnan tudjam? – Házassági bontóper.
Itt csak egy van, ami nem az. Napi tizenhat válás. Mondjuk, ez több, mint az átlag, mondjuk, napi tizennégy. Az egy évben négyezer-kétszáz, csak ebben a teremben.
Mért pont annyi?
Levontam a vasárnapokat meg az ünnepeket.
A fene abba a matematikus agyadba.
Hát még ha használni is tudnám.
A farkadat használd rendeltetésszerűen.
Egyik se megy. Lejárt a garanciám. Mi csak a krisztusi korig vagyunk szavatolva, aztán meg már… négyezer-kétszáz. Ennyi kis tragédia. Minimum a kétharmadában gyerekkel. Szegény kölkök.
A magadét sajnálnád.
Csönd. Visszajön Nej. Csönd.
Mi van, miről beszéltetek?
Nem rólad, édesem.
Elképesztő, miket tud mondani.
Ne, kérlek, ezt hagyjuk.
Csönd. Bejön a Bírónő, bemennek a terembe. Középen a Bírónő ül le, két oldalán az ülnökök. Bírónő feje fölött a népköztársasági címer. Egyik ülnök a szemét dörzsöli, a másik a fogát piszkálja. Bejön egy hivatalsegéd tálcával, azon kávé, szendvics, szétrakja. Azok hárman kavarják a kávét.
26Hideg.
De adnak.
Bírónő felüti a dossziét.
Sima ügy. Behívná őket?
Hivatalsegéd ki. Bemegy Hős, Nej, Barát.
Klarinét.
Fagott.
Klarinét.
Fuvola.
Klarinét.
Átadja a személyi igazolványát.
Átadja a személyi igazolványát.
Leülhetnek.
Hős és Nej leül kétoldalt, jobboldalt hátrébb a Barát. A Bírónő a személyiket nézi, megindítja az asztalán a magnót, klarinét, majd csönd. A Bírónő Hőshöz fordul: klarinét.
Feláll; fagott.
Megindítja a magnót, klarinét ismétli az előbbi fagottot: leállítja a magnót. A tanút kérem.
Barát feláll, átadja a személyiét.
Bírónő a magnóba: klarinét.
Klarinét.
Klarinét ismétli Barát dallamát; klarinét kérdez.
Klarinét, ismétli Barát dallamát; elzárja a magnót. Kimehet.
Barát ki.
Álljanak fel.
Mindenki feláll.
A Magyar Népköztársaság nevében…
Rákóczi-induló, de nem sokáig, mert félbeszakad.
Klarinét, majd. A határozatot néhány héten belül kézhez kapják.
Csönd. Zene leáll. Karmester vár. Hős és Nej kibotorkál. Csönd.
Trombita.
Szaxofon.
Klarinét, majd. A következőt.
Hivatalsegéd ki. Bemegy Férfi, Nő, Tanú.
Klarinét.
Basszusgitár.
Klarinét.
Furulya.
Férfi és Nő átadja a személyi igazolványát.
Leülhetnek.
Férfi, Nő, Tanú leül. Ülnökök alszanak. Klarinét trillázik. Rákóczi-induló.
A lakásban. Hős és Nej, Hős kezében az Expressz újság. Zene.
Jönnek!
Akkord.
Jön, meghajol, mérőszalagot vesz elő, méricskélni kezd.
Iránytűt vesz elő, nézi.
Felmászik az ágyra, mér.
Lemászik, a padlót nézi.
Úr tovább méricskél. Jön Asszonyság, Riadtka, Nagybácsi.
Artikulálatlanul üvölt.
Üvölt.
Hős tervrajzot tereget ki, Nagybácsi odamegy, nézi.
Asszonyság hatalmas köteg pénzt mutat fel, hadonászik, Úr a tervrajzot mutogatja nekik. Jönnek újabb lakásnézők, szaglásznak, méricskélnek.
Hátul kalitkát tolnak be, abban két hengeren férfi és nő szalad egymás felé, egymástól el – mókushenger. Jön Fiú és Lány.
Végighever az ágyon.
33Jó, csak kipróbálom! Ugrál az ágyon, mint gumiasztalon, esetleg szaltózik is, dobpergés, cirkuszi mutatvány.
Mért kell ezeket beengedni a lakásunkba? Mért kell innét elmennünk, ahol minden a miénk? Ez egy őrület! Én itt akarok maradni!
És én hova menjek?
Nem tudom, de én itt akarok maradni!
A kalickánál.
Ugrálva.
További lakásnézők jönnek. Lakáseladók jönnek.
Jön vödörrel, a beázás alá teszi a vödröt.
Kimegy a megtelt vödörrel.
Jön Srác és Csaj.
Egy alacsony léc alatt kígyózva átcsúszik.
Unterman által tartott rúdra mászik.
Vakablakot nyit ki, szép tájkép van a tűzfalra festve.
35Csontváz jelenik meg, táncol.
Vaságyon fekvő vénasszonyt tol be.
Házat formázó gúlává alakulnak.
Hátul átevez mint magyar Lohengrin.
A kórust eddig kísérő csembaló cimbalommá válik.
Páran cigánykerekeznek.
Zene leáll.
A kariatidák által tartott erkélyre áll. És itt van az erkély, tágas, egy harmadik szoba, ide ki lehet tenni a gyereket meg a nagymamát, és ha leeresztik a redőnyt, akkor teljesen el vannak szigetelve – itt ült nekünk a nagymama, és nézett lefele, ötvenhatba is, mikor volt a… mikor volt a… Dobpergés mikor volt a rumli, a nagymama itt ült kint, és nézett, és nem lőtték le, aszitték, szobor. Úgyhogy jól fel kell öltöztetni a nagymamát, beüvegezni nem lehet, de tágas, elfér rajta a gyerek meg a fridzsider, plusz a nagymama…
Belép a tangóharmonika, guggolós tánc.
Nő lakása. Nő, Hős. Hős a díványon ül felöltözve. Nő odébb ül felöltözve.
Föltegyek egy lemezt?
Nekem nem hiányzik.
Nő nem mozdul. Indul a zene. Tőgyike-variáns.
Kér valami italt?
Már kértem, hogy tegeződjünk. Már kértelek.
Igen, már kérte.
Zene.
Gyere ide. Nő áll. Szép vagy. Zene. Nem akarod elmesélni?
Micsodát?
Hát, hogy mi történt veled – miért akartad ezt a lakást elcserélni velünk – miért menekülsz ebből a lakásból – szép lakás –, majdnem akkora, mint a miénk – garázsos – mondd el, miért!
Nem. Nem akarom.
Zene.
Sajnálom, hogy nem találkoztunk tíz éve. Zene. Megsimogathatom a vállát?
Tessék.
Odamegy Hőshöz, leül. Hős ügyefogyottan simogatja a vállát, aztán abbahagyja. Zene.
Kedves felesége van.
Hát igen, kedves feleségem, volt. Kedves volt a feleségem. Az exnejem bizonyára kedves.
Zene.
Nem értem.
Micsodát?
Amióta ezt a lakást hirdetem – maga már a negyedik. Aki aztán így beállít. Maga még hagyján, maga legalább virágot 39hozott, de többnyire italt hoznak vagy valami ékszert – hárman ékszert hoztak, csak úgy.
Zene.
Maga nagyon szép. Zene. Örülök, hogy elváltam, és lakást keresek az exnejemnek, mert így találkoztam magával. Ha nem válok el, sose láttam volna.
Zene.
Maga kedves fiú. Maga még fiatal.
Egyidősek vagyunk. Körülbelül.
Magának még összejöhet. Mázli kell. De magának még összejöhet.
Nekem? Elvált pasas, gyerektartás, lakása nincs, keresete elhanyagolható…
Ezt ne, ezt nem kell.
Zene.
Feláll. Azon tűnődöm, mit gondol, ha most elmegyek. Hogy megfutamodom?
Maga azzal ne törődjön, hogy más mit gondol.
Zene, majd leáll, csönd.
Na jó, menjen. Menjen el, jó?
Csönd. Hős eloldalog.
Támla nélküli székek hosszú sora; rengetegen ülnek egymás mellett a közönséggel szemben. Balról és jobbról pénztár, fölötte számkijelzés, a kalitkákban pénztárosok ülnek. Hátul rengeteg ajtó egymás mellett. Sokan állnak kétoldalt is. Hős idegesen járkál. A pénztár feletti számok időnként hangjelzés kíséretében változnak, olyankor jó páran odarohannak, befizetések, kifizetések. A pénztárablakokban számolják a kapott pénzt. Láthatólag félnek, eltakarják az összeget az őket bámuló tömeg elől. Pult, mögötte alkalmazottak piszmognak és trécselnek, nők és nőies kinézetű férfiak. Táblák: Hitel, KST, Valuta.
Kíséret indul. Kórus halkabban.
Nem működik a fűzőgép.
Osztrák fűzőgép kéne.
De ez a cseh, ami van, ez nem működik.
Az NDK fűzőgép jobb, de nincs.
Most melyik jobb, az osztrák vagy az NDK?
Hát talán nem tudom, valamelyik a kettő közül, ami nincs.
Most mit csináljak ezzel a fűzőgéppel, ami nem működik?
Osztrák lenne jó, vagy NDK, ami nincs.
Az osztrák jobb.
De nincs.
NDK sincs.
Az rosszabb?
Az rosszabb, de az sincs.
Kórus tovább.
Felugrik, kiabál. Másfél órája várok, már olyan számokat hívtak, akik később jöttek, másfél órája, meddig még, meddig várjak, én egy dolgozó ember vagyok, nekem munkaidőm van, még meddig?!
Senki sem válaszol. Pasas lábujjhegyen hisztizik egy darabig, aztán abbahagyja, visszaül. Kórus tovább. A bal oldali pénztár felett számváltozás, Hős odaugrik, pénztáros nagy mennyiségű pénzt számol le, mindenki Hőst nézi, aki rémülten számol, számol.
Az istenit, hogy nem létezik csekk, se semmi, betétkönyvet nem fogadnak el, bárki ledöfhet, elmarhatja a kezemből – micsoda ország ez?!
Hős számol tovább, aktatáskába gyömöszöli a pénzt, a kabátja alá rejti, elfut, néznek utána.
Karmester intésére a széken ülők egyszerre hátrafordulnak; a jobb oldali pénztár eltűnik, eltűnnek a számkijelzések, a táblák és a tisztviselők, csak az ajtók maradnak.
Titkárnő egyik ajtón ki, eltipeg a székek előtt, másik ajtón be.
Egyik ajtón ki; görnyedt, olyan, mint egy paragrafus. Pár perc türelmet kérek. Visszamegy.
Kórus halkabb. Egy nő a széken a közönség felé fordulva, ülve.
Balról spiccelve paragrafusok táncolnak be, szépen ellejtik fátyoltáncukat, közben Kórus halkabban.
Egy idős ember leszédül a székről, kiviszik. Többen bejönnek. Sokan állnak. Gyerekek mászkálnak négykézláb. Gyerekkocsik. Pénztárablaknál valaki sok pénzt fizet be, figyelik. Jobboldalt bejön Hős és Nej.
A paragrafusok Hős és Nej mellett csábosan kilejtenek jobbra.
Jól fogod a táskát?
Jól fogom. A fene egye meg, hogy se csekk nincs ebben az országban, se betétkönyvet nem fogadnak el…
Fogjad erősen.
Fogom. A fene egye meg, nem tudtunk cserélni, csak eladni meg venni, ez legalább húszezer veszteség pluszban –
Itt vannak már?
Nem látom.
Egyszerre fölpattan az összes ajtó. Bent teljesen egyforma lyukakban, egyforma asztaloknál egyforma székekben szemben az ügyvédek, mind öltönyben, nyakkendőben, egy ügyvédnő kosztümben, előttük az ügyfelek háttal. Némelyik lyukban gépírónő gépel. Kórus dalolja az Üüü-em-kááá-t. Az ajtók között nincs fal. Telefonok csengenek. Ügyvédek telefonon beszélnek. Kórus dalol. Ügyvédek diktálnak. Gépírónők gépírnak. Tutti. Lila fény. Hullaszínek. Tutti.
Lakás. Hős ácsorog, csönd. Üres tér. Három tefus be.
Itt lesz a menés?
Itt.
Na akkor nézzük.
Jó sok.
Nem is tudom, bírjuk-e a szekrényt, ekkora bazi nagy szekrény…
Sok cucc.
Nem tudjuk, teccik tudni, befér-e ez mind…
Nem leszek hálátlan.
Na akkor dzsogging, fiúkák, dzsogging. Mjuzik.
Zene: Tekerés. Tefusok balettozva úgy tesznek, mintha kivinnék a cuccokat, vagy ki is viszik. Hős nézi. Tefusok könnyedén viszik ki a cuccokat. Tangózva viszik ki. Keringőzve viszik ki. Twistelve viszik ki. Hős bámul. Zene vége. Csönd. Tefusok jönnek vissza.
Köszönöm. Fizet. Tudják, hova kell vinni.
A beépített szekrény marad?
Marad.
Csak mer kikapjuk, ha kell.
Marad.
46Ne kapjuk ki, ha már itt vagyunk?
Kikaphatjuk.
Inkább ne. Még fizet I. Tefusnak.
Mer mi, amit mondanak. Ugye. Ott azon a címen lesznek?
Lesznek.
Hanyadik?
Első.
Magasak az emeletek arrafele.
Ezt már ott tessék kifejteni.
Na viszlát.
Tefusok el. Hős üres térben áll. Csönd. Karmester beint. Hős leül a padlóra, térdére hajtja a fejét. Nej bejön, megáll, más ruha van rajta, fiatalabb. Másik hasonló nő is bejön, az is Nej, más ruha van rajta. Bejön még egy ugyanolyan Nej, betolja az ágyat, rátérdel. Bejön negyedik Nej, terhes, leül az ötödik Nej által betolt fotelba. Még pár Nej lepi el a színpadot, egyik gyerekkocsit tol.
Hős felugrik, kirohan.
Üres tér. Jön Hős, egy laticelt cipel, mögötte Barát egy nagy képernyős tévével.
Biztos van itt konnektor…
Biztos van… Kösz… Majd hívlak…
Körülnéz. Kicsit kietlen ez így… Mennyi?
Állati olcsó, három rongy. Kettőt adok nekik, hogy éljenek, nekem marad egy.
Egy hónapra marad egy ezresed?
Elég az. Most ugyan beruháztam ebbe a laticelbe, nem volt könnyű, hiánycikk, úgyhogy ez a hónap kicsit szűkös lesz, de aztán, öregem, aztán! – Na majd hívlak.
Te, figyelj, nehogy nekem felkösd magad!
Én? Ugyan. Nincs is itt mire. Különben is, nemrég vittem anyámat gyomormosásra, mindig ezzel fenyegetett, végre megtette, kimosták, most hajcsikál, úgyhogy ne féltsetek ti engem.
Remélem, működik, nálunk nem fért el, lent volt a pincében évekig, de muszáj neki működnie…
Fog az.
Voltunk náluk, az új lakásban. Ki van borulva. Vissza akar menni a lakásotokba.
Említetted neki, hogy ott már más lakik?
Csönd.
Kár, hogy itt nincs telefon.
Nem baj. Kösz a tévét. Majd hívlak.
Barát el. Csönd. Hős kicsit vacakol a tévével, aztán tologatja a laticelt a földön. Babrálja a tévézsinórt, valahol a színpadon kívül bedugja, a tévéhez megy, bekapcsolja. Megjelenik a Híradó emblémája a zenével. Megjelenik a Műsorvezető.
48Húsz kiló arany. Az kéne nekem. Eszik az aktatáskájából, a laticelen ülve.
Majd mondanék én valamit, te állat – vagyok olyan kismama, mint bárki. Eszik.
Udvarias mosollyal kivárta a megjegyzést.
Miközben a manökenek felvonulását látjuk.
Odaugrik, kikapcsolja. A kurva anyátokat!
50Csönd. Hős megint odébbhúzza a laticelt, ráül, ráfekszik, próbálgatja. Felül, visszafekszik, bámul felfelé. Zene indul.
Nej új lakása. Anyós stoppol vagy varr, Nej vasal. A tévé nyitva.
A képen a manökenek vonulnak.
Bejön a képbe, meggyőzően.
Mosolyog.
Nagyon mosolyog.
Nevet.
Nej odaugrik, elzárja.
Nem férek el. A konyha, az egy borzalom. Az edényeket nem tudom begyömöszölni. Ennek örüljek?
Megtehette volna, hogy mindennek elviszi a felét.
Mért vitte volna el? Hova? Neki nem kell semmi, igénytelen, mindig az volt. De én nem férek el. A gyerek meg bőg, nem tudja megszokni.
Majd megszokja.
Igaza van a gyereknek. Ott volt kert, fű, mászóka, minden, itt semmi. Ezért nem alszik, nem tudja kirohangálni magát. Itt nem tudom leengedni egyedül. Itt kocsik száguldoznak.
Te se a Rózsadombon nőttél fel.
Ezért akarom, hogy a gyerekemnek jobb legyen! Én tudom, mitől kíméljem meg!
Felnőttél, nem? Felneveltünk, nem?
Fel, úgyhogy most már ne nevelj. – Mért, olyan marha jó a közlekedés? Húszpercenként jár a busz, állati tömeg, agyonnyomják a gyereket. Itt akárhova mész, tömeg van. Akármikor, várni kell. Ez a szar beton, ebbe egy szöget nem lehet beverni. A mennyezet a fejedre lóg.
Pont akkora. Kettőhetvenöt.
Nem igaz, mert kettőhatvan. Mondták.
Akkor kettőhatvan. Csönd.
52Édesgeti el a gyereket. Látom. Ez a terve. Soha ennyit nem foglalkozott vele, mint amióta külön élünk.
Örülj neki.
Hogy ellenem hangolja, mi?
Hogy foglalkozik vele.
Aztán bőg nekem, hogy megint elment az apu. Hogy mért nem itt alszik az apu. Hogy menjünk oda, ahol apu alszik.
Meglátogathatnátok.
Ott? Nincs ott semmi, tök üres a lakás. Azt mutogassam a gyereknek? Hogy nézd, itt lakik az apád, az az élhetetlen? Ez legyen neki a példa? Csönd. Nem igaz, hogy nincs neki pénze. Kapott egy csomót, az az övé. Mért? Ő akarta így. Ott az anyja, adjon neki. Van annak mütyürkéje elég. Cserélje kisebbre a lakását, nagy. Nem igaz, hogy neki egy üres lakásban kell szenvednie, ami nem az övé. Szerezzen magának. Mindenki szerez magának. Én is szereztem, nem? Pedig nekem nincs is diplomám. És akkor ellenem akarja nevelni a gyereket. Na nem. Meg fogom tagadni a láthatást. Azt lehet. Majd pereskedhet. Azalatt fel is nő.
Zene felsír.
Mi baja?
Mit tudom én. Ideges. Folyton bőg.
Bemegyek.
Nem kell. Majd abbahagyja. Nem jó elkényeztetni. Nem leszek a rabja. Szokja meg, hogy nem. Nem mászkálunk be folyton. Zene sír. Nehogy bemenj, megszokja, aztán micsinálok én egyedül. Zene sír. Majd én most a kezembe veszem. Nem lesz elkényeztetve. Meg fogom tiltani, hogy ajándékokat hozzon neki. Jó vicc. Én törődöm vele, ő meg hetente két órát ajnározza. Na ez nem lesz. Zene sír. Az istenit neki! Kimegy.
Csönd. Anyós járkál. Bekapcsolja a tévét. Jön Hős.
Szevasz.
Szevasz.
Hol van?
A gyereket csitítja.
Hős odaugrik, elzárja. Csönd.
Mivel keni?
Kérlek?
54Valamivel keni a gyereket. Olyan – idegen a szaga. Sose volt ilyen szaga. Valamivel keni.
Hát én nem tudom – Csönd.
Most mit, most mit, most mit csináljak – Futam. Áááá – Futam. Anyám nem ad semmit – van kettőszáz – kéne legalább négyszázötven – anyám nem ad semmit –
Hát minekünk nincsen.
Nem azért mondom. Kinek mondjam? Futam. Elveszek egy gazdag özvegyet, aztán kirúgom a lakásából. Futam. Ha nem lennél ilyen öreg, téged vennélek el legközelebb, nem a lányodat. Te még tudtad, hogy kell egy házasságot végigcsinálni. Ezek már nem tudják.
Csönd. Jön Nej.
Ki van borulva. Nem csodálom. Ezek után. Jól megcsináltad.
Én.
Semmi, csak hamarosan én is ki fogok borulni. Itthagytál egyedül egy gyerekkel.
Hogy én itthagytalak.
Neked könnyű. Akárkit találhatsz. De hogy fogok én találni valakit, egy gyerekkel? Ki az a marha? Futam.
Anyóshoz. Mondd, anyu, mért kell ezt nekem tűrnöm? Ki ez a pali? Idejön, amikor akar, kulcsa van a lakásomhoz – milyen alapon? Kicseréltetem a zárat! Ki én! Ki ez? Mit keres itt? Mi? Meg tudod nekem magyarázni?
Csönd. Zene indul.
Anyóshoz.
Busz. Nagy tömeg, kapaszkodnak. Zene. Nej is a kapaszkodók között. Hős lohol a busz után, felugrik, lóg.
Műdalra, cigányzene-kísérettel.
Cigányzenés umtattára.
Kórus umtattázik, pici helyre összeszorulva, lökdösik egymást, ötször egymás után: „Bűz, bűz, bizony.”
Hős lakása, laticel, tévé bekapcsolva.
Miközben szörnyű tájképeket látunk.
Jön Hős pizsamában.
Hős odaugrik, elzárja, csönd. Hős feláll, kimegy, visszajön, kezében vizespohár, valami orvosságot vesz be, leül. Zene indul.
Hős ablak mögött áll, jobboldalt középen, néz kifelé. Baloldalt ablak. A dal alatt egy nő érkezik, leveti a kabátját, szatyrából elpakol, rendet rak, virágot locsol stb. Zene.
Nő leengedi a redőnyt, sötét.
Sötétség.
A palinak van egy csomó videója – Májkl Dzsekszon – Boj Dzsordzs – ilyen mindenféle buzik – állati jó fejek – van egy olyan horror, egy olyan klipp, hogy ég a Májkl Dzsekszon – és tényleg égett – Felgyújtja a kislámpát, a laticeles lakás, Cunci meztelen, kezében törülköző. – elégett – a Májkl Dzsekszon – és milliókat fizetett az izé, a biztosító – Vécélehúzás hangja. – milliókat, persze dollárban – ott minden nagyba megy – dolcsiba –
Hős bejön fürdőköpenyben, megáll.
És teljesen szétégett a Májkl Dzsekszon, de összefoldozták, és lett belőle megint egy Májkl Dzsekszon –
Te most melyik is vagy?
Mit mondasz, cuncibogár? Nyaff-nyaff-nyaff! Gyere ide, nyaff-nyaff!
Kérsz még piát? Szoktak kérni. Az ablakhoz megy, felhúzza a redőnyt, néz kifelé.
Hát tudod?! Hát tudod?! – Hogy te milyen vagy?! – Ezt bírom benned, hogy ilyen vagy. Irtó klassz vagy, tényleg. Bírom, hogy már ennyire kopaszodsz. – Ez egy jó kégli, csak le van robbanva.
63Nem az enyém.
Nem? Hát kié?
Akitől bérlem. – Na menjél arrébb, aludni akarok.
Te figyelj. Mit mondasz? Hogy kié ez a kégli?
Mondom, aludni akarok. A kulcsot dobjad be kívülről a bejárati ajtó ablakán, csak előbb belülről nyisd ki.
Felpattan. Hát tudod! Hát tudod! Te strici! Hát tudod! Kirohan.
Kis csönd. Hős összenyalábolja a csaj ruháit és kidobja a színen kívülre. Csönd. Hős elnyúlik, nyög. Visszajön Cunci, kezében a ruhái.
Te figyelj, te alszol? Ne aludjál. Én utána cicamica vagyok, és dorombolni akarok, tessék engem cirógatni, nyaff-nyaff! Csönd. Te hallod? Figyelj. Ne aludjál. Tessék a hátamat simogatni. Te alszol?
Mi van?
Ne aludjál már. Milyen vagy! Figyelj! Te alszol?
Alszom.
Te ne aludjál. Érted. Leül a laticelre. Itt van neked a hátam. Énnekem sose tud jó lenni, de a hátam érzékeny. A lapockáim alatt, úgy két centire. Simogassad, hallod? Én nem érem el.
Veszek neked hátvakarót.
Próbáltam, nem megy. Na csináljad, mert úgyse hagylak aludni, hallod?
Nézi a hátát. Honnan lett neked ekkora hátad?
Két centire a lapockáim alatt, közép felé, hallod? Csináljad már. Haraphatsz is, de azt kifelé, a középtől kifelé, a hónaljaim felé, oda nem tudok harapni, érted.
Masszírozni kezdi. Veszek neked hattyúnyakat, hogy elérd.
Még – még – na – ne hagyd abba – még – még! Hős masszírozza. Zene. Még – még – te mi ez a zene?
Te is hallod?
Kapcsoljad ki, nem jó a ritmusa.
Nem tudom kikapcsolni, a fejemben van.
Lassú – gyorsabban – gyorsabban!
Hős masszírozza. Meztelen nők hajtanak be egy csomóan, kerékpáron.
Te ez micsoda? Kapcsoljad ki a tévét.
64Nincs is bekapcsolva.
De akkor ezek kicsodák? Mi ez? Békeverseny? Ne hagyd abba, csináljad!
Ezek az én fejemben vannak, nem értem, mitől látod te is… Masszíroz.
Biciklizve körbe-körbe.
Csajok felkapják a bringákat, felnyihognak, végére Cunci is közibük pattan kempingkerékpárral. Hős rémülten kirohan.
Laticeles lakás. A tévén kívül két videomagnó is van benne, a képernyőn semmi, de a számlálók mennek. Hős asztalnál, rajta satu, abba valami mütyür befogva. Hős bütyköl rajta, fütyörészik. Jön a Barát, kezében nagy táska.
Szia.
Szia.
Hős tovább bütyköl. Csönd. Barát leteszi a táskát, a videóhoz lép, bekapcsolja a tévét, pornófilm megy benne gyorsítva, nézi kicsit, elzárja.
Ilyeneket másolok. Exportképes magyar szüzek, magyar daliák. Elég jól jövedelmez, de annyira nem, hogy ne kéne még fülbevalókat is bütykölnöm, darabját egy ötösért. Most már óránként megcsinálok tízet. Mint kőművessegéd megkapnám a hatszorosát, de hát csak hétvégén mehetek építkezni, el is megyek, bár az elnehezült kezemmel hétfőn alig bírom bütykölni a fülbevalókat. Meg hát ki is néznek, engem 66meg egy cigány srácot, mert mi ketten nem iszunk. Mire összekaparom a hiányzó százötvenezret, kétszer annyiba fog kerülni ugyanaz. Lehetne valutázni, de ahhoz a magunkfajta hülye.
Mért nem mész el egy géemkába?
Van nekem egy főnököm, nem ért semmihez, azért főnök. Ha elmegyek géemkázni, soha többé nem enged olyan melóhoz, aminek értelme van, mert tízszer annyit keresnék, mint ő, és bosszút állna.
Mért nem hagyod ott őket?
Mert vállalati kölcsönt vettem fel annak idején, arra a régi lakásra, és nem tudom visszafizetni. A főnök látja, hogy bent nem csinálok semmit, mert kivagyok, látja, de örül. Nem érdeke neki, hogy benn valami értelmeset csináljak, neki az a fontos, hogy főnök legyen. Mire a baj kiderül, ő már rég nyugdíjas. Mire kimászom a szarból, a tudomány rég máshol tart. Csak egyszer kell megkezdeni a lehülyülést, a többi megy magától. Örülhet a főnök.
Csönd.
Figyelj – alhatnék nálad pár napig?
Csönd.
Persze. Csönd. De gondoljátok meg.
Az egész attól lett, hogy nem fértünk el a két gyerekkel – és elkezdtünk hajtani egy nagyobbra – ettől lettünk feszültek –, de ha sikerül szétmennünk két másfél szobásra, én az idősebb sráccal, ő meg a másik olyanba a kicsivel – talán még megúszhatnánk gyűlölködés nélkül –
Csönd. Megszólal a „Ti voltatok az elsők”, hallgatják.
Hogy ez velünk megeshetett – hogy éppen mivelünk –
Bárkivel bárhol, csak itt keményebbek a feltételek.
Akkord, zene.
Zene vége. Csönd.
Nem is ez – hanem a gyerekek – hogy szét lesznek szakítva – hogy valamelyiküket alig láthatom – ezt nem bírom elképzelni, ezt –
Csönd.
Nem is tudom, mikor láttam utoljára.
Kit?
A fiamat. Csönd. Megtagadta a láthatást, azt meséli: ellene hangolom – úgyhogy most folyik a per a láthatásért. Az ügyvédet, azt láthatom.
68Nem muszáj, hogy így történjék, ahogy veletek. Mi még most is szeretjük egymást, csak nem megy. Majd úgy csináljuk, hogy a szeretet megmaradjon. Majd mi megmutatjuk, hogy emberi módon is lehet. Hős nevet. Hiába röhögsz!
Hős bütyköl. Megszólal a zene, „Ti voltatok az elsők”-reminiszcencia.
Hős kiveszi a satuból a fülbevalót, nyújtja Barátnak.
A következő hitvesnek!
Barát a fejét rázza. Hős a fülbevalót feltűzi Barát mellére.
Kispolgári könnyekkel ékesített Balekság Érdemérem, első fokozat.
Hős hosszasan rázza Barát kezét, Zene gúnyosan nevetve véget ér.
Laticel és tévé más helyen, előtte ablak lóg. Jön Haver és Cunci, Haver nagy üveg piával.
Hahó!
Hahó!
Csönd.
Biztos lement piáért, az ajtót meg nyitva hagyta.
Most ez a kéglije?
Ez. Ügyes, hogy a konyhában van a zuhanyozó meg a vécé. 69Ügyes. Előszoba úgyse kell. Jó ez. Aszongya, majdnem félmillió. Megér annyit. Jövőre megér egy ilyen legalább hatszázezret. Na gyere csak…
Na ne, most itt ne, na ne…
Te kis boszorka, te…
Ne itt, na ne… majd otthon…
Te cuncibogár, te… én szét foglak cuncizni…
Jön Barát, kezében papírba csomagolt üveg.
Szia.
Szia.
Szia.
Csókolom.
Csönd.
Biztos leugrott piáért.
Mmm.
Kedves családod?
Csak volt nekem olyan, hogy családom.
Ja.
Csönd.
Jó kis kégli, elfogadnám. Csönd. Három évig melózott érte, mint az állat. De neki már jó.
Csönd.
Hát, neki már jó.
Csönd. Jön két pulóveres negyvenes.
Nem tudom, hogy ide kell-e nekünk…
Tutti, ha a lakásavatóra jöttetek.
Arra.
Másik az aktatáskájából elővesz két vodkát.
Rakjuk a tévére, nem?
A piákat a tévére rakják. Csönd.
Nincs neki videója?
Ahogy nézem, nincs neki. Volt neki, kettő, de csak kölcsönbe, amikor másolt. Biztos visszaadta.
Csönd. Jön az Anyós kirúzsozva, új frizurával.
Kezicsókolom!
Általános csókolózás. Csönd.
Tessék talán leülni…
70Körülnéznek, nincs szék.
Hozhattunk volna egy széket…
Tényleg…
Csönd, feszengés.
Talán van neki pohara… Kimegy.
Jön Nagyfiú, hasán nyitva az ing, nagy lánc lóg rajta, magas sarkú a cipője.
Hódolatom, tiszteletem! Szia, Cuncika!
Általános mormogás. Csönd. Haver visszajön egy pohárral.
Ez az egy van neki. Anyóshoz. Tölthetek?
Én nem, én nem.
Kinek?…
Én kocsival…
Én is…
Csönd. Beliheg a Hős, egy rekesz sört hoz.
Sziasztok! Mindjárt hozom a többit! Kimegy.
Csönd. Kiscsaj jön be, egy rekesz sört húz maga után, kimegy. Csönd. Jön a Hős és a Kiscsaj, a harmadik rekesz sört cipelik, lerakják.
Na. Ennyi talán elég lesz. Az órájára néz. Mindjárt kiveszem a sütőből… baromi nagy adag, úgyhogy biztos elég lesz. – Na? Mi? Mosolyog. Csönd. Ezek a kollégáim… ő meg a rendező művész úr, aki a videókat…
Na, na, nem kell túlozni… Nevet.
Csönd.
Kiscsajhoz. Ezek a barátaim, ő pedig az anyósom. Anyóstól nem lehet elválni. De ő tényleg jó anyós.
Csókolom.
Ő kicsoda?
Hát ő… gondoltam, ha eljön a mamám, majd találkoznak…
Csönd.
Mi össze fogunk házasodni.
Hogy ti?
Cuncibogár, ez egy régi haver… akinek a kéglijében vagyunk, tudod…
Cunci kezet nyújt.
Megrázza a kezét. Szóval ti… össze… igen…
71Ő egy olyan jópofa fiú… imádom, hogy ilyen lakli, és már hasa van… nagyon bírom a pocakját…
Nevet. Apukám, ez kell – nem a magányos döglődés – majd neked is lesz –
Videód nincs?
Nincs.
Irtó klassz videók vannak – klippek, Sztivi Vander, amikor vakon fényképez, ilyenek – kár, hogy nincs videód.
Nincs neki. Na gyere ide.
Most ne – nyaff, nyaff!
Ezt szokta mondani, hogy nyaff-nyaff… hát nem jó? Nevet.
Csönd.
Nem tudom, talán kivehetnénk a sütőből… de még nincs itt mindenki… legalább húsz ember… talán még várjunk…
Csönd.
Még nincs kész minden… hiánycikk a valkid… hiánycikk a fagitt… Megszólal egy fagott. Nem fagott; fagitt! A fagott elhallgat. A szomszéd. Csönd.
Magnó nincs?
Nincs.
Ha lenne, akkor valamit lehetne… valami kazettát…
Nincs magnó.
Csönd.
Hát, látjátok, ez itt az én nagydoktori fokozatom. A konyhavécé, az az én találmányom, az egy külön akadémiai nagydíj.
Jó! Nevet.
Talán kivehetnénk a sütőből…
Hát nem tudom…
Meghívtam az exnejemet, az exgyerekemet, az exapósomat, az exanyámat meg egy csomó embert… Nem lenne jó, ha kihűlne.
Csönd.
Nahát akkor nagy kalap szart. Én csak úgy felugrottam. Elővesz egy kis üveg piát, leteszi a tévére. Szóval, akkor én el. Isten éltessen. Csókolom. Hódolatom. Tiszteletem. El.
Mi is csak pár percre – tudod, a gépidő…
A gépidő…
72Meghajolnak, el.
Azért az baromi jó, hogy végre van lakásod. Nekem lenne ilyen!
Jó hát. – Én most melózok, mint egy állat, két zenekarban is játszom – muszáj, lakást akar a kicsike… Nevet. Nyaff-nyaff! Keményen kell melózni. De hát kemény vagyok én. Kemény vagyok, Cuncika?
Ja.
Na mi akkor el… és minden jót.
Pá!
Haver, Cunci el.
Hát ez teljesen el van hülyülve. És pont ezzel…
Mért, jó neki. Az is jobb, mint… minden jobb.
Ne gyere a hülyeséggel. Anyóshoz. Te hová mégy?
Meglátogattalak, van már lakásod, még fiatal vagy, egy férfi még fiatal –
De most ne menj el!
Talán mert nincs szék.
Ne menj el, most mit mész el?
Ti csak szórakozzatok. Elvonul.
De most ezt minek?!
Csönd.
A levegőbe szagol. Nem kéne kivenni?
Vegyük ki?
Én nem tudom…
Hős ki. Csönd.
Figyelj… már ha tegezhetlek…
Csak tessék.
Te hány éves vagy?
Huszonegy.
Csönd.
Én lassan negyven. Csönd. Te… ti miről szoktatok beszélgetni?
Hát nem tudom, nem nagyon szoktunk… pont beszélgetni…
Csönd. Hős be egy nagy tepsivel.
Nem is égett oda teljesen… Hova tegyem?
73Némi habozás után a tévé tetejére rakja. Csönd.
Te, én nem is kérek… biztos jó, de én nem tudok… kivan a gyomrom, egy ideje… jön föl a sav a torkomban… erre ébredek éjjel… ha eszem, utána rögtön fáj – úgyhogy én nem. Csönd.
Nekem meg félrever a szívem. Na és? Velejár, nem? Mit akarsz, egészségesen megdögleni?
Jó, te már túl vagy rajta, neked könnyű.
Min vagyok én túl? Ebbe a lakásba bele van építve a hivatásom. Én ezt már sose hozom be. Na gyere, egy sört.
Nem, az pláne rosszat tesz. Csönd. Ha meggondolom, hogy egyszer volt egy régi lakásavató – nálatok –
Hagyjuk a francba.
Én most inkább – sétálni szoktam, sokat, nézem az arcokat, hogy melyik mögött mi lehet – hogy talán ott megy egy nő, aki a társam lehetne – majd még visszajövök, később, jó? Ne haragudj.
Barát el, csönd.
Te, itt már nem jön senki. Csönd. Figyelj, vigyük vissza a söröket, visszaveszik, így rekeszben, egy csomó pénz.
Csönd.
Takarodjál.
Mi van?
Takarodj!
Kiscsaj értetlenül áll, aztán vállat von, elmegy. Hős nekilát, és az egyik rekeszben szép módszeresen az összesüveget felbontja. Leül a földre, kézbe vesz egy üveget, meghúzza, majd dallamtalanul kornyikálni kezd, zongora kíséri, fagott beleböfög néha.
Megemeli az üveget az ablak – vagyis a közönség – felé, meghúzza.
Hős ki, lakása eltűnik, jobbról jön Gitáros srác.
Nej megjelenik, majd mögötte sokan, férfiak, nők meg egy szakállas. Zsongás. Könyvespolcok könyvekkel, cigarettafüst.
Szép, tényleg. Igazán. Olyan – olyan, hogy mondjam, elvont. De tényleg szép. Megcsókolja a Gitárost.
Nagy tál zsíros kenyérrel. Itt a zsíros kenyér! Aki kér! A zsíros kenyér!
Még van két jegyem a koncertre… ki kért még két jegyet?
Ketten sakktáblát cipelnek át a tömegen óvatosan, leülnek egy asztalhoz, folytatják a partit. Többen sört isznak. Szakállas kissé oldalt lép.
Csönd lesz. Zene – korál.
Zene vége. Zsongás, evés, ivás. Lány és Hős már köztük. Zsíroskenyeres lány puszilkodik Lánnyal, majd Hőssel is. Hős elvesz egy kenyeret, majszolja. Hős és Nej észreveszi egymást. Akkord. Csönd. Fény. Nej és Hős nézi egymást. Előrejönnek. Csönd.
Szervusz.
Szervusz.
Csönd.
Nem tudtam, hogy te is idejársz.
Csak egyszer voltam – valaki elhozott –
Én már többször.
Csönd.
Kedves emberek. Itt mindenki olyan – félresiklott.
Tudom.
De nagyon kedvesek.
Csönd.
És amikor a Janó felmászott a szörfre – azonnal hanyatt a vízbe! Nevetés. Mászik, be a vízbe – mászik, be a vízbe! Nevetés.
Még négy szamizdat árával tartoztok!
Csönd.
Jó, hogy van egy ilyen hely –
Jó.
Jön sörökkel. Nem kértek? – Ti már ismeritek egymást?
Felületesen.
Ha ti is be akartok szállni a fél disznóba, a Jutkának adjátok oda a pénzt. Továbbmegy, csönd.
Mert a banda, így hívják, karácsonykor lemegy valahova vidékre, és közösen vesz egy fél disznót… valami paplakba… hívtak, hogy menjek… nagyon helyes emberek.
Igen, én is úgy látom.
Mindenfélék. Nyomdász, tanár, tisztviselő, fotós, tudós, melós, lelkész, hívő, hitetlen, mindenféle. A félresiklottak. Jó látni, hogy más is. Hogy mindenki félre van. Nevet. Mindjárt más lesz az embernek a magáé.
Hát igen.
77Csönd. Jön Gitáros, átkarolja Nejt.
Nagyon szépen gitározik. Tényleg. Ő meg – a volt férjem.
Szia.
Szia.
Hős és Gitáros srác kezet fog. Csönd.
Nejhez. Arra gondoltam, hogy a srácot is le lehetne vinni karácsonykor, sok gyerek lesz.
Jó, majd meglátjuk.
Nagy fiú már, tetszene neki.
Jó, majd…
Jön Lány, belekarol Hősbe. Csönd.
Szervusztok.
Szia.
Szervusz.
Csönd.
Na jó, én kérek egy sört. El. Csönd.
Ilyen nagy fia van, hogy disznótorba? –
Nem, neki nincs. Csönd. Megnézhetnéd egyszer. Csönd.
Lányhoz. Mindjárt megyek.
Lány elveszi a kezét, odébbmegy. Csönd.
Nagyon rendes lány. Végre valaki.
Nagyon rendes lánynak néz ki.
Rendes lány.
Csönd.
Ez a srác nagyon helyes. Tényleg. Bár te régen elevenebb voltál, de ő sokkal kedvesebb.
Biztos. Látom. Igen.
Csönd.
Milyen a lakás?
Ideális.
Majd egyszer mutasd meg.
Majd egyszer megmutatom.
Nej és Hős kimegy. Gitáros és Lány néznek utánuk.
78Előrejön, a többiek eltűnnek, kis csönd. Új zene.
Hős lakása. Laticel, tévé, asztal, szék. Könyvek a padlón. Jön Nej és Hős. Halk zene.
Ülj le. Nej leül a székre. Vedd le a kabátod. Nej ül, nem veszi le. Hős leveszi a kabátját, ledobja, leül a laticelre, csönd.
Elég kopár.
Arra a tíz-húsz évre már jó lesz.
Zene.
Egy ideig nem volt senkim – egyszer próbáltam, de nem ment… aztán – nem is tudom – egyszerre rajzani kezdtek a 79palik – én már nem bírtam egyedül – a gyereket odaadtam hétvégére anyámnak – aztán volt úgy, hogy hétvége után is ott maradt – szeretett ott, ott jobb is volt neki, mint nálam – Zene. pedig szeretem – Zene. – Hát akkor bepótoltam – meg azt is, hogy mielőtt elvettél, kevés palim volt – talán ha több lett volna, el se kell válnunk – és valahogy mindegy volt, kicsoda – pedig rendes palik is voltak köztük, mégis, valahogy volt bennük valami közös – talán az, hogy engem mégse érdekeltek, úgy igazán –
Ha az ember lelki fogaskerekei hozzácsiszolódnak valakihez, akkor a következők fogaskerekei már vagy szorulnak, vagy lötyögni fognak.
Ez az. Pont így van. Zene. Szóval rájöttem, hogy… öreg vagyok. Már nem vagyok rugalmas. Már nem lehet hajlítani, formálni… Már olyan maradok, amilyenné te formáltál. Zene. És ez nekik nem jó. Szaxofon. Pedig mennyire gyűlöltelek még akkor! És mégis. Szaxofon. Egyebet se tettem, mint tőled akartam megszabadulni. A mienk mégis nagy szerelem volt, úgy látszik. Hát amikor először gondoltam erre, annyira bepipultam! hogy nem, hogy nem lehetett olyan fontos! de hát – Két szaxofon. És észrevettem, hogy nézem a gyereket, de szeretném, ha rád hasonlítana – hasonlít is – és egyszer-kétszer a te neveden szólítottam – eléggé megrémültem; ő is megrémült, szegény – Két szaxofon. – Próbálkoztam olyan pasassal, aki hasonlít rád – aztán olyannal, aki pont az ellentéted – hülyeség – Még több szaxofon. És rájöttem, hogy öreg, az még lehetek valakivel, de fiatal már soha. És ez olyan iszonyú volt – hogy kettészakadt az életem, de nincs meg a – nincs meg a folytonosság – és hogy ami volt, az elveszett, az nincs már meg bennem, csak a görcs –
Ott volt neked a gyerek.
Nem volt ott. Mert nőtt, nőtt – másmilyen lett – borzasztóan haragudtam rá ezért – meg rád, hogy olyan gyereket csináltál nekem, aki változik és fejlődik – azt hiszem, én baromi önző voltam. Szaxofonok. Egy elkényeztetett, buta kis önző csaj. Én iszonyú lassan nőttem fel. És mire felnőttem – már 80nemcsak az ifjúságom ment el – hanem a legszebb éveim is mind – Szaxofonok, csönd.
Amikor elkezdődött a pereskedés a láthatásért –
Én egy totál idióta voltam.
Nem azért mondom! – Amikor elkezdődött – állati sokat álmodtam a gyerekkel – hogy viszem ide-oda – focizunk – sétálunk, és mesélek neki – aztán még mindig ilyeneket álmodtam, de baromira féltem tőle már – hogy nem is az enyém, hogy valami idegen – és olyan masszaszerű lett az arca – és féltem, hogy nekem jön, felöklel –
Pedig szelíd gyerek valahogy – amennyire ismerem –
Párszor elmentem anyádhoz, mikor ő ott volt –
Hova?
Hát ki, Csepelre. Anyádékhoz.
Nem mondta.
Mert kértem, hogy ne mondja. Na és ott próbáltam játszani vele, de olyan fura volt – nem tudom – aztán ritkábban mentem ki – nem tudtam, mit kell csinálni – próbáltam nem álmodni vele – kidolgoztam egy technikát, hogyan ébresszem fel magam, ha rosszat álmodom – Csönd, szaxofon, dobok. Most mit csinál?
Valahova elvitte az iskola, hova is – most nem jut eszembe – Szaxofon, dobok. Elég jól tanul. Nem kell vele tanulni, leül, és elvan magában. Szaxofon. Ezt szokta dúdolni.
Hogy micsodát?
Ezt dúdolja, pont ezt.
Hogy mit?
Hát ezt, nem hallod? Szaxofon abbahagyja, csönd. Na mindegy. Csönd. Mondd, neked is annyira hülye eseteid voltak?
Hát mit mondjak.
Képzeld – én nem is értem, ezek a pasasok –, azt mondja az egyik, közben liheg nekem, azt mondja: te ne törődj semmivel, élvezz, élvezz, élvezz – az eszem megáll! Hős nevet. Először elképedtem – de amikor a többi is – uramisten! Ennyi görcsös embert egy hazában! Egy másik hasal rajtam, és azt szavalja: „Repülj, hajóm” – ezt tudja szavalni közben! Nevet.
81Nevet. Tudod, mennyi ugyanilyen nő van? Rémes.
Mit képzelnek, hogy ez valami kötelező gyakorlat, vagy mi?
Á, szörnyű állapotban vannak. Valahogy mindenki torz –
Hát – Nevetnek, csönd. Olvastam, hogy anyád –
Igen.
Mindig nagyon utált engem.
Hát eléggé.
Sokan voltak kint?
A végére nem maradt senkije. Én se nagyon. Csönd. Gyere már ide. Csönd. A Haver, emlékszel? aki zongorázott: megnősült, elvett egy… egy cuncibogarat, most utókezelik, infarktus, negyvenkét évesen, lakásra hajtott. Csönd. Nincs meleged?
Mi van a… hogy is hívják… a legjobb barátod, na… azt tudom, hogy elváltak, és huzakodtak a két gyereken…
Megunta, kiment a TESCO-val, hova is… Kuvaitba vagy hova… egyszer írt, hogy továbbpattan, de csak amíg összeszed egy lakást – ennek másfél éve.
Csönd.
Nem tudom.
Zene.
Zene leáll. Csönd.
Hazamegyek. Feláll.
Csönd. Megint zene.
Elkísérlek. Feláll, felveszi a kabátját. Egy darabon.
Kimennek. Zene.
Karmester fölmegy a színpadra, amelyen csak a zongora áll, odamegy a zongorához. Bal és jobb hátul lépcsőt tolnak be, baloldalt fal ereszkedik le kijárattal, az a metró, jobboldalt újságosbódé, hátul középen vitrin hirdetményekkel, kirakatokkal. Fiatalemberek hátukon oszlopot cipelve jönnek, megállnak középen, kezükben virág. Az oszlopokra felülről vászon ereszkedik le, arra vetítik az EMKE-kereszteződés föld feletti forgalmát filmről. Az így létrejött aluljáró alacsony mennyezetű, szűkös hatást kelt. Neonfény. Jobboldalt egyre több ember áll sorba újságért.
Megjelent az Esti Hírlap! Szenzáció! Az Esti Hírlapra még van papír! Csak húsz forint az Esti Hírlap!
83Sokan jönnek ki a metróból, sokan mennek be, tömeg fel és le a lépcsőkön. Valaki létrát hoz, felmászik rá, egy másik fogja a létrát, a létra feletti neon pislákol, azon matat az ürge, de a neon végig pislákol. Öregasszony rőzseköteggel a hátán, fáradtan leül a földre. Fonott kosarakat árulnak, erdélyi hímzett blúzokat és szoknyákat árulnak, kvarcórákat kínálgatnak, csavargók ácsorognak, részegek dülöngélnek. Az egész kép fekete-fehér-szürke, a díszletek is, a ruhák is, az EMKE-film is. Cigányasszony tenyérből jósol. Kurvák ringanak át. Sok gyerek. Melósok páran hatalmas, talán papírmaséból készült kalapácsot vonszolnak át a színen, talán felvonulásra vagy tüntetésre viszik.
Zongorázik az aluljáróban.
Hatalmas halak úsznak be az aluljáróba, valaki békaemberként, maszkkal, lábuszonnyal mászik be óvatosan, pipa a szájában.
A színen egyre több búvárszemüveges fickó jelenik meg légpipával a szájukban, lábukon uszony; léggömböket árulnak; horgászfelszerelést árulnak. Két rendőr jelenik meg, lustán haladnak a zongora felé, az árusok szétrebbennek, és csak kis idő múlva kezdenek árulni újra. A rendőrök jobb hátul megállnak a zongoránál. Bal elöl bőrfejűek valakit vernek, a járókelők elhaladnak, nem figyelnek oda. Rendőrök egyike kinyújtja a kezét. Karmester abbahagyja a dalt, odaadja a személyijét, a rendőrök tanulmányozzák.
A Keleti pályaudvart a Mitsubishi cég kívánja megvenni, a síneket beolvasztják szállodaláncnak! Itt az Esti Hírlap! A vonatok végállomása ezentúl Bicske! Szenzációs hírekkel a húszforintos Esti Hírlap!
Gyalogolni jó! Gyalogolni jó! Móricz Zsigmond novellái az év díjnyertes aktfotóival!
Szendvicsember jelenik meg, rajta elöl-hátul tábla, azon felirat: „Akadémiai levelező tag ablakmosást vállal”, megfordul, a másik oldalon felirat: „Középiskolai tanár kasszafúráshoz társat keres.”
A kormányszóvivő szerint a kialakult helyzetért a lakosság felelős! Itt az Esti Hírlap, ma még csak húsz forint az Esti Hírlap! A Gazdasági Kamara szerint az ezredfordulóig el kell érnünk a közepesen fejlett afrikai országok színvonalát! Itt az Esti Hírlap!
85A metróból mogorva melósok trappolnak a lépcsők felé. A nagy kalapáccsal a többi még mindig az egyik lépcső felé araszol. Külföldi turisták jönnek csoportosan a metróból, idegenvezető tereli őket. Pár fiatal táblát visz, rajta felirat: „Német gyarmat akarunk lenni – Ifjú Magyar Haladók”. Az újságosbódétól ellép Hős, teljesen ősz, bajusza van, megy a metró felé. A metróból kijön Nej, teljesen ősz, egyik kezében műszaki rajzot tároló henger, másik kezében teli szatyor. Összeütköznek.
Nézzen a szemével!
Bocsánat.
Egymásra néznek.
Szia.
Szia.
Hogy vagy?
Kösz. És te?
Csönd. Bámulják egymást. Amíg ők beszélgetnek, az egyik rendőr leüt egy billentyűt, de megijed a hangtól. Árusok tovább árulnak mindenfélét: légpipát, gázálarcot, egyebet. Tömeg jár-kel. Fiatalember a virággal vár. Akit megvertek, feltápászkodik és sántikálva elmegy. Bőrfejűek maradnak.
Tudod – egyre többet gondolok arra a lakásra – ahol éltünk –
Csönd, a járókelők olykor teljesen eltakarják őket, úgyhogy a fejgép hiába pásztáz.
Még álmodom is vele. Csönd.
Te is?
Hogy visszamehetünk, pár napra – kölcsönadják. – Semmi sincs már a helyén, mi pedig megpróbáljuk visszaállítani – a mi lakásunkat levitték a földszintre – és körül van ásva – valami mocsár – mi megpróbáljuk visszacsinálni… Nem tudtam, hogy ilyen fontos volt nekem – hogy a világnak ott volt a közepe – és hogy a világnak többé nem lesz közepe – Csönd. Emlékszel?
Karmester beint, zenekar indul.
86Táncos léptekkel jön. Sziasztok.
Zene leáll.
Szia.
Srác körülnéz, táncosan kifelé indul. Csönd
Ez kicsoda?
A fiad.
Csönd.
Hova megy?
Nem tudom, nem szokta megmondani.
Srác eltűnik, néznek utána. Zene újra indul.
Mindenki el. A falakat, a tetőt, a vetítővásznat felhúzzák, a lépcsőket kitolják, üres tér, csak a Karmester marad meg a turistacsoport. Megjelennek az erkélyt tartó kariatidák, a turisták örvendezve felkiáltanak, páran megint fényképeznek, aztán kitakarodnak. Jön Srác táncos léptekkel, megáll. Karmester előrejön, int, semmi.
88Idegesen suttogva. Mi van?
Az árokból, felállva, a trombitáját rázva. Ellopták a fúvókámat!
Szerezzen másikat!
Hiánycikk!
Gyerünk, finálé!
Nem lehet Gé-húrt kapni, csak szordínót! Mutatja a hegedűjét.
Nekem meg a potim ment ki, áramingadozás!
Hol a Jóska?!
Elment a szünetben, hakni.
Nincs helyettes?!
Én vagyok, de nem tudok kottát olvasni.
Csönd.
Ezt így nem lehet!
Mindent lehet, Maestro!
Öreg bácsi, feláll, kezében gitár. Én vigyáztam a hangszeremre, majd én lekísérem, Mester.
Zene indul.
Zene leáll. A két kariatida a mélybe veti magát, összetörnek. Nagy robajjal leomlik az erkély, téglák, cserepek, gerendák tömege omlik a színpadra felülről, nagy por, füst. Csönd. Zenészek felmennek, átbukdácsolnak a romokon, kimennek. Srác áll, néz. A zongora fedele nagy robajjal lecsapódik. Díszletezők kezdik eltakarítani a romokat. Srác nézi őket, fütyörészik, aztán kimegy. Sötét.
90Éjjel, sötét. Dombos vidék. Mennydörgés, villámlás.
Gábor fiam, hol vagy? Figyelmezzél rám!
Gábor arkangyal berepül, lebeg.
Csapkod a szárnyaival. Itt vagyok, Úristen, szolgálatodra!
Vedd elő a trombitádat, és fújjál belé háromszor, mert ma lészen a feltámadás!
Mennydörgés.
Végre! Hála néked, Uram!
Az első trombitaszóra feltámadnak, akik a hazáért haltak meg! Mennydörgés. A második trombitaszóra feltámadnak az öngyilkosok! Mennydörgés. Ha pedig még azután is marad feltámadatlan személy, fújjad meg harmadszor is, de csak akkor.
Igenis! Szájához emeli a trombitát, megfújja, mennydörgés, villámlás, csönd.
Suttog. Gábor, figyelj!
Igenis!
Baj van, elnéztem az évszámot! Nem most esedékes a végítélet, hanem pár ezer év múlva. Hagyd abba, a világ úgy marad, ahogy van.
Te jó ég! Mi lesz, ha meghallották? Csönd. Sejtettem, hogy a teremtés nem tökéletes, de hogy a végítélet se legyen az!…
Gábor, ne feleselj, vissza az egész.
Igenis. Széttárja a szárnyait. Mit tegyünk? Ez ilyen. Kirepül.
93Ugyanott. Megmozdul a domboldal, a föld alól előmásznak a vitézek, nyújtózkodnak, feltérdelnek, nyögnek, felállnak, imbolyognak, szemüket dörzsölik a földrengésszerű zenére.
Jézus, Szűzanya, segélj minket! Mi történt?
Hol a zászló? Hol a török?
Felmagasodik köztük Zrínyi Miklós, bár nem túl magas ember, rajta bíbordolmány, fekete, kerecsentollas kalpag, oldalán aranyos markolatú kard.
Hej, Alapi Gáspár, hozzám!
Ott az urunk, él az urunk, él Zrínyi Miklós, éljen!
Kicsi, púpos ember páncélban, sisakban, Zrínyihez lép. Parancsoljon, Miklós bátyám!
Mi ez itten, fiam?
A zene tovább tart, újabb alakok másznak elő a föld alól.
Az a gyanúm, Istennek különös csodatétele megyen itt végbe.
Mi a fene?
Azt hiszem, Miklós bátyám, hogy mi mostan fel vagyunk támadva.
Zene leáll, a vitézek összeverődnek, fázósan ugrálnak, összeverik a kezüket, fújják az ujjukat.
A nyakát tapogatja, a derekát hajlítgatja. Rémes ez az isiász.
Attól vagyon, hogy jó huzamosan kuksolhattunk a föld alatt.
Badar beszéd!
Zrínyihez lép, leoldja a kardját, nyújtja. Gróf úr, vegye a kardomat, mert én megtébolyodtam, és nem lehet a gyalogság vezére, aki meg vagyon zavarodva! Itten látom Deák Balázs uramat, akit magunk temettünk el két hete.
Mit zagyválsz, Szecsődy fiam? Inkább szedd össze az embereidet.
Szecsődy elindul, nézik.
Gáspár fiam… Szecsődynek tegnap zúzták össze a lábát, most meg úgy lépeget, mint egy zerge!
Mondom, hogy fel vagyunk támadva! Magam láttam, hogy a fejedet levágták, Szokoli Mohamed nyisszantotta le!
94Az én tulajdon fejemet? A nyakát tapogatja. Kár lett volna érte… Szokoli, Szokoli… mintha láttam volna közeledni… bömbölt az ágyú, óriás volt a füst… égett a vár… hol a vár? Hol a török?
Boszorkányság! Ördöngösség! Kísértetek! Végítélet! Halleluja, feltámadánk!
Visszaszalad. Uram, amott áll egy szobor, idétlen lovon pálcavékony emberke…, de már hozzák, kihúzták a földből…
Pár vitéz hozza a szobrot.
Miközben a többiek Zrínyivel körbejárják a szobrot. Látod, uram, az van ideírva, hogy „Mint Hektor Trójának, én Szigetvárnak erős őrzője voltam!”
Mondtam én ilyesmit? Nem emlékszem. De hogy ez én lennék, ez az idétlen alak?!
Nem is a mi urunk ez, mert ide vagyon vésve: Somogyi József, 1963!
Akkor mi most négyszáz évvel utóbb élünk legalább! Halleluja, halleluja! Dicsérjük az Urat!
Halleluja!
Vitézek! Csönd lesz. Élünk, vitézek! Ki tudja, mi a szándéka mivélünk az Úristennek, de hogy élni parancsol minket, az bizonyos! Úgyhogy keressük meg a törököt, űzzük-vágjuk-kaszaboljuk, ahol érjük, ez a lényeg; a hálaadó imát meg majd későbbre halasztjuk.
Dübörgés, a háttérben vonat fut át, a vitézek a földre vetik magukat, szétszaladnak, a levegőt vagdalják, vagy dermedten állnak, majd az elrohant vonat után loholnak karddal hadonászva.
Látta, Miklós bátyám?! Abban a vasszörnyetegben csudaszép asszonyok ültek, százszámra!
Egyeseknek két orruk volt, a kisebbik orruk fehér, és füstölt és parázslott! Ördögfattyak, boszorkák voltak, esküszöm!
Majd mindezt kikémleljük, de az első, hogy a törököt megleljük. Hanem éhes kezdek lenni, mint a toportyánféreg.
Én is ehetnék, én is ihatnék!
Virrad. A rekettyés ugyan eltűnt, és el a mocsár is, de az égnek boltozatja megmaradt… mégiscsak a régi világ ez itten, legények.
95Fiúk, vitézek, élni fogunk, de nem úgy, mint régen, hanem sokkal inkább! Dúskálni fogunk étekben, italban, asszonyokban, harcolni fogunk még harcosabban, és győzni fogunk diadalmasan!
Huj-huj-hajrá!
Amott mintha falut látnék, csak van nekik harapás ételük. Utánam, vitézek!
Kirohannak.
Szoba a Parlamentben. Marinovich Endre íróasztalnál ül, előtte egy csomó telefon, dosszié, szövegszerkesztő, a falon könyvespolc, rajta tévé, rádió. Besiet Kodolányi Gyula.
Bent van?!
Szervusz, kérlek. A telefonra néz. Bent van, de már húsz perce telefonál; külföld.
Hallottad?!
Micsodát, kérlek?
Hát a rádiót! Szigetvárott megnyíltak a sírok!
Kis csönd.
Agyondolgozod magad, Gyulám. Nem kéne alkotóházba vonulnod, verseket írnod?…
Most, amikor kimásztak a sírból?
Csillapodj, kérlek, kíméld magad egy kicsit, az ország érdekében…
Most nem lehet, most dől el minden!… Hány sír fog még megnyílni?!
Mit mondtál, Szigetvárott? Ott milyen önkormányzat van, szadeszes vagy maszopos?
Azonnal nyilatkozni kell, hogy a mieink támadtak fel, és nem az övéik…
Ja, hogy valakik feltámadtak! Na és kicsodák, édes Gyulám?
Hát Zrínyi Miklós és a katonái!
Értem. Kis csönd. Nagyszerű. Kis csönd. Na és mondd csak, Gyulám, milyen forrásból származik az értesülés?
96Bemondta a Kossuth, előtte a Danubius meg a Calypso!
Valamilyen telefonos játék lehet…
Az országos főkapitány már átszólt, hogy megtámadtak egy osztrák turistabuszt, kifosztottak két vendéglőt, Dombóvár mellett elhajtottak egy csomó tehenet, a háztájikból a lovakat…
Jön Paskai László bíboros.
Dicsértessék, bíboros úr… Lapoz egy füzetben. Nem emlékszem, hogy mára…
Zrínyi, bíboros úr?
Paskai bólint. Marinovich elbizonytalanodik.
Zrínyi?
Paskai megint bólint. Csönd.
A bíboros úr hitelt ad?…
Paskai nem mozdul. Csönd. Marinovich a kis telefonközpontra néz.
Még mindig telefonál.
Kínos, hogy éppen Zrínyi… Jobb lett volna Báthory István… magyar is, lengyel is, őt a Szentatya szívesebben jóváhagyta volna…
Isten útjai kiszámíthatatlanok, fiam.
Bíboros úr, hát igaz? Feltámadtak? Mégis van Isten?
Hát kételkedtél benne, fiam?
Jön Raj Tamás.
Jó napot. A bíboros úr meg Kodolányi úr is Zrínyi miatt?
Jó napot. Raj Tamás képviselő úr milyen jól értesült. Most mint képviselő vagy mint rabbi?
New Yorkból hívtak fel, hogy a Dunántúlon valami halott betyárok garázdálkodnak, megerőszakolják a nőket, egy amerikai állampolgár kocsiját lemeszelték, a kocsiban ülő hölgyek ékszereit elkobozták…
Netalán izraelita vallású személyeket ért kár?
Nem, de New Yorkban joggal tartanak tőle, hogy ezt is a zsidókra kenik.
Kivágódik a dolgozószoba ajtaja, beront Antall József.
Szégyen-gyalázat! A hazában csak úgy feltámadnak egyesek, és ezt nekem Kohl kancellártól kell megtudnom, telefonon! Mit művel az Új Magyarország, az új Magyar Nemzet?! Mért 97nincs nekünk se magyar Televíziónk, se magyar Rádiónk? Nemrég adtam pénzt a Magyar Távirati Irodának!
Az urak pont ebben az ügyben…
Hercegprímás úr, méltóztassék…
Paskai bemegy az ajtón.
Hívd fel nekem ezt a számot, tíz perc múlva várjon a kocsi… Ha a hívott nincs otthon, keressék meg az uszodában, a Mányoki úton… Egy óra múlva legyen itt a válságstáb… a Boross, a Balázs, a Géza… vagy nem, a Géza azonnal repüljön Ankarába, írjon alá valamit a törökökkel, bármit…
Miniszterelnök úr…
Maga várhat. – Kell még a Kupa, a Kádár Béla…
A pénzügyminiszter úr Moszkvában tárgyal a németekkel, a Kádár Béla miniszter úr Chilében tartózkodik hitelért, és a spanyol nyelvkönyvét árulja…
Akkor jöjjön a Katona Tamás. De mégse, őrá szükség lehet mindenütt. Akkor a Für Lajos, elvégre Zrínyi katona volt, nem? Vagy ez a másik Zrínyi, a költő? Ha a költő, akkor mozgósítsák Lezsákot, Csoórit, Kodolányit…
Én itt vagyok, de ez nem a költő.
A Raffay maradjon csendben, most nem kell Zrínyi horvátországi birtokairól fecsegni, hogy hol feküdtek… a Gálszécsy figyelje az ellenzéket, de titokban. Hívjátok fel Havelt és Waleşát, hogy tőlünk tudják meg… Nem mintha már nem tudnák, persze… Botrány botrány hátán, botrányról botrányra evickélünk, és amikor túléltük az előzőt, jön a következő, a még súlyosabb… De ilyen még nem volt, ez a legsúlyosabb botrány, ebbe akár bele is bukhatunk.
Jóska bátyám, az valami páratlanul nagyszerű dolog, hogy magyarok támadtak fel! Ha ez igaz… ha ez igaz… az egész világ minket fog bámulni! Megint a nyugati lapok címoldalára kerülünk!
Ez a magyar demokrácia legsúlyosabb válsága, Gyulám. Soha még ilyen kevéssé nem voltunk legitimek, mint most.
Nem értem, Jóska bátyám…
Jó, te a sajtót figyeld… beszéld meg a László Balázzsal… Mit is akartam…
98A hercegprímás úr már bement.
Ja igen. Szóval a kocsit, tíz perc múlva. Bemegy.
Kis csönd.
Csaknem ezer éve azt papolják az önök papjai, hogy a feltámadás megtörtént. Most vagy hazudtak az önök papjai… vagy még csak most jön a feltámadás…
Mondja, képviselő úr, a zsidók is fel fognak támadni?
A titkár úr megnyugodhat, a zsidók csak akkor támadnak fel, ha eljön a Messiás. Zrínyi gróf nem a Messiás. Egyébként az SZDSZ van annyira liberális, hogy elismerje mindenki jogát a feltámadáshoz.
Ezt önök már megtárgyalták?
Még nem.
Kíváncsi vagyok… Gyulám… ha ez igaz… nem fognak ránk még jobban megsértődni? A kedves szomszédok? Hogy nem egy román, nem egy szlovák támadt fel, hanem egy magyar…
Félig horvát, nem?
Abból még külön bajok lesznek… Kellett ez most nekünk? Csönd. Nem lehet, hogy ezt is a Szadesz találta ki, ellenünk?
Kodolányi úr, mit mondjak az aggódó New York-i zsidóknak?
A kormány nyilatkozni fog.
Isten áldja az urakat! El.
Mit fog szólni a Nyugat? Itt nálunk van feltámadás, és a fejlett Nyugaton nincs?
Talán pont ezért.
Meg kéne ezt még gondolni, Gyulám. Nem provokáció ez?
Magyar csodát ígértünk, és most itt van! Mi se higgyünk benne? Hát minden hitet elvegyünk az emberektől?
Marinovich a fejét ingatja, tárcsázza a számot.
Halló, itt a miniszterelnök hivatala… Kivel is beszélek? Kis csönd, Marinovich elképed. Tényleg? A miniszterelnök úr azonnal szeretne… rögtön… igen, a Zrínyi-ügy… Hogy még húsz percig úszik? Hol? A volt tanácsakadémián… ja igen, a Mányoki út… köszönöm. Leteszi, bámul.
Bandikám, mondd csak, milyen név a tiéd, ez a Marinovich? Te mi vagy, horvát vagy szerb?
99Én magyar vagyok!
Kivágódik az ajtó, Paskai kisiet. Kilép Antall.
Még húsz percig úszik.
Jó. A magyar egyház nem nyilatkozik addig, amíg a Pápa Őszentsége… lépjünk érintkezésbe a Vatikánnal, sürgős… a történészeink, már aki nem miniszter közülük, nézzenek utána, volt-e valami vaj ennek a Zrínyinek a fején…
Milyen értelemben?
A prímás úr szíves volt közölni, hogy Zrínyi kissé a reformációhoz húzott… A válságstáb fél óra múlva legyen itt… Gyere, Gyulám.
Antall kirohan, Kodolányi utána. Marinovich a cetlit egy gyufával meggyújtja, és a hamutartóba szórja.
KGST-piac valahol Somogyban vagy Baranyában. Mindenféle népség mindenfélét árul, vannak köztük románok, szerbek, horvátok, lengyelek, arabok, törökök, oroszok, kínaiak, vietnamiak, bolgárok és magyarok, árulnak traktortól gépfegyverig, esernyőtől cigarettáig az égvilágon mindent. Van kifőzde, van itt-a-piros-hol-a-piros, van lángossütő, van fagylaltozó, a tolvajok lopnak, a kurvák strichelnek, az árusok árulnak, a vásárlók vásárolnak, az egyik bódé mögött soktagú cigánycsalád lakik, egymás hegyén-hátán alszanak, másutt éppen gyereket csinálnak. Nagy a zsivaj. Két árva rendőr kóborol, vagy inkább ácsorog fásultan. Drogosok injekciózzák magukat. Valaki citerán játszik, és énekel, bár a zajban nem hallani. Hirtelen hátulról még nagyobb zaj, visítás, üvöltés; rémület; bevágtat Zrínyi és csapata lovon, kardlapozzák a népet, a nép szétfut, pár vitéz a nyomukban gyalog rohan be, elkapnak pár nőt, viszik őket megerőszakolni; Zrínyi int, a katonák az árván maradt árut meg a lángosokat és a sülő halakat, kolbászokat hatalmas zsákokba hányják; pár vitéz a tévékkel bajlódik, de nem tudják, mire valók, ledobják őket, a tévék széttörnek, nagyot puffannak. Egy vitéz a lóra kapott fel egy nőt, ott ülteti az ölébe, és közben a ló lépeget. Pár vitéz zabál, mások isznak. Zrínyi csípőre tett kézzel, elégedetten nézi, mi történik.
Jön gyalog, még jót harap egy kolbászból, mögötte egy lány kullog, a szoknyáját igazgatja. Čika Nikolo, hoćete-li curu?Miklós bácsi, akar-e egy lányt?
Sad neću, ne mogu više da jebam svake ure.Most nem, már nem tudok minden órában baszni.
100Samo svake druge, jelda?Csak minden másodikban, ugye?
Dosta, deco! Hajmo dalje, mora da se nadju turci! Hajde!Elég volt, gyerekek! Menjünk tovább, meg kell találnunk a törököket! Gyerünk!
Hajde! Hajde!Gyerünk! Gyerünk!
Ahogy jöttek, kivágtatnak, kirohannak, csak romok maradnak utánuk.
Parlamenti szoba. Boross egy térképnél áll, Jeszenszky, Für, Bod, Horváth Balázs ülve figyeli.
Elsősorban Somogy és Baranya megyéből érkeztek bejelentések. A piros négyzetek a kirabolt boltokat és vendéglőket jelölik, ételt és italt vittek el, pénzt azonban sehonnét; a kék háromszögek az elhajtott marhákat, sertéseket és lovakat jelentik, a fekete körök pedig a megerőszakolt nőket.
A többiek felugranak, a térképet közelről szemlélik.
Katonai szakértők szerint a török kori rajtaütésre emlékeztető a harcmodoruk, azzal a különbséggel, hogy kard, pajzs, dárda helyett furkósbotot alkalmaznak. A Dombóvárott és Mosdóson koponyasérüléssel kezelt vendéglősök szerint a rablók a mélyhűtőből kivett húst fagyott állapotban marcangolják, bár panaszkodnak, hogy hideg.
Ezt minek csinálják?
Ez arra mutat, hogy nem ismerik a fridzsidert.
Kis csönd.
De hogy furkósbottal!
Ez arra mutat, hogy nem volt idejük fegyvert szerezni.
Kis csönd.
Honnét tudjuk, hogy ezek Zrínyi Miklós katonái?
Ők állítják magukról. Cédulát vesz elő. A magát Zrínyinek nevező egyén a vendéglősöknek ezt szokta mondani: „Enyim ez az egész vidék, le egészen Csáktornyáig.”
Hol van ez a Csáktornya?
Szlavóniában, jelenleg Čakovec.
Ajjaj.
Kis csönd.
101Mért nem fogjuk el őket?! Nincs rendőrségünk?
A hírek szerint kitűnően lovagolnak, és nincsenek olyan terepjáróink, amelyekkel az erdőkbe követhetnénk őket. Másrészt a fegyverhasználatot megtiltottam mindaddig, amíg politikai döntést nem hozunk.
De a hadsereg?
Egyetlen kaszárnyánkat se próbálták megtámadni, és a légterünket sem sértették meg.
Hogy sértették volna meg, lovakkal?!
Mondom, hogy nem sértették meg; ez nem hadászati probléma.
Kis csönd.
Jó, hát nem tudom, nekem millió dolgom van…
Mért, nekünk nincs?! Még ma váratlanul Ankarában kell lennem, holott holnap jövök haza Japánból!
Néhány kókler egy-két boltot kirabolt… minek ehhez válságstáb?
Mi az, hogy kóklerek?! Zrínyi Miklós és a vitézei!
Balázs, te ezt beveszed?
Azt, hogy feltámadtak? Fel! Igen! Pont, amikor mi élünk! Mi pedig ahelyett, hogy odarohannánk, és térdre borulnánk… hihetetlen, mit nem művelünk!
Beviharzik Antall.
Hol tartunk? Határoztunk már?
Csönd.
Amennyiben a feltámadás rémhír, a kormány példás szigorral lesújt a csalókra, vagy szelíden elhatárolja magát, vagy őket nem hivatalosan támogatja, vagy a tiszteletükre hatalmas ünnepséget rendez. Amennyiben a feltámadás igaz, a kormány példás szigorral lesújt a feltámadottakra, vagy szelíden elhatárolja magát, vagy őket nem hivatalosan támogatja, vagy a tiszteletükre hatalmas ünnepséget rendez.
Mit mondasz?
Ezeket a variációkat a német nagykövet úrtól kaptuk, a német titkosszolgálat ajánlásai. A CIA még nem válaszolt, tanulmányozzák a kérdést, az Intelligence Service képviselője nevetőgörcsöt kapott.
102Minek kellett rögtön beavatni őket?
Mert az ügynek súlyos nemzetközi vonatkozásai lesznek.
A Geheimdienst kidolgozta a csalók – avagy a valóban feltámadottak – megsemmisítésének akciótervét, Endlösung fedőnéven. Hangsúlyozzák, hogy a legnagyobb titokban kell eltemetni őket, és a sírásókat is el kell tenni láb alól.
Micsoda?!
Nem a saját véleményemet mondom, Balázs.
És mi a saját véleményed?
Még nem alakult ki.
Kóklerek, vagy tényleg feltámadtak?
A mi szempontunkból ez közömbös. De csalók nem ennének fagyasztott húst, és nem husángokkal hadakoznának. Ez a dolog nem volt előkészítve, őket is váratlanul érte. Én ugyan a feltámadásban nem hiszek, de az adatok alapján inkább feltámadtak, semmint csalók.
De hát ez téboly!
Az élet, Ákosom, csupa váratlan fordulat.
Csönd.
Igen gyorsan kell döntenünk. Ákos, milyen a gazdaság állapota?
Nem olyan rossz.
Részletesebben.
Rossz.
Csönd.
Nemzetközi helyzetünk? Géza!
Kielégítő. Csönd. A Nyugatot nem érdekeljük, a szomszédaink utálnak.
Belpolitikai helyzet?
Hihetetlenül jól jönne egy feltámadás.
Apropó, hol a Gálszécsy?
Az ellenzéket figyeli.
És mit csinál az ellenzék?
Ülésezik.
Na ugye. Mondom, hogy sürgősen kell döntenünk.
Az nem lehet, hogy csalók! Nem lehet!
Balázs!… kérlek!
103Az egyetlen kérdés, vajon nem lesznek-e népszerűbbek, nem is nálunk, mi népszerűtlenek vagyunk, hanem mindenkinél, aki még egyszer se halt meg.
Hogy mondod, kérlek!
Teljesen mindegy, csalók-e vagy sem. Az ellenzékkel megbirkózunk, de másvilágról jött vitézekkel?
Egy kísértettel elbánunk, még akkor is, ha a kommunizmus kísértete.
Többen nevetnek.
Igen? Én nem tartom nagyra a parlamenti demokráciát, de mi lesz, ha ezt az ál-Zrínyit diktátorrá vagy királlyá koronázzák?
Mivééé?
Királlyá. Aztán a horvátoknak eszükbe jut, hogy perszonáluniót akarnak… akkor ránk törnek a szerbek… a románok átdobják a moldvaiakat a Tiszáig… de ez már a te területed, Gézám.
Ez csak akkor veszély, ha lecsap rájuk az SZDSZ.
Az nem fog. Az előbb megegyeztem Kis Jánossal, hogy az SZDSZ nem veszi be a feltámadást.
Kis csönd.
Megint egy paktum?!
Muszáj; addig van magyar demokrácia, amíg mi vagyunk hatalmon egyedül. Megígértem neki, hogy mi se vesszük be a feltámadást. Az ígéretemet holnap megszegem, de nyilatkozzanak előbb ők. Holnapután a keblünkre öleljük Zrínyiéket, és agyonszeretjük őket. A belügyminiszter úrnak igaza van, csak arra kell vigyázni, nehogy a fejünkre nőjenek. De hát ha az ellenzék csalónak mondja őket, hogy nőnének a mi fejünkre?
Kis csönd.
És én mit mondjak Törökországban?
Hogy szeretjük őket; a törökverők nem ellenük támadtak fel; eltöröljük a vízumot, lemondunk arról a pár milliárd forintról; jöjjenek csak, csempésszenek. Kis csönd. Az urak tudják a dolgukat. Egyedül akarok maradni, imádkozni fogok az Istenhez, amiért ezt a feltámadást végbevitte, és 104éppen most, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Szóljatok Bandinak, hívassa a fotóriportereket; az imádkozós képem a holnaputáni lapokban jelenjen meg.
Mind el.
Szerényen berendezett szoba. Kis, Tölgyessy, Haraszti, Tamás Gáspár Miklós, Pető.
Nagyon kétségbe lehetnek esve! Nem jött be nekik se a pápa, se a világkiállítás, erre kitalálnak egy feltámadást, a nyomorultak.
Nem ismerek köztük olyat, aki egy feltámadást ki tudna találni.
A Gazsi nyilván azt kívánja jelezni, hogy a dolgot vegyük komolyan. Úgy vélem, a trükk átlátszó, megint a köztársasági elnököt támadják, valami állítólag feltámadt nagy magyarral akarják az Árpit megfúrni.
Ezek már annak is örülnének, ha Zrínyi lenne a tévé elnöke.
Köztársasági tévéelnök.
Jó, ha nem tőlük van az ötlet, akkor kitől?
Ez az, amit nem értek. Amit nem értek, azon gondolkozom. Amíg nem értek, addig vagyok.
Ez szép volt. Térjünk a tárgyra. Szerintem ezzel a dologgal nekünk nem kell foglalkoznunk. Az egész világ rajtunk röhögne, ha most elkezdenénk nyilatkozgatni. Ez a dolog nincs.
Szerintem van. Kis csönd. Fölteszem a kérdést: van nekünk egyáltalán pártunk? Páran ott ülünk a Parlamentben, és a kormányjavaslatokkal szemben szavazunk, és leszavaznak minket. Van nekünk országot behálózó, strukturált, működő szervezetünk? Van nekünk kapcsolatunk a lakossággal? Az árva kis Beszélőnket olvassa pár ezer értelmiségi.
Nekik sincs kapcsolatuk a lakossággal, az Új Magyarországot nem veszi a kutya se…
Ha van működő szervezet ebben az országban, akkor az az 105MDF. A vezetőiknek éppúgy nincs kapcsolatuk a néppel, mint nekünk, de van egy hatalmas előnyük. Tehetségtelen ember minden társadalomban sokszorosan több van, mint tehetséges; az MDF pedig megszerezte magának a tehetségteleneket. Ők a többség, és összefűzi őket a szakértelem hiánya. Óriási erő ez! Úgy működnek, ahogy kell, maffiaként. Azt se tudják, ki a parlamenti frakciójuk elnöke, oda se figyelnek, mit mond a párt vezetősége, és mégis az az ő pártjuk. A mi sok okos szakértőnk hiába szavazgat és szövegel; mi meg se próbáltuk a képzetlenek rokonszenvét elnyerni; el is vesztettük a választást!
Talán ha az ügyre szorítkoznál.
Kérlek. Mindenekelőtt szégyelljük el magunkat, de mélységesen, hogy ez a Zrínyi-feltámadás nem nekünk jutott az eszünkbe. S rögtön ezután próbáljunk végre alkalmazkodni a valóságos helyzethez, és Zrínyiéket állítsuk magunk mellé, amíg nem késő.
Ezt a pár szál tehetségtelen csalót?
A politikában nem az a kérdés, hogy csalók-e vagy sem. A politika, hogy egy ma még fel nem támadt nagy magyart idézzek, az egzigenciák tudománya. Gyengébbek kedvéért: a létező dolgok tudománya.
Én, kérlek, máris mélységesen elszégyelltem magam; ez le van tudva. De talán mégsem olyan egyszerű feltámadást hirdetnie egy olyan pártnak, amely a vallásszabadság jegyében az ateizmust sem zárja ki. Felhívom a figyelmedet, hogy a lakosság zöme a felmérések szerint, vallásilag legalábbis, közömbös. Veszítsük el netalán a szimpátiájukat, pont akkor, amikor az egyházak az elmúlt évszázadok legeredményesebb vallásellenes propagandáját művelik?
A magyarság zöme persze nem vallásos, de azt, hogy Zrínyi Miklós, azt megérti. Azt, hogy liberalizmus, szociális piacgazdaság meg egyebek, azt nem érti. Nem is értheti, mert nincs. A társadalomnak hősökre van szüksége.
Szerencsétlen is az a társadalom, mondotta Brecht.
Mondtam én, hogy nem szerencsétlen? Ilyen. Végignézek magunkon, és nem látok olyat, akinek karizmája lenne.
106Nekem például van, adhatok belőle.
Na. Jancsi?
Elvileg és erkölcsileg ellenzem, hogy a politikában irracionális ideológiákat alkalmazzunk.
Nézzetek körül Kelet-Európában! Téboly téboly hátán!
Mi akkor sem hazudhatunk az embereknek, ha az rövid távon érdekünk.
Hát létezik a politikában más, mint rövid táv?!
Hisszük, hogy valóban feltámadtak? Nem hisszük. Tudjuk, hogy csalás az egész? Tudjuk. Hát akkor ezt is fogjuk mondani.
Csönd.
Az előbb beszéltem Antall Józseffel, aki megkeresett; álláspontunk azonos, a feltámadásban természetesen ők sem hisznek. Megegyeztünk, hogy ezt nyilvánosságra is hozzuk. Antall József szerint a parlamenti demokráciát súlyos veszély fenyegeti. Szerintem a veszély nem annyira súlyos, de a lényeges kérdésben egyetértünk.
Csönd.
Mi a biztosíték, hogy Antall úr nem fog minket átrázni?
Nincs biztosíték. Lehet, hogy becsap. Baj? Mi sem így, sem úgy nem hazudunk.
Ez addig párt nem lesz, amíg a gyakorlattól idegen, doktrinér filozófusok irányítják!
Én nem becsülöm le a társadalom elmebéli képességeit annyira, hogy minden őrültségben végveszélyt lássak. Antall úr megszegheti a szavát, de ezzel csak magát járatja le mind itthon, mind külföldön.
Hogy itthon mi lesz, azt nem tudom; de hogy a külföld pár feltámadott magyart le se szarik, azt bizton állíthatom. Ők csak akkor figyelnének fel, ha a feltámadt Attila hun seregei több millió mai orosszal és ukránnal táboroznának Berlin alatt. Jancsi, az a gyanúm, hogy te még mindig a hegeli struktúrában gondolkozol, és a társadalmak feltartóztathatatlan fejlődésében hiszel… Holott!…
Milyen alapon állítsuk valóságnak azt, aminek hamis tudat voltáról meg vagyunk győződve?
107Én ugyan sose voltam marxista, de a pártelnökünk gondolkodásából hiányolom a dialektikát. Demokráciát akarunk? Igen? A nép uralmát, amit a szó is jelent? Akkor a népi képzelet uralmát is támogatjuk, a parlamentarizmus keretei között. Nem mondhatjuk meg fölülről, higgyen-e a nép a Zrínyi-feltámadásban, vagy ne higgyen. Én nem állítom, hogy bizonyosan hinni fog benne, én csak nyomatékosan kérem, várjunk a feltámadást elítélő nyilatkozattal.
Már nyilatkoztam. Az órájára néz. Most adják le a rádióban. Köszönöm, fiúk, hogy kifejtettétek a véleményeteket, tanulságos volt.
A Hősök tere. Nagy tömeg. Balról jön Rapcsányi, jobbról Baló; egy rongyos operatőr Fekete Doboz feliratú ócska kamerával mászkál, amibe néha pénzt dobálnak. Egy emelvény is látszik fából, oldalról. Sok rendőr. Táblák: „Van magyar feltámadás”, „Magyarország nem volt, hanem van”, „Előre minden magyar feltámadásért”, „Köszöntjük Szigetvár hőseit”, „Ha kell, mi is kirohanunk”, „Zrínyi, nemcsak Szigetvár: egész hazánk téged vár”, „Zrínyit a Parlamentbe”, „Zrínyi a mi köztársasági elnökünk”, „Zrínyit királynak”. Fúvószenekar a Rákóczi-induló első néhány taktusát játssza. Cserkészek öreg, kövér cserkészvezetővel, akin szintén rövidnadrág és cserkésznyakkendő van. Vakok sötét szemüvegben, fehér bottal, nagyság szerint felsorakoznak, ágaskodnak, a nyakukat nyújtogatják. A tolvajok lopnak. Apácák, szerzetesek. A hangszóróból időnként a következő hallható, más-más magasságú és jellegű hangon: „Demokrácia – brumbumbum; pluralizmus – brumbumbum; Európa – brumbumbum; kereszténység – brumbumbum”; ez erősödve-halkulva sokáig jelen van.
Idegesen. Hogy mit mondasz? A fülhallgatóját igazgatja. Még nem tudtak megegyezni, kik fogadják Zrínyit? Jézusom! Akkor én mit fogok mondani?!
Befut egy asszisztens, papírt nyújt át Rapcsányinak.
Ez micsoda?
A kelet-európai hősök összesített listája, a külügyből küldi Bába Iván, pirossal vannak aláhúzva, akik nem voltak magyarellenesek, azokat lehet említeni.
108Jó. A mikrofonba. Mi van? Hogy mi? Zrínyiék vonatát leállították a ferencvárosi rendező-pályaudvaron? Mert még nem tudtak dönteni, kik fogadják? Nem létezik! Helikopterrel jönnek! Nézzetek utána!
Jön egy papa, gyerekkel a nyakában.
Mikor jönnek már?
Mindjárt jönnek.
Lovagolni akarok!
Most is lovagolsz.
De én azokon az igazi lovakon!
Azokon nem lehet, azokra ülnek fel Zrínyi bácsiék, ha megjönnek.
Mikor jönnek már?
Mindjárt jönnek.
Ő is fülhallgatósan, jegyzeteket rendez. Azt most hagyjuk ki, hogy a Nyugat nem hajlandó a kelet-európai feltámadókat befogadni, csak a sajátjait, ezt majd egy Napzártába rakjuk; de az menjen most, hogy nem minden feltámadottnak ismerik el a folyamatos munkaviszonyát… Mit mondasz? Hogyhogy lelőtték Zrínyiéket?! Kicsodák?! Ja, hogy altatós lövedékkel, mint az elefántokat… Ellenőrizd! De szerintem ezt ne mi közöljük… akkor se, ha igaz…
Jön Pálfy G. István dolmányban, kócsagtollas kalapban, egy operatőrrel.
Ha meg nem sértem kendet, mit jelent kendnek a magyar hősök feltámadása?
Hááát…
Hát nem felemelő érzés, hogy mi, magyarok megmutattuk a világnak, hogy a feltámadásban nemzeti közmegegyezés született?
Hááát…
Kedves nézők, ennek a derék kétkezi munkásembernek még a szava is elállt a hatalmas, kiáradó meghatódottságtól, mert ilyenek is tudunk lenni mi, magyarok.
Lovagolni akarok!
Kedves nézők, íme, egy mokány kis magyar legény, a jövő letéteményese! Ez a mokány kis magyar immár Zrínyi Mik109lós gróftól tanul majd tiszta, szabatos magyar beszédet, romlatlan hangsúlyt, mert a mélyben búvópatakként csörgedező szellemi magyarság, a hit, a remény magyarsága egész Kárpát-medencénket beborító napvilágra kerülésének ünnepét megülni jöttünk ma ide mind, kedves nézők, testvéreim!
Mindig csak ők támadnak fel, mi soha!
Ennyi!
Pálfy és az operatőr eliszkol.
Mi sose! Csak ők! Ezt is mondják be! A büdös életbe!
Mért, kik azok az ők?
Hát ők. Tudjuk mi aztat, kik azok az ők. Akik mindig. Mi meg soha. Egy kurva nagy átverés az egész.
Mi lesz, ha mindenki csak úgy föltámad? Hova dugják őket, menekülttáborba? Ki fogja azt fizetni? Megint mi fizetjük, nyugdíjasok?
Fizessen nekik a Vatikánjuk, ha annyira fel akarnak támadni. De az én adómból ne támadjon föl senki! Ők feltámadnak, én meg éhen döglök. Mindig ez volt. Mindig én döglöttem éhen.
A bácsi is fel van támadva?
Te hallgass! – Mondja, uram, maga minek jött ide?
Hát a Zrínyi miatt, az egy kurva jó fej volt, azért. Mért, nekem nincs jogom idejönni, csak magának?
De hát a Zrínyi, az feltámadt!
Mer az egy igazi klassz pali volt, érti? De nekem ne támadjanak fel az én pénzemre, érti? És jogom van itt lenni, amikor mindenki itt van, érti?
Rapcsányi mellett feltűnik László Balázs, Juhász Judit, Horváth Balázs, Für Lajos.
Kedves nézőink, a közvetítés, ez a nagyszerű, pompázatos, kivételes, egyedülálló közvetítés megkezdődött! Azt mondhatnám, végre! Azt mondhatnám, valahára! A kormányszóvivők kívánnak szólni Önökhöz, édes egy magyar nézőim!
A kormány ezen kivételes ünnepi alkalommal is kinyilvánítja, hogy a rendkívüli, világtörténelmi események nem irányulnak más országok ellen, és a bonyolult, összetett, komp110likált átmeneti politikai, gazdasági és egyéb helyzetben a magyar kormány a keresztény-nemzeti európaiság legteljesebb talaján áll.
Hallhatták, kedves nézők, hallhatta az egész világ! Most Horváth Balázs szól Önökhöz és a világhoz, mert rajtunk ma a világ szeme, édes magyar nézőim!
Értesültünk róla, hogy egyes körök mindenféle fosztogatásokat a feltámadott hős magyarok nyakába akarnak varrni. Ma három benzinkutat raboltak ki az országban mindössze, Veszprémben, Pécsett és Debrecenben; gondolom, belátható, hogy Zrínyi csapatai nem lehetnek egyszerre három távol eső városban. Sajnálatos, hogy egyes körök ilyen rágalmakat terjesztenek a magyarság és a kormány lejáratása céljából.
Sajnálatos, ám ezen a hihetetlen, elképesztő, fantasztikus napon szót sem érdemelnek!
A magyarság és a külföld tájékoztatása céljából közlöm, hogy Zrínyi gróf 425 évvel ezelőtt kirohant Szigetvárból, és hősi halált halt a török ellen, megmentve a keresztény Európát. Mi mindig megmentettük Európát, és ezentúl is meg fogjuk menteni. Ezt nekünk Európa soha nem fogja elfelejteni, bármennyire is szeretnék bizonyos hazai, bár korántsem magyar, inkább nemzetközi körök, amelyek annak idején a Zrínyiéket legyilkoló törököket támogatták.
És most, kedves magyar nézők, Für Lajos honvédelmi miniszter!
A magyar honvédség nevében, mely szellemét, céljait tekintve a feltámadott vitézek örököse, kijelentem, hogy ez a feltámadás nem irányul senki ellen. A zerínvári Zrínyiek, eredeti nevükön Šubićok, Dalmáciából származtak, így erre a feltámadásra a horvát, a dalmát, sőt az oda akkor beszivárgott olasz nép is büszke lehet. Ez, hogy úgy mondjam, nemzetközi feltámadás, így igazán magyar. S mert ez nem támadó, hanem védekező feltámadás, mondhatom, hogy felvédekezés. Mindent el fogunk követni, hogy a béke megóvásának érdekében hamarosan az erdélyi származású Hunyadi János és Hunyadi Mátyás is feltámadjon, utóbbi a 111Fekete Seregével; ez irányban a magyar politika Bécs falai alatt fog állni.
Én pedig hozzáteszem, hogy II. János Pál pápa őszentsége kinyilatkoztatta, miszerint szívéhez az összes kelet-európai, dél-amerikai, ázsiai, afrikai, valamint európai és amerikai nép egyaránt közel áll. Úgy hiszem, ez a nyilatkozat önmagáért beszél! Leveszi a fülhallgatót és a mikrofont; Horváth Balázshoz. Mi van Zrínyiékkel?
Idegesen. Honnét tudjam? Azt se tudom, hol fogok ülni, Antall mellett vagy Göncz mellett!
László, Juhász Judit, Horváth, Für eltűnik.
Megjöttek!
Tényleg? Én nem látom.
Az a hosszú, sovány, az a Demszky bácsi, tudod, akit annyit pofoztak a rendőrök, hogy polgármester lett belőle… és ott van a Habsburg Ottó bácsi, tudod, a legnagyobb magyar…
Igen? És most ki beszél?
A hangszóróból az eddiginél nyúlósabban, éneklőbben kántálódik ugyanaz a szöveg.
Hát ez a Konrád Gyuri bácsi, tudod, az a nemzetközi magyar író…
Ja. Tényleg. Hallom.
Rendőrök jönnek, kardlapoznak, hordszéken turbános alakot cipelnek át.
Látod, ez a bácsi a török nagykövet, ők ölték meg a szegény Zrínyi bácsit, hogy aztán feltámadjon nekünk.
Egyházi ének zendül fel. Jön elöl pár kommandós, a kóválygó Zrínyit, Alapit, Szecsődyt támogatják, mögöttük Zrínyi Mátyás.
Fáj a fejem, zúg a fülem, most álmodom, vagy megint a túlvilágra kerültem?
Ez a kábító lövedéktől van, amivel a gróf úrékat eltalálták, mikor túlságosan ellent tetszettek állni… a hatása el fog múlni, tessék nyugodt lenni…
Kend kiféle?
A fővárosi önkormányzattól vagyok, Zrínyi Mátyás.
Nekem azt mondták, a Zrínyiek kihaltak!
Az apám Keresztes volt, az ő apja Kiss, a nagyapám pedig 112Kohn… gondoltam, a Zrínyi mégis szebb… úgyhogy én a Zrínyi nevet csak úgy fölvettem…
Akkor tegye le!
De gróf úr, én belügyminiszteri engedéllyel vettem föl!
A birtokaimat elvették, ezt értem, mi már nem élünk, de a nevünket is elvenni?! És mért pont Mátyás? A nagy királyunk után?
Tetszik tudni, én 51-ben születtem… majd elmagyarázom a gróf úrnak, azért is vagyok kirendelve, hogy a magyar történelmet elmeséljem… Ez itt Pest, a Hősök tere… azok a szobrok, azok a nagy magyar hősök…
Megnézném magunkat közelebbről…
Túl nagy a tömeg, most nem tudnánk átvergődni… és a gróf úrék véletlenül nincsenek köztük…
Hogyhogy?!
Biztos, hogy a gróf úrék is oda fognak kerülni… Egy kommandóshoz. Most hova vigyük őket?
Honnét tudjam? A főnökünk most veszi fel a kétezer új kommandóst… minden kapuba kommandóst kell állítani, ki ne jöjjenek a lakók… de csak ma reggel kaptuk parancsba… fel leszünk vizeződve… teljes röhej…
Szörnyű ez a zaj a fülemben…
Attól tartok, ezt már nem az altató lövedék okozza…
Eltűnnek.
Ott vannak a pingvinek! Megjöttek a pingvinek!
Kapsz mindjárt a szádra! Azok a pap bácsik! Ezért járatlak hittanra?!
Baló körül feltűnik Pető, Orbán Viktor, Horn, Rapcsányi mellett Zsíros Géza, Surján, Kónya Imre.
Elteszi a fülhallgatót. Adásban vagyunk?
Felteszi a fülhallgatót. Adásban vagyunk? Zsíros Géza!
A Kisgazdapárt ezeregyszáz éve vallja, hogy lesz magyar feltámadás…
És lett is!…
Ezért a Parlamentben már holnap beterjesztjük törvényjavaslatunkat, miszerint Zrínyi Miklóst és vitézeit az 1566-os állapotnak megfelelően kárpótolni kell, méghozzá reprivatizálva!
113Csodálatos!
Egyes szélsőségesek azt javasolták, legyen a kárpótlás alapja az Aranybulla, vagyis az 1222-es állapot, ezt azonban a mi nagyválasztmányunk elvetette, nálunk mindig győz a józan paraszti, alkalmazotti és vállalkozói ész, a racionális megfontolás. A koalíció szilárd, de ha javaslatunkat nem szavazzák meg, a koalícióból és a Parlamentből Zrínyi gróffal együtt kirohanunk.
Nagyszerű!
Pető Iván.
Az SZDSZ nevében határozottan visszautasítom, hogy a nemzeti múlt iránt közömbösek lennénk; azért is vagyunk itt a Hősök terén, ahol értelmezésünk szerint a tömeg a liberális piacgazdaság mellett tüntet. Az SZDSZ elvben minden feltámadást támogat, amennyiben az a jogállamiság kritériumait kielégíti. Ugyanakkor leszögezem: az ál-Zrínyi megjelenése a kormányzó pártok utolsó, kétségbeesett kísérlete, hogy a társadalmi elégedetlenséget leszereljék. Nem támogatjuk a múlt feltámasztására tett kísérleteket, ezért ebben az úgynevezett feltámadásban nem veszünk részt, és követeljük független bizottság kiküldését, amely az ál-Zrínyi és áltársai agnoszkálását elvégzi.
Úgy vélem, ez az európai megoldás.
Surján László.
A kereszténydemokraták nevében hálámat fejezem ki, amiért a kereszténység magyar mártírjai éppen ezt a korszakot látták jónak a feltámadásra. Hisszük, hogy ez a feltámadás nem az utolsó. Egészségügyi miniszterként elmondhatom, a magyar betegek egyetlen reménye eddig is a feltámadás volt, ezek után pedig még inkább az lesz.
Milyen jó is ma halálos betegnek lenni; sose volt még ilyen jó!
Orbán Viktor.
A kormánynak, ezúttal is kiderült, nincs fantáziája. Kossuthot vagy Széchenyit is feltámaszthatták volna, de nem merték. A kormány a múltba néz, és nem a jövőbe. Feltámasztani egy 58 éves, reumás vénembert?! A Fidesz úgy döntött, a maga részéről Petőfit és József Attilát fogja feltámasztani…
114Adyt nem?
Adyt nem, ő már elmúlt 35 éves, amikor meghalt! A Fidesz nem alkuszik!
Horn Gyula.
Az MSZP szerencsétlen ötletnek tartja Zrínyiék feltámasztását. A törökök tiltakozni fognak, holott eladhatatlan termékeinket náluk akartuk elsütni. Ha pedig a kormány feltámasztotta a horvát Zrínyit, fel kellett volna támasztania a szerb Csernojevics pátriárkát is, aki a népét a török elől hozzánk vezette. A kormány ezúttal sem gondolt a határainkon túli magyarság érdekeivel.
Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője mit szól e gyönyörű naphoz?
Hogy valóban páratlanul gyönyörű. Erről álmodoztunk egykor a kerekasztal körül…
A lakitelki sátort már nem is említve.
Úgy van, már nem is említve. Mi biztosak vagyunk benne, hogy a feltámadottak hús-vér emberek, vérek a vérünkből, magyarok a magyarok közül; az ellenzék persze tagad, áskálódik, furkál, irigykedik, ez a dolga; mindenesetre nyitott kapukat döngetnek, mert a kormány agnoszkálási különbizottságot küldött ki, tagjai: Szentágothai János akadémikus, Für Lajos honvédelmi miniszter, Kosáry Domokos akadémikus, az MTA elnöke, Szabad György akadémikus, a parlament elnöke, valamint Lengyel László közgazdász.
Lengyel László, tudomásom szerint, nem orvos, és nem is történész.
Lengyel László azért, mert ő úgyis mindenütt ott van. Egyúttal az MDF elnöksége bizottságot küld ki Csurka István vezetésével, kivizsgálandó, vajon kik akadályozták mindeddig, a 425 év során, hogy Zrínyiék feltámadhassanak. A bűnösökre nem fogunk lesújtani, de nem menekülhetnek a nép bosszúja elől! Ezzel, úgy hiszem, tartozunk az egész magyarságnak.
Rapcsányiék és Balóék eltűnnek. A szín mélyén emelt pódiumra felmászik a Színész, karján vastag nemzetiszín szalag, mellén hatalmas nemzetiszín kokárda.
115Közben két mentős hordszékkel átfurakodott a tömegen, és eltűnt; megérkezett a körmenet, átmentek a színen; lángossütő jön kerekeken mozgó bódéval, kolbászt, lángost, fagylaltot árul, sokan vesznek. Pár srác jön zöld-fehér zászlóval, kereplőkkel, trombitával, hujjogva átvágják magukat a tömegen.
Jönnek! Látom! Ők azok!
Hol? Hol?
Itt vannak, látjuk, megjöttek!
Ne tülekedjünk, mer odavágunk!
Hol vannak?
Megjöttek, nem hallod?!
De hol?!
Ki ül a nyakamban? Én ülök a nyakamban? Lássad őket, ha már a nyakamban ülsz, büdös kölke, különben kapsz egy nyaklevest!
Gyerek bömböl.
Ellopták a pénztárcámat, benne volt a nyugdíjam, négyezer forint! Tolvajok! Kifelé furakszik.
Különkiadás, szenzáció! Zrínyi nyilatkozata: olyan jó élni! Jancsó új filmjében Zrínyi Miklóst Hernádi Gyula alakítja! Göncz és Antall kezet fogott, Zrínyi vágta el! Különkiadás!
116Sivítva berohan. Fiam született, Zrínyi az apja, Miklós lett a fiam, ifjabb Zrínyi Miklós!
Moldova: Zrínyi, a vagány! Kunszabó: Zrínyi, a zsidóverő! Nemere: Zrínyi és a túlvilág! Tandori: A verebek feltámadása! Vavyan Fable: Csak te nem fogsz feltámadni!
Harangzúgás. A tömeg szétnyílik, látni az egészemelvényt, háttérben a szobrok két félkörével. Az emelvényen Antall József prémes kabátban, karddal az oldalán, Für Lajos Napóleon-csákóban, tündöklő egyenruhában. Horváth Balázs frakkban, glaszékesztyűben, Kónya Imre királyi palástban, jogarral és mérleggel a kezében, Boross darutollas cukrászsüvegben és öltönyben, Raffay Ernő díszmagyarban, csizmásan. Harangzúgás. Hallelujázás. A tömeg megint összébb húzódik, de még látni, hogy Szabad György fehér lovon léptet.
Egy csomó karddal jön. Zrínyi kardja, amellyel kirohant, már ezer forinttól! Alkalmi vétel!
Kisebb-nagyobb koponyákkal jön. Zrínyi koponyája gyerekkorából! Zrínyi koponyája ifjúkorából! Zrínyi koponyája, amellyel kirohant!
A tömeg szétnyílik. Az emelvényen most lassú élőkép, megelevenedik Peter Krafft „Zrínyi halála” című freskója. Más helyen török tábor, éppen Szulejmán haldoklik. Rákóczi-induló és harangzúgás, de halkan. Az emberek kolbászt, lángost, fagylaltot, léggömböt vesznek, a léggömbök turbános fejeket formáznak. A falatozók között feltűnik Zrínyi, Alapi, Szecsődy, Zrínyi Mátyás.
Szörnyű botrány lesz, amiért meg tetszettek lépni!
Mondd már. Jó ez a kalbász. Borocska is kéne.
Itt a téren esernyő- és alkoholtilalom van… menjünk vissza, gróf úr!
Dehogy megyünk, itt vannak a fehérnépek!
Ez a sok népség, ez mind magyar?
Magyar.
Éreztem én, hogy nem hal ki a nemzet!
Mi ellenben úgy érezzük, kevesen vagyunk… Gróf úr, menjünk vissza, mert rám fogják kenni, hogy a budapesti önkormányzat lopta el a gróf úrékat…
Ugyan, ezek annyira ünnepelnek minket, észre se veszik, hogy nem vagyunk…
117Göncz is vesz egy lángost, falatozza.
Úristen… a Göncz!…
Az kicsoda?
A köztársasági elnök! Ő sincs fent a tribünön!
Elnök?
Az olyan, mint a király!
Zrínyi eldobja a kolbászt, Alapi és Szecsődy szintén.
Hol a király, hogy hódoljak neki?!
Göncz odanéz, meglepődik, aztán mosolyogva odasiet.
Ha megengedi a gróf úr, én vagyok az öregebb… szervusz, öcsém!
Zrínyi és nyomában Alapi és Szecsődy letérdel.
Nem kell ezt, gyerekek… Megöleli Zrínyit, fölemeli.
Excellenciás uram…
Ugyan, gróf úr… nem vagyok én király, csak amolyan elnökféle… Nincs már nekünk királyunk.
Bocsásson meg, excellenciás uram, de hogy működhet egy ország király nélkül?
Nehezen.
És excellenciás uramnak nincs is koronája?
Nincs.
Hát birtokai?
Az sincs. Van egy tanácsi bérlakásom… az olyan, mint… Mátyásra néz segítségért.
Az olyan, mint egy jobbágyporta.
Micsoda? Akkor excellenciás uramnak mije van?!
Közjogi hatalma.
Az is korlátozott.
De a fejeket azért excellenciás uram ütteti le?!
Nem én, hanem a törvény, és különben sincs már halálbüntetés.
Törvény? Kinek a törvénye?
A társadalomé.
És ha excellenciás uram méltóztatik meghalni?
Akkor nem a legidősebb fiam örökli a méltóságot, hanem új elnököt választanak. De az is lehet, hogy jóval előbb.
118Választják a legmagasabb méltóságot?! Akkor itt folyton rendetlenség van!
Van, szokott lenni.
Zrínyi, Alapi és Szecsődy a fejét csóválja.
Az elnök urat is választották, de van becsületes szakmája is, író, műfordító…
Íródeák?
Az, az, íródeák! De azzá csak a börtönben lettem… a tömlöcben, ahogy ti mondtátok, előtte agronómus voltam… mezőgazda…
Már megbocsásson, excellenciás uram, aki tömlöcbe került, nem lehet érdemes ember.
Nálunk a legderekabbak mind ültek már börtönben, és aki még nem ült, az majd fog. Aki nem ült, nem is jó íródeák.
Hát nekem nem tetszik, hogy egy gazember uralkodik az országon!
Dehogy gazember, éppen ellenkezőleg! Majd elmagyarázom.
És miért nincs a legmagasabb közjogi méltóság a legmagasabb helyen eme szép téren?
Tudod, öcsém, ott fönn nagy a tülekedés… gondoltam, nem zavarom őket… nem rossz fiúk ők sem, csak hát sok mindent akarnak még, amit nem érdemes akarni…
Jön két marcona civil, megállnak Göncz mellett.
Úgy látom, mennem kell, óvják az életemet… Hát minden jót, fiúk, örülök, hogy legalább egyszer találkoztunk…
Zrínyi, Alapi és Szecsődy ismét térdre hull. Göncz és a két marcona civil el. A tömeg eltakarja Zrínyiéket is. Harangzúgás erősödik. Mikrofonból megint a „Brumbumbum” szöveg jön. Baloldalt Rapcsányi, jobboldalt Baló áll, fejükön fülhallgató, mindketten közvetítenek, de nem hallani. A tömegben valakik verekszenek.
Zrínyit a Halhatatlanság Érdemérem első fokozatával és a Köztársaság babérokkal és gyémántokkal ékesített szentkeresztjével tüntették ki! Edzőválság a Fradiban! Holnap száz százalékkal emelik az összes áfát! Újabb háború Kelet-Európában! Antall József szerint hazánk a béke és a feltámadás szigete! Czeizel Endre tanácsa: igyekezzünk 119egészségesen meghalni, hogy a feltámadáskor fittek legyünk!
Repülőgépzaj.
Jézusom, lebombáznak minket!
Ugyan, kérem, azok a mieink!
Lovagolni akarok!
Papa leveszi a nyakából, megpofozza, gyerek bőg.
Halleluja!
A kormány vendégházának előcsarnoka. Hátul a bejárat, azon túl szép kert fákkal, bokrokkal. Kétoldalt pár fotel. Szintén kétoldalt egy csomó páncélos, leeresztett sisakrostéllyal. Három civil, élén főcivil. Pincérek glédában, kezükben tálcán italok. Hátulról jön Zrínyi, Alapi, Szecsődy, vitézek, Zrínyi Mátyás, egy-két civil kísérő. Belépnek. Mátyás elé civilek állnak.
Hé, fiúk, őt is eresszétek be!
Civilek tovább tuszkolnák Mátyást kifelé, de a vitézek kiszabadítják.
Ő ugyan nem velünk támadt fel, de legközelebb már velünk fog. Tessék vele is úgy bánni, mint vitézzel.
Főcivil meghajol. Zrínyi leveti magát egy karosszékbe.
Matyi fiam, a csizmámat.
Mátyás odalép, megpróbálja szemből lehúzni.
Ne így, te szamár, hanem seggel!
Mátyás háttal közeledik, Zrínyi a lábai közé dugja a csizmát, Mátyás megfogja, Zrínyi a másik csizmával seggbe rúgja, a csizma és Mátyás elszáll. Vitézek mulatnak. Pincérek az italt kínálják, vitézek vesznek. A másik csizma is lejön, Mátyás feltápászkodik.
Mi mostan hol vagyunk?
A kormány vendégházában, a Szabadság-hegyen … pardon, a Sváb-hegyen. Itt tetszenek lakni, amíg a kormány ki nem utal valami házat… vagy kastélyt.
Nem kell más, jó ez.
Még nem is tetszett látni a szobákat.
Szobák is vannak? Még jobb.
120A szobákban van fridzsider… hűtőszekrény… abban hideg marad az ital… tévé is van… távolbalátó készülék… és fürdőszoba… ahol mosakodni lehet.
Azt mi nem szoktunk.
De abban van a vécé… hogy is hívták a gróf úrék idején… kamoraszék!
Mi többnyire az ablakon szartunk kifele.
Most nem úgy van… nem biztos, hogy ablakot lehet nyitni, a légkondicionálás miatt…
Kitörjük.
Bejön a hideg!
Megszoktuk.
Iszik. Ezek a páncélosok mifélék?
A miniszterelnök úr személyes figyelmessége… Egyébként nem itt szoktak állni…
Hát ti még ilyen gúnyában hadakoztok? Az én koromban ez már elévült.
Ó, dehogy, vannak nekünk ágyúink, bombázóink… ez csak apró figyelmesség…
Na és a fehérnépek hol vannak? Kis csönd. A jobbágynők, a cselédek… Ha már elestünk a hazáért, mint hallom, vitézül és keresztényül, fejenként legalább egy-egy háremet érdemelnénk.
Úgy van.
Vitézek helybenhagyóan morognak.
A kérelmet már holnap továbbítani fogom.
Holnap, holnap… Most kell élnünk, annak idején nem volt rá időnk. Mondd csak, Mátyás fiam, mi lett az én feleségemmel?
Jegyzeteket vesz elő. Rosenberg Éva grófnő az ön halála után a csehországi birtokain élt…
Akkor most azok az én birtokaim.
Azóta, sajnos, államhatárok vannak… azonkívül az ön felesége férjhez is ment.
A hűtelen némber! Kihez?!
Lapoz. Paolo Gazaldo olasz márkihoz.
Vadászott nálam Csáktornyán! Kitekerem a nyakát!
121Azzal már elkésett, Miklós bátyám.
És a kisfiamból, Jánoskából, mi lett? Éppen járni kezdett…
Lapoz. Zrínyi János gróf sose jött vissza Magyarországra. A hohenfurti zárdában van eltemetve.
Az én Jánoskám, eltemetve?! Sír, csönd, Mátyás toporog.
Ha szabad megjegyeznem, jóval idősebb korában halt meg, mint a gróf úr… és volt előtte 13 másik gyereke a gróf úrnak, az előző házasságából… némelyikük igen soká élt…
Minek támadtunk fel?! Nem ismerhettem az unokáimat, a dédükunokáimat… és meghaltak mind… őket mért nem támasztotta fel az Úr?!
Csönd.
Mit szóljak én, Miklós bátyám? Púposan éltem, púposan haltam meg – és mostan púposnak támasztott fel az Isten. Semmibe se került volna a túlvilágon leszednie a púpomat, mégse tette.
Az már igaz! Nevet. Mondjad, Matyi fiam, ki mostan a legnagyobb magyar hadvezér?
Nem is tudom, talán a Kéri Kálmán… idős ember, képviselő…
Kit győzött le?
Hát, senkit, de idejében megadta magát az oroszoknak… vagyis a muszkáknak.
Ilyen ember a legnagyobb magyar hadvezér?
Vagy a Király Béla… 56-ban volt egy szabadságharcunk, azt is leverték, mint a többit… majd elmesélem… és akkor ő volt a Nemzetőrség parancsnoka.
És kit győzött le?
Senkit, aztán elszökött Amerikába, a muszkák elől. Mostanában megint ott van, elszökött a magyarok elől.
Jön egy orvos és egy civil.
Jó estét… Ha megengedik, vért vennénk az uraktól és ujjlenyomatot…
Kis csönd.
Nem tudom, pont most…
Meghatalmazásunk van. Azonosítás.
Izgatottan. Gróf úr, ne engedjék! Ezek a miniszterelnök úr ellenzékétől jöttek!
122Hogyhogy az ellenzéktől?!
A pártján belüli ellenzékétől!
Kérem, nekem meghatalmazásom van…
Mindenféle emberek jönnek, van köztük fejkendős néni tojással, élő libával, férfiak órákkal, ékszerekkel, mások népművészeti tárgyakkal, valaki egy amatőr Zrínyi-festménnyel.
Na de kérem, ez a kormány vendégháza! – Kik ezek?!
Ezek jöhetnek, ez a rokonság…
Zrínyi úrék kihaltak…
Ezek a mi rokonaink… érti…
Drága jó gróf úr, ha megint arra jár, kérje meg a Jóistent, támassza fel az uramat, kicsit sánta ember, meg tetszik ismerni…
Én a POFOSZ-tól vagyok, most szervezzük az ÉHESZ-t, az Ébredő Holtak Egyesült Szervezetét, mi a Zrínyi urat jelöljük a Nemzetbiztonsági Tanácsba…
Tessenek eljönni a keresztelőre, és tessenek a keresztapa lenni…
Kérem, ez itt a családfám, vissza van vezetve a Šubićokra, ezt szakértők csinálták, úgyhogy a vagyonból nekem is jár, különben perelni fogok!
A káposztásmegyeri Zrínyi Miklós cserkészcsapat nevében…
Zrínyi úr az egyetlen, aki nem kompromittálódott a bolsevizmus alatt, úgyhogy Zrínyi úr szíveskedjék jelölni magát köztársasági elnöknek…
A tömeg szorongatja Zrínyiéket, akik hátrálnak; egyszerre az egyik páncélos megindul. Akkor veszik észre, amikor fellök egy másik páncélost, amely szétesik, és mindenféle huzalok, mikrofonok esnek ki belőle.
Jó ég, a lehallgatók!
A páncélos továbblépeget, a tömeg rémülten menekül. A páncélos megáll a szín közepén. Egy pincér elejti a tálcát, a poharak összetörnek. A páncélos nagy nehezen végre felhúzza a sisakrostélyát.
A Torgyán!
Érckarjait kitárva. Miklósom, édes egy komám, ennyi vérzivataros évszázad után csakhogy végre látlak! Odacsörömpöl 123Zrínyihez, átöleli. Édes Miklóskám, te semmit se változtál, megtartott téged jó színben, jó erőben a szent és termékeny magyar anyaföld, amely befogad minden vitézt, aki a török bolsevikok elleni örök magyar népi harcban hullik el…
Kit van szerencsém tisztelhetni?
Hát még senki se világosított fel, ki az a magyar Torgyán József, édes jó Miklósom?! Jellemző erre a pártállami vörös bagázsra! Na de leszámolunk velük mi ketten! Torgyán és Zrínyi – e kétfejű sas a szent magyar trikolóron, szent esküvésben, a nemzetközi pufajkásokkal szemben – úgy emlegetnek majd minket, mint a magyar Romuluszt és Rémuszt! Miklóskám, Mikikém, pont ilyen a képmásod az ágyam fölött! Tegnap ugrottam le érte az isztambuli múzeumba a magán-vadászrepülőmmel, és meg is vettem tőlük koszos negyvenezer dollárért… Gyere velem, megmutatom!
Nem hagyhatják el a vendégházat, Torgyán úr, ez a parancs.
Édes magyar testvéreim, egyetlen komáim, gyertek velem vadászni! Elmegyünk a Bakonyba, ott érintetlen a magyar őserdő, nem volt ott eddig semmi, csak atomkilövők; van ott szarvas, vadkan, minden… pardon, a vadkan nem jó ómen neked, Miklóskám… Nevet.
Szárazon. Az egy másik Zrínyi volt, a dédunoka.
Na és? Számíthat egy ilyen felemelő pillanatban?! Csak ezt a rohadt páncélt szedjétek le rólam, beleizzadtam… A sisakrostély visszaesik, hiába bajlódik vele.
Civilek megpróbálják feltolni a sisakrostélyt; közben kifelé billegtetik Torgyánt. A kert felől jön Orbán Viktor, Deutsch Tamás, Ungár Klára.
Kérem, ez zárt rendezvény…
Kedves Miklós bátyám, én Orbán Viktor vagyok, képviselő, ez itt a Deutsch Tomi, ez meg az Ungár Klári… Összevágják a bokáikat, Ungár pukedlizik; Orbán a főcivilhez. Maga itt a főnök? Helyesnek tartanám, ha kimenne a kapuőrökhöz, és összeszidná őket. Igazoltatni akartak minket, de felismertek és beengedtek. Ez is a mostani kormány tehetetlenségét bizonyítja. Biztosítom önt, ilyen lazaság nem fog előfordulni, ha mi kerülünk hatalomra. Zakójából üveget vesz elő. Hoztunk 124egy kis piát, vagyis papramorgót, ahogy a Miki bácsiék hívták…
Zrínyi, majd Alapi és Szecsődy meghúzza, Mátyás elhárító mozdulatot tesz.
Én nem, sok a gyomorsavam…
A kedves kisasszony…
Asszony.
Milyen kár.
Elváltam.
Ó!
Gyermekemet egyedül nevelem.
Szegény asszony!
Még mindig jobb.
Kardos menyecske!
Közgazdász. Miniszter lesz. Mi nemrég vagyunk, de sokáig leszünk. Szóval, Miki bácsi, úgy döntöttünk, hogy kezelésbe vesszük a Miki bácsiékat. Például elvisszük vadászni, a Bakonyba…
A sisakrostéllyal bajlódó páncélos felordít.
Semmi, csak a Torgyán.
Én is megyek! Meghúzza az üveget.
Egyre kardosabb a menyecske.
Nemcsak iszom, dohányzom is.
Matyi fiam, a csizmámat!
Mátyás viszi a csizmákat, közben morog.
Ahhoz képest, hogy a Fidesz elhatárolta magát a feltámadástól!…
A politikában semmi sem tilos, ami lehetséges. Az SZDSZ is elhatárolta magát, és mit látunk? Egy SZDSZ-es munkatársat a fővárosi önkormányzatból, Demszky amúgy is hosszú kezének meghosszabbítását!
Ott mi szövetségesek vagyunk!
Tessék várni, Miki bácsi, azzal a csizmával! Röhejesen tetszenek kinézni ezekben a dohos cuccokban… tessenek átöltözni!
Deutsch leveszi a hátizsákját, mai ruhákat szed elő belőle.
Úgyse most megyünk vadászni, a bölényeket még ide kell 125telepíteni, az utolsót a Miki bácsi dédunokája, a költő ejtette el Erdélyben… de már megrendeltük…
Tomikám, sok a szöveg.
És nekem különben is vadászkalap, vadászszoknya, vadászblúz kell, holnap próbálom föl először…
Megnézném.
Ha bejön velem a Miki bácsi a Fehér Házba, megnézheti, oda jön a szabó… Na, tessék levenni ezt a maskarát.
Ebben estünk el!
Az rég volt. Tessék ma élni, különben minek tetszettek feltámadni?
Ungár lehúzza a mentét meg az inget Zrínyiről.
Egész jó formában van a Miki bácsi, ahhoz képest… se egy kis háj, se egy kis hullafolt…
Miközben a többiek vetkőznek és öltöznek. Ezeket a régi ruhákat múzeumba viszik, a Raffay Ernő már nyilatkozott, hogy minden színház előcsarnokában Zrínyi-múzeum lesz, kötelezően…
Öltözik, Ungár segíti. Ez az egy gúnyám, hogy lesz egyszerre sok helyütt?
Ez a Raffay koncepciója, nem a miénk.
Legalább a Miki bácsi ne keverje össze a kormánypártokat az ellenzékkel! Segít Ungárnak beleszuszakolni Zrínyit a nadrágba.
A koporsóról vetettünk méretet, nem értem… Na. Majd azt a nagy szakállat is le kell vágatni, olyan rövidre, mint a Viktoré, az a divat… Nincs itt egy tükör?
Pár megszeppent civil hoz egy állótükröt, Zrínyi és vitézei nézegetik magukat. Zrínyi feszeng, a sliccét igazgatja, jobbról balra segíti magát.
Úgy látszik, az élet ezzel jár…
Nem kell sokat gatyázni, Miki bácsi. Először is elmegyünk a Tilos az Á-ba, ott felszedünk pár csajócát, aztán meglátjuk…
A csajóca, az hölgyet jelent… némbert.
Mire várunk? Gyerünk!
Főcivil intésére a kertajtóban pár civil revolvert vesz elő.
Nekünk az az utasításunk, hogy ne engedjük el a gróf úrékat…
126Ugyan?! Na, vitézek, szemléljük meg, vajon feltámadottakat fog-e a golyó!
Zrínyi kirohan, a vitézek hujrázva utána. Civilek az ajtóban szétrebbennek. Főcivil talky-walkyt vesz elő, suttogva belebeszél.
Tomikám, ezek kirohantak, utánuk!
Orbán, Deutsch, Ungár kirohan.
Sikerül feltolnia a sisakrostélyt. Pedig hozattam tíz vadkant!… harminc kisgazda fogja őket kötőféken… a Zsíros Géza elefántot is szerzett! Imbolyogva kimegy.
Elfelejtettem mondani, hogy holnap a Városházán a Magisztrátus fogadást ad… kaja nincs, de kávé igen… törökösen… Bánatosan elkullog.
Főcivil és civilek elrohannak az éjszakába. Két páncélos feltolja a sisakrostélyát, egymásra néznek, lemondóan legyintenek; egyiküknek leesik a karja.
A miniszterelnök dolgozószobája. A falon Magyarország, Kelet-Európa, Európa és a világ térképe, oldalt Nagy Lajos birodalmának térképe a megyékkel. A világtérképen piros és fehér fények égnek, de nem túl nagy számban. Antall, Marinovich, Jeszenszky, Kodolányi, Horváth, Boross, Für, Kónya.
Járkál. Ez sajtó? Ez világvisszhang?! A világtérképen Ausztráliára mutat, ahol nem ég semmilyen lámpa. Ausztráliában még rosszat se írtak!
A többieknek. A negatív visszhang a fehér lámpa…
Szinte teljes sötétség az egész földön! Papírjai közt kutat. „A magyar kormány a polgárainak inkább olyan életet biztosítson, hogy elég legyen egyszer élniük…” – ezt az angol sajtó írja!
Kodolányi lehajtja a fejét.
Úgy írnak, mint a Magyar Narancs… Biztos az ellenzék tájékoztatta őket!
Ha nyugatiak támadtak volna fel, másról se írnának… Nem tudjuk befolyásolni a nemzetközi sajtót, azok ott Nyugaton hihetetlenül hitetlenek.
127És miért nem vette át a Hősök terén rendezett ünnepet még az RTL sem?! Az osztrák 1. miért csak húsz másodpercet adott róla?!
Marinovich lehajtja a fejét.
Miért nem jelent meg Antall–Zrínyi pároskép az Új Magyarország címlapján?! Már a kormánypárti sajtót sem tudjuk befolyásolni?!
Zrínyi ott sem volt a tribünön… elmászkált…
Jegyzeteibe néz. Lángost és kolbászt evett a tömegben.
Nekem Zrínyi ne mászkáljon el! Ott legyen, ahol kell!
Dossziét vesz elő. A külföldi titkosszolgálatok kidolgozták a házi őrizetük tervét.
Nem csukhatjuk őket börtönbe!
A Geheimdienst szerint az volna a legegyszerűbb. Kidolgoztuk továbbá azt a variációt, mi van, ha ál-Zrínyivel van dolgunk.
Most fogadtuk őket a Hősök terén!
Ezt a variációt az ellenzék úgyis kidolgozza, csak rosszabbul. Ha pedig Zrínyiék a fejünkre akarnak nőni, megszellőztetjük a sajtóban.
Dossziét nyújt Antallnak. Az agnoszkálási jegyzőkönyv. Kiderül belőle, hogy Zrínyiék valóban feltámadtak.
Az MDF elnökségének javaslata: Zrínyit és vitézeit közfelkiáltással juttassuk be a parlamentbe, ők képviselik az egész elhunyt magyarság, sok tucat millió ember érdekeit. Kétszeres szavazati joguk lenne, annak megfelelően, hogy immár másodszor élnek. Ha ez átmegy, soha többé nem szorulunk koalíciós partnerekre.
Feltéve, ha az MDF-fel hajlandók szavazni.
Erre való az új kárpótlási javaslatunk. Valamennyien kapnának kárpótlási jegyet, fejenként mondjuk százmillió forint értékben. Ezt a harminc milliárdot nem nehéz kigazdálkodni. Zrínyi persze többet kapna. Ezzel ösztönöznénk a további feltámadásokat.
Komplikációt fog okozni, hogy az egyház kijelentette: a jövőben ők készítik el a feltámadásra érdemesek listáját.
Szó sem lehet róla! A listát a kormány történészei készítik! 128Mit akar még az egyház? Megadtam mindent! Az ateista történészek pedig nyugodtan eszkábáljanak össze valamilyen ellenlistát, majd meglátjuk, mit szól hozzá a magyarok istene!
Derültség.
Különben is bögyömben van az egyház. Mi az, hogy a pápa nem jön ide még egyszer? Jobban kéne lobbiznunk a Vatikánban, Gézám.
Jóska bátyám, nem elég, hogy a pápa megáldotta az összes élő és halott magyart?!
Keresgél a papírok közt, megtalálja. „Ez a feltámadás nem teszi a feltámadottakat halhatatlanná, mert életük fonalát ott veszik fel, ahol a keresztény hitért szenvedett hősi halál megszakította. Zrínyi Miklós ezért most 58 éves, és nem 483, és addig fog élni, ameddig különben élt volna…” Ez, kérlek, semmitmondó!
Van olyan elképzelés, hogy Zrínyi kolostorba vonul, pappá szentelik, és ő lesz az első magyar pápa… talán ettől tart a Vatikán… Viszont Kohl, Mitterrand, Major jóváhagyását adta a magyar feltámadáshoz…
De milyen feltételekkel?! Mitterrand csak akkor, ha leállítjuk a mezőgazdasági termelésünket! Kohl akkor, ha elfoglaljuk a németek számára Fiumét, és kiűzzük onnét az olaszokat! Major akkor, ha felmondjuk a németekkel és a japánokkal kötött gazdasági szerződéseinket! És mind azt követelik, hogy fogadjuk be a világ összes menekültjét, viseljük el a jugoszláv, a román, a szlovák és a szovjet válság terheit, ne lőjünk vissza, fogjuk be a szánkat, törlesszük a kamatokat, a Vagyonügynökséget helyezzük a Világbank felügyelete alá… Zrínyit egykor csak pár százezer török szorongatta, minket mind az öt földrész, plusz az Antarktisz, a hazai ellenségről nem is beszélve! Kíváncsi vagyok, mit tenne az ellenzék, ha kormányra kerülne!
Csönd.
Dossziét nyújt. A Gallup felmérése szerint a lakosság 67 százaléka nem tudja, kicsoda Zrínyi, 12 százalék úgy tudja, olimpiai bajnok, 2 százalék szerint miniszter, a maradék 19 százalék szerint megírta a Szigeti veszedelmet, aztán kirohant.
129Műveletlen embereket nem lehet irányítani! Mit tett velünk az utolsó negyven év?! Kis csönd. Miért nincs a Kulin Ferinek Zrínyi-drámája?
Azt hitte, Kölcsey előbb fog feltámadni…
Talán mert a feltámadás éppoly váratlanul ért minket, mint a rendszerváltozás…
A Csurka is megírhatta volna. Legalább most csipkedje magát, mert még kiderül, hogy Zrínyi jobb magyar, mint ő… Ha Széchenyi a legnagyobb magyar, akkor Zrínyi a legélőbb magyar… ajánlom neki cím gyanánt. Különben is, miért nem játszik a Nemzeti Színház Zrínyi-drámát?!
Darvas József írt egyet… azt talán ne.
Jókai is írt.
Tessék, Csurka pofozza át Jókait, de gyorsan. Zrínyit Sinkovits játssza, a török pasát Kállai.
Az Ablonczy majd zenét is írat hozzá Tolcsvayval és a Szokolai Sándorral; népnemzeti musical lesz…
Musical nem lehet.
Akkor dalmű.
Dalmű, az lehet.
A Sík Feri rendezi.
Határon túli rendező kell.
Meglesz.
És a Sütő helyezze Erdélybe a cselekményét, mondjuk, Csíksomlyóra.
Erdélybe? Szigetvárt, Baranyából?
Ha az elődeink a Vajdahunyad várát fel tudták hozni Pestre, mi is le tudjuk vinni Szigetvárt Erdélybe!
Meglesz, Jóska bátyám. A díszletet, gondolom, a Fekete Gyurka szeretné csinálni…
Jó, de a Makoveczcel együtt. És a darab végén nagyszabású legyen a feltámadás. És Zrínyi álljon ki a világkiállítás mellett.
Ki fog állni. A legvégén Himnusz.
Na. Örülök, hogy kezdtek önállóan gondolkozni.
Még a pápához… a Vatikánból éreztetik, a pápa akkor fog melegebben nyilatkozni, ha törvényesítjük a lengyel piacot…
130Üldözöm én a lengyel piacot?! Abból élünk! Lengyel László nemrég elmagyarázta nekem, attól konvertibilis szinte a forint, mert a feketepiacon magasan jegyzik! Miért, adtam én az önkormányzatoknak más bevételi forrást, mint a lengyel piac helypénze?! Mit akar még a pápa? Nyilatkozzam, hogy a lengyeleknek adjuk Szlovákia felét?!
Nem itt akartam előhozni… a Szlovák Matica szerint Szvatopluk is feltámadt.
Az kicsoda?
Az állítólagos Nagymorva Birodalom állítólagos királya, aki a Balatonnál volna eltemetve… aki behódolt Árpádnak… naponta láthatod a Benczúr-képen a Parlamentben.
Feltámadt?
Ezt állítja a Szlovák Matica.
Akkor mégis élt, ha fel bírt támadni, nem?
De hát nem támadt fel!
Nem? Akkor jó.
A Matica szerint mi rögtön a feltámadása után kinyírtuk, és a Duna régi medrébe temettük Nagymarosnál. Ezért is el kell terelni a Dunát, szerintük.
Tényleg kinyírtuk?
Már hogy nyírtuk volna ki, ha fel se támadt, és nem is élt soha!
De akkor Árpád kit győzött le?!
Hát Szvatoplukot, természetesen…
Belpolitikai síkra térve… az MDF az ország felét még mindig nem nyerte meg, a nőket. Holott ők olvasták az első magyar írókat, Bessenyeit, Kármán regényét… Kaliforniában általában nők előtt szoktam felolvasni a verseimet, és mindig nagyobb sikerem van, mint itthon.
Kaliforniában könnyű, ott nekem is nagyobb a sikerem.
Amikor jelentették, hogy Zrínyiék folyton nőket hajkurásznak, összeállítottam egy listát… de sajnos kevés a nő az MDF-ben…
Talán a magas rangú vendégek tolmácsnői…
Ez nekünk valóban gyönge pontunk, a nők.
A Fehér Házban ott van nekünk a Fogarasi Ági, a sajtóértekezleteken ott ül mellettem a Kis Irén…
131De a Fidesz-ben ott van az Ungár Klára! Az MSZP-ben a Csehák, egész jól tartja magát… mi lesz, ha bemutatják Zrínyinek?!
Az SZDSZ-nek a Solt Ottilia van meg… Nevet.
Ez nem vicc, Balázs! Ott van nekik a Hodosán Rózsa Edit! A kisgazdák átvették az Ugrin Emesét!
Milyen nőt szerezzünk, Jóska bátyám?
Olyan negyveneset. Keresztény, dolgozó nő, tanárnő vagy jogásznő… feddhetetlen hajadon.
Negyvenes feddhetetlen hajadon? De Jóska bátyám! Ebben az országban?
Jó, hát akkor önhibáján kívül elvált… vagy még jobb, ha özvegy. Egy-két gyerek. Templomba járjon. A gyóntatóját én fogom kijelölni.
És ha nem katolikus?
Katolikus lesz.
A Balázs kerítsen valami színésznőt, a felesége révén.
Ilyen alapon a Torgyánt is megkérhetnénk.
Itt van nekünk a Barsiné Pataky Etelka.
Súlyos csönd.
Mutassuk be neki a Bollobás Enikőt.
Most mit jössz megint ezzel?!
Én csak valami unikumot ajánlottam…
Visszautasítom!
Gyerekek, ne csináljátok. Mit szeret Zrínyi? Enni, inni, nőzni, vadászni. Rendezzünk neki egy nagy vadászatot, mondjuk, a Bakonyban, és vigyünk oda nőket…
Kezébe kerül a papírok közül egy. Ez micsoda? Kik ezek? „Szentágothay, Kosáry, Für…”
Az agnoszkálási jegyzőkönyv, Jóska bátyám. Igazoljuk, hogy valóban ők támadtak fel.
Ez jelentés? Ez agnoszkálás? Csupa negatív bizonyíték! „A sírokban csontok NEM voltak találhatók… Öltözékük izotópos vizsgálatok szerint NEM későbbi korból származik… A vizsgált személyek a később keletkezett német, horvát, török szavakat NEM ismerik…” Mi ez? Mit képzeltek? Ezzel az ellenzék rohan New Yorkba, és följelent az ENSZ-nél!
132Ez egy tudományos jelentés…
Azt hittem, ezek értelmes emberek, egy Szentágothay, egy Kosáry, egy Für, egy Csehszombaty László!
Lengyel László.
Egykutya. Tőlünk a világ, a NATO pozitívumokat vár! Ebből az anyagból ugyan melyik mondatot emeli ki a Reuter, a DPA, a UPI? „Nem, nem, nem!” Holott nekünk az kell, hogy „igen, igen, igen!” Átírni! Fürhöz vágja a dossziét. Nő van már?
Még nincs, de már alakul.
Telefon, Antall fölveszi, elsápad, levágja.
Uraim, a Fidesz megszöktette Zrínyiéket!
Csönd.
Hogyhogy?
Nem jól őriztetted őket!
Nem én őriztettem! És amíg én itt lopom a napot, bármelyik pillanatban feltámadhat Dzsingisz kán a millió tatárjával vagy a törökök, és beütnek Mohácsnál!
Hol a Gálszécsy, miért nincs itt?!
Az ellenzéket figyeli.
És csak az SZDSZ ellenzék? A Fidesz nem? A sajtó nem? A szakszervezetek nem? Mindenki ellenzék, aki nincs itt, még a Gálszécsy is! Azonnal tessék nekem előkeríteni Zrínyit!
Boross, Für, Kónya, Horváth, Kodolányi, Jeszenszky kirohan. Antall letérdel, imára kulcsolja a kezét.
Hívjam a fotósokat, miniszterelnök úr?
Most ne, most tényleg imádkozom!
Marinovich meghajol, kisiet.
Felveszi a telefont, tárcsáz. Herr Bundeskanzler Kohl? Guten Tag. Hier spricht dr. Antall, der Ungarische Premierminister. Herr Bundeskanzler, was soll ich tun? Herr Zrínyi, der Held ist verloren, der Mann, wer aufersteht wurde. Bitte? Wir sollen ihn finden? Ja, ich verstehe… Aber wenn wir Ihn nicht finden können, bitte, schicken Sie einen anderen. 134Aber wenn ich bitten darf, schicken Sie uns einen besseren, wer nicht verloren werden will. Danke sehr, Herr Bundeskanzler. Ich wünsche Ihnen alles gutes…Kohl, Szövetségi Kancellár Úr? Jó napot. Itt Dr. Antall beszél, a magyar miniszterelnök. Szövetségi Kancellár Úr, mit tegyek? Zrínyi úr, a hős elveszett, az az ember, aki feltámadt. Hogyan? Nekünk meg kell őt találnunk? Igen, értem… De ha mi nem tudjuk őt megtalálni, kérem, küldjön nekünk egy másikat. De, ha szabad kérnem, egy jobbat küldjön nekünk, aki nem akar majd eltűnni. Nagyon köszönöm, Szövetségi Kancellár Úr. Minden jót kívánok Önnek.
A Fehér Ház negyedik emelete. Szemben két liftajtó. Nyílik az egyik ajtó, kilép Ungár, Zrínyi, Alapi, Szecsődy, Zrínyi Mátyás. Szemmel láthatólag mindenki nagyon megviselt. A vitézeken a civil ruha, de nyakkendőjük félrecsúszva, borotválva vannak már, de borostásak. Alapi és Szecsődy kissé támolyog is.
Miki bácsiék várjanak itt a folyosón, én felpróbálom a vadászblúzt, a vadászszoknyát, a vadászkalapot… Ha az Orbán Vikiék megjönnek, tessék életet verni beléjük, biztos ők is eláztak valahol… El balra.
Boszorkányos egy szerkezet…
A nők ilyenek…
Nem a Klárika, hanem ez itt.
Ja, hogy a lift!
Hogy ilyet találjanak ki a magyarok!
Nem mi találtuk fel, de hamar alkalmaztuk. A repülés úttörői között is voltak magyarok…
Nem lehetne még egy kicsikét?
Liftezni? Miklós bátyám, velem anélkül is fel-alá megyen a világ! A fejét fogja. Hogy is hívták azokat a csajokat ott a Tilos-az-Á-ban?
A mi két csajunkat úgy, hogy Padödö.
Én Istenem, jó Istenem!
Miklós bátyánkét meg úgy, hogy Soma. – Matyi, te is elmentél valami csajjal?
Én nem, nekem gyomorsavam van. És attól, hogy fel tetszettek támadni, még nem áll meg az élet. Ma fontos ülésünk van a fővárosi önkormányzatban, Demszky főpolgármester úr parkolási célból alagutat akar ásatni a Duna alatt, de nem keresztben, hanem hosszában, a Margitszigettől a Csepel-szigetig, és az MDF fúrja, pedig oda a hajléktalano135kat is el lehetne dugni. Én terjesztem elő, azzal, hogy a kormány adja a pénzt, mert nekünk nincsen… Úgyhogy én csak idáig jöttem; remélem, találkozunk még… Benyomja a hívógombot.
Hol van itten olyan leöblíthető kamoraszék?
Gondolom arra, a folyosón…
Alapi és Szecsődy elsiet. Nyílik a liftajtó, kilép Csurka, Kónya. Mátyás belép, ajtó becsukódik.
Nem értem, minek hívunk össze hatpárti értekezletet, amikor a szadisták úgyse fognak eljönni!
Jóska bácsi így akarja.
Ahelyett, hogy elkezdenénk építeni az alagutat a Duna alatt, a Bem téri székházunktól ide, a Fehér Házig!
Pistám, azt nemcsak mi használnánk!
Mire megépül, csak mi használnánk! Nem is kerülne sokba, 56-ban a nép kezdte kiásni a kazamatákat, ahonnét a megkínzottakat dobták a Dunába, csak nem volt idő elég mélyre menni.
Az nem a Köztársaság téren volt?
Ott is, de itt is, nem emlékszel?
Én akkor nyolcéves voltam.
A kazamatákat annyira elrejtették, hogy biztos megvannak, csak ki kéne ásni.
Nem lesz rá pénz.
Persze hogy nem lesz, ha a verbálagresszorok elszedik tőlünk! Hogy a vezető kormánypártnak ne legyen pénze, ilyen sehol sincs a világon!
Kitartás, én kitaláltam valamit. A nemzeti örömre való tekintettel szükségállapotot fogunk bevezetni. Be fogjuk tiltani azokat a pártokat, amelyek nem örülnek, és ezzel elárulják Zrínyiék feltámadását. Na?
Nem rossz. Én is kitaláltam valamit. Az MDF-et át fogjuk keresztelni. Magyar Demokrata Feltámadási Fundamentalista Fórum. MDFFF. Mi?
Jó… csak minek?
Annak, hogy ezek a Zrínyiék automatikusan tagok lennének! Hiába rabolja el őket a Fidesz, a mi tagjaink! Ki se léphetnek!
136Nyílik a liftajtó, kilép Pető, Haraszti, TGM. Csönd, méregetik egymást.
Ezek eltévesztették az emeletet és az országot.
Srácok, tegyünk úgy, mintha ezek is emberek lennének, és köszönjünk nekik?
Köszönjenek ők, ha már idepofátlankodtak a mi emeletünkre.
Hogy merészelnek ezek a mi emeletünkön grasszálni?
Állnak egymással szemben. Balról jön egy fiú és egy lány csókolózva, átlibegnek jobbra. Csönd, néznek utánuk.
Te Imi, nem lehet, hogy ez a Fidesz emelete?!
Ez biztos a FIDESZ emelete. Nekik valahogy a titkárnőik is csinosabbak, mint nekünk.
Nem baj, ők is meg fognak öregedni.
Lehet, hogy elromlott a lift.
Nem lehet, hogy rossz a lift?
Kónya és Csurka el balra, a többiek néznek utánuk.
Zrínyihez. Mondja, uram, ez a Fidesz emelete?
Igen.
Mondom. Menjünk fel gyalog.
A Csurkáéknak bezzeg lefelé kell menniük!
Azért mégis köszönhettünk volna nekik. Kompromisszumkészséget kell nyilvánítanunk, legalább néha.
Ők ketten fiatalabbak, mint mi hárman, nem? Köszöntek volna előre ők! – Te Iván, mi van ezzel a hatpárti értekezlettel? Részt veszünk rajta?
A Kis Jancsi szerint igen, de továbbra is elzárkózunk a feltámadástól.
Wittgenstein azt mondja, amiről nem lehet beszélni, arról hallgassunk. De erről a Zrínyiről akkor is beszélünk, ha hallgatunk! Mondjuk ki világosan, hogy ál-Zrínyi! Mondjuk ki világosan, miről hallgatunk! Az már beszéd lenne!
Nyílik a liftajtó, kilép Tölgyessy.
Sziasztok!
Csönd.
Sziasztok!
Csönd; Tölgyessy vállat von, elmegy jobbra.
137Visszaköszönhettünk volna, nem?! Mégiscsak egy pártban vagyunk vele, nem? Legalább annyit mondhattunk volna, hogy ez a Fidesz emelete.
Észre fogja venni. És szerintem a Beke Katának se köszönnek az MDF-ben. Na gyerünk.
Elmennek balra. Nyílik a liftajtó, munkások jönnek, egy csomó nagyméretű Zrínyi-portrét cipelnek, kirakják a liftből egymás mellé. Zrínyi észreveszi, nézegeti. Az összes képen ő látható szakállasan, eredeti öltözékben.
Vigyázna rájuk, amíg a többi emeleten is szétrakjuk?
Hogyne. Ez kicsoda?
Hát a hogyhíjják, aki feltámadt, az az izé. Minden szobába kell vinnünk belőle. Olyan, mint régen a Lenin.
Visszamennek a liftbe, becsukódik az ajtó. Jön jobbról Tölgyessy.
Ez tényleg a Maszop emelete?
A Fideszé.
Az ugyanaz az emelet! A negyedik! Dühöngve el, balra.
Nyílik a liftajtó, kilép Horn, Nyers, Vitányi.
Szerintem ki kéne tolni velük, ne marják el maguknak a Zrínyiéket teljesen. A Szocialista Internacionálét kéne rádumálnunk. Csupa kizsákmányolót feltámasztani… hercegeket, grófokat… Ausztriában ezeket a címeket rég eltörölték. Nem, Nyers elvtárs?
Hallgat.
Vitányi elvtárs? Persze lehet, hogy a Vitányi elvtárs nemcsak a Horthynak a rokona, de a Zrínyinek is…
Se rokona, se boldog őse…
Tessék?
Semmi. Azon tűnődöm, hogy ez a járványok országa. Nemcsak idelátogat minden járványos betegség, de még a rövidlátás is bizonyos járványos jelleggel lép fel. Ha az öngyilkosság áramlata jön, tömegesen pusztítják magukat az emberek, minden ok nélkül. A levegő fejleszt ki bizonyos hajlamokat. Egyszer feltámadnak magyarok, máskor az is meghal, aki még meg se született. Ezt egyébként már Mikszáth is tudta.
És amíg mi filozofálunk, ők egyre erősebben ülnek a hatalomban, a Zrínyijükkel együtt. Valamit kéne tenni, nem, Nyers elvtárs?
138Hallgat.
Elmennek jobbra. Nyílik a liftajtó, kilép három pizsamás alak, egyiküknél fogkefe és fogmosópohár, másikuknál fésű, a harmadiknál törülköző.
Mit is akartam mondani, még az éjjel… fejbe vágott az a törköly… ja igen. Feltámadási biztosítást kéne bevezetni. Aki 425 év múlva feltámad, megkapja az utolsó 500 év havi jövedelmi átlagának a felét, nyugdíjként.
Ki az a barom, aki ilyen biztosítást kötne?
Senki, úgyhogy kötelezővé kell tenni, mint a felelősségbiztosítást. Értitek… Minden munkavállaló köteles befizetni a jövedelmének, mondjuk, két százalékát, az állam pedig vállalja, hogy 425 év múlva feltámasztja.
Mért pont 425 év múlva?
Hát mert Zrínyiék is annyi ideig voltak halottak.
Milyen Zrínyiék?
Hát a szigetváriak, akik feltámadtak… Ez a Zrínyi, ezen a képen.
Hogyhogy feltámadtak?
Te nem nézel tévét? A meccset se láttad?
Hogy a francba láttam volna, ha reggelig ultiztunk! Hajnalban volt egy terített betlim, kaszáltam 16 hetvenet, apukám!
Mi az isten…
Menjünk már, mert a büfében elfogy a virsli…
Jobbról jön a csókolózó pár, eltűnnek balra.
Hol vagyunk? Ez hanyadik?
A negyedik.
Mi az isten, elromlott a lift?
El az.
Akkor menjünk le gyalog.
Bocsánat, urak, elmondanák, hogy fungál ez a dolog?
A lift? Fungál? Pótválasztás, mi? Melyik párt? Melyik város?
Szigetvár.
Ott is volt pótválasztás? Ki fingott ki? Fogyunk, mint az oroszok. Na, figyelj ide, apukám, ha vidéki vagy! Megkapod a havi tizenötezret a szállásra. Összedumálsz egy pesti haverral, leadsz neki két-három rongyot, és ő igazolja, hogy 139neked adta ki a kéglijét. Marad neked 12 rongyod tisztán. És bejössz ide szunyálni. Érted. Klotyó van, büfé van, néha átcaplatsz a Parlamentbe, büfé ott is van, ezt itten, a képmutatók házát, este 10-kor bezárják, de az állandó belépővel azután is bejöhetsz…
Ultizni tudsz, kolléga?
Ugyan, nézzétek meg a haját, olyan, mint egy fideszes, azok nem tudnak ultizni. Inkább gyere, apám, megmutatjuk, hol a büfé…
Köszönöm, én egy kisasszonyt várok…
Kisasszonyt! – Ez ugyan nem fideszes!
Jó, menjünk, mert elfogy a virsli!
Benyomná a liftgombot, de nyílik az ajtó, kilép Antall, Boross, mögöttük két nagydarab muki. Három alak be, liftajtó becsukódik.
Éjfélig a Tilos-az-Á-ban voltak, onnét eltűntek egy csomó nővel, mint az embereim jelentették.
De most hol vannak?
Az én embereim? Mindenütt. Az egész vendéglátóipar nekünk dolgozik.
Nem a te embereid, hanem Zrínyiék!
Még nem tudjuk, de meg fogjuk tudni. Valahová csak betérnek, nem?
Ha már belementünk ebbe a feltámadásba, végig kell csinálnunk. Az egész rendőrség keresse Zrínyit! Körözést nem szabad kiadni, csak azok ellen, akik ellopták őket…
Azok képviselők, mentelmi joguk van.
Rettenetes! Mi vagyunk az első legitim kormány a magyar történelemben, és mégis abszolút kisebbségben dolgozunk!
Nem vagyunk olyan kisebbségben…
Most is egy csomóan aláírtak valamit… hogy a kormány rejtegeti Zrínyit, holott Zrínyi az egész társadalomé…
Majd mi kiadunk egy nyilatkozatot, hogy az ellenzék rejtegeti…
De olyat leírni, olyan egetverő pimaszságot, hogy Zrínyi nem volt ott a lakitelki sátor alatt…
Az égig érő lakitelki sátor alatt, így írták… Semmiség, 140ugyanaz a háromszáz ember, aki alá szokott írni… Eörsi, Konrád… már mindenki unja őket…
Nyílik a lift, egy szakács hatalmas, várat képező tortát hoz.
Várjon! Mutatóujjával belekanyarít a tortába, megnyalja. Marcipános mazsola törökmézes szerecsendióval.
Honnét tetszik tudni? Saját recept!
Mi mindent tudunk. Hova viszi?
Hát a mályvaszínű tárgyalóba, odavárják Zrínyit… ez a Szigetvár-torta… a sarokházat fejlesztettük tovább…
Viheti.
Szakács el.
Hova várják Zrínyit?! Ezek azt se tudják, hogy eltűnt!
Mi tiltottuk meg, hogy az MTI kiadja.
Mit művel az a hatvan kormányfőtanácsos, a havi ötvenkétezer bruttóért, titkárnővel, kocsihasználattal? Mit csinál az a négyszáz léhűtő a Minisztertanács Hivatalában? Idevettem mindenkinek a pereputtyát, megbíztam kétszáz embert, hogy csak Zrínyivel foglalkozzanak, és erre mi van? Megszöktetik! Az ellenzék le tud csapni rá, a mieink meg teszik a semmit!
Már tisztáztuk, ki lóg Zrínyi nyakán; Zrínyi Mátyás a budapesti önkormányzattól, az apja római katolikus, a nagyapja református, a dédapja izraelita…
És majd telekürtöli Amerikát, hogy mi a zsidókat nem hagyjuk feltámadni!
Kérem tisztelettel…
Maga hallgasson, maga kicsoda, honnét jött?
Szigetvárról.
Nem adunk pénzt, megmondtam! Az előbb rúgtam ki a szigetvári önkormányzatot, az állam pénzén akarnak új várat építeni diszkóval, kaszinóval, háremmel, törökfürdővel, áfiummal, feltámadási székesegyházzal!
Oldják meg helyi erőből. – Te pedig kerítsd elő a Gálszécsyt, de azonnal.
Boross el.
Uramöcsém, én volnék a Zrínyi Miklós, akit kegyelmed oly szorgalmatosan kerestet.
141Maga a negyedik Zrínyi reggel óta, aki befurakszik hozzám! Telefonon bejelentkezett hat Széchenyi, huszonegy Kossuth, száznegyven Petőfi, harmincnégy Rákosi, hét Szálasi, hogy ők is feltámadtak. Telexen jelentették, hogy Romániában feltámadt a Drakula, Szerbiában három, egymást aprító Karagyorgye, Moszkvában Rettenetes Iván, egy csomó Sztálin meg Raszputyin, Szlovákiában Hlinka, Lengyelországban több tucat Pilsudski… Magára nincs időm, mert mindjárt feltámad itt nekem Horthy Miklós, és beleül a székembe! Kirohan balra, a két testőr utána.
Nyílik a liftajtó, kilép Orbán és Deutsch.
Miki bácsi, minek ácsorog itt? Jöjjön be valamelyik szobába!
Nézegetem a képemet… Tanulságos dolog itt álldogálni, fiam. Úgy látom, itt van együtt a ti feudális oligarchiátok. Az én koromban külön várakban laktunk, és néha rajtaütöttünk a másikon; itt a várak egybecsúsztak, ti egy házban laktok, úgy próbáljátok kitekerni egymás nyakát. Csoda, hogy nem mentek ökölre. Csak még azt nem értem, kik az igazi hatalmasok.
Ezt mi se mindig értjük.
A kormány se szokta tudni, Miki bácsi.
Balról jön Ungár Klára, vadászruhában, csizmában, stüszikalapban.
Csinos a menyecske.
Akkor nyomás, Miki bácsi, a vadászat meg van szervezve!
A legényeim elvesztek a kamoraszékben…
Majd utánunk jönnek.
Megnyomja a hívógombot, a lift kinyílik, bent a három pizsamás ultizik.
Kontra!
Rekontra!
Szubkontra!
Durchmars!
Zrínyiék belépnek, az ajtó becsukódik. Alapi jön rémülten, rohangál, eltűnik balra.
142Utca. Koldusok, hajléktalanok, részegek, csencselők, turisták, kurvák, járókelők, fényes üzletek.
Zrínyi Miklós felszívódott! Alapi nem is Szigetvárnál esett el, ott csak súlyosan megsebesült, így jogtalanul támadt fel, nyilatkozza Szabad György!
Bebiciklizik Zrínyi, nyomában Ungár gördeszkával, Orbán rolleren, Deutsch szalad.
Miki bácsi, tessék néha fékezni!
Miki bácsi, tessék várni, nem bírjuk az iramot!
A mögöttük rohanó gyerekeknek. Visszakapjátok a bringát is, a rollert is, a gördeszkát is, ne bőgjetek már!
Kimennek.
A Fidesz nyilatkozata: Zrínyi szabad állampolgár, ott bringázik, ahol akar! Alapi és Szecsődy nem nyilatkozik se Győri Bélának, se Mester Ákosnak! Pozsgay Imre nyilatkozik az Új Magyarországnak: Nyugaton sose támadt fel senki, de Közép-Kelet-Európában eleven a múlt! Szigetvári szenzáció: a várat privatizálják, török–japán vegyes vállalat magyar gésákkal pannon háremet létesít! A Zrínyi-görlök szépségversenyét a tévé közvetíti!
Luxusvilla kertje. Úszómedence, gyep, virágok, bokrok. A teraszon Zrínyi és Bobor Károly (elegánsan öltözött negyvenes úr) áll, nézik, amint a vitézek – köztük Alapi és Szecsődy – fehér ruhás karatézókkal párbajoznak. Van, aki puszta kézzel küzd, van, aki bottal, kerékpárlánccal, nuncsakuval. Nyögések, bordareccsenések, nagy esések, harci kiáltások.
Adok évi kétmilliót fejenként, önnek pedig, Zrínyi úr, a harcosai menedzseléséért évi négymilliót. A menedzselés azt jelenti, hogy nem csinál semmit, csak engedi, hogy a vitézei a testőreim legyenek.
143A mostani testőreid is ügyesek, fiam.
Kemény srácok, igen, de nem támadtak fel, érti, Zrínyi úr? Azt akarom, hogy a feltámadott vitézek csak az én testőreim legyenek. Merő hiúságból.
Nagy harc, nagy kiáltások, dobbantások, nyögések.
Én gyorsan szoktam dönteni, Zrínyi úr. Várom a válaszát.
Az én vitézeim önállóak, fiam; páran megnősültek, gyermekcséket fabrikálnak, kertészkednek, krumplit termelnek, disznót hizlalnak, butikot nyitnak… nem vagyok már a parancsnokuk.
Dehogynem, gróf úr. Ennyi pénzt sehol nem bírnak keresni. Én kinevezem a gróf urat a testőrségem parancsnokává. Egyenruhát varratok önnek…
Folyik a harc. Gépkocsimotor zaja, leáll. Jön Anna, csinos, negyven körüli nő. Mögötte két nagydarab fickó jön be. Anna megáll, nézi a harcot, majd felmegy a teraszra.
Ez micsoda?
A feleségem, Anna. Anna, ez itt Zrínyi Miklós, személyesen.
Azt kérdeztem, ez itt micsoda?
Szerződtetni kívánom a feltámadott vitézeket testőrnek.
Más hülyeség nem jutott eszedbe?
Nevet. Szókimondó asszony a feleségem.
Szóval maga az, aki feltámadt? Egész jó színben van.
Köszönöm, asszonyom. Kezet akar csókolni, Anna nem hagyja. Maga pedig egyszerűen csodálatos.
Na hagyjuk ezt. Nézi a harcot. Minek teszteled őket? Még agyonverik egymást. Ha annyira sznob vagy, vedd meg őket, és kész. Mennyit ígértél?
Sokat.
Gróf úr, a férjemnek elment az esze, nem tudom, észrevette-e már. Egy kis csóró hippi volt, amikor összekerültünk, hosszú hajú, link fickó, nem érdekelte semmi, csak a marháskodás. Humora is volt, képzelje. Aztán eltörött benne valami, és ez lett belőle. Egy milliárdos állat. Bobor nevet. Komputert hoz be feketén, eladja a ruszkiknak, tőlük fát és tankot hoz be szintén feketén, a fát itt adja el, a tankot a harmadik világnak, a pénzből matyóbabát és matrjoskát 144csináltat tonnaszám, eladja a turistáknak dollárért, abból komputert hoz be… ebből áll az élete a nyomorultnak, meg az adócsalásból, nincs is már a fejében más, csak komputer, faáru, tankok, matyóbabák, matrjoskák… ez lett abból a néhai kedves Bobor Karcsiból, éjjelente hánykolódik, számol, impotens…
Csönd.
Szép a házuk, a kertjük…
A ház a KISZ-vagyon privatizálásából lett… az volt a nagy üzlet. Tudja, gróf úr, itt hol államosítanak, hol privatizálnak, és ha mindent privatizáltak, akkor újra államosítanak, és közben milliárdokat marnak el maguknak a társadalom vagyonából a mindig ugyanolyan rablóvezérek. A társadalom pedig tűri.
Úgy értsem, gazembernek tartja a kedves férjeurát?
A legnagyobb mértékben.
Az én időmben el lehetett válni… nehezen ugyan, de lehetett…
Én válnék is, már évek óta, de a kedves férjemuram azzal fenyeget, hogy elvágatja a torkomat.
Ó!
Kemény munkával összekapartam azt a négy-öt milliárdot. Nem fogom hagyni, hogy a felét egy hülye nő elvigye.
Megmondtam, egyetlen fillérre sem tartok igényt!
Ismerjük az ilyet.
Nem is ez a baja, gróf úr. Attól fél, elmondom a sajtónak, honnét lett a vagyon. Testőrök mászkálnak a nyomomban, senkivel sem állhatok szóba, mert megverik. Kemény világ van ma Magyarországon, gróf úr. Ez a szép villa, ez az én börtönöm.
A feleségem szeret humorizálni. Egyetlen szavát se higgye. – Kedvesem, nem akarsz lepihenni?
Nem akarok.
Márpedig le fogsz pihenni. Int, a két nagydarab fickó megragadja Annát, aki kapálódzik és harap.
Vitézek, hozzám!
A vitézek Zrínyihez rohannak.
145Fogjátok el a pasájukat!
Vitézek lefogják Bobort. Bobor emberei rájuk támadnak. A vitézek kemény csatában összeverik őket, Annát kiszabadítják. Bobor vicsorog, de nem bír mozdulni.
Asszonyom, mit parancsol: felnégyelést, karóba húzást?
Azt ne! Térdre esik. Ne bántsa, kérem!
Álljon fel, asszonyom. Anna feláll, Zrínyi esik térdre. Asszonyom, van szerencsém megkérni a kezét. Csönd. Azt mondta, el akar válni. Amíg elválik, addig is legyen a feleségem. Ahogy magát megláttam, megértettem, mely célból kellett nekem feltámadnom. Áldom a férjét, amiért engem önhöz vezérelt. Hálámat azzal mutatom ki, hogy megkímélem az életét. Vitézekhez. Zárjátok be valahová. A vitézek a garázsba cipelik Bobort. Asszonyom, az ön birtokát ezentúl a magaménak tekintem; a házra némi átalakítás ráfér, most kissé proccos, ahogy önök mondják, de pár napon belül lakályossá teszem a férje pénzéből, amely ezentúl a miénk.
De hát ezt így nem lehet!
Feltámadni sem lehet, asszonyom, a csodák mégis meg szoktak történni. Én olyan édes gyermekcséket fogok nemzeni önnek, akiket nem én fogok túlélni, hanem ők minket, mert így szól az Úrnak rendelése. Asszonyom! Én önt végtelenül boldoggá fogom tenni. A karját, asszonyom.
Anna elképedve nyújtja a karját, Zrínyi a villába vezeti, a vitézek hurráznak.
Ugyanott. Kétütemű motor zúgása, gázfröccs, csönd. Jön Boross, Kupa, Györgyi Kálmán.
A derekát nyújtóztatja. Nem valami kényelmes a járgányod, kérlek.
Nekem mindig Trabantom volt, és meg vagyok elégedve vele.
Egy főügyész igazán vehetne magának egy kocsit.
Arra a kis időre, amíg főügyész az ember?
146Környezetvédelmi okokból, példamutatásul.
A pénzügyminiszter úr talán méltóztathatna elengedni a katalizátoros kocsik vámját és áfáját.
Nem lehet, szegény az állam.
Ez a csodapalota, ez az? Az állam szegény, a polgárai gazdagok. Ugyan miből építették?
A belügyminiszter úr ne tudná?
Történetesen tudom, és azt is, ki is ez a Bobor Károly, de vizsgálatot csak a főügyész úr indíthat.
Nem az én hatásköröm.
Hanem?
Az APEH-é.
Mi itt kifejezetten inkognitóban járunk, magánemberként, és nem látjuk, amit látunk. Egyébként ha mindenki befizetné az adóját, amit szorgalmazni szoktam, összeomlana a magyar gazdaság. Bobor Károly igen hasznos ember, nagyszabású közvetítő kereskedelmet folytat a Nyugat és a Kelet között; tanulhatna tőle az állam.
Nevezzük ki pénzügyminiszternek.
Egy ilyen zsenit? Isten őrizz. Meg lenne kötve a keze és a lába.
Jön Anna kiskosztümben, Zrínyi elegáns öltönyben.
Üdvözlöm az urakat. Kupa Mihály pénzügyminiszter, Boross Péter belügyminiszter, Györgyi Kálmán legfőbb ügyész… Uraim, ez itt Zrínyi Miklós.
Foglaljanak helyet itt minálunk.
Leülnek a teraszon a kerti székekbe.
Valami italt?
Köszönjük, mintha itt se lennénk. Zrínyi úr! Sokan tűntek el mostanában, s a nem létező nyomok e csodaszép kertbe vezetnek. Nem tud róluk semmit?
Melyikük érdekli?
Ezt hogy érti?
Vannak itt vagy kéttucatnyian.
Hol?!
Odabent a színben… hogy is hívják manapság?
A garázsban.
147Be vannak zárva?
Láncra vannak verve.
Az isten szerelmére, hogy tehetett ilyet?!
Gorombáskodtak velem, és azt nem tűröm.
Mit szól ehhez a Nyugat?!
Zrínyi úr, jó lenne, ha megértené: nekünk csak akkor adnak hitelt, ha itt rend van és törvényesség.
Garantálnunk kell a jogállamiságot, a személyes szabadságot…
Uraim, áttanulmányoztam az önök törvénykönyveit. Csupa merő lyuk. Itt nem törvényesség uralkodik, hanem anarchia.
De a hitelezők!
Mihály öcsém, mondd csak, rentábilis ez az ország?
Hát, van vagy 21 milliárd adósságunk, dollárban!
Dollár?
Tallér. Egy tallér 80 forint.
Életem párja kiváló üzletasszony, elmesélte nekem a mai magyar gazdaságot. Zrínyi Matyi ifjú barátom elmesélte nekem a magyar történelmet. Ha nem lennék végtelenül boldog e szépséges hölgy oldalán, kétségbe zuhantam volna. De mondd csak, fiam, mire adták nekünk azt a sok kölcsönt a nyugatiak?
Hát, hogy fejlesszük a gazdaságunkat… csak mi rosszul használtuk fel a pénzt…
Szerinted ők ott Nyugaton azt hitték, jól fogjuk felhasználni? Csönd. Sose hitték. Nem azért adták, hogy fejlődjünk, és ma se azért adják.
Az urak összenéznek, Anna mosolyog.
Jó, hát azért adják, hogy gyarmatosítsanak… piacot bővítenek, olcsón…
Amikor én először éltem, minket azért fizettek, hogy végvár legyünk, hogy mi fogjuk fel a csapásokat, és le ne rohanjuk a Nyugatot. Annyit adtak, hogy éppen éhen ne dögöljünk. Miért is adtak volna többet? Nem kell itt gazdaságosságról fecsegni, mi csak geopolitikailag lehetünk fontosak. Amivel tartozunk nekik, az a mi zsoldunk. A béke, uraim, katonai fogalom, és itt mindig hadigazdálkodás folyt. Kölcsön, ka148mat, új hitel? Egyik zsebükből a másikba teszik, mi pedig épp hogy vegetálunk.
A gondolatmenete, Zrínyi úr, Nyugat-ellenes demagógiához vezet, és Keletre taszíthatja az országot.
Ezt nekem kelmed ne mondja. Attól, hogy régen is éltem, még nem vagyok agyalágyult. Engem a török szultán jobban pénzelt volna, mint a Nyugat, nekem ígérte Tót-, Szlavon- és Horvátországok fejedelemségét, és nem értette, miért mondom fel a neki való adózást… Dúsan élhettem volna, ha azt a koszlott Szigetvárt átadom a töröknek… Én mégis a Nyugatot választottam. Mit kaptam tőlük? A báni fizetésemet soha. Ferdinánd kedvelt engem, de a maga nyugalma érdekében folyton békét kötött a szultánnal, a mi kárunkra. Miksa aztán utált engem, de ugyanazt folytatta, amit az apja. Nekünk még azt is megtiltotta, hogy visszacsapjunk, ha a török ránk tört. Ők a nyugati bajaikba voltak bonyolódva, a pénzük arra ment el. Ó, ismerem én a Nyugat minden álnokságát! A nyakamra küldtek két pápista papot, tudván, én a protestánsokhoz húzok – hogy az egyházi adókat én szedem be, a kincstári adót én szedem be, a népemet sanyargatom –, de hát mit tehettem volna, ha ők az ígért összegeket nem küldték? És meg akartam védeni, ami a miénk? Váltsanak le, javallották a pápisták – de én lemondtam; azt Miksa nem fogadta el – más bolond nem akadt volna, aki Szigetvárt védené – ily színjátékos hercehurcákban telt az életünk. Mikor jött a török, bezárkóztam Szigetvárba, reméltem, ezzel kikényszerítem, hogy a magyari urak a Győr alatt táborozó hetvenezres császári sereggel megsegítsenek – rosszul számítottam, örültek, hogy odaveszünk. Kelmedék a Nyugatnak egyetlen szavát se higgyék – éppen, mert a Nyugathoz akarnak tartozni. Okosabb népek azok, mint a törökfélék. Kegyelmedék zsarolják meg a Nyugatot bölcsebben, mint én tettem. Mi csak a földrajzi helyzetünket bírhatjuk pénzzé tenni – tessék hát szorgalmazni, hogy rajtunk menjenek át a fő kereskedelmi útvonalak, és szedhessük a vámot. Tessék úgy ügyeskedni, csalni, rabolni, mint ennek a szépasszonynak a férje. Sajnálom, hogy láncra verettem, de hát kerek az asszony, mint az 149alma, azé, akihez gurul. Átöleli Annát. Annámat feleségül veszem, a férjét pedig, szegényt, lefejeztetem.
Próbáljunk civilizáltabb megoldást találni…
Az én férjem sokat ér, mert rólam mond le. Mennyit érek én a tárcának?
A maga értéke, asszonyom, felbecsülhetetlen, a tárca azonban szegény, mint a templom egere.
Édesem, lecsapjuk a rabjaink fejét, és slussz.
Nyomass néhány milliót, mit számít az negyvenszázalékos infláció mellett?
A férjem valutában kéri, hogy lemondhasson rólam.
Esetleg egy nyugati külképviselet… gyors válóperrel…
A zsírosabb állásokban ülnek.
Feláll valaki. Hátha nem mindenki a Jeszenszky úr barátja.
Párizs.
Ott a Szávai Jancsi székel… a Kodolányi Gyuszi lányának a keresztapja…
Nem kell fecsegni, madárkám, élni fogok a pallosjogommal.
Ne!
Egy pillanat, Zrínyi úr. Iratot vesz elő. A legutóbbi minisztertanácson sok javaslat hangzott el, mitévők is legyünk Önnel, megmérgezzük-e, lelőjük-e, lefogjuk-e; e variációktól Boross miniszter úr szokta magát elhatárolni.
Most is azt teszem.
A miniszterelnök úr azonban volt olyan bölcs, hogy felajánlja: kinevezi önt a Nyugat-Balkán Kereskedelmi Bank elnökévé. Az alaptőkét a többi magyar bankból elvont összegek alkotják… valamint a németek is beszállnak, 49 százalékban… Önnek nem kell tennie semmit, havi ötszázezer forint fizetésért…
Bruttó?
A fogát szívja. Nettó.
Elég nekünk ennyi?
Egyelőre.
Kulcsot dob Borossnak, aki elkapja. Rendben van. Isten áldja az urakat, nekünk dolgunk van. Ölébe kapja Annát, berohan vele a házba.
150Boross a garázsajtóhoz siet, kinyitja a lakatot, kitárja az ajtót. Bent a falhoz láncolva sokan; kiabálni kezdenek.
Csöndet! Melyikük a Bobor Károly?
Bobor felnyüszít.
Szóval maga a jövendő Zrínyiné előző férje…
Az a szemét állat, az a kriptaszökevény!
Nagykövet úr, egy diplomata nem sérteget egy bankelnököt.
Kis csönd.
Nyugat-Európa?
Úgy fest.
És a feleségem?
Az alma kerek, és azé, akihez gurul.
Lófasz az urak seggébe.
Számítógépes slejfnit vesz elő. Adócsalás hétmillió, vámbűntett ötmillió, valutaüzérkedés hatmillió, állami vagyon törvénytelen kisajátítása 53 millió, csempészés 20 és fél millió…
Mit vihetek magammal?
Innét semmit, ez már a Nyugat-Balkán Kereskedelmi Bank elnökének rezidenciája.
Melyik város?
Párizs, remélhetőleg. Ha nem nagykövetnek, akkor UNESCO-nagykövetnek.
Nem tudok franciául.
Ugyan kérem, ez nem lehet akadály!
Sóhajt. Akkor vegyék le a láncomat.
Boross a kulccsal ügyködik.
Ahogy én a kormányzatunkat ismerem… jobb volna nekünk egy agyalágyult Zrínyi. Ez a Zrínyi nem eléggé konzervatív. Sok bajunk lesz vele.
Bobor kiszabadul, tornáztatja a végtagjait. A rabok kiabálnak.
Igazságot! Szabadságot! Jóvátételt! Bíróság elé az önkényeskedőket! Európai jogállamiságot!
Könnyű azt mondani… egy olyan országban, ahol bankelnök lehet, aki garantáltan nem ért hozzá!
Még mindig jobb, mint ha olyat neveznénk ki, aki azt hiszi, hogy ért hozzá.
151Üzemcsarnok, mindenféle gépekkel, munkások dolgoznak, Alapi fel-alá járkál mérnöki fehér köpenyben, cigarettázik, időnként meghúz egy butykost.
Alapihoz lép. Alapi úr, ne haragudjon…
Igen?
A munkások háborognak… engem kértek meg…
Háborognak? Most emeltem a fizetésüket a duplájára.
Pont ezért. Összeült a szakszervezet, és kéri Önt mint tulajdonost, szállítsa le a fizetésüket.
Hogy fizessek nekik kevesebbet? Ezt kéri a szakszervezet?
Ezt.
Ember, én fél éve mást se teszek, mint gazdasági kézikönyveket tanulmányozok… a szakszervezet, azt írják a könyvek, a munkavállalók jogaiért harcol… a több fizetésért…
Igen, Alapi úr, de az a kapitalizmusban van. Itt nincs kapitalizmus.
Hát mi van, még mindig szocializmus?!
Az sincs, Alapi úr. Üvölt. Álljatok már le azokkal a kurva gépekkel! Csönd lesz. Nézze, Alapi úr. Mi Önt igen kedveljük. Ön vitézül hadakozott az előző életében, és most munkaalkalmat teremtett nekünk, vadonatúj nyugati gépeket szerzett, szerzett nyugati piacot, karácsonykor ajándékot oszt, az üzemi koszt kitűnő és olcsó, a gyerekeink nagyszerű óvodába, kiváló iskolába járhatnak… a fizetésünk magas… Ebbe mi tönkremegyünk, Alapi úr!
Helyeslő zúgás.
Ön a kétszeresére emelte a fizetésünket, de azzal nem számolt, hogy alig valamivel többet viszünk haza, mert a többit levonja az állam adóban…
Emeljek még?
Ne! Ne tegye!
Az a helyzet, hogy minket állandóan megvernek. A többiek, akik nem kereshetnek ennyit, akik százéves gépeken dolgoznak három műszakban… meg a munkanélküliek… mert azt hiszik, mi tényleg annyival többet keresünk, pedig nem.
152Jó, hát csinálunk egy kis hadsereget, az majd megvéd titeket.
Nem lesz jó, Alapi úr. Mert akik minket megvernek, azok haverok.
Nem vehetek ide több embert.
Ezt értjük. Belátjuk az Alapi úr nehézségeit. Ezért kérjük, szállítsa le a fizetésünket.
Csönd.
Majd gondolkozom. Addig is dolgozzanak.
Művezető el, gépek újra mennek, Alapi iszik az üvegből. Jön Szecsődy elegáns ruhában, egy elegáns ifjú titkár és egy csinos ifjú titkárnő kíséri.
Máté!
Gáspár!
Összeölelkeznek.
Mi szél fújt erre? Kiált. Álljanak le fél órára, úgyis túl jó a termelékenységünk!
Gépek leállnak, munkások ki.
Húzd meg, jófajta, az apósom hozta Marseilles-ből.
Szecsődy meghúzza az üveget.
Jó fickó az após, csak néha bepörög, és elborong, hogy a veje pár száz évvel idősebb nála.
Hát megnősültél?
Hármas ikreim születtek, két hónapja, és egyiknek sincs púpja!
Na! Erre igyunk!
Isznak.
Hát igen. Van az életben jó is… meg sok baj.
Úgy hallom, jól megy az üzem.
Túl jól. Na és veled mi van?
Ne kérdezd. Van egy külkereskedelmi káeftém… ilyen sima fiúkkal, lányokkal… nem megy rosszul… csak unalmas.
Kis csönd.
Unalmasnak unalmas. Mászkálok itt a gyárban, mindenki csinál valamit, én meg semmit… otthon a feleségem szoptatja a kölköket, én meg csak nézem… nem erre vagyok én teremtve, Máté. Átnézni a könyvelést, a számlákat, huzakodni a beszállítókkal, helyettük is fizetni a TB-járulékot, 153hogy talpon maradhassanak… Thaiföldre rohanni, amikor beszarik a jugó import… pereskedni az állami vállalatokkal…
Ne is mondd.
Isznak.
De ne borongjunk, Gáspár. Miklós bátyánk üzent, szüksége van ránk. Azt írja, verekedni fogunk. Nézd. Levelet ad át. Mindenkit összehívott. A régi ruhánkban menjünk, azt kérte. De hát láthatod.
Alapi végigfutja a levelet.
Szüksége van ránk! Felsóhajt. Verekedni fogunk! Nevet. A régi ruhánkban! Táncra perdül, leáll. Azok már nincsenek meg, elvitték múzeumba!
Engem bízott meg, hogy csináltassak újat. Megcsináltattam.
Tényleg?
Találtam egy maláj céget, amely egy nap alatt megvarrja.
És mit adsz nekik érte?
Pirospaprikát.
Szegedről?
Tanzániából. Oda török bundát szállítok.
Elgondolkodik. Tanzánia Afrikában van, nem? Nincs ott kurva meleg?
Meleg, az van, de bunda, az nincs. Azok a bundát Magyarországra szállítják, és kapnak érte búzát abból, amit mi a Nyugaton keresztül szállítunk az oroszoknak. A búza végig itt rohad a nyakunkon, a tanzánok se viszik el, mert azonnal továbbadják az oroszoknak.
Nem értem.
Mért nem érted? Segély az oroszoknak meg az afrikai éhezőknek, de közben végig itt marad, és itt rohad. A legnagyobb üzlet. Majd elmagyarázom, gyere.
Várjál. És ki jár jól a végén?
Hát Amerika, természetesen.
Kimennek.
154Díszes terem. Jól öltözött urak és hölgyek. Középen elnöki asztal, körötte székek. Balról jönnek az alkotmánybírák talárban. Jobbról jön Zrínyi és sok vitéz Alapival és Szecsődyvel a régi ruhájukhoz hasonló, de új, díszesebb ruhában, oldalukon fényes karddal, valamint Anna igen csinosan. Zsivaj, moraj, álmélkodás. Zrínyi mosolyogva biccentget jobbra és balra. Zrínyi kíséretében Zrínyi Mátyás is ott van, neki ugyan nem jutott régi ruha, de kard van az oldalán, fején esetleg csákó.
Iszonyú kormányzati nyomás nehezedett az alkotmánybíróságra… látja, Miklós bátyám, milyen falfehérek…
Az csak a fekete talártól van.
Kénytelenek leszünk az elnöki beszámoló előtt meghallgatni a határozatukat a bankelnökök alkotmányos jogállásáról… ami azt is jelentheti, hogy Miklós bátyámnak többé semmiféle döntési joga nem lesz…
Ugyan, ugyan. Jobbra-balra mosolyog, miközben az elnöki székhez vonul, Alapihoz. Amíg nem csöngetek, maradjatok veszteg!
Zrínyi mögött, állva. Itt van a Csepi Lajos a Vagyonügynökségtől, a Botos Katalin, a Tardos Márton, a Surányi György, az a kicsi ott a Lengyel László, az a nagyon nagy a Csurka… Mégis jobb lett volna, ha tisztességes beszámolót készíttet Miklós bátyám…
Legyint. Majd én megrázom azt a csengőt, és lesz haddelhadd!
Az alkotmánybírák is az asztalhoz vonulnak, leülnek. Sólyom László közülük feláll, kezében papír. Nagy csönd lesz.
Tisztelt jelenlévők, mielőtt az alkotmánybíróságnak a Monopoly-csoport felterjesztésére a bankelnökök jogállásáról kifejtett álláspontját felolvasnám, ki kell jelentenem, hogy egy bank közgyűlése előtt álláspontunkat kifejteni nem alkotmányellenes. Az alkotmány az ítéletek kihirdetésének helyszínéről nem szól, amiként az alkotmánybíróságról magáról sem; ez azonban nem jelenti azt, amit egyes orgánumokban állítanak, miszerint nincs alkotmányunk, csak egy toldozott-foldozott, amely tele van lyukakkal, mi pedig abban úgy székelünk, mint a sajtkukac. Amikor legutóbb kimondtuk, idézem: „a törvénytelen eljárás önmagában 155nem alkotmányellenes, csupán ha a konszenzus által annak minősül”, idézet bezárva, akkor az alkotmány szellemében fogalmaztunk, mely a betűhív értelmezésnél magasabb rendű. Az sem állja meg a helyét, hogy korábban törvénytelenségek történtek, ma pedig törvénynélküliség van. Ellentmond ennek törvényeink egyre szaporodó száma, valamint az, hogy a visszavont törvények száma mélyen alatta marad az új törvények számának. Most pedig a bankelnökök jogállásáról. Olvas. „Az alkotmánybíróság megvizsgálta a bankelnök jogállását, és úgy találta, hogy a bankelnök korlátlan határozati, döntési és vezetési jogkörrel bír, melyet csupán az alelnökök, az igazgatótanács és a részvényesek egyetértési vagy egyet nem értési joga korlátoz.” Az értelmezés főbb pontjai: 1. A bankelnök jogosult bármit aláírni. 2. A bankelnök köteles a miniszterelnök által kinevezett bankalelnököket foglalkoztatni. A kinevezést a köztársasági elnök ellenjegyzi. 3. Az alelnökök korlátlan aláírási joggal bírnak. 4. Az igazgatótanács aláírni nem jogosult. A részvényesek az igazgatótanácson keresztül döntenek. 5. A bankelnök határozati jogköre nem azonos a döntési jogkörrel, a vezetési jogkörrel pedig különösen nem, minthogy azt mint alsóbb rendű jogkört az alelnökök gyakorolják. A vezetési jogkör az elnök és az alelnökök között megoszlik. A határozati jogkör egyértelműen a bankelnököt illeti meg, kivéve azon eseteket, amikor a vezetési jogkör és a döntési jogkör a határozati jogkörrel egybeesik. Amíg az alelnökök nincsenek kinevezve, az elnök határozati jogköre értelemszerűen szünetel, ez a jogkör ezen átmeneti időre a pénzügyminisztert, a gazdasági kapcsolatok miniszterét és a tárcanélküli államminisztert illeti meg. Ezek jogállásáról az alkotmánybíróság később határoz.
Az alkotmánybírák felállnak, és a Mendelssohn-nászinduló hangjára kivonulnak. Csönd, majd nagy hangzavar.
Hívják vissza őket! Mi az, hogy a mi jogállásunkról később határoznak? Addig minden marad a régiben?!
Végünk! Soha többé nem írhat alá semmit, Miklós bátyám!
Ugyan, fiam, hát nem hallottad? Az alelnököket a köztársasági elnök ellenjegyzi! Hahaha!
156De addig sem szabad!
Nem-e? Nekem csak a határozati jogköröm szünetel, amíg alelnökök nincsenek kinevezve – de a döntési és vezetési jogköröm nem! Arról egy szót se szóltak! Vagy igen?
Nem, arról nem szóltak! A határozat különben is magasabb rendű az indoklásnál; alelnökök egyelőre nincsenek, téged csak az igazgatótanács korlátoz, amely az indoklás szerint nem írhat alá, csak te!
Én ezt nem értem…
Majd beletanulsz, Matyi fiam.
Csepi Lajos emelkedik szólásra.
Tisztelt közgyűlés, temetni jöttem, nem dicsérni. A Nyugat-Balkán Kereskedelmi Bank egy év alatt törzstőkéjének 90%-át elherdálta. Az elnök úr boldog-boldogtalannak adott hitelt évi 17%-os kamatra, amikor a hivatalos infláció 38%-os! Az elnök úr a tranzakcióit az igazgatótanáccsal nem egyeztette. A német partner hónapok óta hiába sürgeti a közgyűlés összehívását. Az Európa Bank és a Világbank szakértőit az elnök úr kihajította a szobájából.
Mert pökhendiek voltak! Az idióták!
Megkockáztatom: Zrínyi úr népszerűséget hajhászott a kisvállalkozók körében, politikai hátsó szándékkal. Olyan imidzset épített föl, hogy ő az egyetlen, aki a bankárok közül kedvező kölcsönt nyújt. Ezzel a többi bank iránti bizalmat aláásta. Felszólítom Zrínyi urat, tárja a közgyűlés elé a valós helyzetet, és nyújtsa be a lemondását.
Zúgás.
Számoljon el a kantárokkal, nyeregtáskákkal, nyergekkel, pallosokkal, versenylovakkal, amelyeket számolatlanul vásárolt magának a befektetők megtakarított garasaiból! Úgy mentette át a hatalmát, hogy a Bobor Károlyt száműzték Lisszabonba nagykövetnek! A Boborné divatszámlái milliókra rúgnak, ezt még az Ilkei Csaba is ki tudta mutatni! Ártatlan embereket veretett vasra, mint nemrég az elvtársai! Számoljon el!
Már elnézést, a Bobor Károlyt a kormánypártok nevezték ki nagykövetnek, a kantárokat, nyergeket a Raffay úr által 157létesített reneszánsz múzeumnak adományozta, a lovakat az Ügetőnek! Amilyen divatszámlákról pedig az Ilkei Csaba úr tud, hát az, kérem… Az elnök úr talán csak a bank ügyeiről számoljon be. Érdeklődéssel várom a válaszát, miért csak 17%-os kamatra nyújtott hitelt.
Ha az elnök úr előtt szólni bátorkodhatom, itt van a kimutatás, kik, mely célból kaptak hitelt… csak az egészségüggyel, oktatással és társadalombiztosítással kapcsolatos vállalkozások kaptak pénzt. Az elnök úrnak az volt a filozófiája, hogy ha az állam kivonul onnét, ahol kötelessége volna bent maradni, s közben még fokozott hatalmat is akar, úgy a banknak kötelessége a parlagon maradt területek fejlesztése…
Zrínyit akarjuk hallani!
Kérem, én is Zrínyi vagyok!
Az elnök beszéljen! Dumáljon a kriptaszökevény!
Feláll. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy elölről kezdjem. Az én időmben a jobbágyságot, vagyis a népet, számtalan adó sújtotta. Fizette az államnak a rovásadót, a dicát, évi 2-3 forintot portánként; a várépítési adót, például az én birtokaimon, fél vagy egy forintot, a termény értékének egytizedét. Adózott az egyháznak, egytizedet. Adózott a földesúrnak, így nekem is, egykilencedet. Az én földesúri jogom volt a kocsmáltatás, vagyis a jobbágy a maga termelte bort tőlem volt kénytelen visszavásárolni drágán, és én még fel is vizeztem. Ahol nem termeltek se bort, se sört, ott a gabonából adóztak többet, ezt hívták száraz kocsmának. Én, a földesúr, gyakran foglaltam el önkényesen jobbágytelket, aztán bérbe adtam a volt tulajdonosának, aki jobbágyból nincstelen zsellérré süllyedt, robot fejében. A jobbágy heti 2-3 napot robotolt a majorsági földön, bár olykor ezt pénzben is megválthatta. A szabad költözés ki volt mondva, de ott gátoltuk, ahol tudtuk. Viszont, hölgyeim és uraim, a jobbágy a vagyonával szabadon rendelkezett, utódai örökölhették, a terményfölöslegét eladhatta a piacon, a vásárban vagy külföldön, és ebben én is segítettem; a jobbágy zselléreket fogadhatott fel; meghatározott mértékig részesülhetett az uradalmi fából… látom, unják. Számítása158im szerint az én időmben a jobbágy munkája ellenértékének durván 40%-át tarthatta meg.
Zúgás.
Rövidre fogom. Ma az állampolgár progresszíven adózik, a nincstelen zsellér helyzetében levő nyugdíjas és fiatal házas is. Az én koromban a zsellér nem adózott. Fizeti az 54%-os társadalombiztosítást, amiért nem kap semmit. Fizeti az áfát, a vámot, elszenvedi a 40%-os inflációt, törleszti az emelkedő lakáshitelkamatot, jobb lakásba nem mehet, röghöz van kötve; nem kereskedhet szabadon, engedély nélkül; örökléskor illeték sújtja; a piacra nem segítik, a piacot az állami lobbik és maffiák uralják; az árak nyugat-európaiak, a bérek etiópok; az energiaárakat emelik, a megélhetési költségeket áthárítják, az állam minden egészségügyi, oktatási, szociális szolgáltatásból kivonul; az isten tudja, mire költ az állam, de az adókat beszedi, az új technológia behozatalát vámokkal gátolja, a merev, halott iparszerkezetet védi, a mezőgazdaságban kapkod, minden évszakváltás váratlanul éri. Az állampolgár ma a munkája ellenértékének durván tíz százalékát kapja meg.
Csönd.
Én a jobbágyaimat várépítéskor robotoltattam, a vitézeim olykor az utolsó aranyat is kiverték belőlük, de annyit azért tudtam, hogy ha annyira nyomorgatom őket, hogy belepusztulnak, nem fognak termelni se maguknak, se nekem. Mi, kegyetlen kényurak, megrögzött kizsákmányolók, ügyeltünk, hogy a jobbágyaink megéljenek, és legyen erejük a piacra is termelni, mert mi abból is részesedtünk. Ügyeltünk, hogy a jobbágynak legyen kedve szaporodni, a munkaerőt újratermelni, és ezért fegyveresen, törvénykezéssel meg is védtük. Volt persze a maihoz hasonló teljes kizsigerelés az én időmben is, hogyne, de csak a hódoltsági területeken, ahol a török rabolt, pusztított mindent, mert a földet a török át nem örökíthette, úgyhogy a török a mának élt. Hölgyeim és uraim, önök rabolnak, harácsolnak, amit ma elmarhatnak, el is marják, utánuk az özönvíz; önök olyanok, mint az én időmben a törökök.
Nagy zaj, Zrínyi az asztalra vág.
159Hölgyeim és uraim, én egykor nem adtam el a népemet, a vagyonomat a töröknek, és ma sem adom el! A kirohanás előtt egy nappal, amikor már csak kétszázan maradtunk, nyilakon lődözött be a török ajánlatot az égő belső várba: álljak át, adjam fel a romokat. Életben maradhattam volna. De volt egy határ, amit nem léptem át; és nem lépem át ma sem!
Populista demagóg!
A vagyonátmentőkről beszéljen, ne a múltról!
Azt mondják a bölcs közgazdák, az a jó, ha az állami vagyont szétlopkodják, mert a leghülyébb tolvaj is jobban fogja működtetni, mint az állam. Mondogatják más bölcsek, maradjon a hülye állam kezében minden – a kezet majd ők adják kölcsön. Dicsérik a kannibáli kapitalizmust, a bérrabszolgaságot, a munkanélküliséget, csak arról nem beszélnek, ki fog itt életben maradni, aki termelhetne? Hova menekülnek a legjobb szakemberek? Dumálnak a szociális hálóról, és ami megvan, most szakítják szét. Önök merészelnek vádolni engem? Engem szpáhik, janicsárok ne vádoljanak!
Kommunista ügynök!
Hordószónok!
Demagóg!
Középkori fogalmakkal nem léphetünk Európába!
Miért nem a Petrasovits Annát vette el, ezzel a szocdem dumával? Még a nőjét is a mi pénzünkön vette!
Kegyeskedjék csöngetni…
Még ne, abból baj lesz…
Sokan az asztal felé nyomulnak, Zrínyi Mátyás riadtan rázza a csengőt. Erre a szép ruhás vitézek kivonják a kardjukat; oldalról páncélosok is beözönlenek; kaszabolják az urakat és hölgyeket; visítás, jajgatás, sok a sebesült és a hulla a padlón, ordítás; rohamrendőrök rohannak be, a vitézeket Zrínyivel és Annával kiszorítják.
Még mindig a csengőt rázza. Jóságos ég! Szegény Magyarország!
160A csengetés még hangzik, de már a Parlament üléstermét látjuk, megdöntve. A honatyáknak gázálarcot osztanak szét, meg gázsprayt. Páran felpróbálják. Szabad rázza a csengőt. Dornbach beleszól a mikrofonba.
Hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársak, a kint zajló tüntetéstől függetlenül folytassuk a munkánkat… Elvégre nem Dózsa György támadt fel, ha jól tudom…
Zrínyiék hét lakat alatt vannak, az idegességre semmi ok… A belügyminiszter úr listát készíttetett a veszélyes halottakról, a sírjaikat már őrzik… Megnyugtatásul közlöm a képviselőtársakkal, az alkotmánybíróság kimondta: una resurrectio est nulla resurrectio… vagyis, magyarul, egy feltámadás nem feltámadás, a római jog alapján…
Magához veszi a mikrofont. Az elnök úrnak igaza van, ugyanakkor ne feledjék a képviselőtársak, hogy Zrínyi Miklóst távollétében, in effigie, Szigetvár országgyűlési képviselőjévé választották. Az még vitás kérdés, ettől vajon post festam lett-e mentelmi joga, mindazonáltal…
Visszaszerzi a mikrofont. A tüntetés eleve törvénytelen, itt kint a Kossuth téren, remélem, ezzel megnyugtattam a képviselőtársakat. Egyébként is jó híreim vannak… a Pénzügykutató szerint az alacsony kamatozású vállalkozási hitel tönkretenné a magyar gazdaságot… továbbá az ősmagyar mohamedánok Zrínyi fejét követelik, és azt ígérik, hogy ha megkapják, kétmillió tonna kőolajat importálnak Iránból fél áron… az írószövetség a költő Zrínyi Miklós által megénekelt, idealizált Zrínyi Miklóst tekinti példaképének, és az élőtől elhatárolja magát…
Visszaszerzi a mikrofont. Tájékoztatásul közlöm, hogy Forgách Pál a Független Szakszervezetek Ligája nevében Zrínyit társelnökké választotta, valamint a taxisok ingyen szállítják Zrínyiéket, mihelyt kiszabadulnak…
Elmarja a mikrofont. Az állatvédők tiltakoznak, amiért csak Zrínyiék támadtak fel, és a lovaik nem… Közlöm továbbá, hogy számos képviselőtársunk észrevételezte, miszerint az 161ülésterem megdőlt. Ezt azonban nem a kint zajló tüntetés okozta, sem pedig hazánk nemzetközi megítélése, amely továbbra is pozitív. Taps. A Parlamentnek csak a déli része süllyedt meg, tehát nem a nyugati, hanem a Balkán felé eső. Derültség. A Parlament mocsárra épült, és a sok tízezer cölöpből néhány az idők során elkorhadt… de nem a parlament dőlt meg, csak az épület! Taps. Kérem a képviselőtársakat, hogy a padjaikat mintegy a szőrén üljék meg! A Televízió megígérte, hogy a kamerákat megdöntik, így az ország népe a közvetítést továbbra is egyenesben láthatja!
A képviselők összeszedik magukat, leülnek, páran továbbra is gázálarcban.
Torgyán József kisgazdapárti képviselő napirend előtt kért szót.
Elnök úr, tisztelt Ház, tiltakozom, hogy a Zrínyi-ügyet napirendre tűzzük. Néhány nyomorult állampárti, pártállami, a vagyonát átmentett bankár leölése semmi ahhoz képest, ahogy az ország becsületes apraja-nagyját ezer éve gyilkolták, és ma is gyilkolják! Bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy Zrínyi és társai a török három per hármas titkosszolgálat ügynökei voltak!
Zaj.
Igenis, a törökök ügynökei voltak; különben nem lett volna fontos legyilkolni őket! Túl sokat tudtak! Haraszti képviselő úr ne vigyorogjon, olyan messze esik ő a magyar néptől, mint Makó Jeruzsálemtől! Zaj. Elnök úr, tiltakozom! Ki beszél itt Jeruzsálemről? Én Makóról beszéltem! Vagy talán Haraszti képviselő úr nem Makón született? Derültség. Tiltakozom és visszautasítom az ország becsületes apraja-nagyja nevében, az édesanyák, az édesapák, a fiúk, lányok, unokák, szentlelkek nevében, kérem szépen, hogy a parlament a drága idejét feltámadott török titkosügynökök viselt dolgainak tárgyalására pazarolja, ahelyett, hogy a verítékkel és vérrel átitatott anyaföld tulajdonosának szentelnénk minden erőnket! Ezért az időhúzásért, a rendszer162váltás elszabotálásáért a parlament, kérem szépen, tisztelt Ház, még drágán fog megfizetni, hiába vigyorog Haraszti képviselő úr!
Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője kér szót.
Csak azt kívánom jelezni, hogy az SZDSZ Torgyán képviselő úrnak soha, semmilyen tárgyban nem kíván válaszolni.
Torgyán képviselő úr kér szót.
Igen, méghozzá személyes megtámadtatás miatt. Visszautasítom Pető képviselő úr reagálását, aki ezzel is tanúbizonyságát adta, hogy ő és pártja a magyar sorskérdések iránt érzéketlen, sőt bűnösen közömbös. A Hócipőben, kérem szépen, megjelent egy kép, tessék, hogy a tévé is lássa, ezen a képen Pető képviselő úr ásít! Hát az ilyen makóiak miatt tart a szegény magyarság ott, ahol! Elnézést kérek az igazi és valódi makóiaktól, akik derék magyar emberek, és a hagymájuk minden kemény valutát megér!
Ez megvolt, köszönöm. Kérem Rajk képviselő urat, ne fészkelődjön, és Orbán Viktor képviselő úr azonnal tegye hátra a kezét! Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője kér szót.
Tisztelt Ház, az MDF most is egységesen a népi-nemzeti keresztény liberalizmus alapján áll, és azt vallja, hogy jogállamban vérengzésnek nincs helye. Ne feledjük azonban, amit elfelejteni az ellenzéki pártok igen hajlamosak, hogy Zrínyi Miklós egyszer már hősi halált halt a hazáért, a keresztény Európáért! Taps. Az MDF Zrínyit továbbra is a zászlaján hordozza mint a nemzet szimbólumát, és semmi kifogása az ellen, hogy ismét a hazáért és a keresztény Európáért áldozza életét, ha a köztársasági elnök úr végre hajlandó erre az egyetlen esetre a halálbüntetést visszaállítani! Taps. Az MDF egyúttal javasolja, hogy a parlament tiltsa be az alkotmánybíróságot, a számvevőszéket és a vagyonügynökséget, és az összes bankot sorolja be a miniszterelnök irányítása alá.
Zaj; besiet Király Zoltán.
Elnézést, hogy csak így jelentkezés nélkül, de kint a tömeg azt követeli, hogy minden börtönt nyissanak ki, minden rabot engedjenek el.
163Én már egyszer kiszabadítottam a testvéremet, nem nagy élvezet.
Csöndet kérek, az országgyűlés a helyén van, és dolgozik, mint Bibó István 1956-ban! Taps. Füzessy Tibor, Kereszténydemokrata Néppárt.
Tisztelt Ház, minden bajok forrása a nemzet erkölcsi immunhiánya, amit az elmúlt negyven év okozott. A betegség orvoslására mi a következőt javasoljuk. 1. Az államot és a gazdaságot szét kell választani. 2. Az államot és az egyházat szét kell választani. 3. Az egyházat és a gazdaságot össze kell olvasztani, a bankokat egyházi kezelésbe kell adni, 70%-ot katolikus, 30 %-ot protestáns kézbe, a maradék a kisegyházaké. Csakis ezzel vehetjük elejét, hogy erkölcstelen, ateista bankárok diktatúrája következzék. Mindazon bankárokat, akik nem papok, le kell váltani.
Fodor Gábor, Fidesz.
Tisztelt Ház, a Zrínyi-ügy csak keret, amelyben a válság jelentkezik. A kormánypártok a válság felismerésétől irtóznak, annak valódi elemeivel megbirkózni nem akarnak, nem tudnak vagy nem mernek, ezért iparkodnak részleges válságokkal elvonni a figyelmet a nagy és igazi válság lényegétől. Amikor a kormány Zrínyi Miklóst feltámadása után egy bank élére segítette, a nagy férfi sorsát megpecsételte, mert olyan pontra helyezte, ahonnét okvetlenül a mélybe kellett csúsznia. A kormány ilyen természetű jóakarata kártékonyabb a rosszakaratnál…
A Fidesz védi Zrínyit, vagy támadja?! Tessék színt vallani!
A jogban ismeretes az exterritoritás, azaz a területen kívüliség fogalma, amelyről Jeszenszky Géza tanár úr egyetemi előadásain hallottam először. Derültség. Zrínyit és társait meg kell hogy illesse az időnkívüliség, és hogy a jogászok is értsék: az extemporitás. Ha valaki feltámad, saját korának jogrendszere legyen rá érvényes, amíg a ma érvényes jogból le nem vizsgázik. Zaj. Ami a Nyugat-Balkán Bankban történteket illeti: a kormány manipulálta Zrínyit, a kormány eltűrte, hogy Zrínyi a maga korának jogai szerint embereket 164láncon tartson, hogy a pénzügyeket középkori módon intézze; a kormány egyedül felel a vérontásért!
Tölgyessy Péter, SZDSZ.
Tisztelt Ház, most elmagyarázom, miről van szó, mert itt senki sem érti, és az üres szócséplés kezd az idegeimre menni. Szó van egyfelől a hősről, aki 1566-ban elesett a hazáért, és aki a magyar szívekben örökké fog élni… Zaj. igen, a magyar szívekben, mert az SZDSZ ilyen fogalmat igenis ismer! Zaj. Szó van másfelől valakiről, akinek a kormánypártok a Zrínyi Miklós nevet adományozták. Nem tudom, honnét szedték önök ezt az embert. Ez az ember nem Zrínyi Miklós, mert ő meghalt. Fütty. Önök csodák beálltát hirdetik, s mert nyomuk sincs, kreálnak. Az emberek fejét ellenségképekkel akarták megtömni, és mert ez nem sikerült, most hősképekkel próbálkoznak annak ellenére, hogy az MDF szakértői megmondták: nem kapunk többé hiteleket, ha a költségvetésből milliárdok folynak el a Feltámadási Alapba! A pápa nagylelkűen elismerte a feltámadást, de a nemzetközi pénzvilágnak esze ágában sincs! A magam részéről akkor hinnék csodákban, ha a kormánypártok csak egyetlenegyszer képesek volnának szakmailag korrekt, épkézláb törvényjavaslatot benyújtani akármiről! Zaj. Amíg ez nem történik meg, fölöslegesen szavazgatunk a társadalom feje fölött arról, kicsoda ez a Zrínyinek mondott valaki, és mihez kezdjünk vele!
Oláh Sándor, Kisgazdapárt.
Bennünket, tisztelt Ház, számtalanszor ért az a vád, hogy nem képviseljük a magyarság többségét, mert a választóknak csak 10%-a szavazott ránk. Kérdem azonban, vajon a magyarságnak hány százalékát képviselte Zrínyi Miklós a maradék kétszáz vitézével?! És mégis a magyarság legjobbjai voltak! És ma is azok, bizton állíthatom. Zrínyi Miklós a bankárok előtt világosan kifejtette gazdasági koncepcióját, és kimondta: a jobbágygazdálkodás igazságosabb, hatékonyabb volt a mainál. Kimondom én is: mi a jobbágygazdálkodás visszaállítását követeljük, amely a magyar tradíciók szellemének messzemenően megfelel. A semmiből kell föl165desurakat teremtenünk, méghozzá pártatlanul, a feudális jogállamiság figyelembevételével. Koncepciónk szerint földesúr lehet bárki, aki magyar állampolgár, és a 19. század elejéig igazolni tudja, hogy felmenői között nem voltak polgárok, hivatalnokok és kereskedők. Telkes jobbágy az lehet, akinek az ősei semmiféle kommunisztikus mozgalomban nem vettek részt. Zsellér pedig lehet minden más állampolgár. Ami Zrínyi Miklóst illeti, követeljük, hogy azonnal bocsássák szabadon!
Köszönöm. Pozsgay Imre kíván szólni… bocsánat, Pozsgay Imre nem kíván szólni. Antall József miniszterelnök úr.
Olvas. Hölgyeim és Uraim, bennünket számtalanszor illettek ama szélsőségesen igaztalan váddal, hogy mi a Horthy-rendszert akarnánk visszaállítani. Zrínyi gróf úr nemrég bizonyította, hogy a Horthy-Magyarországnál létezett igazabb magyar rendszer is, hagyományosan európai szellemű és nemzeti gyökerű, egyúttal pedig liberális: a feudalizmus. Ezért mi, nemzetünk óhajára, a feudalizmus mielőbbi visszaállítására, a pallosjog újraszentesítésére, a cuius regio, eius religio-elv rehabilitására törekszünk. Úgy vélem, tisztelt Ház, ez a változás forradalmi lendületet adhat népünknek és nemzetünknek. Ebben a teremben már elhangzott, hogy mi is az a magyar és európai szellemiség. Ezért mi a feudalizmusnak nemcsak egyes elemeit kívánjuk a társadalom mai életébe visszalopni szégyenlősen, mi a magyar szellem teljes visszahódítását, a szellemi reprivatizációt óhajtjuk megvalósítani, a fejlett államok technikai eredményeinek hasznosításával. Kérem, erről szavazzon a tisztelt Ház; és csak ezután bíráljuk el Zrínyi Miklós helyzetét, amely a forradalmi változás után magától is rendeződni fog.
Ezzel a hozzászólásokat lezárom… vagy van még valaki? Elnézést, a monitor… Katona Béla, MSZP.
Elnök úr, nagyon csodálkozom, hogy az egyes pártok képviselői nem olvasták el a sajtóban Zrínyi beszédét, amit a mészárlás előtt mondott. Zrínyi úr a szociáldemokrata elveknek megfelelően fogalmazott, ezért a mi pártunk e 166minden tekintetben feddhetetlen államférfiúban a maga elődjét látja, s ez azt is jelenti, hogy az MSZP az 1560-as évek óta jogfolytonos párt Magyarországon, és az elmúlt 40 év könnyen feledhető epizód pártunk történetében. Már jeleztük a Szocialista Internacionálé felé, hogy a magyarság képviselőjének Brüsszelbe és Strasbourg-ba Zrínyi Miklóst javasoljuk, s egyben követeljük, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon!
Kérem a képviselőtársakat, ne hagyják el a termet, és küldjék be a kint csellengőket is, mert szavazni fogunk… Tamás Gáspár Miklós, SZDSZ.
Tisztelt Ház, alig jutok szóhoz, mert elhagy a józan eszem, pedig ez ritkán fordul elő. Vajon miről fogunk mi szavazni hamarosan? Egymásnak ellentmondó javaslatok tömegéről? Hogy egyszerre tiltsuk be az alkotmánybíróságot, a vagyonügynökséget, a számvevőszéket, a bankokat adjuk az egyházak kezébe, vezessük be a feudalizmust, jelöljük ki a földesurakat és a többi? Kérem a miniszterelnök urat, szíveskedjék világosan fogalmazni.
A miniszterelnök úr válaszol.
Tisztelt Ház, a Zrínyi-ügy úgy kormányzati szinten, mint a parlamentben folyamatba van téve. A törvényjavaslattal kapcsolatban leszögezhetem, hogy természetesen a koalíció egységes és szilárd, köztünk, akárcsak a javaslatban, semmiféle belső ellentmondás nem merült fel. Nem tartom célszerűnek, sőt szükségesnek ennél többet mondani, minthogy a kormány a maga hatáskörében, úgyis, mint eddig, mint a jövőben, természetesen a megfelelő lépéseket megteszi, melyek úgy a magyar érdekeknek, mint a méltányosság és társadalmi béke megóvásának talaján állnak.
Csönd.
Ez nem válasz!
A közbekiabálásra közlöm Eörsi Mátyás képviselő úrral, hogy nem is válasznak szántam. Az interpellációra, élve a házszabállyal, írásban válaszolok.
Derű a kormánypártban.
Szavazásra teszem föl…
167Hangok „Micsodát?! Miről szavazunk?!”
Ki szavaz mellette?
A szavazótáblán az adatok láthatók.
Megállapítom, hogy 192 igen szavazattal, 72 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett, 66%-os jelenléttel a parlament a törvényjavaslatot megszavazta… Nagy zaj, valaki Szabad fülébe súg. Bocsánat, rosszul láttam. Leveszi, majd felteszi a szemüvegét. 192 nem, 72 igen… lehet, hogy a parlament nem szavazta meg?!
Ez nagyobb csoda, mint Zrínyiék feltámadása!
Nem szavazta meg… nem szavazta meg… Iszik, a homlokát törölgeti, a képviselők felugrálnak, zavar.
Berohan Zrínyi Mátyás.
Megkaparint egy mikrofont. Zrínyi és társai kitörtek a börtönből…
Még nagyobb zavar.
Megengedték nekik, hogy tévén kövessék a parlamenti közvetítést, és nem bírták tovább…
Összeszedi magát. Szünetet rendelek el… utána soron kívül a képviselők veszélyességi pótlékának mértékéről fogunk határozni, amiért megdőlt épületben, épségük veszélyeztetése árán dolgoznak… Emlékeztetőül: a javaslat szerint a veszélyességi pótlék a képviselői javadalom 50%-a, adómentesen… A képviselőtársak a szünetben a büfével szemben apró szemcséjű páncélinget vételezhetnek, képviselői igazolványuk felmutatásával… Köszönöm.
Út menti kocsma, a kerti székeken sok részeg kókadozik, többen az asztalra borulva horkolnak, az asztalokon sok üveg Kőbányai Világos meg Kadarka. Az ajtóban Vendéglős. Jön Zrínyi, Anna, Alapi, Szecsődy, Mátyás, pár vitéz.
Az egyik asztalhoz lép. Szabad?
Egy álmodó szemű úr biccent. Zrínyi, Anna, Alapi, Szecsődy, Zrínyi Mátyás odaül.
168Mi már találkoztunk valahol… A Demszky előszobájában talán?
Latinovits hangján. Szépasszony, gyönyörű hölgy, fizessen nekem egy hosszúlépést, aztán ragadjon fel, vigyen el engem innét, egészen Párizsig!
Ki ez az ember?!
Pedig esküszöm, hogy láttam már valahol…
Törzsvendég, van már egy esztendeje, hogy idejár iszogatni. Állítólag ő is feltámadt…
Ady Endre!
Zrínyi Mátyás felugrik.
Hát maga is feltámadt?!
Ady! Jó ég!
Ha csak én támadtam volna fel, szépasszony… de lássa, annál az asztalnál ott Petőfi sakkozik József Attilával, és az a keserű ember, a Nagy Lajos kibicel nekik… amott Arany János, az a nagy bajszú, kicsi, bánatos ember, látja, tempósan ír valamit… a Nagyidai Cigányok Önkormányzati Gyűlését szedi versbe… de hogy minek?!
Miklós, ezek óriások! Micsoda áldás, hogy ők is!
Áldás?! A Wesselényi Miki elment uszálykormányosnak, a Széchenyi Pityu gróf laskagombát termeszt egy elhagyott szovjet silóban, a Madách Imi hajnövesztőt reklámoz, a Bartók, az jól járt, ő legalább zongorahangoló… Szépasszony, vigyen el innét, elég, ha Párizsba! Vagy a szomszéd kocsmáig, ott vár a Petri Gyuri meg az Utassy Dzsó már két napja…
Bornemisza Péter nincs itt?
Nemrég láttam, aztán állítólag megütötte a guta, azóta dörgedelmet ír a közerkölcsökről…
Jön egy csapat ismeretlen egyenruhás rengeteg géppisztollyal, fenyegetően megállnak, csönd.
Miklós, ha ti most megint kirohantok, én veletek tartok…
Zrínyi és az összes feltámadott feláll, Zrínyiék kivonják a kardjukat, csönd; az élő részegek hortyognak.
A fejét csóválja. Gyerekek, gyerekek… Hirtelen kiterjeszti a szárnyait, felrepül, lebeg. Én csak másodállásban vagyok kocs169máros, főállásban Gábor arkangyal volnék… miattam történt az egész… gyertek utánam!
Mi az, disszidálunk?
Párizsba, Párizsba!
Az egyenruhások mereven állnak. Fentről palló ereszkedik le, Zrínyiék fölfelé indulnak.
Gyorsabban, mielőtt az égbe is eresztenek egy sorozatot… majd eljöttök megint, ha itt lesz az idő…
Szférák zenéje, Zrínyiék mennek fölfelé, az egyenruhások állnak, az eleven részegek hortyognak, csuklanak.
170Játszódik 1993–94-ben Magyarországon.
A jelenetek között eleinte halk, később egyre hangosabb ágyúdörgés.
172Baloldalt, elöl elég nagy étkező, benne mosogató, faliszekrény, fridzsider, rajta tévé, a kisasztalon számítógép, az étkezőasztal megterítve, vacsora után. Vendég, Vendégnő, Mérnök, Feleség.
Én már 91-ben megmondtam, hogy megint le fogják húzni a vasfüggönyt, csak most ők. Állandó munkavállalásit nem adnak, félévente kell hosszabbítani, a hivatalnokok egyre undokabbak, a család nem mehet, fizetni meg fizetnek, de közben megvetnek, mintha nem is tudom, mik lennénk, arabok.
Ők találták fel az aritmetikát.
Egymást is gyűlölik, most, hogy leépítések vannak, a külsősöket főleg, akkor is, ha németek… Ez alatt a pár év alatt hihetetlen, micsoda romlás, még ott is… Erre mondja az egyik volt NDK-s pali, aki vagy fél évvel a fal ledöntése előtt szökött ki, odahagyva mindenét, amit most se kap vissza, hogy „mi győztünk”, mármint az NDK győzte le az NSZK-t. Van benne valami. Most van három szféra, vannak a németek, mármint a nyugatnémetek, persze, a keletieket lenézik, aztán van egy külső kör, az Európai Unióból valók, azoknak már elég rossz, és vagyunk mi, a resztli, a rest of the world, ahogy az angolok mondják, minket rúgnak ki először, egyéni megoldások persze néha vannak, be lehet kerülni az Európai Unió körébe, az se sok, de ez a maximum… nem tudom, megéri-e nekem hadakozni, hogy bekerüljek… és ahogy a németek is nyírják egymást, hát semmivel se jobb, mint idehaza. Tömény undor. És egyre nácibbak, persze.
És ti?
Kanadába kéne menni, vagy Ausztráliába. Minél messzebb Európától. Ha az oroszok elkezdik, Európa se ússza meg. Pláne mi, itt. Csak már annyira fiatalok nem vagyunk. Nekünk már rámenne az életünk. De hát a gyerek miatt.
A gyerek miatt! Akartam én gyereket? Már akkor megmondtam, vadállati felelőtlenség, ilyen helyre, ilyen világra, 173pedig az még békés világ volt, ehhez képest, és senki se látta előre, mi lesz.
Mekkora is most?
Hetedikes.
Pedig most kéne, később megmarad neki az akcentusa, és nehezebb lesz beilleszkednie.
A mi kölkeink minden szünetben kint vannak, járnak tanfolyamra, nyári táborba, itthon is tanulják – és közben nem tudom, mi lenne jó, mire készítsem fel őket… azt se tudom, engem meddig tűrnek meg a nácik, mindenkit leépítenek, akit lehet, az idegeneken kezdik…
Csöng a telefon.
Bocs, felveszem. Kimegy.
Kimehettünk volna, ötvenhatban, én akkor hétéves voltam, mondtam is az apámnak, hogy menjünk, de ő egy idealista volt, hogy ezután minden másképp lesz… Az osztálytársaimnak legalább a harmada disszidált, mármint a szüleikkel, írt is a legjobb barátnőm vagy fél évig Kanadából, aztán abbahagytuk… biztos jól megvan…
Fura, hogy amikor a nácik szemétkednek, majdnem a képükre mászom, hogy képzelik, csak mert az én anyanyelvem nem világnyelv?! mert nem oda születtem? Baromi dühítő, hogy a leghülyébb német is okosabb, mint a legzseniálisabb magyar.
Az a pláne, hogy tényleg okosabb.
Ettől kapok agyvérzést.
Ezért kéne Amerikába menni, ott még mindenki jövevény, vagy legalább rémlik neki, hogy az ősei.
Ismered, ki az okos ember? Akinek az apja volt bevándorló.
Nevetnek.
És mi van, hallom, elveszik az épületet?
El. Pofátlan rablás az egész, a Vagyonügynökség csak úgy rátenyerel, amit a mi nyereségünkből építettek, a céget is fel fogják számolni.
Tisztára, minta Treuhand. Privatizációnak hívják, nálunk államosítás, a náciknál belső gyarmatosítás. A legjobban a tanácsadók keresnek. Tíz-húsz százalékot. Hihetetlen. Mil174liárdokat sikkasztanak, törvényesen, mert a törvényeket is maguknak fogalmazták. Ezt hívják demokráciának. És a legkisebb lelkifurdalásuk sincs.
Lesz ebből még forradalom!…
Nem lesz semmi, mindenki benne van a korrupcióban, a maga szintjén, még a munkanélküli is, feketemunka, dízelolaj, számtalan kiskapu, benne van a rendőrség, mindenki, ezt tanulták a Kádár-rendszerben, tiszta Dél-Amerika vagy Törökország, ez a magyar perspektíva, hivatalosan támogatott cinizmus, és ez még a jobbik eset, ha le nem rohannak minket a románok vagy a szerbek. A nácik meg le se szarják az egész térséget, úgyis az övék, minek akarnának még pénzt is pumpálni bele.
A mieink is ezt szeretnék, nem? Egy kis határvillongás, bevezethetik a rendkívüli állapotot, nem kell többé demokráciát játszani. Lágerbe mindenkivel, aki csak pisszen. És megdöglik pár százezer fiatal ágyútöltelék, mint Jugóban. Ezért kéne lelépni, amíg lehet.
Lányokat nem hívnak be.
De majd szül ő is, és lehet, hogy fiút, ágyútölteléket. Nem akarom. El kell menni a francba. Már ötvenhatban el kellett volna menni. A szüleimnek már negyvenötben. És az őseim barmok voltak, hogy idetelepültek. Hülye svábok. Mért nem maradtak a seggükön, Európában?
Mért, honnan jöttek?
Szászországból, vagy honnét.
Nem zsidók voltak?
Véletlenül nem; miért, ez szempont?
Csönd. Bejön Mérnök.
Jó, hát akkor még nem tudhatták, hol van pontosan Európa.
Csönd.
Mi van, ki volt az?
Semmi, meló.
Nem ettetek még semmit… Tölthetnél…
Persze, bocsánat… Mit kértek, konyak, whisky, sör…
Figyelj, még nem is kérdeztem, min melózol…
Hát, ami még akad. Nemigen van megrendelés.
175Elképesztő a recesszió, olyan cégek mennek tönkre, mint az IBM, a Volkswagen, a Siemens… Tízezrével küldik el az embereket… Emlékszel, amikor még a nyugati szoftvereket loptuk, és eladtuk a ruszkiknak… aranyidők… Mostanában kezdik feszegetni, hogy ott nyugaton persze tudtak róla, de szándékosan hagyták, így dolgozták meg a piacot… mi meg kihúztuk magunkat, milyen ravaszak vagyunk… holott nekik dolgoztunk, ingyen, jutalékot se kaptunk érte…
Ez a dolog megszűnt. Nem is lesz többé. És ott vágnak át minket, ahol csak akarnak. Ez a mi vitánk lényege. Ő azt mondja, hogy megint lesz. Nem lesz. Le vagyunk mi értékelve. Nem vagyunk már érdekes ellenség. Nem kell belénk tőkét pumpálni. Folyton ezt mondom.
Igen, folyton ezt mondod.
Hogy elment az idő! Mi holnap…
Tényleg, milyen késő lett…
Maradjatok még, olyan ritkán, félévben egyszer…
Ez a rohanás folyton, szörnyű…
Szedelőzködnek. Vendég, Vendégnő és utánuk Mérnök és Feleség ki. Csönd. Feleség és Mérnök visszajön.
Alszik?
Mért, nem alszik? Csönd. Majd reggel mosogatok.
Csönd.
Mi van?
Miért?
Ki telefonált?
Egy haver.
Kicsoda?
Csönd, Mérnök leül, tölt.
Ki volt az?
Emlékszel, pár éve, mikor is, három éve, amikor kint voltam Bordeaux-ban… Meséltem neked, hogy találkoztam egy helyes sráccal, jókat dumáltunk, iszonyú jó vicceket tudott…
Nem tudom, kiről beszélsz.
Pedig mondtam, tiszta kopasz srác volt, annyi idős, mint én, csinált egy jópofa programot a franciáknak, jól beszélt franciául, angolul, németül…
176És?
Semmi, ő hívott. Csönd. Szarajevóból.
Mit keres Szarajevóban?
Odavaló.
És most hol van?
Hát ott van, Szarajevóban.
Ahol lőnek?
Ahol lőnek… Hozzájutott egy telefonhoz, és azt mondta, most végighívja azokat… Nyilván, akik benne vannak a telefonfüzetében. Kérdeztem, honnét jutott telefonhoz, azt mondta, nem érdekes. Azt mondta, ők mindjárt meghalnak, éhen meg szomjan és megfagynak, meg lelövik őket, és most végighívja az ismerőseit Európában, hogy fogadjanak örökbe egy-egy árva jugó gyereket.
Csönd.
Milyen gyereket? Nincsenek is már jugók.
Jugó gyereket. Mindegy neki, horvát, szerb, bosnyák, az mind ugyanaz, egy a nyelvük, egy a kultúrájuk, és rengeteg az árva.
Csönd.
És?
Ennyi.
Csönd.
Majd holnap elmosogatok. Ágyazzunk meg, jó?… Most mi van?
Képzeld el, ott ül a pali egy bunkerban, vagy akárhol, a romok között, valahonnét szerzett egy telefont, lehet, hogy lopott az ENSZ-től egy rádiótelefont, mit tudom én, és készül a halálra, és végighívja fél Európát…
Igen, szörnyű… Na. Korán kelünk.
Sötét.
177Sötét. Baloldalt, kissé közép felé cigarettagyújtás, parázs. Krákogás.
Mi van?
Semmi. Aludj.
Hány óra?
Nem tudom, kettő, három…
Mit cigizel még most is? Minek szellőztetek, ha most is cigizel?
Arra gondoltam, mi lenne, ha, ha örökbe fogadnánk egy gyereket.
Csönd.
Úgyis akartunk még egyet.
Akartunk? Én akartam, te meg tiltakoztál…
Mert minden olyan bizonytalan. De hátha mégse.
Én már öreg vagyok hozzá, te csinálj magadnak. Minek örökbe fogadni?
Jó, persze, csak ez a telefon. Lehet, hogy holnap lelövik, és ez az utolsó kívánsága.
Már ne is haragudj, tehetünk mi arról, hogy azok ott lövik egymást? Segítsen rajtuk az ENSZ.
Csönd.
És mirajtunk ki segít? Ha nem lesz munkánk? Ha ki kell mennünk? Vigyünk magunkkal még egy éhes szájat? Aki nem is vér szerinti? Azzal könnyebben befogadnak, azt hiszed?
Csönd.
Sose értettem, miért nem segítettek a zsidókon. Hát, csak. Könnyebb volt nem tenni semmit. Tudták már az angolok, az amerikaiak, hogy mi folyik Auschwitzban, lebombázhatták volna a vasútvonalakat, de nem. Egyszerűbb, ha megdöglenek. Most is ez van.
Van itt közülük pár ezer menekült, azokat nem hagyják éhen veszni, speciel a mi adónkból etetik őket… Elvennél egy családtól egy gyereket? Nagyapjuk, nagynénjük csak van. Gondolj bele. Aludjunk. És ne gyújts rá megint.
Csönd. A cigaretta elalszik.
178Étkező. Feleség mosogat. Jön Mérnök.
Szia. Leveti a kabátját, benyúl a fridzsiderbe, kivesz egy sört, kinyitja. Már lefeküdt?
Le. Angolórán volt, vívott, leckét csinált, nem tudott megvárni…
Soká tartott, amíg megtaláltuk a hibát, a hardveres szúrta el… Figyelj, érdeklődtem a Menekültügyi Hivatalban, azt mondták, ők nem illetékesek, már sokan érdeklődtek, képzeld, hogy örökbe fogadnának jugó gyerekeket, de még nem volt rá példa, hogy lehetett volna… Azt tanácsolták, hívjam fel a horvát nagykövetséget. Nem is tudtam, hogy az már külön van. A telefonkönyvben nem is volt benne, de a szerbek megadták, na ott egy pali adott egy számot, hogy Zágrábban van a bosnyákoknak egy nagykövetségük, képzeld, már ilyen is van, felhívtam, hátha valaki tud angolul, jelentkezett valami géphang, azt nem értettem. Akkor eszembe jutott a Sanyi, kértem, hívja fel őket ő, mert a Sanyi szerb… vagy horvát… az anyja révén, azt hiszem… Na, visszaszólt, hogy a követség száma megváltozott, megpróbálja kikutatni. Kikutatta. Elköltözött ott Zágrábban az a bosnyák nagykövetség. Beszélt valakivel, aki azt mondta, már sokan érdeklődtek mindenfelől, Nyugatról, németek, amcsik, ilyenek, de nem lehet, mert a bosnyák kormány engedélye kell, és a bosnyák kormány, tudod, amelyik folyton tárgyal, úgy döntött, hogy csak a háború befejezése után lehet, addig gyereket nem adnak ki, árvát se, mert bosnyák állampolgár… Rendes a Sanyitól, meg kéne hívni egyszer… És tudni kell az árva teljes nevét, és meg kell adni mindenféle adatokat, hogy nekünk itt hatalmas a fizetésünk… de csak a háború után… honnét tudják, mikor lesz vége? Ja, a Menekültügyi Hivatalban azt is mondták, nálunk árva nincs, csak félárva. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz. Miközben az egész világ tévén nézi a hullákat egyenesből.
Csönd.
179Kapsz egy hülye telefont, és odahagysz mindent…
Mit hagytam oda? Melóztam egész nap, csak lebonyolítottam pár telefont… Isteni vicceket tudott.
Kicsoda?
Hát az a pasas, aki hívott Szarajevóból. Szédületes volt a humora.
Nekem is szédületes a humorom, meg a gyereknek is szédületes a humora.
Most mit akarsz?!
Ne üvölts, mert felébred!
Ébredjen fel, tudja meg, milyen világban él! Mért ne tegyek semmit? Pont én? Az is lehet, hogy nem lehet, de akkor is!
Kitámolyog hálóingben egy bakfis.
Aludj, kicsim, semmi baj, apád ideges, elmúlik, semmi baj.
Este. Étkező. Terített asztal. Mérnök, Feleség, Bakfis vacsorázik, a tévé a fridzsider tetején be van kapcsolva, riportok Szomáliából, Szarajevóból, Grúziából, mindenütt lőnek, hullák, egyebek. Talán a kis Irma Angliába szállítása látható. A Sky News vagy valamelyik német adó van bekapcsolva, nem a magyar tévé.
Mért kell ezt néznünk?
Mert ez van a világban. Mindenki ezt nézi.
Hiába nézik, senki nem tesz semmit.
Csönd, esznek.
Nemcsak a bosnyák kormány nem engedi, a szerb se. Megérdeklődtem.
Ideje lenne abbahagynod.
Mi van?
Semmi.
A magyarországi szerbek szövetsége, van ilyen, nemrég elváltak a horvátoktól, az is próbálkozott ilyesmivel, árva szerb gyerekeket örökbe fogadni, de az se megy, a szerb kormány is tiltja. Szerb menekültek is vannak nálunk, senki 180se tudja, mennyi. Azt mondják, évszázadok óta nem volt ekkora szerb betelepülés Magyarországra, valami Arzén nevű patriárka óta, itt is akarnak maradni. Olyasmit mondanak, hogy a mohamedánok meg az albánok, azok is mohamedánok állítólag, nyomják a szerbeket fölfelé, északra, a Vajdaságba, hozzánk.
Nem hallom a híreket.
Akkor most nem hallod!
Mit kiabálsz vele? Örülj, hogy már érti, ezért járatjuk különórára!
Ha itt maradnak, előbb-utóbb megtanulnak magyarul, és magyarok lesznek, nem?
Már hogy lennének magyarok?
Hát mint régen a micsodák, a kunok, a besenyők, akik menekültek és letelepedtek.
Hadd hallgassam meg, mit mondanak!
Csönd, csak a tévét hallani. Súlyos sebesülteket szállítanak Szarajevóban vagy másutt Boszniában, operálnak üres műtőkben gyertyafénynél stb.
Sanyi azt mondja, találkoztunk, azt mondja, az itteni szerbek örülnek is, meg nem is, most többen lesznek, pár száz éven át megőrizték a nyelvüket, vannak nekik költőik, ilyenek, és most jönnek az újak Jugóból, és azok másmilyenek. Fura lehet nekik.
Mért nem hagyod már abba?!
Most mi van?! Napok óta van valami. Mi van?
Apád kistestvért akar neked hozni, Jugóból.
Mit?
Örökbe akar fogadni egy árva jugó gyereket.
Csönd. Bakfis a távkapcsolóval elzárja a tévét.
Mért nem csináltatok egyet?
Örülnél egy testvérnek, aki tizenhárom évvel fiatalabb nálad?
Nem tudom… De pár éve állítólag, ti mondjátok, azt mondtam, hogy szeretnék.
Ezt mondtad.
Mért nem lett?
181Mert gyűlölöm, hogy ágyútöltelék kell nekik, vagy munkaerő.
És most mi változott? És akkor engem minek csináltatok?
Csönd.
Teljesen irreális. Látod, azok se akarják, azok a kormányok. Mért nem akarsz afrikai éhező gyereket? Ha már? Vagy román gyereket. Csempészik ki a román gyerekeket az USA-ba pénzért, itt szülik meg őket, biztos kereset, olyat mért nem akarsz? Mennyivel jobb egy jugó gyerek? Kínai árva nincs?
Mért nem lett nekem testvérem?
Így is alig tudunk megélni.
Gyereket mindig akkor csináltak, amikor nem lehetett megélni. Téged is akkor csináltunk. Ha a gyerekek lettek volna elég bölcsek, és csak jó körülmények közé akartak volna megszületni, rég kihalt volna az emberiség.
Akkor most mi van?
Csönd. Bakfis bekapcsolja a tévét, mutatják az éhezőket, a legyilkoltakat stb.
Tudod, ha a lányod olyan élhetetlen lesz, mint te vagy, én kitekerem a nyakát.
Én vagyok élhetetlen? Ki hozta össze ezt a lakást? Két szoba étkező! Mennyi előleget kaptunk rá, mennyi hitelt? Az apám, az élhetetlen volt, ő igen. Nem is hagyott rám semmit. Gürcölt, és országot épített. Hozzá képest én egy ügyeskedő élősdi vagyok.
Nagypapáról beszélsz?
Róla. Ilyen-olyan hatalmas lakásokat ajánlottak fel neki, nem fogadta el, amíg mások szűkösen élnek… Az volt a fixa ideája, hogy majd egyszer mindenki egyformán jól fog élni. A te nagyapád, szegény, kommunista volt, egy idealista ökör, egy csodálatos, önzetlen ember. Akiről most nektek azt tanítják, hogy gyilkolt, rabolt, miegymás. Hát nem ő gyilkolt, nem ő rabolt, hanem azok, akik most is, csak más jelszóval. A nagyapádhoz képest én egy rohadt kizsákmányoló vagyok.
Nem eléggé.
Soha életemben nem alkottam semmit, nem hoztam létre 182értéket, loptam a nyugati licenceket, amik nálunk embargósok voltak, lekoppintottam, árultuk a nálunk is hülyébbeknek, ebből lett ez a lakás. Ha le fognak építeni, igazuk lesz. Én csak másolni tudtam, utánozni, lopni.
Lehet, hogy ki fognak rúgni?
Ha van eszük, igen. Ha van eszük, felszámolják ezt az egészet.
Talán pont ezt nem kéne itt megvárni.
Te egy álomvilágban élsz! Hol van nekem konvertibilis tudásom? Mit tudok eladni nyugaton? Százezrével futkosnak kint a nálam jobb szakemberek, és azoknak sincs munkájuk. Pont engem várnának tárt karokkal!
És akkor ide akarsz hozni egy idegen kölyköt.
Mert itt még mindig jobb, mint ott, ahol lőnek.
Apád bepöccent, édesem, most lett kommunista, amikor már nem érdemes.
Egy fenét lettem kommunista, csak rájöttem, hogy már nincs meg, ami megvolt… Már nincs meg a hazám. Fogták, és kihúzták a talpam alól.
Összevissza beszélsz.
A Sanyi mesélte… lakott nála egy horvát csaj, volt neki egy elvált szerb férje, Belgrádban éltek sokáig, aztán a férj kiment Párizsba, ott tanít, de a volt feleségével jóban maradt, a nőnek lett egy horvát palija Splitből, de nem bírt Belgrádba utazni, na akkor a volt férj telefonálgatott Párizsból Splitbe az új udvarlónak, és átadta neki a volt nej Belgrádból küldött üzeneteit. De a nő már nem bírta Belgrádban, tudták róla, hogy horvát, ami korábban nem volt szempont, most az lett, kiközösítették, úgyhogy a nő eljött Pestre, ott lakott a Sanyiéknál pár hétig, és bőgött, hogy neki Jugoszlávia volt a hazája, és nincs többé hazája, úgy látszik, nem mindegy, van-e hazája az embernek… Aztán Pestről elment Zágrábba, mert ha ő horvát, hát akkor oda tud csak menni, de utálja őket, mert soviniszták, ő meg nem bír soviniszta lenni, és most Pestre telefonálgat a Sanyinak virágnyelven, és most Sanyi Pestről telefonálgat a csaj szerelmének Splitbe, mert a csajnak, noha horvát, a horvátok lehallgatják a 183telefonját, mert Belgrádból jött. És ahogy ezt a Sanyi mesélte, rájöttem, hogy már nekem sincs hazám. Mindenki idegen. Kihozták az emberekből a legrosszabbat. Ez a szabadság, amiről annyit pofáztak. Persze biztos mindig ez történt, amikor változott a rendszer, nyilván 47–48-ban is a szemét került fölül, meg 56 után is, de ez most valahogy túl hosszú. Én itt évek óta egyre jobban szégyellem magam, mások helyett. És mit csinálok? Kussolok. Terepszínt veszek föl. Meddig lehet ezt bírni?
És én mit mondok? Kanadába vagy Ausztráliába még beengednek. Csak le ne késsük.
Ki akartok vándorolni? Csönd. Talán szólhatnátok. Csönd. Vagy nélkülem gondoltátok?
Csönd.
Nyugaton harminc fölött már szóba se állnak az emberrel, az nekik már öreg. És mi vagyok én? Egy szar balkáni. Úgyhogy nézzed azt a tévét, és magoljad az összes létező nyelvet, fizetjük, amíg bírjuk, és menj, amíg mehetsz. És hagyd itt a hülye balkáni szüleidet, édes lányom, minél hamarább.
Csönd. Valami idióta hirdetés megy a tévében.
Presszó jobboldalt elöl, kis térben. Jelenet közben valaki az asztalra borul, hányni kezd, kicipelik. Vacak diszkózene szól, elég halkan. Mérnök, Újságíró.
Nemzetközi újságíró-igazolvány kell hozzá, és Zágrábban bizonyítani kell, hogy az a lap, amelyik az ajánlólevelet írta, tényleg létezik. Mi kivittünk a lapból pár példányt, meg is nézték, bár egy kukkot se értettek belőle. Golyóálló mellényt ott csak egyet adtak, de mi vittünk magunkkal itthonról, elég jó, izraeli. Zágrábból csak a szállító repülővel lehet menni, polgári légiforgalom nincs. Van egy ilyen repcsin nyolc–tíz hely, a segélycsomagok között, amiket ledobálnak vaktában, kicsit fapados. De csak nemzetközi újságíró-iga184zolvánnyal engednek fel, más igazolvány nem jó. A helyi újságírók például nem repülhetnek. Ha esetleg tényleg ki akarsz menni, márkát vagy dollárt vigyél, mást nem fogadnak el, és hát minden pénzbe kerül. És mindent az UNPROFOR intéz, nem lehet őket megkerülni.
És mondd… Hogy lehet kitelefonálni Szarajevóból? Ha minden ki van kapcsolva…
Lehet, végül is mindent lehet, csak pénzkérdés. Mi is telefonon adtunk tudósítást. Vagy a szatellit-telefont használod, ilyen a nagy társaságoknak van, például a BBC-nek, elég drága, vagy a nagyobb szállodákból, az is drága, egy perc minimum 40 márka. Minden drága. Három márka egy kávé, 15 márka egy üveg sör, 5 márka egy doboz cigi, 50 márka fél kiló hús… De mondom, csak nemzetközi újságíróival engednek be, és ami a lényeg, kifelé. Vagy akkor, ha valaki az UNPROFOR alkalmazottja, ami, gondolom, te nem vagy. Azt el lehet intézni, szerintem, hogy kapjál Pesten nemzetközi újságíró-igazolványt… lehet, hogy szarakodni fognak a Szövetségben… mi vagy te, mérnök? Biztos van valami technikai újság, ott megdumálod a szerkesztőket, adnak neked valami papírt, hogy dolgozol nekik, azzal bemész a Szövetségbe… Szólok valakinek odabent… Lehet, hogy ez is pénz, de még nem márka vagy dollár, csak forint, ez azért különbség… Egyébként fura hely, érdemes kimenni… amikor mi kint voltunk, nem is volt annyira veszélyes, csak a sznajperek utcáit kellett elkerülni, a sznajper, az az orvlövész, így mondják, angolosan… A hegyekből be lehet lőni bizonyos utcákba, szoktak csak úgy lövöldözni, akit érnek, ki is van írva, vigyázz, sznajper, ott mindenki rohan. Még nem volt hideg, de már fáztunk, télen ne menj ki, mert fűtés, az nincs… Víz se… Még egy színházi előadást is láttunk, a Beckett Godot-ra várva, Susan Sonntag rendezte… elég szar előadás volt, de hát nekik valószínűleg azt jelenti, hogy mégis van élet…
Mit, ki rendezett?
Egy Beckett-darabot, világhírű, abszurd… Nem ismered? Nálunk is ment többször… A Susan Sonntag egy New York-i 185nő, nagyrészt tőle függnek a Nobel-díjak, balos csaj volt, olyan filozófus, liberális, a fél mellét leoperálták, akkor írt valamit a halálról is… és elment New Yorkból Szarajevóba, megrendezni bosnyák színészekkel azt a darabot; jó, lehet azt mondani, hogy már kifingott a népszerűsége, és ezzel akar visszakapaszkodni a világhírbe, de azért mégis bátorság, nem? Maradhatott volna otthon is a seggén, amiben vagy van áttétel, vagy nincs. Még idehaza láttam egy tisztességes francia dokumentumfilmet Szarajevóról, egy Levy nevű francia csinálta, azóta az egész francia filmes szakma nekiment, hogy ki akar tűnni, élősködik a hullákon, pedig a film jó… Azt mesélték, sose volt biztos, odaérnek-e a színészek a próbára, mert folyton lőttek… és nincs világítás, úgyhogy gyertyafénynél játsszák… De ha valami kevés áramot kapnak, a színház is előnyt élvez, meg a pékségek, meg a kórház… érdekes… Áram akkor van, ha vagy a bosnyákok kezén levő erőmű bír adni, vagy megegyeznek a szerbekkel, adnak nekik ennyi meg ennyi megawattot, és a szerbek ezért adnak ugyanannyit Szarajevónak… Háborúznak, és közben üzletelnek… És nézik az előadásokat, tele volt, amikor mi néztük, persze dolguk úgysincs… Ülnek vagy a romos lakásban, vagy a pincében, és várnak… Két éve várnak, vagy másfél éve, nem is tudom… Jegyre kapnak kevés kaját, a segélyből, csak abból él, akinek már nincsen valutája, és várnak. Kérdeztem, lopják-e a segélyt, mert a helyi önkormányzat osztja szét, mondták, lopnak, de nem többet, mint normális, azt mondják, aki ott kövér, az vagy beteg, vagy lop. És voltaképpen örülnek, hogy teljes blokádot húztak köréjük a szerbek, mert így a falvakból nem bírnak bemenni a menekülők, sok százezer ember, mert ha azok bejutnának, mindenki éhen veszne. Nem tudom, lehet, hogy a helyiek utálják, hogy jön kívülről egy valaki, úgy érzékeltem, tettek is erre célzást, de kevesen tudnak angolul, tolmácsunk meg nem volt; úgy volt, hogy velünk jön, de az utolsó pillanatban beszart, és beteget jelentett, úgyhogy senkivel se tudtunk igazán beszélni… Nehéz így riportokat csinálni, ott voltunk, ott voltak ők is, valami basic Englisht 186használtunk, a lényeget kitaláltuk, így is adtuk le… De hát három napot voltunk összesen… De azért izgalmas volt, minket is lelőhettek volna… Most ne gondold, hogy azért mentünk, hogy megmutassuk, milyen fasza gyerekek vagyunk… Persze fura érzés, hogy mászkálsz az utcán, azok vizet hordanak, sorba állnak kenyérért, a sorba bármikor belelőhetnek, szoktak, ilyenkor jó sokan kinyiffannak, az UNPROFOR katonák a páncélos járgányaikból nézik, nem segítenek, te ott vagy velük, nézed őket, a kortársaid, csak éppen te felülhetsz a repülőre és szépen hazamehetsz, ők meg nem, és talán holnap… Én nem vagyok művész, hogy ezt megírjam…
Kamerát nem vittetek?
Nem. Gondoltam rá, lehetett volna, de minek? Látjuk a tévében egyenesben, az egész világ látja… és mi van? Mennyi felvétel maradt Auschwitzról meg Katynról is… néha vetítik… és mi történik, kit érdekel? Gyerekkoromban a kezembe került Josephus Flavius könyve a zsidó háborúról, még a római időkből, van benne egy jelenet, több száz üldözött zsidó beszorult egy barlangba, és hogy ne kerüljenek római fogságba, a férfiak leölték először a saját gyerekeiket, aztán a saját feleségüket, végül önmagukat, illetve egymást, az utolsó önmagát, ha jól emlékszem… több százan… előtte megtárgyalták, megszavazták… Évekig kísértett ez a kép, gondoltam, nem igaz, írói kitaláció… Pár éve olvastam, hogy megtalálták azt a barlangot, és pont annyi csontvázat, gyerekét, nőét, férfiét, mint amennyiről Flavius beszámolt… Már akkor is…
Biztos, hogy ki lehet telefonálni Szarajevóból?
Mi? Csönd. Mondom, hogy mi is kitelefonáltunk, a lapnak.
Úgy értem, egy helybéli lakos, aki nem újságíró.
Hát, ha megfizeti… márkában… Valutáért mindent lehet. Mért, nálunk nem?
Szóval azt mondod, hogy ha egy pali, mondjuk, elhatározza, hogy végigtelefonálja Európában az ismerőseit, akkor, valutáért, megteheti?
Meg. Mondom, hogy meg. Letejeltünk a BBC-nek és mi is 187adtunk. Mit gondolsz, nem üzletelnek ott a békefenntartók is? Főleg a keletiek, az ukránok, az ilyenek… Baromi üzleteket kötnek, szerintem fegyvereket is árulnak… Mért, azt szeretnéd, ha nem lehetne kitelefonálni?
Azt.
Csönd.
De hát, ha megteheti, akkor nem hallucináltam.
Elárulnád, hogy…?
Semmi, kaptam egy hívást Szarajevóból a napokban, egy ottani haver, megkért valamire… de elkezdtem kételkedni, valóban hívott-e, vagy csak képzelem…
Nem vagy benne biztos, hogy hívott?
Csönd.
Utána lehet nézni… Jegyzeteket vesz elő, lapozgat. Van egy saját rádiójuk nekik, mármint a muzulmánoknak, Radio Zid, azt jelenti, hogy Fal Rádió, van egy számuk, de Philadelphiában vagy Pittsburgh-ben, azon keresztül lehet elérni őket ott Szarajevóban, bizonyos Zdravko Grebo a vezetője, várjál, mindjárt meglesz a száma, és ugyanabban az épületben van az International Rescue Commitee, az egész a Soros BIH-alapítványhoz tartozik, a Soros egymaga több pénzt nyom a muzulmánokba, mint az összes nyugati állam együttvéve, azt a számot is meg tudom adni, várjál, és ők a műsorban megkérdezhetik, hogy a haverod tényleg hívott-e téged, állítólag ezt az adást tudják fogni, csencselnek az UNPROFOR-katonákkal rendesen, a kurvák állítólag nemcsak pénzt kérnek, hanem ceruzaelemet is, az ott nagyon nagy érték… majd szólnak a havernak, akik hallják… Na itt van, írd föl…
Kösz, nem kell. Biztos, hogy hívott.
Azért még fölírhatod.
Kösz, nem kell. Hívott, és kész. Nem fogom kerestetni. Megtudná, hogy kételkedtem benne, holott csak menekülni akartam… Sokat segítettél, még egyszer kösz. Mérnök feláll, kisiet.
188Étkező. Feleség, Barátnő.
A szabadságát kivette, ezt se tőle tudom, betelefonáltam a munkahelyére, ott mondták. Ő meg közben úgy megy el hazulról, mintha munkába menne…
Mégis nő lesz.
De ez nem olyan. Mániákus, azóta a hülye telefon óta.
Mért, hány éve vagytok házasok?
Tizenhat… nem, tizenhét éve…
Mondom én. Ezt úgy hívják, midlife crisis. A férfiak ebben a korban megőrülnek. Meg a nők is.
Ezt mondta a pszichológus is, meg hogy családterápiára… De ezt meg se merem említeni neki, nemhogy odavonszolnám egy rendelőbe… őt?!
Ti még hetente hányszor?
Nem számolom. Ritkán. Nem mindegy?
Szerezz be egy pasit. Vagy vágjál bele egy vállalkozásba.
Azt mondta a pszichológus, hogy nyílt házasság, meg hogy a konfliktusokat verbalizálni kell… egy barom. Ami lényeges, azt azért meg szoktuk beszélni, vagyis eddig, a gyerek jövőjét, hogy ki kéne menni… Ha véletlenül megjön, te véletlenül ugrottál fel, útközben…
Már mondtad, nem felejtettem el.
Ne haragudj.
Csönd.
Hogy ne bánjam, ha fiatal szeretőt talált magának, inkább örüljek… ezt mondta a barom… Mondom neki, én nem másik nőre vagyok féltékeny, hanem Szarajevóra… Láttad volna, hogy nézett rám… megrémültem, hogy azonnal bevitet a zárt osztályra… Hogy figyeljem meg, van-e még reggel erekciója…
Csönd.
Nem olyan hülye az a pszichológus… az enyim onanizál… rám se néz, csak amikor azt hiszi, nem látom, vagy alszom, akkor kezdi markolászni… ráncigálja… Utána meg elége189detten horkol… Ennél az is jobb lenne, ha megcsalna, de nem csal meg, gyáva, így nevelték, valami kurvanagy bűntudatot neveltek bele, persze minden házasság borzalom, ha meghallgatod őket, mind… Fel tudnám négyelni. És nem szólok. Biztos ő is elvágná a nyakamat, ha lenne bátorsága, de nincs… nekem sincs… az is egy kielégülés, úgy veszem észre, hogy fenntartjuk a látszatot… Ha társaságba megyünk, csevegünk… Intézzük a közös dolgokat… Tudjuk csinálni, de szörnyű erőfeszítés… biztos neki is… Mit bánom, hogy neki is, mért nem megy a francba… Közben tudom, a lakás, a gyerekek, hol lakna, nem bír venni magának… Ha gazdagok lennénk… persze ez is mellékes, nem azon múlik… Olyanokat álmodok, hogy a gyerekek kizuhannak egy felhőkarcolóból, ő utánuk ugrik, én csak állok és vigyorgok… miket álmodhat ő?!
Kulcs zaja a zárban.
Te véletlenül vagy itt, felugrottál, éppen útba estünk.
Étkező. Mérnök, Sanyi, Feleség.
Nézd, én ebből most már a legszívesebben kiszállnék. Telefonálok, összehozlak itteni szerbekkel, menekült szerbekkel, úgy értem, azok értelmiségiek, és itt akarják kihúzni valahogy, nem akarnak besározódni… De nem tudok többet tenni, én végül is magyar vagyok, a vezetéknevem magyar, nem tehetek róla, hogy az anyám szerb … nem is tudok én olyan jól szerbül, csak amit a nagyanyáméknál tanultam gyerekkoromban, falun, nyaraláskor… Megszívták szegények a láncoskutya-korszakot, a nagyapámat el is vitték, négy évet ült, nekem nem muszáj nemzetiséginek lennem, amikor az apám magyar, a gyerekeim magyarok, a feleségem magyar, illetve szlovák, de szlovákul már a nagyszülei se igen tudtak… Ha itt beüt egy kemény vonal, elkezdik firtatni, nem kell az nekem. Ha már sehol a világon senkinek 190se kellek, akkor magyar vagyok… nem valami jó státusz, minden szlávokénál alacsonyabb, még a zsidókénál is alacsonyabb… de ha már így alakult… akkor magyar vagyok. Hiába mondanám nekik, hogy Petőfinek tót volt az anyja, rác az apja… Meg nem akarok átjáróházat a lakásomból…
Feleség italokat, rágcsálnivalót tesz eléjük.
Az a helyzet, hogy ebből a kurva háborúból a magyarok profitálnak. Biztos van az embargó miatt valami állami veszteség, de nekem ne mondja senki, hogy mi nem szállítunk fegyvert a horvátoknak meg a bosnyákoknak… ezt nem mint szerb mondom… és biztos szállítunk a szerbeknek is, ha mást nem, akkor üzemanyagot… nem létezik, hogy ki ne játszanánk az embargót… mint mások is, az összes nagyhatalom, amelyik az embargóra szavazott, meg az oroszok, akik szintén megszavazták… a nép, az biztos nyer vele, a déli határon nagyban megy a feketekereskedelem, mindenki jól jár, a vámosok is… és azt tudom, hogy az egykori Jugóból Pesten meg Pécsett meg Baján meg ilyen helyeken jönnek össze az üzlettársak, mert üzletelni muszáj, nagyon szépen kereskednek egymással a szerbek, a horvátok, a macedónok, pont itt, olyan bulikat rendeznek, öregem, a jobb kocsmákban, hogy öröm nézni… én nem nézem, de hallok róluk a lenti rokonoktól, és magyaroktól, akik látják… vagy akik szállítanak azokba a kocsmákba… a legújabb Mercikkel jönnek a palik, mindegy, horvátok, szerbek, macedónok, még az albánok is jönnek, meg az oroszok, persze, az egész maffia… és itt költik el a lóvéjukat… ami különben szerb szó, ha nem tudtad volna, zsákmányt jelent, mert loviti, az annyi, mint vadászni… Mit tehetnek azok arról, hogy mások háborúznak? Istenkém, ha ez van, hát megszedik magukat. És itt mossák a pénzüket, Magyarországon. Itt ruháznak be, persze magyar a kft., csak éppen a tőke származik délről… Emlékszem, volt olyan jelszó régen, hogy legyen Magyarország Kelet-Európa Svájca… Hát az. Itt aztán nem nézi senki, kinek honnét van a pénze. Hogy csak farmereket csempészett-e Triesztből Szlovéniába, vagy kirabolta a bosnyák falvakat… Itt nyit egy 191vendéglőt, persze magyar a kft., és kész. A bank itt nem nézi, a bejegyzéskor nem nézik, és én, mint magyar, azt mondom, ne is nézzék. Ha ez itt a népek országútja, mindig az volt, ezután is az lesz, akkor legalább szedjük be a vámot. Másból itt nem is lehet megélni.
Vegyen, ne kelljen kínálni.
Közben viszont persze életveszély. Mohács környékén van egy menekülttábor, oda horvátok menekültek Szlavóniából, a szerbek elől, meg minden elől, és akkor jöttek a horvátok szépen dzsipekkel, összeszedték az összes férfit, és vitték őket vissza. A nők meg a gyerekek maradhattak. Nem volt kényszer, csak megmondták nekik, ha nem mennek, soha többé nem térhetnek vissza Horvátországba. Nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar határőröknek ne tűnt volna fel, mennyi dzsip jött üresen, és hány embert visz ki… Vagy le voltak fizetve, vagy államilag… Hívtak nemrég egy szerb lakodalomba, még tűnődtem is, ne menjek-e el, egy osztálytársam lánya ment férjhez, isteniek az ilyen lakodalmak, eltartanak pár napig, eszem-iszom, dínom-dánom… aztán megüzenték, de nem postán, hogy nem ott lesz, ahova tervezték, hanem egy kisebb fogadóban, messzebb… na akkor mégse mentem, ha annyira félnek, hogy túl népszerű helyen nem merik megtartani, mert jöhet akárki, néhány kézigránáttal… kell az nekem? Ahogy kinyírták azt a családot Szegeden, azt mondják, a kicsi gyerekek a homlokuk elé emelték a kezüket, védekezésül, a kezükön át ment a golyó az agyukba… és ugyanakkor Palicson meg Szabadkán is, öt hónapos csecsemőt is lemészároltak…
Mondja már meg neki, hogy hagyja abba, semmi értelme.
Már mondtam. De fél szívvel. Az ember hallja a híreket… Tényleg, mért nem lehet csinálni valamit, mért nem lehet segíteni? Ezt én nem mint félszerb mondom. Hanem mint félember. Az egész ember biztos ki tudna találni valamit, de ma a világon csak félemberek élnek, mindenütt. Közben az a vicc, hogy a muzulmánok, ott Boszniában, azok a vér szerinti szerbek, és akik szerbnek mondják magukat, talán nem is azok… Mert amikor a törökök Boszniában térítettek, 192akkor ott a tiszta szerbeket térítették, és aki nem lett muzulmánná, az később jött, akárhonnan, és nem is volt szerb…
Hogyhogy?
Vannak elméletek, hogy az iszlámot azért sikerült Boszniában elterjeszteni, mert az ottani egyház nem törődött azzal, hogy a népet megnyerje, magába zárkózott, a bogumilokat is azért engedték be éppen oda, miközben máshonnét kiüldözték őket… Úgyhogy a nép körében nem volt ellenállás, vallás, vallás, nekik mindegy… Igazuk is volt, szerintem. Túl kell élni. Aztán arra is van elmélet, hogy mind a szerb törzs, mind a horvát törzs később települt be arra a vidékre, az ott élő szlávok fejére, mert a szerbek is, a horvátok is törökök voltak… csak aztán átvették a nyelvüket… ahogy a bolgárok is törökök, azokra meg a szlávok telepedtek rá, és a nép átvette a nyelvüket, az a fordított eset… Vérségileg itt semmihez se lehet kezdeni… Illetve lehet, ha van fasizmus, ha fajelmélet van… Ez az egész világ, úgy, ahogy van, fasiszta. Jobban mondva náci. Valamitől ez a jó nekik, mármint akik a dolgaikat intézik. Azt nekem ne mondja senki, hogy a nagyhatalmaknak ez a vérontás nem jó. Még nekünk, magyaroknak is jó, hát még nekik. Az oroszok pénzelik a szerbeket, a németek pénzelik a horvátokat, a muzulmánok pénzelik a bosnyákokat, ez egy világháború, kicsiben, és az amcsik pénzelik az oroszokat, hogy pénzeljék a szerbeket, akik ölik a bosnyákokat meg a horvátokat, akiket viszont az amcsik szövetségesei pénzelnek… Ha én látom ezt, ők ne látnák? Nekik ez a jó, gyárthatják és eladhatják a szar fegyvereiket, csökkenthetik a munkanélküliséget, segélyként elsózhatják az eladhatatlan termékeiket, nem annak jó a segély, aki kapja, hanem annak, aki adja… meg hivatkozhatnak ilyen-olyan veszélyre, felpörgethetik a hadiiparukat, énnekem ilyen elavultan marxista a nézetem…
De mért pont ott? Ők nem tettek semmit, hogy így legyen?
Biztos tettek, de olyat mindenütt tesznek, és mégse ez lesz belőle. Szerintem itt az van, hogy a térség le van értékelve. A Tito idején még fontos volt az Adria meg a Földkö193zi-tenger stratégiailag, tömték is őket pénzzel a ruszkik is meg az amcsik is, ebből lett a hatvanas-hetvenes években a jugó csoda, aminek a hülye magyarok a csodájára jártak, azt hitték, belülről van, egy frászt volt belülről, munkástanács, önkormányzat, önigazgatás, ugyan, egy nagy porhintés volt az egész, csak a magyarok szopták be… de közben fejlődött a haditechnika, a térség elvesztette a jelentőségét, és akkor ott már minden meg van engedve. Engem, mint magyart, ez aggaszt. Hogy itt szabadság van. Mire vezet a szabadság? Hát erre. Tiszta életveszély. A legbarmabb barmok elszabadulnak, egy idióta liberális filozófia nevében, ami talán nyugaton működik, ott is egyre kevésbé, de itt, a félbarbárok között, nem fog működni soha.
Azért azt ne mondja, hogy ott Boszniában évszázadokon át sose gyilkolták egymást, és most nincs mit megbosszulniuk…
Márpedig ezt mondom. Soha a büdös életben semmi bajuk se volt egymással, együtt éltek, egy a nyelvük, egy a kultúrájuk, a vallással sose törődtek, összevissza házasodtak, a kutyát se érdekelte, ki a szerb, a horvát, a bosnyák, a hercegovác…
Hogyhogy egy a nyelvük?! Azok külön nyelvek, a szerb meg a horvát, nem? A szerb olyan, mint az orosz, a horvát meg, nem tudom, de azt nem cirill betűvel írják…
Már hogyne lenne egy a nyelvük, kezicsókolom? Volt egy pasas, ott született egy isten háta mögötti hercegovinai faluban, úgy hívták, hogy Vuk Karadžić, ez nem a mostani Radovan Karadžić, a tébolyult szar költő, aki 68-ban balos volt, most meg náci lett, na ez a Vuk a faluja nyelvjárását tette meg szerbhorvát irodalmi nyelvnek, ő volt a jugó Kazinczy, és azért tehette, mert ezek ugyanannak a nyelvnek a nyelvjárásai. Speciel Bécsben élt, mert Bécs félt az orosz pánszláv hatástól, úgyhogy megcsináltatta a szlávokkal a bécsi támogatású szláv nyelvújításokat… nem sok sikerrel, ami az orosz hatást illeti, persze… de ezt szívták meg a magyarok, szóval mi, ebből lett Trianon. Tetszik tudni, mekkora a különbség a szerb meg a horvát között? Kisebb, mint a szögedi meg a pálóc között. És soha senki se vonta 194kétségbe, hogy az mind magyar nyelvjárás. Bosnyák nyelv meg egyáltalán nincs, nem is lehet, És hogy milyen ábécével írnak?! A magyart is lehet cirillel írni… vagy héber betűkkel, a feleségem a pesti zsidó iskolába íratta az egyik gyerekünket, a Lauderba, mert mit lehet tudni, és én nem elleneztem, holott nálunk senki se volt zsidó, ott a magyar szavakat íratják velük héber betűkkel, hogy szokják, és lehet. Tessék elolvasni az angolul írt szlavisztikai cikkeket, pompásan át lehet írni az orosz szövegeket latin betűre. Az ábécé, az hatalmi kérdés, nem pedig nyelvi. Vannak ázsiai népek, akik a múlt században kaptak latin ábécét, jött a szovjet hatalom, kaptak cirillt, most meg felbomlott a Szovjetunió, erre elkezdtek arab betűkkel írni. És ugyanaz a nyelvük, kezicsókolom. Mindegy, én csak azt mondom, és tessék nekem elhinni, mert ez engem egy időben mint programozót is kezdett érdekelni, kár, hogy nem igazán, mert kimehettem volna Amerikába és milliókat kereshettem volna a hadiiparban, ahol nyelvészekkel, például az introvertált latinosokkal írattak programokat éveken át, csak hülye voltam és maradtam, hogy amit sokáig szerbhorvátnak hívtak, az egy nyelv, csak két, illetve négy nép használja…
Négy? Nem három?
A crnagonácok is, mármint a montenegróiak, és a bosnyákok, a szerbeken és a horvátokon kívül. És tessék nekem elhinni, hogy ezek a népek egymást soha nem bántották. Illetve a második világháborúban igen, volt egy németellenes szerb királyi hadsereg, a csetnikek, ezek harcoltak a németek, a horvátok meg a kommunisták ellen; volt egy horvát fasiszta hadsereg, ezek a németek oldalán harcoltak a szerb csetnikek meg a kommunisták ellen; és volt a kommunista hadsereg, amelyben vegyesen voltak a nemzetiségek, és azok harcoltak mindenki ellen. Azt állítják, hogy egymás között a jugók több jugót öltek meg, mint a németek. Ezt el tudom képzelni. De nem nemzetiségi alapon, kérem szépen. Legföljebb a magyarokat irtották a háború után nemzetiségi alapon, ahogy a szerbeket meg a zsidókat a magyarok a háború alatt. Ez volt a bosszú. De hogy 195Boszniában és Hercegovinában nemzetiségi alapon irtották volna egymást, az hazugság. Még a törökök se. Soha, senki. Ez a nyugati sajtó irtózatos hamisítása. Ez új, kérem szépen. Ez nagyon modern. És az is valami elképesztő hazugság, hogy vallásháborút vívtak volna ezek a népek egymás ellen valaha. Sose jutott eszükbe, tessék nekem elhinni. Még a muzulmánoknak se. A muzulmánok évszázadokon át senkit meg nem öltek a hitéért. Most persze már igen, ez is modern dolog. Rabszolgát szedtek, janicsárokat képeztek, gyaurnak hívták, aki nem volt igazhívő, de csupán a hitéért vagy a származásáért nem bántották. Terjeszkedtek, persze, és háborúztak. De a vallásháború meg a fajgyűlölet európai találmány. És ami ott most folyik, az a mostani nagyhatalmak irtózatos hazugsága. Azóta az iszlám is átvette, most már az is európai iszlám, ha meg tetszik engedni. Az egész fundamentalizmus, úgy, ahogy van, bármely vallást illetően, európai őrület, ideológiai fegyver, amivel a nagyhatalmak Napóleon óta élnek. És most már persze nem is lehet visszavonni, lehet, hogy béke lesz egyszer a volt Jugóban, de olyan béke, hogy évszázadokig tart majd a vendetta. Most már igen. De ez új. Ez a modernség, tetszik tudni. Ez a huszadik század hozadéka. Ez a tömeggyilkosság szépséges ideológiája. Rosszabb, mint a legsötétebb középkor. Akkor azt mondták, te boszorkány vagy, és megégettek. De azt nem mondták, hogy az anyád meg a lányod is boszorkány, meg az egész nemzetséged a hetedik ízig felmenőleg és a hetedik ízig lemenőleg, és elégetjük mindet.
Csönd.
Mit tölthetek?
Köszönöm, mindegy. Azt mondják otthon, vigyázzak, sokat iszom újabban. Lehet.
Maga úgy beszél, mintha bosnyák lenne.
Nem vagyok bosnyák, én csak néha jártam arrafelé, és mindig megvendégeltek, akár mint magyart, akár mint szerbet, és mindenki, a horvátok is, a muzulmánok is… a szerbek is… még a zsidók is, mert azok is vannak, ugyanúgy néznek ki, ugyanazt a nyelvet beszélik, vallásos meg ott alig 196van… Az a város, az úgy internacionális, mint Párizs vagy New York, ott sose gyűlölték egymást az emberek, és azt mondják, most se, ott, a városon belül… Mért kéne nekem bosnyáknak lennem, tessék mondani? Őket bűnözők lövik, ők pedig nem lőnek vissza, vagy alig bírnak visszalőni. Tessék elképzelni, hogy a szegedi és a dombóvári magyar csapatok bekerítik Pécset, és elkezdik lőni, csak azért, mert Pécsett maradt egy dzsámi meg egy minaret. Tessék elképzelni, hogy a szegedi csapatokat az oroszok pénzelik, a dombóvári csapatokat meg a németek, és a pécsiek nem kapnak se élelmet, se fegyvert, és kénytelenek a török segítséget elfogadni, ha életben akarnak maradni…
Ez mégse olyan, nálunk alig van nemzetiség, a cigányok kivételével…
De hát ott sincs! Azok nem nemzetiségiek, az egy nép, ezt magyarázom fél órája… Egy a nyelvük, egy a kultúrájuk… most már elég rég a történelmük is…
Ne haragudjon, akkor a csehek meg a szlovákok is, és mégis szétmentek…
Az más, az két nyelv, tényleg, noha nagyon hasonló, és ami a lényeg, a mentalitásuk más… a csehek szláv osztrákok, a szlovákok meg teljesen magyarok, tessék nekem elhinni, teljesen magyar a lassúságuk, a korlátoltságuk, a hangsúlyuk az első szótagon, a hosszú meg a rövid magánhangzóik… Mégiscsak ezer év együttélés… Nem mintha a szlovákok tudnák, hogy hiába beszélnek szlávul, az magyar… persze a magyarok se tudják… Ez az egész nemzeti dolog, ez nem létezik, sose létezett, ezt a múlt században találták fel a leghülyébb, a legtehetségtelenebb emberek, hogy megéljenek valamiből, mert nem volt szaktudásuk, de hatalmat akartak… Tessék megnézni a magyar nácikat, hát kik azok? Az ugyanolyanok, mint akik a szarajevói polgári lakosságot lövik… Ez egy nagy internacionalizmus, tessék elhinni, amit a nácik csinálnak maguknak… Nekem azt ne mondja senki, hogy nem ugyanazok pénzelik az összes nácikat a világon, dehogynem… és hogy ők egymással nincsenek kiegyezve…
197Ezt mondom én is… csak azt nem tudtam, hogy Jugóban is…
Feleség tölt mindenkinek. Isznak. Csönd. Isznak. Csönd. Isznak.
Vendéglő. Cigányzenés mulatóhely. Az elegáns újgazdag közönség mulat. Sok külföldi, a németek a leghangosabbak. Esetleg délszlávok is vannak köztük. Az egyik asztalnál, hátul, a többiek által jórészt takarna, Mérnök és Külpolos beszélget. A hangzavarban csak úgy halljuk őket, hogy mikrofon van rajtuk. Nem baj, ha jó ideig nem látjuk, melyik asztalnál ülők beszélgetését halljuk. Az előtérben a prímás meg a kontrás húzza hol egyik, hol másik asztalnál. Az énekesnő egy emelvényen a cimbalmos mellett danol. Pincérek szaladgálnak gazdagon megterített tálakkal.
És hova mehetek én? Egy magyar külpolitikai újságíró… Aki hivatalos szakíró volt az átkosban… noha pártonkívüli… és aki annak idején bátornak számított, mert megírt néhány dolgot, és nemcsak hazudott vagy elhallgatott… ezek relatív érdemek, elévültek; ha ma nem dörgölődzöl valamelyik párthoz, mindegy, melyikhez, védtelen maradsz, és kicsinálnak. Én, sajnos, finnyás voltam világéletemben. Az a baj, hogy mindig visszautasítottam, hogy az államvédelemnek dolgozzam vagy a katonai elhárításnak… azokat ugyanúgy átvették, mint egykor a komcsik a nyilasokat… Neked legalább szakmád van.
Szakmám, nekem? Tíz évvel azután, hogy kijöttem az egyetemről, már rég elavult, amit ott tanultam. Most meg már…
Te elmehetsz maszekolni, tudod, mi a harapófogó meg a subler, de mit tudok én? Tudok angolul, németül meg franciául, ahogy egy magyar tudhat. Évtizedeken át gyűjtögettem magamnak újságkivágásokból egy archívumot… főleg Ázsia érdekelt… tudod te, a nagy nyugati lapoknak milyen archívumuk van? Persze számítógépen: gigabájtok tömege… az én kis archívumom, amitől nem bírok mozogni a lakásban, egy rakás szemét. Talán gondolkozni egy kicsit megtanultam… érdekel az valakit? Nyápic kis huszonéves 198juppik döntenek a világ sorsáról valahol Washingtonban, akik annyit se tudnak semmiről, mint egy zulukaffer. Kérlek szépen, én ifjú újdondász koromban az éjszaka telexen érkezett slejfni alapján, amit a katonai lehallgatás készített a Szabad Európa előző napi adásából, legföljebb hatflekkes anyagot diktáltam le a gépírónőnek, és még hét előtt elvitték, a PB-tagok kapták meg. A katonai lehallgatás is rövidített, én is, és akkor eltűnődtem. Én ugyanis hallgattam a Szabad Európát is, meg más rádiókat is, meg benne éltem az életben, de a mi főnökeink, akik a döntéseket hozták, azoknak nem volt rá idejük, azok még a magyar állapotokról is annak alapján tájékozódtak, amit én tálaltam nekik, hat flekkben, a magyar valóságtól kissé távol levő Szabad Európa hírei alapján. Ez azóta is ilyen. Mért pont Washingtonban lenne másképp? Ezeknek a semmit sem értő kis nyápicoknak vagyunk kiszolgáltatva, csak mert valami ájvilíghez tartozó egyetemre íratta be őket a dúsgazdag apukájuk. Rémes. Hozzájuk képest, akik az első világháború utáni hülye békét csinálták, egyetemi tanárok voltak, és abból is mi lett… Olyan bonyolult lett minden, hogy minden kormányban zsenikre lenne szükség, és pont most vannak a világ minden államában hatalmon az idióták. Én is abból élek, végül is, hogy külpolitikai tanácsokat adok az itthoni hülyéknek… díjaznak, és amit írok, kidobják a szemétbe. Végül is igazuk van, hiába írok okos dolgozatokat arról, mennyire hülyén intézik a világpolitikát, nem oszt, és nem szoroz.
Akkor miért fizetnek?
Merő sznobizmusból. Hízeleg nekik, hogy van külpolitikai tanácsadójuk, meg gazdasági szakértőjük, ilyen is, meg olyan is… pénzük van rá. Nem tudom, honnét, de van.
Kis szünet, a cigánydal harsog, a közönség zabál, mulat.
Mit is kérdeztél? Hogy Jugoszlávia?
Na igen.
Miért érdekel?
Semmi, csak nem értem.
Marxistán fogalmazva, az egy osztályháború.
Felnevet. Ezt még nem mondta senki.
199Én sose voltam marxista, én megengedhetem magamnak… Nézd, ez egy tipikus modernizációs probléma, alaposabban Ázsiából ismerem, de hát Dél-Amerika se más… Adva van a kihívás, modern ipari állammá válni… ez a társadalom nagy többségének érdekeit sérti. Csak azokét nem, akiknek az újgyarmatosítás során akadhat konvertibilis tudása, ami nekem nincs, szerinted neked sincs… eladható hazai kapcsolatrendszer, azt jól megfizetik, ilyenek az úgynevezett privatizációs tanácsadók… a régi kommunisták, akik révén le lehet fizetni az orosz maffiafőnököket… a nyugatiak ezt értékelik, nem mást… meg egy-két igazi szakember, menedzser, nemzetközi jogász, politikussá lett irodalmár… vagyis a mai elit, akár kormányon van, akár ellenzékben… A marakodó elitek nem az elveikért harcolnak, hanem hogy őket fizessék meg jobban a nyugatiak… érthető, hogy a nagyobb koncért minden szarságra képesek… A tömeg viszont ebből kimarad, a tömeg elnyomorodik. Mondjuk, ez a nép, nemzetiesen, illetve ez a lakosság, liberális demokratikusan. A nép ki van semmizve. Nálunk is ez van, csak a feketepiac enyhít valamelyest… Jugóban Tito halála után elég bölcsen felmérték, hogy többé nem fogják támogatni őket se az amcsik, se a ruszkik… illetve nem felmérték, hanem tapasztalták. És akkor a kommunista vezetők megérezték, hogy nekik végük egy új rendszerben, nekik végük lenne egy nyugatiasodó Jugoszláviában… mert az azért kőkemény rendőrállam volt Tito alatt, csak ezt a külföldiek nem tudták… és a hadsereg fel volt duzzasztva alaposan, csak néztem Belgrádban a két hatalmas épületet, mind a kettő a hadügyminisztérium épülete volt, az egyik fele is elég lett volna egy akkora államnak… már Tito se tudta hova rakni a volt partizánokat… két ekkora épület, az katonai diktatúra akkor is, ha látszólag az élet békés… nekik semmi képzettségük, semmi tudásuk, ők csak Tito szolgái voltak… és érthető, ha nem akarták, hogy Tito síremléke alá temessék őket is… úgyhogy újra feltalálták a nemzeti sovinizmust, főleg az írók kezdték, de az írók maguktól nem találnak ki semmit… Azoknak mindent felülről sugalmaznak…
200Sötétebb lesz, a cigányzene elhallgat, kezdődik a diszkózenés sztriptíz.
Vidoran. Itt ez is van már? Nem tudtam. Családom nincs, ilyen helyeken verem el a pénzem… mihez kezdjek vele? Hagyjam az államra? Szeretem nézni, milyen a világvége közelről… és a kurvák olcsóbbak, mint egy feleség… Tiszta Ázsia, most már itt is, azt én elég jól ismerem… Na. A kommunista vezetők elkezdték átmenteni magukat, és józanul körülnéztek, ugyan kire és mire is számíthatnak. És azt látták, hogy a képzetlen, nincstelen munkanélküliek tömegére számíthatnak, ha… és akkor ezeket kell megnyerni, mert ez a többség. Mivel lehet őket foglalkoztatni? Háborúval. Semmi egyébbel. Adjál fegyvert a kezükbe, a partizánmítosz úgyis ki volt már dolgozva, és persze adták a Rambo-filmeket, meg minden ilyent, és hitesd el velük, hogy ki akarják őket fosztani az idegenek, a többi jugó nemzetiség, meg a külföld, és ettől boldogan fognak fosztogatni ők maguk. Ez is lett. Felfegyverezték az amúgy is nyomorultakat, akik csak még nyomorultabbak lettek volna a további modernizáció alatt, kiképezték őket eszmeileg és katonailag, tartott a dolog vagy hét-nyolc évig, senki oda se bagózott, közben a palik megtanulták a fasiszta szónoklat technikáját, volt egy szónoklattanáruk, jó szónok, maga Tito, és amikor beütött a válság, a döntés órája, amikor egy nap alatt vagy nyugati, vagy ázsiai ország kellett, hogy legyenek, már megvolt minden, hogy Ázsiát csináljanak. Az Ante Marković nevű pali, miniszterelnök volt, még az egységes Jugóban, jobb programmal állt elő, mint a lengyelek, meg is tudta volna csinálni, de hülye volt, nem mérte fel, hogy ott a többség nem erre vágyik. Szabad a rablás, mondták a tömegeknek, akik demokratikusan megerősítették őket a hatalomban, és tényleg elkezdtek rabolni. Ami persze gyilkosság és háború nélkül nem megy. És ebben boldogan támogatták őket az amcsik, odament a Baker, és azt mondta, tessék megcsinálni, a Gorbival már megegyeztünk. És így is lehetett, egyre több jel mutat arra, hogy az egész új keletű sovinizmust a KGB találta ki és generálta, mert ha már ki 201kell vonulniuk, akkor essenek egymásnak a kelet-európai országok, döntsék egymást romba, és akkor jönnek az oroszok rendteremtőnek. Nézd meg, kik hirdetik nálunk is a náci nézeteket, egészen feltűnő… És az egészet Amerika, hallgatólagosan, azóta is egyfolytában támogatja. Belülről ez két osztály összefogása, a hatalomban levőké meg a plebsé, az úgynevezett civil lakosság, vagyis a polgárság ellen. Ez van a volt Szovjetunióban is, csak ott nehezebb… A legnagyobb hülyeség azokat a jugó nácikat okosság dolgában lebecsülni. Azok profi politikusok, még a Tito-rendszerben tanulták a szakmát, és mint politikusnak, semmi skrupulusuk sincs. Tudod, az a gyanúm, valahol ott van a lényeg, hogy Titónak volt egy tucat magánkastélya szerte Jugóban. Az nem volt reális, hogy egyetlen pali szerezze meg mindet. De hogy egyet-egyet igen, arról meg lehet alkudni, gondolták az okosabb palik. És ez is történt, és történik még mindig, persze háborúval. Ők öldökölve alkudoznak, a vad rácok. Így lehetett ez már Hunyadi János idején is, azzal a hogyhívják, Brankovics Györggyel. Nem sokat változik a világ.
A vetkőző lányokat megtapsolják. Fény. A lányok elpucolnak, fény, megint a cigánybanda zendít rá.
Egyébként, meg kell mondanom, ez a forgatókönyv volt érvényben a többi szocialista országban is, még nálunk is, ha tudni akarod, csak nem pont így érvényesült. Hogy nálunk miért nem jött egy magyar Milosević, holott volt rá több alkalmas jelölt is, az megérne egy misét, és szervezték is a maguk hatalomátvételét, pont úgy, mint Jugóban… itt talán a magyar pragmatizmus is működött, meg az akkori ellenzék se volt teljesen hülye, azzal a négyigenes népszavazással… talán mégis van valami néplélekféle, ki tudja… a Kádár-rendszernek millió bűne volt, természetesen, de annyit megengedett az embereknek, hogy kicsit a maguk feje után menjenek, és ne feltétlenül a szabad rablást tekintsék az egyetlen szerzési lehetőségnek… talán ezen múlik… de ott lent, délen, mivel foglalkoznának azok a paramilitáris csapatok egyébként, ha nem lenne háború, és ha a háború 202nem tartana sokáig, pár nemzedékig, hogy a fiaik meg az unokáik is rabolhassanak még?! Ez nem nemzetiségi háború, dehogy, az összes ottani nemzetiség boldogan csinálja, mert a képzetlen tömegnek ez az egyetlen szerzési és túlélési lehetősége. Boldogan csinálják még a bosnyákok is, pedig ők döglenek bele a leginkább. A szarajevói piactéren az első vérengzést, amit annyit mutogattak, nem a szerbek okozták, maguk a bosnyákok, mint kiderült, hogy az ENSZ végre beavatkozzék. A másodikat, a nagyobbat, február elején, persze már a szerbek… Mutogattak egy sovány palit, hogy konclágerben van, és bosnyák, aztán kiderült, hogy szerb, köztörvényes és tüdőbajos… csupa hamisítás, minden oldalról… Erről egy Peter Brock nevű pasas, az El Paso Herald Post munkatársa, egész könyvet írt, hogyan hamisítanak a bosnyákok… ami biztos igaz, viszont alighanem ezt a Peter Brockot meg a szerbek pénzelik, vagy az oroszok… Csak a hullák valódiak… Az a Pullitzer-díjas pasas is, aki valami szerbbel csinált riportot, egy tömeggyilkossal, hogy is hívták, talán Borislav… micsoda… Herek vagy Harak… címlapsztori volt hetekig, aztán kiderült, hogy a kiváló riportert átvágták, de attól még ez a Mr. John Burns a díjat megkapta, és eszébe se jutott visszaadni… Ezért állítom, hogy ez voltaképpen osztályháború, csak nemzeti ideológiába csomagolták, hogy nehezebben értsd. A kisemmizettek vívják gyilkos háborújukat mindazok ellen, akiknek egy europaizált Jugoszláviában jól ment volna, és akik a titoista Jugoszláviában valamit fel tudtak halmozni.
Bűvész lép az emelvényre, fényváltás, a bűvész bűvészkedik, elvarázsol, elővarázsol, olykor megtapsolják.
Ha ez igaz, akkor a többségnek a háború fenntartása az érdeke.
Hát hogyne. Egészen feltűnő, hogy a civileket ölik, és nem a szemben álló katonák egymást. Nem azért, mert gyávák, hanem mert így tartható fenn a háború a legjobban, most, a nemzetközi média korában. Nekik remek, hogy ott vannak a békefenntartók, meg ilyenek… és nem azért, mert ők is kapnak a szenvedő lakosságnak szánt nemzetközi segélyből, 203mert persze kapnak, naná, elrabolják, kisíbolják, átcsempészik, hanem mert nemzetközileg el van ismerve, hogy náluk rendkívüli állapot van érvényben, és ezzel a maguk kis köztársaságaiban a demokráciának még a látszatát is kiiktathatják. Ez most már addig fog tartani, amíg az ellenséges nemzetiséget teljesen ki nem rabolják, és aztán a saját nemzetük tehetősebbjei iránt fognak fegyveresen érdeklődni, akkor kitör egy másfajta, egy igazi polgárháború, és csak aztán lesz vége. Jó sokára. És ezt a nyugatiak nem is fogják megakadályozni, mert a maguk kifinomult módján ők is nácik természetesen, nem befelé, csak kifelé, befelé iszonyúan humanista demokraták, kifelé viszont igazi kolonialista fajgyűlölők, ugyan megér-e egy angol vagy francia ENSZ-katona élete ezer bosnyák, horvát vagy szerb életet? Ugye, hogy nem. Ez nekik sok szempontból jó, mármint a nyugatiaknak. Arra való a tévé, hogy közvetítse, ezek mind vademberek, hagyjuk hát, hogy kiirtsák egymást, és ne segítsük őket. Mossuk össze, mondja a nyugati média, Kelet-Európát Afrikával és Ázsiával, meg is teszik, és ennyi. Sőt, most én is hozzájuk hasonlóan, fajgyűlölően fogalmaztam, mert mi kifogása lehet egy kelet-európainak, ha ázsiaival mossák össze? Az nem ember?!
A bűvész elvonul, megint fényváltás, jön a cigánybanda, most operetteket adnak elő.
Jártál te Szarajevóban?
Régen, még a hetvenes években, finom pljeskavicát ettem a bas-csarsijában, és zágrábi sört ittam hozzá. És persze megnéztem Gavrilo Princip aszfaltba öntött, odahamisított lábnyomát ott a hídnál, ahonnét állítólag lelőtte a trónörököst. Most majd a bosnyákok azt a lábnyomot, ha van idejük, el fogják törölni. A bas-csarsiját, gondolom, azóta szétbombázták. Aztán majd nemzedékek múltán felépítik megint, és a sokmillió áldozatnak emelnek egy megható kőoszlopot, ahogy szokták, és arra majd később megint horogkeresztet vagy vörös csillagot mázolnak a modernizációból kiszoruló ifjak… ha még lesz emberiség, ami kétséges. Itt egy új Jalta van érvényben, az oroszoknak az amerikaiak vissza akarják 204passzolni az egész térséget, ezért akarták megőrizni Gorbacsovot, ezért akarják megerősíteni Jelcint, nekik egy elég erős Szovjetunió kell, de nem túl erős… Európával szemben… és úgy gondolják, az oroszoknak visszaadják a Balkánt, lehet, hogy minket is, viszont az oroszokat féken tartják, lekötik Ázsiában a muzulmánokkal, vagyis Perzsiával és Törökországgal, amely nyomul befelé… azokat pénzelik… miközben úgy tesznek, mintha az iszlámot Európából ki akarnák űzni, fel is áldozzák az összes délszláv muzulmánt… akiknek Perzsia meg a törökök szállítanak fegyvert… az az idióta Jelcin majdnem elszúrta nekik, Varsóban azt mondta, nem ellenzi, hogy a lengyelek belépjenek a NATO-ba… Amerika beszart, rátelefonált, ugyan már, Jelcin elvtárs, hogy képzeli ezt, Jelcin elvtárs haptákba vágta magát, bocsánat, mondta, nem is úgy gondoltam… Szerintem Amerika mindjárt hivatalosan is odaadja az oroszoknak Szerbiát… amit szegény ruszkik maguktól nem bírnának megszerezni … Nyitott kérdés csak Kína, mint mindig… és Japán… Nem is érdeklődik Amerika az atlanti térség iránt… Nem szennyesebb, mint bármikor, csak a fegyverek jobbak, és több is van belőlük forgalomban, és valamivel több millió embert kell hozzá kiirtani, mint eddig bármikor… Van egy barátom, az évek óta spájzol, több mázsa konzervet halmozott fel a garázsában, a kocsija rég kiszorult belőle, meg szappant, mindig van odalent pár liter friss víz, harmadnaponta cseréli, vett vaskályhát, fát, szenet, noha cirkóval fűt, vett lisztet, élesztőt, félévente kidobja, és vesz újat, több kiló mécsest tárol, szalonnát, füstölt húst, mert ugye ha nem lesz áram, a mélyhűtőben minden megrohad… Itt, Pesten. Eleinte kiröhögtem. De hallom, a Tisza egyik partján drágább az ugyanolyan lakás, mint a másikon, mert ugye az a románoké lesz, amikor bejönnek… és Pesten a pince dobja meg a lakás értékét, a lehetséges óvóhely… ezt árakban lehet mérni…
A cigánybanda meg az énekesnő a „Túl az Óperencián”-t dalolja.
Ne igyunk meg most egy üveg whiskyt? Ha már annyira világvégünk van, mint ahogy én felvázoltam…
A cigánybanda elnyomja őket.
205Étkező. Mérnök a számítógépen dolgozik, cigarettázik közben, bejön hálóingben Feleség, leül a konyhaasztalhoz.
Meddig dolgozol még?
Mindjárt.
Kitaláltam. Hallod? Kitaláltam.
Micsodát?
Figyelsz? Mert akkor elmondom.
Figyelek.
Emlékszel, mielőtt összeházasodtunk, azt mondtad, nagyon tetszem neked, de főleg az, hogy okosabb vagyok nálad.
Csönd.
Emlékszel?
Rémlik. Udvarláskor mond ilyen ócska bókokat az ember.
Én végig azt gondoltam, hogy tényleg okosabb vagyok nálad, csak szerettem benned, mit is, a tisztaságodat… és megvoltunk… De te most annyira… Hogy léptem.
Igen? Na és hova, szívem? Félre?
Itt most nagy dohányt a privatizációval lehet kaszálni… Jött egy amerikás magyar pali, véletlenül járt pont nálunk, egyáltalán nem volt szimpatikus, de éreztem, hogy lehet, információhiánya van… nekem van információm, tudom, kit hol kéne megkennie, hogy menjen neki az üzlet… kihívtam, és mondtam neki, nekem nem kell pénz, nekem állás kell.
Mi kell neked?
Állás, pár évig valahol Amerikában. Hihetetlen link állások tömege van Amerikában, a szenátus megszavazta, ennyi meg ennyi támogatás Kelet-Európának, és nem bírják mire elkölteni, ott is el kell költeni a megszavazott pénzeket, és a legnagyobb bajban vannak a palik, ha nem költik el, akármire. Mint az Európai Közösségben, ahogy a KGST-ben volt, ez mind egyforma. Meg a legnagyobb cégek, hát látjuk, mekkora keretük van korrumpálásra, nem is titkolják, ez nekik megéri. Mint az üveggyöngy meg a tüzes víz az 206indiánoknak, csak most mi vagyunk az indiánok. Mondtam a pasasnak, én összehozom azokkal, akik neki kellenek, akik révén benyomulhat a cége a ruszkikhoz, de nekem ne adjon le százalékot, vagy mit tudom én, hány millió forintot, hanem intézze el, hogy kapjak valami fal állást, egyszerűbb is, két nyomtalan telefon az IMF-nél vagy akárhol.
Az hol van, New Yorkban?
Azt hiszem, mit tudom én, nem mindegy? És megígérte.
Hát te hülye vagy! Azt hiszed, megtartja?
Nem vagyok hülye. Ahogy hozza a kinevezésemet, ő megkapja a neveket. Előbb nem.
Csönd.
Mért, én ennyi gyakorlattal, kapcsolattal nem érek annyit, mint egy szar kis huszonéves magyar bankfiú, aki keres havi kétszázezer nettót?
Te felajánlottad neki… te a hazádat árulod?!
Én? Mit árulok én? Információt, kivel köthet üzletet, amiből neki is haszna lehet, meg a mi édes hazánknak is, mert beruháznak… És ha rajtunk keresztül sikerül behatolniuk az orosz piacra, és az nekik megéri, akkor mi történik? Visszaáll a KGST, így vagy úgy, de mindenképpen visszaállna, legföljebb a nyugatiak keresik rajta a legtöbbet, viszont működni fog. Mi ebben az erkölcsileg elítélendő? Az keresi a legtöbbet, aki a legerősebb. Eddig is ez volt, nem? És nem a nyersanyag az érték, hanem a kapcsolatrendszer, az ér valamit, mindenki, aki nagymenő, azt árulja, és mi rossz van benne?
Tiszta baromság, te légvárakat építesz, tudod, mit fizetnek emberek azért, hogy ők kapják meg azokat a kisorsolt greencardokat? De ha bejön… tegyük fel… te akkor elmégy az USA-ba?
Elmegyünk, te meg én meg a gyerek. A gyerek ott fog college-ba járni, én valamit színlelek ott a hülye bürokraták között, te meg, ha ki lehet harcolni a munkavállalói engedélyt… tudom, hogy nem könnyű, de ha lehet… és ha nem, majd vezeted a háztartást, az ott könnyű, és közben azt kutatsz, amit akarsz… vendégtanárként is esetleg…
Csönd.
207Nem gondolod, hogy ezt illett volna előtte megbeszélnünk?
Nem gondolom. Te most teljesen bele vagy habarodva a Szarajevódba. Majd ha egyszer magadhoz térsz, megint mindent megbeszélünk.
Akkor most miért mondtad el?
Mert úgy gondoltam, hátha még vissza lehet téged tartani.
Mitől, édes bogaram? Kirabolni készülök egy bankot? Éppen le akarok mészárolni valakit? Mitől kéne engem visszatartani? Nem téged kéne visszatartani attól, hogy elfogadd a magad húsz-harminc millióját, mindegy, ha nem csekken adják, hanem természetben, barterként, állásban… nem téged kéne visszatartani attól, hogy pont olyan gengszter legyél, mint a többi, aki elfogadja, és akiket, ne is haragudj, eddig te is mélyen megvetettél, és ha jól emlékszem, nem irigységből? Nem volt erről az egészről ugyanaz a véleményünk? Hogy ez legalább akkora rablás, ez a privatizációnak nevezett téboly, mint volt egykor az államosítás? De talán még nagyobb… ekkora talán még a magyar történelemben nem volt… ez a „tulajdonosváltás”… A felvilágosult egyeduralkodó király egyik napról a másikra felülről az udvaroncai közül kinevezi a vezető burzsoákat… Hoznak fent egy rendeletet, hogy márpedig holnaptól legyen piac… Gyönyörű. Ilyen még a történelemben nem volt.
De hát te is látod, hogy a gyakorlatban nem is működik, hogy nem változott semmi, hogy ez a Kádár-korszak a köbön, csak egyre gyöngébb képességű palikkal a vezető helyeken…
Azért valami megváltozott, a szabad rablás, az bejött, soha ennyit a társadalomtól még nem raboltak el… úgymond törvényesen… Miért, te nem így gondolod?
De így gondolom, és?
És akkor beállsz a rablók közé?
Nem állok be a rablók közé, az én kezemhez egyetlen magyar forint, amiért nem dolgoztam meg, nem tapadt, és nem tapad. Vannak link állások a nagy nemzetközi bürokratikus szervezetekben, amelyek egyre nagyobbak, egyre bürokratikusabbak, és egyre kisebb hatásfokkal működnek. 208Azok a te marxista agyaddal valóban kizsákmányoló szervezetek, viszont ha én nem állok be az egyik lyukba, beáll más, és nem Magyarországot zsákmányolják csak ki, hanem a világ valamennyi országát, még az USA-t is, még Japánt is… mindenkit, ez már globális. És nincs az az isten, aki át tudná már tekinteni, milyen bürokratikus döntésnek mi a valódi eredménye. Te is látod, beszéltünk róla, hogyne látnád, hogy a legnagyobbak iszonyú vámháborút vívnak egymással, az amerikaiak a japánokkal meg Kínával meg Európával… mi a térképen még csak egy légypiszok se vagyunk, nem?
És?
Mit és? Mit hepciáskodsz, milyen ósdi erkölcsi felfogás nevében? Hogy ez a hazád, és hogy te itt akarsz beledögleni abba, hogy a harmadik világ része lettünk? Mert azok lettünk, nem sokkal jobbak, mint Uganda vagy Biafra. Úgy is kezelnek minket. Emlékszel, meséltem, hogy attól az elefántiáziás amerikai alapítványtól jöttek, és azzal az új kelet-európás főnökkel beszéltem, aki a pénzeket osztja, és nekünk nagyon akart adni, mondta, csak a magyaroknak tud adni, máshol nem olyanok még a feltételek… az húsz éven át Indiával foglalkozott, onnét tették át nagy hirtelen a kelet-európai területre, és hozta magával a munkatársait, akik egész életükben Indiával foglalkoztak, nem is értenek máshoz… És soha nem fognak érteni Kelet-Európához…
Te most miről beszélsz?
Az életünkről beszélek. Ki az a barom, aki nem lép le, noha megtehetné? Nem te sírsz folyton, hogy már nincs egyetlen barátod, mert mind elment? És abban reménykedsz, hogy mindjárt lesz „e-mail” a számítógépeden, és legalább levelezni tudsz velük, már akik odakint egyetemhez tartoznak. És te sírsz, hogy aki meg itt maradt, az tökéletesen elhülyült. És te sírsz, hogy te is el fogsz hülyülni, ha még sokáig tart… Hát nagyon sokáig fog tartani. Neked kötelességeid vannak, a családoddal szemben. Velem szemben, és a lányoddal szemben. Mennyivel rosszabb magyar az, aki valahol, akárhol, csak nem itt, túléli, mint az, aki itt rohad bele? Nem te 209vagy depressziós már évek óta, hogy mindenkiben csalódni kellett, hogy ezek mind állatok lettek? Hogy hányingered van az egésztől? Miért, nekem nincs? Én elismerem, hogy mindig ez jött elő az emberekből, amikor ilyen volt a világhelyzet, te mondod folyton, igen, így van, ez valami antropológiai szörnyűség, belénk van kódolva… de akkor mért kell meghajolnunk előtte, miért hisszük, hogy nincs menekvés? Miért biztos, hogy nincs?
Én hajolok meg? Én fogadom el? Mit csinálok én? Én milliárdod parányi része vagyok ennek a szarnak, ennek az emberiségnek, rég nem képzelek magamról többet, de annyit képzelek, hogy legalább egyetlen embert meg tudok menteni, egyetlen ártatlan kis nyomorultat, aki még garantáltan nem bűnös… Ezért rohangálok, mi ez, ha nem szembeszegülés? Mi ez, ha nem lázadás? Én hajoltam meg?
Meg akarsz menteni egy embert, és közben a saját családoddal nem törődsz. Engem meg a lányodat, minket nem kell megmenteni? Itt is bármikor kitörhet a háború, és úgy fognak mészárolni, mint Szarajevóban… de ha nem tör ki, akkor is mészárlás lesz, mindenki szétcincálja mindenki idegeit, ez folyik már most is, és lehet, hogy lassan döcögünk le a lejtőn, de biztos, hogy lefelé… Itt is Afrika lesz, Ázsia, Dél-Amerika… katonai diktatúrák fognak váltakozni átmeneti polgári diktatúrákkal… olyan békés puha diktatúra, mint a Kádár alatt, itt sokáig nem lesz még egy, arról se a Kádár tehetett, hanem véletlenül olyan volt a világhelyzet… te tudod a legjobban… és akkor ebben akarsz megrohadni, és minket is arra kényszerítesz, hogy veled rohadjunk el.
Csönd.
Nem hiszem, hogy én bárkit bármire kényszerítenék. Ki tudom számolni, hány munkaórát töltöttem el eddig azzal, hogy jugó árvát kerestem… hát nem sokat. Te azt kívánod, hogy tanúsítsam ugyanazt a szolidaritáshiányt, amelyet olyan szépen látunk működni az egész világon, és amelytől szenvedünk. Nem tudom, milyen alapon kellene elfogadnom a mások játékszabályait, holott nekem megvannak a magaméi. Ha jól emlékszem, ezért jöttél hozzám feleségül. Nem értem, 210mitől tartod tragikusnak, hogy meg akarok menteni egy árva gyereket. Mitől is? El tudnád végre magyarázni?
Mert őrület, azért, és szeretném, ha megint normális lennél. Jó, fogadjunk örökbe egy gyereket – de miért nem egy cigányt? Sok ezer árva cigány gyerek hányódik a menhelyeken, menjünk oda, válasszunk ki egyet, hozzuk haza, és vigyük ki magunkkal, ha nekem bejön ez a dolog, ez a… tranzakció.
Nekem jugó gyerek kell.
Nem veszed észre, hogy náciként gondolkodol te is?! Mennyivel rosszabb egy cigány, mint egy jugó? Milyen alapon teszel különbséget ember és ember, árva és árva között? Ha nem faji alapon?!
Csönd.
Hát igen… tényleg, miért is… Elzárja a számítógépet, amelyen már rég képernyő-pihentető program futott. Ez jó kérdés.
Csönd.
Benyúl a fridzsiderbe, kivesz egy sört. Hozhattál volna még egy-két üveggel.
Hozzál magadnak te. De inkább ne hozzál. Kezdesz nekem túl sok sört inni.
Kibontja a sört, üvegből iszik. Mért baj az? Mások kábítóznak. Te is, ezzel az amerikai álmoddal. És ha véletlenül bejön, még inkább. Ott olyan jó, azt hiszed? Sajnálom, hogy egyszer se tudtalak kivinni, amikor én mehettem… neked illúzióid vannak, az a te kábszered, fogalmad sincs, ott milyen magányos az ember, ott csak igazán, bele is pusztulnak mind, Amerikában mindenki tébolyult, mindenki, egyetlen ép elméjű emberrel nem találkoztam… Azt hiszed, az nem ugyanennek a világnak a része, az összes nyomorával?
Kérdeztem valamit, milyen alapon teszel különbséget árva meg árva között.
Én azt válaszoltam, hogy ez jó kérdés volt. Az első kérdésed időtlen idők óta. Iszik. Én is eltűnődtem rajta, képzeld. Arra jutottam, hogy elég egyszerű. Mert az a szarajevói haver felhívott. Ezért.
Kár, hogy nincs egy cigány haverod.
211Kár. De nincs. Ő hívott fel, nem más. És akkor esett le bennem a tantusz. Hogy ezt így tovább emberként nem lehet elviselni. Hogy én is mivé lettem, bámulom a szar tévét az összes égi csatornájával, és hülyülök, és már nem is vagyok ember. Racionálisan igazad van. Én is tudom. De nekem ez rögzült, és jugó árvához rögzült. És ha én most nem bírok megmenteni egy jugó árvát… az nem egyszerűen az én kudarcom… az több annál… És azt is tudom racionálisan, hogy esetleg hiába mentem meg, mert itt is lehet az, ami ott van, és megölhetik pár évvel később… de ilyen alapon operálni se érdemes senkit, dögöljön meg mindenki gyógyszer nélkül, orvosok nélkül, menjen el ukrán természetgyógyászokhoz… Nekem ez most próba. Hogy mondjam, érettségi bizonyítványt szeretnék, magamról, hogy meg tudom csinálni… és nemcsak magamról… a világ is állítson ki magáról valamilyen bizonyítványt… lehet, hogy nem én bukom meg, hanem a világ… de lássam. És ha megbukik a világ, akkor én is fel leszek mentve, és mehetek veled Amerikába háztartási alkalmazottnak. De addig nem. Akkor se, ha holnap agyonvernek véletlenül a magyar skinheadek. Kell neked egy férj, egy apa, akinek még érettségi bizonyítványa sincs? Mire értékelnéd az olyan embert? Minket az a szar, nyomasztó korszak, amelyben eddig éltünk, az a békekorszak, aminek nyilván vége van, lehet, hogy örökre, az minket elandalított és infantilizált. Kicsit későn kell felnőnünk. Az a sok förtelem, amit látunk, az attól van, hogy az emberek nem bírnak felnőni, ragaszkodnak a gyerekségükhöz, és a gyerek a legkegyetlenebb ember, az még alakoskodni se tud, a gyerek az nem az édes, bájos, pöntyögő prüntyike, a gyerek az gyilkos. De én fel akarok nőni, és én egy ilyen kis gyilkost akarok megmenteni. Az a hívás, az csak véletlenül jött, de pont beletrafált nekem… Kicsit meggyorsította. De nem csinált egyebet. Ha te ezt eleve nem érted, ha engem annyira nem ismersz, hogy tudd… ha nekem erről veled külön kell filozofálnom… akkor a mi kapcsolatunk nem is volt kapcsolat. Két infantilis idióta csinált egy 212gyereket, mert megmondták nekik, mit hova kell betolni, és ennyi volt.
Csönd.
Jó, nem mondom, hogy nem értem. Azt se mondom, hogy sért, miért nem kérdezted meg, tetszik-e nekem az a pali, akinek azt a… bartert, tranzakciót… felajánlottam. Sért, de nem mondom. De azt azért engedd meg, hogy megjegyezzem: nem egészen normális, inkább hisztérikus fajtája a felnőni akarásnak, hogy az a hívás, amely, igen, csak felgyorsította nálad, hogy az a hívás ennyire vakká tesz minden egyébre. Ugyanolyan jól látod, mint én, még beszéltünk is róla, a mások elbaszott házassága láttán, hogy beszorultunk… hogy már csak a család az az egység, ahol emberek egymással emberként viselkedhetnek… Ehhez képest mégiscsak nehezményezem, hogy csak a családoddal nem törődsz, és valami egészen elvont mentési akcióra fecsérled az energiádat. Mert fecsérled. Nekem semmi kifogásom az ellen, hogy kapjál egy érettségi bizonyítványt, amit felsőbb hatóság híján te magad állítasz ki magadról. De az nem érettségi bizonyítvány, hogy halogatsz. Sőt. Neked ez az egész árvamentési akció, amelyről réges-rég tudod, éppen úgy, mint én, hogy lehetetlen, mégis folytatod, ez neked csak arra való, hogy a döntést ne hozd meg. Az érett ember meghozza. Én kiállíthatom most rólad ezt az érettségi bizonyítványt, és nálam megbuktál. Egy véletlen telefonhívásra hárítod az egészet, és ez neked kényelmes. Mert a lényeges ügyekben erre hivatkozva nem döntesz. És amikor dönt helyetted más, én, akkor fel vagy háborodva. Mitől vagy felháborodva? Én nem nőhetek fel? És a lányod, azt hiszed, ugyanúgy nem fog felnőni, mint te? Tévedsz, a lányod már rég eldöntötte, hogy elmegy innét a francba, és nagyon meg leszel lepve, ha egy szép nap itt találod magad egyedül.
Tudod, mit, nem baj. Lehet, hogy már nem is szeretem. Addig kellett szeretnem, ameddig a rohadt isteni parancsra, a gének parancsára muszáj volt, mert kicsi volt, aranyos, védenivaló, szeretgetnivaló. Most már egy nagy ló, mit szeressek benne? Önálló, idegen ember, nem? Másik ember. 213Védje meg magát ő. És nekem nem kell idecipelnie az unokáimat, hogy babusgassam őket, a hülye nagyapjuk. Szülje meg az unokáimat, ahol akarja, és akitől akarja. Mért kéne korlátoznom a függetlenségemet, csak azért, mert van egy felnőtt lányom? Menjen isten hírével. Te is mehetsz. Elég öreg vagyok, hál’ istennek, nem kell nekem mindennap házaséletet élnem, alig várom, hogy az a csökkent ösztönzés is elmúljon végre, ami még maradt. Semmi se jó, se szép az öregségben, de hogy végre nem áll fel folyton, az azért nagy adomány.
Csönd.
Jól hallod. Jól is érted, látom a szemeden, a szemedet ismerem. Én tényleg fel vagyok lázadva, de minden ellen. Én, bogaram, a teremtés ellen vagyok fellázadva. Csodálod, ezek után? Én nemcsak az öldöklőket gyűlölöm, én a farkamat is gyűlölöm, mi a fasznak kellett egykor folyton felállnia? Hogy jövök én ahhoz, hogy legyen egy ilyenem, és az irányítsa az életemet, annak legyek kiszolgáltatva… Nincs az az állam, amely ne pont ezzel élne vissza. Tiltja, csomót köt rá, kotont húz rá, kiheréli, engedi, mindegy, ezzel él. Na ebből lett mélységesen elegem. És az a hívás, tudod, erre is ráébresztett. Mért pont azt kelljen szeretnem, aki rokon? Már Krisztus megmondta, nincs többé család, nincs többé vérségi kötelék! Ide a bökőt, hogy pontosan tudta, mit beszél. Csönd. És nehogy azt hidd, én vakon megyek, hogy nem gondolkozom. Képzeld, még szoktam. És egészen másképp kezdem látni az apámat. Azt a hülye kommunistát, azt az idióta idealistát, akinek én mindig hiába mondtam, nézzen körül, az eszméből semmi sincs megvalósítva, sőt. Most már sajnálom, hogy ilyesmivel nyaggattam. Hogy jöttem én ahhoz?! Nem tudtam semmit. Az apám, kérlek, egy mélységesen keresztény ember volt, bár maga se tudott róla. Azt hitte, istentagadó. Hülye volt. De fantasztikus ember. Ő abban hitt, amit az a szerencsétlen félnótás próféta hirdetett, Krisztus, amilyenből akkoriban tizenkettő volt Jeruzsálemben egy tucat: hogy egyenlők vagyunk, és nincsen vérség, és szeretet van. Természetesen nem vagyunk egyen214lők, és van vérség, és nincs szeretet. Ezért is kellett hirdetnie, hogy mégis. Hazudott, magyarán. De valami mélységesen emberi vágytól hajtva hazudott, és a vágy is van, legalább annyira, mint ami van. És ha én most kíváncsi lettem, mire képes a vágy, a valósággal szemben, akkor az apám példáját követem, aki nyilván az apjáét, és ez visszamegy, gondolom, az első hülye majomra, aki lemászott a fáról, hogy lumbágót és aranyeret szerezzen be magának.
Csönd.
Inkább mondanád azt, hogy már régen nem szeretsz. Az őszintébb lenne.
Csönd.
Hát, nem nagyon szeretlek. Hogy őszinte legyek. De kit szeretek én? Nem szeretek én már senkit. Ha ez megnyugtat. Elsősorban magamat nem szeretem.
Csönd.
Jó. Kérlek szépen. Ne gondold, hogy teljesen érzéketlen lettem, én csak az őrjöngést nem bírom… Felhívtam néhány gyerekmentő ügynökséget. Volt, ahol üzenetrögzítő válaszolt, magyarul és angolul, nagy lehet az amerikai kereslet, eszerint, és hogy faxoljak, vagy adjam meg a telefonszámomat. Nagyon diszkrétek. Az ilyen ügynökségek mossák tisztára az eladott gyerekeket, gondolom, mint a pénzt. Jó. De az egyik ügynökségnél elmondták, mik a feltételek. A kismama nyilatkozik még a kórházban, hogy nem kell neki a gyereke, eladja, és az ügynökség gondoskodik róla, hogy a gyereket a kórházból már az örökbefogadó vigye haza, a gyerek fél napig sincs menhelyen. Kifizet az örökbefogadó az ügynökségnek 50 000 forintot, és viheti a gyereket. Az illetékes köztársasági megbízott előtt aztán megjelennek együtt, a szülő nő meg az örökbefogadó, és nyilatkoznak. Négy–hat hét múlva a dolog jogerőre emelkedik, akkor fizeti az örökbefogadó az ügynökségnek a további háromszázezer forintot az ügyintézésért, ami, azt mondják, egyébként nagyon nehézkes. Összesen tehát 350 000.
350 000 forintot ér egy ember?
Annyit ér egy csecsemő, ha meg akarod venni. Figyelmez215tettek, hogy 45 év fölött a köztársasági megbízott akadékoskodni szokott. Mármint, ha az örökbefogadó ilyen idős. Becslésem szerint ez plusz 100 000 körül lehet a köztársasági megbízottnak, hogy eltekintsen. Úgyhogy 450 000. Ennyiért vehetsz magadnak egy csecsemőt. Nekünk van 300 000 a bankban. Nem ellenzem, hogy kölcsönkérjünk 150 000-et. Valahogy törlesztjük. Ez így biztos gyorsabb, mint végigjárni az állami hivatalokat… Ha annyira akarod, legyen egy örökbe fogadott gyerekünk 450 000-ért.
Szép.
Csönd.
Akkor most mi lesz?
Feküdj le. Én még befejezem.
Feleség kimegy, Mérnök a számítógép felé fordul.
Menekülttábor. Balra a folyosót látjuk hosszában, kőpadlóval, egy vegyes tüzelésű sparherttel, kondérban egy nő valamit főz mindvégig, olykor kavargatja. A folyosó legvégén állványon tévé, nincs bekapcsolva. Balra ajtók nyílnak, az első ajtó félig nyitva, bent a padlón szőnyegek, az az imaterem. A többi ajtó előtt cipők, csizmák. Jobbra egyetlen ajtó nyílik, és a nagy terem látható, a közönség felé eső negyedik fala nélkül, a terem a színpad kétharmadát elfoglalja, bár még nem teljes mélységben. A teremben van vagy tíz ágy, a terem közepén néhány gyerekágy meg járóka, bennük kicsinyek, némelyik ágyban több gyerek is van, különböző korúak. A terem végén, szemben, néhány ágyon öregasszonyok gubbasztanak, nemigen mozognak, van, aki alszik. Jobbra ablak vagy ablakok, valamilyen függönnyel. A mennyezetről bura nélküli égő lóg. A terem közepe táján, de jobb felé olajkályha. Baloldalt, a bejárati ajtó mellett, már a teremben, sok cipő, a bent lévők mezítláb vagy zokniban, harisnyában mászkálnak. A teremben is szedett-vedett szőnyegfélék vannak a padlón, az ágyakon takarók, azok is szedett-vedettek. De tisztaság van. Seprű, partvis a falhoz támasztva. Egy-két ormótlan szekrény, ezek némelyike térelválasztóként is funkcionál. Pár szék, azok asztalként is használatosak, rajtuk ruhák, ételek, edények. Elöl, jobboldalt, egy díványon fiatal nő fekszik a falnak fordulva, fejjel a közönség felé mindvégig, néha megmozdul, de nem szólal meg.
Jön Tanítónő és Mérnök balról.
216Tavaly még tudtuk használni a zágrábi tankönyveket, de idén megtiltották, csak a matematika- meg a fizikakönyvet használhatjuk, mást nem, mert minden egyebet bosnyákul kell tanítani.
Nekem valaki azt mondta, ez mind egyetlen nyelv…
Hát, az is. Én azt hittem, szerbül tudok, illetve azt nálunk szerbhorvátnak hívták, Zágrábban ugyanazt hívták horvátszerbnek… és én ezen a nyelven tanítom ezeket a gyerekeket… de azt kéne mondanom nekik, hogy ez a bosnyák… a zágrábi bosnyák nagykövetségen kiadtak egy ilyen szótárféle útmutatót, ott van egy ember, úgy hívják, hogy kultúrtanácsos, az állapította meg, hogy milyen szavak használhatók, és milyenek nem… melyik szó bosnyák, és melyik horvát, és melyik szerb… és nekünk ezt be kell tartanunk, mert jönnek és ellenőrzik, és aszerint adják a segélyt, mert ők is adnak valamennyit. Én itt nem azt mondom, hogy bosanski jezik, ahogy hivatalosan kéne, de azt mondhatom, hogy nas jezik, vagyis a mi nyelvünk… Így vagyunk hivatalosan is bosnyák iskola, el vagyunk ismerve exterritoriális bosnyák iskolának, és a gyerekek bizonyítványát is el fogják fogadni…
Kijön egy férfi az egyik szobából, meglátja őket.
Dobar dan.Jó napot.
Dobar dan.
Férfi bemegy egy másik szobába.
Maga honnét tud ilyen jól magyarul?
Hát mert magyar vagyok. A férjem szerb, egy barátja megsúgta neki odabentről, tűnjön el, mert hajnalban viszik katonának, úgyhogy akkor átjöttünk, és azóta itt vagyunk. Itt most már jó, szerencsénk volt… előtte hányódtunk… én szeretek tanítani, az étkezés meg van oldva, a férjem odakint dolgozik egy gazdánál… most már mi is kint lakunk, meg tudjuk fizetni…
Indulnak tovább, Tanítónő ráköszön a főző asszonyra.
Dobar dan.
Dobar dan.
Benyit a bal első ajtón. Ez itt az imádkozóterem… minden épületben van…
217Bekukkant, nem lép be, visszafordul. Sok a vallásos?
Nem sok, vannak, de nem sokan… Az ünnepet megtartják, a Ramadant, mást nemigen… páran naponta többször is mosnak lábat, de nem sokan… és nem főzünk nekik disznóhúst… Jugoszláviában sose volt kérdés a vallás… legalábbis én sose tapasztaltam… Nem tudom, mi érdekli, hova menjünk…
Hát, bárhova… Maga ismeri őket…
Itt több faluból vannak, és elég másfélék… eleinte keverték őket, de aztán falunként osztották be… a feszültségek miatt… nemrég volt önkormányzati választás, és olyanokat választottak vezetőnek, akik a legnagyobb létszámú csoportból vannak, egy faluból… azok közül is elég erőszakos fiatalokat… a többieknek ez elég rossz…
De itt csupa bosnyák van, nem?
Persze… azért is jó, hogy a férjem kint lakhat, ő szerb… és hiába katonaszökevény, aki nem akart gyilkolni, mégis szerb… Volt egy tábor, hol is, talán Lakitelken, ott keverték őket, de aztán az egész tábort fel kellett számolni, annyi volt a botrány, verekedtek, késeltek, gyanús alakok, szerbek is voltak, hencegtek, hogy sok tucat muzulmánt öltek meg… az is lehet, hogy csak úgy mondták… Szóval nem lehet keverni őket. De itt is az van előnyben, aki előbb jött, és akinek a legtöbb rokona van… a később jöttek nemigen mernek megszólalni… meg a kisebb falukból valók…
Mondja, és magyarul tanulnak?
A gyerekeknek van magyaróra… de azok hallás után is, a piacon ők tolmácsolnak a szüleiknek… az idősebbek nem akarnak megtanulni, azt jelentené, hogy itt maradnak… hogy lemondanak arról, hogy a hazájukba valaha visszamenjenek… inkább ülnek, nem csinálnak semmit… De nem tudom, mit akar megtudni…
Én se tudom pontosan… arra gondoltam, csinálok egy magánalapítványt… ami segíti őket… a gyerekeket… vannak itt árvák?
Félárvák vannak… Egészen árva nincs…
Szóval, valami magánalapítvány… biztos meg tudok nyerni más magánszemélyeket is…
218Az jó, pénz mindig kell, bár nagyon rendes a magyar Menekültügyi Hivatal… folyton próbálnak új pénzeket szerezni, és nagyon rendes emberek foglalkoznak velünk, tényleg… Meg szokott jönni külföldi adomány, a Máltai Lovagrend is szállít mindenfélét, tavaly az olaszok annyi narancsot küldtek, hogy a városban is ingyen osztogatták, a magyaroknak is…
Jön jobbról három-négy gyerek.
Dobar dan! Kako ste?Jó napot! Hogy vannak?
Dobar dan, deco… Hajde, kaži, zašto nisi bio danas u školi? Je li?Jó napot, gyerekek… Mondd hát meg, miért nem voltál ma iskolában!
Pa ne znam, ovaj, nisam mogao… zaspao sam… Hát, izé, nem tudom, nem bírtam, elaludtam…
Nemoj više, jel čuješ?Többé ne forduljon elő, érted?
Neću više… Többé nem…
Gyerekek a folyosó végén eltűnnek egy szobában.
Ezek szerint kijárhatnak a városba.
Kijárhatnak, van tábori igazolványuk, azzal bármikor kimehetnek, ha nincsenek büntetésben… este tízig kell hazajönni. Italt nem szabad behozni, persze behozzák, ruha alatt, az őr nemigen nézi, de inkább bedobják a kerítésen, aztán idebent odamennek és felszedik. És dolgozhatnak is, attól függ, mit, az órabér 50 és 100 forint között van… itt kapnak ételt, fekvőhelyet, meleget, minden szobában olajkályha van, és az olaj elegendő…
Itt kint azért elég hideg van.
Ez a folyosó, folyosóra nem jár. Szóval kapnak mindent, de pénzt nem. Illetve heti 500 forintot, de hát mi az… elmegy dohányra… Volt, aki ebből hazautazott, elvergődött a lerombolt falujába, és megint visszajött, de akkor már nem engedték be, még egyszer menedékes státust nem kaphat… Úgyhogy dolgoznak odakint.
Feketén.
Feketén. Munkavállalási engedélyt nem kapnak, csak az erdélyi magyarok, azok se mind most már… Mindenkinek megéri. Itt a polgármester is gazda, dolgoznak nála is. A rendőrök is gazdák, náluk is dolgoznak. És emiatt itt nincs ellenségeskedés, itt a magyaroknak semmi bajuk velük, nem 219úgy, mint másutt… és ezt ők is tudják, ez jó tábor, ezt tudják, mert páran más táborokat is megjártak, úgyhogy tudják.
Hogy kerülnek ide más táborból?
Az a büntetés. Ott csinál valamit, akkor ideküldik. Ha itt csinál valamit, odaküldik. Másképpen nem lehet büntetni, nem magyar állampolgárok… nem is menekültek, csak menedékesek… nem lehet bíróság elé állítani őket… visszatoloncolni se lehet… De ez elég nagy büntetés, mert az ilyet gyanakodva fogadják, kiközösítik… az nem jó. Úgyhogy tudják, ez jó tábor, és itt ebben a községben jó magyarok élnek. Majd elmondják magának is… de ez nem hízelgés… Itt a bosnyák fiúk odakint magyar lányokkal járnak, szép fiúk vannak köztük, és még ebből sincs baj, amióta itt vagyok, másfél éve, nem volt kint egyetlen verekedés se emiatt… Csak pénzük nincs nekik… Ezt hiányolják a legjobban… Ezért nincs is sok értelme az őrnek… itt bent egyetlen rendőr van… kerítés se kéne, hova jutnának pénz nélkül? Akinek volt, az rég elment nyugatra.
De azok lehúzták a rolót, például a németek, nem?
Hát, az úgy van, hogy most mennek ki a legtöbben Németországba, amióta hivatalosan nem lehet… Még innen is…
Hogyhogy?
Van egy bosnyák ember, szarajevói, aki a háború előtt nem sokkal kiment, hogy megszervezze… és megszervezte… Fejenként kétezer márka, és tényleg kiviszi őket.
De hát át kell utazniuk Ausztrián, onnét Németországba… két határ…
Megszervezte, és tényleg. Kapnak vízumot, igazit.
Akkor egy csomó osztrák meg német hivatalnok le van fizetve.
Hát, megszervezte.
De hát a németek, most olvastam, százezer náluk levő délszláv menekültet azonnal visszatoloncolnak, és olyan városokba meg falvakba, amelyek teljesen szét vannak lőve, arra hivatkozva, hogy ott már nem folyik háború.
Hát igen.
220Akkor ez a derék bosnyák Wallenberg megfeji az osztrák meg a német kollégáival ezeket a szerencsétleneket, anélkül, hogy garantálná, hogy majd nem küldik őket vissza oda, ahol még rosszabb, mint ebben a táborban… és akkor megint összekaparják a fejenként kétezer márkát, és megint kiviszik őket, ismét elszedve az utolsó márkájukat is…
Csönd.
Ügyes.
Biztos van, aki el tudja intézni, hogy mégis kint maradjon… családegyesítés, az szokott lenni…
Csönd.
Akik Bicskére kerültek, azoknak szerencséjük volt, azok mind kimehettek Kanadába, fizetniük se kellett. De többet Kanada nem vesz fel, megmondták.
Csönd.
Talán menjünk be ebbe a szobába, ez nagyobb, mint a többi, többekkel beszélhet… Itt a régiek vannak… az újakhoz nem érdemes bemenni, azok még félnek, nem beszélnek.
Benyitnak az ajtón.
Dobar dan želim!Jó napot kívánok!
Dobar dan.Jó napot!
Ovaj gospodin ovde hoće da vam pomogne, on će stvoriti jednu privatnu zadužbinu…Ez az úr szeretne segíteni maguknak, alapítani fog egy magánegyletet…
Šta je to? Zaklada?Micsodát? Egy egyesületet?
Ne znam, kako se to kaže na našem jeziku…Nem tudom, hogy is mondják ezt a mi nyelvünkön…
Mi a probléma?
Alapítvány… hogy hogy mondják…
Foundation… fund…
Fond, fond! Privatni fond!Alapítvány. Magánalapítvány.
E, tako je. Privatni fond. Pa zato je došao da vas pita šta bi trebalo… ovaj… kako bi mogao najbolje da potroši…Igen, ez az. Magánalapítvány. Ezért is jött ide, hogy megkérdezze maguktól, mit is kellene tennie… hogy mire fordítsa a pénzt…
Hát ez szép tőle, hogy ő maga is, egy magánember, segíteni akar… Jöjjön, üljön le…
Mérnök és Tolmácsnő leveszik a cipőjüket, leülnek egy-egy székre, amit gyorsan szabaddá tesznek a számukra.
Kérnek kávét? Biztos kérnek kávét.
221Nem, nem, köszönöm, semmit se kérek…
De mégis, szívesen, mi itt törökösen isszuk, magunk daráljuk…
Köszönöm, nem…
Főzzetek, asszonyok… Dohányzik?
Igen… Előhúzza, kölcsönös kínálgatás, rágyújtanak. Nem tudom, a gyerekek…
A gyerekek. Mind dohányozni fog úgyis, nem árt, ha korán hozzászoknak. Nevetés. A nagyapám száz évet élt, végig dohányzott.
Honnan van kávéjuk?
Adnak a magyarok… a Vöröskereszt is…
Segít a Vöröskereszt, levelezni is úgy lehet, a Vöröskereszttel…
Az az asszony ott, ő fél évig nem tudta, mi lett a fiával… táborban volt… nem tudta, él-e, hal-e… és akkor jött tőle levél, a táborból…
Amíg én is el nem jöttem, én jártam abban a táborban… beszéltem vele a kerítésen át, fizettem érte… De hogy menekülnöm kellett, hát nem tudtam… Sír. Hogy megölték-e már… De kiengedték… és megnősült… megnősült a fiam… elvett egy lányt a szomszéd faluból… ott találkoztak, Tuzlában… és én nem lehettem ott az esküvőjén… Sír.
Olyan is van, hogy kiengedik… van minden… tőlünk a faluból elvittek egy szerb gyereket, elbújt, nem akart bevonulni… jöttek, megtalálták… mondták, viszik katonának, nem baj, hogy katonaszökevény, viszik… és elvitték a falu határáig, és ott homlokon lőtték… sokan látták… gyilkolják a magukéit is…
Azok a hegyekből jönnek, rabolnak, gyilkolnak, aztán mennek vissza… a nők füléből kitépik a fülbevalót, a gyűrűt az ujjal együtt levágják…
Van, aki segít, pedig szerb, és mégis… néha ingyen is… de általában pénzért…
Pénzért igen…
Fejenként 800 márka, annyit kell fizetni… a gyerekek után is annyi… és akkor jönnek, és átvisznek a vonalakon… 222folyón is átvisznek tutajjal, csónakkal, megvannak az embereik, akik tovább visznek…
Nyolcszáz márka?
Annyi.
Nyolcszor hat az negyvennyolc… Negyvennyolcezer… Nekem egy csecsemő négyszázötvenezerbe kerülne… Ezek szerint Kelet-Európában egy ember nem egészen félmillió forintot ér… Maguknál, a Balkánon, a tizedét… 800 márkát… Nem sok…
Nem értem, mi kerül önnek ennyibe?
A jobb élet reménye meg 2000 márka… az élet maga olcsóbb, mint a jobb élet esélye… érdekes… És nem csapják be a menekülőket?
Nem csapják be… a végén kell fizetni…
De hát ha az elején elvennék a pénzt, és a sorsukra hagynák magukat…
Nem éri meg nekik, mert akkor ennek híre megy… a falvakban híre megy mindennek… Jobb nekik, ha a pénzért meg is csinálják…
De hát ezt a szerb katonák is tudják, nem?
Tudják, ők is kapnak belőle…
Akinek tehát pénze van, megmenekülhet, csak az nem, akinek nincsen.
Ezért van az egész.
Mi úgy menekültünk meg, hogy fizettünk, mert átvitt, és gyalogoltunk, de egy szerb csapatba botlottunk… és a kapitány azt mondta, megölhetnélek, de nekem mindegy, éltek-e, haltok-e, elvette minden értékünket, minden pénzünket, adott két nejlonszatyrot, abba tett valami ételt, azt mondta, eredjetek a senkiföldjére, ott azon az úton menjetek végig, azt lövik a mieink is, meg lövik a horvátok is, meg lövik a muzulmánok is, ha megússzátok, éljetek… És én rohantam a gyerekekkel… A férjemet akkor már két hónapja főbe lőtték az udvaron, látták a gyerekek is… Mi rohantunk…
Egy lelőtt civilért egy sznajper kap 300 márkát…
Hol van az már, 500 márkát kap!
223Ehhez az kéne, hogy a lövész mellett álljon egy másik távcsővel, aki igazolja… Nem szeretnek azok fizetni…
Mért, azoknál nem elképzelhető?
Akkor is… nincsenek annyian…
Jó, azt is mondják, nem is kapnak lóvét, kedvtelésből ölnek…
Nem lehettem ott a fiam esküvőjén, Tuzlában… Azt írta a fiam, túl sok lett a menekült, és ha még több lesz, éhen halnak… mert blokád alatt vannak ők is… Nekem nagy családom volt, húszan voltunk, és csak a fiam maradt, és nem lehettem ott az esküvőjén…
Tuzlában vegyesen vannak, ott vannak szerbek is… meg ott van a vegyiüzem… azt nem merik felrobbantani, mert akkor ott mindenki meghal… akkor mi is meghalunk itt, elhozza idáig a szél… de vannak bent szerbek is, ezért nem merik… Körülvették a vasúton vagonokkal a várost, a vagonokban is gáz van, így védekeznek, ha meglövik, beledöglenek…
Én a gyerekekkel meg az unokákkal elmenekültem Szlovéniába, mert megüzenték, ha másnap ott találnak a házban, szép nagy, gazdag házunk volt, jaj nekünk. Szlovéniából eljutottunk Prágába, ott is van egy tábor, a várost nem láttuk, de azt mondták, az már Prága. Nem engedtek ki. Ott nekünk nagyon rossz volt minden, akkor onnan megszöktünk, ezt is akarták, és visszamentünk a tengerpartra, Szlovéniába… A magyarok átengedtek… Végig gyalogoltunk… sok napon át… a gyerekekkel, az unokákkal… De nem volt pénzünk semmi, se rokonunk, és azt gondoltuk, Prágában mégis adtak enni, ha rosszat is, úgyhogy megint elmentünk Prágába… de ott már nem engedtek be, mert mi ott már voltunk egyszer… átadtak a magyaroknak, azok meg idehoztak, most itt vagyunk… Itt jó… nem tudják a magyarok, milyen jó nekik, akkor fogják megtudni, amikor őket is elűzik a házukból, és földönfutók lesznek, addig nem fogják tudni, mi se tudtuk.
Nem tudtuk. Most már tudjuk.
Az egész világ tudni fogja. Nem akarják tudni, de fogják tudni. Ha majd az oroszok is rákezdik, meg az ukránok… 224az lesz az igazi… akkor majd Európa is megtudja… mert ilyenek a szlávok, mint mi, gyilkolják egymást semmiért, most a világ nem akarja tudni, mi van minálunk, de majd látni fogják, eléri őket is hamar.
Itt nagyon rendes magyarok élnek, én nem is akarom nekik mondani… Én voltam másik táborban is, tévedésből, keletebbre, és kijártunk a gazdákhoz dolgozni ott is… ott nekünk nem adtak 50 forintot meg 100 forintot óránként… ételt adtak… valami használt ruhát adtak… de csak nekünk, muzulmánoknak… mert dolgoztak náluk magyarok, odaátról, Romániából, akik nem a táborban laktak, azoknak nem adtak egy fillért se, de ruhát se ám, csak ételt adtak nekik, meg fészerben alhattak, vagy az istállóban, vagy, láttam, a disznóólban, fóliával a fejük felett, a disznók között… pedig nem is cigányok voltak… és mint a rabszolgákat, dolgoztatták őket, magyarok a magyarokat… mert olyan magyar gazdák vannak arrafele. De itt rendesek a gazdák.
Csak pénzt nem adnak. Nem mehetünk el sehova. Megnézném Budapestet, mondják, szép város. És sose fogom látni, pedig ennek az országnak a fővárosa.
A gyerekeket fél éve felvittük két napra.
A gyerekeim látták, én sose fogom látni. A gyerekeim mondták, milyen szép város.
Szarajevó is szép város volt.
Szép város volt.
Én szarajevói vagyok, a háború tizenkettedik napján jöttem ki a férjemmel meg a kétéves gyerekemmel, még nem tudott beszélni, eljutottunk a palicsi táborba…
Az borzasztó hely volt, a palicsi tábor, ott direkt hatalmas sátrakban lakattak minket, de nem volt semmi a földön, és befújt a szél, beömlött az eső… és mindennap disznóhús volt, röhögtek az őrök, mi nem ettük… direkt szalonna volt… sütötték az őrök nyílt tűzön… mi csak a kenyeret ettük… de vékony volt a kenyér…
Palicson vékony a kenyér.
A palicsi tábor egy kínszenvedés volt, direkt csinálták, meneküljünk tovább, Magyarországra… adtak nekünk kék 225útlevelet, egy hónapra, három hónapra, menjetek Isten hírivel, többet ilyen útlevelet nem kaptunk, nem kaptak, meg voltak egyezve a magyarokkal már akkor, hogy a magyarok átvesznek, ha ők elüldöznek… De aki a magyaroknak azt mondta, hogy tovább akar menni, Ausztriába, Németországba, azt visszaküldték… Csak azt engedték be, aki azt mondta, itt akar menedékes lenni… Aki nem tudta ezt, azt visszavitték, hallottam, az már Palicson se maradhatott, ki tudja, élnek-e még.
Ott voltunk a palicsi táborban, aztán Horgosnál átjöttünk, ott voltunk Horgoson, és akkor a férjem azt mondta, hogy visszamegy.
Hova?
Szarajevóba. Mert nagy a családja, és csak ő jött el, és azt nem lehet, hogy az egész családja ott van, csak ő nincs ott. És fogta a gyerekemet, és visszamentek Szarajevóba. De énnekem rajtuk kívül nem volt családom Szarajevóban… Én idekerültem… mert ha egyszer mégis sikerül kijönniük, legyen kihez, családegyesítés címén… én egyetemet végeztem, művészettörténész vagyok, olvasok angolul, németül, olaszul, nem szakma, nem kell senkinek… Néha beszélünk telefonon, nehéz, de lehet, Zágrábon keresztül, sőt néha még Belgrádon keresztül is, mindig azt mondják, jól vannak… a lányom már beszél, de azt nem bírja mondani, hogy mama, nincs neki ott mamája… van egy cicája, arról mesél…
A macska, a kutya, a növény a legfontosabb, csak hogy legyen…
Még él, van ott még 800 ezer gyerek, a negyede sebesült, a többit megölték… Azt mondja a férjem, Mostarban sokkal rosszabb, mint Szarajevóban, ott hónapok óta tényleg a föld alatt él mindenki, mint a patkányok, és azt is mondta, ő különben irodalomtörténész, hogy ha azt hallaná, hogy lebombázták a Louvre-t, most már vállat se vonna… azt mondják, jól vannak, és nem tudom, mikor halnak éhen, ha nem lövik le őket… én meg itt vagyok.
Meg kell nekik mondani telefonon, ha meghalnak, ne en226gedjék, hogy fából legyen a sír fölöttük, azt el fogják tüzelni, és nyomuk se marad, hanem kőből, kőre írják a nevüket, hogy megmaradjanak… Ami fa, azt mind eltüzelik.
A szegényeknek jó, akik sose dolgoztak, azokat nem bántják, nincs mit elvenni tőlük. Néha lelövik azokat is, de ritkán. Aki dolgozott, akinek vagyona lett, azt leölik. Jönnek és leölik. És kirabolják a házat, és aztán felgyújtják.
Nem szabad a szobában maradni, annak csak egy fala van, hanem a kamrában, az előszobában, gellert kap a srapnel, elgyengül, a második falon már nem hatol át…
A vezérek, a népvezetők, azok mind bűnözők. A legnagyobb bűnözők. Azok közül Tito alatt sokan börtönben is ültek, sikkasztottak, raboltak, és most pártvezérek. Máshol is így van, Amerikában is így van. És nemcsak a szerbeknél van így. Az a kérdés, hogy lehet korlátozni a hatalmukat. Ez a kérdés. Amerikában is bűnözők, de nem lehet mindent. Ahol nem lehet mindent, ott van a szabadság. De azért ott is bűnözők.
A szerbek tényleg azt hiszik, hogy az egész világ üldözi őket… erről szentül meg vannak győződve… egyedül a világ ellen… holott minket üldöz az egész világ, minket ölnek, és nekünk nincs fegyverünk… és hagyják… A nyugatiak, látjuk mi ezt, hergelik Izetbegovićot, hogy mi csak harcoljunk, majd ők segítenek… Izetbegović, az elnökünk, bízik bennük, besoroz boldog-boldogtalant ő is, mint amazok, és akkor a nyugatiak cserben hagyják, mi beledöglünk, ez így megy két éve…
Mi akkor tudtuk meg, hogy menni kell, mert nálunk béke volt, sose bántották egymást szerbek, muzulmánok, horvátok, nem is lehet szétválasztani, rég vegyesen házasodtunk, hogy megjelent az a Radovan, a költő, és azt mondta, a békéről akar tárgyalni, másnap eljöttünk, és aztán itt tudtuk meg, hogy minden rokonunkat leölték harmadnapon, lemészárolták…
Kamrába, előszobába kell rejtőzni, a szobának csak egy fala van…
Ez tervszerűen folyt, évek óta, még megvolt a jugoszláv 227néphadsereg, még senki arról nem beszélt, hogy szét kéne darabolni az országot, de már létrehozták a szabadcsapatokat, felfegyverezték őket, kiképezték őket, az egészet fölülről csinálták, a nép erről nem tudott semmit, nem akarta, a nép még ma se hiszi el…
Olyan is volt, hogy a jugoszláv néphadsereg kisebbséget védett, muzulmánt, horvátot… ritkán, de volt… olyan is volt, hogy szerb, de átállt, és harcol a szerbek ellen.
Van minden. Jönnek, betörnek a házba, törnek-zúznak, és nem bírják bekapcsolni a tévét, hegyi emberek.
Jön két nő kávéval, egy harmadik asztalon lerakják, töltenek, más asszonyok közben a gyerekeket csitítják, férfiak jönnek be, leveszik a cipőjüket, csizmájukat, leülnek a szőnyegekre törökülésbe; a gyerekekkel való foglalatosság az egész jelenet alatt folyik.
Néha beszélünk telefonon, azt mondják, jól vannak, és nem tudom, mikor halnak éhen, mikor fagy meg a lányom, aki nem bírja azt mondani, hogy mama… én meg itt nézem a tévét, szoktuk nézni a tévét, a képeket hazulról… mutattak nemrég filmeket Szarajevóból, itt a magyar tévén, csupa rom… és énekelt egy muzulmán fiú, egy beaténekes, és a legszebb verset énekelte, amit nálunk megírtak… „Ostajte ovdje, sunce tudjeg neba / neče vas grijat, ko što ovo grije, / grki su tamo zalogaji hljeba, / gdje svoga nema i brata nije…” Sír, csönd.
Ezt egy Aleksa Šantić nevű költő írta, még az első világháború alatt… amikor sokan menekültek. Magyarul úgy lehetne, hogy „Maradjatok itt, idegen ég napja / nem fog úgy melengetni / mint ez a mi napunk, / keserű az idegenben minden falat kenyér, / ahol nincsen rokon, / ahol nincsen testvér…”
És énekelte ezt a gyönyörű verset az a rossz arcú, hímnős beaténekes, és közben lobogtattak zászlókat, mifenéket, egy soviniszta uszítást csinált az én szarajevói kormányom ebből a gyönyörű versből, ebből a tiszta versből, egy toborzót… én tudom, hogy minket, muzulmánokat gyilkolnak ebben a háborúban a leginkább, de az borzalmas, hogy erre mi, muzulmánok egy uszító és hamis slágert faragunk ebből a 228gyönyörű és tiszta versből… Ahogy már két-három éve a horvátok is, láttuk a tévén, a legszebb műveiket kihasználva csinálták… és nem a horvátok kezdték, és mégis, ők is…
Csönd.
Néztük itt a folyosón a magyar tévét, most január elején, este, volt egy ilyen nemzetközi hangverseny Szarajevó javára… a Marika fordította nekünk, mit mondtak azok az amerikai, svéd meg mit tudom én, milyen jótékonykodó emberek… főleg egy amerikai nő volt, az fecsegett fél órát… csillogó fogsora volt neki, mutogatta, műfogsor, ott mindenkinek az van, műfogsora… népszerűsítette magát, azzal, hogy a mieink ott döglenek éhen, ott gyilkolják őket halomra, és az ENSZ nem csinál semmit… mi itt a magyar állam jótékonyságából élünk, és hálásak is vagyunk, meg maga is, segíteni akar, és azt is köszönjük szépen… de nekünk volt szakmánk, mi dolgoztunk, mi emberhez méltó életet éltünk, és a gyerekeinket iskoláztattuk, mi nem voltunk rosszabbak, mint bárki a világon, mint a nyugatiak… nekünk is volt hazánk… és akkor mondják azokat a kegyes szövegeket a tévében, és attól a mi szenvedésünk is giccsé válik, tetszik érteni…
Biztosan életveszélyben forgatnak azok a szarajevói filmesek, akiknek láttuk a filmjeit a tévében… de amióta Šantić versét slágerré tették, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy azok is a halottakon és a majdani halottakon élősködnek, ezekből a filmekből fognak meggazdagodni, hacsak le nem ölik őket is… Nekem van a legkevesebb jogom, hogy ezt érezzem, én itt biztonságban vagyok, hozzájuk képest, és mégis… minden szennyes, ami ehhez a háborúhoz kapcsolódik, a segélyszállítások is szennyesek, a nemzetközi szolidaritási koncert is szennyes, amit biztos nagyobbrészt jóakaratú emberek szerveztek… de az is szennyes… Nekünk itt van tábori igazolványunk… mennyivel jobb ez, mint egy konclágerban?! Nem a bőrünkbe égették bele a számunkat… és nem hajtanak ki munkára, és hagynak élni, és ez maguknak, a maga államának egy csomó pénzébe kerül… és ezért köszönet jár… de azért ez egy koncláger, minden jótékonysági hangversennyel együtt…
229Nem vagyunk mi bűntelenek. Bűnösök vagyunk mi is. Van egy nagy szerb író, végigitta az életét, kocsmákban élt, egy garabonciás volt, a múlt század közepén, nem volt neki családja, nem volt neki jövedelme, olyan szegény volt, mint mi vagyunk, de ő írta meg a legszebb verseket, meg novellákat írt, és írt két csodálatos drámát…
Đura Jakšić?
Đura Jakšić. Neki az egyik darabjában van egy jelenet. Megy föl Belgrádba egy asszony, akinek a fiát a törökök valamiért elfogták, és fogva tartják, megy föl az asszony, hogy könyörögjön a pasának, engedje szabadon. De a fia már fel van akasztva, és ezt az őrök tudják, amikor az asszony hozzájuk megy, és bebocsáttatást kér. És megtréfálják az asszonyt, és úgy tesznek, mintha a fia még nem lenne felakasztva. Viccelnek vele. És az asszony minden sértést elvisel, mert még azt hiszi, a fiát meg tudja menteni, és fizeti nekik a baksist, hogy a pasa elé bocsássák. Ezek törökök, ezek az őrök. És én most azt mondom, hogy mi ilyenek vagyunk. Nem a vallásunk ilyen, én nem vagyok vallásos, de az iszlám az szép vallás, akár a keresztény meg a zsidó, pont olyan, nem is különbözik igazából azoktól semmiben, de mégis van olyan, hogy török lélek, és ez van bennünk, szlávokban. Ez a kegyetlenség, aminek semmi értelme és célja nincs. Ez a tatár-szláv fasizmus, ezt a világ nem érti, ez nem olyan, mint a németeké, ott a gyárak működtek, az racionálisan meg volt szervezve, de ez csak úgy van, ez csak rombol, Dubrovnikot, Adria-vezetéket, akármit, ha nekünk rossz, dögöljön bele más is, az egész világ, és ha az oroszok is idáig jutnak, fel is fogják robbantani a világot. Olvassa el ezt a drámát, megéri.
Úgy tudom, nincs magyarra fordítva.
Hát fordítsa le nekik, Marika. Valahogy meg kellene tudniuk, mi vár rájuk is.
Csönd, csak a gyerekekkel kell bajlódni. Kávéznak, cigarettáznak.
És az ellátás itt milyen?
Jó. Ma is mi volt, zöldségleves, tarhonya, marhapörkölt, és mindenki vehet még egyszer. Semmi panaszunk nem lehet. 230Nagyon jól tart minket a magyar állam. És mi azt is tudjuk, hogy itt is vannak munkanélküliek, egyre többen, és mégis ellátnak minket is. Úgyhogy nagyon hálásan köszönjük a jóságukat.
Én nem hivatalos szervtől jöttem, én magánember vagyok, aki segíteni szeretne, ahogy tud…
Higgyék el, tényleg nem hivataltól jött az úr, igazat mond…
Mi a hivatali embereknek örülünk, szokott jönni az a hölgy, nagyon kedves az is…
A Menekültügyi Hivatalból, tényleg nagyon segítőkész…
És szeretné, ha a gyerekeink szakmát tanulhatnának, csak még nincs rá elég pénz, és itt a községben nincs elég iparos, aki tudná képezni a gyerekeinket, de a jószándék megvan…
Mi ezt tudjuk, és ha egyszer hazakerülünk, hírét fogjuk vinni.
És ő, ő kicsoda? A falnál fekvő nőre mutat.
Nemrég jött, leölték az egész családját, tizennyolc embert, még nem bír beszélni, eleinte így van.
Feláll. Hát köszönöm szépen a vendéglátást, a beszélgetést…
Köszönjük a látogatást. Jöjjön máskor is.
Mérnök és Tanítónő a cipőjét húzza fel.
Doviđenja.Viszontlátásra.
Doviđenja. Hajde, zdravo. Prijatno. Sve najlepše.Viszontlátásra. Szervusz. Minden jót.
Mérnök és Tanítónő kimegy. A folyosón a nő a sparherten még mindig főz valamit a kondérban. Gyerekek szaladgálnak.
A tábor udvara, az épületeken kívül. Most már a teljes színpad látszik. A festett háttéren felhős ég. Tipikusan alföldi laposság. A színpad mélyén szögesdróttal ellátott kerítés húzódik végig balról jobbra. Az udvaron hóval kevert sár. Pár üres hordóféle, felismerhetetlen szerszámok, talán ócska talicska, kicsorbult lapátok. Késő délután, az ég magas és felhős. Szürkeség. Hátul, a kerítésen túl ócska kis teherautó pöfög be, és elakad a sárban. A vezetője kiszáll, káromkodik, deszkafélét kerít, az első kerekek alá 231szuszakolja. Visszamászik a vezetőfülkébe, indít, a kocsi nem mely tovább, kiszáll, megint a deszkákkal bajlódik, ezt a jelenet alatt jó párszor megcsinálja. Jobbról gyerekek rohannak be kiabálva, kergetőznek, kiszaladnak jobb hátul, a kerítésen belül. Jön Mérnök és Tanítónő.
Nem tudom, sikerült-e…
Persze, most már világosabb… Csak nem tudom, mennyi pénzt tudok összegyűjteni, ide minden pénz kevés lenne…
Ad az ENSZ is… nem annyira a pénz, ahogy én látom… A Menekültügyben azt szeretnék, ha több tábor létesülne, több város mellett, és kellene is… ki fog törni a szerb–albán háború, jó lenne, ha nem, de hát… és ők arra is kell, hogy számítsanak, hogy egyszer az ukránok, az oroszok is… pontosan tudják, hogy a nyugatiak itt akarják tartani a keleti meg a balkáni menekülteket, nehogy hozzájuk elérjenek… ezért valamennyi pénzt fognak is áldozni, de hát nem annyit… De mégse pénzkérdés… Nemsokára választások lesznek itt, a mostani kormány ezzel már nem tud foglalkozni, a következőnek egy csomó más baja lesz, legközelebb két év múlva tárgyalhatnak erről, addigra meg ki tudja, mi lesz már… persze ha, mondjuk, a maga alapítványa a gyerekek tanulásához hozzáadna valamit… egy-két vállalkozónak, hogy megérje nekik, hogy felvegyék, tanítsák őket szakmára… mert most a magyar törvények nem jók, erre vonatkozólag… semmiféle adókedvezményt nem kapnak…
Ez jó ötlet, köszönöm.
De a lényegen ez sajnos…
Kis csönd.
Van olyan az én szakmámban, hogy valakik kitalálnak egy számítógépes vírust, amely megbénítja a programok működését, ezt a vírust elterjesztik, közben persze megvan már nekik az ellenszere is, együtt a vírussal, és amikor a baj már eléggé elterjedt, akkor jó pénzért eladják a vírusölő programjukat. Úgy látom, ez a politikában is így működik, csak a vírusölő program nem elég jó.
Hát lehet, ehhez nem értek.
Ilyen volt a Marshall-terv is… Amit annyira szorgalmaznak 232egyesek, Kelet-Európa megmentésére… Csak azt felejtik el, hogy azt totálisan lerombolt gazdaságokban vezették be, és például ahol volt normális, működő gazdaság, ott szándékosan tönkretették, hogy jöhessenek a megmentő Marshall-segéllyel…
Nem tudom, én úgynevezett bosnyák nyelvet és történelmet tanítok… Otthon magyart taníthattam, arról van diplomám…
Jobb hátul megjelenik két fiatal, gyanús alak, beszélgetnek, észreveszik őket, megállnak, majd lassan visszamennek jobbra, és eltűnnek.
Látta őket? Ők az új önkormányzati vezetők. Fiatalok, erőszakosak… Mindenki fél tőlük, még a tulajdon falujukból jöttek is félnek… hát még a többi faluból… Az a lány, a művészettörténész Szarajevóból, nem is értem, hogyhogy ennyit beszélt, sose mond semmit, csak hallgat, mert ő egyedül van Szarajevóból, ő van itt a legrosszabb helyzetben, senkihez se fordulhat…
Csönd.
Vannak emberek, akik néha a vállukra veszik a világot… Atlaszként… Ebben az országban is ez van, egyesek még a vállukra veszik az intézményeket, megpróbálják fenntartani a régi, normális működést… és beleszakadnak, mert az emberek meg vannak veszve … az egész világ meg van veszve.
Csönd. A kerítésen túl, a teherautó mellett feltűnnek páran, üvegeket hajigálnak be a kerítésen, majd elsietnek jobbra. A sofőr megint túráztatja a motort.
A legrosszabb, hogy ülnek, fekszenek, nem csinálnak semmit. Abba menekülnek, hogy még hazatérhetnek, van, aki már két éve így süpped, közben otthon mindenkijét megölték, az anyját, a lányát megerőszakolták, a házát lerombolták, vagy más költözött bele, és lassan meghalnak, meg akarnak halni. És ez itt tényleg jó tábor, mert van ennél sokkal nagyobb és sokkal rosszabb is, ahol a magyarok sem nézik jó szemmel, ott nem egy rendőr van, hanem rendőrök tucatjai, ott vernek is a rendőrök, gumibottal, husánggal, és 233igazuk van, védik magukat, ott a menekültek a kinti magyarokkal verekednek… lehet, hogy az mégis jobb nekik, valamiért harcolniuk kell… az sok mindent elfeledtet… Én nem akarok hazamenni, onnét a magyarokat úgyis el fogják űzni, azt látom, hogy a magyar kormány most megpróbál a szerbekkel kiegyezni, de hát hosszú távon ez úgyse… és közben a férjem vissza akar menni, amint lehet, pedig tud magyarul, mint maga vagy én, de mégis úgy gondolja, hogy ő szerb, neki ott van a hazája… sose ment neki jól, lehet, hogy itt jobban menne, de neki az a hazája… Nem is értem, minek van hazája az embernek. Ezt kéne valahogy megszüntetni. Mért kell, hogy hazánk legyen? Mire jó az? Csak baj meg szenvedés. Lehet, ha ez a háború egyszer véget ér, akkor el kell válnom a férjemtől, ha szeretni fogom még addig, akkor is, mert én oda minek menjek vissza? És akkor velem mi lesz? Most jó, fedél van a fejünk fölött, nekem munkám is van, szeretem, nem minden vajdasági magyar járt ilyen jól, mint én, én nem panaszként mondom… Ha nem sértem meg, magának mi a szakmája?
Mérnök vagyok, meg számítástechnikával bíbelődöm, az olyan modern dolog… már amennyire itt lehet…
Akkor magának jó. És maga itt született, magának természetes, hogy van hazája. De nekem hol van a hazám? Megszeretek itt egy csomó embert, egy rakás gyereket… azok is engem… aztán jön egy szellő, ki tudja, hova repíti őket… elfelejtenek. Én, a vajdasági kisebbségi magyar tanítottam nekik az anyanyelvüket, amit fene tudja, hogy is hívnak… a történelmüket, az irodalmukat… és elfelejtik. Engem is… meg ha ki tudnak jutni Nyugatra, elfelejtik még az anyanyelvüket is… Nem kéne, hogy hazája meg anyanyelve legyen az embernek. Ezt kéne valahogy megszüntetni. De ezt pénzzel, segéllyel, alapítvánnyal nem lehet.
Pár alak megjelenik hátul a kerítésnél, összeszedik az üvegeket, eltűnnek jobbra.
Nem is tudom, fölmerült bennem, hogy mi lenne, ha elmennék szociális gondozónak… vagy valami ilyesminek… 234vannak menhelyek, ahol magyar hajléktalanok vannak… valahogy segíteni… vagy egy pont ilyen táborban, például…
Csönd.
A mérnök úrnak van szakmája, és azt hiszem, jobb, ha valaki a szakmájában dolgozhat, amíg teheti… Csönd. Az a furcsa, hogy amióta ez van… azóta én rengeteg jó emberrel találkoztam, még odaát is, akik megsúgták, miket terveznek ellenünk… sok jó szerb van ám… jólelkűek, vendégszeretőek lennének amúgy… itt meg pláne… jöttek ide nagykövetek, lelkészek, hoztak takarókat, élelmiszert, pénzt, mindent… és azt nem lehet megérteni, hogy ha ennyi rendes ember van a világon, hogyhogy mégis a szemét emberek kezében van a fegyver. A mérnök úr se fegyverrel jött… a mérnök úr se úgy néz ki, mint egy kábítószer-kereskedő… mert abból is van itt jó néhány… átmegy ezen a táboron is minden… és ezeknek az embereknek a többsége soha nem ártott senkinek, és mégis itt vannak, és lehet, hogy itt is fognak meghalni… kevesen haltak meg eddig, de egyre többen fognak… mi van bennünk, amitől ez ilyen?
Isten tudja. Nem vagyok vallásos. Ha vallásos lennék, arra tippelnék, hogy a Teremtő belátta, tévedett, rossz anyagból csinálta az embert, magának megölni nincs szíve, hát rábízza.
Gyerekek futnak be, futball-labdával, focizva jobbra kiszaladnak.
Köszönöm a segítségét, a tolmácsolást…
Viszontlátásra. A kocsijáig kikísérem.
Köszönöm, kitalálok egyedül.
Kétfelé elmennek. A teherautó végre elindul, kipöfög jobbra.
235Balra elöl az étkező, miközben az üres tábort is látjuk, emberek nélkül, a szögesdrótos kerítéssel, a magas, felhős éggel a háttérben. Az étkezőből hiányzik a fridzsider, a munkaasztal, a faliszekrény, csak a mosogató és az étkezőasztal van bent, a rendes lámpa helyett egyetlen csupasz égő lóg le, az asztal mellől eltűntek a székek, egyetlen kivételével. Az étkezőasztalon a számítógép. Jön balról Mérnök, belép, felgyújtja a villanyt, automatikusan a fridzsiderbe nyúlna sörért, de nincs fridzsider, megáll, körülnéz. Áll. Az étkezőasztalon észrevesz egy cédulát felveszi, elolvassa. Leül az egyetlen székre. A szünetekben egyre erősebben hallatszó ágyúzás most erősen hangzik. Mérnök bekapcsolja a számítógépet, végigfut a program, DOS-tól NC-ig, Mérnök beütögeti a Windowst, majd kettőt kattint a játékprogramra, előhívja a Tetriszt, hetes fokozatra állítja, és játszani kezd. A képernyő a közönség felé van fordítva, Mérnök a közönségnek háttal játszik. A kerítésen belül és a kerítésen kívül pár alak megjelenik, valamit átdugdosnak egymásnak, majd eltűnnek jobbra. A Mérnök kitartóan tetriszezik. Ágyúszó gurul.
Sötét.
236A királyi palota. Nagy tömeg, amely a háttérben áll sötétben. Kórus énekel. Éppen megkoronázzák Kálmán királyt, aki púpos, szőrös, randa, sántít, és ha izgalomba jön, dadog. Szertartás. Kórus befejezi, püspök olajjal megkeni Kálmánt, és fejére helyezi a koronát. Urak a trón körül, sötétben. Kálmán az előkelőségek első sorában álló Álmoshoz siet, aki magas, jóképű dalia, és magával húzza előre. Zúgás, összesugdosás.
Édes öcsém, Álmos herceg! az uralkodásra a valóban rátermett te vagy. Az Úristen kegyetlen tréfája, hogy én vagyok a báty, és te vagy az öcs. Én a királykodás elől elfutottam Lengyelhonba, hogy nagybátyánk, László király téged jelöljön meg utódaként. Ő erre hajlott volna…
Csakhogy én arra kértem, az ősi törvényt ne bontsa meg, továbbra is a legidősebb Árpád-házi férfi legyen a király utóda a trónon.
Így történt. És jöttek hozzám sokan a magyari urak közül, hogy téged akkor sem fogadnak el királynak, ha én akarom, és engem akarnak királynak, ha én nem akarom is. Én püspök voltam, és szerzetbe vonultam volna szívem szerint, hogy a könyvek olvastán mélán tűnődjem egész életemben, de nem adta meg az Úr. Így lettem király.
Hála legyen érte Istennek.
Én most szentül fogadom, hogy téged soha semmiben gátolni nem foglak, édes öcsém; László királytól megkaptad Horvátországot, téged mint horvát királyt megerősítelek; néked adom tehát Magyarhon harmadát, hogy ott uralkodj kedvedre, és semmi erő engem arra rá nem fog venni, hogy bármikor, bármiben ellened forduljak. Isten engem úgy segéljen.
Én köszönettel veszem, és ígérem, hogy soha semmi erő ellened nem fordíthat engem. Isten engem úgy segéljen.
Kálmán és Álmos letérdel, kézen fogva, elöl fényben imádkoznak. Nagy zúgás, hangok: „Éljen! Csodálatos! Soha többé Árpád-házi 239nem fog nyuvasztani Árpád-házit! Nagy lélek Kálmán király! Nagy lélek Álmos herceg!”
Kálmán és Álmos összeölelkezik, összecsókolódzik. Hirtelen ők lesznek sötétben, mögöttük pedig megvilágosodik a tömeg, amely egyháziakból és világiakból áll. Egyetlen közös jellemzőjük: valamennyien olyan maszkot viselnek, amelytől egyiküknek sincsen arca. A maszkon sem szemek, sem száj, sem orr, sem fül nem látható, lehetőleg fehér.
A maszkon kívül nyomorékok, rongyosak, fekélyesek, kelésesek, bénák, vakok. Ámen, ámen, ámen!
Tíz évvel később. Várkony, Tisza-part. Sok magyari főurak fegyverben
Én nem fogom a véremet ontani Árpád-háziak egymásra fenekedéseért! Álljanak ki párviadalra, mint Pozsony alatt álruhában Salamon meg László! Én a véremet értük ontani nem fogom!
Úgy van! Egyezzenek meg, Kálmán meg Álmos! Tíz évig nyugton voltak, most minek híttak hadba minket, egymás ellen? Új Vácot akarnak itt, Várkonyban? Vácott egymást gyilkolta Salamon meg László – de sok vitéz magyariak haltak meg ott miattuk!
Meg előbb Kemejnél Salamon és Géza csatázott, ott is magyariak haltak mindkét oldalon, az Árpád ivadékai miatt!
Vakítsák meg egymást, mint István királyunk Vazult, és öntsenek egymás fülibe forró ólmot, mit bánjuk! És rekkentsék el egymást, mint korábban véreskezű Géza fejedelem az öccsét, Mihályt! És zárják egymást a visegrádi várba, mint László Salamont, és pusztuljon Salamon koldusként a fejérvári dóm előtt! De mi ne pusztuljunk úgy, mint ama Béla király ellen lázadó sámánnő, ki tömlöcében saját lábát ette, mielőtt éhen pusztult!
Avagy egyezzenek ki végre, mi a jog: ami Európában, hogy 240a leszármazás egyenes ági, mert úgy is jó, avagy a család legidősb férfi sarja leszen a király, mint volt Keleten minálunk, mert úgy is jó, de valamerre döntsenek végre, és foglalják törvénybe, és kész! És minket hagyjanak ki belőle!
Rogyjon össze a trónszék Kálmán király alatt, miként Béla király alatt Dömösön, és sebesüljön halálra! És kaszaboltassék vakká Álmos, mint Péter király egykor, és szélütötten essék le a lóról, mint Péter király egykor Zircnél! De mi őértük a drága vérünket ne ontsuk!
Az Árpád-ház uralkodjék, ha már így alakult, lelkük rajta, de minket hagyjanak békén, mi egymás ellen nem csatázunk! És üzenjük ezt meg Kálmán királynak a Tisza egyik partján, és Álmos hercegnek a Tisza másik partján.
Úgy van! Úgy van!
Ki vigye meg nekik e közfelkiáltás hírét? Mert rossz hír vivőjére veszedelem les.
Sorsoljunk.
Kálmánnak Grák viszi a hírt.
Jaj nekem!
Álmosnak Ilia.
Sejtettem, álmomban vadkant láttam.
Urak, akkor menjünk. Van itt a közelben egy jó borász, ott asztal alá ihatjuk magunkat valamennyien, Kálmán seregéből és Álmos seregéből egyaránt!
Mind el.
A szín két oldalán, elöl, magában Kálmán és Álmos, átkiabálnak a Tiszán egymásnak.
Itthagyott a seregem, a magyar királyt otthagyták a hadai, hát nem érted, mit tettél, te mocsok, te hitvány szemét, te barom?! Ilyen még a történelemben nem fordult elő! Ilyen mélyen még magyar király nem aláztatott meg! Világraszóló szégyen ért engem, miattad, te hígvelejű baromállat!
241Engem is itthagytak a magyari főurak, ez nem példátlan? Én nem királyi vérből való vagyok?
Te egy rühes lázadó vagy, egy Koppány, egy vadállati Vazul!…
Vazul a mi ősapánk, bátyuska, ne feledd, a tiéd is, az enyém is!
Miféle királyság az, ahol az urak maguk döntik el, mészárolják-e az ellenséget, vagy sem? Miféle tekintélye van a királynak ott, ahol a főtisztek hajnalban kilopóznak az ellenséghez, hogy egyezkedjenek vele?! Fogalmad sincs, édes öcsém, miféle bajt szakasztottál minden utódaink nyakába ezzel a hülye lázadásoddal!
Csak a saját nyakamba, édes bátyám. Mert az én seregem is elinalt, nemcsak a tiéd, és te vagy a király, sajnos, és engem elfogatsz, kardélre hánysz, kivájod a szememet, átszakítod a dobhártyámat, lemetéled a monyoróimat, Visegrádba záratsz, ahogy ez a mi családunk sorsában meg van írva eleve…
Babonás barom, te mocsadék állat! Semmi sincs megírva eleve! Téged a rohadt, aljas csuhások bizgatnak, mert fáj nekik, hogy akárcsak László király, én se fogadtam hűbéresküt a római pápának, ez fáj nekik, és téged tolnak előre, te rongy, te báb, te tökéletes ürességű emberforma ártány!
Az fáj neked, te randa, szőrös, púpos, dadogó rém, hogy én dalia vagyok!
Fáj a kurva istennek, de nem nekem!
Az fáj neked, hogy elszívtam előled az anyatejet, és ettől lettél nyomorékká!
Már hogy szívtad volna el, később születtél, én akkor már nyers húst zabáltam, te faszfej! Hát nem látod, mire használnak, és kicsodák? A tökéletlen, arctalan massza, az ájtatos üresség, az nyom előre téged, a daliát, és nincs neked agyad, hogy észbe vedd! Ennek az útnak vége, hogy hűbérül ajánlod e földet a német császárnak, miként Péter és Endre, a gyöngék! Mitől nem nyughatsz a királyságodban, te horvát?! Mi kell? Nő kell? Adok én. Mi kell, zsákmány kell? Lövetek neked, te vaksi vadász! Tíz év béke után mit akarsz?! Nem 242megy a vadászat? Öregszel, öcsém? Akarsz – mindenki akar –, ilyen az ember, folyton akar – de mit akar?!
Mit ugrálsz, te sánta köpedék? Megyek Passauba a német császárhoz, ad nekem sereget, te hitszegő torz randaság, aztán megnézheted magadat, te tudós püspök, te herélt, nemtelen gazember, te törvényhozó vaksi könyvmoly! Úszd át a Tiszát, rajta, gyere, ölj meg, nem bírsz úszni se, te hülye! A kölkeidet is más ágyékok fabrikálták össze! Még hogy boszorkányok nincsenek, ahogy törvényben leírtad! Te vagy a legnagyobb kan-boszorka, és ezt mindenki tudja rólad! Hiába takarózol a törvényeidbe, kilóg a kénszagú, sánta, szőrös lábad a paragrafusaid alól!
Álmos fügét mutat Kálmánnak, és elmegy.
Szétcincálom minden monyoródat, és a véredben mosakszom hetekig, te félkegyelmű!
Kálmán is elmegy.
Pozsony alatt. Jön V. Henrik császár páncélban, II. Paszkál pápa szőrcsuhában, erős bocskorban.
Ahogy megjön, az embereink rárontanak, megöljük, és Álmos lesz a király.
Nem ajánlom. A magyarok nem kedvelik az ilyet. A te édesatyád is hiába próbálta hódoltatni őket kétszer, valamint a te nagyatyád is visszafordult, meg a dédatyád szintén. Ezek itten inkább fölégetik a földeket, sem hogy hódoljanak. Hiába hódol királyuk – azt ők leteszik. Pogányok ezek még, Henrik király.
Jön Kálmán csuhában.
Kezet csókol a pápának. Isten hozta Szentségedet. – Üdvöz légy, Henrik király. Kérlek, Henrik király, add ki nekem Álmost, az én öcsémet, és menj vissza az országodba.
Eszem ágában sincsen.
Kedves rokon, engedd, hogy így szólítsalak, elvégre a te 243nagynénéd, Judit, atyád nővére a mi Salamon királyunk felesége vala, ez a Salamon pedig az én másod-unokabátyám, kedves rokon tehát, én jót kívánok neked és minden alattvalóidnak. Most, hogy a te atyád éppen meghalt, a híres IV. Henrik király, kit két pápa is kiátkozott, legutóbb ez a mostani itten, aki tégedet atyáddal szemben a trónra segített, most néked nem vesztes csatára van szükséged, hidd el nekem. Engem megölhettek, és Álmost emelhetitek a magyari trónra, hogyne, de az én gyermekeim, az én két fiam, kiket biztos helyre menekítettem, pár év múlva Álmost úgyis elkergetik, ki rossz uralkodó lenne, és a főurak is lázadnának ellene. Csupa merő bajt és vészt hoznál saját fejedre, Henrik király.
Tégy nekem hűbéresküt, és soha nem bántalak.
Én a római pápának se teszek hűbéresküt, igaz, Paszkál pápa? Hát akkor hogy tennék neked?
Igen helytelen, Kálmán fiam. Már elődöd, László király is megtagadta a hűbéresküt mind VII. Gergely pápának, mind II. Orbán pápának, miáltal Orbán pápa néked levélben meg is írta, idézem, „A magyarok népe már régtől fogva téves útra tért, és idegen nyáj nyomába szegődött.”
Emlékszem e levélre, Szentatyám. Ez amiatt volt, hogy midőn László Szlavóniát hódoltatta, keresztény államot tehát, nem fogadott hűbéresküt a Szentszéknek.
És te sem, azóta sem, noha már az Adriáig kijutottál.
Csakhogy Orbán pápa nem átkozta ki mégsem László királyt, sem engem, nem úgy, mint Henrik király atyját, ugye.
Kicsik vagytok ti ahhoz, hogy ekkora megtiszteltetésben részesüljetek.
Én aztán a szent emlékezetű Orbán pápával igen baráti viszonyba keveredtem, nemde…
Mert frank volt, és nektek a francia kapcsolat fontos! Bezzeg az én német kereszteseimet lekaszaboltad, Kálmán! A frank keresztesekhez pedig hozzá se nyúltál, mikor átvonultak országodon!
Ezek régi dolgok, Henrik király. Én az első csapatot csak óvatosan kísértem, és a határon túl, Zimonynál pörköltem 244nekik oda egy kicsit. De a második csapat a te germánjaiddal dúlt, fosztogatott, öldökölt, hát hagytam volna?! Tehetek én róla, hogy a harmadik sereg vezérével, ki véletlenül frank volt, szót értettem, s nem bántottuk egymást?
A te feleséged Roger szicíliai király lánya, annak nővére meg Rajmund Toulouse neje, ki a Saint Gilles-i apátság hűbérura, neked így sógorod, hát hogyne egyezett volna ki veled Orbán pápa, ki az én atyámat megalázta, kiátkozta, tönkretette!
Mintha te nem lázadtál volna atyád ellen, egy pápa segítségével, aki itt áll! – Ám döntsétek el, Szentatyám, királyom, kettőtök közül kinek is fogadjak én hűbéresküt, s majd akinek kellene, annak nem fogok.
Nem eléggé barátságos a te királyi ténykedésed Róma iránt, édes Kálmán fiam. Nemrég unokanővéredet, László elődöd legidősebb leányát, Piroskát a bizánci császárfihoz adtad feleségül, ki nékünk nem kedves egyén.
Nem bírok én se folyton kétfelé hadakozni, drága Szentatyám. Avagy háromfelé, ugye. Ha engem egyszerre támad Bizánc, a német király meg a római pápa a kereszteseivel, kik csak úgy véletlenül, de éppen az én földjeimen vonulgatnak át fosztogatva – ugyan hova leszen az én királyságom?
Olyan dölyfösen beszélsz, fiam, mint egy valódi király – holott te püspök valál korábban, ha jól tudom. Hol az alázatod, püspök úr?
Én csak amolyan világi püspök voltam, Szentatyám, engem László király szentelt fel püspökké – az csak egy királyi érintés volt, Szentatyám, csak egy emberé… és nem a pápáé magáé, nem Szent Péter érintése volt az, nem az Úr Jézus helytartója szentelt föl engem.
Nem értelek egészen, fiam.
Nem is volt ez püspök, Szentatyám, ez egy pogány.
Én azt kívánnám, Szentatyám, hogy ezentúl szentséged válassza ki a magyari föld püspökeit, és ne én, aki csak király vagyok.
Csönd.
Te ravasz dög! Remélem, nem dől be Őszentsége.
245Én lemondok apostoli királyi jogaimról, a többi királyi jogért cserében, Szentatyám.
És ezt hajlandó vagy kijelenteni zsinaton is, fiam?
A zsinatra magam megyek el, és kijelentem ott is, Szentatyám. Olyan apostoli jogról mondok le, Szentatyám, mely Szent István királyunk óta, száz éve, minden magyar királyt megilletett. Te viszont ne kívánj tőlem, horvát királytól hűbéresküt, és Henrik királyt ne támogasd ellenemben.
Henrik király, vonulj hadaiddal haza szépen, mielőtt még ki kell átkozzalak téged.
Ti engem becsaptatok. Ti össze voltatok beszélve!
Most van szerencsém Őszentségét először láthatni, akárcsak téged is, kedves rokon. De szívemben irántad csakis baráti, rokoni érzelmek lakoznak. Nem én törtem be sereggel országodba. Ha elvonulsz, és nékem Álmost kiadod, gazdagon megjutalmazlak.
Feltételem az, hogy Álmost nem bánthatod.
Nem is akartam bántani soha. És nem is fogom soha. Nem lenne ésszerű, Szentatyám.
Nem kellene már ennünk, innunk, édes Henrik király?
Sátramban négy személyre meg van már terítve. A negyedik hely Álmos öcsémé, ha asztaltársul ajánlhatom őt Szentségednek és néked, kedves rokon.
Menjünk. Szeretem a magyar étkeket. Van nekünk a Vatikánban egy magyar szakácsunk…
Mindhárman el.
A királyi terem. Kálmán trónon, fején korona, körülötte főurak, főpapok arctalan. A másik trónon mellette Buzilla királynő és három gyerek, László, István és Zsófia. Jön Álmos és kísérete.
Édes öcsém, én vérem, drágaságom, légy szeretve üdvözölve idehaza!
Általános éljenzés.
246Nem Passauban, száműzetésben, a német császár fészerében vagy óljában van a te helyed, hanem az én testvéri oldalamnál. Jó keresztény a német császár, elismerem, de mégsem ő ennek az országnak az ura, és hűbérese mi nem leszünk, ugye, Álmos öcsém. Az egyházfiak felé néz, azok hallgatnak. Azt kívánom, amíg én hadakozom a végeken, te békében élhess kedvteléseidnek, vadásszál szabadon; lelkemben megbántottság nem lakozik, feledjük el a múltat. Hidd el, hátsó szándék nem vezérel.
Elhiszem.
Most pedig hozzátok elő Álmos herceg menyasszonyát.
Hozzák Predszlávát menyasszonyi ruhában, koszorúsan és kíséretét.
Szvjatopolk nagyherceg leánya, Predszláva. Ő az én királyi ajándokom, cserében a békéért. Királyné, kérlek, vezesd öcsénkhez jövendő feleségét.
Predszlávát Álmoshoz vezeti. Legyen a ti boldogságtok múlhatatlan, legyen a ti minden gyermeketek oly szép, mint ti ketten együtt.
Általános boldogság.
Hogy tetszik? Szép nő. Sokasodjatok csak.
Korainak érzem én még… Nem gondolok házasságra…
Nézd meg jobban, szép nő. Ennél nagyobb ajándékot nem adhatok.
Kémet az ágyamba.
Miért keresel minden tettemben alamusziságot, miért? Rosszak a te tanácsnokaid, Álmos. Ha énnekem nem ez a kedves szicíliai Buzilla volna a feleségem, bizony szláv nőt vennék, ki bizánci hitű, mert elég az, hogy magunk vagyunk római keresztények. Ez olyan föld itt, hogy a síkság is kicsúszik a talpunk alól, ha nem vigyázunk. Ennyit ezért a földért, melynek harmada változatlanul tiéd, igazán megtehetsz.
Menyasszonyommal válthatok szót négyszemközt, uram?
Majd az esküvő után, amit azonnal megtartunk.
A király vezetésével kivonulnak, zene.
247Terem. Jön Álmos, Predszláva még mindig menyasszonyi ruhában, Uros.
Magyarázd el neki, miért kell azonnal menekülnünk.
Tanul már magyarul, herceg, talán megérti, ha lassan mondod néki.
Nincs arra időnk! Mondd el neki szlávul!
Én rác vagyok, ő russz. Hasonlók a nyelveink, de félreérthet engem.
Mondd el neki, Uros ispán, hogy nászéj helyett nagy titokban indulunk.
Álmos el.
Hercegné, férjed kénytelen Lengyelországba menekülni, különben bátyja, Kálmán király orvul megöli, és téged is megöl. Kérded, ugyan miért ölne meg minket Kálmán király, aki téged öccsének feleségül nem kevés jószágokért szerzett. Azért, mert Kálmán király bosszúálló, és lesújt az olyanokra, akik már vélik, nékik jószívűen megbocsátott. Hideg ember ő, és bosszú van az ő vérében, Árpád-házi vér. Teérted sokat fizetett Kálmán király, de még többet fizetett a német császárnak, hogy Álmost, ki hozzá menekült, toloncolja Magyarhonba vissza. Ha nem rossz szándék vezérelné, ugyan minek fizetne Kálmán király ennyi vagyonokat németnek, orosznak egyaránt? Ezen ünnepi napon, midőn örök hűséget esküdtél férjednek, ajánlatos néked is véle együtt titokban a lengyelekhez menekülnöd, mielőtt Kálmán bosszúja téged is elér.
Ez valami rossz álom lehet.
Rossz álom, csak ebből nincsen ébredés.
Azt hittem, itt nyugaton, nálatok enyhébb az élet, miként az éghajlat is enyhébb!
A Rurik-dinasztia, melyből származol, ugyanígy öldökli egymást. Boleszló király, kihez menekülünk, dühében megvakítá öccsét, majd a mi földjeinken vonult böjtölve, rongyokban Jeruzsálembe vezekelni, honnét nemrég érkezett honába vissza… Mért lennénk mi mások? Fölöttünk is ugyanaz az ég van.
248Lovon töltsem a nászéjszakámat?! Kálmán király, mikor megérkeztem, fogadott, és beszélgetett velem. Azt mondta, Álmos betegesen gyanakvó, soha az ő királyi, bátyi jótetteit értékelni nem tudta, gonosz szándékokat tulajdonított neki, mik nem voltak valósak, és erre bizonyítéka az, hogy soha, egyetlen ujjal sem bántotta. Úgy is tűnt nekem, Álmoson sehol egy Kálmántól eredő karcolás.
Nem bánt, egészen addig, ameddig meg nem öl. És utólag öl, sohasem azonnal.
Ölt már így bárkit is?
Még nem. De fog.
Nem beteges gyanakvás él bennetek?
Az él bennünk, beteges gyanakvás, nemzedékek óta. Csak az a baj, hogy akiben e betegség idejekorán ki nem fejlik, pórul jár, és fejével fizet. Nem mondom én, hogy vérengzőbbek a mi uraink, mint a russzokéi. Sőt mondhatom, a russzok vérengzőbbek, ha berúgnak, vagy felhergelődnek valami apróságon. De a mi magyar királyi házunk, az megfontoltan és késve öldököl. A bűnt nem azonnal torolja meg, de megtorolja. Itt soha senki semmi bántást, vétket nem felejt. A megbocsátást nem ismerik itt. Színlelt minden megbékélés, hamis minden esküvés. Rókalelkű, alamuszi sunnyogók vagyunk mi, szemből sose támadunk, de hátulról, lopva azt is leterítjük, akit talán nem is gyűlölünk, csak úgy hozza az éji lehetőség. Készülj, még ma éjjel Lengyelhonba menekülünk mi, akikről Kálmán király azt hiszi, hogy Álmos hívei vagyunk.
És ott mi lesz velünk?
Mi lenne? Sereget gyűjtünk, hogy visszatérve Kálmánt a trónról ledöntsük.
Így Kálmánnak netán igaza van, ha Álmostól fél, és büntetni kívánja?
Nem így, Predszláva, Álmos csak menekül, mert nem tehet mást, de a menekülést meg is lehet úszni.
Nem hiszem, hogy amit mondasz, való. Teszem, amit akartok, de nemsokára felébredek úgyis. Nevet. Lovagolni fogok a nászéjszakámon! Ha én egyszer apámnak ezt elmesélem!
Mindketten el.
249Abaújvár kívülről. Sereg táboroz, a királyi sátor előtt Kálmán, odébb a felesége, a két fia. Főemberek, katonák.
Mire várunk, felség? Avagy ki akarod éheztetni őket?
Nem rossz ötlet.
Harmadik napja itt rostokolunk, Újvár körülvéve, Álmos lengyel és russz katonái bent, semmi esélyük. Mire vársz, felség?
Hogy fellázadjanak a katonáim, mint Várkonynál a Tisza-parton, és hadakozás helyett elvonuljanak.
Azt most hiába várod, felség, nem magyar katonákkal foglalta el Álmos a várat, lengyel és russz katonákkal nem egyeznek ki a mieink.
Hátha a német császár küld egy segélycsapatot… csak jelzésül, hogy ismét sarcot kér, Álmosért cserébe… ahogy szokta… Várom, hogy történjék bármi, testvérgyilkos ne legyek.
Amióta megkoronáztak, Álmos egyebet se tett, csak borsot tört az orrod alá. És te tűrted.
Tíz évig nyugton volt.
De azóta nincs nyugton. Te közben meghódítottad Dalmáciát…
Nem is tetszett Rómának, nem nekünk szánta.
Új törvényeket alkottál, az országban rend van, csak Álmos okoz folyton zűrzavart. Ideje volna…
Ideje volna, igen, csak nincsen hozzá kedvem. Én őt, a buta szépet, szeretem. Miért ne éljen?
Mitől lettél ennyire engedékeny?
Magam se tudom.
Riadalom kint, bevágtat lovon Álmos, leugrik, Kálmán lábai elé veti magát.
Kegyelmezz nekem, Kálmán! Átöleli a lábát. Bocsásd meg bűneimet, lázadásaimat, bocsásd meg őrültségeimet, méltatlan hazudozásaimat, légy kegyes, és ne bántsd a lengyel és russz katonákat, ne bántsd a feleségemet és csecsemő fiamat, engem se bánts nagyon, csak a szabadságomat vedd 250el, zárj börtönbe, hogy vezekeljek bűneimért további életemben! Egyetlen érdemem van, én beszéltem rá László királyt, hogy hívjon téged vissza Lengyelhonból, én kértem, te légy az utóda, mint idősebb, ahogy a szokás előírja… minden egyéb tettem, szándékom, gondolatom téged sértett, gonoszságokban törtem a fejem, bocsáss meg szegény lázongó fejemnek, Kálmán!
Állj fel, mindent megbocsátok. Családod szabad, te is az vagy. A sereged békével vonuljon el otthonába. Aki magyar veled van, büntetlenül vonuljon el mind.
Zárj sötét tömlöcbe, zárj el Visegrádra, ahol Salamon raboskodott, ne lássam a napfényt többé, alázz meg, büntess, megérdemeltem!
Bántódásod nem esik. Indulj zarándokútra Jeruzsálembe vezekelni. Te a világban szeretsz kalandozni, én kódexek közt, képzeletben. Kalandozz hát, és láss világokat, és elmélkedj azokról. Menj Jeruzsálembe egyedül. Feleséged, fiad itt marad.
Túsznak?
A védelmem alatt. Baj ne érje őket a fáradalmas úton. Térj meg épen, egészségesen. A határig egy kisebb csapat elkísér.
Halleluja! Magyarok, dicsérjétek az Urat, az Úr kegyelmes!
Kálmán és Álmos összeölelkezik. Csönd, majd mind el, Álmos marad.
Azt reméli, elpatkolok. Méreg lesz az étkem, méreg az italom. Kémek mind a kísérőim. Segélj engem, édes Istenem, hogy visszatérjek, bosszút állni rajta! El.
Dömös. Az új monostor kerengőjében. Éjszaka. Kevéske beszűrődő holdfény, más fény nincs. Őrök árnyéka mindenütt.
Vigyázzatok Predszláva hercegnőre és a kisfiúra, ki ne jöjjenek reggelig a szobájukból, bármi történik is.
Békésen alszanak.
251Menjetek az ajtajuk elé, és ha menekülniük kell, segítsetek. Felnyergelt lovakat az ablakuk alá.
Ha atyám megmagyarázná…
Ez utasítás. Menjetek már.
Mások, odébb.
Hányan őrzik a királyt?
Vannak vagy húszan is, azt hiszem.
Nagyon kevés. Ők többen vannak.
Nincs itt katonájuk egy se…
Az övék minden szerzetes, meg a szolgáik, meg a mi főuraink közül is ki tudja, hányan… Itt a prépost, itt van tizenkét kanonok, akik itt laknak ezentúl… Hívei Álmosnak, kaptak tőle, a hercegi birtokából 59 falut, ezen a monostoron kívül, hogyne imádnák… Átkozott monostorszentelő! Mondtuk mi a királynak, ne jöjjön Dömösre, rossz szándékkal hívja ide Álmos… Éppen ide! Hol Béla király alatt összedőlt a trónszék, és felnyársalta, halálosan megsebezve őt! Aki éppúgy a nagyapám volt nekem, mint Álmosnak! Ezért is ide alapítá monostorát Álmos! Minek jött ide a király, istenem? Ha őt ma éjjel megölik, nekünk se fognak kegyelmezni.
Merénylettől tartasz, Lampért ispán? És ezt csak most mondod? De miféle jelekből gondolod? Vagy kémek jelentették?
Kell is ide kém! Egy monostor a legjobb kelepce!
Azért ment volna már Jeruzsálemba is, ahonnét visszatérve, megrendülve monostor alapítását határozta el? Azért kért volna bocsánatot a királytól azt megelőzően? Hogy évekkel később tőrbe csalja?
Azért, mindent azért!
Ha ezt te ily világosan látod, miért nem látja a király?
Nagy király, bölcs király, törvénykezésünket tökéletesbítette, a szomszédainkat hódoltatta, de a látását a rokonsága elhomályosítja. Kérlek, uram, katonáid éberen őrködjenek.
Én ott voltam, midőn a Szentföldről megtérő Álmos herceget fogadta a király. Álmos sírva borult a lábához, Kálmán király őt magához emelte, Álmos kisfiát átölelte, s kérdé, mit kíván most leginkább Álmos. Felelé Álmos, leginkább 252vadászni akar. Úgy legyen, mondá erre a király, és díszes kíséretet adott néki, mennének a Bakonyba azonnal. És elmenének…
Most nem a Bakonyban vagyunk, tiszt uram. Itt a falakból is tőrök ugranak ki bármikor. Vigyázzatok a királyra, azt mondom.
Úgy lesz.
Tiszt el. Jön az udvarnok, könyveket cipel.
Ki vagy? Megállj!
De jó uram…
Megállj, vagy velődet kiloccsantom!
Megálltam, uram, tessék.
Te vagy az, dvornik? Annyira sötét van… E könyveket hová cipeled?
Dolgozik a király, ő kérte.
Dolgozik! Ahelyett, hogy vigyázna magára!
Léhűtők tömege vigyázza, kidagadnak a monostor falai, annyian.
Csitt, halkan, jönnek…
Jön pár illető, a homályban alig látni a körvonalukat.
A gyíkleső kéznél legyen, ha az ablakon át menekül, elfogni azonnal.
A nyakát, először azt kell elmetélni, ez a parancs.
És aztán a hullát hova vigyük?
Ott kell hagyni. Merre van itt a kijárat, az ördögbe is?
Honnét tudjam? Itt vagyok én otthon?
Tapogatózva elmennek.
Uramisten… Elmegy a könyvekkel.
Jó ég, ezek tényleg? Hát tényleg? Kifelé indul, de megint jönnek, a falhoz lapul.
Úgy vigyázzatok a királyra, mint a szemetek fényére, ezt kéri Álmos herceg. Nehogy bármi baj érje a királyt.
Vigyáznak rá az emberei elegen, ennyi fegyverest én még monostorban nem láttam.
Azért vannak, hogy a sötétben rátámadjanak a királyra, aztán a merényt ránk fogják, meg szegény Álmos hercegre.
253Ördögi ötlet.
Német ötlet, hogy Álmos megint német segélyre szoruljon.
Hiba volt az avatásra hívni a királyt.
Meg nem hívni még nagyobb hiba lett volna. Halkan az ablaka alá menjetek, ha ott menekülne, védjétek meg, és vigyétek a szérűbe, ott nem fogják keresni.
Melyik szérűbe, a nagyba?
A nagyba, a régibe, arról a jövevények azt se tudják, merre van. Nem baj, ha Kálmán király nekünk köszönheti az életét. Eddig nem szeretett minket, hát majd megszeret.
Az jutott eszembe… nem is lenne rossz, ha ügyetlenül akarnák megölni… az jutott eszembe… ha ők késlekednek a merénnyel… egy álmerény a részünkről nem volna épp butaság…
A falnak is füle van, Filbertus fiam.
Ezt a falat mi emeltük, meg Álmos herceg, ez a fal a miénk.
De minek a helyén emeltük, fiam? Ódon pince helyén, amit még a pogányok használtak áldozószentélyként. Sose lesznek ezek a falak a mi tulajdonunk, fiam, hiába, hogy mi emeltük. Át van ez a hely szellemítve a pogány istenek által, századokon át kell majd böjtölnünk és imádkoznunk, hogy az itt-lakást megelégeljék azok a pogány istenek. Menjetek, fiaim, vigyázzátok a királyt éberen.
Elvonulnak.
Az ördög se ismeri ki magát… megyek a királyhoz… elmondom neki… mit mondok el neki?
Jön Kálmán és az udvarnok.
Nem helyeslem, felség, hogy éjjeli órán, elővigyázatlanul…
Az álmatlanság ellenszere a séta.
Ez a hely huzatos… Felséged csúza…
Nem olvashatok napi húsz órát, öregszem, nem bírom már.
Éppen felséged kérte, vigyem be a könyveket…
Mit érnek a könyvek? Mit érnek az én törvényeim? Megszegik. Élnek, ahogy élnek, halnak, ahogy halnak. Semmi törvény nem segít.
Azt tanácsolom, felség, térjen vissza a szobájába.
Nevet. Ha el akarnak rekkenteni, ott találnak meg a leg254könnyebben. Itt sötét van, udvarnokom. E monostor legbiztonságosabb része ez a tágas folyosó.
Ki akarná elrekkenteni felségedet?!
Ó, hát ki ne akarna, udvarnokom? Számtalan okuk van rá, számtalanoknak. A törvénykezés ezzel jár, érdeket sért. Kinek az érdekét nem sértik a törvényeim? Van olyan élő?
Felség…
Jézus!
Éles a tőröm!
Én vagyok, felség! Én! Lampért, a rokon! Az őrséget megszerveztem… Álmos herceg is őrséget szervezett felséged védelmére… Többszörös gyűrűben vagyunk… Csak az ablakon át ne meneküljön, felség, arra veszélyes…
Ugyan miféle veszélyről fecsegsz, Lampért ispán? Kedvenc és egyetlen öcsém hívott meg ide, újonnan felszentelt monostorába, és illőn látja gondomat. Maga vadászta őzet és vaddisznót szolgált fel nekünk, és a legjobb borokat hozatta el a kedvünkért. A vezető papság szeretve fogadott engem. Ily nagy egyetértés szinte sose volt közöttünk, mint tegnap és ma éjjel. Lelkem ujjong, a testvéri egyetértés annyi fölös viszály után biztosítva van közöttünk. S ti aggódni látszotok?
Ebben a sűrű sötétben aggódásunk se látszhat, felség.
Hangotokból látom. E homály csak az aggódások szövedéke. Nem bíztok az Árpád-házi vérben? Hát mikor ontotta egymás vérét két Árpád-házi, híveim?
Felséged tréfálkozni méltóztatik.
Csak mert örülök e szépséges új monostor láttán. Úgy vélem, kedvenc tartózkodási helye lesz ez Álmosnak, ha vadászszenvedélyéből az Úristen kigyógyítja egyszer.
Fázom, felség. Hadd kísérjem szobájába.
A felséggel tartok én is, ha megengedi. Én az ablakba állok, onnét figyelem majd a hajnalt, mely ezen a vidéken páratlanul szép.
Netalán jártál már itt korábban?
Még nem jártam, felség.
Akkor honnét tudod?
255Az ilyet az ember megérzi.
Felnevet. Menjünk.
Mindhárman el.
Ugyanott. Reggel. Jön Kálmán kísérettel, Álmos kísérettel, köztük Béla gyerekként, egy kislányt hoznak ölben, a másik kicsi lány, csecsemő, Predszláva kezében, és sok főpap, a papok közül egynek sincs arca.
Szeretett öcsém, Álmos herceg, hálás szívvel köszönöm néked a kedves fogadtatást, a pazar vendéglátást. Szívesen időznék itt e csodaszép új monostorban, de kötelmeim túlságig számosak. Ó, a kicsiny Hedvig és a nagyobbacska Adalhais… és Béla mily szépen fejlődik, szívem ujjong láttukon.
Felséges úr, édes bátyám, köszönő szavaidnál csak az én örömem emelkedettebb, amiért végre igaz békében és testvéri szeretetben volt alkalmunk egy fedél alatt időzni Isten segedelmével, kinek dicsőségére ez a monostor emeltetett.
Ámen.
Kálmánhoz lép az arctalan Első Illető, valamit súg neki.
Hangosabban, kérlek, nincsenek titkaim szeretett öcsém és a dicső apátok előtt.
Összeesküvés nyomára bukkantunk az éjjel, felség, téged itt álmodban orozva legyilkolni akartak.
Nem igaz! Hazudik!
Itt hozzák az orgyilkosokat.
Behoznak pár arctalan, mert szétvert fejű embert összekötözve.
Ezeket én sose láttam, és az apáturak se látták, esküszöm!
Sose láttuk ezeket, felség! Mi éjjel biztonságodon éberen őrködtünk, és imádkoztunk érted egész éjjel!
Az én embereim nekem nem hazudnak. De elhiszem, hogy az igazságot mondjátok ti is. Amíg az ügyet pártatlanul kivizsgálják, addig Álmos herceg, egyetlen öcsém, kérlek, hagyd el e szép dömösi apátságot, vadássz kedvedre a 256Bakonyban, járj szerencsével. A vizsgálat végeztével érted megyünk, értesítünk. Ég veletek. Híveim, indulunk.
Kálmán és kísérete el.
Kígyóféreg, méregtoportyán, utolsó alja ember ez az én bátyám! Mit álltok itt? Hagyjátok, hogy élve megússza? Hogy sértegessen egész életemben? Ez a balul sikerült majom, ez a minden emberi torzulások kódexe, ez a lidérc?
Csillapodj, uram. Lehetnek köztünk olyanok…
Hát nem lehetek biztonságban sehol? Menjek a Bakonyba megint, és bujkáljak minden órában máshová felütött sátorban, hóban-sárban, hónapokon át? Egy zárdában se lehet nyugovásom? Megint Passauba fussak? Hányadszor immár, uramisten?
Passauban nagyobb biztonságban vagy, uram.
Mintha jó pénzért nem adna ki neki megint a német császár! S ha megint futok, ezzel bizonyítom, hogy a vád igaz volt!
Világi vádaskodás, világi bíróság felett egyelőre nincs hatalmunk, herceg. De ki fogjuk vívni, hogy legyen, a te segedelmeddel, ha türelemmel viseled a sorsod.
Nekem már nincs türelmem! A tiétek az egyház, az túlél sok századokat, az enyém csak a magam élete! Itt álltok, és eltűritek! Miért nem végeztek vele? Mi akadályozott?! Nem adtam nektek birtokot eleget? Sok semmi ember, ami ti vagytok, papok, a senkik óriás gyülekezete! Csak imádkozni bírtok, sem erőtök, sem eszetek, sem szorgalmatok, rosszabbak vagytok az udvaroncoknál, azok legalább a leget hűtik! De mit tudtok ti? Ájtatoskodni, és isztok, zabáltok, az én pénzemen! Utállak! Mennyit adjak még? Adom az egészet, tiétek az ország harmada, az én hercegi birodalmam, vegyétek, csak védjetek meg végre!
Hagyd a szófiabeszédet, uram, készülj az útra.
Látom én már, nektek Kálmán királylása jó, én csak a ti hű kutyátok vagyok, aki harapdálja a király lábát, el ne bitangoljon a nyájtól túlságosan messzire! Erre való vagyok nektek én, ti nem szerettek engem!
Mi minden embert egyformán szeretünk, herceg, még a pogányokat is, de legfőképpen szeretjük a mi mennybéli 257atyánkat. – Segéljétek a herceget és feleségét és gyermekit az útra.
Mind el.
A királyi palota. Mindenfelé termek nyílnak. Jön Kálmán és Filbertus.
Maradt egyetlen ivadékom, nem tehetek másként! Vagy tehetek, Filbertus? Csönd. Szántszándékkal betettem a fejemet a hurokba, a monostorszentelőn – és meg se próbált megöletni Álmos, az az alamuszi gyáva! Máskor akar elrekkenteni orozva, mikor nem számítok rá, máskor, tudom én! Tudod te is, Filbertus! Csönd. Hány éve immár, hogy türtőztetem magam, hány éve immár?! Örökké gerjedt feszültségben élek, őmiatta – meddig éljek még így?! Ha olyan az ember, mint az Árpád-háziak mind, akkor gyilkol – hát minek állok ezen isteni késztetésnek ellent? Isten teremté az embert ilyenné, testvérgyilkos vadállattá – hát akkor legyen is meg Isten akarata végre! Ugyan mit tenne ő énvelem, ha ő volna a király? Régen kutyáknak vetette volna a csontomat és fiaim csontjait ő – én pedig mit tettem? ajnároztam, babusgattam, minden gonosztettét megbocsátottam, valamint azt is, hogy ő nem sántának, nem púposnak született – és mi a hála? Megmérgezte elsőszülött fiamat! S ha nem ő, hát az emberei! S ha nem az emberei, hát az Isten, ki ezzel sarkall a neki tetsző tettre! Igazat beszélek, Filbertus? Csönd. Gyerekségem avval telt, ifjúkorom avval telt, felnőttkorom avval telt, hogy megálltam, öcsémnek vérét ne ontsam, mit kellett volna, mit a Teremtő reám testált cselekednem – tiltakoztam, e nagy munkában elégtem, tönkrementem, elég volt immár, a Teremtővel többé nem feleselek, hódolok néki, és a néki tetsző művet megcselekszem, halleluja!
Filbertus hallgat. Kálmán és Filbertus kimegy. Jön Uros, Pál. Pál az ablakba áll, kifelé néz.
258Meg van veszve.
A császárral higgadtan tárgyalt, ott voltam. Semmi nyomát nem láttam rajta az őrületnek.
Itt hetekig őrjöngött. Hogy elsőszülött László fiát is Álmos és bandája mérgezte meg.
Már hogy mérgezte volna meg, ha közben Passauban lapult!
Az orvosokat kivégeztette.
Az sosem árt.
Az sosem árt, de azt is mondja, a felséges asszonyt terhessé is Álmos és bandája tette. És el is űzte a felséges asszonyt, hasában a gyerekkel.
Álmos! Miközben Passauban lapult!
Én csak azt mondom, amit tőle magától hallottam. László fia halála igen megviselte. Kisebbik fiát, Istvánt próbálja megszeretni most, bár eddig nem szerette. És elűzte a felséges asszonyt, hasában egy Árpád-házival. Ha lány lesz, jó. De ha fiú! Abból még sok baj származhat ránk.
Nem kétlem. Sőt azt beszélik, az asszonyt rajtakapta… valakivel. De az a valaki, tíz nevet is mondanak, azok a valakik itt vannak, semmi bajuk nem esett, ahogy látom. Nem értem. Félek.
Nem tudni, valóban őrjöng-e, amikor őrjöng, vagy csak játszik. A császárral tehát higgadtan tárgyalt?
Ettek-ittak, barátságban váltak el Győr alatt, a császár ismét gazdagabb lett számos marhákkal, Álmos pedig és családja megint fogságba esett. Predszláva hercegasszonyt a kicsi lányokkal Visegrádba vitték. Álmost meg Béla herceget ide. A felséges úr kíséretében hozzák őket vasra verve.
Azt hallottam, a császár immár egészen apró haddal jött ellenünk, könnyű lett volna rajtuk ütni, de a felséges úr erre nem törekedett.
Szertartásjellege kezd lenni a dolognak. A császárhoz fut Álmos, a császár sereggel indul ellenünk, a császár és Kálmán király találkozik, a császár ajándékokat kap, Álmost pedig kiadja. Egyszerűbb lenne megállapodniuk, hogy Álmost a császár évi adó fejében sose fogadja be, avagy végleg befogadja.
259Miért nem állapodnak meg ebben?
Nem tudom.
Álmos minek fut mindig Passauba, ha tudja, a császár újra meg újra ki fogja adni?
Hova futna?
Futna a görögökhöz.
Jó pénzért nem adnák ki ők is, azt hiszed? Jó pénzért mindenki mindenkit kiad.
Az Egyház is? A klérus? Amely Álmost védi újra meg újra? Ámbár mennyire is védi a klérus Álmost? Újabb és újabb lázadásra hergeli, aztán tűri, hogy fogságba essék. Álmos helyében nem bíznék az apátokban annyira.
Abban viszont bízhat ugye Álmos, hogy Kálmán és a klérus egymást gyűlöli?
Kis csönd.
Lehet, hogy ez sem így van. Nem árt, ha vigyázunk magunkra.
Leghűbb hívei vagyunk.
Már csak egy fia maradt, és nincs már felesége.
Úgy gondolod… István fia is László sorsára juthat?
Nem vagyunk halhatatlanok. S ha László után István is meghal…
Akkor Álmos lesz az utód.
Ha pedig Álmosnak baja esnék, Béla herceg, a kisfia.
Akkor hát ezért cipeli magával a király maradék egy szem fiát, István herceget mindenhová. Azt hiszi, mellőle nem mérgezik el.
Ha méreg végzett Lászlóval.
Visszafordul az ablakból. Megérkeztek. Menjünk elébük.
Mindketten el. Jön Henger – vagyis a hóhér –, jó pár pribék.
Ide vezetik őket, mi pedig oda be. Lefogjátok, amíg a szemüket kitolom. Itt a zsákocska, ebbe kerülnek a szemek, vinni kell a királyhoz. Te hozod velem. Két pár szem. Két kicsi, két nagy. A szemek épek legyenek. Én épen túrom ki belőlük. A fejük meg se moccanhat, ketten a fejüket, ketten a karjukat tartsák, ketten a mellükre térdeljenek. Van, aki először segédkezik? Na figyeljetek. Ezek olyanok, mint a 260disznók. Emberformájuk csalás. Emberlelkük nincs. Üvöltenek, visítanak, de az csalás, fájdalmat nem éreznek. Mindegy, látnak-e, sem. A gyerek még kicsike, de gonosz kígyó, szánni nincs miért. Aki ilyen kígyógyereket szán, pribéknek ne álljon. Ha állt, ne szánakozzon. Aki szánakozik, annak a szeme azon mód ki lesz tolva általam. Ez szép szakma, jól fizetik, tessék megszolgálni. Én fájdalom nélkül ténykedem. Lessétek el mesterfogásaimat. Legközelebb csak vezénylek, és ti üttök ki szemeket. Ez most szerencsés alkalom, minden mozdulatomat jól figyeljétek, szorgos munkálkodás eredménye szakavatott, fájdalmatlan ténykedésem. Kinéz egy ablakon. Jönnek. Csak barátságosan.
Jön Álmos, a négyéves Béla herceg, kíséret.
Üdvöz légy, Álmos herceg, üdvöz légy, Béla herceg. A fogadásra a gazdag ruhákat odabent vegyétek fel.
Mind el a másik terembe, csak Ottmár ispán országbíró és Filbertus pap marad.
Zsákocskát vesz elő. Itt van, egy jobbágy kölök monyorója.
Az ilyen?
Az ilyen. A disznóké se más, de szakértő szem észrevenné. Írást vesz elő. Itt a tanúsítvány, írja alá kegyelmed.
Miféle tanúsítvány?
Amiről beszéltem. Hogy akinek a szemét kitolták, az Béla herceg, és akinek a heréjét nem metszék ki, az is Béla herceg.
Biztos, hogy a Henger csak a szemét tolja ki, de kiherélni nem fogja?
Biztos. Javadalma ezért óriás.
Mihez kezd szegény Béla herceg vakon a heréivel?
Isten útjai titkosak. Vaknak képes lenni egy Árpád-házi, de meddőnek lennie nem szabad. S hogy Árpád-házi, te tanúsítod. Írd alá.
Még ki sincs tolva a szemük.
Lesz az mindjárt. Írd alá. Avagy meggondoltad magad?
Sipítozás, zaj a másik teremben.
Megvan már.
Jön Henger, pribékek, a zsákocskával. Pap átadja a maga zsákocskáját a Hengernek, azok el.
261Írd alá, és menjünk, nyújtsunk lelki vigaszt a nyomorultaknak.
Aláírja. Förtelem. Rémtetteket támogat az egyház.
Istené az ítélet joga.
Betámolyog a megvakított Álmos, a megvakított Béla herceg, Álmos zokogva üvölt, Béla herceg némán tapogatózik.
Erre, uram herceg, meneküljünk.
A fiamat akarom látni, a fiamat!
Látni nem fogod már, de odaát megláthatod őt is.
Kutyák, ti is tudtatok róla!
Annyit teszünk, amennyit tehetünk. Az Úristen nem vak, ő lát. Mi szemmel bírók is vakok vagyunk.
Őt miért kellett megvakítani?! Őt miért?! Őt kiherélték, hallottam a parancsot, az én kicsi ivadékomat, átkozottak, rohadékok, őt miért?!
Ne visíts, az ördög vigyen el!!
Csönd.
Örülj a puszta életednek. Siess.
Filbertus elvonszolja Álmost, Ottmár elvonszolja Bélát. Jön Henger, pribékek.
Te nem szorítottad le a lábát. Te félrenéztél, mikor a gyerek szemét kitoltam. Ti nem kaptok a fizetségből. Örüljetek, hogy a szolgálatban maradhattok. Még egy ilyen hiba, és lakoltok.
Berohan Uros, Vata, Pál.
Hol vannak?! Mi történt?!
Ilyen gazság nem történhetett!
Ez a Henger! Ez itt a Henger!
Nekimegy a Hengernek. Te gyilkos, te utolsó!
Munkára, pribékek.
Pribékek leteperik Urost, Vatát, Pált, és nekifognak megvakítani őket.
Csak nyugodtan, ahogy a marhákon, jobbágyokon, disznókon gyakoroltuk. Ne siess. Tartsd a nyakát keményen. Határozottan, ne fájjon. Mi nem nyúzunk, mi emberek vagyunk. Ne tétovázz. Egyetlen nagy ütéssel, nem turkálni benne, az fáj. Úgy. A másikat is neki. Jó. Tartsd erősen, ha elmozdul, neki rossz. Mi szenvedést nem okozunk, mi em262berek vagyunk, minket az Úristen figyel. Csak szépen, nyugodtan, határozottan. Sivalkodásra süketen. Senkinek se lehet rossz az álma máma éjjel. Mi nem fájdalmat okozunk, mi végrehajtjuk az ítéletet. Úgy. Fogjad. Mutasd. Itt van. Szép szem, ép. Majd visszük a királyhoz.
Pribékek kitámogatják a megvakítottakat.
Pribékhez. Ennyi kezdővel jobban nem lehet. Meg vagyok elégedve.
Pribék, nincs arca, váratlanul leszúrja Hengert.
Bocsáss meg, a király maga kérte.
Henger eldől, Pribék a lábánál fogva kihúzza.
A királyi palota. Kálmán fekhelyen kínlódik, feje bebugyolálva. Körülötte Draco, olasz orvos ténykedik, odébb áll Ottmár, valamint Sima-fia Márk, Jákó-fia Achillesz, Bot-fia Benedek.
Szaggat, lüktet, iszonyú.
Pus. Pus.
Gennyes?
Gennyes. Ez már a velő, ami a füleden kigyön, király.
A velőmet szívja ki a tapaszod, te henger?!
A bajt szíjja ki, aztat.
Nagy már a te bajod, Kálmán király, ideje, hogy a túlvilágra gondolj, készítsed magad az örökkévalóságra.
Az én velőmből függ a flastromon, urak? Szagoljátok, tapintsátok, velő az?
Urak odamennek, szagolgatják a gennyet.
Sértetten. Hivatásomat értem.
Velő lesz az, úgy ám.
Szerintem folyékony velő.
Azért még maradt bévül királyunk fején, kinek agyból túlság adatott.
Az igaz, de mi lesz, ha mindennap ennyi elfoly belőle?
Nem kéne tapasszal színi, akkor hátha benn reked.
263Kell lennie módjának, hogy az agyba visszatöltessék.
Felháborodva. Ez a mérges veleje neki, a többit is elmérgezi, ehhez én értek!
Vissza ne töltsed, doktor, ha ez fáj annyira!
Ez fáj, király, mi a fészkes fene fájna? Szagoljátok, nem bides?
Büdös, annyi szent.
Igen büdös. Rohadott velő ez már.
Így kelletik megdöglenem, mint kutyának? Megmérgeztetek, engem is, mint László fiamat! Össze vagytok ellenem esküdve, valamennyien! A csuhások pénzelnek, a németek pénzelnek, Bizánc pénzel, a pápa pénzel, Álmos pénzel titeket! Takarodjál, gonosz doktor, meg ne lássalak!
A legjobb orvos Európában.
Európában! Onnét ide veszekedett kalandorok özönlenek, rajtunk híznak! Te is takarodjál vackodba, Ottmár, amíg szépen mondom!
Draco és Ottmár sértetten el.
Ti maradjatok. Gyertek közelébb. Kaptok fejenként tíz falut. Menjetek el Dömösre, öljétek meg Álmost. Kaptok fejenként tizenöt falut. Bélát nem kell bántani, annak már heréje nincsen, de Álmos vak csupán, a fasza megvagyon, ne fabrikáljon nekem Árpád-házi fiút többé akárki némberrel. Hülye az én maradék fiam, István, ezért is ölték meg a szépet, az okosat, Lászlót, de akkor is az én hülye fiam kövessen a trónon, és ne Álmos magja. Púpos az én fiam, István? Nem púpos. Hebeg, mint én? Nem hebeg. Okosnak nem okos, hála az égnek, okos királynál szerencsétlenebb a világon nincsen. Legyen a király hülye, hadd rángassák ilyen-olyan hatalmak, ne is vegye észre. Kaptok húsz falut fejenként. De Álmosnak ne csak a levágott tökeit hozzátok el nekem, a faszát is. Meg a fejét, hadd lássam. Az én daliás öcsém. Szüléim kedvence. Az ország kedvence. A nők dédelgetettje. Aki mást se tett, mint terveimet hiúsította. Holott én hagytam volna békén vadászni. Hagytam is tíz éven át, míg a klérus fel nem piszkálta ellenem. Ő meg hagyta magát rászedni, a barma. Azt se tudta, mi a tét. Vesszen el. Hu264szonöt falu fejenként. Ha ő a dömösi monostornak 59 falut adott, nekem is megér annyit a teteme. Siessetek. Nem sokáig élek. Kezemben akarom tartani a fejét és a faszát.
Márk, Achillesz, Benedek el.
Draco doktor! Csapold meg az agyamat ismét, fáj, fáj, fáj!
Dömös, a monostor kertje. Álmos, papok.
Predszláva hercegnő atyjánál lakik mostan, sokat alszik, jól eszik, csak emlékezni nem akar. A lányait nem ismeri meg.
Rám sem emlékszik?
Nem tudni… Mondják, arra sem emlékszik, hogy férjezett. Úgy véli, kérője csak ezután fog érkezni. Lovagolni nem akar, a lovaktól fél.
Túl sokat menekültünk lovon.
Russz nyelven beszél, magyarul érteni nem bír, vagy nem akar. De a russz nyelvet is elfelejtette már. Alig érteni, mit mond.
Csönd.
A lányok, Adelhais és Hedvig jól vannak, cseperednek, Hedvig már kezd beszélni, tanítják németre, latinra is…
Mért nem lettek fiúk? Mért csak egy volt? Könnyű egyet kiherélni! Mért nem volt öt fiam, küldtem volna őket messzire, hogy megmaradjanak!
A leányok, ha fiúnak születnek, ma szintúgy nem élnének, herceg.
Csönd. Lódobogás.
Négy ló… öt… hat
Honnét veszed, herceg?
Látom. Legalább hat ló… Közületek ma ki ment el vadászni?
Senki.
Engem jönnek meggyilkolni.
Rémeket látsz, herceg.
Rémeket látok, igen. Azt látom már, ami van.
265Nyugodj meg, herceg, elég a királynak, hogy megvakított.
Nem elég. Ha csak fele annyira gyűlöl, mint én őt, a kivágott szívemet is akarja, hogy lakomázzék benne. Feláll. Kísérjetek be a kápolnába, az oltártól hátha megrettennek.
Testvérek, kísérjétek be a herceget.
Megyek a kutyákért.
Két arctalan pap kitámogatja Álmost. Be pár fegyveres, Benedekkel az élükön.
Hol van Álmos herceg?
Mi közöd hozzá?
Több, mint neked, csuhás.
Itt nincsen.
Hohohó! Hát hol van? A templomba menekült? Kinéz. Ott van, szorítja az oltárt, öleli. Gyertek, fiúk, szakítsuk le róla!
Benedek és fegyveresek ki. Jön az arctalan barát sok hatalmas farkaskutyával.
Ereszd rájuk, barát.
Vér, vér, vér, tépjed, tépjed, harapjad, szíjjad, szíjjad, vér, vér, vér, Jézus Mária!
A baráttal a kutyák kirohannak; ha a kutyák tehetségesek, ugatnak is. Odabent ugatás, üvöltés, hörgés, visítás.
Térdre esik, imádkozik. Könyörülj, én Istenem, ezeken a szegény párákon, kutyák az istenadták, nem tudják, mit cselekszenek a te szentélyedben, Atyám! Ha pedig majdan elhullanak, fogadd be őket is a te égi birodalmadba, én Istenem, és bocsásd meg az ő vétkeiket, Atyám, mert nem tudták, hogy mit cselekszenek. Teremtményeid ők is, Atyám, s amiképpen nem feledkeztél meg arról, hogy megteremtsd őket is, azonképpen ne felejtsed el, Atyám, hogy nem adtál nekik lelket, hogy a bűntől óvakodhassanak, hanem adtál nekik idomíthatóságot, ami a te hibád, Atyám, és nem az övék. Bocsásd meg nékik, hogy darabokra szaggatják a gonosz embereket, akik szintén a te teremtményeid, Atyám, és akiknek te adtál gonosz lelket, mert abban is gyönyörködöl, amiképpen minden jóban és rosszban, mert minden a te gyönyörűséged ezen a világon. És fogadd be őket is országodba. Nagy a te 266hatalmad, Atyám, és minden élő és holt téged dicsőít, ámen.
Csönd lesz. A barát jön be a kutyákkal, valamennyien véresek. Betámolyog Álmos is, a keze véres.
Megsebezte a kezemet, tőrrel, amidőn az oltárt öleltem, megsebezte!
Nyugodjál meg, testvérem, széttépték őket a kutyák. – Barát, vidd helyükre a kutyákat. A másik baráthoz. Testvérem, az oltárt mossák le.
Barát el a kutyákkal. Másik barát el.
Véremet ontották a szemetek, beszennyezték az oltárt!
Felzabálták őket a kutyák. A csontjaikat zsákba hordjuk, elküldjük a királynak, megjegyezvén, hogy saját vadászkutyáik tépték őket széjjel. A mi kezünk, herceg, tiszta.
Az enyém véres.
Beforr.
Milyen semmi az én vérem, az én szemem világa nektek, akik minden javaitokat tőlem kaptátok, csuhás!
Semmi az életünk az Úr előtt, herceg.
Majd küld új gyilkosokat a király, azok a kutyákkal kezdik.
Valószínű. Ezért hallgass meg, herceg. A király, hírlik, halálán van. Gyermekfia, István követi majd a trónon. Kicsike még, tizenhárom éves, nyolc év múlva leszen nagykorú, addig főurak fognak uralkodni helyette, nem vagy biztonságban…
Halálán van a király? Úgy? Hát ki a legidősebb Árpád-házi, aki a trónon kövesse? Nem én?
Te vagy, herceg. De vak vagy, herceg.
És ki engedte, hogy vakká legyek, ha nem ti?
Te vak vagy, herceg, és elvakult is. Legjobb lesz, ha elmenekülsz innét. Nem fognak kegyelmezni neked II. István király tanácsnokai, kik minket gyűlölnek.
Nem menekülök többé Passauba. A német császár engem újra ki fog szolgáltatni.
Nem kívánjuk, hogy Passauba menekülj, herceg. Ezúttal biztosabb helyre menekítünk, Bizáncba.
Bizáncba? Engem? Ti? Éppen ti?
267Jó messzire van.
Bizáncba? A szakadár keresztényekhez? Mit szól ehhez Róma?
Római az ötlet, herceg.
Csönd.
Bizáncban él Irén császárnő, Alexiosz császár fiának, Jánosnak felesége, és Irén császárnő, mint tudod, Piroska néven László nagybátyádnak leánya. Irén császárnő az unokaöccsét, téged, befogad.
Egy bizánci császárné befogad, engem?
Nyilatkozatot tett róla, herceg, nézd.
Te ördögfattya, gúnyolsz? Befogad, arcon csókol, majd száműzet a világ végire.
Az jó lesz, ott nem találnak meg a magyari gyilkosok.
Ezért cselekedtem mindent a ti tanácsaitok szerint? Ezért alapítottam ezt a monostort, nektek? Ezért adtam nektek földet, jószágot, embert?
Az Úristennek ajánlottad mindezt, Álmos herceg.
Játszottatok velem.
Mindenkivel így játszik az Úristen.
Ha felnőhetett volna az én kicsi fiam, Béla, akit előttem vakítottak meg a pribékek, ha nem pusztult volna a kiherélésbe bele, bizony mondom, kiherélne titeket is, herétlennek született csuhások! Ti rosszabbak vagytok az én idétlen bátyámnál is, aki a hatalmatokat próbálta korlátozni, sajnos sikertelenül! Miért nem álltam mellé, veletek szemben! Micsoda idióta voltam én is!
Elvakult voltál, Álmos herceg, mielőtt még szemedet kitolták. Vakságod valós lényed lényege. Nem sajnál téged az Úristen, ki rossz szemmel alkotott meg téged eleve, hogy ilyenben is gyönyörködjön. Ami kisfiadat illeti, ő már az Atyaisten mellett az angyalok karában áll és énekel. Meglátod őt, mihelyt földi futásod véget ér, és szemet nyersz halálodon. Addig vakoskodj, és tedd, amire rendeltettél. Holnap visznek Bizáncba. Isten kísérjen minden utadon. El.
Kicsi fiam, édes, szép, ártatlan gyermekem, hol vagy, 268mikor láthatlak újra, mint látlak néha álmaimban, de üres szemgödörrel, véres arccal?! Látsz-é engem odaátról, ismét szemmel bírván, épen, gyönyörűen, amilyen itt voltál, amíg a pribékek kicsi tested meg nem becstelenítették? Adj nékem jelet, hogy létezel! Álmaimban szólj hozzám, álmaimban nyújtsd törékeny kezedet felém, borostáimat simítsd végig újra riadozva, és nevess, midőn felteszlek a lóra, és szaladj felém bizalommal, szeretve, mint annyiszor, midőn végre hozzád hazatértem! Álmokat adj nekem, kicsi fiam, és ne vond el magadat álmaimban tőlem! Senkit se szerettem, soha életemben, sem szüléimet, kiket alig láttam, sem véreimet, sem lányaimat, sem asszonyokat, hanem csak téged, kicsinyem, én magvam, fiacskám! Egyetlen rokonom te voltál, és gyülevész gyilkosok halálra kínoztak téged, és azóta létemnek sem látón, sem vakon értelme nincs! Én már kezet sem emelhetek magamra, vak vagyok! Én csuklómat hiába harapom, futnak a csuhások, és vérzésemet elállítják! Én kötelet nem lelek, s ha fűszálakból csomózok kötelet a nyakam köré, meglepnek, jönnek, a kezemből kitépik, én meg se fojthatom magam, hogy téged mielőbb lássalak! Elvették utolsó szabadságomat is, a magamgyilkolás szabadságát! Álmomban, álmomban adj jelet, hogy látsz engem, és szeretsz engem, és vársz rám odaát! Kicsi fiam, én apró énem, akit mellettem vakítottak, mellettem heréltek, mellettem kínoztak kínoknak kínjaival, ne hagyj el engem álmaimban, amíg ebben a siralomvölgyben tanyázom, akaratom ellenére! Csak néha, néha jelenj meg ép valódban, annyi nekem elég, és járj közben értem az Úristennél, hogy életem fonalát hamar szakassza meg!
Papok jönnek, lemossák Álmos véres csuklóját, aki hagyja, majd kivezetik.
269A pécsváradi apátságban. Jön Filbertus, Ottmár, Apát.
Minek köszönhetem a kiváló szerencsét?
Hoztunk apát úrnak egy gyermeket… négyéves alig múlt, igen kedves gyermek…
Bokorban találtátok, sírt-rítt az istenadta…
Nos hát, nem egészen… ez a gyermek vak.
Vak? Bizonyos? Ha igen, vigyétek más monostorba, ez az én monostorom példaszerű intézmény, a clunyi apátság mása, itt vakokkal foglalkozni nem tudunk.
Ez a gyermek nemrég még látott.
Annál inkább.
Ez kivételes gyermek, apát úr. Máshol nem volna biztonságban, csak apát úr szigorú, kérlelhetetlen monostorában. Itt nem fogják keresni.
Csönd.
Mi politikával nem foglalkozunk, Ottmár úr.
Ó, hát már ide is eljutott a híre!… Akkor nem kell apát úrnak magyaráznom, miféle nagy dolgok származhatnak ebből, ha…
Nagy dolog a földön, Ottmár úr, nincsen.
A vallás, apát úr, nagy dolog. És a túlvilág előretolt hadállásai, e clunyi mintájú kolostorok, e szigetek, apát úr, e menedékek a csalóka földi látszatból a valóban létezőbe… ezek egy félig már odaát levőnek a napjait megkönnyíthetik.
Filbertus diakónus úr csalódik, ha azt hiszi, mi úgy törünk világi hatalomra, mint azok ott Konstantinápolyban, vagy mint Róma püspöke, a pápa, ki a világi törvénykezés feletti uralmat is akarja. Ha az urak azt hiszik, én a mi itteni testvéreim közül bárkit valaha a világba visszaadok, tévednek. Nem adom vissza királynak se őket, urak. Ha értik, amit mondok: királyként sem. Mert az a bűn maga, urak. És én itt bűnre fölkészíteni jövendő világiakat nem fogok.
Csönd.
270Rossz helyre jöttünk, Filbertus. Induljunk tovább.
Hogyhogy ilyen könnyen feladod?!
Csak hadd ebédeljünk meg itt a gyermekkel, apát úr, és megyünk tovább.
Ebédeljetek.
Hozd be gyorsan, úgyis fázik odakint.
Filbertus kimegy.
Igen nagyon helytelenítem az urak ötletét. Én itt túszokat tartani nem fogok. És a testvéreknek hazudni nem fogok. És zavaros magyari ügyletekbe bonyolódni nem fogok. Engem nem azért küldtek ide Frankhonból, Ottmár.
Megértem apát út szempontjait.
Jön Filbertus a megvakított négyéves Bélával. Csönd.
Gyermekem, itt most enni, inni kapunk, aztán indulunk tovább.
Csönd.
Édes jó Istenem! Elfordul, sír, visszafordul. Hagyjátok itt e gyermeket.
Sötét.
271Tizenhét évvel később.
Királyi palota. Jön II. István király, igen hasonlít apjára, Kálmánra, csak nem púpos – természetesen azonos színész játssza. Nem túl öreg, harminc év körül jár, de sokkal öregebbnek néz ki, beteges. Mögötte jön Ottmár, öregebb, mint az I. felvonásban, de alig észrevehetően.
Jöjjön a borbély. Fáj a fejem.
Hadd emlékeztessem felségedet, hogy tegnap már leeresztette felséged beteg vérét.
Nem azért, hogy megcsapoljon, csak azért, hogy tükröt hozzon. Látni szeretném, mennyit foszlott az arcom tegnap óta. Egész éjjel ittam, alig élek.
Egynapi rohadás látszik csak felséged képén, nem több.
Jól mondod. Akkor ne jöjjön. Beleül a trónba. Te minek jöttél?
Hívatott felséged.
Hívattalak? Lehet. Minek hívattalak?
Gondolom, a lázadókról, a királyi címre pályázókról kívánt felséged hallani.
Az is lehet. Hányan is vannak?
Mindössze hárman. Az első Saul, Pócs ispánnak, valamint felséged Zsófia nevezetű nővérének fia, vagyis felséged unokaöccse, akit az urak kívánnak felséged utódjául mint legidősebb Árpád-házit, tekintve, hogy felséged gyermeket nem méltóztatott nemzeni.
Nem méltóztattam! Szűz ebben a királyságban nem maradt tőlem szárazon! Egyebet se műveltem, csak velük hemperegtem! Tehetek én róla, hogy nem szültek? Meg is nősültem, ahogy az urak kívánták, későn, de beadtam a derekamat, hát volt értelme? A feleségem se szült! Politikusan nősültem, ahogy tanácsolátok – ne csodálkozzatok.
272Felségedet senki sem hibáztatja. De tény, a legidősebb ismert Árpád-házi mégiscsak Saul.
Hány éves mostan Saul?
Tizenhárom.
Mint én, mikor megkoronáztak. Hát Borics?
Boricsot a zendülők közé nem számítom, mert ő külső sereggel szokott az országba betörni, és nem belülről mételyez, és felséged amúgy is megverte párszor.
Kezdek emlékezni. Ki van még?
Van még Bors, és van még Iván. A két ispánok.
Midőn Egerben ágynak estem, akkor ütötték fel a fejüket, hallottam már akkor. Csak hát felépültem, egyelőre. Mit tegyek velük?
Felséged határoz.
Borsnak vágják le a fejét, Ivánt száműzöm, és egész nemzetségét. Vagy fordítva, mindegy… Ivánnak vágják le a fejét, Bors meg és egész nemzetsége örök időkre legyen száműzve. Intézd. Nem érdekelnek.
Jegyeztem, felség. És mi legyen Saullal? És anyjával és atyjával?
Mi legyen, mi legyen? Tessék kitalálni nektek. Főzzék meg őket olajban, mint én Krisztierna úrasszonyt, ki a legjobb szeretőm vala, de a haditervemet kiadta Bizáncnak, hát megsüttettem, és néztem, amíg sül. Vagy vágják le a végtagjaikat, és feszítsék a maradékot kerékre, tegyék ki a napra, ott száradjanak napokig. Nem így büntettem a lázadókat? És néztem, amint száradnak, sátrat üttettem, kiültem eléje, és néztem, ahogy száradnak, és nézte az ország napokig, és azok közül sokan három napon át jajgattak. Nem így volt? Vagy találjatok ki más kivégzési módszert, legyen már nektek is fantáziátok. Én minden disznóságot műveltem az emberekkel, amit képzeletem és a hatalmam diktált, végére értem mindkettőnek, most már ti törjétek a fejetek.
Küldd őket kolostorba, mind a hármat.
Inkább tömlöcbe, biztosabb. És külön. Minek jöttél voltaképpen?
273Felséged hívatott.
Vagy úgy. Szünet. Meg fogok halni, Ottmár, érzem. Nekem nem a velőm folyik ki a fülemen, mint atyámnak, én úgy roskadok össze belül, hogy a tulajdon bordáim a gyomromba esnek, és elemésztődnek. És semmi volt az életem. Hadakoztam a keresztesekkel, akik a királyságomon dúlva vonultak át, hadakoztam Boriccsal, meghódítottam Rámát, fosztogattam Bizáncot, a lengyeleket, a russzokat, és henteregtem a nőkkel, és nem lett gyermekem, és nincs, aki emlékezne rám.
A historikusok feljegyzik tetteidet, felség.
Akkor is hazudnak, ha nem kérik erre őket külön, ez a vérükben van. Nem tettem soha semmi jót senkivel. Nyolc éven át aljas urak a nevemben kormányoztak, amíg felnőttem, hagytam, gyerek voltam. Aztán magamhoz ragadtam a hatalmat, őket elkergettem, kivégeztettem, és mit műveltem? Henteregtem és büntettem, hódítottam és ittam. Részeg voltam, hogy kegyetlen lehessek. Ma már nem ízlik a bor. Minek voltam én kegyetlen? Mit büntettem én? A vétkeikért büntettem őket? Mindenki aljas, aki él. Kell hát büntetni élőt? Csak azért, mert éppen eleven?
Felségedet már simogatja a túlvilág.
A túlvilág, Ottmár, nem kegyes. A túlvilág semmilyen. Én ezt a mesét nem veszem be. Hazudnak a papok. Én megismertem az embert, Ottmár, és tudom, hogy félelmében mesél magának szépeket. Én megszűnök, ahogyan nem voltam valaha, és ennyi volt. És ti is így vagytok ezzel, csak féltek bevallani.
Nem egészen értem, mi bántja felségedet valójában.
Jó kérdés, Ottmár, helyénvaló kérdés. Leszáll a trónról. Valami hiányzott nekem egész életemben, és tudom, ha meghalok, nem lehet meg többé. A szeretet hiányzott nekem, Ottmár. Akiket szerettem, azok nem szerettek. Nemcsak engem, senkit. Színlelték. Maguk előtt is játszottak. Üresek voltak az emberek körülöttem, Ottmár. Olykor körömmel húztam le a bőrt a pofájukról, hátha 274van alatta valami, és nem volt. Most, hogy a végére értem, tudom, végem, hiába köpölyöznek csalók jó pénzért, hiába hazudtok nekem valamit jó pénzért, ez hiányzik, nem a hatalom. Miért nem szerettél te engem, Ottmár?
Szerettelek és szeretlek, felséges uram.
Na ne.
Tisztem szerint korrektül szolgáltalak, felség.
Tiszte szerint mindenki korrektül szolgált, és korrektül is lázadott ellenem. Ez volt az unalom. Mitől vagytok ti ennyire unalmasak valamennyien? Mitől vagytok a tisztetekkel ennyire azonosak? Mitől nincs bennetek ennél több? Bennem több volt, mint egy királyban. Mi az, hogy király? Tiszt, semmi egyéb. A hülye éppen olyan jó vagy rossz király, mint az okos. Középen áll, egyensúlyoz akarnok senkiháziak között. Az okos király rosszabbul is kormányoz, mert azt hiszi, ő tudja, mitől lenne jobb, és az egyensúlyt emiatt elvéti. Ilyen volt apám. Huzakodott az egyházzal, amely a legnagyobb világi hatalom, a csatát el is veszítette végül. És mi az egyház? Az üres, riadt, félős emberek védegylete, vára. A hülyék szövetsége. Semmi az emberre nem hasonlít jobban, mint a papjai. Hát kik ezek a papok? Van nekik saját arcuk, saját sorsuk, saját akaratuk? Mid van neked, Ottmár? Én belenézek a tükörbe, és látom, oszlik az arcom napról napra. De az az én arcom, Ottmár. A te arcod meg? Amióta ismerlek, és ismerlek gyerekkorom óta, egyforma, nem fog rajta az idő. De miért nem fog a te arcodon az idő, Ottmár? Mert nincs is ilyen arc! Báboknak van ilyen képük, Ottmár, mint neked!
Felséged kitüntet, hogy őszintén beszél velem. Bárcsak korábban rászánta volna magát, és nemcsak most, földi pályafutása alkonyán. Az én arcom álarc talán, de tartós, mert szövete nem ebből a világból való; papnak készültem soká, majdnem az is lettem. Felséged arca elrohad, mert nincs meg benne az a másik anyag, az égi.
Hazudsz magadnak, Ottmár, ettől az önhazugságtól tartós a húsod. A hazugság is tartósít, miként a született gono275szok sokáig élnek, láttam. De én hiába próbáltam hazudni magamnak, és beláttam ezt, én legalább emberként zuhanok össze, te viszont… te nem tapasztaltad meg…
Micsodát, felség?
A vereséget.
Szünet.
Felség, ma bal lábbal keltél. Ilyen expanzióban ez a királyság még nem volt… Kálmán csak az Adriáig jutott ki, felséged még tovább, a mienk már Ráma is… Felséged mindent kibírt, a kereszteseket, Borics támadásait…
Nem létező dolgokról beszélsz, Ottmár, ezek nem emberi dolgok.
Mit szólna ahhoz, felség… ha felséged, még a halála előtt, a diadalt tapasztalná?
Miféle diadalt?
A szeretetét.
Ugyan. Menj, hívd a borbélyt, mossa meg a hajamat, éjjel is tucatnyi tetűt szedtem ki a fejemből.
Csak néhány percet kérek felségedtől.
Mondjad, csak ne hosszan. Visszavánszorog a trónhoz, beleül.
Tizenhét évvel ezelőtt felséged atyja, Kálmán király megvakíttatta öccsét, Álmos herceget…
Igen.
Ki Bizáncba menekült; felséged Bizánctól a száműzetését követelte; János császár, felséged Piroska húgának férje, erre megindult ellenünk sereggel, felséged megverte, békét kötött, János császár a tengeri végekre száműzte akkor Álmost, ott is halt meg két éve…
Tetemét hazahozattam, illőn eltemettettem a királyok közé, mi kell még?
Ugyanakkor Álmos herceg négyéves kicsi fiát, Béla herceget is megvakították.
És kiherélték, és belehalt, nem tehetek róla.
Béla herceget nem herélték ki, felség, és nem halt meg, és ma is él.
Csönd.
276Hogyhogy?
A henger egy jobbágykölyök heréit mutatta be felséged atyjának. Béla herceget pedig atyjától, Álmostól, ki azt hitte, meghalt, elválasztották és felnevelték.
Kicsoda?
Az egyház, melyet felséged az imént szeretethiányban elmarasztalni méltóztatott.
Csönd.
Ügyes! Legyen kivel zsarolnia az egyháznak a királyt, ha nem az egyház akarata szerint ténykedik! Ezt nevezik nálatok szeretetnek!
Az egyház szándékait, felség, az egyházfiak közül sem ismeri senki, még maga a római pápa sem. Tény, hogy Béla herceg felnőtt, és ő a legidősebb Árpád-házi, aki felséged trónjára ülhet.
Mi a bizonyíték?
Van róla írás, felség. Előhúzza. Az én nyilatkozatom, és Filbertus püspöké, ki akkor még csak pap vala. Valamint odakint várakozik Pál, akit szintén megvakítottak aznap, de akkor még látott, és bizonyítja. De a legfőbb bizonyíték, felség, maga Béla herceg, aki szintén odakint várakozik. Felhozattam Pécsváradról, ahol a szerzetesek nevelték tizenhét hosszú éven át.
Csönd.
Ez azt jelenti, hogy már csak napjaim vannak hátra.
Ez azt jelenti, hogy felségednek még hónapjai vannak hátra, és Béla herceg trónra lépését felséged makulátlanul előkészítheti.
Csönd.
Mire jó ez nektek?
Nem hal ki az Árpád-ház. Rend lesz.
Csönd.
Ha van még pár hét időm, hadd jöjjön.
Hívom Pált, a vakot.
Ne őt, azt a valakit hívd, aki azt állítja magáról, hogy ő Béla herceg.
Nem állítja magáról, mert nemigen tudja. És vak. Mert 277megvakítani megvakították. A henger, aki tette, nem él már, sajnos. De felséged meggyőződhet róla, hogy vak, valamint megtekintheti, hogy a heréi épek… behívhatom?
Nincs dolgom már ezen a földön, mindegy, hívjad be.
Ottmár kimegy oldalra, int, majd visszajön.
Máris bekísérik.
Jön Béla, 21 évesen, ugyanaz a színész játssza, mint Álmost, valamint kísérők.
Ti elmehettek.
Kísérők el.
Feláll a trónon. Ez Álmos!
Ez Béla herceg, felség.
Csönd.
Lejön a trónról, Bélához lép. Béla?…
Csönd.
A szerzetben más nevet viselt, még nem szokott hozzá a saját nevéhez, felség.
Fiam… engedd meg, hogy így nevezzelek, bár magamnak fiam nincsen… Szünet, Béla hallgat, István körüljárja. Miért nem beszél?
Nem süket, nem néma, csak vak… E helyzet túlságosan váratlan néki is… Bélához lép, neki mondja. Fiam, megismered a hangomat, felelj a királynak.
Igen.
Mit igen?
Kérdeztek, felelek.
Hogy vagy?
Köszönöm, jól.
Köszönöm, jól, felség.
Köszönöm, jól vagyok, felség.
Igen. Visszamászik a trónra, ráül, szünet. Érdekes. Szünet. Én vagyok a király, II. István, tudod te ezt?
Mondták.
Én vagyok a te nagybátyád, ezt is mondták?
Ezt is.
Mit mondtak még?
278Mondták, sok mindent mondtak az utóbbi időben, mondták, hogy én Álmos herceg fia volnék, akit felséged atyja megvakíttatott, és Bizáncban a Szilárd nevet kapta, Konstantin, erre keresztelték át, és a Fekete-tenger partjára száműzték, ahol megalapította Konstanca városát, az új neve miatt, ahová sok magyarok menekültek felséged kegyetlenségei elől, mert felséged igen kegyetlenül uralkodott, de aztán két éve Konstantin tetemét hazahozatta, és eltemettette pompával a magyar királyok sírhelyére, Fejérvárra…
Igen. – Mit kérdezzek tőle?
Bármit, felség. Béla herceg memóriája rendkívüli. Mindent megjegyez, amit egyszer mondanak néki. Írni, olvasni persze nem tud, de sokat olvastak fel néki a barátok Pécsváradott, ahol nevelkedett egy cellában, hová másoknak, mint a beavatottaknak, belépésük nem volt.
Tizenhét hosszú éven át?
Pontosan.
Leszáll a trónról, Bélához megy. Hogyan éltél eddig?
Jól, uram, köszönöm szíves érdeklődését.
És az, hogy nem látsz… az nem zavart?
Nem, uram. Én látok, álmaimban. Szeretek aludni, felség.
Szeretsz aludni… – Szeret aludni?
Csak mint bárki más, felség.
Álmodban látsz tehát?
Látok. Nem tudom elmesélni, mit látok, de szépeket, és jó nekem olyankor, ezért is alszom, amikor lehet. És mikor felébredek, nem látok. Ebből tudom, hogy ébren vagyok, uram.
És akkor rossz neked?
Nem rossz, uram, csak más… Pál atyámnak, ki szintén vak, és sokszor látogatott engem, rosszabb, ő tovább látott, mint én, és szenved. Szerintem vaknak lenni jó… Szagol, hall, tapint, ízlel az ember… az nagyon jó. És gondolkozni tud.
Az élet, az olyan, nem lát az ember, csak tépelődik… Daliás szép termeted van… atyádtól örökölted… emlékszel reá?
279Nem emlékszem, felség.
Álmaiban gyakran látja őt.
Nem látom atyámat álmaimban.
Bizonyosan látja. Beszéltünk doktorokkal, szerzetes atyákkal, kik ifjan látott vakok szakértői, azzá képeztük őket, Filbertus meg én; bizonyosan látja.
Csönd.
Látod atyádat álmaidban?
Nem látom. Nem emlékszem a gyermekkoromra.
De álmaiban lát, maga mondta!
Hagyjuk. Tudod, ki vagy te valójában?
Csönd.
Hadd halljam: ki vagy?
Azt mondják a barátok újabban, nemrég, hogy Béla vagyok, Álmos herceg fia.
De te mit mondasz?
Amit a barátok. Velem voltak mindvégig. Tápláltak. Meséltek. Fürdettek. Fésültek. Itattak. Megágyaztak. Láttak helyettem. Testemet edzették. Öltöztettek, vetkőztettek. Mindent nekik köszönhetek.
Mit mondtak a barátok korábban, ki vagy te?
Isten báránykája. Így hívtak engem soká: a Bárány.
Milyen egy bárány?
Fehér gyapjas, jámbor állat, legel.
Legeltél te életedben?
Én nemigen, én szürcsölök, lefetyelek, a bárány legel.
Mit legel?
Füvet.
Mondom, hogy mindent megjegyez!
Milyen a fű?
A fű… a fűnek fűíze, fűillata van… füvet kóstoltam, rágicsáltam… Van ott nekünk a monostorban földünk, birtokunk, veteményesünk; ültetünk, kapálunk, szüretelünk, disznót, marhát, kecskét tartunk, fejünk, fonunk, ez mind nagyon jó, felség… a termőföldnek szaga, felség, az a boldogság… és az állatok melege, a tejük illata… és zsolozsmázunk, és beszélgetünk, és szeretjük egymást…
280Milyen a színe? A fűnek!
A fű színe… a fű színe…
A színe, milyen?
Ne zavarja, felség, tanulta, most keresi…
Zöld. A fű színe zöld.
És milyen az a zöld?
Felség, magad se tudnád körülírni.
Igaz. – Szörnyű lehet semmit se látni.
Ő megszokta már, és boldog ifjúsága volt. Vannak, akik látnak, s mégis rosszabb sors jutott nekik. Felség, hónapjaid vannak még, de éveid nincsenek, ha emlékeztetnem szabad téged…
És ezt a szörnyűséget az én apám tette.
Úgy értesültem a barátoktól, tettél te is szörnyűségeket. Embereket főzettél elevenen, lassú tűzön. Ganéjt töltöttél szájukba. Ganéjon égettetted őket. Bort vezettél végbelükbe. Égő viaszgyertyát csepegtettél beléjük…
Úgy vélem, nem ez a pillanat, herceg…
Csak hadd mondja, miféle igaz mesékkel traktáltátok. De mondok mást is, hallod, Béla? A keresztesek… tudod, kik azok…
Tudom.
A keresztesek a szlávok földjén, mikor átvonultak, a szlávok szemét kivájták, kezüket, lábukat levágták, és úgy hagyták őket élni… és a fővezér, maga Walter Golier, meg Rajmund de Agilis gróf és Ademar tettek így!…
Én már mennék, atyám.
Téged szólít atyjának?
Engem, meg mindazokat, kik Pécsváradott gondját viselték tizenhét éven át.
Milyen büszkén mondod ezt.
Büszkén, felség, igen.
Mennék cellámba vissza.
Béla fiam, azt most már nem lehet. Király leszel.
Azt nem lehet, vak vagyok.
Nincs jobb egy vak királynál. Termeted délceg, lehet majd a népnek mutogatni, fiam. És eléd tolnak aláírni való 281aktákat, birtok meg tisztség adományozásáról, ettőli megfosztásról, alapításról, lerombolásról, kivégzésről, és te minden látó királynál szabadabban írhatod alá. Avagy nem ez volt az egyház szándéka, Ottmár?
Az egyház úgy vélte, nem szakadhat az Árpád-háznak magva. Az örökletes királyságnál bölcsebb rend még nem volt. Rómát a demokrácia éppúgy tönkretette, mint a választható császár intézménye. Addig volt rend, amíg vérségi alapon örököltetett a hatalom. Vagy nézd Athén példáját, felség. Világhatalmát a népuralom, a választás ásta alá. Akolba terelve él csak túl a nép, kerítések között, ha kívül veszett kutyák ugatnak rá, és belsőleg ugat minden egyént a hite. Az egyház rendet áhít, miként minden szolgái, hívei. Odaát sincs más rend.
Ott könnyű, ott a király örökké létező.
Én nem leszek király, felség. Nekem azt mondták, hogy szüleim a mezők, a fák, a bokrok, és úgy találtak. Mondták, testvéreim minden állatok. Én magamhoz legközelébb a lovakat érzem, meg a kutyákat, cellámban sokat ugattam, nyerítettem gyermekkoromban. Mondták, ember vagyok, férfi vagyok, mindennek, ami élő, békés társa. Elmagyarázták, faszom miért nem csupán vizelésre alkalmatos, mikor ideje jött, s én megriadtam a kéjtől. De hogy nekem atyám és anyám volt, azt csak nemrégiben közölték velem, és még nem szoktam e gondolathoz hozzá. Hogy minket Isten ennyire közvetve teremt, és nem enkezével.
Igen… Vittetek neki nőket?
Hogy képzeled, felség!
A drágalátos Árpád-házi faszával, értékesnél értékesebb Árpád-házi magjával mit tettetek eddig ennek a deli legénynek? Ha, mint mondod, a henger mégsem herélte ki?
Szünet után. Én nem éltem velük, én csak látogattam.
Nos, Béla fiam?
Az atyák és a testvérek voltak oly kedvesek, és magvamat ajkukkal, kezükkel, fenekükkel rendszeresen kifejték.
Rendszeresen.
282Úgy hat-hét éve legalább naponta, naponta többször is.
Én erről nem tudtam, felség, esküszöm!
Nem tudtál! Nekem mondod ezt, te féreg?
Nem értem, felség, mi ebben a bűn. Én is nékik, viszont. Mi szeretjük egymást a monostorban.
Csönd.
Úgy. Szünet. Elrendelem, hogy Béla herceg azonnal nősüljön meg. Elsőszülött fiát még látni akarom. Talán annyi időm van még. Ottmár, intézkedj.
Már intézkedtem, felség. Kint várnak a feleségjelöltek.
Ne mondd. Csönd. Valóban rosszul áll a szénám. Hányan?
Egyelőre hárman. Származása mindnek magyari királyhoz méltó.
Szlávok?
Szlávok. Béla herceg édesanyja is… De ezek mind Bizánc-ellenes szlávok!
Német hercegnő nem akadt, mi?
Ha szükséges, lehet szerezni. De felséged is tudja, a német szövetséget nem pártolja a pápa… a németek hagyományosan hajlandók Bizánccal játszani össze… és felséged hódítási célja Ráma, Raska, Zeta… hol felséged bizánci érdekkel ütközik… a német vonal másodlagos, felség… és lesz majd újabb keresztes hadjárat, szervezi a pápa… a német császár mind ez idáig Boricsot támogatta… meg Álmost… tudjuk… ez a hagyományos germán–szláv szövetség, amelybe Bizánc is beépült… nekünk Bizánccal van háborúnk, felség.
Nyugtalanul. Én nem akarok nőt… Szeretnék cellámba visszamenni.
Nem mész vissza sehová. Azonnal csinálsz nekem egy Árpád-házi örököst, te nem fogod látni, de én igen. – Hívd be azokat a szajhákat.
Szüzek, felség, kiváló származású szűz valamennyi, megvizsgáltuk őket!
Jöjjenek a szajhák.
Ottmár ki.
Tudod, Béla, én nem reméltem már semmit ezen a vilá283gon… és most hirtelen… Csönd. Nem kívánom, hogy viszontszeress engem. De én embert még úgy, mint téged, nem szerettem. Sír, zokog, Béla riadtan áll. Amíg pedig élek, a szeretetemtől nem menekülhetsz. A barátok kiverték a faszodat, az semmi, én viszont ellátlak minden földi jóval. Megszánt engem az Úristen mégis… És megkeresem annak a hengernek a porló maradékát, aki téged nem herélt ki akkor, és akkora síremléket emeltetek neki, hogy a csodájára járnak. – Hallgatsz. Nem számít. Király leszel.
Jön Ottmár, Pál, három nő.
Pált is hoztam, aki tanúsítja…
Na gyertek, szüzek.
Nem tudnak magyarul. Latinul se tudnak.
Nem baj. – Most én leszek a szemed, Béla herceg. Elmondom sorjában, mit látok. Látok három fiatal leányt, kik szendén állnak és néznek lehajtott fejjel, ami semmit sem jelent, házisárkányod lenne bármelyikük. Egyikük az lesz. Nézem a csípejüket, szülésre való-e. Nézem a keblüket, szoptatnivaló-e. Nézem az ajakukat, szopni tudó-e. Nézem az ujjaikat, simogatni alkalmasak-é. Most elébük járulok, és ruhájukat megoldom, föllebbentem, sorra megszemlélem, combjaik közt mit tartogatnak. Én értek a nőkhöz, Béla herceg, máshoz sem értek. Most az elsőnek megsimítom a combja közét, nedvedzik-e. Most a másodikhoz lépek, ugyanazt mívelem. Igen. Harmadik. Szét a lábat, szajha! Félre az egyik combot, hadd nyúljak beléd, szajha. Úgy. Hajolj hátra, törleszd a hasad előre, így kényelmesebb. Jó. Ha még férfi volnék, mindet hanyatt hajítanám. Nem vagyok férfi már. A szátokat hadd lám. Kinek mennyire puha, telt, vérszívó. Igen. Ez ilyen. Az olyan. Ez emilyen. A fogatokat hadd lássam, kancák, mennyire épek… Ottmár, ne fordulj el, nézzed. Mégis hím vagy te is, lám csak. Pál, te vak, nézzed! – Nos, szüzek, aránylag alkalmasok vagytok egy eltérített férfiút visszatéríteni. Melyiktek is nedvedzett azonnal, mihelyt hozzája értem? Ez volt, igaz, Ottmár? Ez az. Na gyere, szajha. Ki ez a szajha, Ottmár?
Inkább ezt a másikat ajánlanám, felség, Illona a neve, 284Uros szerb nagyzsupán leánya, ki legfontosabb balkáni szövetségesünk lehet.
A másik kettő?
Az egyik rámai, a másik zetai. Zeta jelentősége csökkent, felség. Rámát pedig felséged úgyis hódoltatta nemrég. Uros nagyzsupán, ha leánya magyari király felesége lesz, szerződésben garantálja, hogy Ráma jogszerűleg is a magyar korona része, támadhatatlanul.
Minek nekünk Ráma, mi van ott? Hegyek.
De hiszen felséged nemrég hódoltatta!
Hát aztán? Ez a másik nő nekem jobban tetszik.
Felség, Rámában nincsen semmi, csak hegyek, ám Ráma határos mind a horvátok, mind a zetaiak, mind a velenceiek földjeivel…
Jó, nem bánom… – Vetkőzz.
De felség…
Nem ért magyarul? Majd megtanulja. Tépi le Illonáról a ruhát, míg pillanatok alatt ott áll meztelenül. Tudja ez, mi a dörgés, hagyja, ez is jó feleség. Ottmár, húzzad le a csuhát Béla hercegről.
De felség…
Nekem kell ezt is? Még ezt is?!
Béla herceg nem szokott ilyes erőszakhoz…
Király lesz, hadd szokja. Bélához lép, letépi róla a csuhát, Béla is ott áll meztelenül. Feküdj le, Béla, szépen kérlek. Hogy szokták a barátok?
Én nem leszek király. Vissza akarok menni a cellámba!
Fogjad le, Ottmár. Te is, Pál. Szemed nincs, kezed van. Segítek. Leteperni!
Ottmár, Pál, István leteperi Bélát. Pál rátérdel a mellére, Ottmár a lábait fogja. István feltápászkodik, benyúl Illona lábai közé, szétfeszíti a combjait, majd ráülteti Béla hasára, és tartja, és fel-felhúzva működteti. Béla kétségbeesve ordít. Illona sikít. István elégedetlen, felhúzza Illonát, szájon csókolja, a mellét, a combját simogatja, majd levágja térdelőhelyzetbe Bélához, és a száját Béla alhasához igazítja, a haját fogva. Illona működni kezd, István szigorú felügyeletével.
285Kézzel is, nyelvvel is, te szajha, tanuld meg egy életre!
Béla üvölt, Illona működik, a többi nő meredten bámul, Ottmár, Pál liheg. István egyszerre felrántja Illonát, és lovaglóütésben Béla hasára vágja, és fel-le mozgatja. Sikítás, hörgés, aztán vége lesz. István az izzadtságát törli a homlokáról, visszavánszorog a trónhoz, beleül, Béla fekszik, Illona melléje gurulva fekszik, Ottmár és Pál felegyenesedik, liheg, a másik két lány döbbenten néz, majd egyikük Bélára veti magát, de Béla elüti magától, a lány eldől, majd feltápászkodik.
Ilyen nehéz, ennyire kéjtelen szeretkezésem még nem volt. – Na, szajhák, kifelé. Az az egy maradjon, akiben Árpád-házi kölök fogan éppen. Az a hogyhívják.
Illona.
Az.
Igenis.
Ottmár kivezeti a két lányt.
Majd elmagyarázom neked, Béla herceg, miféle módozatai vannak a szerelemnek, ezt a barátok aligha tudják. Biztosabban gyereket alkotsz, ha te vagy fölül, de hát elsőre nálad ez nem ment volna. Én sokat voltam fölül, mégse ment, ez valami átok volt rajtam. Asszonyod nagy kurva lesz, örülj neki, ha megcsal, azt úgyse látod. – Szép nagy faszod van neked, Béla, örülhet az egyház, örülhetek én is. Áldott legyen a henger, aki monyoródat mégse vágta ki.
Ottmár visszajön.
Na, híres Ottmár, na, vénséges Pál, mindjárt csinálunk egy iratot, hogy látva láttátok, miként készül a következő Árpád-házi. Pál nem látta, tapintotta, így van?
Így van, felség.
Béla herceg keljen fel. Öltöztessétek fel. Megtörténik. Azt a szajhát is bugyoláljátok vissza, ha még férfi volnék, meggyaknám ma ötször, tőlem is Árpád-házit szülne, de hát nem létezem én már. Az esküvőjük fényes legyen. Utána menjenek hova is, menjenek Tolnába, kap tőlem Béla herceg és neje királyi jövedelmet, királyi szolgálatot, amíg élek, és halálom után azonnal megkoronáztassék Béla, a végrendeletemet fogalmazd meg, Ottmár. És 286legyenek a háztartásukban poroszlók, kik az ő szeretkezéseiket intézik, és mindennap jelentik nekem, megvolt, és milyen volt. Ha egy nap is kimarad, leüttetem a fejedet, Ottmár. Csalni ne próbálj, lesznek ott nekem is kémeim. Ez a szajha pedig három hó múlva tudjon magyarul, magam kérdezem ki, ha még élek addig. Gyors halálomban ne reménykedjetek – Nevet. , ez a csoda erőt ad nekem. Az esküvőt Filbertus püspök celebrálja, ki Álmos herceg teteméért Konstancába elment, és Fejérvárott elkaparta. Most mindenki hordja el az irháját, csak Béla herceg maradjon.
Ottmár, Pál, Illona a ruháit maga elé kapva el.
Leszáll a trónról, levánszorog Bélához, aki csak áll. Nagy jót tettem veled, Béla, csak még nem tudod. Próbáltam én is férfiak végbelébe dugni, de hidd el nekem, a nőké kedvesebb. Majd rájössz magad. Ki tudja, miért van ez így, de így van. S hogy ez a csoda most velem, általad, megesett, hajlok rá, hogy a Teremtő akarja ezt így. Ez kiváló szajha lesz, ez a nő, csak vigyázz, ne legyen fölötted túlságos hatalma. Verjed, alázd meg, ezzel kegyetlenül kell bánni, a teste engedékeny, de a szelleme, ahogy a szemébe néztem, durva és kemény.
Milyen színű szeme van?
Kis szünet után. Kékesbarna.
És az milyen?
Csönd.
Ősszel a szél ilyen, a hulló levelek a hűvös melegben lassan, csalóka napsütésben… jó adag fanyar, keserű bor a forrásvízben… emberi szem, az ember végtelenül veszélyes… szőre nincs… pucéran gyilkos állat… nem melegít, de fölhevít… részegít, hogy hányásodkor magadra hagyjon, homlokod ne fogja… és ha megsántulsz, székbe rak, és kitesz a nyári tűző napra, otthagy… ilyen szeme van neki.
Inkább cellámba szeretnék vissza.
Nem lehet. Nem én intézem így, hanem a papok meg Ottmár, kik életed megóvták. Én ebben, hidd el, nem vagyok hibás.
287Inkább meghalnék.
Nem adják azt könnyen.
Mondták a barátok nemrég, a túlvilágon vár engem atyám, és anyám is odaér majd, ki állítólag él még eszementen valahol, és minden testvéreim, és ott együtt leszünk.
Majd én is ott leszek.
Kis csönd.
Ne tégy velem ilyet odaát.
A királyi palota. Bevezetik Pált, majd otthagyják, kimennek. Pál áll, pár lépést tesz tapogatózva, megáll. Jön István.
Mit tudsz Béláról, vadászik?
Már hogy vadászna, vakon?
Hitessék el vele, az ő vakon kilőtt nyila találta el a vadat, miből áll ez?! És tanuljon meg lovagolni.
Vakon?
Lássák őt lóháton a népek! Szerezzetek vakvezető lovat! Lóidomárokat hozzatok be, külön kell mondani?!
Csönd.
Téged mikor vakíttatott meg az apám?
Nem biztos, hogy felséged atyja volt, csak úgy alakult, talán véletlenül.
Mindegy. Mikor?
Annak is tizenhét éve.
Te akkor már érett ember voltál.
Így is lehet mondani.
Mondd csak… mit látsz te azóta?
Nem látok semmit.
Jó, persze, ha vak vagy, nem látsz… de álmaidban… mit látsz?
Álmaimban… néha látok… valamit… nem is tudom… nem szeretek aludni.
Nem?
288Ébren tudom, hogy élek… csonka élet, nyomorult, de mégis élet. Felséged megjutalmazott jószággal, pénzzel…
Ezt most hagyjuk.
Vannak még érzékeim, szaglásom élesebb lett, tapintásom szintén, ízlésem kitűnő… sajnálnám ezeket idehagyni, felség. És ha elnyom az álom… nem tudhatom, honnét, kicsodák rohannak rám, hogy álmomban is mészároljanak. Vagy netán az Úristen dönt úgy, hogy ne ébredjek fel többé soha. Ébren szeretnék meghalni. Tudjam, mi okozza vesztemet. Ha csak egyetlen pillanatra is, de tudjam.
És álmodban mit látsz?
Képzelődöm. Emlékezem. De mindenre valahogy másképp, mint ahogy történt. Hol szebben… hol még randábban… talán ahogy a lelkem kívánja.
De mit látsz?!
Hát amit a látók… Ha felséged szokott álmodni, és gondolom, szokott… Nem merészelem megkérdezni, mit szokott álmodni felséged…
Ne is kérdezd.
Nem kérdezem, felség.
Csönd.
Te engem túl fogsz élni. Egy vénember fog túlélni, egy vak, egy nyomorék! Engem, aki látok!… Ha lehunyom a szememet, én akkor is látok, valami színeket, ha ilyen erős a fény… Lehunyja a szemét, forgolódik, a kezével a szemhéját dörzsöli. Nem bírok teljes sötétet csinálni magamnak…
Ne bánd, felség.
Érdekes lehet… Ki akarja nyitni a szemét, nem bírja. Az ördögbe… nem látok… beragadt a szemem, vagy mi… Hogy van ez… Rémülten forgolódik. Segíts már, te vak, mi ez velem…
Nyugtalanul. Mi történt felségeddel?
Nem látok! Eddig láttam, most nem látok! A szemhéjam a szememre ragadt!
Csipától lehet…
289Ne gúnyolódj, te nyomorék, agyoncsaplak… hol vagy? Nem látlak! Semmit se látok! Hívj segítséget, orvosokat, papokat…
Felség, nyugodj meg, ez csak valami ideges dolog…
Te vertél meg szemmel, te átkozott!
Nincs is szemem!
Irigyelted, hogy látok, te vak! Téged küldtek rontásomra – de kicsoda? de kicsoda?!
Nyugodj meg, felség, és ha bűnhődni akarsz számtalan vétkedért, tedd azt, de ne engem okolj, és ne atyád bűnéért vezekelj, hanem a magadéért.
Atyám bűne? Még kiderülhet, hogy Béla herceget te vakíttattad meg egykoron!
Felség!
Látni akarok, nekem látnom kell, én látni akarom Béla fiát, mert fiú lesz, annak kell lennie, én el akarom rendezni a földi dolgokat még… Én nem vakulhatok meg! Segítség!
Befut Tatár és néhány besenyő.
Nem látok, Tatár!
Hívjak orvost, felség?
Álltam, néztem, behunytam a szemem, és nem tudom kinyitni!
Beragadt, felség? Hadd nézzem… nem látok semmit, felség… Pálhoz. Mit műveltél vele, vak vénember?!
Én ővele semmit, hanem ővele a lelkifurdalása játszik, az gúnyolja őt. Voltak ilyen vakok, gyűjtöttük őket, miután Béla herceget a pécsváradi monostorba vittük, és tanulmányoztuk őket, én mint fő vakszakértő, hogy Béla herceg nevelését megalapozzuk… Nevet. Voltak ilyen álvakok, Tatár, kik láttak volna, szemük ép vala, csak nem akartak nézni, de nem tudták, miért nem. – Tét nélkül óhajt felséged vak lenni, értem, csak az mégsem olyan.
Akkor az átok alól oldozz fel azonnal, különben az én besenyőim beledet ontják!
Nem tehetem, felség, magad vagy az okozója…
Mi ez bennetek, ez a bámulatos életvágy, hogy mindegy, 290milyen, csak élet legyen valamennyire?! Mi jó van a te életedben, vaksi vénség? Pusztulj a szemem elől!
Akkor hát látsz, királyom?
Nem látok! Orvost hívjatok!
Pál gyorsan kitapogatózik.
Felség, amíg az orvos megjön… ölnek minket a magyarok! Igen rossz szemmel nézik, hogy mi vagyunk felséged testőrei. Igaz, hogy mi is öldököltük őket, a magyarokat, nem mondom, de csak mert nem adták a nőket.
Száz magyart öletek meg egy kunért, csak gyógyuljak meg! – Vezessetek ki a napra, hátha ott látok! Istenem, segélj meg engem!
Besenyők kivezetik Istvánt.
II. István barátcsuhában fekszik az ágyán. Körötte Tatár és más besenyők, Ottmár, Filbertus, Illona, Belos, Béla az ágynál, fogja II. István kezét.
Nem vagyunk mi uralkodásra teremtve – tépte a májamat, a szívemet a világ – én visszatéptem, késve, utólag, rosszul – vártam, az általam megkínzottak kísértsenek álmaimban, sose kísértettek, soha! – Sokat tenni nem bírsz, mennek a dolgok valahogy, kevés alkalom adódik, hogy tőled függne bármi, egyébként csak nyom, lapít a világ. Király vagy – fogoly vagy. És kétfelé fogsz hadakozni életedben, sőt háromfelé, mert a német összefog Bizánccal, és Velence velünk szemben Bizánctól kér segítséget, és minket ugyan támogat a pápa, de csak módjával, gyanús neki ez a fiatal nép, hunnak vél minket, fél tőlünk, nem szeret, és ránk küldi a kereszteseket újra, kik átvonulva földjeiden dúlni fognak, fosztogatni, ölni, rabolni… és el kell viselned ezt, kísérd őket a határig erős sereggel, összecsapást velük ne kezdeményezz, de ne hagyd magad, ha ők törnek reátok. És viseld el a kereszteseket azért, mert alapjában Bizánc ellen vonulnak ők, noha Bizánc is 291pénzeli őket, és kémkednek rómaiak, bizánciak mindenütt keresztbe-kasul. Senkiben meg ne bízzál, hanem időről időre öldökölj ok nélkül, hogy féljenek. Aki nem fél, az rád támad, és lemészárol. És hódíts, mert aki nem hódít, az elveszett, azt meghódítják. És ha a magyari uraknak koncot vetni nem bírsz, felzabálnak téged. Ha győztes csata után megelégszel, leülsz, hátradőlsz, máris benned a késük markolatig, benned és minden ivadékaidban. És a szlávokban meg ne bízzál, akkor sem, ha az ivadékaid félig szlávok. Ivadékaidban meg ne bízzál. Rosszabb az ember, mint a vad, ezt tanuld meg, aki Bárány voltál. Légy Ordassá. Ezek az én intelmeim tehozzád, miként I. István intelmei voltak Imre herceghez, azok az ő intelmei szépek, emberségesek, az enyimek meg olyanok, amikért az én tapasztalatommal kezeskedem, és szavaimat vállalom az Úr előtt. – És most add ide a kölköt, Gézát.
Adjátok oda neki.
A gyerek Gézát odatolják Istvánnak, aki tapogatja, a gyerek visít.
Jó egészséges hangja van neki, tud majd parancsolni. Hallom, Illona ismét viselős.
Rögtön teherbe esett, megszülte Lászlót is, másodszülött fiamat, kit még nem tapintottál. Ügyeltek a kémeid, uram, hogy naponta éljünk házaséletet.
Visszanyújtja a gyereket, Illona elveszi. Az nem jó, a másodszülöttet le kell mészárolni. Testamentumom ez is. Valamint, hogy engem Váradra temessetek el, ne Fejérvárra. Nem akarok ott nyugodni, ahol… Holtomban is gyilkolnám őket, bosszút állnék. Az én besenyőimre meg viseljetek gondot, ők védtek a magyaroktól éltem alkonyán. Ígérd meg, Béla.
Ígérem.
István felül az ágyon, kinyitja a szemét.
Látok megint, Istenem, látok! Körülnéz. De randa a pofátok, de randa! Visszahanyatlik, nem mozdul.
292Csönd.
Kiszenvedett.
Csönd.
Megszagolja, szimatolja, megtapogatja, fölegyenesedik. Vezessetek ki.
Páran kivezetik Bélát. Utánamegy Illona, Belos, Ottmár, Filbertus. Fegyveresek rohannak be, a besenyőket Tatárral az élükön lemészárolják.
A királyi palota, de nem látni, sötét van. Kórus énekel, mint az 1. jelenetben. Semmit sem látni, a vészkijáratjelzők sem éghetnek, csak hangokat hallani.
Hangja. Isten áldjon meg, Béla király, ki ezen a néven másodikként uralkodol az Árpád-háziak közül!
Éljenzés.
Hangja. Az Úrnak 1131-ik évében az Úrnak akarata ezennel beteljesedett. Béla király, kérlek, foglald el a trónt. Kis szünet. Vezessétek a trónhoz, ültessétek bele. Kis szünet. Fordítsátok arccal az ország felé. Úgy.
Hangok: „Szakasztott Álmos herceg! Királyi termet! Királyi pillantás!”.
Hangja. Kísérjétek a felséges királyhoz fiúgyermekét, Géza herceget, feleségét, Illona királynét, a király sógorát, Belos ispánt…
Hangok: „Ott a trónörökös, Géza király lesz belőle, II. Géza! Mellette az a kisgyerek, az László herceg! Nézzétek, a királyasszony megint viselős! Fiú lesz abból is, fiú lesz, fiú, fiúúúú!”.
Hangja. Kérlek, felség, intézz most szózatot az országhoz!
Hangja. II. Béla király nékem diktálta le beszédét, hallgassátok, mert felolvasom. „Híveim, magyari országnagyok! Jonhomban megbocsátás és béke vagyon irántatok. Noha nem látok alaki külsőt, de látom a lelki és szellemi belsőt. Bízzatok bennem, a ti hív tizenharmadik királyotokban, és ha híven szolgáltok engem, az Úristen sege293delmével boldogabb korszak köszönt reánk, sokat szenvedett magyariakra, mint eddig bármikor.”
Éljenzés.
Hirtelen fény a színpadra. Állókép. Béla ül a trónon. Mellette a terhes Illona, kezében a csecsemő László. Mellette Belos, fiatal férfi, Illona öccse, kezében a két év körüli Gézával. Ott áll Ottmár, Filbertus püspök. A háttérben az országnagyok meg egyházfiak egyházi öltözékben, mind arctalan maszkot visel az arcán. Teljes csönd. Ez tart vagy húsz másodpercig, mindenki mozdulatlan. A Tömeg, a nép, fehér maszkos rongyosok, fekélyesek, bénák, vakok, nyomorékok gyülekezete. Majd teljes sötét, a vészkijáratjelzők sem éghetnek.
294A királyi palota. Béla, a trónon ücsörög kényelmetlenül, fészkelődik. Illona, Ottmár, Filbertus, Belos egy asztalnál nagy köteg iratot tanulmányoz.
Ezeket is, mind.
Ezek közül sokan Álmos herceghez menekültek István király kegyetlensége elől Konstancába, és ama hírre tértek vissza Magyarhonba, hogy Béla lett a király.
Túl sokan vannak. A sokaság veszélyes. Ők is vesszenek.
Nem volna helyes, királyasszony, ha minden hívünkből ellenséget faragnánk.
Nem faragunk ellenséget, levágjuk.
Levágottnak feje nem fől. Nem ellenkedik.
Úgy érti Belos bán, hogy nem lesz belőle ellenség.
A veszekedett fene a ti nyelvetekre.
Nyelvetekbe.
Abba bele.
Ottmár ispán, ne kötekedjél az én öcsémnek magyari beszédén, nemrég kezdé tanulni, ahhoz képest előrehaladt.
Ottmár ispán nem elsősorban ispán, hanem a püspökségek támasza.
Biszkupovih podupiracs.A püspökök támogatója.
Jebem mu Boga.Bassza meg az Isten.
Ezt nem hallottam, noha értek szlávul. – Királyasszony, nem kellene ezeket mind levágni. Túl sok. Az ország többsége. Aki megússza, az is megriad, és rohan Boricshoz Halicsba, és jön ellenünk sereggel. Fékezze, kérem, szenvedélyét a királyasszony. – Kérem felségedet, szóljon végre valamit.
Csönd.
A felség szunyókál. A felség ilyenkor színes álmokba merül.
295Királyasszony, mégiscsak döntő proskripcióban vagyunk benne nyakig. Nem mindegy, kit vágunk le, és kit nem!
Majd én megmondok. Akinek hosszú a neve, levágjuk. Akinek rövid, hadd éljék.
Hadd éljen.
Akkor hadd éljen.
Mi az, hogy hosszú?! Hány betűnél kezdődik a hosszú?! Az én nevem, Ottmár, hat betű. Mennyi a rövid, öt betű? Vesszek hát?!
Nevet. Öt és fél betű a határja.
Hallod ezt, Béla király? Tűröd ezt, Béla király?! Szólalj meg, Béla király!
Csönd.
Szendereg ilyenkor.
Dehogy szendereg, csak úgy tesz! Semmi felelősség nincsen benne, semmi!
Te nevelted ilyenné, nem?
Mit vársz, Ottmár, egy vaksi buzeránstól, édes Ottmár, mit vársz? Akit szolgáknak kell birizgálniuk, hogy a faszába ültessem a seggemet? Hogy a ti nevezetes Árpád-házi magvatok utódot teremjen? Hadd szunyókáljon, nem árt senkinek.
Felrohan a trónhoz, rázza Bélát. Ébredj fel már, rossz kölök! Lássad meg, mi folyik a nevedben!
Hagyjatok aludni!… Mit lássak, Ottmár, ha nincs szemem? Na és ami a nevemben folyik… Mi az én nevem, Ottmár? Nekem tizenhét éven át nem is volt nevem, Ottmár. Volt egy arcom, ráhúztok egy másikat, és nekem még szemem sincs, hogy ezt az új pofát megszemléljem. Senki sem kiszolgáltatottabb, szegényebb nálamnál. Csupa mese, mese, meskete. Most azt akarod mesélni, hogy emberek élete függ tőlem, az aláírásomtól. Ti itten proskribáltok, mint a régi Rómában tették, ahogy tanultam. Tőletek tanultam, Ottmár ispán, Filbertus püspök, nemde? Nem mindegy nekem, édes Ottmár, milyen irat alá biggyesztem a kézjegyemet? Azt hazudtok arról az iratról, amit csak akartok. Elolvasni nem tudom. Szavatokat ad296játok. Ahogy a szavatokat adtátok, hogy nekem fák és bokrok voltak a szüléim. Ismerem én azokat az embereket, akiket ki fogtok nyiffantani, Ottmár? Sose láttam őket. Mit tudom én, kicsodák, micsodák.
A te édes atyádnak és néked a vakságtokat okozák ők!
Igazán? Hát aztán? Atyámat holtában is gyűlölöm. Mért nem számolt az aljassággal, mért nem menekített el bárhová, hogy ne találjanak rám? Szeretett engem az atyám? Eszközül cipelt magával mindenüvé. Na és ti, Ottmár, drága Filbertus, szerettetek engem valaha?! Egy balsorsú, kicsiny gyermeken esett meg a szívetek? Ugyan. Egy Árpád-házit rejtegettetek, minden eshetőségre, és ha nincsen eshetőség, hol lennék én már, Ottmár? A szemétdombon. Ha István királynak lett volna fia… Na persze akkor is engem játszanátok ki őellene mint idősebb Árpád-házit, ezzel zsarolnátok szegény gyereket, velem… Minden kedvességtek, a barátok minden barátsága, a szerzetesek minden szerzetsége hazug volt, Ottmár, Filbertus. Én nem én voltam nektek, csupán csak merő testiesült eszköz a ti kicsinyes hatalmi játékotokban. Ti engem nem szerettetek, Ottmár, Filbertus. Ti engem megcsaltatok. Úgyhogy te velem ne kiabálj.
Csönd.
Én alszom, édes Ottmár, édes Filbertus, édes Illona, drága feleségem, kedves Belos bán, sógorkám. Én király vagyok, én akkor alszom, amikor nekem tetszik. Ez nekem dukál. Ha látnék, ha én látni tudnék, ha nekem ép szemem volna, ti már itt hevernétek a véretekben, mert én döftelek volna át mindőtöket, édeseim. Ha bennem királyi vér csörgedez, és haragom, mely nő, növekszik, azt súgja nékem, hogy valóban, akkor én gyilkolnálak titeket és akárkit halomra, édeseim. Tán mindazokat is, kiket ti itten most éppen proskribáltok. És még másokat is, temérdek látót, mindazt, aki lát. Csak hát nincs hozzá szemem. Úgyhogy műveljétek, amit a gonoszságotok diktál, de engem hagyjatok ki belőle egészen.
Édes felség, mi csupán azokat írjuk össze, kik a te vakságodhoz tevőlegesen hozzájárultak tizenhét évvel ezelőtt.
297Én pedig, felség, az ellen tiltakozom, hogy akik nem okozták vakságodat, ne bűnhődjenek!
Ne bűnhődjenek.
Kicsodák ne?
Senki.
Csönd.
Felség, aki bűnös, bűnhődjék! Hogy a te gyermekidnek ily gonoszsággal ne kellessék soha szembenézniük! A gyermekeidet, felség, azokat csak szereted?!
Sose láttam őket.
Szagolgattad, csókolgattad, simogattad, becézted Gézát, elsőszülöttedet, csak Lászlót és Istvánt nem – de akivel most viselős vagyok, azt is fogod simogatni, én uram, kedvesem, kiáll majd egyszer belőled a lélek görcse…
Ha fiú lesz az is, majd összevész az első három fiammal, valamint azok is egymással, és gyilkolják egymást rogyásig, mint Árpád-háziak. Mit szeressek rajtuk? Emberek. – Kedves Ottmár, gyermekkori hazug meséim szerzője, vajon mi történjék a fővesztéssel elholtak birtokával?
Ahogyan rendelkezel felőlük, felség.
Odatoltok az orrom alá valamit, hogy írjam alá. Kérdem, mi az. Ti mondtok valamit. Ellenőrizni nem tudom. Nem tudom, de aláírom. És a törvény működésbe lép. Így lesz, Ottmár? Nem így lesz, Filbertus?! Így lesz. Fizessek a pécsváradi évekért.
Kiműveltek téged a pécsváradi barátok, a fene esne beléjük.
Mondtam én, át kéne vinni őtet Dömösre vagy Veszprémbe… Elkényeztettétek, most makacskodik, királykodik.
Mit morogsz? Engem a barátok tanítottak történelemre, római jogra, egyházjogra… én mindenre emlékszem, látásom nincsen, de memóriám, az van. Hatalmam nincsen, de én vagyok a király. Úgyhogy alszom, amikor akarok.
Sto kázse? Sto kázse?Mit mond? Mit mond?
Suti, bleszave!Kuss, te hülye! – Folytassuk, sok a dolgunk.
298Ezek itt kicsodák? Turkál a feljegyzéshalomban. Ezek nem ártottak a légynek se.
Alig bírtunk ötven-hatvan főurat összeírni, hogyhogy nem ártottak?
Már bocsánatot kérek, püspök úr, de ismétlem, ha ártatlanokat is levágunk, rémes belviszálynak leszünk okozói, olyannak, mint Raskában és Zetában tombolni szokott a zsupánok között.
Kikérem magamnak, most nem tombol, amióta Raskában az én apám a nagyzsupán!
Puszti, Jeleno, ne treba.Hagyd, Illona, nem kell.
Ispán urat emlékeztetem, hogy nemes emlékezetű előző királyunk, Árpád-házi II. István kegyeskedett javai nagy részét Béla királyra hagyományozni testamentumában, valamint egy kicsiny résznek harmadát az egyházra, harmadát a híveire, harmadát a szegényekre származtatni. Ha azonban nincs Béla király, kit ispánságoddal karöltve az egyház óvott és nevelt, az egyház minden bizonnyal nagyobb javadalmazásban részesült volna. Mióta Kálmán király az egyházzal huzakodék, az egyház rosszul járt. Ideje e hibát orvosolni.
Ottmár ispán, még neveket, még, egyetértek Filbertus püspökkel.
Legalább az életüket hagyjuk meg nekik. Vakíttassanak meg, jó, de ne öljük meg mindet, mire való?
A vakítás, az nem politika.
Miért nem? Bizánciak, russzok, Árpád-háziak is vakítgatnak, még a keresztesek is!
A vakítás nem célszerű, a vagyonuk az övék marad, csak a végleges megoldás ésszerű.
Akkor vegyétek fel Pál nevét is, kit ugyanaznap, mikor Álmost és Bélát, szintén megvakítottak. De előtte az enyémet is.
Kérem, ispán, ne tréfálkozzék, mi dolgozunk. Én atyámtól azt tanultam, ha új a zsupán, a főemberei is újak. Nálunk minden zsupán leöldösteti, elűzeti az előzőnek főembereit. Azok meg azon tudatban foglalják el tisztüket, hogy 299egy következő zsupán őket csapja agyon, szolgálnak is veszettül. Még nem láttam lefejezett, kerékbe tört előző főembert, ki az őt ért sérelmen felháborodott volna.
Nevet. Ilyet még én se láttam.
Olyan erősek volnánk, ispán úr? Az én atyám vaskezű despota, amúgy szelíd ember. Az én hazám kisebb, átláthatóbb, ott többet lehet tudni, ispán úr. Atyám azt mondja: akkor kell erőt mutatni, ha nincs. Akkor kell ölni, ha már azt hiszik, jámbor vagy és ártalmatlan. Ha nem ölsz, ők ölnek téged. Tíz ártatlan és két bűnös halála ezrek életét mentheti meg. Nem hisznek a népek semmit, se rendet, se törvényt, se bálványt, se tekintélyt – csak a vért, mondja az én atyám, mert annak íze sós.
Ésszerűtlen, királyasszony, értse meg! A mi dinasztiánk akkor is jobban működik, mint a királyasszonyék zsupánsága, ha a dinasztián belül a testvérek rendszeresen ölik egymást. Mert van egy folyamatosan létező elit, a főurak: az ország, és az országot sérelem ritkán éri, és ők a rájuk bízott javakkal bánni megtanultak és tudnak! Ezt az elitet, az országot, időnként megkurtítani, vérét orvoslási célból megcsapolni lehet, de kiölni egészen, az őrült gondolat.
És mit vél efelől a király maga?
Csönd, Béla szemmel láthatólag alszik.
A király hallgat. Ránk bízta a döntést.
Nem bízta ránk, alszik!
Ha alszik, arra jó oka lehet.
A döntést nem bízta ránk! Felébresztem!
Ne ébressze kigyelmed. Visszatartja Ottmárt. Vegye észbe, ispán úr, hogy mi ispán úrban korlátlanul megbízunk. E bizalmunk meg is inoghat akár.
Én már ajánlottam magam a proskribáltak listájára.
Önként jelentkezőket nem fogadunk el, ispán úr. Vegye észbe, ispán úr, hogy az ország megmaradó főjei bennünket fognak gyűlölni tettünkért, és nem Béla királyt, ki vak, s kiről gyanítható, a vérengzés tervébe nem avattuk be. Amit mívelünk, az érte történik, s részünkről önfeláldozás, nemde. Soha még Árpád-házi király ártatlanabbul 300nem uralkodott, mint II. Béla király, a vak. Ennek hatalmi és lelki előnyei felmérhetetlenek.
Kis csönd után. Milyen jól beszélt most magyarul, Belos ispán.
Nevet. Én máskor szoktam tréfálkozni, ispán úr, s nem akkor, mikor gondolják.
Fontos, hogy valódi bűnösök is legyenek a mészárlandók között, ispán úr, de fontos, hogy ártatlanok is. Itt száz éve megszokták az országnagyok, hogy hivataluk, birtokuk érinthetetlen. Higgyen nekem, ez nemcsak jó, ez rossz is.
Én elhiszem.
Ez lustaságot, ellenkezési kedvet szül. Nem vagyunk mi oly bolondok, ispán úr. Számolunk a maradék országnagyok lázadásával.
II. István király egész életében Borics ellen volt hadakozni kénytelen. Béla király is kénytelen lesz, így is, úgy is, ez nem kerülhető el. A maradék országnagyok közül sokan Boricshoz állnak majd. Hát akkor azokat is levágjuk. De aki utánuk országnagy leend, az nekünk fog szolgálni híven.
Jobb a szemetet az elején eltakarítani, mint a közepén, ispán úr. Az én atyámat Vukán nagyzsupán, a nagybátyja, kinek fiai nem voltak, az öccsével, Sztefannal együtt túszként kiadta Bizáncnak, s ott élt az én atyám ifjan évekig. És hazatért atyám nagyzsupánnak Vukán halála után Raskába Bizánc bizalmi embereként, és azonnal szembefordult Bizánccal, mert tudta, milyen, s hogy mennyire kell félni tőle. Borics is Bizánc embere, ugye?, ki minket támadott, és támadni fog még. És atyám immár húsz éve uralkodik Raskában, ez nagy idő manapság, és csak azért, mert mikor hazatért, először leölette az összes zsupánt, kik Bizánc ellen voltanak, ezt kelle tennie Bizánc híveként, majd leölette azokat is, kik Bizánc mellett voltanak, mert Bizáncot tartá főellenségnek. És minden leölt zsupán családja számos vala, és azon családokból lettek az új zsupánok, kik atyámnak mindmáig hívei, de mert csak tőle függenek.
301Mi mostan két proskribálást végzünk egyszerre, királyasszony?
Csak egyet. Az elsőt. A fontosabbat. A második proskribálást majd ők maguk végzik el. Szabadok lesznek választásukban. Állhatnak Boricshoz nyugodtan. Legyőzetnek.
Nem kockázatos, amit királyasszony tervel?
Én már szültem három Árpád-házi fiút, és nemsokára megszülöm a negyediket is. Énnekem a vérem a dinasztia vérével már össze van vegyítve. Nem akarom, hogy az én szülötteimet a magyari országnagyok csak úgy levágják, megvakítsák, amikor kedvök szottyan. Ám ha ispán úr kételkedik, bízzuk a királyra a döntést. Keltsük fel a királyt. Csönd. Lépjen a trónhoz, ispán úr, és ébressze fel őfelségét. Csönd. Akkor magam megyek. A trónhoz megy. Béla, ne aludj, döntened kell. Csönd. Alszik, ispán úr. Ébresszem még? Csönd. Ébreszthetem még, ispán úr. Béla! Ébredj fel, országolj! Csönd, Béla fészkelődik a trónon, más alvópozitúrát vesz fel. Ispán úr, én ismerem. Ő ilyen. Visszamegy a tróntól a többiekhez. Neveket még, ispán úr, ha kérhetem.
Filbertus a tollat a tégelybe mártja, várakozva felnéz.
A püspök úr nálamnál találékonyabb.
Kifogytam a nevekből, feldiktáltam eddig mennyit, negyvennégyet.
Van eddig 56 nevünk. Kevés. Legalább hetven kell, az ország fele.
Amíg a hetven nincs meg, innét addig ki nem megy senki.
Bélára néz, de az alszik. Írja hát, püspök úr, diktálom…
Sötét.
302Béla a trónon ül. Jön Illona és egy öregasszony, Predszláva, Béla anyja, akit most egy másik, idős színésznő játszik. Predszláva elmebeteg, motorikus mozgásokat végez azután is, hogy megáll, de nem kell túljátszani.
Felség, meghozták anyádat, Predszláva hercegnőt.
Anyám… lépj hozzám közelébb, hadd tapintsalak, mert én vak vagyok. Csönd. Én vagyok a te fiad, édesanyám. Csönd.
Magyarul tán már elfelejtett. Majd én szólok hozzá.
Sztojis pirido minojon, tvojimu szünomu, maticse mojo! Gavarí ljubo sto, izse jeszi matyeron mojeji!Előttem állsz, a fiad előtt, anyám! Mondj bármit, te, aki az én anyám vagy!
Csönd. Illona el van képedve. Hosszú, kínos hallgatás. Illona elfordul. Csönd. Béla szimatol.
Penészszaga van neki. Vigyétek honába vissza.
Sötét.
Országgyűlés Ónodon (mint kiderült, és nem Aradon, ahogy a legtöbb forrás említi, de édes mindegy). Sokan vannak jelen, most mindenkinek van arca, az egyházfiakat kivéve, de azok feltűnően kevesen képviseltetik magukat, és csak a háttérben. Középen emelt széken ül Béla, derűsen mosolyog. Mellette áll Illona díszes ruhában, meg az immár négy fiú, a legkisebb csecsemőként, szolga tartja. Sok urak körben. Zaj, majd a zaj elül, mert Belos intésére Illona felemeli a kezét.
Tisztelendő és vitézlő uraim, szerető híveink! Mondjátok meg énnekem, mielőtt az ország dolgairól okosan szólni fogtok, hogy mivel a természet mindőnknek két szemet ád, hogy azok vezéreljenek minket ebben a nyavalyás életben, mi oka tehát annak, hogy mindnyájan Béla királyt vaknak látjuk? Némi zúgás. Arra volna a legnagyobb szükség, hogy ő minden embernél többet lásson, és mégse lát. Ennek okáért kérdem méltóságtokat, jelentenék meg méltóságtok, kik legyenek e díszes gyülekezetben az ő vakságának okozói, és kik merészeltenek őrajta ezt mű303velni? Nagyobb zúgás. És arra kérem méltóságtokat, hogy ugyanitt, e helyütt bosszút álljatok érette azokon, kik királyunkat meg merték vakítani, hogy egyebek példát vegyenek őróluk, és kezüket máskor fejedelmekre ne vessék!
Rémült zaj, zavar.
Kérem királyasszonyt, feledné el az ő haragját érettem, mert én magam soha senkire nem haragudtam, és ma sem teszem, ki nyomorúságomnak okozója volt.
Meglepett moraj.
Elismerem, a kegyelmes Isten az ő két szeméért adott néki cserében négy szép fiakat, kiket szemetek előtt láttok, de mégis ő itt e díszes gyülekezetben az egyetlen, ki őket nem láthatja, ezért e nagy latorságot nem kellene büntetlenül hagyni!
Látni nem látom ugyan őket, de tapintani, szagolni tudom, és ez nekem elég örömöket ád.
Miutánunk is tanulni kell a példából, mert ha ekkora förtelmes bűntény megtorlatlan marad, lesznek, kik kezüket bocsátják majd királyokra, holott ők Istennek helytartói ezen világban!
Én híveim, én megnyugszom az Úristennek ítéletében, és magam ítélkezni senki bűnös fölött a magam ügyében nem kívánok.
De igenis e nagy latorságnak végét vessétek, ezt kérem tőletek én szerencsétlen asszony, felesége e vaknak!
Belos intésére többen kivonják a kardjukat, és nagy mészárlást visznek végbe, folyik a vér, fejek lecsapatnak, karok, lábak levágatnak, egyeseket horgokba hurkolnak, és úgy tesznek rabbá, másokat megkötöznek, Belos irányít meg Illona, Béla nyugodtan ül a trónján, mintha aludna. A mészárlás rövid, és a holtakat, rabokat, testrészeket pillanatok alatt eltakarítják. Kevés úr marad ott, még kevesebb egyházfi.
Minekutána a királyvakító latrok, az ország felbuzdult igazságérzetének hála, meglakoltak, a kisebb bűnösök, a 304hűtlenek tömlöcbe vettessenek, azok feleségei és gyermekei számkivettessenek, és minden nemzetségük, és messze kergettessenek.
Így leszen, felséges asszony.
A meglakoltak és hűtlenek minden marhájuk pedig és valamennyi jószáguk az egyházéi legyenek, így határozott Béla király, Isten kegyelméből az Árpád-házban a második e néven.
Szórványos éljenzés. A maradék urak és egyházfiak eltakarodnak gyorsan, csak Béla, Illona, Belos, Ottmár, Filbertus marad.
Mit képzelsz, Béla király? Meg vagyunk egyezve, és te békítőleg szólasz, a királyasszony ellen?!
Ezért megkapod te még a magadét, Béla!
Nem értem, feleségem, miről beszéltek. Az imént nagy volt a zaj. Mi történt? Miért nem kezdődik az országgyűlés? Csönd. Szóljatok, miért hallgatnak az emberek. Én megbocsátottam nékik, hát örüljenek.
Kis csönd után. Ez tréfál velünk.
Valakinek a foga csikorgását hallom, ki légyen az?
Felnevet.
Félreismerte a férjét, királyasszony, lám csak, hiába okítottuk. Nem olyan buta a felség.
Püspök úr kivonja magát a felelősségből, mi? Ahogyan Béla az imént! A javakat az egyház megkapta, és püspök úr mossa a kezeit, mintha nem velünk proskribált volna!
Nem értem, miről beszél, királyasszony. Azt látom, hogy az országgyűlésben egyszerre dühödt martalócok rávetik magukat országnagyokra, és mészárolják őket, ahogy még a régi krónikákban sincsen leírva. Én ugyan nem beszéltem velük össze. A király hiába csitította a szenvedélyeket, vak lévén, nem avatkozhatott bele. Ezt fogják feljegyezni a krónikák.
Amondó vagyok, hogy e termet a vérnek felmosására ideje lenne átaladnunk, valamint magunknak ideje a palotába visszautaznunk, hogy e véres események hatását a falak közt várjuk be, hol védetten vagyunk.
Feláll, lejön a trónról, megáll, szimatol, lehajol, ujjával a földet305 tapogatja, felemeli, megszagolja. Éppen olyan, mint bármely vadállaté. – Induljunk, híveim.
Kifelé indul balra, Ottmár és Filbertus követi. Nagy rongyokkal, nagy dézsákkal szolgák jönnek, és mossák fel a vért szorgalmasan, szakértelemmel, undorodás nélkül.
Téged fognak kegyetlen gyilkosnak mondani, meg engem! Béla pedig a kegyes, a jószívű! Kivonta magát a hatalmunkból! Egy nyomorult vak, egy senki, egy semmi! Ezentúl valóban király! Jól elintéztél minket, édes néném! A kezében vagyunk.
Én szeretek a kezében lenni.
Ezentúl hozzá járulnak kegyet kérni, nem hozzánk! Megölethet orvul, nem ellenőrizhetjük, és te tréfálsz? Mit mondott Filbertus, a szemtelen püspök, mire okítottak téged?
Béla királyt tanították nekem. Mikor már a harmadik fiammal voltam viselős. Nevet. Hogy őrizkedjem tőle, mert a hazugságot kiszagolja, kitapintja. Hogy még Pécsváradott, a szerzetben, ahol nevelték tizenhét éven át, sose tudtak eredményesen hazudni neki. Filbertus felhajtott egy négy-öt éves korában betegségben megvakult jobbágyfit, azon gyakorolta magát, mit hisz el, hogyan hathat rá… Azt mondta Filbertus, vaknak hazudni nehéz, mi látóknak szoktunk hazudni, mi a szemünkkel, az arcunkkal hazudunk, és az őrájuk nem hat… Ilyenekre okítottak, hogy megtanuljam, milyen is az én férjemuram. Akitől már a harmadik fiammal voltam terhes…
Félek. Nem tudom, mi jár a fejében. Szimatold ki, ha ő szimatból ítél. Tapintsd ki, ha ő tapint. Szigorúan őrizzék, nélkülünk nem beszélhet senkivel.
De akkor is ki fog siklani. Ismerem.
És te ennek örülsz?
Szembe tudott szállni velem! Én látok, ő nem lát, és legyőzött engem az én uram! Azt akartam én, a méhkirálynő, pusztuljon, mint nemzés után a here – és nem pusztul! Ha valóban lányt akar, mint mondja, akkor legközelebb lányt szülök neki.
306Illona és Belos el. A takarítók szorgosan mossák fel a vért. Egy-két ottfeledett lábat, kart, fejet is bedobálnak a dézsákba, majd kimennek.
Palota folyosója. Úti előkészületek folynak, nyergeket, fegyvereket cipelnek, élelmet visznek, ládákat cipelnek. Jön Belos és Illona, Belos már páncélban, Illona háziruhában.
Mit csinál most?
A besenyőivel társalog, akik István király halálakor a mészárlásból megmaradtak.
Tudja egyáltalán, hogy Borics megindult ellenünk, s a magyari urak többsége átpártolt Boricshoz?
Mondták neki, nem törődött vele.
A maradék urak is vonakodnak, táborba vonulni nem akarnak, mi lesz?
Számoltunk ezzel előre, mit ijedezel! Bélától a megoldást ne várd, nekünk kell a hadat összehoznunk, ő besenyőül tanul, érdeklik a nyelvek.
Érdeklik a nyelvek!
Megfigyeltem, a mi nyelvünket is érti, úgyhogy vigyázzunk, előtte a mi nyelvünkön se beszéljünk, hanem csak kézzel, lábbal, arcunkkal…
Honnét tanulta meg a mi nyelvünket? Mikor?
Hallotta, ahogy mi egymás közt meg a cselédeinkkel beszélünk, neki a hallása, emlékezete túl jó. Ha vak nem volna, hatalmas király lenne. Eriggy, ne lopd a napot te is, szervezd a hadakat.
307Táborban a Sajónál. Sátrak. Mojnolt, Folkus, Sámson, Titus és más urak. Jön Bud.
A király a vezéri sátrához kéri az urakat.
Most, mikor nemsokára csatába megyünk, és mindenki a maga dolgát tudja?
Tanácsot tart, nem tudom, miről.
Menjünk, urak, mégiscsak ő a király ma még.
Szolgáinkat vigyük, és fegyvereinket is.
Ugyan, Sámson ispán, ugyan! Mit hordod a páncélodat magadon éjjel-nappal? Ekkora baromi nagy ember, és saját teste súlyán kívül még vasakat is cipel magán!
Nem tudni, miféle vérengzés tör ki, és mikor.
Maradék híveit nem bántja a király, örül, hogy mi megmaradtunk néki. Avagy nem azért maradtunk meg, hogy marhákat, javakat szerezzünk hív szolgálatunkért? A Boricshoz pártoltak javait nekünk ígérte – azért érdemes, hát nem, urak? Rajtunk kívül kire is támaszkodhat? Menjünk, ha hív, végezzünk gyorsan, közeleg a csata, abban vagy győzünk és dúsak leszünk, vagy megette a fene az életünket.
Mind el.
A Sajó túloldalán, Borics táborában. Borics, néhány főembere. Boricsot az a színész játssza, aki Kálmánt és Istvánt is játszotta.
Ráma a tiéd leszen, Horvátország meg a tiéd, és Dalmácia fele a tiéd. És a Felvidéken a német császár fog uralkodni, és egy része a russzoké meg a lengyeleké, civakodjanak rajta, és Raskán osztozom majd Bizánccal, és Zetán osztozom majd Bizánccal. És a kereszteseket át nem eresztjük, földeinket feldúlni nem fogják, nem hagyom. És az egyházi birtokokról még tárgyalunk majd, mert kaphattok 308abból is, miért ne. És aki ellenséges magyari főurat saját kezűleg levág, annak minden marháját, birtokát bírni fogja. És az én vak unokaöcsémet saját kezűleg koncolom fel én, Borisz, Dei misericordia rex Pannoniae!
Az urak éljeneznek.
A Sajónál, a vezéri sátor előtt. Az urak az álló Bélát hallgatják, állva. Körül hadak, szolgák, magyarok, besenyők.
Most, hogy Borics elleni hadakozásba szállunk, híveim, elmondom nektek, bizalmas barátaim, miről tűnődtem én hosszú magányomban egykoron. Mint jól tudjátok, Kálmán király elkergette második feleségét, Eufrozinát, Boriccsal viselősen. Akkor már őnéki volt két fia, László és István, előző feleségétől, ki elhalt volt. De elhalt már Kálmán király elsőszülött fia, László is addigra, és maradt István, ki uralkodó lett, és harcolt Borics ellen, és rám testálta Boriccsal szemben e földet. Én kérdém sokszor István királyt, míg élt, mi oka lehetett, hogy Eufrozinát, második feleségét, Kálmán elkergette. István nem tudta. Állítólag házasságtörésen kapták rajta. De kivel? Mert senkit ezért Kálmán meg nem büntetett. Van köztetek olyan, aki tudná? Csönd. Nem tudja senki. Én arra gondoltam, barátaim, hogy Kálmán félt, fiat szül néki Eufrozina, és a két Árpád-házi fiú az ő halála után összevész, egymásnak esik, és megismétlődik, ami Álmos és Kálmán közt folyt.
Amíg László élt, szintén két fia volt Kálmán királynak, László és István, akkor nem félt?
Igen jó kérdés, Lampért ispán.
Jó kérdés hát, király. Én is a te véredből vagyok, nekem is Vazul a szépapám, mint neked, király, csak az én Lampért nagyapám harmadik testvérnek született, Géza és László után…
309Tudom én azt, kedves rokon. És a kérdésen eltűnődtem. És számoltam az éveket. Kálmán mindkét fiát akkor nemzé, midőn Álmossal, az én apámmal még jóban volt, jóban voltak ők tíz hosszú éven át, Kálmán király uralkodásának idején. De mire László meghalt, már fenekedtek egymásra. És elég volt egyetlen trónörökös a bölcs Kálmán királynak. Hát elküldte honába vissza a viselős Eufrozinát, szülne meg ott. Ha lányt szül, visszajöhet. Ha fiút, nem. És fiút szült. Hát kitagadta őket. És István trónra léphetett, és Boricsnak Árpád-házi származása kétes lett, és nagy erőket a magyari urak közül összeszedni nem tudott. Mit szóltok ehhez, barátim?
Ha így gondolod, felség, könnyelműség volt részedről, hogy nemzettél egymás után négy fiat.
Én lányokat szerettem volna nemzeni, és meg is adta nékem e kegyet az Úr nemrég, megszületett az én Zsófia lányom, dicsértessék az Ő neve.
Kórusban: „Dicsértessék!”
Azt kérdem hát én tőletek, barátim, kik fájdalmasan kevesen maradtatok mellettem a hadban, s kiknek társaságát ezért nagyra becsülöm, azt kérdem tehát, vajon Boricsban Árpád-házi vér folyik-é valóban, mint ő mondja, s mint lehetségesnek tartom én, avagy nem, avagy ő idegen vérből való, s így Isten és ember előtt bitorló, ki most nagy sereggel jött ellenem.
Azt én nem tudom, felség, csak azt tudom, ha nem vágatsz le annyi országnagyot az ónodi gyűlésben, a maradék nagyobbik része féltében nem menekül Boricshoz, hogy a magyar trónra segítse, és most nem fájna a fejed.
Édes Lampért ispán, én azt kérdém, vajon szerintetek Borics fattyú-é, vagy sem. Mert ha fattyú, bitorló. Ha azonban az én vér szerinti nagybátyám, a trón joga az övé. Gondoljátok meg ezt, és nyilatkozzatok erről. Mert én bitorló lenni nem óhajtok, és ha úgy vélitek, a trónról is lemondok.
Nem tudhatunk bizonyosat Borics származásáról, uram. De azért mi téged szolgálunk.
310Nem kell elsőnek megszólalni ilyen ügyekben, fiam.
A király kérdezett, apám, illik válaszolni.
Köszönöm, Miklós ispán.
Mostan te vagy a király, Béla, és szolgálunk. Ha Borics él még, mikor a királylás időszerű leszen, majd Géza herceg, felséged legidősebb fia fog e kérdésre a maga módján Boricsnak felelni, s az őnéki.
Köszönöm, Mojnolt ispán.
Nem tudom, minek e kérdezősködés, felség, amikor mi a te táborodban vagyunk, és nem Boricséban, ahol pedig a magyari ország többsége. Avagy azt kívánod, mi szintén siessünk oda?
Dehogy kívánom, Simad ispán!
Ha te sem hiszed, hogy Borics bitorló, minek híttál a seregedbe minket? Miféle király vagy te akkor? Ki intézi az ország ügyeit akkor, ha nem te? Látod egyáltalán, mi folyik a te nevedben? Monostorba való volnál inkább? Ha igen, mint az apád, minek királykodol?!
Való kérdések ezek, Sámson ispán.
Béla király kérdezett, nektek csak válaszolni van jogotok. Én válaszolok: Borics bitorló. Így gondolta István király, és így gondolta az ő apja is, Kálmán király. Ez nekem elég.
Nem olyan királyunk van nekünk, aki verekedni képes, urak, és akik helyette uralkodnak, a királyasszony meg az öccse, Belos ispán, ki minden tanácsban fölénk kerekede, azok se verekedősek – harcolni neked csak mi vagyunk, vésd eszedbe, felség.
Vagyon valami igazságod, Folkus ispán.
Borics lehet, hogy nem Árpád-házi, de maga is verekszik. A hűséget pedig, mondják, nem legyilkolással fizeti.
Nem kétlem, hogy Borics jó vezér, Titus ispán.
Árulók és vakítók végzék randán, Titus úr.
János prépost nekem a táborban ne prédikáljon.
Halkan legyetek, elaludt a király.
Béla láthatólag álltában alszik. Csönd. Egyre erősödő hangok: „Elaludt a király! Elaludt a király! Elaludt a kiráááály!!!”
Vesszetek, árulók!
311Hatalmas mészárlás kezdődik, Béla szétterpesztett lábakkal nyugodtan áll, fülel.
Vágjátok! Lampért a király lábai közé menekült, húzzátok ki, üssétek le fejét!
A tulajdon fivére székkel loccsantja ki velejét, hajrá!
Miklóst, a fiát lenyakazni!
Megvan! Hajrá, besenyők, tovább!
Engem ne, én Álmosnál voltam Konstancában, Béla királylásának hírére jöttem haza!…
Nem számít, vágjátok!
Én is gyilkoltam az árulókat, ez a hála?
Ez a hála! – Fut Folkus, Titus, Simad, Sámson, utánuk!
Rengeteg csonkított és csonkítatlan hulla. A besenyők a menekülők után vetik magukat, János prépost is. Jön futva Belos és pár katona.
Mi e sok hulla, Béla, mit tettél?!
Én csak csevegtem az urakkal, édes Belos öcsém, aztán ők egymásra támadtak, de hogy mi történt? Hát látok én?
Alig maradtak urak a táborunkban, s most azok felét is levágták!
Le bizony, Belos ispán. Az volt a jelszó, hogy „elaludt a király”. És kiket a király a tanácskozás alatt a nevükön nevezett, azok a levágatásra ki voltak jelölve, Belos ispán.
Béla, te vakmerő vagy, eszement vakmerő!
Vak vagyok, és merek. A levágottak vagyonából az egyház ezúttal nem kap, hanem minden marha és jószág az én híveim között osztatik szét, kik azon urakat, kik Boricsról bizton nem állíták, hogy bitorló, levágták. Tudtak erről előre sokan, mint Bud, János, Miksa, Gáb, Bátur, meg a besenyők.
Boriccsal való döntő csata előtt ekkora vérveszteséget okozni! A józan észnek ellene mond!
Van nekünk miért harcolnunk immár foggal, körömmel, Belos ispán! Oly dúsak leszünk mi és ivadékaink nemzedékekre, Belos ispán, hogy atyáink ilyet nem is álmodhattak.
Jön János meg páran lihegve.
312Sámsont a nyilak nem fogták, páncél volt rajta a köntöse alatt, de a Sajóba ugorva a vasak lehúzták, és belefulladt, hál’ istennek!
Isten nyugosztalja szegényt. – Menjetek most, pihenjetek, hamarosan csata vár. Öljetek vidáman!
Mind el.
A palota folyosója. Jön Filbertus, Ottmár.
Suttog. Tényleg Béla mészároltatta le őket?
Ő. A csata előtt. Alig maradt serege, de azok küzdöttek, mint a farkasok.
Suttog. Mégis ő uralkodik hát, az én neveltem.
Meg az enyém!
Suttog. Mit fog még művelni, Uramisten!
Lehet, hogy rajtunk is bosszút áll, mert hazudoztunk néki tizenhét éven át. Ordas lett a Bárány. De az Úristen akarta így, én megnyugszom az Ő akaratában.
Suttog. Én áthelyezésemet fogom kérni a Kúriától, mindegy, hová, csak messzire…
Ezt én nem tehetem. Én vagyok itt az országbíró… és máshol senki, semmi se volnék…
Fény. Vetítés. Nem ártana komputeres grafikát alkalmazni, hogy az alakok átfolyók, valószerűből valószerűtlenbe könnyen átalakulók legyenek. A vetítés teljes felülete a színpadnyílás, esetleg egymás mögött lévő tüllfüggönyökre történik, több vetítővel. Valami lószerű lény feltűnik. Emberek formái, átmennek más formákba. Hangok, beszédre emlékeztetőek, pár valódi szó, latinul, magyarul, esetleg akár a darabból is, amit Béla hallhatott. Hatalmas nő, vízben úszik kéjesen. Kutyák. Valami vadászatrészlet. Álmos alakja tűnik fel, de furcsán. Minden alulról van fényképezve, ami alakot nyer, és nagyon nagy. Az egész álomnak van valami szépsége, de a 313színek igen bizonytalanok. Levelek, nem biztos, hogy pont zöldek, lehetnek lilák is. Fontos, hogy legyenek illatok, meg kell tudni oldani. Vadak csörtetnek, pofájuk közel. Vér folyik, de zöld vagy fekete. Testi dudorok, talán női mellek, vagy has, ki tudja. Szél, csobogás hangja valóságosan közben. Haj, sötét, mely a teljes képet olykor eltakarja sátorként borulva le mindenre. Valami dombos, idilli táj is. Hangok egyre konkrétabban, érthetőbben.
Hangja. Ébredj, itt vannak a követek. Itt van Zsófia, szépen felöltöztették, nézd meg.
Mitől Egy, ha nincsen Másik?
A vízió eltűnik, lassan fény a színpadra, Béla a trónon ül, fészkelődik, magához tér. A trón előtt Illona, Belos, a négy fiú, meg Zsófia, aki lehet vagy ötéves, szépen van öltöztetve valóban. Jelen van még Ausztriai Albert, a sógor, meg Hedvig, a felesége, Béla kisebbik húga, valamint nagyobbik húga, Adelhais, férjével, Szobieszláv cseh fejedelemmel. Lehet, hogy ott van Belos és Illona bátyja, Uros, aki nemsokára II. Uros néven Raska nagyzsupánja lesz, meg Belos és Illona öccse, Desa; esetleg Uros király öccse, Sztefán a három fiával, Sztracimirral, Miroszlávval és Nemennel.
Jöjjenek a követek. Gyere ide, Zsófi.
Zsófia az apjához megy, kezét nyújtja, Béla felveszi, az ölébe ülteti, haját simogatja. Bejönnek a követek 20. század végi frakkban csokornyakkendősen, vannak legalább öten-hatan, fiatal yuppie-k, van arcuk, de maszkjuk tökéletesen egyforma, mintha egypetéjű ikrek lennének, és öltönyös, arctalan gorillák kísérik őket szorosan Belos társaságában, valamint 20. század végi utcai papi kimenőbe öltözött arctalanok. Keleties tárogató és guszla szólal meg. A követek Illona meg a fiúk elé járulnak, és sorban kezet fognak velük. Belos mondja, kivel kezelnek éppen.
A királyné. Géza herceg. László herceg. Álmos herceg. Sógorunk, Ausztriai Albert, a mi királyunk húgának, Hedvignek férje. Sógorunk, Szobieszláv cseh fejedelem, a mi 314királyunk húgának, Adelhaisnak férje. Az én öcséim, Uros, a raskai nagyzsupánság várományosa, és Desa öcsém. Az én atyámnak, Uros ráskai nagyzsupánnak öccse, Sztefán, valamint az ő fiai, Sztracimir, Miroszlav, Nemen, kik Duklában és Zetában lesznek érdekelve.
Ezüsttálcán bort szolgálnak fel, a követek és a fogadók koccintanak. Mindenki mosolyog. A zene szól. Valahonnét vakuk villannak.
Itten pedig a hódoltatott népekből vannak egyének.
A követeket a kalitkákhoz vezeti, amelyekben vadállatokként különböző nemzeti öltözékekbe öltözött emberek ülnek.
Ezek itten bizánciak. Ezek besenyők. Ezek avarok. Ezek szlávok. Ezek micsodák.
A követek elismerően hümmögnek, nézelődnek, a rácsokon belül a foglyok vagy letargikusan ülnek, vagy a rácsot rángatva üvöltöznek ismeretlen nyelven.
Kommen Sie nun hier.Jöjjön csak ide. Lássák a követ urak, ez itten az én egyetlen leányom, Zsófia, kit a dicső III. Konrád császár fiának, Henrik hercegnek szánok, ha majd felnő. – Uram-Istenem, ő az én egyetlen leányom, kivel engemet kegyelmesen megboldogítottál, és tégedet, Istenem, segítségül híva és bizonyságul, ma én menyegzőre bocsátok. Uram-istenem, soha el ne hagyjad őtet. – Imhol előttetek vagyon, követ urak, vigyétek hát leányomat, és vezessétek a császárotokhoz, mivel pedig ennen életemnél is jobban szeretem, sok nagy kincsemet véle egyetemben elküldöm, ezen kincseket használhatja Henrik herceg mindazon tizenegy év alatt, míg leányomat valóban is elveheti, ki addig klastromban fog nevelkedni nálatok. – Hozzátok a kincseket!
Hoznak aranyat, ezüstöt, mindenféle drágaságokat nagy számmal. Mialatt mindenki a kincseket nézi, tapintja, vizsgálja, főleg a követek válnak nagyon kíváncsivá és lelkessé, Béla Zsófival beszélget halkan.
Kicsi lányom, jó lesz néked a klastromban, én tudom. Kést forgatnak a szívemben, hogy el kell váljak tőled, kit legjobban szeretek, de nincs a klastromnál jobb hely, 315szebb hely, igazabb hely a világon, s még azt se bánnám, kicsinyem, ha véletlenül nem mennél majd tizenegy év múltán férjhez, hanem maradnál élted végéig a klastromban. Téged a politika miatt kell a német császár fiához adjalak nagy kincsekkel együtt, így köthetek csak velük békét, hogy tovább Boricsot ne pénzeljék, így nyerek szabad kezet a Balkánon…
Csak Bal kán van, apu? Jobb kán nincsen?
Nincsen Jobb kán, kicsinyem, sajnos. De a klastrom, az jó lesz, ne félj. Én boldog voltam a monostoromban, és ezt a boldogságot kívánom neked, és csak neked kívánom ezt a boldogságot, mert tégedet szeretlek a legjobban. Ne sírj ezért utánam, kicsi lányom, mert a klastromban sokat lehet imádkozni, elmélkedni, és a klastromban az ég kegyelméből én is ott leszek, ha nagyon kívánod, és a halálom után is ott leszek veled, csak nagyon kell kívánnod. Értesz engem, Zsófi? Én már nemsokára mindig csak veled leszek, és el nem hagylak soha. Csak idézzél meg engem álmaidban, éber elmélkedéseidben, és én ott leszek.
A követek a trónhoz lépnek, Béla meghallja, átnyújtja nekik Zsófit. A követek egyike feltartja a kislányt, egy másik belenéz a szájába, a fogait vizsgálva, a harmadik a haját huzigálja, valódi-e. Béla sír, üres szeméből patakzik a könny.
Zsófia, Béla nagynénje, aki most kb. negyvenéves, valamint Pócs ispán, kb. ötvenéves, valamint Saul, az ő kb. huszonhárom éves fiuk vár. Pócs ispán és Saul bilincsben. Hallgatnak, nézik egymást. Saul szerepében az a színész, aki Kálmánt is, Istvánt is játszotta. Betámogatják Bélát, aki kissé részeg, leültetik a porkolábok, nem mennek ki.
Itt vannak?
Itt, felség.
Nem érzem a szagukat ma valahogy. A szaglásom is el316hagy. Nevet. Ideje már. Szóval itt vagytok. Itt vagy, Zsófi néném?
Itt vagyok.
Itt vagy, Pócs ispán?
Itt vagyok.
Itt vagy, Saul öcsém?
Itt vagyok.
A hangodat ismerem… ismerlek…
Nem ismerheted, sose láttad.
Tudom, tudom, annyira nem vagyok részeg. Titeket, Pócs ispán, Saul öcsém, még II. István király záratott tömlöcbe, mikor ellene lázadtatok, és ő még azt se tudta, hogy én létezem. Nevet. Ha én nem léteznék, most lehet, hogy te lennél a király, Saul öcsém.
Ha meg bírta volna verni Boricsot, felség, ami nem biztos.
Ha én vakon meg bírtam verni, ő is megverhette volna. És akkor anyai ágon öröklődik az Árpád-ház. Volt már ilyen. Oly mindegy lett volna.
Minek köszönhetjük e kitüntetést, felség, melyet én annyira áhítottam, hogy többször is kihallgatást kérelmeztem nálad, de neked sose volt időd, hogy fogadj.
Ó, én hadakoztam, gyilkoltam, országoltam, öt gyereket nemzettem, előnyös házasságokat szerzettem, férjhez adtam a kisebbik húgomat egy osztrák herceghez, férjhez adtam a lányomat a jövendő német császárhoz… nem volt mindmáig egyetlen szabad percem se. – De mi oka, hogy te sem látogattál engem az én monostoromban tizenhét éven át? A te unokaöcsédet, kedves néném?
Nem tudtam, hogy élsz!
Azt érezni kellett volna, édes néném. – Ti évek óta most látjátok egymást először, ha jól tudom.
Több, mint tíz éve először, Béla.
Az már szép idő.
Tíz éve szenved tömlöcben az én uram és az én fiam, Béla.
Szép darab idő. Még István király záratta őket tömlöcbe, nem én.
Te voltál, aki nem engedted szabadon őket. Aztán sem, 317hogy legyilkoltál szinte minden magyari urat. Azután sem, hogy legyőzted és elkergetted Boricsot. A te királylásodat már régen elfogadta mindenki. Miért nem engedted ki őket?
Feledékenységből, Zsófia. – Adjatok flaskát. Adnak neki, meghúzza. – De most végre az eszembe jutottatok. Van még nekem, gondoltam magamban hirtelen, van még nekem rokonom e földön, illő tőlük is búcsút vennem lassan. Így hát megkértelek, jönnétek el hozzám, és ti voltatok oly szívesek, és eljöttetek.
Ne gúnyold a mi szenvedésünket, mert megbüntet az Isten.
Engem előre büntetett az Isten, én mindenért vezekeltem, még mielőtt ocsmány vadállattá lettem volna, Zsófi néném, édesem. Hány éves voltál, Saul, mikor bezártak?
Tizenhárom volt, uram.
Volt nektek együtt tizenhárom szép, nyugodt évetek. Mit akartok még a sorstól? Nem volt elég? – Akkor most huszonhárom éves vagy, igaz?
Nem tudja számolni az éveket, uram. Napokat se tudunk számolni, uram. Rég abbahagytuk. Egyedül vagyunk a tömlöcünkben, uram.
Most huszonhárom éves.
Mondom én. Iszik. Tudok én sok mindent. A jövőt is tudom.
Őt, akárcsak engem, a fény is bántja, uram. A tömlöc sötét, ritkán szűrődik be fény.
Engem aztán a fény nem bánt. Azt nekem elintézték idejében. – Huszonhárom éves… én annyi idős voltam, amikor királyt csináltak belőlem. Huszonhárom éves … Na, és most legalább örültök egymásnak? Csönd. Annyi év után!… Megöleltétek egymást? Megcsókoltátok? Ahogy illik?
Rajtuk van a bilincs, uram.
De rajtad nincsen! Azt én tudom! Odamentél hozzájuk?! Megölelted őket?! Szagoltad a penészes földszagukat nekik?! Nem merted?! Csönd. Most meg itt álltok, és zavar318tok engem. Jobb lett volna nektek, ha még István ellen lázadóban elmenekültök Boricshoz, és harcoltok ellenem! Az rendes élet lett volna! Hagytátok magatokat elfogni. Isten ellen való vétek, ahogy ti az éltetekkel bántatok!
Méltán bíztunk a te kegyedben, uram.
Egy király kegyében? Ugyan!
Sose voltunk veszélyesek reád nézve, uram.
Eddig nem voltatok, de most azok lettetek ám. Ha én megdöglök, aminek kis híja immár, az én fiaim ellen támadhattok, mert Saul a legidősebb Árpád-házi, ha anyai ágon is, idősebb az én négy fiamnál, és lesznek, akik titeket fognak felhasználni erre a célra, édes néném.
Ugyan, ugyan, Béla öcsém. A te szép négy fiad fognak egymásnak bajt okozni, nem más. A te négy fiad fogja egymást öldökölni, meg az ő fiaik, meg az ő unokáik, keresztbe-kasul, ahogy az szokás. Nem szorulunk rá Saulra, aki csak anyai ágon a véretek. Lesz itt haddelhadd nélküle is.
Az lesz, édes néném, mi más lenne. De ezt már bízzuk csak rájuk. Az ő dolguk, hogyan mészárolják egymást. Nekünk ahhoz nincs közünk. De nékem, mint a fiaim szerető atyjának, az ő egymás belük ontását, az ő szabadságukat illendő biztosítanom.
Én nyilvánosan dicsérlek, uram, és írásban ígérem, hogy elvonulok messzire, én elmegyek száműzetésbe, uram, csak engedj fiammal együtt szabadon.
Nyilatkozol! Micsoda ötlet! Az én atyám hányszor fogadott hűséget Kálmán királynak, aztán mi lett belőle? Fellázadt ellene újra meg újra. Nyilatkozni! Az emberi világban! Édes Pócs bátyám, gyermeteg maradt a te lelked.
Inkább azt csodáld, hogy nem feledett még el beszélni! Tíz év, egyedül, tömlöcben!
Gyanús is ez nekem, édes néném. Kivel társalkodott? Hogyhogy nem tébolyodott meg? Ki segítette? Kitől tudja a szentem, hogy én Boricsot legyőztem? – De én ezt nem nyomozom. Titeket is tartogatnak valakik valamire, amiképpen engem is tartogattak. Mindenkit tartogatnak va319lakik valamire. Uros nagyzsupán meghalt, s bár legidősebb fia, II. Uros, az én sógorom, lett az utóda, de ki tudja, nem tör-é be Bizánc Raskába… bizony mondom, Saulra is rátenné a mancsát Bizánc! Bábbá tesznek, akik maguk is bábok. Ravaszkodol, édes néném, titkolódzol, csalod őket, orruknál fogva vezeted, aztán azon veszed magadat észre, hogy ők csaltak meg téged, akik butábbak nálad, és rosszul hazudoznak, és átláttál rajtuk végig… De hiába. Mert annyian vannak! Annyian, édes néném! Ők a mindenki, édes néném. – Nahát én most mit műveljek veletek?
Csönd.
Engedj minket szabadon, és elbujdosunk, uram. Vedd el minden vagyonunkat, add az egyháznak, sose látsz minket többé.
Nem látlak, az már igaz.
Mibe kerül ez neked? Gondolj magadra, milyen lettél volna, ha az én apám meg nem vakíttat. Saul, az én fiam olyan. És a véred. Mit ártott neked?
Énnekem nem ártott, és ha netán szabadon marad, akkor se ártott volna. De az a baj, hogy eleven. Iszik. Az eleven ember, néném, minden gonoszságra képes.
Te is az vagy, eleven.
Nincs is oly elvetemültség, förtelmesség, amire én képes ne volnék.
Néked, fiam, nem volt apád, aki nevelt volna, és bajkeverők rángattak egész életedben. Engedj minket szabadon, és mi elviszünk magunkkal, és a te családod leszünk.
Elszoktam én az érzelmektől, Pócs ispán, a hátralevő kevéske időmre már nem szokom vissza.
Ne kérleld. Alávaló féreg ez is, nem ember.
Ne beszélj így róla! A leghívebben szolgálunk, uram!
Szolgálnak engem mindenek, kivívtam, nem kell. – Hanem ezt a lelki kínzatást nem akarom. Én az ítéletet közölni hívattalak. Az ítélet a legsúlyosabb, néném. Te élhetsz. Ők haljanak meg.
A fiam ne!
320A leginkább ő, kedves néném.
Vakíttasd meg, ha bosszút akarsz állam egy ártatlanon! Szemet szemért, és ő Kálmán unokaöccse, elismerem. De engedd élni!
Édes néném, én nem kívánom az ő szeme világát elvenni. Neki az rosszabb lenne, mint nekem. Én alig láttam valamit, máris kitúrták a szememet. Én ahhoz hozzászoktam, abba beletörődtem, énnékem a látás, néném, nem hiányzik. De én négyéves voltam, ő pedig már huszonhárom. Őneki a tapintása, a szaglása, a hallása olyan éles, fejlett, mint nekünk, vakoknak, már nem lehet. – Édeseim, énvelem törődtek a barátok a monostorban, tizenhét éven át, és figyeltek. Annyira figyeltek, hogy vak jobbágygyerekeket hoztak be hozzám, hogy szórakozzam vélük, szintén vakokkal, és azt hiszem, ők velük kísérleteztek is, sőt némelyiket, ma már gyanítom, miattam vakították meg ők maguk, hogy tanulmányozzák őket, hogy velem majdan ügyesen bánni tudjanak. És mi jól megvoltunk, és mindent tudtunk, amit csak a látók, édes néném. De megismertem még a monostorban később a vak Pált, kit velem s apámmal egy napon vakítottak meg, ő soha a világban azontúl tájékozódni nem tudott, és szenvedett. És amit apámról, Álmosról hallottam, ő a vakságával megbékélni élete végéig nem tudott, és keserűen halt meg. – Én nem vakítom meg a te fiadat, édes néném. Én megöletem.
Heréltesd ki, ahogy téged is ki kellett volna, te pokolfajzat, csak hadd éljen!
Nem heréltetem ki. Engem ettől a henger megkímélt, már akkor kiszemeltek engem legvégső utódul a barátok, hogy is herélt volna ki éppen engem. Én sem a vakságomért, hogy a szemeimet kivájták, sem a heréimért, hogy megmaradtak, senkin bosszút állni nem fogok. És azért az jó dolog, ha az ember lába között ott fityeg. Nem kínoztattam én senkit, mint István király, ki élete végén belém szeretett, de förtelmes kínokat okozva múlatta az idejét egyébként, embereket főzetett roston, mint disz321nókat, és fertelmességekben fürdőzött unalmában, amit maga is megbánt, és szerzetesnek öltöztette magát, bár hitetlen, mikor kiszenvedésre várt, a halálba menekült unalmában.
Akkor minek bünteted az ártatlant mégis?!
Könyörületből, édes néném, mert sejtem, és a sejtésnél is jobban tudom, mit művelnének véle az én édes fiaim. Az én elsőszülött fiam, Géza, kiből nemsoká király lesz, az a szemeit kivájná, a heréit maga szakasztaná le, és a szívéből nyersen lakmározna, amíg még eleven, édes néném. De az én másodszülöttem se jobb, édes néném, László, az is csak a halálomra vár, hogy azonnal II. Géza királynak, a bátyjának essen neki, és orvul lemészárolja, s majd aztán Sault is, a többiek között. Én nem büntetlek titeket, én a gyors halál kegyelmét hozom néktek.
Akkor végezz gyorsan.
Végzek, édes Saul, egyetlen szegény unokaöcsém, végzek. Csak azt akarom, hogy tudjátok, miért pusztultok. Mert énnékem nem mondták meg, miért vájják ki a szememet. És nem mondták meg, mire tartogatnak. Én már tudom, miféle kínok várnának tireátok. Belőlem a részvét beszél.
A bor, az beszél belőled.
Te gyáva, gyönge féreg, te részeges vadállat, hát igaz mindaz, amit rólad beszélnek országszerte.
Mit beszélnek, ugyan? Hogy iszom? Iszom én. Mióta a császárnak Zsófi lányomat eladtam, kit egyedül szerettem életemben, iszom. És? Mit tudjátok ti, mire való a bor?
Hogy álmodj esztelen, és akkor láss, tudom.
A szagáért iszom, az ízéért iszom, mert jó, és mert nekem más jó nem maradt, azért iszom! Mert nem születhettem nőnek, azért iszom! Ha én nőnek születek, ahogyan nőként is használtak engem a monostorban sokszor, akkor én ma látok, és ma valahol távol élnék ettől az átkozott földtől, és német hercegecskék anyukája lennék, és nem tudnék semmit semmiről! Kellett neked, édes néném, fiat szülni! Megszülted oktalan, hát búcsúzz is el tőle. Ti legalább tudjátok, miért haltok. Ez az én kegyelmem. És 322mert nem hiszem, hogy lenne túlvilág, ahol majd látnék, és titeket meglátnálak ott, hát most én is búcsúzom tőletek. – Támogassatok már, fejembe szállt a bor.
Pár porkoláb kivezeti Bélát. Más porkolábok Zsófia, Pócs, Saul mellé állnak. Leveszik Pócs és Saul kezéről a bilincseket. Várnak.
Ölelj meg, anyám, bármennyire penészes földszagúak vagyunk is, ahogy a király mondta, és igazul mondta.
Zsófia összerogy. Porkolábok kiviszik. Aztán kivezetik Pócsot is, Sault is.
Zúgnak a harangok. Géza a püspök kezéből elfogadja a koronát, a püspök a fejére teszi. II. Géza (az Álmost és Bélát játszó színész) fellép a trónra
Nyomorékok, rongyosak, kelésesek, fekélyesek, bénák, vakok. Éljen II. Géza király, éljen!
II. Géza lejön a trónról, karon fogja Lászlót, akit a Kálmánt, II. Istvánt, Boricsot és Sault játszó színész alakít, és előrevonja. A háttér sötét lesz.
Édes öcsém, László, én, II. Géza király, ezennel szentül fogadom, hogy véled egyetértésben és más öcséimmel is a legteljesebb összhangban és barátságban fogok uralkodni, Isten engem úgy segéljen.
Édes bátyám, II. Géza király, én a magam és öcséim nevében is fogadom, hogy hozzád mindenkor és mindenekben hű leszek, és soha közöttünk meghasonlás nem lehet. Isten engem úgy segéljen.
Az arctalan tömeg fénybe kerül, köztük egyházfiak, országnagyok, Belos bán, Illona. A négy fiú, elöl II. Géza és László, kissé hátrébb István és Álmos, homályban.
Ámen, ámen, ámen!
Függöny.
323 324A Polgármester irodája. Kis felfordulás, mert a régi címer helyén most avatják majd fel az új koronás címert. A fehér abrosszal terített asztalokon üdítők, szendvicsek. A létra tetején Festő. Az új címert még lepel fedi, Festő azt igazgatja. Szobrásznő fogja a létrát, és felfelé néz, nehogy Festő leessen. Jön Zékovács, az újságíró meg tévések kábelekkel, és világítanak. Jön Wachter (kezében mobil telefon), Branyik (kezében mobil telefon), Páter, Jenő (kicsi, kopasz, jelentéktelen, kezében mobil telefon). Velük bejött néhány öltönyös bőrfejű. Jön Alpolgármesternő, Kapitánynő. Jön Polgármester és pár öltönyös személy. Polgármester (alacsony, magas sarkú cipőt visel, öltönyben van, mintás nyakkendőben, haja hosszú és sötét, jól fésülve, jelentéktelen, harminc körül, kezében mobil telefon), kezet ráz egy csomó jelenlévővel, közben Festő lemászik, és Szobrásznő kíséretében kiviszi a létrát. Polgármester a címer alá áll, papírt vesz elő, olvasni kezd.
Hölgyeim és uraim, nagy szeretettel köszöntök mindenkit. Most, hogy a rendszerváltás már jó pár éve lezajlott… Taps. végre a mi városunk városi önkormányzatának dísztermében is leleplezhetjük a köztársaság új címerét. Taps. Ezzel a koronás címerrel tesszük fel a magunk részéről a koronát a demokratikus, parlamentáris köztársasági államrendszer önkormányzatiságának kemény küzdelmekben kivívott győzelmére. Taps. Polgármester megrántja a leplet, a lepel lehull, a címer – elég kicsike – láthatóvá lesz. Mendelssohn nászindulója felcsendül. Kuncogás. Polgármester vicsorít. Csönd Elnézést kérek, hölgyeim és uraim, azonnal megszólal a Himnusz… Páran csak most kapcsolnak, nyerítés. A bőrfejűek rezzenéstelenül állnak nem értenek semmit Amíg a Himnusz felcsendül, a kedves vendégek fáradjanak a terített asztalhoz…
Mindenki az asztalhoz siet, tolongás. Felhangzik a „Szózat”. Polgármester diadalmasan mosolyog, tölt, emeli a poharát. A többiek is.
Ez még nem az!
Ez is jó lesz.
De hát ez a Szózat!
327Ne dumálj folyton.
Az a hologramos címer, amit én ajánlottam, sokkal szebb lett volna… De itt hiába vannak az embernek ötletei…
Jenő és Alpolgármesternő is emeli a poharát, Branyik is iszik.
Iroda. Senki sincs jelen. Jön Branyik és két bőrfejű, akik egy henger alakú fülkét cipelnek be, elöl üveges az ajtaja. Branyik int, a két bőrfejű kimegy. Branyik leül. Wachter hangja kintről.
Kintről. Mi? Hát nem? Hát nem űberfasza?
Kintről. Hát…
Kintről. Kurva jó.
Kintről. Mennyezetig csempe, mi? A legdrágább olasz… És ekkora kád… Öt csajjal beleférnétek, öregem.
Kintről. Hát…
Kintről. Kurva jó.
Branyik feláll és jobb felé megy, ott megáll, kinéz.
Kintről. Nálunk a konyhában volt egy teknő, abban mosakodtunk… rátettük a sámlira, és amikor kihúztuk a dugót, egy vájdlingba folyt a víz… a vizet a sparherten melegítettük… fingotok sincs, mekkora nyomor volt itt valaha…
Kiszól. Mi nem is mosakodtunk, hármunknak volt két pár cipőnk… úgy éltünk, mint ma a cigányok… az ötvenes évek… istenem…
Hangja. A kurva anyjukat, és most mégis ilyen fürdőszobám van, egy irodában… gyere, Branyik, nézd meg…
Kifelé megy, megáll. Tükör a mennyezeten? Itt pornófilmeket lehetne forgatni… Nem egy ötlet?
Wachter bejön, öltönyben van, nyomában Izom és Pacsirta, fehér rövid ujjú ing, sötét nyakkendő, lakkcipő, sötét, vasalt nadrág, sörtehaj.
328Ebbe a fürdőszobába senkit be nem engedek. Tudod, mennyi volt? Másfél millió! Ebben senki nem fog fürdeni! Másfél millió, és akkor a rejtett világítást nem is számoltam… a kád alól jön…
Csicsás. Nem túl nagy ez a kád? Egy csomó idő, amíg megtelik vízzel…
Ez meg mi?
A hangcsapda. Beülsz, magadra csukod az ajtót, és telefonálsz. Nincs az az isten, aki lehallgatna. Próbáld ki.
Megszemléli a látványt. Hordozható, szálkamentes tábori fabudi… Wachter bemegy a fülkébe, magára zárja az ajtaját, üvegen át látjuk, hogy lehajt egy deszkát, ráül, kinéz Branyikra, aki mutogat, erre Wachter az addig az övén hordott mobilját valamihez csatlakoztatja.
Itt Branyik. Kultúra Kft. Kul, kötőjel, túra.
Itt Wachter. Szekura. Szóval mi van? Mire jó?
Nem tudnak lehallgatni.
Persze hogy nem, ha mobilon beszélünk! Azt nem bírják lehallgatni.
Tele van az irodád poloskával, öreg. Vagy ha nincs, majd lesz. De most cseszhetik a poloskájukat.
Ne mondd nekem, hogy nincs benne gyárilag!
Nincs benne, képzeld. Egy csomó titkosszolgálat boldog lenne, ha megvehetné.
Á, nincs azoknak pénzük. És most mi van, én vegyem meg?
Nem muszáj. El is vihetjük.
Mennyi egy ilyen bili?
Nyolc plusz áfa.
Ne bassz ki velem.
Nekem többe van.
És ha az ember nem tud kijönni, mert elromlik a zár?
Nem romlik el, és kívülről be se lehet zárni. De ha elromlik, legföljebb megfulladsz.
Branyik hirtelen kis géppisztolyt kap elő, és sorozatot lő arra a fülkére, amelyben Wachter ül. Izom és Pacsirta dermedten áll. 329Wachter felugrik, menekülni próbál, nem tud, látjuk, hogy üvölt, de hang nem jön ki a fülkéből. Branyik abbahagyja a lövöldözést. Wachter lecsúszott a padlóra, mozdulatlanul fekszik. Branyik kinyitja az ajtót.
Összeszartad magad, mi? Golyóálló üvege van neki…
Ezt velem még egyszer ne játszd el, baszd meg… A bárszekrényhez támolyog, üveget vesz ki, iszik belőle, leül, még mindig remeg, majd ráordít Izomra és Pacsirtára. Felőletek kinyírhatott volna, baromállatok! Itt álltok, mint a barmok, ti állatok, engem meg szitává lőnek! És még ti vagytok őrző-védők, baromállatok! A saját irodámban lőnek szét, ti meg álltok!
De hát nem is lőtt szét…
Kuss! Megmondom a Páternak, aztán nézhettek!
A Páternak ne tessék… Sír. A Páternak ne tessék…
Még hogy ezek profik… egy zsák pénzt fizetek értük, és akkor tessék…
Beszállhatsz a null-szériába. Itt van nálam az egész, mi az isten a neve… egy csomó papír… A táskájában kutat.
Dokumentáció.
Az.
Egy mozgó vécé, nyolcszázért?! Kifelé mutat. Azt a vécét nézd meg, ott a bidé mellett!
Jön Páter, valami maga kitalálta papiruha-szerűségben van.
Szia, Páter.
Helló.
Ez micsoda?
Mozgó retyi, nem szép?
Hangcsapda, a poloskák ellen. Neked nem kell ilyen?
Ugyan! – Te Wachter! Te mit bíztál a Kareszra?
Mért, mit bíztam rá?
Hát hogy külön is fenyegesse a palikat.
Nem tudom, ez mért probléma. Ebből élünk.
De azt nem lehet, hogy egyetlen srácom menjen oda!
Mért, nagyon jól csinálja a Karesz.
Legalább három kölköm menjen fenyegetni, értem? Ez közösségi meló. Kapott a Karesz külön manit tőled?
330Mért kapott volna?
Elővesz egy csomó pénzt. És ez mi?
Egy seggfej!
Nem seggfej, hanem a srácom, és átadta nekem, ahogy kell. Nem fogod te nekem leszakítani a srácaimat egyenként, fiam. Nekem fizetsz értük, mint eddig, és nekik egy kanyit se külön. Értjük? Nekem egy csomó melóm van ezekben a gyerekekben. Az volt a megállapodás, hogy velem együtt adom el őket, igen? Nahát.
Tele van a tököm a kölkeiddel, Páter. Mit mászkálnak a szabadnapos zsernyákokkal cigányokat verni? Azt hiszed, nem ismerik fel, hogy ők a Szekura alkalmazottai?
Ez a nevelés része, ebbe ne szóljál bele.
Nekem viszont kínos. Jön a sajtó szaglászni. Nem győzöm mindet lefizetni, túl sok lett a lap.
Akkor szerezz srácokat máshol.
Hagyjátok abba, inkább gyertek hozzám ebédelni, még van a tegnapi halászléból… tizenkét liter volt, van még kettő… holnap kidobhatom…
Jön Kündü, kezében mobil.
Sziasztok.
Szia, Kündü.
Szia. Mi van? Elmarad a kártyaparti?
Nem, csak lenne egy meló.
Na mondjad.
Kündü, menj be a fülkébe, akkor nem bírjuk lehallgatni! Komolyan!
A Branyik megint árul valamit… Egy ezermester… Na, próbáljuk ki veled is… Int Branyiknak, hogy majd lőjön Kündüre is. Branyik vigyorog, bólint.
Kündü beül a fülkébe. Branyik kívülről mutogatja, hova kell az antennát csatlakoztatni. Kündü lassan megérti, csatlakoztatja. Páter bámul.
A mobilon át halljuk. Be kéne hajtani harmincmilliót… Azonnal…
A mobilon át halljuk. Nofene… Mi a neve a csórikámnak?
Kovács.
331Mostanában mindenkinek Kovács a neve, meg Szabó, meg Mészáros… én még egyetlen Hentessel se találkoztam, mindig csak Mészárossal, nem is értem… Hamincöt százalék.
Sok.
Mindig ennyi volt.
Legyen harminc.
Nem lehet, híre megy. Kell egy hét. Mi ráérősen dolgozunk, az hatásosabb. Cím?
Lidérc utca 37/B.
Újgazdag környék… Rögtön kiküldöm ezt a két kölköt, behajtásban jók…
Legyen harmincöt, ha három napon belül.
Oké, igyekszünk.
Branyik előkapja a géppisztolyt, és egy sorozatot lő abba a fülkébe. Kündü összerogy. Páter dermedten áll. Izom és Pacsirta áll. Csönd. Wachter kinyitja a fülkét.
Golyóálló, nem kell beszarni.
Kündü lassan feltápászkodik. Branyik és Wachter röhög, Páter a fejét csóválja.
Ebben van fantázia… el lehetne adni nálunk, Németben…
Á, onnét hoztuk.
Kár.
Te se ugrottál, Páter, ilyen volt, az előbb, hát micsináltunk volna, Páter?!
Mi van?
Az előbb eljátszottam Wachterrel, és a fiukák csak álltak.
Nagyon helytelen. Ezt megjegyeztem.
Kündü lassan magához tér, tölt magának, kiissza, kimegy.
Meg van sértve. Nevet.
Jó, majd hagyjuk nyerni. – Na, fiúk, ugrás. Lidérc utca 37/B. Nagy lóvé van kilátásban.
Jön Filosz.
Jó napot kívánok.
Jó napot.
Nem tudom, önök szoktak tartozásokat behajtani?
332Előfordul.
Beázott a tető, az eső rá a kézirataimra, a jegyzeteimre, és a többi lakó nem akar fizetni, rájuk nem csöpög, én kifizettem, ők nem akarnak… kétszázezer forint…
Mennyi?!… Sajnálom.
De én fizetnék ezért önöknek…
Uram, mi egymillió alatt ki se szállunk. Tessék a bírósághoz fordulni.
Az több év!…
Mit tegyünk, ha jogállamban élünk… Tízmillió alatt ötven százalék, húszmillió alatt negyvenöt, harminc alatt negyven, negyven alatt harmincöt…
De hát nekem az a kétszázezer öthavi fizetésem a könyvtárban…
Mi maga?
Filológus… az olyan, hogy az ember irodalmi művekkel foglalkozik… én főleg Puskinnal és a kortársaival…
Micsodával?
Puskinnal. Orosz költő… a múlt században… Nagyon nagy költő…
Csönd.
Sajnálom, uram. Minden jót.
Köszönöm, viszontlátásra… Kifelé indul, észreveszi a fürdőszobát, kifelé bámul.
Fiukák, hallottátok, nyomás.
Mi a neve?
A neve… a francba… valami Szabó, vagy Kovács, vagy Mészáros… talán Hentes? Nem Hentes, az soha nincs…
Ez egy fürdőszoba?! Fantasztikus…
Bizony! – Na, viszlát, uram.
Elnézést… nincs szükségük egy szláv filológusra? Tudok oroszul, ukránul, lengyelül… ha nagyon muszáj, szerbül is értek…
Csönd.
Uram, végeztünk.
Van itt mindenféle maffia, orosz, ukrán, ilyenek, én tudnék velük beszélni mint tolmács…
333Oroszul tud, mi? Kiszolgálta a bolsikat, és most csodálkozik.
Páter fenyegetően Filosz felé lép. Filosz megrémül.
Bocsánat, én csak segíteni akartam… Kisiet.
Puskin!…
Szemét bolsi.
Lidérc utca 37/B.?
A palitól jár harmincmillió… Mehettek.
De hogy hívják?
Valami egyszerű… ez a Puskin összezavart… valami baromi egyszerű neve van… Szabó vagy Mészáros vagy Kovács vagy ilyesmi… Mit álltok itt? Indulás!
Jó, de a neve…
Derítsétek ki, az istenit, hát mindent én csináljak?!
Mégis föl kéne írnod… a múltkor is, összevertük, aztán nem is aztat kelletett volna…
A megrendelő adta meg rosszul! Itt nem lesznek kurva kompjuterek, hogy valakik belepiszkáljanak és lebuktassanak! Mi mindent fejben őrzünk, mi fejben őrző-védők vagyunk. Még majd jön az APEH, és számlát követel! Na, mozgás! Hozzátok helyre a bakit, fiukák.
Ha tökösek vagytok, nem lesz büntetés.
Izom és Pacsirta el.
Harminc milcsi, az nekem tíz és fél…
Mégis ez az üzlet… behajtani…
Téged se féltelek, apám. A Kultúra káeftéddel. Szemetesnek áll a világ.
Kul, kötőjel, túra. Jó, nem? Egy csomó Bt. meg Kft. van olyan néven, hogy kultúra, de kötőjellel egy se!
Tudjuk. Már ezerszer elmondtad.
Jön Kovács.
Jó napot.
Az íróasztal mögé ül. Jó napot.
Ha jól tudom, önök vállalnak őrzést, ilyeneket.
Minőségi szolgáltatást nyújtunk képzett kutyákkal, képzett emberekkel… – Nem akarjátok megnézni a fürdőszobát?
334Branyik a fejével int, nem kéne-e az ügyfelet a fülkébe ültetni. Wachter nemet int. Branyik és Páter kimegy. Kovács egy csomó pénzt tesz az asztalra. Wachter számol. Csönd.
Előleg.
Mikortól?
Azonnal.
Nem vagyunk olcsók.
Nem számít.
És mivel fenyegetik?
Felrobbantják a házamat, kinyírják a családomat, megfőzik a kutyáimat, a szokásos.
A szokásos. Bekapcsolja a mobil telefonját. Itt Wachter, Szekura. Hol vagytok?… Igen? Jó. De ne gyertek vissza, szedjetek össze még két srácot, és menjetek… pillanat. – Ha a címet méltóztatna…
Kovács névjegyet vesz elő, átnyújtja, Wachter belenéz.
Lidérc utca 37/B… – Mi? Pont arrafele vagytok?… Jó. Majd odaugrom. Kikapcsolja a telefont, jobban megnézi a névjegyet. Négy ember megteszi… Napi háromszáz… Huszonnégy órás őrzés…
Mikortól?
Rögtön.
Köszönöm. Viszlát. Kimegy.
Kis csönd. Wachter feláll az íróasztal mögül, kifelé megy.
Jó napunk van ma.
Branyik és Páter bejön.
Egész csinos budoár. Mennyi volt, egymillió?
Másfél, a rejtett világítás nélkül. A hangfalat meg a rejtett magnót se számítottam bele.
Wachter nyújtja a névjegyet Branyiknak. Branyik megszemléli.
Nem ismered?
Ez az a bádogos, aki fél éve jött ide, és most maszek szülészetet létesít…
Ez orvos?
Dehogyis, mondom, hogy bádogos, de két szülésznek bérbe ad egy rendelőt, legalább harmincmillió van benne… minden beavatkozás után 90% az övé, 10 pedig a dokiké… 335Szülni és dugni mindig fognak az emberek… Ez a pali, szerintem ez maszek temetőt is fog csinálni, mert meghalni is mindig fognak az emberek…
Vigyorog. Az előbb a Kündü azzal bízott meg, hogy pont ettől a palitól hajtsak be egy összeget… erre az illető idejön, és védelmet kér tőlünk a behajtók ellen… akik mi vagyunk… Ma már eleget melóztunk, nem?… Az a halászlé, jó az még?
Én főztem, tele van tejjel, ikrával… azt külön lefagyasztottam…
Na menjünk…
Kifelé indulnak, de beleütköznek Filoszba.
Elnézést, ma már jártam itt… Ha esetleg kölcsönt tudnék fölvenni… de nem az OTP-nél, az nagyon drága…
Drága uram, mi nem foglalkozunk uzsorával.
Jó, de hátha tudnak valakit…
Uram. Mi soha nem kölcsönzünk pénzt, de ha mégis, legalább havi százhúsz százalékos kamatos kamatra és maximum három hónapra.
Úristen.
Sajnos, ez van. Randa világban élünk, uram. Ilyen mocsok világ még nem volt, higgye el nekem, én csak tudom, nekem ez a szakmám, én rendőr is voltam. Addig jó magának, amíg a kétszázezer soknak tűnik, annyit össze lehet kaparni, és annyiért ritkábban nyírják ki az embert… Volt szerencsém…
Kituszkolja Filoszt, mind el.
336A Polgármester irodája. Nagy szoba, hatalmas asztalokkal, karosszékekkel, a falon valami magyar nemzeti hősöket ábrázoló képek, esetleg várostérkép meg valami, ami városi címerre emlékeztet.
Jön Polgármester és Igazgató, kezében táska.
Átadták a pénzt… előleg… A táskát átnyújtja Polgármesternek. Számold meg, kérlek.
Kiveszi az ötezreseket a borítékból, számol – vagy vonalzóval méricskéli a kötegek vastagságát. Te mennyit kaptál?
Én kevesebbet…
Miközben számol. Nyilván figyelembe vették, hogy én a politikai pályámat teszem kockára… Neked legalább szakmád van, ha kirúgnak, elmehetsz szakoktatónak, te tudod, mi az a subler… De én? Mihez értek én? A népművelői diplomámmal?!… Te hova viteted, Ciprusra?
Nem, Bécsbe…
Igaz, Bécs közelebb van, egy nap alatt megjárod…
Biztos, hogy simán fog menni?
Légy nyugodt… Unom a számolást, biztos megvan… mennyi?
Hát amennyi jár, három milkó… az előleg… Ha simán megy a privatizálás, megkapod a maradék nyolcvan százalékot… összesen tizenötöt, annyit kértél, nem?
Visszarakja a táskába a pénzt. Úgy hallom, valami nyugati cégtől van itt egy pali, szaglászik… Őt is érdekli a gyárad…
Á, nem érdekes, biztos nem fog kelleni nekik, egy ilyen lerobbant kóceráj… Na, megyek…
Szia, és köszi.
Mindketten el.
337Utca. Izom és Pacsirta ácsorog, kezükben a mobil.
Most akkor mi legyen?
Semmi, jönnek a fiúk, és akkor mi visszamegyünk, addigra a célszemély is megjöhet.
Jön balról Csajóca. 17-18 éves lány. Izom és Pacsirta jól megnézi. Csajóca kihúzza magát, kimegy a bal oldalon.
Nézd, hogy megy.
Nem ez a célszemély.
Hát nem igaz.
Ja.
Jön két izmos gyerek, mindkettő nagy farkaskutyát vezet pórázon.
Na, itt van, Lidérc 37/B, huszonnégy óra. Mi mindjárt jövünk, csak előbb még van egy meló.
Két izmos gyerek kimegy a két farkaskutyával.
Te, figyelj. Biztos, hogy ez a ház lesz az? Ez a ramaty?
Mért, meg lett mondva, hogy Mészáros, nem? Lidérc utca, Mészáros. Ezek mind úgy tesznek, mintha koldusok lennének.
Jön Tanár. Megáll, a kulcsait keresi.
Odalép. Nem hívják magát Mészárosnak?
De igen.
Tessék azt a harmincmilliót megfizetni.
Mit mond?
Fizesse meg a tartozását, öregapám, de gyorsan.
Milyen tartozást? Én nem tartozom senkinek.
Pacsirta lassan Tanár másik oldalára ballag, megáll.
Mit akarnak?
Harmincmillió. Mi elmegyünk magával akárhová, a bankba, az OTP-be, megvárjuk, amíg kiveszi… vagy a széfből…
Maguk megőrültek. Engedjenek.
Elővesz egy revolvert, a betanult szöveget hadarja. Mi nem szokunk erőszakot alkalmazni, csak ha muszáj. Mi eleinte csak árnyékként követjük a célszemélyt, már az is elég idegesítő…
338Az a szipichológiai ráhatás…
Aztán egy kis benzint locsolunk az ajtó elé…
Az a második fokozatú szipichológiai ráhatás…
Eltart egy ideig, amíg új bejárati ajtót vesz a célszemély, és csak azután folyamodunk a keményebb módszerekhez…
A kocsit, azt szétverjük, ugye, az a minimum…
Csönd. Tanár meg van rémülve.
A kocsit? Nekem nincs is kocsim!
Kár, mert az a jobbik eset, ha a kocsit verjük szét.
Kérem szépen, uraim, ez valami tévedés, én sose kérek kölcsön, ugyanis biztos, hogy nem tudnám megadni… én tanár vagyok, biológia–földrajz, tessék, itt a személyim… bele van írva, középiskolai tanár… huszonöt év munkaviszony után van harmincnyolcezer bruttóm… kihozom a házból azt a slejfnit, amit fizetéskor adnak… a feleségem is tanár…
Mi?
Mindenki, hogy ő szegény, közben meg, tudjuk. Maga ezt vegye komolyan. Minálunk ez az első figyelmeztetés.
A következő, az a második figyelmeztetés lesz. És aztán jön a harmadik figyelmeztetés. Aztán a… aztán jön a…
A negyedik.
Ez az. Jön a negyedik.
Csönd.
Nem kéne maguknak ilyesmivel foglalkozniuk… én pedagógus vagyok, maguknak biztos küzdelmes volt a gyerekkoruk…
Küzdelmes! Röhög.
Jöjjenek be hozzám, nézzenek körül… nincs nálunk semmi vagyontárgy…
Nekünk erre nincs időnk! Mi dolgozunk!
Jön jobbról Csajóca.
Papa, gyere már…
Mindjárt.
Csajóca kimegy jobbra.
Magának van egy lánya? Vigyázzon arra a lányára. Az ilyen lányok el tudnak csavarogni, és aztán nem is kerülnek elő. 339A rendőrség keresi, keresi, de még a hulláját se találja. Pacsirta röhög. Mi nem vagyunk gengszterek, mi megbízás alapján, törvényesen dolgozunk, minket kár feljelenteni. És úgyse hagyjuk békén magát. És nemcsak ketten vagyunk, hogy hívják magát, Mészáros úr.
Csönd. Izom int, Pacsirtával kimegy balra. Mészáros áll, jön Csajóca.
Az ég áldjon meg, mit állsz itt?
Minket megfenyegettek!
Valami bajod van?
Millió bajom van, és most még ez is! Micsoda országban élünk?! Harmincmillió!
Nevet. Harmincmillió bajod van?
Ennyit követelnek rajtam! Most menjek a rendőrségre? Mivel bizonyítom, hogy nincsen harmincmillióm?! Hogy ez is csak velünk tudjon előfordulni! Mit vétettem én, hogy mindig velem?
Papa, gyere haza, egy kicsit ledőlsz…
El kéne menned, valahová… nem tudom, utazz el a nagymamához… pár napig ott lehetnél, amíg ez elmúlik… majd kikísérünk a pályaudvarra…
Még nincs is szünet!
Én megyek a rendőrségre… Pakolj be könyveket, ruhát… hívd fel a nagymamát, várjon az állomáson… taxival menj… Kirohan balra.
Most hova rohansz? – Tiszta dilinyós. Kimegy jobbra.
340Rendőrség. Rendőr nagy paksamétát olvas, jegyzetel. Jön Cégvezető elegáns öltönyben és Mérnök.
Jó napot kívánok, bejelentést szeretnénk tenni. Ennek az úrnak, külföldi vendégünk, ellopták a kocsiját a Délibáb szálló elől. Ma éjjel.
Személyi igazolványt.
Átadja a magáét. Would you show your passport please?
Cégvezető átadja Rendőrnek az útlevelét.
Feljegyzi az adatokat. A kocsi adatai?
Tessék, típus, gyártási év, motorszám, alvázszám, rendszám…
Tessék úgy jó pár hét múlva érdeklődni.
Ez az úr két nap múlva visszamegy… nyugati befektető… jelentős tőkével akar beszállni… és akkor itt ellopják a kocsiját! A Délibáb elől!
Minek jött kocsival? Vonat is van.
What did he say?
He has promised they do their best.
Do you think we should offer some extra money to him?
Oh no, it is not a custom in our country, they really do their best.
Rendőr visszaadja az iratokat.
Ezzel kész?
Mért, mit akar, még csürdöngölőst is járjak neki?
We had better go to the meeting now, I will call them after, I hope they will find your car. – Hol adnak igazolást, hogy bejelentettük… a biztosító miatt?
Földszint három bé.
Mérnök és Cégvezető kimegy. Az ajtóban beleütköznek a beloholó Tanárba.
Azt mondták, az ügyeletest… itt van az ügyeletes? Maga az ügyeletes?
Jó napot. Én szoktam köszönni, ha valahova bemegyek. Nálunk az ügyfelek, ha belépnek valahova, az a minimum, hogy azt mondják, hogy jó napot.
341Jó napot. Elnézést, de nekem el akarják rabolni a lányomat, mert nincs harmincmillióm…
Ne hadarjon. Nem bír köszönni, és hadar. Milyen lány?
Az én lányom, Juli… Tizenhét éves… Én nem tudok fizetni, harmincmillió! Én tanár vagyok!
Ki mondta, hogy el akarja rabolni?
Hát ők, ilyen izmos fiatalemberek, felnyírt haj, fehér rövid ujjú ing, nyakkendő…
Mit mondott, mi a foglalkozása?
Középiskolai tanuló.
Magának mi a foglalkozása?
Középiskolai biológia–földrajz szakos tanár.
Nem azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják az iskolát?
Az iskolát? Mért robbantanák fel?
Azzal szoktak fenyegetőzni, dolgozatírás előtt.
De nem; a lányomat fogják elrabolni! – A rendőrség nem tudná kifizetni? Harmincmillió… Aztán füleljék le őket, amikor átadják a pénzt, úgy szokták, nem?
Nem kell nekünk tanácsokat adni, mi tudjuk, hogy mi a dolgunk. – A személyi igazolványát.
Tanár átadja, Rendőr tanulmányozza.
Tényleg középiskolai tanár.
Mért, mondtam.
Annyi a futóbolond… Szóval, hogy történt?
Hát jöttek, elém álltak, hogy fizessem meg a tartozásomat… én nem tartozom senkinek, mire vennék fel kölcsönt… az a pech, hogy akkor jött haza…
Kicsoda?
A Juli… Az is akkor jön haza, amikor nem kéne… máskor meg éjfélig csavarog… És rögtön elkezdtek fenyegetőzni… Személyi védelmet, ha kérhetnék… ezek úgy néztek ki, hogy biztos visszajönnek, el vannak tökélve…
Nyugodjon le. Egy tanártól nem szoktak milliókat követelni… Nem buktatott meg valakit mostanában?
Én? Nem.
Akkor kettest adott valakinek, és az berágott…
Mért adtam volna?… aki egyetemre akar menni, az hajt, 342mint az állat… aki nem tanul tovább, azt minek húzzam meg… Azokat a szkinhedeket én sose láttam, biztos, hogy nem tanítottam egyiket se…
Valamelyiknek az öccsét, a húgát… Nem tanúsítottak erre utaló magatartást?
Nem.
Mi a nevük?
Nem mutatkoztak be.
Ez egy hülye vicc lesz… szoktak így hülyéskedni… Felírom a lakcímét, helyes? És akkor maga mindjárt lenyugszik. Ha pedig előkerül a lánya, telefonáljon be.
Még megvan, de mire hazaérek!…
Megvan a lány?
A Juli? Amikor eljöttem, még megvolt…
Ja, hogy az a lány még el sincs rabolva!
Mért, maguk megvárják, amíg el lesz?
Amíg meg se történt az esemény, addig mi úgyis hiába… Mi már a jövő havi benzinkeretünket használjuk, nem bírunk mi csak úgy kiszállni. Ballagjon szépen haza, és nyugodjon le. Én is itt az új szabályzat fölött gubbasztok, és próbálom megérteni, mit minek… Ha a lánya két napig nem megy haza, majd akkor tegyen bejelentést.
És ha addig megölik?
Ha maga úgyse tudna fizetni, akkor minek? Úgyhogy most el lehet menni haza.
Csöng a telefon.
Látja, mennyi munkám van? És akkor még maga is itt van. Rendőr fölveszi a telefont, hallgatja egy darabig.
Tessék várni… Ne tessék sírni, így nem tudom jegyezni… Szóval elrabolták? Hányan? Ketten… jegyeztem… hogy mit mondtak? Mennyit? Tanárra néz. Hány éves? Igen… Jegyzi. Nem Julinak hívják?
Tanár felugrik. Rendőr nyugtatólag integet neki, de Tanár állva marad.
Igen, mi általában mindent tudunk… Na nézze, ha két napig nem kerül elő… biztos valami hülye vicc… nem a lány haverjai?… Hogy mivel? Milyen márkájú volt? Hang343tompító nem volt rajta?… A hangtompító? Az olyan… henger alakú, törvénytelen dolog, olyan micsoda, a csövére húzzák… Nem tetszett megfigyelni… Legközelebb tessék megfigyelni… Jó, hát tessék idehallgatni… a címet felírom… de nem is írom fel, mert már fel van írva… és ha előkerül a lány, akkor tessék szólni, hogy ne dolgozzunk hiába… A férje nem tűnt el, a férjét már megtaláltuk…
Tanár kirohan.
Most indult haza… Igen, majd küldünk helyszínelőt, mindent, egy-két nap múlva, ha nem megy haza… de haza szoktak menni… el szokott csavarogni?… ilyenek ezek, mondom én… ne tessék sírni, a férje mindjárt hazaér… Megnyom egy gombot a telefonon. Figyelj, Lidérc utca, Mészáros, ha néhány napig nem megy haza a lányuk, majd ki kell menni… Semmi, csak egy tanár… Megnyomja a gombot, sóhajt, és a paksamétát tanulmányozza.
Az iroda este. Félhomály. Jön Izom, Pacsirta, Csajóca, utóbbi összekötözve. Csajócát egy székre lökik. A szája ragtapasszal van lezárva. Pacsirta hozzákötözi Csajócát a székhez. Csajóca nem nagyon tiltakozik.
Na. És most?
Semmi.
Jó helyen van itt?
Mért, hova vigyük?
Mindig aszonták, hogy ide ne.
Mért, akkor hova? Éjfél után visszamegyünk, apuka rögtön fog tejelni, akkor visszavisszük neki. Nem?
De ha nem fog tejelni?
Mégis a lánya neki, nem? Ezek szeretik a kölyküket, utyuli-mutyuli, ezek olyanok.
Az enyimek egy kanyit se adnának értem, az biztos.
Mért, azt se tudod, ki volt az anyád! Pláne az apád!
344Azér mondom.
Csajóca vonaglik, a fejét hányja-veti.
Mi van, ki kell menni?
Csajóca a fejét rázza.
Akkor mi van?
És ha rosszul lesz? Le fognak tolni, ha rosszul lesz!
Nincs ennek semmi baja.
Csajóca hányja-veti magát.
Mondani akar valamit.
Ne mondjon. Az a dolga, hogy fogja be a pofáját, és ne akadályozza a melónkat.
Csajóca hányja-veti magát.
Nézz oda!
Mit nézzek?! Majd lenyugszik. Fejbe vágjuk, és lenyugszik.
Hova visszük a hulláját?
Nem lesz neki hullája, csak kap egy kokit, és elájul. – Mit nyavalyogsz, most mondd meg, mi a faszt nyavalyogsz, te hülye? Minek megy az ilyen őrző-védőnek? Mit vagy betojva? Te vagy a klassz pali, vagy nem te vagy a klassz pali? Megmondta a Páter, mi vagyunk a klasszak, nem? Megkúrtuk? Meg se kúrtuk. Nahát akkor?
De idehozni!… amikor megmondták, ide senkit! És nem is kaptunk parancsot, hogy raboljuk el!
De ha éjjel megkapjuk a lóvét, és átadjuk, akkor jók leszünk, nem? A Páter is látni fogja, hogy mi vagyunk a legjobbak!
Csajóca hányja-veti magát.
Nézz oda, nézz oda! Valamit akar mondani.
Mit akarhat mondani egy ilyen? „Haza akarok menni.”
Csajóca a fejét rázza. Pacsirta bámul.
Te, ez rázza a fejét.
Na és?
Lehet, hogy nem is akar hazamenni.
Nem akarsz hazamenni?
Csajóca rázza a fejét.
Nem akar hazamenni!
Értek én magyarul, nem kell neked itt micsoda, tolmácsolkodnod… – Nem akarsz hazamenni?
345Csajóca rázza a fejét.
Hát akkor mit akarsz?
Csajóca furán integet a fejével.
Fordítsad, ha olyan jól érted.
Hagyjuk beszélni, hátha megmondja.
Elkezd itt nekem sipítozni.
Kérdezd meg, fog-e sipítozni.
Fogsz itten te sipítozni?
Csajóca a fejét rázza.
Nem fog.
Én is hallom, nem vagyok én süket. – Ide figyelj, ha elkezdesz vonyítani, fejbe váglak, érted?
Csajóca bólogat.
Érti.
Én is hallom, hogy érti, mit kell folyton dumálni! – Na.
Izom leveszi a ragtapaszt Csajóca szájáról, Pacsirta mögötte áll, kezében a többi ragtapasszal.
Tudok egy tuti helyet, ahol senki se talál meg.
Csönd.
Mi?
Egy rejtekhelyet. Oda bezárhattok, ott biztos nem jön senki.
Csönd.
Ne adjál nekünk ötleteket. Hogy jössz te ahhoz, hogy nekünk ötleteket adjál? Te fogjad be a szádat. Te itt egy áldozat vagy, érted?
Az én apámnak egy vasa sincs, nemhogy harmincmilliója!
Hogyhogy nincs neki?
Egy nyomorult tanár, sose volt pénze, egy jobb cuccot nem bír venni nekem, és az a szövege, hogy ő becsületes! Túlórázik, éhbérért, és becsületes! Én meg ilyen szar cuccokban járok, és nem mehetek sehova. Nyaralni három éve nem voltunk.
Én a büdös életben nem nyaraltam, az intézetből sehova se vittek, csak munkatáborba, az volt a nyaralás, hogy melóztunk nekik…
Mért, én nyaraltam? Ilyen nagynéni, olyan nagybácsi, oda346löktek valami szar moslékot, és a kezüket nyalhattam, mint egy kutya…
Egy rohadt Trabantunk sincs, semmi.
Akkor eltitkolja. Van neki lóvéja, ha tartozik. Mi a neve, Mészáros? Na ugye. Nem Hentes, hanem Mészáros. Ott lakik a Lidérc utcába? Ott lakik. Seftel a fater, csak titkolja. Kábító, akármi. Fegyver, az most nagyon megy.
Az én apám?
Akkor az édes anyukád, picinyem.
Az anyám egy még nagyobb ökör.
Kurva sok a pénzük, csak rejtegetik. Fognak azok tejelni. Eddig nekünk mindenki tejelt.
A ti bajotok, ha nem.
A te bajod, picinyem, mert addig nem mész haza, amíg le nem perkálják az egészet.
Ki akar hazamenni?! Azért mondom, van egy biztos hely. Van nekik egy telkük, egy olyan micsoda, zártkert…
Nincs nekik semmijük, mi? Semmijük sincs, csak egy birtokuk, mi?
Birtok! Az egy oltári nagy ráfázás volt, nyolcvan négyszögöl, azt hitték, majd felmegy az ára, erre lement az ára, mert sose fognak építési engedélyt kiadni rá… annak adnak csak engedélyt, aki lefizeti őket… van rajta egy csenevész körtefa, nem is terem… a hülye apám néha kimegy, kézzel rángatja ki a gazt… na amellett van egy régi bunker, nincs benne semmi, odabújtam kicsi koromban, és nem is találtak meg soha… ott nem fognak keresni.
Csönd.
Bunker?
Olyan régi óvóhely… ott több ember is elfér. Csak kaját meg piát hozzatok.
Csönd.
Nem vágsz át?
Odavisztek, megnézitek, ha nem jó, még mindig vissza tudtok hozni.
Útközben meg sipítasz.
347De minek, ha úgyse akarok hazamenni?! A csajok odalesznek, ha elmesélem… Minden csaj szeretné, ha elrabolnák, csak sose rabolják el őket… Azt képzelik, hogy végre megdugják őket a Zorrók meg a Robin Húdok…
Te, picinyem, nem leszel megdugva. Mi profik vagyunk. – Mi? Megnézzük?
Hát jobb lenne, mint itt…
Csönd.
Nézzed meg a testét, nincs-e rajta adó…
Ezen?
Az ilyen gazdagoknak az is van, beépített adó, amit vesznek otthon, vagy a központban… mint a kocsikban… elemes…
Nézzed meg te.
Kitátja a száját. ÁÁÁ!
Mi van?!
A fogtömés is tud adóvevőként működni, láttam egy krimiben. Van két tömésem.
Vetkőzzél.
Csajóca mutatja hogy meg van kötözve.
Ne lazítsd meg, el fog rohanni!
Zárva van minden, te barom! Késsel szétvágja a köteleket. Na vetkőzzél.
Csajóca szép nyugodtan vetkőzik, ott áll bugyiban, melltartóban. Izom és Pacsirta nézi.
Nincs ezen adó, ezen ugyan nincsen adó…
Na öltözzél, nyomás.
Izom és Pacsirta diszkréten elfordul. Csajóca felöltözik.
Na akkor kötözzétek össze a kezemet, és tapasszátok be a számat.
Csönd.
Ha megígéred, hogy nem visítasz, nem muszáj.
Nem visítok.
Felveszi a revolvert. Ha a kocsiban megmoccansz, lelőlek, mint egy kutyát. Nem érdekel, hogy tilos.
Csajóca bólint.
Látod itt ezt a hengert? Ez a hangtompító. Annyit se hallasz, hogy pukk, és már nem is élsz. Értesz engem, anyuci?
348Csajóca bólint.
Na, akkor tűzés.
Nem kéne szólni a Wachternek?…
Nem szereti, ha munkaidő után zavarják.
Jó, de akkor is…
Ha éjfélre meglesz a pénz, akkor most minek?!
Ez így nem szabályos.
Akkor hívjad fel te.
Csönd. Pacsirta előveszi a mobilját, tárcsáz. Megszólal az irodában az egyik telefon. Izom odalép, felveszi.
Szekura!
Bassza meg, magunkat hívtam fel…
Csönd. Csajóca felnevet. Izom leteszi. Pacsirta kínban van. Csönd.
Na menjünk.
Mindhárman kimennek.
Bár. Kündü a pult mögött, lányok kiszolgálnak, néhány kifestett lány a bár mélyén ül unottan. Jenő egy asztalnál italozik. A szomszéd asztalnál három felnyírt hajú, fiatal, izmos srác, köztük az egyik Karesz, ők kólát isznak. Jön Wachter, Branyik, Páter.
Jó napot az uraknak.
Sziasztok.
Wachter, Branyik, Páter leül. Jenő odaül Wachter asztalához.
Szia, Jenő. Bezártál mára?
Az én munkaidőm kötetlen, napi negyvennyolc óra… Kündü, egy kör skót viszkit is az uraknak.
Máris.
Az alpolgármester asszonyka hogy van?
Jól. – Wachter, tényleg vesztek új cégautót? Tudok szerezni legújabb Citroënt.
Érdekes, már a Juditka is említette.
Melyik Juditka?
349Az alpolgármester asszony, mért, melyik. Kicsi a palija forgalma, úgy látszik.
Lízingelni is lehet, meg visszalízingelni…
Nekem elég, ha a rendőrségen próbálnak kicsinálni a régi kollégáim, a polgármesteri hivatallal nem óhajtok üzleti kapcsolatba kerülni, amíg nem muszáj.
Én speciel örülnék, ha a Jenőtől vehetnék új kocsit. A Jenőnek vannak kapcsolatai.
Mutatja. Jenő vihog.
Át lesz ütve a motorszáma meg az alvázszáma, mi?
Mért, ha rendes papírokat kapott a rendőrségen, mit izgatod magad?
A Jenő meg úgy adja, mintha új lenne, mi?
Alig használtként adom, és az igaz is. Minden papírja rendben van.
És mennyi a te hasznod, édes Jenőkém?
Itt mindenki állati tapintatlan. Ez nálunk Németben nem így van.
És azt lehet tudni, kié volt a kocsi eredetileg?
Lehet tudni, csak minek.
Jó, hát majd meglátom…
Juditkától tudom, az önkormányzat azon gondolkozik, vajon nem kéne-e megbízni egy ilyen őrző-védő kft-t az önkormányzati pénzszállítmányok biztosításával…
Hát igen… Bizony, jó lenne egy újszerű Citroën… Klímája van?
Van klímája. ABS, légzsák, fedélzeti kompjúter, minden.
Mennyit ér az a kocsi? Négy és felet?
Legalább ötöt, kurva sok extra van benne…
És mennyi, három?
Mondjuk.
Ebből a fele a zsernyákoké, akik meglovasították, fele meg a tied, mi?
Á, nem marad nekem annyi… igazi papírok, az maniba kerül… De te nyersz kétmilkót, csak nézd meg a kocsit, bent áll az udvaromban, most is kivihetlek…
Na jó, holnap megnézem…
350Akkor erre iszunk. – Kündü, még egy kört!
De nem, azt már én fizetem.
Máris!
Jön Izom, odamegy Wachterhez.
Mi az ábra?
Fizetni fog.
Mondta?
Nem mondta, de fog. Előbb is, mint három nap.
Na jó, ha előbb fizet, kaptok prémiumot.
Külön pénzt ne osszál nekik. Majd én, ha úgy találom.
Ha holnapig fizet, akkor a Páter megjutalmaz, fiacskám. – Mehetsz.
Izom kimegy. Kündü odamegy az asztalhoz, széket húz magának, leül.
Mire számíthatok?
Megmondtam, három nap.
Nem lehetne gyorsabban?
Harmincmilliót nem lehet egy nap alatt behajtani. Attól félsz, hogy még ma behajtjuk, és egy hétre befektetjük?
Nem, csak úgy alakult, hogy sürgős…
Hogyhogy tőled kellett kölcsön kérnie a palinak, hát neki nincs?
Biztos le van kötve, és nem akarja megmozgatni, vesztene a kamaton…
Ha neked jön harminccal, akkor, mondjuk, huszat adtál neki…
Üzleti titok…
Mondjuk, huszat adtál, egy hónapra…
Jön nekem harminccal, kész.
Apukám, ha ezt mi behajtjuk, akkor ezen te buktál fél milliót.
Buktam. De ennél többet nem akarok bukni.
Mibe száll be a pali?
Én nem foglalkozok a mások ügyeivel. Jött, hogy készpénz kell neki, megesett rajta a szívem. Nekem iszonyú jó szívem van, tudjátok. Én az összes focistának, az összes színésznek hitelezek, hát nem így van? És egy kezemen meg tudom 351számolni, aki megadja… Az nekem egy leégés, de én szeretem őket. Ez ilyen.
Majd mennek a csajaid ingyen kaparásra a faszi magánkórházába, mi?
Á, nekem már évek óta nem áll fel.
Nevetés.
Vesekő, meg prosztata, meg felfázás, az én koromba már…
Vesekő!
Nevetés.
Megszüli a Kündü, és színaranyból van a vesekő!
Színaranyból? Ez jó! Nevet.
Nem kéne elővenni a paklit?
Á, ma le vagyok égve…
Na. Ki oszt ma elsőnek?
Én nem, én tök hülye vagyok a kártyához…
Jenő feláll, előzékenyen kihúzza a székét. Mielőtt Kündü leülne, Branyik félrehúzza.
Nem tudok kártyázni, amíg nem fizettél erre a hónapra.
Látod, milyen a forgalmam, nincs énnekem bevételem. Nem lehetne később? És sok ez a négyszáz… Havi négyszáz!…
Hát, sok. De egy széttört berendezés, az még több.
Kündü odébbmegy, néhány köteg pénzt kivesz a belső zsebéből, sóhajt, átadja.
Nem kell megszámolni, megvan.
Jön alacsony, jelentéktelen Pasi és Óriás, leülnek. Páter vehemensen keveri a kártyát, nem néz fel. Kündü odamegy.
Mit hozhatok az uraknak?
Pasi és Óriás valamit mond egymásnak halkan.
Tú szkocs viszki, vid ájsz.
Minerál vóter?
Nó.
Yes. Visszamegy a pult mögé, a lányok készítik az italokat.
Pasi és Óriás nézelődik. Wachter és Branyik nézi őket, Páter elmélyed a keverésben.
Még hogy nincs forgalma! Ez egy nemzetközileg jegyzett hely.
352Nevetés. Kündü kiviszi a két italt, majd az asztalhoz ül, előveszi a kártyát, oszt. Branyik azalatt számolja a pénzt, a többiek diszkréten nem néznek oda. Miután a pénzt megszámolta, Branyik is leül. Jenő állva marad kibicelni. Az egyik felszolgálólány bekapcsolja a magnót, rágógumiszerű diszkózene szól halkan.
Oszt. Arccal a póker felé…
Pókerarccal a póker felé.
Ha én tudnék blöffölni, istenem!
Elég, ha az életben sikerül.
Siker a szerelemben, nem elég?
Kártyázni kezdenek. Felveszik az osztott lapokat.
Na tessék, mondtam én.
Pont te beszélsz? Itt van nálam annak a micsodának az izéje, dokumentációja… az a kütyü, amivel játék előtt végig lehet pergetni a lapokat, nincsenek-e cinkelve… vehetnél egyet… A táskájában kutat.
Jogállamban ilyenkor mindenki kussol.
Na, ki mond?
Kündü lever egy poharat az asztalról. Egy lány ugrik, töröl, összeszedi a cserepeket.
Mi van, ideges vagy?
Nem tudom, front van ma, vagy mi.
Játszani kezdenek. Jön Polgármester és Igazgató, ötvenes, elhízott, jelentéktelen pali. A bejáratnál megállnak, körülnéznek.
Polgármester úr! Igazgató úr!
Jó estét. Szervusztok. Csak maradjatok ülve… Gondoltuk, beugrunk, egy fárasztó nap után…
Visszasiet a pult mögé. Az urak a vendégeim.
De nem kell…
Majd legközelebb a polgármester úr fizet. Mit tetszenek parancsolni? Van kitűnő kubai rumom, eredeti…
Amit az igazgató úr…
Én vezetek, én most nem…
Ugyan, igazgató úr… Ha parancsolni tetszik, idehívom a kapitány asszonyt, egy kis iszogatásra…
Most inkább nem kéne… én talán viszkit…
Én is…
353Kitűnő skót viszkim van, de burbon is akad…
Skót, jéggel, szóda nélkül.
Jég nélkül, szódával.
Polgármester és Igazgató leül elöl egy asztalhoz. A többiek úgy tesznek, mintha nem néznének oda.
Kijön a pult mögül. Jenőhöz. Nem szállnál be helyettem addig is?
Jó, de ne engem szidjál… Leül az asztalhoz, felveszi Kündü kártyáit.
Valami hidegtálat?
Én nem, én ma két fogadáson voltam, de az igazgató úr…
Én sem, köszönöm, fogyókúra…
Nevet. Hát igen, az ülőmunka…
Sportolni kéne, persze, de mikor?!
A többiek asztalánál kártyáznak.
Majd a nyugdíjban… alig várom…
Azt aztán várhatod, kérlek, van még harminc éved…
Á, én azt nem érem meg, ilyen tempó mellett…
Vigyáznia kellene a polgármester úrnak, kicsi gyereke van, azt fel kell még nevelni…
Te könnyen beszélsz, a hat vagy hét zabigyerekeddel…
Nevet. Én nem is tudom, hányan vannak, csak folyton jönnek pénzt kérni… Én meg adok… Hát nem? De hagyom az urakat. Visszamegy a pult mögé, fejével int, az egyik lány hangosabbra állítja a zenét.
Cserélnék vele, Kündüvel. Életművész. De hát ilyennek születni kell.
De csekk plíz.
Lány odamegy fizetni. Másik lány hozza a két whiskyt, leteszi, majd visszamegy a pult mögé. Az izmos ifjak asztalánál kóláznak. A lányok hátul csöndben kókadoznak. Pasi és Óriás kimegy. A többiek kártyáznak. Kündü a kártyázókhoz megy.
Viszki vid ájsz!?… Én nem sokat tudok angolul, de a viszki jéggel az viszki on roksz… Ez meg aszongya, viszki vid ájsz… Idegesen nevet, tölt magának, de mellé. Egy lány ugrik, feltörli.
Ne dumálj, ha már nem játszol.
354Milyen ideges ma ez a Kündü. Mitől ilyen ideges ma ez a Kündü?
Halkan. Jött egy ajánlat, háromszázmillió. Az összes banki garanciával, világcég… A cégvezetőjük személyesen jött el, még most is itt van a városban… Talán pont az, akit délelőtt említettél…
Kis csönd.
Ez bizalmas, persze, mert hiszen hivatalosan még nem bontották fel a pályázatokat, ugye…
Kis csönd.
Háromszázmillió? Az sok.
Hát, egy ilyen bodegáért, mint a miénk, túl sok…
És mi van a mi barátainkkal? Akik ekevasat kovácsolnak a kardból meg a tankokból?
Hát amit te is tudsz, ők ajánlottak érte hetvenmilliót. És ők nem fognak emelni, nekik csak hetvenért éri meg. Kicsit nagy a különbség a hetven meg a háromszáz között…
Odafönt a mi barátainkat nehezen fogják támogatni, ezután a háromszázmilliós ajánlat után.
Pedig kéne… mert csak akkor jár neked a tizenötmillió…
Amiből én speciel mindenféle nímandoknak leadok nyolcat.
Marad neked akkor is hétmillió. De ha elkél háromszázmillióért, akkor mi nem kapunk egy vasat se.
Neked mennyi is jár?
Öt.
Csont nélkül, mi? – Honnét lett nekik húszmilliójuk, hogy most kifizettek minket?
Szerintem kölcsönkértek… Magas kamatra… Aztán majd a nyereségből kapjuk a többit…
Kölcsön? Magas az uzsorakamat, húszmillióra még plusz tíz egy hónapra, legalább… Na, mindegy, nem a mi dolgunk…
Kis csönd. Wachter felszisszen.
Na, ez a blöff nem jött be.
Wachter és Jenő boldogan röhög.
Neked kéne odahatnod, kérlek, politikai vonalon. Végül is te nemcsak polgármester vagy egy porfészekben, te vagy a 355pártod micsodája… az olyan országos dolog… Csak van annyi puvoárod…
Micsodám van nekem?
Hatalmad… francia szó.
Jó, hát van ilyen francia micsodám, … de azért ez nagy különbség, kétszázharminc-millió!…
Mért, odafönt nem emberek dolgoznak?
Mindenütt emberek dolgoznak. Pont az emberek súgták meg neked, hogy mi az ábra, nem?
Kis csönd.
Pedig nekem az volt a fülesem, hogy simán fog menni.
Most már csak akkor megy, ha te pártvonalon…
Kis csönd. Polgármester feláll, oldalra megy, előveszi a mobil telefonját, tárcsáz, majd halkan beszélni kezd a készülékbe.
Hogy a francba lehet így játszani? Hát ez eszméletlen!
Jó, most ne dühöngjél…
Én nem dühöngök, csak nem bírom az idiótákat. Mindig az idióták tettek tönkre mindent, én megszerveztem, helyretettem, rendbe raktam, aztán jöttek, és mindent elbaltáztak, ebből állt az életem! Ha engem hagynak dolgozni, a Kádár-rendszer ma is virágozna… Amikor én voltam a megyei szervező titkár, ment is minden, mint a karikacsapás… csak a többi hülyék… meg a pestiek… a funkcigyerekek… közel a tűzhöz… azok toltak el mindent, lefizette őket a Nyugat… én meg mint az állat, hozhatom be a szemetet, kenhetem a vámot, a MÁV-ot…
Nagyobb üzlet a tied, mint az övék. Na, osszál.
Mi van, Jenő, nyertél?
Én megmondtam, hogy hülye vagyok a kártyához.
A szerelem, a szerelem!
Polgármester elzárja a mobil telefont, visszaül az asztalhoz.
Na?
Attól függ, kiket cserélnek le mostanában…
Én már az előleget se tudom visszafizetni!
Én se, délután már befektettem… – Kündü, ez a viszki jó volt, hoznál még?
Igenis, polgármester úr. Igazgató úrnak is?
356Neki is, fizetem.
Szó se lehet róla, az urak a vendégeim. Odébbmegy.
Ha nem a mieink nyerik a pályázatot, rám szállnak, szétverik a pofámat…
Nekem is, öregem, ha ez megnyugtat.
Lány hozza az italt, leteszi, visszamegy a pult mögé.
A hetvenmillió, az a telekárnál is kevesebb, és abból is egy csomót hitelből fizetnének… ezek meg a háromszázmilliót letennék készpénzben, mi?
Le.
Kis csönd.
Jó, hát én nem vagyok egy pénzügyi zseni, mert akkor nem itt ülnék, de szerintem csak egy jól működő üzem ér háromszázmilliót… egy lerohasztott üzem a felét se éri… és a barátaink, gondolom, úgyis leszerelnék a gépeket, és vinnék ki Ukrajnába, akárhová… kovácsolni belőle valamit… bádogot…
Csönd.
Ezzel mit akarsz mondani?
Túl jól szíveskedtél dolgozni, igazgató úr… buzgott benned a szocialista munkamorál… Jobb lett volna, ha tönkreteszed az üzemet, és akkor nem jött volna be egy ilyen háromszázmilliós ajánlat.
Éppen az, hogy nem modernizáltam… mindenki leállt az ilyen ócska kütyük gyártásával, hiány lett, ettől vagyunk most janik az egész döglött KGST-ben. Rohasszam le? Hogy lehet egy működő üzemet a háromszáz dolgozójával egyik pillanatról a másikra tönkretenni?! Az nem megy csak úgy!
Másoknak is sikerült már.
Ezt javasolták a pártodból?
Adósodj el, ne fizesd a tébét, rúgj ki egy csomó embert, ne fizesd ki a végkielégítést, ők beperelnek, mire a per véget ér, már más a tulaj, a tébétartozást meg elengedik neki… Én nem tudom, én nem vagyok gazdasági szakember, ha az lennék, nem itt ülnék… Jól működő üzemet nem lehet telekáron eladni! Csak ha le van rohasztva, világos?
És ha még így is megveszi a világcég?
357Valaki majd megsúgja nekik, hogy baj van, és akkor visszavonják a pályázatot… Talán nem lennének hálátlanok, ha megsúgná nekik valaki… aki véletlenül tudja, mi folyik… és ki az, aki tudja, hogy mi folyik?… Ebből az ötletből ötven százalék az enyém, ha nem haragszol.
Persze…
Apropó. Ugye, jól emlékszem, hogy ti eddig még nem szponzoráltátok a női röplabdacsapatunkat? Jó kis csajok játszanak benne. Édes kis colos csajok. Ha pofon vágnak, elélvezel.
Kis csönd.
Mennyi kéne?
Hát úgy négymillió…
Jaj nekem… Jó, majd megnézetem… ha muszáj…
Polgármester és Igazgató koccint.
Van még valami… A főmérnököm sejt valamit, talán neki is vannak kapcsolatai valahol… Nagyon nem akarja, hogy a rosszabbik ajánlat menjen át.
Az a Földi, vagy hogy hívják?
Földesi.
Annak a sógora… a sógorának van az a régiségboltja, nem?
Annak.
Hát majd betörik az ablaka… majd kimegy az APEH, és talál valamit… Feláll. Kündü, ez isteni volt, nagyon szépen köszönöm.
Csak nem akar már távozni a polgármester úr?! Gyerek még az idő!
Nehéz napom volt. Holnap is nehéz napom lesz. – Ezt az embert nézd meg, igazgató úr, egy életművész, neki semmi dolga senkivel, mert enni meg inni mindig fognak…
Á, nem úgy van az, polgármester úr, tiszta ráfizetés ez a bár is, tessék nézni, itt nem fogyaszt senki, a kártyán meg már hetek óta csak veszítek…
Hallom, megvetted azt a bizományit… most meg éppen a cukrászdára alkuszol…
Azokra is rá fogok fizetni, amilyen egy balek vagyok… Ha egy pillanatig még várna polgármester úr… Kijön a pult 358mögül, és Polgármesterrel egy távolabbi asztalhoz ül. Én megvenném a szovjet laktanyából azt a részt, amit bérelek…
Nehezen fog menni, közgyűlési határozat kéne… A tulajdonviszony zavaros… Mért, nem fér el a tartályba az a sok… folyadék?
Elférni elfér, de nem tudom rendesen körülkeríttetni, amíg nem az én tulajdonom… Nem tudom megoldani az őrzését se, amíg más cégek is vannak még ott…
Nem lesz könnyű meggyőzni a bizottságot…
Mondjuk, hárommillióért?
Kis csönd.
Öt.
Tönkre vagyok menve… mindenki rajtam élősködik, az összes gyerekem, higgye el, polgármester úr…
Öt, és akkor garantálom, hogy soha senki oda se néz.
Sóhajt. Hát ha másképp nem megy, akkor négyért…
Bólint, feláll, kezet ráz Kündüvel, kifelé indul. Uraim, örvendtem.
A kártyázók felállnak.
Gyerekek, nem kell… Jó lapjárást mindenkinek, sziasztok. Elhalad az ácsorgó lányok mellett, a legmagasabb mellett megtorpan, lábujjhegyre ágaskodik, aztán kimegy.
Remek srác… Mindig mondtam, ez egy jó fej, ilyen fiatal, és milyen jó fej… a colos csajokat szereti, akiknek állva bír nyalni…
Egyetértő nevetés, a kártyázók visszaülnek. Igazgató feláll, biccent, kimegy.
Wachterhez. Hozzám nem volt egy jó szava se, mire sértődhetett meg?
Mit kell folyton rémeket látni? Alpolgármester a csajod? Az. Benne vagy a tuttiban. Én úgy kezdtem, hogy a konyhában laktunk, teknőben mosakodtunk, és mégis elvégeztem a rendőrtisztit, és most is itt vagyok.
Nektek volt teknőtök, de mi volt nekünk? Egy tyúkot nem bírtunk tartani!
Leül. Na nézzük, kinek jön össze egy rojál flös.
Kártyáznak. Jön Izom, fel van dúlva.
359Elnézést, Főnök, egy pillanatra…
Wachter dühösen feláll, előrejönnek.
Mi van, már kártyázni se hagytok?
Baj van, elveszett a kiscsaj, és a Pacsirta is vele…
Milyen kiscsaj? Belőtted magad?
A kiscsaj, annak a Mészárosnak a lánya, akit elraboltunk, hogy a papa fizessen… visszamentem a bunkerba, hát nincsenek ott…
Miről beszélsz, te állat?
Elraboltuk a csajt, hogy a papája rögtön tejeljen… elvittük egy tuti helyre… a Pacsirta maradt vele, és meg is volt kötözve… nem a Pacsirta, hanem a kiscsaj… és mentem vissza, hogy megnézzem, mi van, mielőtt megyek ahhoz a célszemélyhez a harminc millióért… és a bunker üres…
Kis csönd.
Te állat!
Mindenki odanéz. Wachter toporzékol.
A rohadt szemét anyádba, te tökkelütött állat, te vadbarom!
Pofozza. Izom mozdulatlanul tűri.
Feláll, odamegy. Na ne, mi van? Revolvert vesz elő, Wachterra fogja. Az én kölkeimet csak én pofozom, igen?
Ilyeneket szedtél össze, te hülye, egyik nagyobb állat, mint a másik!
Na menjünk szépen kifelé…
Páter int, a bőrfejűek mind kimennek, Wachter is Izommal, mögöttük Páter, aki még visszanéz.
Elnézést az uraktól. Kimegy.
Feláll. Nincs ezekben semmi gógyi, egy viccet nem bírnak elmondani, de rögtön csípőből tüzelnek… Kimegy.
Nehéz a mai srácokkal. Ezek nem olyanok. Hiába badiznak, ezek gyönge fiúk.
Akkor én fizetnék…
Ugyan, hagyd már.
Sokba fog még nekem kerülni, ha nem fizethetek máma.
Sokba, apukám. Na szia.
Jenő kisiet.
Az órájára néz. Semmi forgalom. Ez egy döglött ország.
360Műterem, sötét. Zörgetés. Szöszmöt. Szobrásznő felgyújtja a villanyt, egyetlen árva égő lóg le a mennyezetről. Piszkos falak, laticel, ágynemű nincs, mindenféle torzók, agyag- és gipszalakok stb. Szobrásznő középkorú, magára kap valamit. Az ajtóhoz botorkál, kinyitja. Bejön Csajóca és Pacsirta.
Szia, csak én vagyok… meg ez a haver…
Hány óra?
Mellékes. Figyelj, kell pénz?
Kell, de mért éjjel?…
Figyelj, a haver egy jó srác, én el vagyok rabolva, ő az őröm… jó srác, csak egy kicsit mamlasz, mindent nekem kell kitalálnom… Nincs valami pia?
Keressél magadnak.
Csajóca a szeméthalomban turkál, végre talál egy vodkásüveget, megnézi, félig van, meghúzza, kínálja Pacsirtának, de az nemet int.
Nekünk nem lehet.
Ezek teljesen zoknik, nem isznak, nem dugnak, csak badiznak, meg célba lőnek. – Figyelj, tudsz ujjakat csinálni?
Édes Julikám, menj a fenébe.
De fizetnek, hát nem érted? Mennyit fizetsz?
Nem tudom, hát amennyibe kerül…
Mennyi van nálad?
Olyan húszezer…
Azt akkor most szépen odaadod, és a néni csinál az ujjaimról másolatot, olyan bőrszerű gumiba, és egyenként elküldöd az apámnak…
Húszezer? Mit kell érte csinálni?
Tegyél föl egy kávét, elmondom.
Pacsirta a szobrokat kezdi nézegetni. Szobrásznő kávét tesz fel, közben Csajóca magyaráz.
Két ilyen őrzővédő elrabolt, mert pénzt akarnak aputól, én ugyan mondtam, hogy apunak nincs, de szerintük van neki… Pedig nincs, de én el vagyok rabolva! Azt találtam ki, hogy levélben az ujjaimat küldjük el apunak… úgy szokták, fület meg orrot küldenek, meg ujjakat… tévén is 361mutatták, meg a krimikben is így van… mondjuk, a saját ujjaimat nem adnám… de észre se fogja venni, hogy nem az enyimek… mi majd meglessük, mit szólnak… Nevet. Hát nem egy jó buli? Ott voltunk, mielőtt idejöttünk, benéztünk, apu meg anyu mászkál, az egy műsor… és ha megkapják azt ujjaimat, állatira odalesznek, mi meglessük őket… Nevet.
Másolatokat akarsz az ujjaidról?
Azt, hát nem jó?
És mennyi, húszezer?
Gyere ide… Tedd ki a pénzt.
Pacsirta előszedi a pénzét, kiteszi egy asztalra. Szobrásznő számolja.
Tizennyolcezer-hatszázötven… Ez az enyém?
A tiéd, csak csináld meg az ujjaimat olyan gumiból vagy miből… mintha levágták volna az emberrablók, ahogy szokták, mondom, fület szoktak levágni, ilyeneket…
Apád infarktust fog kapni, te őrült! És ezért engem be is zárhatnak!
Pacsirtához. Ő tartotta nekünk a rajzszakkört, kurva jó fej, csak most álmos, azért nem kapcsol rögtön. Az összes tanárunk egy állat, de ő jó fej, volt vagy kilenc abortusza, mesélte.
Kijön a kávé. Szobrásznő tölt.
Tizennyolcezer-hatszázötven… nettóban… istenem-istenem… Magának is?
Nekünk nem szabad, benne van az a koffein.
Tisztára rabok, badiznak, célba lőnek, romákat gyapálnak, de ezenkívül semmit se szabad nekik… Én kérek… Kösz…
Le vagyok égve… tizennyolcezer-hatszázötven, nettóban… Rágyújt. De ha az apád infarktust kap nekem!…
Á!… úgyis csak idegesítem őket, ha otthon vagyok, most legalább nem vagyok otthon… De gyorsan kéne, még reggel az elsőt…
Legalább két óra, amíg megszilárdul… nem is tudom, van-e olyan masszám…
Keressél! – Az úgy megy, hogy leveszi a gipszmintát, az a negatív, és abba önti a gumit…
362Én nem értek a művészethez…
Szobrásznő felnevet, keres.
Még kiállítást se láttál?
De igenis hogy láttam, meccsen.
Te hülye, nézz jól körül, mert ez egy műterem.
Nem igazi?
Hogyhogy nem igazi? Mi a francot gondolsz, hova hozlak, nem egy igazi műterembe?! Itt vannak a szobrok, nem látod? Meg ilyen… hogy is hívják… torzók. Ebből van a művészet.
És ezért fizetnek?
Művészetért műpénzt adnak.
Pénzt is tetszik hamisítani?
Még nem, de fogok. – Egyszerűbb lenne kiönteni a kezedet, és aztán majd az ujjakat levágom…
Nekem mindegy, csak csináld. – Hát nem egy jó fej?
Ja. – Sokáig tart?
Amíg megköt, az legalább két óra.
Nem lehet itt aludni valahol? Engem lebasz a Páter, ha nem alszok nyolc órát! – Csak meg ne lépjél, mert akkor engem kicsinálnak.
Mert eddig is folyton megléptem, te hülye. – Én cipelem ide-oda, és fél a hülye, hogy meglépek.
Feküdjön le ide, majd ébresztjük, ha kész van.
Jó. Köszi. Lefekszik a laticelre, összeteszi a kezeit.
Gyorsan elalszik.
Ilyenek mennek embert rabolni, most mondd. Badiznak, és olyan zoknik, hogy még. – Van elég anyagod?
Úgy nézem, van. – Te Juli, nem lesz ebből botrány?
363És ha lesz? Jól beszarnak, aztán majd megbecsülik, ha megvagyok. Eddig folyton megvoltam, hát most egy kicsit nem vagyok meg, jót fog nekik tenni. Mindig minden fontosabb volt, mint én. Németóra, zongoraóra, táncóra, az dosztig, velem meg szóba se bírnak állni, csak melóznak, idegeskednek.
El fognak rohanni a rendőrségre.
Na és? Rohanjanak. Keressenek. Aztán megkapnak részletekben, először az ujjaimat egyenként…
Szobrásznő keveri a gipszet, és bekeni vele Csajóca jobb kezét.
Egy biológiatanártól akarnak pénzt behajtani?? Meg van veszve az egész világ, komolyan mondom…
Kopogás.
Felugrik. Hova lehet elbújni? Nincs fürdőszobád?
Hogy lenne? A vécé közös, kint a kertben, a budi… Ne mozgasd a kezed, mert akkor hiába csinálom… Kinyitja az ajtót, bejön Festő, szintén tréningben, lázas szemű őrült.
Szia… Láttam, ég a villany, gondoltam… Csókolom…
Egy modellem…
A másik modell ott alszik…
Mi most dolgozunk, gyere inkább reggel…
De nem tudok aludni, és lehet, hogy reggel el tudok végre aludni, hogy jöhetnék reggel?!
Csajócának. Ártalmatlan, csak néha felgyújtja magát… – Értsd meg, mi most dolgozunk.
Akkor leülök és nézem… Én már nem tudok dolgozni… Tiszta fehér a vászon, és ha rámázolok, akkor is fehér marad…
Művészi válságban van, négy-öt éve…
Ez valami színvakság lehet, már voltam szanatóriumban…
Nem ezért voltál te szanatóriumban, hanem mert magadra gyújtottad a műtermedet, az enyim is majdnem leégett…
Én nem gyújtottam fel a műtermet, ez hazugság. Én a művemet akartam elégetni…
Saját magadat próbáltad, és nem is először.
De hát mi az én művem, ha nem én?! Az ember egész életében csinál ezt-azt, de végső soron magát építi… magá364ból is csak azt, ami megmarad belőle, ami szilárd, és az a csontváza… azt építjük… de az a mi tulajdonunk, és ahogy építjük, úgy lerombolni is van jogunk, ha nem tetszik… Nézzen meg, hát nem görbe a hátam? Fáj is eleget. Ami tökéletlen, azt meg kell semmisíteni, mert nem szép. De senki másnak nincs joga megsemmisíteni, csak az alkotónak…
Beszélj másról, még kiskorú.
A megsemmisítés művészi kérdés, azt a civilek sose fogják felfogni… Ez Isten kérdése voltaképpen… hogy csak neki van joga tönkretenni, amit létrehozott… tönkre is teszi, ezért is van halál, különben a halált nem lehet megmagyarázni…
Édesem, hajnali három van, én imádom, ha filozofálsz, de ne most, kérlek szépen…
Isten a legnagyobb művész… de még ő is mennyit hibázott… például amikor az embert megalkotta, ez a legpocsékabb műve…
Nagyon szépen kérlek…
De őt érdekli, érdekli, érdekli!!!
Pacsirta a kiabálásra felriad, felugrik, előveszi mind a két revolverét, és elsüti egymás után. Festő félreugrik. Szobrásznő kissé felsikolt. Csajóca megrezzen, kis csönd.
Te hülye, mit lövöldözöl, te hülye?!
Bocsánat, csak azt álmodtam, hogy én vagyok a Jerry, és megint üldöz a Tom…
Te akkor mindjárt lövöldözöl?! És mindjárt két pisztolyból?
Azt úgy kell, páros kézzel… ezt szoktuk gyakorolni, hogy álmunkból felverve is… Visszafekszik, visszadugja a két revolvert, aztán felugrik, és mindkét revolverrel céloz. Ezt így kell, mint a gumilabda, páros kézzel… Szobrásznőhöz. Ne tessék haragudni… Ez kicsoda?
Festő, a szomszédból.
Ez a lövöldöző, ez kicsoda?
Haver.
Milyen erős.
Folyton badizik, azért.
365Mit csinál?
Építi a testét.
Akkor kollega…
Az izmait építi, és nem a csontjait, mint te…
Mindegy, akkor is épít valamit…
Menjél már a fenébe, idegesítesz!
Jó, megyek… hazamegyek az odumba, ott élek egyedül, a családom elment, a feleségem a két kislánnyal, elmentek, a kutyát is elvitték… visszamegyek az odumba, van még egy kis benzinem, leöntöm magam és felgyújtom…
Ne zsarolj, mert felpofozlak.
Mért, nincs hozzá jogom? Isteni jogom van hozzá, igenis. Én hozom létre a csontjaimat, én is rombolom össze, ez az, amit nem ért senki…
Fogd már be! –
Pacsirta eljön a faltól, hirtelen ráveti magát Festőre, leteperi, a két kezét hátracsavarja, és egy pillanat alatt megbilincseli, aztán feláll, a nyakára teszi a lábát, diadalmasan néz körül.
Na! Nem erről volt szó!
Mit csinálsz?!
Eztet is gyakoroljuk… egymáson szoktuk…
Festő nyöszörögne, Pacsirta erősebben nyomja a lábát a torkára.
Eressze el!
Azt tetszett mondani, hogy zsarolja magát… így nem tud…
Kis csönd.
Te Juli, nem csípem a haverjaidat mostanában.
Felugrik, a szabad kezével pofozza Pacsirtát. Elengeded azonnal, te állat?
Pacsirta sértődötten lehajol, kikapcsolja a bilincset, felrántja a reszkető Festőt.
Tessék. De nekem ne parancsoljon senki. Kész. Az ágyhoz megy, rádobja magát, a fal felé fordul, és sír.
Elalszik.
366Suttog. Csak a torkom… majdnem széttaposta az ádámcsutkámat… pedig ahhoz csak nekem van jogom…
Igyál valamit… Aztán heverjél le a sarokban, és hallgass, jó?
Festő megtalálja az üveget, kiissza a maradékot, a sarokba megy, közben rémülten pislantgat a fekvő Pacsirta felé, és lefekszik.
Mindenki meg van őrülve, komolyan. Én már meg se tudok lepődni. Na, mutasd a kezedet, hátha már megszilárdult. – De nagy balhé lesz ebből!
Valószínűleg itt van a szünet.
Edzőterem – súlyzók, erőgépek, bordásfal stb. Sok bőrfejű srác, köztük Karesz, Izom. Páran súlyzókat nyomogatnak, de többen felöltözve ülnek a tévé körül, amelyben kazettáról a Tom és Jerry megy, a srácok baromira élvezik, kurjongatnak közben.
Jó, mi? Jó, mi?
Most fogja el, most… szétveri a fejét neki, kurva jó!
Tegnap a csajnál volt egy baromi jó mese, egy aranytojásról… a gúnárra fogták, hogy az tojta, és akkor elrabolták a gúnárt, mert aszitték, ő tojta, és állatira menekült, de folyton elfogták, és akkor a végén… Röhög. kitojta nekik, a gúnár!
Micsodát tojt?
Aranytojást!
Kicsoda?
A gúnár! Érted! Az nem tojó, az nem bír tojni, de annyira beszart, hogy a végén mégis!
Hogyhogy tojt?
Az egyik srác odébbtolja Kareszt, mert nem látja a tévét.
Üljél oda fél méterre, lükefejű, és bámuljad, de úgyse érted.
Hogyhogy aranytojást?
Az egy mese volt, te lükefejű! Nem a gúnár tojta, de aszitték, hogy ő volt, erre elrabolták, tévedésből, és addig basztatták, hogy mégis tojt egyet, és akkor aszitte, ezzel megúszta, de nem, bezárták, és egy csomó tojástartót mutattak, hogy azt mindet tele kell majd tojnia!
367Srác demonstrativan a tévé elé ül, úgy félméternyire, és befogja a fülét.
Hogyhogy ő tojta, ha nem ő tojta?
Te barom, először egy tyúk tojta, de az letagadta, rákente a gúnárra, félt, hogy nehogy őt rabolják el, erre elrabolták a gúnárt, és azontúl annak kellett tojnia…
A többi srác ujjong. Tom és Jerry a tévében gyapálja egymást. Jön Páter, kezében egy vödörrel és Pacsirta, srácok felugrálnak a tévé elől, a súlyemelők is abbahagyják, mindenki vigyázzba áll, egyikük még gyorsan kikapcsolja a tévét. Páter előttük járkál fel és alá.
Nem meg lett mondva, hogy ti vagytok a német juhászok, és a többiek a rókák meg a farkasok?! Ti vagytok a hangyák közt a katonák, a többiek meg a dolgozók?! Mik voltatok ti, szarjankók voltatok, üvöltöztetek a meccsen, piáltatok, nullák voltatok! Túrtátok az orrotokat, nyomtátok magatokba a kábítót, és akkor jöttem én, és szupermeneket faragtam belőletek, a kurva életbe! De mitől lettetek szupermenek? A fegyelemtől, attól, ebből van a kocsitok, ebből van pénzetek, mint a pelyva, és nem dugtok rossz kurvákat, hanem erősek vagytok, férfiak vagytok! Vissza akartok menni a meccsre lengetni és ordibálni, megtagadjátok a parancsot, ti állatok?! Magánakcióztok, és felmarkoljátok érte a pénzt, az engedélyem nélkül, ti agyalágyultak?!
Előlép. Én utána leadtam a pénzt…
Kérdeztelek, te állat?!
Karesz visszalép a sorba.
Semmit se szabad nektek, véssétek a hülye agyatokba, csak amit én parancsolok, szarháziak! Nekem ti nem fogtok magánakciózni, nem fogtok csellengeni, nem fogtok egyénieskedni, mert azt én kicsinálom, értettem? Vagy együtt vagyunk, vagy sehogy. Vagy csapat vagyunk, a legjobbak, a legerősebbek, az urak, vagy mehettek rabszolgának vissza, munka nélküli ázalagnak vissza, meccsen ordibálni vissza, mehettek a kurva anyátokhoz vissza a nyomorba, meg az intézetbe vissza a szemétbe! Vagy csapat vagyunk, vagy nem vagyunk csapat! Vagy mi vagyunk az igazi magyarok, vagy nem! Hogy a picsába fognak felnézni rátok a kölykök, a 368nem létező kurva anyátokat, ha szétbitangoltok akármerre, ha magánakcióztok, ha összevissza kúrtok, ha kábítóztok, ha dílerkedtek, mint a többi nyomorult kis állat, az olyanok, amilyenek voltatok, mielőtt kivakartalak titeket a szarból, ti szarjancsik!? Mehettek a cigányokhoz kéregetni, mert elintézlek titeket, ti mocsadékok! Körülmetélem a faszotokat, és mehettek zsidónak, ti barmok, ha nem fogtok fegyelmezetten viselkedni! Pacsirtához. Na meséld el nekik is, édes kicsi fiam, hát hol mászkálunk éjnek évadján, mesélj nekünk!
Pacsirta hallgat.
Nahát, merre csellengtünk, merre kujtorogtunk?
Jelentem…
Milyen borostásak is vagyunk, vörös a szemünk az álmatlanságtól, hát mi van, kúrtunk, piáltunk, zabáltunk, rókáztunk, vagy mi a fészkeset csináltunk, magzatom?
Hát egy csajt elvittünk…
Elvittünk, egy csajt, igen?
Hát csak hogy fizessen az apja… A Wachter parancsolta, hogy hajtsuk ki az apjából… gondoltuk, ha elvisszük a lányt, akkor fizetni fog…
Kivel gondoltuk, én egyetlenem?
Izom némán kilép.
Na és hol van most az a csaj, ha szabad érdeklődnöm?
Visszavittem a bunkerba… az egy biztos hely… nem fog elszökni, megígérte… és ujjakat küldtünk az apjának, hogy beszarjon és fizessen…
Ujjakat?
Olyan gumiujjakat, nem valódit… A kezéről másolta egy nő… olyan, aki izéket csinál… egy nem igazi teremben… kőből meg vasból… amit ki szoktak állítani… hogyhívják… szobrokat…
Szobrász?
Az, az! És gipsszel bekente a csaj kezét, és gumit öntött bele, és lettek gumiujjak…
Most hol van?
Visszamentünk a telkükre… a csajóca ötlete volt, élvezi, hogy el van rabolva…
369Gumiujj… gumiujj!!!… mars vissza!
Pacsirta és Izom visszaáll. Páter leteszi a vödröt.
Meg volt mondva, hogy ez egy család. Egy nagy család. Ami nektek sose volt. Meg volt mondva, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért, meg volt mondva?
Meg!
Aki hibázik, az a többieket is ledegradálja, picinyeim, és felel érte az egész család, picinyeim. Úgyhogy most ti meg lesztek tizedelve. Az egész csapat felel az egyes tagok bűneiért. Meg lett mondva, mindent jelenteni kell. Ki jelentette, hogy a Karesz pénzt kapott különmelóért? Ki jelentette, hogy a Pacsirta meg az Izom elrabolt egy nőt? Nem tudtátok? Tetszett volna figyelni! Úgyhogy most egyvalaki felel mindenért. És az mehet kukázni. Arról én az óvó kezemet leveszem. Annak én többé nem vagyok az apja. És megmondom előre, hogy lehet, hogy ártatlan, de nem érdekel, mert mindenki felel mindenkiért. És a kocsiját, a fegyverét, mindenét elvesszük, picinyeim, itt minden a közösségé, vegyétek tudomásul. És ha véletlenül elszalad árulkodni valahová, akkor az árokparton fog arra ébredni, hogy nincs már benne élet, picinyeim. Ez nem játék, édeseim, ti vagytok a legklasszabbak, és nem fogom megengedni, hogy szétzülljön a banda. Én nem azért vagyok az atyátok, és nem azért kapjátok a lóvét, és nem azért kaptok meg mindent, hogy tönkretegyétek a mi családunkat, faszfejek. – Igazodj!
A srácok igazodnak.
Magamban fogok számolni, és amikor a tizenhármas számhoz érek, akkor valakinél állni fogok, arra rámutatok, és az ki van közösítve, értem?
Srácok vigyázzban állnak. Páter lassan elsétál előttük, hirtelen megáll Karesz előtt és rámutat. Csönd.
Tizenhárom. Sajnálom, picinyem. Vetkőzzél, szívem.
Karesz lassan leveszi a nyakkendőjét, ledobja a földre, leveszi az ingét, ledobja a földre, leveszi a nadrágját, ledobja a földre.
Cipő, zokni.
Karesz leül, leveszi a cipőit meg a zokniit, alsónadrágban feláll. Folyik a könnye, hangosan sír.
370Vigyétek a mosdóba. – Ha meglátlak erre kujtorogni, nem fogod túlélni, picinyem.
Izom Páterhez ugrik, és a lábát csókolja.
Kis idő múlva. Na elég.
Páter kirángatja a lábát, kimegy. Csönd.
Ne csináljátok… fiúk…
Izommal az élükön a többiek rávetik magukat, és kivonszolják. Pacsirta bekapcsolja a tévét, amelyből mesefilmi verekedés zenei hangjai hallatszanak, és karatemozgásokat végez a zenére, majd felveszi a vödröt, és ő is kimegy.
Polgármester irodája. Polgármester és Zékovács jön.
Figyelj, van a gyárban egy főmérnök…
A Földesi?
Az. Meg kéne piszkálni, őt… a feleségét… a sógorát…
Akinek az a régiségboltja van?
Azt. Mit tudsz írni róluk a lapodba?
Hát, nem tudom, sose volt bukfencük…
Teneked kitűnő tollad van.
Jó, hát nem tudom… valami erkölcsi?
A pénzügyi vonalat majd más intézi.
Mi a fenét lehetne?
A Földesi, mondjuk, nem jön ki a melósokkal… gőgös, elzárkózó…
Hol van ma olyan főmérnök, aki a melósokkal kijön? Ez olyan régi, szocialista szöveg…
Nem baj. Jó az. A felesége… mit csinál a felesége?
Könyvtáros.
Azon belül?
Nem tudom, talán beszerzés…
Nézd meg, milyen könyveket szereznek be, a nehéz gazdasági körülmények között, és nyilvánvaló, hogy ezek a könyvek nem kellenek az embereknek, a népnek, csak a szno371boknak. Ezt szokták szeretni. Az ócskás meg, hát nem tudom, találj ki valamit, hogy csak fedőszerv, pénzmosás…
Az előbb mondtad, hogy csak erkölcsileg. Beperel, aztán baszhatom.
Tudod, mennyi ideig tart egy ilyen sajtóper? Két évig. És mennyit kell fizetned, ha elítélnek? Húszezer forintot. – Nem akartál te a városi tévében dolgozni?
Szerettem volna.
Fejlesztjük. Lesz státus.
Kis csönd.
Elég sürgős. Azt is meg kéne szervezni, hogy ne nagyon ugráljanak… Van annak a Földesinek egy gyereke, nem?
Van neki, olyan tízéves lehet, lány.
Na. Biztos van neki biciklije. Ki kell párszor szúrni a gumiját, akkor majd beviszik a biciklitárolóba, annak a kulcsáról csináltatsz másolatot, és a tárolóban is kiszúrja valaki a gumiját… Én találjam ki?… A Földesit felkértem a választás előtt, induljon a mi listánkon… nem vállalta… „ő sose volt párttag”… – Na, szia, millió dolog van…
Szia.
Zékovács kimegy, bejön Alpolgármesternő.
Szia. A kapitány asszony volt nálam reggel… Hogy az a Citroën, amit a Jenő árul, azt itt lovasították meg.
Igen? És nekem mi közöm hozzá?
Neked semmi.
Akkor hivasd a Jenőt, és neki mondd el.
Mi van, összevesztetek?
Nem vesztünk össze, de a Jenő üzleti ügyei nem tartoznak rám.
Azt te csak hiszed. Rám pedig nagyon is. Ha valaki kiszagolja.
Kicsoda szagolná ki?
Például a kapitány asszonyka, aki máris kiszagolta.
372Az nem ellenséges gesztus a részéről, ha téged erre figyelmeztetett, nem?
Hát nem, de mégis lehet egy aduja, ha úgy alakul. És őt nem én nevezem ki. Úgyhogy a Jenőd legyen szíves máshol elpasszolni a kocsit. Engem nem érdekel, hol. De ne itt.
Mintha nem a kapitány emberei lopnák a kocsikat a szálloda elől. Charlie angyalai. Az egész város tudja.
Bizonyítsa is be valaki. Azt nagyon bírnám díjazni.
Csöng a mobil, bekapcsolja.
Én… Csókolom, mindjárt megyek. – A zsaruknak nem én vagyok a főnökük, értük nem tartozom felelősséggel. Érted viszont igen. Ha téged elkezdenek piszkálni, én bukok bele.
Kis csönd. Alpolgármesternő kimegy.
Kiált. Terike! Most átmegyek a megyéhez… kábé egy óra múlva itt vagyok… az óvodából jöjjenek holnap, aminek leszakadt a teteje… a gyerekek vigyenek magukkal esernyőt… illetve, ha a női csapattól valaki, akkor itt vagyok… de csak nekik… El.
Wachter irodája. Wachter és Branyik, utóbbi a fülkéből mobilon beszél.
Nem értem.
Mit nem értesz? Igazi ujjakat szerzünk, azzal fenyegetjük őket… és akkor az a tanár, az persze nem tudja a váltságdíjat kifizetni, de a rendőrség kifizeti helyette! és osztozunk a zsernyákokkal… fele-fele… és nem lesz meg a tettes… illetve megkerül a csaj, de a váltságdíjat valakinek kifizették… akit nem találnak…
Nem tetszik.
Mi nem tetszik?
Rá lehet fázni.
Mindenre rá lehet fázni.
373Helyet cserélnek. Wachter ül be a fülkébe, most ő beszél kihangosítva mobilon.
Nem nekünk veszélyes, hanem nekik… Ez nagy pénz, harmincmillió… ezzel el kell számolni, ebbe belebukhat a kapitány asszony… a Kojak hajas baba… a derék Derricková… Tegyük fel, hogy megkapja valahonnét, arra hivatkozva, hogy a csaj másképp nem kerül elő… De hát aztán hova tűnik a pénz, ha nincs meg a csaj?… tele lesznek az újságok…
De hát a Pacsirta megmondta, hol van, valami bunkerban… a csaj előkerül! Csak a pénz nem!
Kijön. A kapitány asszony fura csaj, ő még semmi bukfencet nem csinált, a srácait hagyja, mert honnét vegyen jobbakat, de ő tiszta, tényleg… Nekem ővele még nem is volt semmi üzletem… Szóval, én nem.
Nagy barom vagy te, apám. A kapitány nénire ne hivatkozz, nem idevalósi, ki fogják utálni… Kereshetnél hat-hét milliót tisztán!
Nem éri meg.
Te tudod. Véded a régi haverjaidat… Kíváncsi vagyok, ők majd védenek-e téged… Most is folyton basztatnak, mert irigyelnek… Nem lehet ma gyávának lenni, apám…
Te könnyen szövegelsz, a volt elvtársaid ott ülnek minden bankfiókban, ha bajba jutsz, kivásárolnak… de az én haverjaim éheznek a szolgálatban…
A savanyúságodba fogsz belerohadni, apám… Mi a francnak keresel, ha el se bírod költeni? Húsz férőhelyes aranybili platina csempékkel, ez a te fantáziád… Még soha nem rendeztél bulit, amióta léd van… egyetlen bulit se rendeztél… a szegényszagod, apám, tíz kilométerre bűzlik belőled… És még kérkedel vele… De én voltam kondás kölökkoromban, és a három testvéremmel volt két pár cipőnk, és felváltva jártunk iskolába, bazd meg, csak én nem kérkedek vele…
Wachter ledobja a zakóját, verekedőállásba áll.
Gyáva féreg.
374Branyik dühösen kimegy. Wachter bemegy a fülkébe, a mobilján tárcsáz, kihangosítva halljuk.
Szekura őrző-védő, Wachter… a kapitány asszonyt kérem…
Utca. Izom és még pár srác ácsorog, kutyákkal őrzik Kovács házát. Kezükben mobil.
Mi csináltunk hülyeséget, és a Kareszt vertük össze, hogy van ez?
A Páter így parancsolta.
Akkor is.
Aláírtuk, hogy minden parancsot végrehajtunk. Aláírtuk?
Alá.
Te is aláírtad.
Alá.
Akkor ne pofázz.
Jön Branyik.
Izomhoz. Gyere csak ide.
Izom odamegy.
Nagy baromságot csináltál a hülye haveroddal, édes kölköm, örülhetsz, hogy nem rúgtak ki… de így is hajszálon lógsz… ha tudni akarod, én védtelek meg.
Köszi.
Figyelj, ha most hozol egy baromi nagy üzletet, minden meg lesz bocsátva…
Hát mi pont azt akartuk a Pacsirtával…
Na, azért mondom, ha hozol egy baromi nagy üzletet…
Honnét hozzak?
Van egy ötletem. Gyere.
Én most ide vagyok kirendelve, őrizzük a faszi házát…
Vagytok elegen. Majd adok igazolást, ha keresnek.
Hát, nem tudom… felhívom a Wachtert.
Pont az a lényeg, hogy ő ne tudja, csak majd a lóvét add oda neki, meglepetésként. Hogy lássa, tudsz te önállóan is működni. Hamar végzel, és visszajössz. Na gyere.
375Izom és Branyik el, srácok ott maradnak. Pacsirta a füléhez emeli a mobilt, tárcsáz.
Itt Pacsirta, a Pátert kérem… Páter? Itt Pacsirta. Az Izom elment az őrhelyről, elvitte a Branyik. Most. Nem tudom, hova… Mi maradunk, persze… amíg nem jön új parancs… én utánamegyek a csajért, persze…
Prosectura. Egy csomó hulla fekszik a boncteremben, az állványokon meg egy-kettő kocsikon, lepedővel letakarva. Boncmester szalonnázik. Jön Izom, bekukkant, bejön.
Jó napot.
Jó napot. Fogadja részvétem. De nem szenvedett sokat, én ezt meg bírom állapítani. Nagyon szépen fog festeni, ha levágom a haját. Mit hozott, öltönyt, lepedőt, cipőt?
Mi?
Hozzátartozó?
Ezeknek? Nem. – Mindig ennyi hulla van?
Kevesebb szokott lenni.
Mi ez, valami járvány?
Nem, csak a temető nem bír már fogadni… Nincs kapacitásuk, erre hivatkoznak… Hogy kevés az ember, meg elfogyott a terület… de szerintem botrányt akarnak, hogy privatizálják… akkor rögtön lenne kapacitás… Mi kéne?
Ujjak.
Ilyenek, kézről?
Ujjak… lehetőleg egy kézről… friss hulláról… fiatal nő kezéről kéne …
Mire jó az magának?
Csak úgy, kell.
Vázába tenni, vagy cserépbe, és locsolgatni, hátha kihajt, mi? Fül nem kéne, kocsonyát főzni? Körmöt is adhatok. Egyszer jött egy buzi, neki fütyi kellett volna, hívtam a rendőrséget.
Előveszi a mobilt. Tessék.
376Kis csönd.
Hát nem tudom, van-e itt olyan, ezek öregek…
Adok ujjanként kétezret…
Nem éri meg, nyiszálom egy félórát, amíg lejön, ááá…
Ujjanként háromezer…
Ebből nekem bajom lehet, jönnek a hozzátartozók, minden…
Ujjanként ötezer, vagy elmegyek.
Na jó, válasszon…
Inkább válasszon maga…
Lehetne előre?
Izom átad huszonötezer forintot. Boncmester megszámolja, zsebre rakja, az egyik hulláról lehúzza a lepedőt.
Ez elég friss… nem volt semmi baja, frontális ütközés… Szép kis csaj, nem nézi meg?… Ha nem, hát nem. Megfelel?
Izom nem néz oda, bólint.
Egy kézről kéne?
Izom bólint.
Egy füst alatt a másik kezéről is levágom…
Egy kézről elég lesz…
A másik öt ujjért adok ötven százalék engedményt…
Nem kell.
Soha vissza nem térő alkalom… Ha nem, hát nem… Hova a francba raktam a fűrészt?
Boncmester megtalálja a fűrészt, bekapcsolja a konnektorba, a fűrész felberreg. Izom kimenekül.
Rendőrség. Tanár kimerülve. Rendőr és Kapitánynő.
Tessék még egyszer sorrendben elmondani… Akkor először is jött egy gumiujj, amiről azt hitték, hogy igazi…
Azt hittük.
Aztán jött még egy gumiujj, ugye…
Még egy…
377Az kettő. Akkor hívtak újra?
Nem, már az első gumiujj után, amiről azt hittük, igazi…
Jegyzi. Az első után. Igen. Hány gumiujj volt összesen?
Három?
Előszedi a nejlontasakból. Négy.
Négy gumiujj. Hol lehet az ötödik? Egy kézen öt ujj van.
Lehet, hogy műkézen csak négy…
Megnézte, milyen ujjakról vették le?
Próbáltuk, de hol van nekünk olyan laborunk… és a lenyomat elmosódott… Lehet a lányuké is, meg nem is… A lakásban volt pár használható lenyomat a lánytól, azokat levettük…
És hogy volt, bedobták a postaládába?
Reggel vettük észre…
Reggel… Akkor még nem jár a postás…
Kérem szépen, tessék előkeríteni a kislányomat… Ezt nem lehet bírni…
Minek adott rossz jegyeket… nem kell megbuktatni őket!
Itt szarakodnak valami gumiujjakkal, amikor elrabolták a lányomat! Azzal fenyegetnek, hogy megölik! Mért nem csinálnak már valamit?!
Ne kiabáljon! Hol van nekünk apparátusunk, hogy minden elkóborolt kölköt felkutassunk?! Ma éjjel is mi volt, három késelés, két betörés, egy rablás, egy öngyilkosság, egy gázrobbanás, két nemi erőszak… Egy ilyen szar kis vidéki városban… Mindenki odakint van a terepen… Kapitánynőhöz. Énnekem már rég otthon kéne lennem, én voltam az éjszakás… Tanárhoz. Ehelyett itt rohadok, és magával bajlódok, a maga hülye gumiujjaival, nem látja? Úgyhogy nekem itt ne kiabáljon!
Mi az, hogy az én gumiujjaim? Én gyártom őket? Én fenyegetem magamat? Hogyhogy a tévében még be se mutatták az arcképét, milyen rendőrség ez?! Én fizetem magukat, az adómból, és akkor innen oda egy lépést se tesznek!
Nem fogja elhinni, mennyi a mi fizetésünk, két-három évtized szolgálati idő után! Nem több, mint a magáé, pedig az is kevés. És tőlünk is vonják az adót, és abból magát fizeti 378az állam. Tudja maga, mit bifláztam én? Ilyen tanfolyam, olyan diploma… És akkor keresek havi harmincnyolc bruttót!… És azzal még jani vagyok… És akkor állapítsam meg, ki csinálta a gumiujjakat!… Mintha lenne hozzá technikánk!
Mért, én a biológia szertárba tíz éve nem bírtam venni semmit!
Azok csak kitömött madarak, de minekünk nyomoznunk kell, eredményt produkálni, javítani a statisztikát, kőkorszaki eszközökkel! Ha egy fékpofát kell cserélni valamelyik Zsigán, már nincs rá pénz! És akkor javítsuk a statisztikát!!!
Megszólal a telefon.
Felveszi. Igen… Mi? Jöjjön fel. Leteszi a telefont, kínban van. Mi megteszünk mindent, tényleg, elnézést az idegességért, de hát emberek vagyunk, tanár úr…
Mi történt? Valami történt! Tessék megmondani!
Ne tessék megijedni, tanár úr, a felesége már jobban van, éppen viszik a mentők a kórházba…
Mi van a feleségemmel?!
Egy kis idegösszeomlás, értjük mi, hogy nehéz… már kapott nyugtatót…
Jön Mentős, kezében nejlonszatyor, leteszi az asztalra, kisiet. Kis csönd.
Mi ez?
Igazi ujjak, bedobták hozzájuk…
Levágták a lányom ujjait, az én kislányom ujjait! Maguk is gyilkosok, mindenki gyilkos! Gyilkosok!
Fogja már be!
Tanár kirohan.
Az isten bassza meg. Kurva szar lesz a statisztikánk. Elővesz egy papírt a nejlonszatyorból, olvassa. Harmincmilliót kérnek, készpénzben, ezresekben.
A kurva életbe. Ki nézzen utána ennek a tanárnak?
Majd én kimegyek az iskolába. A laborban addig az ujjakat nézegetik. Mindegyiknek szét van roncsolva az ujjbegye… hogy ne lehessen tudni, kié…
Ez jó vagy rossz?
Hát, arra vall, hogy olyanok csinálják, akik azt hiszik, hogy 379ők profik. Csönd. Hú de elegem van! Leszázalékoltatom magam, elmegyek rokkantnyugdíjba.
Kis csönd.
Hadd kérdezzek valamit. Mit tudsz a szovjet laktanyáról?
Hát, hogy nincs kihasználva.
És honnét jön az a sok olaj, amit ott tárolnak?
Olaj?
Az a vendéglős tárolja és passzolja tovább, a Kündü, aki csajokat is futtat. De honnan jön?
Hát honnan jöhet, a ruszkiktól, ukránoktól…
Az a Kündü, az együtt vadászik a megyei fejesekkel, mi?
Kimennek, és valamelyik erdészházban… nőkkel… Pestről is jönnek, képviselők, a minisztériumokból… mint mindig, csak most már annyira se tudnak vadászni, mint a Kádár alatt…
Kurva szar, hogy nem ide születtem, egy csomó információt csak lassan tudok megszerezni. Szerinted megbirizgálhatjuk ezt a Kündüt, vagy hagyjuk a fenébe?
Az mindenkivel együtt iszik, harminc éve.
Kis csönd. Kapitánynő leül Rendőr asztalához, a fiókból elővesz egy üveget, meghúzza.
Na és mondd csak, hány kocsit loptatok összesen?
Csönd. Rendőr az ügyfelek által használt székre ül.
Abszolút magánemberként kérdezem.
Amiről én tudok, az hat… vagy hét… Három év alatt… Nem olyan sok…
Attól függ… Ha fegyelmit indítok ellenetek, egy csomó embert ki kell rúgnom, és kit veszek föl? Így is van nyolc üres státusom! Ha nem indítok fegyelmit, engem rúgnak ki. Persze ha fegyelmit indítok, engem akkor is kirúgnak, mert mért tartott két évig, amíg rájöttem…
Nem kell fegyelmit indítani… Mi mondjuk leállunk…
Az igazán szép lenne tőletek, tényleg, csak egy picikét késő… Az a szemét Jenő felhívott, hogy ő ugyan átvette tőletek a kocsit, de ő ki tudja mosni magát, őt becsaptátok, vannak emberei az ügyészségen meg az önkormányzatokban, de én repülni fogok… Közben van legalább egymilliárd 380értékű olaj a szovjet laktanya alatt, de az orgazda támadhatatlan, mert együtt iszik a képviselőkkel, és szállítja nekik a csajokat… ott is meg van kötve a kezem… pláne így, hogy az embereim lopják a legnagyobb értékű kocsikat a megyében… Mit tanácsolsz, lemondjak? Menjek el jogtanácsadónak, üzemi jogásznak? Csináljak őrző-védő kft-t? De azt most már nem is lehet, két évig tilos, ha innét kilépek… Kérjek fegyelmit magam ellen? Védekezzem azzal, hogy ti tényleg nem bírtok megélni? Mintha ők nem tudnák. Mondjam azt, hogy ti legalább jó néhány évig haboztatok, amíg elkezdtetek lopni, ti még régiek vagytok, nehezen vetkőzitek le a minimális tisztességet, de ha fiatalokat veszek föl, azok azonnal elkezdik, és azok már betörni és rabolni is fognak?
Csönd.
Adjam be a lemondásomat?
Magánemberként kérdeztelek. Kis csönd. Ezek az ujjak… Nem eléggé frissek, nincsenek vérnyomok… a csaj valahol megvan, semmi baja, a váltságdíjat akarják csak lenyúlni… Kaptam egy fülest…
Kapitánynő kimegy. Rendőr sóhajt, ő is kimegy.
Éjszaka. Kihalt főutca. A diszkó előtt. Diszkófény, bentről diszkózene hallatszik. Pár alak lötyög az ajtóban, két nagydarab fickó. Jön Karesz egy sráccal. Karesz arcán kék foltok, sántikál, a jobb keze begipszelve és felkötve.
Nem érdekel, beköpöm az egész bandát. Így kibaszni, pont velem… Nem is igaz, hogy behúnyta a Páter a szemét, és az se igaz, hogy tizenháromig számolt… engem akart kinyírni…
Jön Csajóca, próbál bemenni, a nagydarab kapuőr nem engedi.
De nekem muszáj, biztos bent vannak a srácok… várnak…
Kapuőr odébbpenderíti Csajócát. Valakit másik kapuőr kilök, az tántorog, aztán odébb leáll hányni, senki nem figyel oda.
Figyeljetek, keresek két srácot, az egyiknek olyan hülye neve van, hogy Pacsirta…
381Karesz és Srác nem válaszol.
Mi van, dobhártyavész?
Kopjál le.
Vigyetek be, biztos bent van a Pacsirta, meg talán a haverja is… valami Izom… Izom és Pacsirta…
Mondtam, kopjál le.
Egész nap vártam őket a bunkerban, de oda se néztek… Mit képzelnek? Elrabolnak, és felém se néznek! Én meg ott szobrozok és várok…
Tűnés.
Te idióta baromállat.
Csajóca odébbmegy.
Menjünk be… Én már ihatok. Úgy beseggelek, ahogy még soha. Gyere, fizetem.
Karesz és a srác bemegy, őket beengedik. A részeg kissé magához tért, vissza akar menni, kap egy frászt, elterül. A többi ácsorgó oda se bagózik. Autófékezés. Jön Wachter, Branyik, Páter.
Na majd csak figyeljétek, hány kölök van itt! Mivé lett ez az ország? Se fegyelem, se öntudat… ebből az országból így nem lesz semmi. Argentínában a kommandósok szépen összefogdosták az ellenséget, és repülőről mindet bedobták a tengerbe, sok ezer palit. Itt soha nem lesz ilyen.
A Balatonban el se férne annyi hulla, mint amennyit te szeretnél.
Ezért fognak minket lerohanni a szerbek meg a románok, azok fiatal népek, azok még tudnak verekedni.
Mi van a zsernyákokkal, reagáltak már? Valódi ujjak! Az a fülesem, hogy teljesen beszartak! Páterhez. Wachter nem akarta, de valódi ujjakat produkáltam, és elküldettem a zsernyákoknak… Nevet. Na mi a zsernyákok véleménye? Nincs fülesed?
Nem hívtam őket.
Pedig ott vannak a haverjaid. Ők se hívtak? Na ne…
Menjünk már, mit fecsegtek?
Páterhez. Ritka hülye kölyköket bírtál összeszedni, Páter. 382Ezt megszívhatjuk, az emberrablást nem szokták csípni, túl sok munkát ad nekik… Branyikhoz. Mi van, ha megtalálják a hulláját?
Aki majrés, az a mai világban éhen döglik, öregem.
Menjünk már!
Páter, Branyik, Wachter bemegy, őket beengedik az őrök. Csajóca a bejárathoz megy.
Figyeljetek, én nem akarok bemenni, csak megnézem, bent vannak-e, aztán rögtön kijövök!
Bent-e vannak, mi? Na tünés.
„Bent-e vannak.” Tisztára zokni vagy, apukám, edd meg a diszkódat.
Csajóca dühösen elmegy. Jön másik oldalról Izom, Pacsirta.
De mért nem kötözted oda?! Ezt nem bírom felfogni! Akkor most meglenne!
De mondom, végig nem akart elszökni.
Mért, most megvan?
Én találtam ki, hogy vigyük el a csajt? Te találtad ki. Most mit jössz nekem?
Ha meglenne, visszavinnénk, és kalap!
Biztos ott van annál a nőnél, aki szobrokat bütyköl…
Mi?
Mondom. Szobrokat csinál. Gumiujjat is csinál. Annál, na.
Jó, még itt megnézzük, aztán odamegyünk.
Csak hát én nem találok oda. Éjjel mentünk… ha jönne a csaj, és odavinne megint, akkor megfigyelném.
Mért, hát nem figyelted meg?
Nem… arra vigyáztam, hogy el ne szökjön.
De hát nem is akart elszökni!
Ha mi most keressük, akkor mégis elszökött, nem?
Mert otthagytad egyedül, te ökör.
Megígérte, hogy ott marad, és amíg ott voltam, addig nem is szökött el!
Sóhajt. Na menjünk be.
Bemennek, a két őr szótlanul beengedi őket. Jön Tanár.
Fényképpel hadonászik. Nem látták? A kislányom! Nem látták? Nem látta?
383Nem.
Nézze meg jobban, azóta sokat nőtt, ez egy kétéves kép, de azért ilyen…
Nem láttam.
A rendőrség is, a rohadt életbe, ez nem egy rendőrség, hol van itt rend?! Jöjjön már valaki, aki rendet csinál! Itt bárkit elrabolhatnak, a rendőrség az áldozat családját basztatja, engem! A szemét rendőrök, azok!
Kuss legyen végre!
Fentről szemetet öntenek le. Tanár odébbugrik. Egyik őr valamit beszél a mobiljába.
Az nem ország, ahol bármit lehet! Embereket elrabolni, lenyiszálni az ujjukat, ilyen ország nincs is! Mért nem lázadunk fel, emberek? Levágták a kislányom ujjait! Gyilkosok! És ez egy jogállam, ez egy demokrácia! Jöjjön már valaki, csináljon rendet! Szétlopták az országot, mindenkit kinyírtak, mért nem jön valaki rendet csinálni végre?!
Fékcsikorgás, majd két rendőr jön.
Rohadt állatok, hagyják, hogy megöljék a lányomat!
A kurva cigány anyádat!
Két rendőr gumibottal ütlegeli Tanárt, majd megbilincselik és kihurcolják.
Verjék szét már azt a kurva diszkót! Mért nem verik szét azt a kurva diszkót?! Fel fogom gyújtani azt a kurva diszkót!
Kussoljon, vén barom! Magától nem lehet aludni!
Két őr vidáman nevet, kijjebb jönnek, felfelé néznek. Fentről szemetet öntenek le. Részeg él az alkalommal, és beslisszol a diszkóba. A többiek tovább ácsorognak, isznak, szívnak, támolyognak, smárolnak, egy kukában kukabúvár dolgozik.
384A bár nappal, takarítónő takarítgat, mindenféle üres üveges meg teli üveges ládákat pakolnak. Kündü felügyel. Jön Kovács.
Tiszteletem.
Jó napot.
Kovács leül egy székre, figyeli a pakolást. Kündü kinyit egy üveg sört, tálcára teszi, poharat is tesz rá, odaviszi Kovácshoz. Kündü leül.
Szerintem ennek semmi értelme.
Hát nem sok.
Hülyeség, hogy először megfenyeget, aztán pénzbehajtókat bérel, én pedig őrzőket. Pénzkidobás.
Én is úgy gondolom.
Ráadásul feltűnő. Azt nem szeretem. Ha tudna várni két hetet…
Ez az, hogy nem tudok. Engem is sürgetnek. A szállítók.
És nem tudnak várni?
Nem olyanok, hogy várjanak. Nem jókedvemből követelem a pénzemet, elhiheti.
Nekem is késnek. Mindenem mindig ki van helyezve, ha nem forgatom, nem fial.
Ez a helyes üzletpolitika.
Mi lenne, ha hozzám küldené a szállítóit? Hátha én tudok velük beszélni.
Csönd. Kündü a pulthoz megy, magának is kinyit egy üveg sört, pohárral az asztalhoz viszi, leül.
Énnekem nincs sok iskolám, de értek az emberek nyelvén, azt mondják.
Ezek nem olyanok.
Tolmács kell hozzájuk? Nevet, iszik. Kündü hallgat. Keríthetek.
Nézze, maga nekem szimpatikus, és biztos jól tudnánk együtt dolgozni. Én az ilyet megérzem. De most gyorsan kell fizetnem. Nagyon gyorsan.
Küldje el hozzám a szállítóit, megmutatom nekik a házamat, 385és ha akarják, rögtön az övék. Fél órán belül kész az adásvételi szerződés, az ügyvédem megírja. Körülbelül annyit ér, mint amennyivel tartozom. Tehermentes. Jöjjön el most, megmutatom, látni fogja. Be van építve a klíma, a videós riasztórendszer, ami a kapitányságon csörög, a kertben huszonötször húszas úszómedence, teniszpálya, szauna…
Mesélték, hogy ilyen.
Én majd veszek másikat.
Azoknak pénz kell.
Akkor ajánljon valakit, aki kölcsönad, két hétre, mondjuk, mennyi, nyolcvanszázalékos kamatra.
Hát errefelé nem tudok ilyet.
Figyeljen ide. És ha én tudok szerezni magának kölcsönt?… Áthidaló kölcsön… Hivatalos bankhitel…
Mért nem szerez saját magának, ha tud?
Mert óvatos vagyok.
Én is.
Csönd, isszák a sört.
Sajnálom.
Én is sajnálom. A sörre a vendégem volt.
Köszönöm. Majd viszonzom. Minden jót.
Kovács kimegy. Kündü visszaviszi a tálcát a pult mögé, felbont magának még egy sört, idegesen meghúzza.
Tanár lakása. Tanár összeverve fekszik, borogatja magát.
Szemét állatok, szemét állatok, rohadt szemét állatok!
Kulcscsörgés.
Ki az?
Kintről. Én vagyok…
Juli! Juli, te vagy? Nem bírok kimenni, összevertek, a kurva anyjukat…
Én hát… Bejön, apjához kuporodik.
Kicsi lányom, semmi bajod? Picinyem… Szemét állatok, 386rohadt szemét állatok… Semmi bajod? Majd csináltatunk műkezet, a legjobbat, elviszlek Nyugatra…
Jól van, na… Anyu?
Kórházban van, kiborult… Megnézi Csajóca kezeit. Te… neked megvan?
Micsoda? A kezem? Azok műujjak voltak.
De aztán jöttek az igaziak… Tanulmányozza Csajóca kezeit, de azok rendben vannak. Épek! Istenem… Sír.
Nem kell cirkuszolni, apu… Fáradt vagyok, lezuhanyoznék…
Soha többé nem engedlek el… Pici lányom… Átöleli, sír.
Apu, nem kell… Mi van, elestél?
Összevertek… a rendőrök… nem számít, megvagy, megjöttél, semmi bajod, nem számít… a szemét állatok… ahelyett, hogy téged kerestek volna… mindegy, megvagy… én csak az édesanyámat szerettem úgy, mint téged, és soha ennyire senkit… amikor kicsi voltál, néztelek, ahogy alszol, és sírtam örömömben… édes pici baba voltál… azóta is úgy szeretlek, mint a magvait a szárazságban a növények, mert ha aszály van, akkor nem fejlődik ki a növény, nem vacakol a leveleivel, csak a magvaira koncentrál, hogy ha ő meghal, azért a magvak éljenek… így szeretlek, ebben az aszályban…
Na, jól van, jól van…
Csöngetés.
A szemét állatok, most is, szemét állatok…
Csajóca ajtót nyit, Rendőr bejön.
Újsággal hadonászik. Nézze meg, mit írnak a rendőrségről… hogy képzeli maga, miket nyilatkozik, hogy a rendőrség nem keresi az emberrablókat, magát viszont összeveri?
Mért, keresik a lányomat?!? Mért, nem vertek össze?! Látleletet fogok fölvetetni, csak bírjak elmenni az orvoshoz!
Így lejáratni a rendőrséget! Én az egész életemet ott töltöttem, tudja maga, mi az? Egy egész munkás élet! Második napja a maga kurva lányát keresem, nem alszom, nem eszem, és akkor maga… De ha véletlenül megtaláljuk a lányát, akkor én magam fogom magát saját kezűleg összeverni, érti? De előbb kitekerem a nyakát! Elrohan.
387Mért nem mondtad meg neki, hogy itthon vagyok?
Mért, látta, hogy itt vagy, nem látta? Még vakok is. Téged keres, itt állsz előtte, és még akkor se vesz észre! Rohadt szemét állatok!
Mérnök lakása. Mérnök felesége reggelizik, Mérnök gyerekbiciklit szerel.
Meg tudod csinálni, mielőtt indulsz?
A belső lyukadt ki. Mind a kettő kilukadt, de csak egy van itthon. Máskor majd vigyázzon, ne hajtson bele szögekbe.
Azt mondja, ő vigyázott.
Akkor mitől lyukadt ki, mind a kettő, egyszerre?
Tegnap nem is biciklizett. Amikor ki akarta venni a tárolóból, akkor látta…
Akkor tegnapelőtt nem vigyázott.
Az öcsémmel majd kéne beszélned…
Nem biztos, hogy ma lesz időm… Ha megveszik a gyárat, arany életünk lesz… Ha látják, hogy rám lehet számítani, bevehetnek a menedzsmentbe… A sok hülyét kirúgják, és végre lehet dolgozni… Háromszáz millió!… Ez olyan ajánlat, hogy biztos az övék lesz… Ezt a pechet, hogy pont most és pont a vevő kocsiját lopták el… ezt a pechet… de hátha nem ment el a kedve végleg… szerencse, hogy biztosítva volt…
De az öcsémhez betörtek…
Randalírozó kamaszok, majd fizet a biztosító.
Kamaszok, azzal az üzenettel? „Lógni fogsz, te szemét!” Amikor a mi családunkban soha senki egyetlen pillanatig se volt zsidó! – Meghívom őket estére, jó?
Nem tudom, mikor érek haza… Szeretném azt a javaslatot befejezni… a privatizálás utánra… nem árt, ha kész tervvel áll elő az ember… Csak az a baj, hogy néha keresem a szavakat… Nem mindig ugrik be… De nem hiszem, hogy ez nagyon zavarná őket… eddig nem zavarta…
388És mikor veszed meg a belsőt?
Ő is megvehetné… nagylány már… huszonnégyes belső…
Én nem tudom megvenni, egész nap a tavalyi beszerzéseket kell indokolnom… ilyen még nem volt… tételenként… egyenként… mindegy, regény vagy külkereskedelmi kézikönyv… meg vannak őrülve… Lassan tisztára ötvenes évek… Engem is zaklatnak, meg az öcsémhez is betörtek…
Meg a bicikli is leeresztett…
Mindent elviccelsz… El kéne menni innét… elköltözni…
Amikor végre lehet valami abból a kócerájból?!… csak nem olyan hülyék, hogy a kinti embereik közül ültessenek valakit a nyakunkra, aki nem ismeri a viszonyokat!?… á, nem hülyék azok… Tiszta szerencse, hogy nálunk olcsó a munkaerő… Az órájára néz, félreteszi a biciklit. Mennem kell, majd este…
A Polgármester irodája. Polgármester az asztal mögött ül. Bejön Filosz, öltönyben, nyakkendőben.
Feláll, kezet nyújt. Üdvözlöm… valahol mintha már…
A könyvtárban, amikor a polgármester úr még be-bejárt olvasni… Amikor még a levelezőt végezte…
Akkoriban még volt időm olvasni. Sajnos, mostanában…
Ne haragudjon, polgármester úr, hogy annyira erőszakos voltam… én felajánlom, hogy a cégem anyagilag támogatna bizonyos városi kulturális és sporttevékenységeket…
A könyvtár akar szponzorálni!? Most vontuk el a költségvetésük harmadát!
Nem a könyvtár, dehogy, én onnét kiléptem… úgyis leépítettek volna előbb-utóbb… Névjegyet vesz elő, átnyújtja. Ózon Kft.
Ózon Kft?
Valamelyik csapatnak adnánk úgy húszmilliót, a Művelődési Háznak nyolcat. A sportélet fellendítése a város polgárainak 389önbecsülését növelné, a Művelődési Háznak pedig pont annyit adnánk, amennyit a városi közgyűlés nemrég elvont… és akkor nem kellene kulturális programok helyett azt a kirakodóvásárt fenntartani és természetgyógyászoknak bérbe adni a termeket…
Csönd.
Húszmillió… meg nyolc… Maga a tulajdonos?
Én csak alkalmazott vagyok, tolmács, ilyesmi. Nemrég léptem be…
Ózon Kft. Hát, köszönöm, nemeslelkű ajánlat…
Előhúz egy dossziét. Elhoztam a cégbírósági bejegyzés meg hasonlók másolatát, minden szabályos.
Mikor lett beadva? Két hete… Érdekes. Ki volt az ügyvéd? Lapoz. Jé, a Tóni! Akkor komoly… Kicsit meg vagyok lepve… nem gyakori az ilyen nagylelkűség… nálunk még a polgári réteg annyira vékony…
Feláll. Még egyszer köszönöm, hogy fogadott a polgármester úr.
Polgármester és Filosz kezet fog. Polgármester kikíséri.
Terike!
Polgármester kinyújtja a paksamétát.
Az alpolgármester asszony azonnal ellenőrizze le.
Bejön Tanár, eléggé meg van gyötörve.
Köszönöm, hogy időt szakított a polgármester úr…
Polgármester kezet nyújt, és hellyel kínálja. Leülnek.
Olvastam a sajtóban…
A lányomat elrabolták, engem megvertek… de nem ezért jöttem… Hívatott az igazgatóm, és huszonöt év munkaviszony után elküldött. Minden átmenet nélkül, váratlanul…
Hát ez baj.
Most itt állok munka nélkül… én nagyon rendesen dolgoztam egész életemben… azt megértem, hogy mindenütt leépítések vannak…
Vannak, de lehetne humánusabban intézni… érdemek szerint differenciálni…
Ugye? Ez kérem a kabátlopás esete, nem tehetek róla, hogy pont az én lányomat rabolták el, és hogy ideges lettem, de 390ettől még a munkámat jól végeztem… Más oka nem lehet, hogy éppen engem… Mivé képezzem át magam, ötvenéves fejjel? Itt van a lakásom…
A lánya, ha jól tudom, megkerült.
Meg, hála istennek… Elsírja magát, majd gyorsan megtörli a szemét. Ahhoz képest, hogy ép és egészséges, persze mit számít, hogy én megélhetés nélkül maradtam… de ha a polgármester úr tudna segíteni, hogy az igazgató úr visszavonja a döntését… vagy esetleg rendkívüli szociális segélyt…
Az igazgató úrnak teljes körű igazgatói jogköre van, sajnos abba nem szólhatok bele, hogy kit alkalmaz, és kit küld el… A szociális segély, ott nagy a sorban állás… A tanár úr még csak nem is hajléktalan, egyelőre!… De az felháborító, hogy a mi rendőrségünk így járt el. Én a tanár úr helyében még adnék egy-két nyilatkozatot. Elárulhatom a tanár úrnak, hogy a kapitány asszony módszereivel mi sem mindenben értünk egyet…
Nagyon köszönöm, polgármester úr, most megnyugtatott…
Feláll. Nem kell félni a rendőrségtől, tanár úr… Nem szabad tűrni az olyan önkényeskedést, mint amilyen önnel történt… Mi lenne, ha felkeresné önt a lakásán még néhány újságíró? Meg a városi tévé? – Ha megbocsát…
Igen, hogyne, nagyon köszönöm…
Kezet fognak. Tanár ki, Polgármester nem kíséri ki. Jön Alpolgármesternő.
Beszéltem a Gyuszival, náluk vezeti az Ózon Kft. a számláját… körülbelül két hete nyitották, nagy összeggel…
Kétmillió fölött?
Naná. Azt mondja, bőven jelenteniük kellett volna…
Szóval nem jelentették.
Nem. Ha valami ciki lesz, majd rákenik az ügyintézőre, aki elfelejtette felhívni rá a figyelmet… kirúgják, de meg fogja érni neki.
Érdekes. – A Jenő hogy van?
391Ami téged érdekel, már nincs nála a kocsi.
Helyes.
Annyira azért nem helyes, mert ellopták tőle… bent állt az udvarában, a riasztó élesítve, esernyőzár, minden, és eltűnt…
Engem nem érdekel, csak mi legyünk tiszták, ő pedig álljon le egy időre. – A kapitány asszony helyzete közben megingott… Nehezen fogom tudni megvédeni…
Kis csönd.
Köszi!
A megyei vezetők a hétvégén elmennek vadászni… szóltak, hogy valamelyik vadászházba pincérnők kellenének, mert akik eddig dolgoztak, el vannak lustulva.
Csönd.
Mért nem szólsz a Kündünek?
Mivel te vagy a sportbizottság elnöke, talán tudok pénzt szerezni a női röplabdacsapatnak… húszmilliót, esetleg.
Micsoda?!
Fognak neki örülni?
Még kérdezed?
Majd megkérdezem a megyét, mit szólnának a női röplabdacsapathoz… ha azok is elmennének vadászni. El akar menni vadászni a női röplabdacsapat?
El akar! Húszmillió! Honnét lett?
Szakmai titok.
És ebből a húszból mennyi a mennyi?
Mondjuk, három a tiéd, négy az enyém. Megfelel?
Mi az hogy!
392De akkor a Jenő teljesen leáll.
Leáll.
Polgármester egy üveg italt vesz elő, és két pohárba tölt.
A bárban. Kündü sportújságot olvas, pár lány unatkozik. Jön Páter, Kovács meg vagy öt darab bőrfejű. Kündü feláll.
Megvan a pénz?
Hogy lenne meg, amikor ő, ez itt, nem akar fizetni… Páter, ti ismeritek egymást?! – Hát te is, Páter?! Én barom!
Kündü, nagyon sajnálom, de itt már semmi se a tiéd.
Csönd. Kovács leül, Kündü körülnéz.
A szállító nem tud tovább várni.
Ettől hajtsátok be, ez tartozik nekem! – Páter, hát te is?! Én marha!
Neked van egy bérleti szerződésed a volt szovjet laktanyában… azt is át kell adnod…
Mi?
Páter fejével az ajtó felé int, kívülről bejön Pasi, Óriás – kezében egy géppisztollyal – és Filosz.
Az istenit!…
Van néhány szerződés, alá kell írnod…
Filosz odalép, papírokat vesz elő.
Talán üljünk le.
Páter, Filosz leül. Óriás a géppisztollyal Kündü mögé áll. Pasi a pultnál ácsorog.
Ez egy adásvételi szerződés, Kündü úr lakását illetően… ez itt egy adásvételi szerződés, Kündü úr nyaralóját illetően… ez meg a Kündü úr kocsijának eladásáról szóló szerződés…
Kündü remegő kézzel átveszi, olvas.
Még a helyrajzi szám is pontos!
Profik. A Donyecki-medencében volt párttitkár.
Kündü felnéz, a kis Pasi közönyösen néz vissza.
393És ha nem írom alá?
Sto? Sto?
On szprasivaet, sto proiszhogyit, jeszli nye podpiset.
Óriás egy sorozatot ereszt a pult mögött az üvegek közé, folyik a bor, a sör, a viszki, lányok rémülten sikítanak, és a pult alá bújnak.
Sír. Minden vagyonom! Tönkre vagyok téve!
Fontosabb a bérleti szerződés, a volt szovjet laktanya… ahol az olajat tárolod.
Már nem sír. Arra nekem érvényes szerződésem van az önkormányzattal… azt tessék az önkormányzattal elintézni…
Itt van egy szerződés, hogy Kündü úr továbbadja albérletbe, havi húszezer forintért.
Az ilyen szerződés nem érvényes. Nem jogszerű.
Dehogynem.
Önkormányzati bérleményt nem lehet továbbadni bérbe!
Sto? Sto?
Filosz halkan fordít. Pasi közelebb megy az asztalhoz, egy pillantást vet a Kündü kezében levő szerződésre.
Subleasing.
Óriás Kündü nyakához nyomja a géppisztolyt. Filosz tollat nyújt. Kündü mind a négy papírt aláírja. Csönd.
Etakíe vot bumáhi sz vrémenyem móhut i szhoréty.
Suttog. Mit mond?
Az ilyen papírok idővel el is éghetnek.
Kündü fél, de rámosolyog Pasira. Az int a fejével, Óriás leereszti a géppisztolyt.
Lelkesen. Abszolút profik!
Pasi valamit mond Filosznak.
Páterhez. Önnek jobb, ha visszamegy Németországba.
Mi?
Átvesszük a csapatát, de önre nincs szükségünk.
De hát hogyhogy?! Óriáshoz. Ich war ein… Áj vóz e very gud partner oll dö tájm!
It iz finis. Kovácshoz. Péj him.
Kovács egy köteg ötezrest vesz elő, átadja Páternek.
Jú hev de tikit.
394Filosz jegyet ad át. Páter belenéz, lassan kimegy. Pasi leül. Óriás is odaül, a széknek támasztja a géppisztolyt. Csak Filosz áll.
Tú skocs viszki vid ájsz.
Yes, Szőr. Vid ájsz.
Kündü a pulthoz megy.
A büdös életbe, másszatok elő, kurvák, két skót viszki jéggel!
Wachter irodája. Wachter az asztala mögött ül, áll vagy öt darab kopasz.
Nem vagytok ti jók semmire! Az a hülye Izom meg Pacsirta hol tekereg?! Elrabolnak egy nőt, és azt se tudják, hol van! Egy kupleráj ez az egész!
Jön Filosz.
Jó napot kívánok.
Zárva vagyunk!
Nem hinném.
Mi?
Nem tetszik rám emlékezni? Nemrég itt jártam, mert szükségem lett volna kétszázezerre…
Majakovszkij.
Puskin.
Mindegy.
Nem mindegy.
Nem érek rá, nem látja?!
Elnézést, leltárt kell fölvennem… Ez a valami, ez micsoda, itt a szoba közepén?
Verjétek agyon.
Srácok nem mozdulnak.
Felugrik. Mi van?!
Wachter úr, a fiúk már a mi cégünknél állnak alkalmazásban. A Páternak sürgős dolga akadt Németországban, és átadta nekünk a csapatot. Ózon Kft.… És ezt az irodát megvesszük öntől, Wachter úr, méltányos áron, tessék nézni, és majd itt tessék aláírni.
395Csönd. Wachter visszaül. Filosz elérakja a szerződéseket. Csönd.
Szóval mi ez a dolog?
A Branyik hozta… ha ismeri…
Ismerjük. Ő is eladta nekünk a házát, nem járt rosszul. Szóval mi ez?
Telefonfülke… ahonnét nem megy ki a hang, ha mobilt használ az ember…
Baromság, ezért nem fizetünk semmit. – Fel tetszene állni? Köszönöm.
Wachter feláll, kilép az íróasztal mögül. Filosz az asztal mögé megy, lehajol, valamit vizsgálgat.
Jó, ide be lehet szerelni.
Mit szerel be?
A távirányítót… ami nyitja a fürdőszoba ajtaját… mert ott lesz a tigris…
Tigris?
Lelkesen. A tigris! Napközben éheztetik, és ha valami vita támad ebben a szobában, akkor meg lehet nyomni a távirányítót, felpattan a fürdőszoba ajtaja, és a tigris beront, és először az álló alakokra veti rá magát. Gyorsabb, mint ahogy fegyvert ránt elő az ember. Ki van próbálva, az USÁ-ban már tizenöt éve alkalmazza ezt a technikát a maffia…
Tigris!
Ez egy profi cég, Wachter úr. Tessék megnézni a szerződést, méltányos ár, ezért az irodáért. A fürdőszoba döntött az ön irodája mellett, Wachter úr. Én javasoltam nekik… ők minden épkézláb ötletet elfogadnak. Profik.
Jön Pasi, Óriás a géppisztollyal, Branyik, Kovács.
Szerintem jobb, ha aláírod. Akkor nem bántanak. Mondtam nekik, hogy én Vlagyimirban végeztem pártfőiskolát… ez a pasas, ez is végzett pártfőiskolát, csak nem Vlagyimirban… mondom neki: „vodka, gyevuski, vodka, gyevuski, vodka”… úgyhogy nem bántottak… A Kündüt kifosztották, a Pátert elzavarták…
Óriás és Pasi kimegy, megengedik a csapot.
Egyszer se fürödtem benne!
Megértem a Wachter urat… többnyire másoknak dolgo396zunk… másnak építettük a szocializmust, másnak építjük a kapitalizmust…
Maga fogja be!
Kérem…
Jön Jenő.
Feldúlva. Ellopták! Képzeljétek, ott állt az udvaromban, a riasztó élesítve, az esernyőzár rajta, és megyek haza, nézem, hát nem áll ott! Wachter, a tiéd lett volna, keressétek meg!
Nem időszerű, Jenőkém.
Hát nem értitek? Továbblopták! Ki lehet az a szemét tolvaj ebben a városban, aki továbblopja?! Ilyen itt még nem volt! Mi lesz így ebből az országból?!
Kijön Óriás és Pasi. Óriásnak törülköző a dereka körül, különben meztelen. Pasi fürdőköpenyben.
Az én fürdőköpenyem! Egyszer se volt rajtam!
Pasi valamit mond Filosznak.
Lassan telik meg vízzel a kád, Wachter úr.
Mert állati nagy!
Új fiúk?
Új fiúk…
Pasi észreveszi a két fülkét, valamit mond Filosznak.
Azt kérdezi, mi ez a szar.
Mondja meg nekik…
Tudom, hangcsapda. Fordít Pasinak. Zapadnyá gólosza…
Pasi legyint, visszamegy a fürdőszobába.
Egyszer se fürödtem benne…
Mi? Nem értem… hogyhogy…
Óriás az ablakhoz megy, kinéz, ott marad, kezében lóbálja a géppisztolyt.
Jön Polgármester, Alpolgármesternő.
Jó napot! Filoszhoz. A titkárnőm átadta az üzenetet, hogy itt találom magukat… – Tiszteletem, Kovács úr…
A főnököm éppen fürdik, tessék addig helyet foglalni…
Polgármester és Alpolgármesternő leül. Jön Izom és Pacsirta.
Megjöttünk…
Megjöttünk…
397Büszkén. Hoztunk egy kocsit. Hogy jóvá tegyük, amit a csajjal elszúrtunk…
Csak nem tudtuk, hova dugjuk…
El akartuk ásni, de nem találtunk ásót…
Úgyhogy furikáztunk egy kicsit…
De most itt vagyunk.
Jenő az ablakhoz megy, felkiált.
Az én kocsim! Wachter! Branyik!
Alpolgármesternő feláll, az ablakhoz siet.
Sziszegve. Nem a te kocsid, te idióta!
Dehogynem!
De nem!
Alpolgármesternő elráncigálja Jenőt az ablaktól. Polgármester újságba mélyed.
Ezek meg se dicsértek.
Hát nem…
A francba. Akkor eladjuk.
Jók akartatok lenni a Páternál, hülyék? Nincs már Páter, elzavarták!
Izom elsírja magát. Pacsirta indulni akar, de Óriás a lába elé enged egy sorozatot. Mindenki megdermed. Óriás egyszerre ragadja nyakon Izomot és Pacsirtát, a fülkébe löki őket, rájuk csapja az ajtót. Azok leülnek bent, nem mernek kijönni. Mindenki dermedten néz. Óriás visszamegy az ablakhoz. Csönd. Jön Cégvezető és Földesi.
Jó napot kívánok. Azt mondták a városházán, itt találjuk a Polgármester urat…
Itt nem fogadok. Holnapra a titkárnőm elfogad előjegyzést, ha sürgős…
Mérnök halkan fordítja Cégvezetőnek. Bejön Pasi ingujjban, nadrágban, a fejét dörgöli törülközővel.
Boris Nicolaievich!… Helo, dear Boris Nicolaievich!
Miszter Dílinghausz!… Áj em gled tu mít Jú egéin!
Cégvezető és Pasi összeölelkezik. Mindenki dermedten néz.
398Malaisia…
Columbia…
Pasira mutat. Boris Nicolaievich!…
Cégvezetőre mutat. Mister Dílinghausz!…
Kéjdzsíbí!!
Szíájéj!
Nevetnek, hosszan rázogatják egymás kezét.
How come?
Hogyhogy?
Soldiers went out, civils came in.
A katonák kimentek, a civilek bejöttek.
Pasi mond valamit Filosznak, az fordít.
Ugyanott dolgoztak évekig. Úgyhogy most örül.
Cégvezető mond valamit Mérnöknek, az fordít.
Egy helyen dolgoztak évekig, és boldog, hogy most megint találkoztak.
Pasi italt tölt Cégvezetőnek. Koccintanak, isznak.
Nem ismerem én magát valahonnét?
Dehogynem, a felesége volt a főnököm, a könyvtárban… még a múlt héten is ő volt a főnököm…
Polgármester feláll, Filoszhoz megy, valamit mond neki.
Az iszogató Pasira és Cégvezetőre néz, akik egymás térdét veregetik. Most nem alkalmas… tessék várni, amíg kiörülik magukat… Tessék addig helyet foglalni…
Polgármester visszaül. Jön Kapitánynő, maga után vonszolja Csajócát.
Polgármesterhez. Itt van! Megkerült! Végig tudtuk, hogy semmi baja, a Wachter jelentette!
Wachterhez. Te szemét…
Nagyon jól tudom, ki íratja a Zékováccsal azokat a szemét cikkeket ellenem, maga a Polgármester úr! Mert fedezi a helyettesét, akinek a palija árulja a lopott kocsikat! De én egyszer kipakolok, a kurva istenit!…
Higgadjon le a kapitány asszony, mert megbánja.
Mit árulok én? Azt a kocsit az a két kis hülye lopta, kint áll az utcán, nézze meg, ott áll!
Kapitánynő, Jenő, Filosz, Mérnök az ablakhoz megy.
399Ez a kocsi a cégvezető úré! Tőle lopták el!
Mérnök a Cégvezetőhöz szalad, mond neki valamit. Cégvezető és Pasi Mérnökkel az ablakhoz megy.
Az öné?
Cégvezető valamit mond. Mérnök fordítja.
Az övé… volt… de nem tart rá igényt… odaajándékozza Borisz Nyikolajevics úrnak… neki úgyis kifizeti a biztosító…
Filosz halkan fordít. Pasi melegen rázza Cégvezető kezét, aztán mond valamit, Filosz fordítja.
A főnököm nagyon köszöni… cserében felajánl egy üzletrészt a gyárban, amit az üzlettársa, Kovács úr meg akar itt venni…
A cégvezető úr kérdezi, mi az a gyár… mert ő is egy gyárat akar itt venni…
Fordít. Ami a vasút mellett van… a szeméttelepen túl…
Fordít. Ugyanaz a gyár…
Polgármester feláll, közelebb megy.
Hetvenmilliót ajánlott érte a Kovács úr…
Háromszáz milliót ajánlott érte a cégvezető úr…
Kis csönd. Cégvezető és Pasi karon fogja egymást, a fülke felé mennek. Óriás kipenderíti onnét a megriadt Izomot és Pacsirtát. Pasi és Cégvezető beül, magukra csukják az ajtót, tárgyalnak, a többiek bámulják őket.
Filoszhoz és Mérnökhöz. Van egy maszek szeméttelepem innét hat kilométerre, a szülőfalumban… nincs vízzáró agyagréteg, úgyhogy az állam oda szeméttelepet nem telepíthet. Németből hozom be a hulladékot, de van még kapacitásom, hozhatok be Ukrajnából, Skandináviából, akárhonnan… erre van a bétém, kul, kötőjel, túra, a túra az a szállítás, a kul az a szemét… jó, nem? Fordítsák le nekik… és mondják meg nekik, hogy bombaüzlet… sugárzó anyag is lehet, bármi, már úgyis sugárzik a talaj… egy hőerőművet lehetne odarakni… az egy gazdag föld, van benne három szovjet tank is elásva, három üveg konyakért cseréltem… a fél falu a rokonom…
Mérnökhöz. Nem lennék hálátlan, ha a gyár nem három400százért kelne el… Kovács úr sem lenne hálátlan, gondolom…
Kérem?
Nem néz ki jól a főmérnök úr, mintha egy úthenger ment volna át a főmérnök úron…
Semmi, csak folyton betörnek a sógoromhoz… a lányom biciklijének mindennap kiszúrják a kerekét… nem tudom, mit akarnak… nem tudom, kicsodák…
Szörnyű világban élünk. Szóval nem lennék hálátlan.
Nem értem… Kovácshoz. Maga érti?
Kovács idegesen az ablak felé megy.
Mit nem ért? Egyetlen maffia az egész!
Én magát tönkreteszem, érti?
Én lemondok. Kiállok az országútra, és kurva leszek, akkor tegyen tönkre! –
Megmondtam előre, nem mondtam meg?
Nem mehetnék már haza?
Lábujjhegyre áll mellette. Maga nem röplabdázik, kislány?
Hármasom van tornából.
Nem baj. Felvétetem a csapatba. Kalóriapénz, minden. Most hét végén jöjjön el vadászni, a csapattal. Itt a telefonszámom.
Kapitánynőhöz. A Jenő – nem tudom, ismerik-e egymást – most alapít egy ingatlanközvetítő kft-t, kéne bele egy ügyvezető igazgató, havi kétszázezer nettó. Nincs kedve elvállalni? Most, hogy otthagyja a rendőrséget.
Mit alapítok én? Mi ez a hülyeség?!
Te kussoljál, szivem. A kocsiüzlet nem megy, valami mással kell próbálkozni. – Jó, mondjuk, kétszáznegyven nettó. Végső ár. Ne válaszoljon rögtön. Aludjon rá egyet.
Hogyhogy nem megy a kocsiüzlet? Hogyhogy?
Fogd már be!
Pasi és Cégvezető kijön a fülkéből. Óriás visszatuszkolja Izomot és Pacsirtát. Pasi int, Mérnök és Filosz odamegy, fordítanak.
401A cégvezető úr eláll a gyár megvételétől… Elcsuklik a hangja, elhallgat.
A gyárat az én főnököm üzlettársa, Kovács úr veszi meg hetvenmillióért…
Polgármester nagyot ugrik, Kovács megkönnyebbülve leroskad egy székbe.
Cserében üzletrészt ajánlj a Cégvezető úrnak a dél-ukrajnai olajmezőkben…
Miután Mérnök nem fordít. End the car is yours.
És a kocsi az öné.
Cégvezető és Pasi kezet ráz. Filosz tölt, átnyújtja nekik a két poharat.
Mérnöknek. Van egy maszek szeméttelepem, mondja meg nekik… a legveszélyesebb hulladékot is vállalom…
Mérnök összetörve, lassan kimegy.
Észreveszi a fülkékben Izomot és Pacsirtát. Mért gubbasztanak ott szegények? Nem kéne kiengedni őket?
Who are these people inside?
They are Hungarians. Vüsztavka… Kak eto po-anglijszki?
Kiállítás… kiállítás… exhibition!
Sort of exhibition? I like Hungarians… Pjusta, gulash, palinca, kilentslukiu Gipsy girls, gatiamadzag, pjusta, gulash, palinca!
Oh yes. Like in Singapure, girls, massage, whisky!…
Majd felöltöztetjük őket gatyába, pörge kalapba, árvalányhajjal…
Az ablaknál. Jézusmária, egy tigris!
Én megmondtam.
Mindenki odaszalad, mindenki azt kiabálja, hogy „tigris”. Pasi és Cégvezető karon fogva visszamegy a fürdőszobába, ahonnét gőz jön ki. Mindenki belefelé néz a fürdőszobába. Megszólal a Mendelssohn-nászinduló.
Megtalálták a rejtett magnót!
Zeng a nászinduló.
402Színhely: egy lakótelepi kétszobás lakás konyhája. A konyha kb. hat-hét négyzetméteres, szemből látjuk. A konyhaajtót leemelték. A konyhaajtó nyílása mellett balra kint az előszobában fridzsider, amely nem fért el a konyhában, balra mellette a fürdőszoba ajtaja csukva, attól balra a hálószoba ajtaja csukva. Attól balra a színpadra merőlegesen a bejárati ajtó. A konyhaajtó nyílásától jobbra, a színpadra merőlegesen a nappali szoba ajtaja csukva. A konyhában velünk szemben, a szín mélyén konyhaablak rajzszöggel odaerősített madzagon lógó függönnyel, afölött az égre látni. A konyhaablak előtt konyhaasztal. Az asztaltól balra a mosogató, előtte a gáztűzhely, a mosogató fölött konyhaszekrény a falon. A jobb oldali fal előtt régi típusú kredenc. A konyhaasztalhoz három homokóra alakú, világoskék műanyag konyhaszék fér: balra, jobbra és egy középen, az ablak alatt, a negyedik az asztal alá van tolva. A konyhaasztaltól balra látszik, hogy oda tervezhették a kamrát, de kivették, hogy három szék azért elférjen az asztal körül. A kivett kamra helyén a falon falvédő, szarvasbőgés holdfényben. Az asztal narancssárga műanyag borítású pozdorjából készült.
Senki sincs a színen. Jobbról, a nappaliból az Eurosport közvetítését hallani angolul, vagy néha magyarul, ahogy éppen adódik aznap este. Az előadás folyamán az Eurosport mindvégig szól, szükség szerint halkabban vagy hangosabban.
Csöngetés. A hálószobából kijön Feleség: 60 év körüli, elhízott nő, kifakult, kék tréningruha van rajta és virágos mintájú kötény, kezében kötőtűk. Kinyitja az előszobaajtót. Az ajtóban megjelenik Vendég: 55 körüli férfi elegáns, finom öltönyben, vékony csíkos, vajszínű ingben, választékos nyakkendőben, kezében nagy virágcsokor.
Jó napot kívánok –
Tessék –
Visszalép, mintha újra olvasná a névtáblát. Önökhöz jöttem –
El tetszett téveszteni?
Biztos, hogy nem –
Ez virág –
Maguknak hoztam –
Vendég bejön az előszobába, megáll. Feleség becsukja mögötte az előszobaajtót.
Maga biztosítós?
Nevet. Nem, dehogy – én privát ügyben –, nem tetszik még ismerni engem – majd meg tetszik ismerni –
Szoktak jönni biztosítósok – azért kérdezem, hogy nem-e a biztosítós.
405Nem, dehogy –
Mi nem szoktunk biztosítani – ugye, mi már nyugdíjban –
Tudom. – Itthon van a férje, ha jól tudom –
Itthon – mért tetszik kérdezni?
Ha maguknak lenne telefonjuk, de nincs – ha lenne, előbb telefonáltam volna – de így még jobb is, meglepetés! Nevet.
Nincs telefonunk. Kértük, de nincs – ígérték, hogy majd lesz, de nincs – maga telefonos?
Több hétig tartott, amíg megtudtam, hogy hol laknak – a telefonkönyvben nincsenek benne –
Nincs telefonunk – biztos azér nem vagyunk a telefonkönyvbe se, nem? – maga most telefonos vagy biztosítós?
Egyik sem – először elmentem Kőbányára, hátha még ott laknak –
Kőbányára? Ott nem laktunk.
A férje igen.
Újpesten laktunk – aztán Rákoskerten a házba – amikor aztán aztat lebontották, kaptuk eztet, ide kelletett jönni –
Én Kőbányán laktam – ahol a férje is – mi egy utcában laktunk – most, hogy visszajöttem, először kimentem Kőbányára, de azt az utcát lebontották – én külföldön élek, tetszik tudni – Nevet. Maguk miatt jöttem haza… gondoltam, lesz meglepetés – Körülnéz. Szóval ilyen belülről – nem így képzeltem – egy régi házat képzeltem, udvarral, amilyen volt Kőbányán – de azokat az utcákat lebontották – hát, rég volt –
Papaaa! Gyere ki! Jött egy valaki, külföldről!
Csönd.
Mindjárt jön – az ejrósportot nézi – Papaaa!
Csönd.
Tessék leülni – a konyhába, ott szoktunk ülni, a konyhába – a tisztaszobába van a tévé, amit ő néz – én a hálóba kötök, szoktam kötni – szvettert kötök neki, aztat szoktam kötni neki, szvettert – tessék jönni, tessék leülni –
Én azért jöttem – haza –, hogy magukkal találkozzam – a férjével – nem kéne ezt vízbe tenni?
Papaaa! – Volt nekünk vázánk – most addig ideteszem a 406mosogatóba, teliengedem vízzel – A mosogatóba vizet enged, és a csokrot belerakja. Nehéz ilyen izét kapni, dugót – ami nem lötyög –, kinek hozta eztet, a lányomnak?
Maguknak hoztam – mást is – majd később – Izgatottan kuncog. de a lánya ma jön magukhoz, ugye?
Jön, hogy vigye a paprikás csirkét – a Papa a tévét nézi – őtet tetszik keresni?
Igen – sajnálom, hogy így kellett, hogymondják, bejelentkezés nélkül, de a meglepetés – Nevet.
Feleség benyit a nappaliba.
Papaaa, jött valaki, biztosítós, téged keres.
A nappaliból kijön Öreg, egyszínű, fakult kék, márkajelzés nélküli, vedlett tréningruhában és papucsban.
Jó napot.
Jó napot.
Elnézést, hogy bejelentés nélkül – de nincsen telefonjuk –
Telefonunk, az nincs. – Mi nem kötünk biztosítást. Velünk nem is kötnek, öregek vagyunk.
Nem azért jöttem – én azért jöttem – azért jöttem – hogy megköszönjem – Nagyon régen meg kellett volna köszönnöm – de nem tudtam – most végre megköszönöm – Csönd, majd Feleséghez. A maga férje – ő mentette meg az életemet!
Csönd.
Én magát nem ismerem.
Hát mert megöregedtem – Nevet. Negyven éve! – Maga is megöregedett – biztos nem ismerném fel az utcán –
Mit akar maga?
Tessék leülni – mi a konyhába élünk – van micsoda, gyümölcslé –
Én magát sose láttam.
Megöregedtem – várjon – A belső zsebéből elővesz egy csomó papírt, levéltárcát, egyebet. Van egy régi fényképem – arról fel fog ismerni – tessék – nézze meg –
Öreg elveszi a fényképet, nézegeti. Feleség odanyomul, nézi a képet, Vendég visszarakja a papírokat a belső zsebébe.
Ez maga?
Hát igen –
407Hány éves itten? Húsz?
Olyasmi –
Visszaadja a képet. Nem ismerem magát.
Elveszi a képet, áll. Nincsen másik képem – ezt a lágerben csinálták, eltettem emlékbe – nincs másik képem –
Milyen láger?
Ausztriában, ötvenhétben.
Maga oda disszidált?
Aztán az Államokba – onnét jövök – Csönd. A maga férje 57 januárban jött egy éjjel, hogy tűnjek el – mert rajta vagyok a listán – egy utcában laktunk, együtt fociztunk – a férjét behívták, és akkor januárban jött, hogy tűnjek el –
Maga egy ellenforradalmár volt?
Ellenforradalmár!? – a kezembe nyomtak egy puskát, hogy őrizzem a gyárat – őriztem – egyszer se kellett lőni, de őriztem – és a sztrájk után, december után kezdték összeszedni a srácokat – akik szintén –
Csönd.
Én erre nem emlékszem. Én nem szóltam senkinek. Nem úgy volt akkor. Valaki mást tetszik keresni.
Csönd.
Ha ő mondja – mer ő mindenre emlékszik – a meccsek eredményeit is tudja, mindet – még nem is élt, de voltak meccsek, és azokra is emlékszik – volt egy olyan micsoda, Potya vagy kicsoda, szélső, az csavart gólokat rúgott, a férjem még nem is élt, de tudja –
Tóth Potya! – és szögletből lőtte!
Mondom, Potya –
Tóth Potya!
Tévedés? Az ki van zárva. Hogyhívják, azt a hivatalt – lakónyilvántartás – tévedés? Béem-lakónyilvántartás! Kotorászik a belső zsebében, papírokat, fényképeket vesz elő. Ezek a szüleim – rájuk biztos emlékszik – és ezeket a leveleket írták nekem – nézze –
Öreg távol tartva magától megnézi a képeket.
Ez itt aszongya, te Kőbányán laktál, hogy ő Kőbányán lakott. – Mi 58-ba kerültünk össze – én vidéki lány vagyok – ott 408szolgált akkor – aztán mi Újpesten voltunk albérletbe – aztán kiutalták a házat Rákoskerten – biciglivel járt be –
Ezeket se ismerem – idegen levelet nem olvasok – Mit akar maga tőlem?
Feleség a kredencből elővesz egy szemüveget, fölteszi, nézi a képeket meg a leveleket, mozog a szája.
Meg szeretném köszönni – meg szeretném –, hogy mondják – hálálni – rég nem beszéltem magyarul –
Én senkit nem mentettem meg. Én senkinek nem mondtam semmit. Milyen lista? Ki volt a listán? Engem behívtak. Én szolgáltam. Ott fegyelem volt. Mindent parancsra tettem. Ott fegyelem volt. Hogyhogy szóltam, éjjel, januárban? Kinek? Senkinek! Az nem úgy volt akkor! Van magának tanúja? Ki a tanú? Majd én ügyvédet fogadok. Engem nem fognak belerángatni.
Belerángatni?
Ez most nagyon megy – perbe fognak idős embereket, hogy sortűz – nem is lőttek! –, de ha parancs volt, akkor muszáj volt lőni! – és akkor tisztességes embereket meghurcolnak, és belepusztulnak, ott a bíróságon! – láttam a tévén! – infarktust kapnak! –, de ha maga nem ezért jött – hát én megmondom magának, hogy én sose árultam el semmit – soha semmit – ezt mondja meg nekik –
Kinek mondjak, micsodát?
Én az ügyet sose árultam el, ezt mondja meg nekik – kinek? na kinek! – akik magát megbízták – akik az ügyet elárulták! az eszmét elárulták! – a mieinknek mondja meg, érti?!
Öreg bemegy a nappaliba, bevágja az ajtót. Csönd.
Leveszi a szemüvegét, az asztalra teszi a levelek, képek közé. Ideges – de megnyugszik, nézi az ejrósportot, és megnyugszik – van gyümölcslé – de lemehetek sörért –
Nem, köszönöm – én voltam a kapus!
Maga tényleg nem biztosítós? – azok jönnek, aztán előszedik a micsodát, na, a micsodát, amit alá kell írni, micsodát – Rosszul tetszik lenni?
Csak megszédültem – blood pressure –
Betegsége van?
409Nem, csak a blood pressure –
Neki mája van – meg porckorongja – ízülete van neki – na jöjjön – Feleség betámogatja Vendéget a konyhába, leülteti a bal oldali székre a mosogatóhoz. Én kötök, most szvettert kötök neki – a lányomnak is kötök – az unokámnak is kötök – így olcsóbb – nem akar kalmopirint? – mindenre az a legjobb, a kalmopirin, tejjel –
Nem, köszönöm –
Akkor vizet –
Jó, hát vizet –
Akkor tessék felállni, mer ott a víz –
Vendég támolyogva feláll, leül a jobb oldali székre. Feleség vizet tölt egy pohárba a mosogatónál, visszafordul.
Ne oda!!!
Feláll, kibotorkál az asztal mögül, rátámaszkodik az asztalra. Bocsánat –
Az az ő széke, a papáé! Üljön be amoda… mer ez itt az övé, itt szeret –
Vendég elveszi a poharat, iszik.
Ottan kamra volt, de kivette – alattunk is kivették sokan – aki egyedül van, az nem vette ki – úgyhogy nekünk nincsen kamránk – ez az egy, különben jó lakás – gáz, meleg víz – száraz, de párologtatjuk a vizet – nekünk nincsen asztmánk, hál’istennek, mer van itt a házba, aki nem bírja – Csak a fűtés, aztat emelik – még fogják emelni – a meleg vizet is emelik – a gázt is emelik – a telefont is emelik, de nekünk nincsen – jó, hogy nincsen telefonunk – így nekünk nem bírják emelni – még jó – két nyugdíjból, ugye –
Innen az égre látni –
Csak mikor elromlik a lift – de ha nem romlik el, akkor jó – nem lehetett válogatni, eztet adták – mer a házat lebontották – Rákoskerten – ott volt kamra, meg pince – itten nincsen kamra, szárító volt, beépítették – nagy konyha volt ottan a házba – mint otthon nálunk – én vidéki lány vagyok – de hát két embernek ez is – ha jön a lányom, itt a széke – ez a 410negyedik, itt lent, ez nem kell, az unoka ha jön, de rég nem jön – na üljön be oda már!
Vendég befurakszik az asztal mögé, és leül a szemközti székre.
Jobban van?
Jobban.
Lehet orvost hívni – le kell menni, lent van telefon – szét szokták verni baltával, ugye, de tegnap még működött, emlékszek – hova is telefonáltam – nem szoktam telefonálni – ja a lányomnak, neki van telefonja, hogy jó-e neki a paprikás csirke – ez az, neki telefonáltam – máma jön a paprikás csirkéért – maga nem ismeri a lányomat?
Nem. – Egyszer laktam a Brooklyn Heightsen – onnan is az égre láttam – meg át Manhattenre – ekkora kis konyhám volt, láttam a konyhámból a felhőkarcolókat – azt hittem, ott vagyok a világ közepén – ahol a dolgok történnek – Nevet.
Az hol van, Kanadába? Mer tőlünk kimentek Kanadába – két család is kiment – írták, vannak olyan felhőkarcolók –
Nem Kanadában – mindegy – az ég, az ott is ilyen – furcsa – tudja, mikor elképzeltem, hogy egyszer hazamegyek – hogy akkor elkezdődik az igazi – talán azt hittem, ha egyszer hazamegyek, húszéves leszek megint – Nevet. Hát nem ilyennek képzeltem – nincs meg az utcánk, lebontották! – nincs meg az utcánk! Csönd. Ezt nem írták meg. A szüleim. Persze lehet, hogy utána bontották le.
Meghaltak?
Meg. Vagy harminc éve.
Az enyimek is. Az ő szülei is. Mi is meg fogunk. – Kihozom a kötést. A hálóba nincs beágyazva, úgyhogy mi itt szoktunk, a konyhába – maga addig igyon, mer itt a víz – Bemegy a hálószobába. Vendég körülnéz, a falvédőt nézegeti. Feleség kihozza a félbehagyott szvettert meg a fonalat, bemegy a konyhába, leül a bal oldali székre, kötni kezd. Én csak úgy, nekünk – mondták, adjam el, amit kötök, de most álljak ki az utcára? mint azok a micsodák, a románok? – mi kevésből is megélünk –
Nincs róla egy képe, egy régi?
Régi kép?
411Amin még fiatal –
Hát az esküvői képünk, az van – a tisztaszobába, a falon – de azon nem egyenruhába van –
Nem baj.
Hozzam ki? Azon fiatal vagyok – nem voltam tizennyolc – szép lány voltam – a lányom is szép lány volt – az unokám is szép lány – tizenhat éves –
Lány? Jobb lenne, ha fiú –
Hát csak lány – de nem, a tizenhetedikbe van – maga hány éves?
Ötvennyolc.
Családja van?
Elváltam – van két fiam, az egyik valami menedzser, a másik kalidzsba jár –
Elvált? A lányom is elvált – neki egy lánya van – vele van a lányommal – a férje nem fizeti a gyerektartást – a lányom hogyhíjják, pereli – de nem fizet –
Én fizettem, minden hónapban.
Az jó.
Nem olyan jó. Nevet.
A Papa tévézik – mindig tévézik – ejrósport, aztat nézi – menjen be, nézze meg – maga is nézi az ejrósportot?
Nálunk nincs.
Nincs?
Nincs. Mindenféle más van, sportchannel.
Maguknál nincs ejrósport?
Van egy csomó csatorna, de pont Juroszport, az nincs.
Ejrósport. Az sincs?
Mondom, hogy nincsen Juroszport…
De ő ejrósportot néz – maga nem nézi?
Kis csönd után. Nem. Azt nem nézem.
De van maguknál.
Van. De én nem nézem.
Csönd.
Mer ő aztat nézi. A Híradót is nézi, de felizgul. Mondta az orvos, ne nézze. Magyar meccset nem néz, akkor is felizgul, felmegy neki a vérnyomása. Magának van vérnyomása?
412Van.
Csönd.
Van vérnyomása? Pedig maga fiatal. Mit mondott, elvált?
El.
A lányom is elvált – szép lány volt – most is szép – mondom neki, menjél férjhez – nem olyan öreg, mennyi most, harmincöt – az ma nem sok – maga teljesen elvált, papírral?
El.
Magának van valakije? A lányomnak nincsen. Szép lány. Van neki szakmája, dolgozik. Könyvelő. Az máma egy szakma, mi? Van neki lakása, két szoba, és nem is távfűtéses, gázkonvektor a két szobába, az jó. Szép lány. El van válva, ki van kezelve. – Magának mér nincs valakije? Nem akar? Vagy maga olyan – Nyugaton sok van olyan – mondják, most már nálunk is – maga olyan?
Nem. Vannak gyerekeim!
Azoknak is lehet gyerekük, csak hát a buziknak buzi lesz a fiuk meg a lányuk. Van olyan, hogy öröklődés, tudja?
Velem minden rendben van.
Maguknál kié lett a lakás?
Milyen lakás?
Hát a családjával – mer nálunk a lányomé –
A volt feleségemnek is van lakása, nekem is van, már régen elváltunk – a gyerekek vele maradtak – azóta felnőttek, elköltöztek – az egyiknek már gyereke is van – vagyis hát nekem unokám – ritkán látom őket – a volt feleségem megint férjhez ment –
Szóval van lakása – az jó – ott él benne egyedül?
Sokat utazom – olyan a munkám –
Mit mondott, mért jött? Maga biztos olyan biztosítós – akik szoktak jönni, akarnak eztet meg aztat, pedig mink már így öregen – mi nem írunk alá olyan micsodát, tudja, micsodát, amit aláírnak, és akkor muszáj fizetni –
Csönd.
A maga férje – ha megtudták volna, főbe is lövik – mégis jött, és hogy mondják?… figyelmeztetett!
Kicsoda?
413A férje!
Jó ember. Mindenki tudja, jó ember. Szigorú, de igazságos. Jönnek néha a haverjai, itt ülnek a konyhába, és tervezik, hogy egyszer még – Csupa vén rozoga, és lőni akarnak. Mondom, ne csinálják. Na akkor ő is beszél, akkor hallgatják, őtet hallgatják, mer neki van tekintélye. Van neki. Én nem mondok semmit, minek, nem lőnek azok már, a papa járkál, éjjel járkál, a tisztaszobába, úgyhogy a kilómétere az megvan neki, csak nem az uccán… én addig alszok, muszáj aludni, nem? Maga alszik?
Tessék?
Bír maga aludni? A lányom se bír, kezelték, volt a izébe is, de kiengedték, mikor elvált, utána, meg még párszor, az idegei. De ki van kezelve – Maga alszik?
Alszom.
Az jó. Én alszok, mint a bunda. Azzal nekem nem volt soha micsodám. Az öcsém se alszik, ő lent van, vidéken, olyan micsoda, és küldi a disznótorost, meg tojást, ki bírja megfizetni itten? – ő küldi, na ő se alszik, mert szétverték a izét, a szövetkezetet, ő volt ottan az agronómus – de küldi a disznótorost, meg a tojást – a lisztet nem, aztat vesszük, de a tojást, aztat küldi, ilyen árakon! – maguknál mennyi a tojás?
Hát, nem tudom…
Nem tudja? Ki tudja, a felesége?
Elváltam.
Attól még tudhassa! Mennyi a tojás?
Nem tudom.
Mennyi, tíz forint, húsz? Darabja?
Nem tudom.
Nem forintba, mi van maguknál, márka? Az nagyon jó pénz, a márka, én aztat tudom. Mennyi márka egy tojás maguknál?
Egy márka.
Ugye, hogy tudja! Mennyi az forintba?
Mondjuk, tíz.
Ugye? Mondom. Itten néha tizenöt is bír lenni. Tizenöt! Ki bírja aztat megfizetni? Van neki tizenhétezer-ötszáz, nekem van tizenháromezer-nyolcszáz, a nyugdíj, mer le vagyok 414százalékolva, a visszerem végett, hát abból nem lehet tojást venni! A gyógyszerét alig bírjuk, ami kell neki.
Most mit csinál?
Nem hallja? Nézi az ejrósportot, amit mindig. Szóljak neki, hogy maga elmegy? Ő nagyon tudott bánni, ahogy mondta, az emberekkel, őtet szerették, mer szigorú volt, de igazságos. Ő mindig a micsodát betartotta.
Nem így képzeltem én ezt.
Van mákos tészta. Nem kér mákos tésztát? Csináltam mákos tésztát.
Nem, köszönöm. Megpróbál felállni, szűk a hely, kifelé araszolgat.
A paprikás csirke, az van, de azér mingyá jön a lányom – úgyhogy a paprikás csirke, ami van, az nincs –
Semmit se kérek, köszönöm –
Maga mit mondott, mivel foglalkozik, biztosítós?
Nem vagyok biztosítós.
Csak mer azok járnak így, öltönybe, nyakkendőbe… És nem is olyan micsoda, temetkezési izé? Vállalkozó? Azok is járnak ilyen feketébe.
Nem.
Csak mer én már a sírra összespóroltam – nagyon rendes sírra telik, ketten leszünk benne – faragott kő lesz – egy olyan ház – tetővel, minden – szép nagy – még a lányom meg az unokám is belefér majd – ha megint férjhez megy, a férje is – ha maga temetkezési vállalkozó, mondja meg –
Nem vagyok az.
Most már be kéne fizetni, mer megvan a pénz – ha maga temetkezési izé, akkor mondja meg, mennyit kér – Most elmegy? Szóljak neki? Szólhatok neki. Szóljak?
Még nem mennék el, megvárnám a lányukat, tudom, hogy ma jön –
Viszi a paprikás csirkét, jön mingyá – én főzök neki, van időm, hát nem? Feltápászkodik, kimegy a konyhából, kinyitja a jobb oldali ajtót. Papaaa! Papaaa! Visszafordul. Nézi az ejrósportot, mingyá jön, ki szokott ő jönni –
Feleség visszamegy a konyhába, visszaül a bal oldali székre. Kijön Öreg.
415Bemegy a konyhába, odamegy az asztalhoz. Maga üljön vissza.
Vendég visszaül.
Rátámaszkodik az asztalra, háttal nekünk, szemben Vendéggel. Maga kicsoda? Maga mit akar? Mi? Mért jött ide? Ki küldte? Minek jött ide? Ki küldte? Kicsoda maga? Mit akar? Maga kicsoda?
Csönd. Vendég kiveszi a belső zsebéből az útlevelét, az asztalra teszi. Csönd. Öreg elveszi, felegyenesedik, kinyitja, nézegeti.
Leteszi a kötést, feláll, szorosan Öreg mellé áll, nézi az útlevelet. Külföldi, mi? Ez külföldi.
Menjél innét. Menjél innét.
Ez milyen? Ez az útlevél, ez milyen?
Menjél innét!
Az ő képe van benne. Nem? Ez az övé. Nem?
Üljél le! Azt mondtam, üljél le!
Leül a baloldali székre. Külföldi. – Nekünk is adnak útlevelet, az magyar, ha kérünk. De nem kértünk. A lányunknak van, mi nem kértük. De ha kérünk, kaptunk volna. Egyszer majdnem elmentünk az NDK-ba, mikor még volt – aztán mégse mentünk, és már nincsen NDK. Akkor még kocsi is volt, de nincs már. Kocsival mentünk volna az NDK-ba. Varburg. Van maguknál Varburg?
Én magát nem ismerem. Sose láttam. Ha ez a maga útlevele, akkor sose láttam. Vigye innét az útlevelét. Ledobja az asztalra. Nekünk semmi közünk magához. Maga egy USA-állampolgár. Én nem tudom, ki küldte magát, és hogy maga mit akar, de nem is érdekel. Úgyhogy menjen innét. De a megbízóinak mondja meg – mondja meg –
Engem nem küldött senki, hát nem érti? Én elhiszem, hogy nem emlékszik – de én emlékszem! Mondja meg, focizott Kőbányán a grundon, ott a töltés mellett, vagy nem focizott? Ahol én voltam a kapus! A Brunó volt a legjobb, az játszott a Kinizsi ifi kettőben, nem emlékszik? Mi lett vele, a Brunóval?!
Csönd.
A futball, az volt neki a mindene. A futball. Most is nézi, az ejrósporton.
416Fogd már be a szádat, mit tudod te!
Dehát a futball volt a mindened! – Kijárt meccsre – még edzésre is, régen – azt mondja, most már nem érdemes – nincsenek már kettős meccsek – nem jár ki – de az ejrósporton nézi –
Engem úgy hívtak, hogy Dugó – a seggdugaszból. Nevet. Maga volt a Nettó – ő volt a Nettó – volt egy olyan fedezet a szovjeteknél – Igor Nettó – pedig ő biztos inkább Bozsik akart volna lenni – Cucu – de sose hívtuk Cucunak – hanem Nettónak!
Nettó? Az nem a micsodánál van, amit levonnak, a fizetésnél?
Mi ez a vacak itt? Mi ez a virág?
Virág. Ő hozta.
Mi nem szoktunk virágot kapni! – Minek hozta? Kinek hozta? Mit akar vele?
Nem lehet, hogy ne emlékezzen – nem igaz, hogy nem emlékszik! Mért nem akar emlékezni? Maga jót tett velem, nem érti? Engem akár fel is akaszthattak volna, nem csináltam semmit, de attól még nyugodtan –
Magát küldték. Egy ilyen útlevelet könnyű hamisítani.
Előszed egy papírt. Születési anyakönyvi kivonat. Új. Most csináltattam, mert az eredeti nincs meg.
Hirtelen leül a jobb oldali székre. Akkor gyerünk, mondja meg, mit akarnak. De mondja meg nekik… mondja meg nekik, hogy nemcsak én gyűlölöm az egészet, az egész nép gyűlöli. Érti? Ezt mondja meg nekik. És mondja meg nekik, hogy ez így nem fog menni. És ha nagyon akarják, mondja meg nekik, hogy vér fog folyni. Érti? Rengeteg vér – és akkor isten irgalmazzon nekik. Ezt megmondhatja nekik.
Csönd.
Csak a szája jár, neki meg a haveroknak, de senki nem csinál semmit, csak jár a szájuk. Le se megy az uccára, csak mikor a könyvtárba –
Engem nem küldött senki, én magam jöttem ide, mert ide akartam jönni, mert maga engem megmentett – nem tudom, mit csinált aztán, de engem megmentett akkor. Január 417huszonötödikén, éjjel jött, hogy pucoljak el. Azt is mondta, pontosan emlékszem, hogy most szedik össze a diákokat, addig a melósokat szedték össze, és akkor kezdték a diákokat, és én szeptemberben kezdtem a technikumot, Kandó, de jött október huszonhárom, és hívtak vissza a gyárba, hogy őrizzük, nehogy valamit elvigyenek. Ennyit csináltam, őrködtem a gyárkapuban, de senki nem akart elvinni semmit. Ott lógott a géppisztoly a vállamon, de egyszer se lőttem vele. Aztán nem volt technikum egy darabig, szénszünet volt – de januárban már bejártunk, és maga jött január huszonötödikén, bezörgetett – mint mikor nem volt ki a csapat, és engem hívtak kapusnak, pont úgy – magasföldszint, be is lehetett mászni, muszáj, hogy emlékezzen! – a kutya is ismerte magát, nem is ugatott, a Léda, úgy hívták a kutyánkat, német juhász – kinyitottam az ablakot, maga beszólt, hogy pucoljak, mert rajta vagyok a listán – mi akkor tegeződtünk – és én hajnalban elmentem – a szüleim még aludtak – Sose láttam többé a szüleimet! A koporsójukat se láttam! – Én nem tudom, kiket fogdosott maga össze akkoriban, nem is érdekel, és nem tudom, mit csinált aztán, nem is érdekel, de ha engem akkor elvisznek, fel is köthettek volna, én nem csináltam semmit, de azért akkor kötél is járhatott, a haverokat négy-öt év múlva engedték ki, írta az apám 61-ben vagy 62-ben, ki jött vissza, de azt nem írta, ki nem jött vissza, abból lehetett tudni – Lehet, hogy maga nem az életemet mentette meg, csak pár év dutyitól hogymondják, maga engem, de az is szép dolog. Nem is dumáltunk mi sokat, kisebb voltam, én voltam a kapus, engem lehetett szidni – Én odakint még akkor eldiszájdid – el – érti, hogy én ezt magának meg fogom hálálni – de nekem volt egy csomó dolgom, én dolgoztam, Afrikában, Ázsiában, itt meg bent voltak az oroszok, hát csak most bírtam jönni. Érti? Nem tudtam előbb jönni. És nem tudtam a címét, nem is volt kitől – Azt se tudtam, hogy maga él-e. Én már itt vagyok több mint egy hónapja, mostanáig tartott, amíg ki tudtam hogyhívják, ki tudtam figurálni, hogy maguk hol élnek. Én esetleg ide visszajövök, hogy mondják, visszatele418pülök, veszek egy házat, mindjárt visszavonulok – hogyhívják – ritájred leszek – ide is utalhatják, postán – ez a hazám – én itt nem ismerek sok embert, én a kinti magyarokkal nem voltam együtt, azok rémesek, hívtak ide-oda, egyszer-kétszer elmentem, borzasztó – itt is hívtak valami konferenszbe, egy csomó hülye pali, comittee-kat csináltak, resolution-okat írtak, rangokat osztogattak egymásnak – énnekem van pension plan, lehet olyat, hogy early retirement, fizettem nekik be egész életemben, social security, maguknál nem tudom, mi van, és még dolgozhatok is, nekem van skill… hogy mondják? skill, skill… Én izé vagyok, mérnök.
Mérnök!
Nem úgy hívják? Engineer… az mérnök… azt úgy hívták régen…
A mérnökök tettek tönkre mindent.
Mit?
A Papa aztat mondja, hogy mindent a mérnökök tettek tönkre. Igaz, Papa? Eztet mondod. – Eztet mondja. Hogy a mérnökök. Mindent.
Csönd.
Ő is lehetett volna mérnök, akarták küldeni micsodára, főiskolára, ki akarták emelni, de ő nem ment. Engemet is ki akartak emelni, mer jó káder voltam végig, de én se mentem, maradtam a gyárba, amíg bírta a lábam, de visszerem van, úgyhogy avégett leszázalékoltak. – Mindent a mérnökök tettek tönkre, aztat mondja a Papa. Mindent.
Micsodát?
Amit csak bírnak, azt tönkreteszik, a mérnökök.
Nem értem.
A mérnökök, a jogászok meg a közgazdászok. Azok.
Mit tettem én tönkre? Én hidakat meg utakat építettem, nekik, a third worldnek… Afrikában, Ázsiában építettem – úttalan utakon – executive voltam – hogy mondják – építésvezető –
Hogy ki bírja zsákmányolni őket.
Mit mond?
419Magát azért küldték oda, hogy építsen utakat meg hidakat, hogy kizsákmányolják őket, a négereket meg mindet. Most meg ideküldték, hogy minket is. Az utolsó csepp vért is kifacsarják belőlünk, az ilyenek.
Ez valami indoctrination magában – hogymondják – tudja, mit jelent az, egy rendes út, egy szolid híd azoknak ott? Azoknak nem volt gyógyszerük, semmijük! Nem lehetett szállítani! Tudja, mivel jár egy ilyen építkezés? Volt magának maláriája? Most is bennem van egy valami vírus, a vesémben, nem bírják kiölni – Jól fizettek érte, persze, de tudja, mi az, rábírni őket, hogy dolgozzanak? Ez még a hatvanas években volt, mikor azok felszabadultak – maguk olyan nyomorról nem is álmodtak, ami ott volt! Felpuffadt csecsemők, éhen vesző gyerekek tömege! Hogy én zsákmányoltam ki őket? Én? Odavittem nekik a civilizációt!
Hogy elvegyék az aranyukat, az olajukat, mindent.
Maga nem tudja, mit beszél.
Ahogy most tőlünk. Mindent elvesznek. Mindent. Viszik ki az összes értéket. Maga is ezért jött, maga mérnök.
Én, ezért? Tudja, mi jön ide be, tőkében? Technology jön be, tőke jön be, skill jön be!
Maguk itt nem beruháznak, hanem kiruháznak. Ezt a mi szakértőnk mondja, és annak van két egyeteme –
Nevet. Investment – outvestment – investment – outvestment – jó!
Maguk nem felépítenek, hanem leépítenek. Azért kapják a fizetésüket a minisztereink, hogy leépítsék, ami megvolt! Amit nemzedékek építettek föl! Maguk fizetnek pár garast, és kiviszik a milliókat. Megkenik a górékat, azok meg eladják az országot. Direkt lerohasztották a piacainkat. A legjobb gyárainkat. A termelést. Mindent! Viszik ki a legjobb szakembereket! Éhbérért melóztatnak. Gyarmatosítanak. Azért jön be a tőke, hogy sokkal többet vigyen ki. Attól, hogy nekem nincsen diplomám, attól én még jártam tanfolyamokra. Vannak nekünk még szakértőink, akik tudják, mi folyik, csak nem közli az újság. Hogy a gédépé, ahogy maguk hívják, így meg úgy! De arról egy szó sincs, kié a haszon! A 420tőkéseké a haszon! Mindig a tőkéseké a haszon, ahogy meg van írva! A tulajdon lopás, meg van írva! És ki is viszik az extraprofitot, nem marad itt semmi, csak a nyomor! Mi felépítettünk egy országot, vérrel-verítékkel, és most szétlopkodják a mérnökök! Már a háromnegyede el van lopva. Maga későn jött. Maga már alig tud mit lopni. Malária, mi? Megfizették magának a maláriáját! Nem féltem én magát! – A sógorom, lent él – neki az öccse – ott szétverték a téeszt – kárpótlás – kárpótlás! egy vicc! – és licitáltak a földekre, az erdőre – és a szegényektől negyedáron vették a kárpótlási jegyüket – hogy nagybirtokuk legyen, a gazdagoknak – és bagóért, mert csak a földnek az aranykorona-értéke volt beszámítva, de a fák, az nem, mintha az erdőben nem is lenne fa! – kivágják, százmilliókat nyernek, és ott marad parlagon! – és nem lesz többé erdő! – sok ezer hektáron – ez így megy! – Eladják a földet az osztrákoknak, mindenki tudja! – és az állam hagyja! – az államiak le vannak fizetve! – Régen ha fát loptak, és jelentették, a rendőr elvitte a tolvajt – ma nem viszi el – és aki jelenti, arra rágyújtják a házát! – Hogy a maszekok, azok majd jobban csinálják, mint az állam, mert a sajátjuké, és értenek hozzá – de azok ugyanazok a mérnökök, akik a Kádár alatt már államilag mindent tönkretettek! – ugyanolyan ávósok voltak, mint mi! – ők kommunistáztak a leghangosabban! – akkor nem értettek hozzá? most értenek hozzá? – az ugyanazok! –
Csönd.
A négereknek écük van, mer majmokkal élnek házasságba.
Te fogjad be a szádat.
De mondták. A négerek közelebb vannak a majmokhoz a fákon, és a majmok écesek. Innét jön az éc.
Én ott dolgoztam köztük, és nekem nincs AIDS-em
Maga fehér ember. A fehér ember az nem majom, csak ha majommal él házasságba.
Énnekem volt egy néger szeretőm, és nincs AIDS-em. Képzelje. Még el is akartam venni feleségül. Aztán nem vettem el. Akkor még az nem volt jó, az Államokban, a mixed couple – hogymondják – fehér és fekete együtt – meg ott 421még úgy élnek, tribes-ban – tribe – tribe – az egész pereputtyát eltarthattam volna – nem ő akarta volna, hanem a tribe – Az egyetlen igazán szép nő volt az életemben! Csak nem hittem el, hogy engem szeret, és nem a pénzemet – idióta voltam –
Magának szerencséje volt, de azok olyanok, a feketék, mint a majmok. Mér, te is mondod, mikor nézed a kosárlabdát.
Nem nézem a kosárlabdát! – Azt próbálják beadni nekünk, az ő kosárlabdájukat! Közben meg lerohasztották a magyar futballt! Én nem nézem a kosárlabdát! Azok rabszolgák ma is, azok a négerek, mint a valamik régen, a gladiátorok. Két méter húszra növesztik őket, hormonokkal, hogy az úri közönség bámulja!
Nevet. Szeretnék én annyi pénzt keresni, mint azok a rabszolgák.
Fizettek azok magának, hogy gyarmatosította a négereket, nem féltem én magát.
Én minden négy-öt évben újratanultam a szakmát. Az ott nem úgy van. Tudja, hogy kell ott dolgozni? Mint az állatnak. Megfizetik, de melózni kell. Nem úgy, mint itt. Itt hetekig senki nem bírta megmondani, hol vannak a törvények, ha egy külföldi venni akar valamit, vagy micsodát készíttetni, ajándékozási okiratot. Telefonon semmit nem lehet elintézni. Adnak másik telefonszámot, ott nem értik. Az ember bemegy, azok trécselnek. Az, aki tudja, nincs bent. Már elment. Még nem jött be. Majd a jövő héten. Amikor a maguk címét kerestem, semmi heteken át, végre valaki megsúgta, hogy meg kell őket kenni! – Magának lehet, hogy nem tetszik a kapitalizmus, de ott a pénzért meg kell dolgozni. Örülhetnének, hogy idejön a nyugati tőke, mert az megtanítja magukat dolgozni.
Maga ne tanítson engem. Mi felépítettünk egy országot, amíg maga a tőkéseket kiszolgálta! Itt rend volt és igazság. Itt a dolgozó embernek megvoltak a jogai. Azt nem lehetett legázolni. Én voltam szakszervezeti bizalmi, és voltam személyzetis. Én ott ültem az üzemi négyszögben. Ha én valamire azt mondtam, hogy nem, mert az nem a dolgozók 422érdeke, akkor még a vezérigazgató is gazsulált, és befogta a pofáját. Ma mi van? Egymillió munkanélküli, az van! Négymillió koldus, az van! Kurvák meg stricik országa lettünk. És aki dolgozik, az még csak szakszervezetet se csinálhat, mert kihajítják a verőlegények! Maga minket ne tanítson. Én emlékszem, mekkora nyomor volt régen, a Horthy alatt, olyan, amilyet most csinálnak, direkt, ez a céljuk, de amíg szocializmus volt, senki nem halhatott éhen. Olyan nem volt, hogy koldus, meg hajléktalan, meg ingyenkonyha! Kapott lakást, kapott munkát, meg tudta venni a gyógyszerét –
A gyógyszerét nem bírjuk kiváltani, a patikus másikat mond, hogy aztat vegyük, mer olcsóbb –
Én tudom, hogy a Kádár alatt is megszedték magukat a mérnökök, az élősködők, nem mindenki volt szent, nem minden burzsujt lehetett átnevelni, és loptak akkor is, sokat loptak, akkor is herdálták a nép vagyonát, de annyit lopni, mint most, még ebben az országban sose lehetett. Soha. Talán még a törökök alatt se. És akit rajtacsíptek, hogy pénzt fogad el korrupció miatt, azt lecsukták. Minden a mienk volt, és azt nem lehetett herdálni. Herdálták, de akkor lesújtott a micsoda. Most meg elvettek tőlünk mindent, kiraboltak, a mérnökök, a menedzserek, ahogy hívják őket, a reformisták, akik kezdték az egészet még hatvannyolcba, ellopták az egész országot, ami a mienk volt. És odaadták maguknak, a korrupció kedvéért! Meg van ez írva, a marxizmusban, hogy bekerítések. A közös földeket ott Angliában is fogták és a rablólovagok bekerítették, elszedték a közösségtől, akié volt, jogtalanul, fegyverrel, erőszakkal, és iszonyú lett a nyomor. Sokszáz éve. Na ezt csinálják most is velünk, és maguk a rablók, maguk mérnökök, jogászok, közgazdászok, Világbank, IMF, a nemzetközi imperializmus talpnyalói, maguk! Ezt az országot úgy szétverték, mint a magyar futballt – ha jönnének a románok, és begyalogolnának Pestre, észre se venné senki – és az Alföld az övék lenne, a Nyugat meg oda se bagózna! Hadseregünk sincs! Ez olyan, mint Mátyás király után, martalócok meg kiskirályok a maszek hadseregükkel, egymás ellen, de a 423népet közösen nyúzzák, és persze hogy Mohács lett belőle! Megmondta a szakértőnk, mi most Mohács előtt vagyunk, vagy már benne!
Csönd.
Én nem vitatkozni jöttem – én csak meg akartam köszönni – én nem vitatkozom. – Énvelem nem sok jó történt az életben, és soha nem segített senki, a szüleimen kívül, akik meghaltak, mikor még nem jöhettem, mert akkor még, a hatvanas években engem itt lesitteltek volna – a temetésükre se jöhettem el. – Kerestem a sírjukat, és nincsen nekik sírjuk se. – Letelt a húsz év, és kidobták őket a temetőből! – A sírjuk sincs meg! – És erről engem nem is értesítettek, hogy meghosszabbítsam. Ott a temetőben, az irodában még volt képe és azt mondta az az állat, hogy örüljek, hogy a temető még megvan, mert csúszik lefelé, és fel fogják számolni! Csönd. – Én semmi másért nem jöttem ide, csak meghálálni – a maga férje volt az egyetlen, a szüleimen kívül, az egész életemben, aki – Én olyan helyzetbe kerültem, hogy visszanéztem, ki tett velem jót az életemben, és a szüleimen kívül csak a maga férje. – Mért tagadja le? Szégyelli, hogy bátor volt, hogy egyszer jót tett valakivel, akit nem is nagyon ismert, aki csak kapus volt?! Csönd. Nem tudtam, hogy maga még él-e – érdeklődtem a konzulátuson, mondták, ezt csak Magyarországon lehet kikutatni. – Erre idejöttem – hetekig hivatalokba jártam – végre valaki megsúgta, meg kell őket kenni – és megkaptam a maga címét. Minden stimmel. Maga volt az. Mért tagadja le?!
Csönd.
Én határőr voltam. A román határon, ahol nem volt semmi. Behívtak határőrnek. Bizonyítsa be, hogy pufajkás voltam! Csak próbálja meg bebizonyítani! Majd tanúskodnak mellettem! Én nem fogok a bíróságon infarktusba meghalni, én nem fogok!
Azokat megmérgezik, akik ott meghalnak, azokkal szagoltatnak valamit, attól van – vagy mérgezett gombostűvel –
Kussoljál már!
Mér, te mondod, hogy tudnak mérgezni, nem te mondod? 424Hogy minket is lehallgatnának, ha lenne telefonunk, nem te mondod?
Nem is lesz telefonunk! – Másképpen is le tudnak hallgatni, de találják ki, törjék egy kicsit a fejüket. Irányított mikrofon, ami az ablakrezgést hallgatja le – van nekik olyan –
Felnevet. Ezt is lehallgatják, amit mi most itt a konyhában beszélünk, mi?
Le.
Maga komolyan –
Maga nem tudja, hogy itt mi van. Ott oldalt, ha kinéz, ott vannak még ilyen tízemeletesek – bármelyik ablakból ideirányítják azt a távmikrofont – már húsz éve bírtak ilyet csinálni, minket erről tájékoztattak akkor – azóta fejlődött a technika – erre van pénzük ezeknek – meg kell csinálják a rendőrállamot – tudja maga, hány titkosszolgálat van ma itt? Sose volt ennyi!
Most itt demokrácia van – ott ülnek a maguk képviselői a parlamentben –
Azokat senki se választotta! Azok saját magukat jelölték, mind! Az mind ilyen mérnök meg jogász meg közgazdász! Azokat mind a Nyugat pénzeli! Olyan törvényeket hoztak, törvénytelenül, hogy ellophassanak mindent! Árulók azok mind! Elárulták az eszmét, elárulták a dolgozó embert! Maga nem itt élt, maga nem tudja. Szétosztogatták maguk között a vagyont, és átjátszották a tőkéseknek! A dolgozó nép vagyonát! Az összes pártot nyugatról pénzelik, a burzsujok, a fasiszták. Az összes pártot! Ha ötvenhatban tovább tart a dolog, már akkor ez lett volna!
Hát talán szerencse, hogy maga már nyugdíjas, és csak másodnaponta jár el.
Mit csinálok én?
Itthon ül, és eljár hétfőn, szerdán, pénteken –
Na most elárulta magát. Még hogy nem küldte senki! Cöcöcö! Honnét tudja, hogy én mikor és hova járok? Nem hallgatnak le, mi? Akkor maga honnét tudja?
Nevet. Megfigyeltem – csak eddig nem csöngettem be – nem is volt még kész – nekem ez nagyon fontos – hogy 425megháláljam – már Amerikában erre készültem – idejöttem, leparkoltam – kiszámoltam, melyik a maguk ablaka – láttam magukat az erkélyen – láttam, mikor megy el – ezért jöttem ma, mert sose ment el hazulról, csak hétfőn, szerdán, pénteken – ma szokott jönni a lányuk is, nem? – gondoltam, legyen itt ő is, mikor én – Nevet. Nem kell ehhez titkosszolgálat, lehallgatás – Csönd. Nekem ez nagyon fontos, hát nem értik?
Maga ismeri a lányomat?
Nem ismerem, csak láttam maguknál, az erkélyen.
Ma fog jönni, a paprikás csirkéér –
Ült odalent a kocsijában naphosszat, és minket bámult?
Mikor már meglett a címük – hátha felismerem magát az utcán is – nem ismertem fel – de az adatok egyeznek – és még intéztem, amit kellett –
Papaaa, ki kéne hozni a fényképet a tisztaszobából, ami ott lóg, az esküvői kép –
Mit akar maga tőlem? Van magának házkutatási engedélye? Vagy csak a hamisított útlevelet adták magával? meg a hamisított anyakönyvi kivonatot? Mi?
Figyeljen ide. Én elhiszem, hogy maga nem emlékszik rám – talán azt a jócselekedetét is elfelejtette – még az is lehet – a nálunk kisebbekre nemigen emlékszünk, csak a nálunk nagyobbakra – én ezt elhiszem – de engem nem küldött senki! Csönd. Ott a grundon, a templomtéren, ahol fociztunk, volt egy dilis pasas – a Nándi – emlékszik a Nándira? Svájcisapkában járt, bakancsban, olyan bőr rövidnadrágban, télen is, kockás ingben – a Nándi – dilis volt, de nem ártott senkinek – volt vagy negyvenéves, és beállt focizni közénk, velünk focizott, a srácokkal – mi lett a Nándival, nem tudja?
Csönd.
Ne mondja, hogy nem emlékszik a Nándira! – Odamentem, ahol a grund volt, azt is beépítették – és volt ott egy szép lány – a Zsuzsa – a Manda Zsuzsa – nagyon szép lány volt, senki se mert járni vele, még a Brúnó se, csak mindenki szeretett volna – mindenki, hogy mondják magyarul, udvarolt neki – mi lett a Manda Zsuzsával? – sötétbarna szeme 426volt, szép hosszú haja, az is sötétbarna – gömbölyű lány volt, olyan kicsike, de hosszúak a combjai – mennyi volt, tizenöt éves? – de a mellei szép nagyok már – és mély hangja – cigizett – mi lett a Manda Zsuzsával?
Csönd.
Ez nem az a Zsuzsa, akit szentségeltél, hogy az is disszidált, még a hatvanas évekbe?
Fogjad be a szádat, mit tudod te!
Ott olyan fák nőttek, nem tudom a nevüket, hogy ilyen hosszú, vékony termésük volt, azt meggyújtottuk, és úgy szívtuk, mint a cigarettát – nem emlékszik?
Magát jól kitanították. Ismerem az ilyen módszereket. Maga sose focizott ott velünk, csak betanulta.
Ki az isten küldene magához kémeket most már? Egy nyugdíjas, nem csinál semmit, itt él ebben a lyukban, bámulja a tévét, hát mit akarnának magától?!
Tudja azt maga nagyon jól! Hétfőn-szerdán-pénteken eljárok, mi? Tudja azt maga jól! – Mondtam neked, hogy tudják, hát most itt van! Már tudnak róla! – Nem baj, csak tudjanak, akkor is meg fog maradni, én arról gondoskodom!
Mit tudok én? Nem tudom, hova jár maga hétfőn-szerdán-pénteken – nem is érdekel – az a maga privát ügye –
Megmelegítem aztat a mákos tésztát –
Feleség előveszi a fridzsiderből a jénait, felrakja a gázra, alágyújt, visszaül kötni.
Felraktam aztat a mákos tésztát –
Én nem kérek.
Hát őneki.
Én nem kérek, köszönöm – nem azért jöttem –
Azér csak egye meg –
Nem kér, hallottad!
Azér az nem árt, ha meg van melegítve – kávét nem kér? Mi nem szoktunk már, csak reggel, sok tejjel –
Nem, itt túl erős a kávé, mi nem ilyet szoktunk –
Hova járok én heti háromszor?
Honnét tudjam?
427Nem tudja, mi? Azt mondja, hogy nem tudja. Nevet. Kibabrálok én magukkal. Nem tudja!
Hát könyvtárba.
Te fogjad be a szádat!
Hát ha nem tudja, akkor mért nem mondod meg neki? Ha meg tudja, akkor mért nem mondod meg neki, ha úgyis tudja?
Te kössél, hallod? – Teli van a lakás szvetterrel. – Én sose hordok szvettert. Teli van velük a lakás. – Te kössél, és ne beszélj.
Jó nézni, hogy’ szaporodik. A szemek, szaporodnak. A gyárba is, zaj volt, por volt, négy gép között szaladgáltunk, de jó volt látni, hogy’ jön ki a szövet – azt jó volt látni – most már rég le vagyok százalékolva – nézem, hogy’ szaporodnak a szemek – jó nézni –
Folyton köt. –
Öreg feláll, bemegy a szobájába, matat.
Hova ment?
Nézi az ejrósportot –
Öreg kijön a szobájából, kezében valamit rejteget, megáll a konyha ajtajában.
Megvan – ott van, a helyén – ide nézzen, maga.
Öreg felmutatja a bokszert.
A revolvert be kellett szolgáltatni –, de azért van még – ez is tilos, de ilyet bárhol lehet kapni – ide nézzen! – Öreg megnyomja a rugót, a bokszer közepéről kiugrik a penge. Nem fogok totojászni – érti?
Nem rabolni jöttem – mi baja?
Ugyan, Papaaa –
Kuss! Csönd. – Maga ott Amerikában, focizott?
Nincs ott foci, más van, amerikai futball, olyan, mint a rögbi – mostanában inkább a nők fociznak – nemigen közvetítenek meccseket –
Nem?
Nem.
428Mikor ment ki maga?
Hát ötvenhét elején!
És a világbajnokságokat se közvetítik?
Á! – Mostanában próbálkoznak vele, de az ott őket nem érdekli.
Maga nem látta az Albertéket?
Nem.
Göröcs, Bene, Mészöly, Tichy, Solymosi, maga ezeket nem látta?
Nem.
Sándor Csikar?
Ő már volt, a Tichy is volt, mielőtt. Csak a válogatottba nem fértek be. Nem? A Machos néha befért, azzal mi lett?
Volt például egyszer egy magyar–svájci, nyolc:null, még a Göröcs Titi is lőtt gólt tizennyolcról, jobb rüszttel, pedig nem szokott, azt se látta?
Hogy láttam volna?
Csönd. Öreg visszapattintja a kést, leül.
Maga ott kint mit csinált?
Mondom, mérnök lettem – mi, ötvenhatosok, kaptunk ösztöndíjakat – választhattunk, melyik egyetemre akarunk – akkor nagyon támogattak minket – egy évig nyelv, aztán az egyetem – az ott könnyebb, mint itthon – csak aztán munkát találni nem – sokáig szerencsém volt – akkor volt a boom, a hatvanas években – aztán a nyolcvanas években recesszió jött – most is tart – a céget, hogy mondják, buy out – kivették – megvették – a fejünk fölül – minket meg kirúgtak – azért ott se lehet beleszólni az embernek a sorsába – szerencse kell – most jó ideje nincs munkám – öreg vagyok – elmentem átképzésre – többször is – programming – brókeridzs – voltak ott három diplomával, fiatalok, harmincasok is, állás nélkül – ott kapitalizmus van – van pénzem a bankban, nem halok éhen – a pension – hogymondják – a nyugdíj, az megvan – itt többet érne, ha idejönnék – az olyan háromszázezer –
Háromszázezer? Az mennyi, havi húszezer? Az jó, abból ki lehet jönni, egy embernek.
429Évi háromszázezer? Forint?
Évi? Nem. Havonta.
Havonta háromszázezer? Forint?
Persze. Az havi kétezer dollár. Nem olyan sok.
Csönd.
Havonta?
Havonta.
Csönd.
Tudom, hogy maguk a tizedét se, ketten együtt – tudom – Nevet. Nem baj, majd meglátják, nem baj – direkt jó – Nevet. Gondoltam én, hogy maguk nem dúskálnak – gondoltam, ha van is kocsijuk, csak vacak lehet –
Volt nekünk, de nem bírtuk – Varburg – szép nagy kocsi, a Varburg – kényelmes – himbál jobbra-balra, ahogy ül benne az ember – de minden drága, a benzin, a biztosítás, a sújtólég –
Súlyadó!
Aztat mondom, a sújtólég, az is drága.
Súlyadó!
Viheder. Az a sújtólég. Viheder. – Jókainál. – Londonban egyszer, a hetvenes években, találtam egy antik bookshopot, és ott volt pár magyar könyv – Jókaik meg Mikszáthok – megvettem – elkezdtem megint olvasni magyarul – addig nem, addig amerikai akartam lenni – azt hittem, be kell illeszkedni – Nevet. pedig ott nincs is hova beilleszkedni, Amerikában! – és akkor elkezdtem olvasni – ez a szó nagyon tetszett, viheder – nem értettem, a szótárban se volt benne – szótárat is vettem, azt Törökországban, képzeljék, ott volt angol–magyar szótár – viheder – mondogattam, de a fejemben a szó helyén nem volt semmi, vatta volt az agyamban – egy csomó magyar szónál vatta volt az agyamban – megijedtem – mindenhova elvittem a magyar könyveket magammal – Vernét is vettem magyarul, Egyiptomban egyszer, a Sándor Mátyást, mert magyar a hőse – és olvastam, magyarul – most megint, mikor elmicsodáltam, hogy idejövök, megint olvastam magyarul, hogy felfésüljem a magyaromat – ide nem hoztam magyar könyvet, gondoltam, itt veszek, 430de itt nem lehet kapni semmit magyarul – mért nincsenek itt magyar könyvek, Magyarországon? – csak az a szemét, ami mindenütt? – nem lehet Jókait kapni, Mikszáthot – A jövő század regénye mért nincs meg? – viheder – Most is, megyek itt Pesten az utcán, és felfigyelek, ha magyar szót hallok, meglep – Volt egy idő, mikor a hatvanas években úgy éreztem, nem is éltem Európában korábban – és sose volt Magyarország, meg én benne, nem is létezett, csak kitaláltam – nem is volt múltam – fura volt – nem volt jó – Viheder – aztán kiderült, micsoda – damp – angolul damp, a viheder – poisonous damp – choking damp – csak angolul valahogy nedvesebb – nem sivít – viheder –
Viheder? Mi az? Valami amerikai micsoda, szó?
Bányalég. Jókainál. A Fekete gyémántokban. Szép szó. Viheder.
Csönd.
Feláll, elzárja a gázt. Akkor most kér? Mer meleg.
Nem kérek, köszönöm – viheder –
Ki fog hűlni.
Nem kér, nem hallod?
Ahogy senkivel se beszéltem magyarul, úgy éreztem, hogy nem is volt ország, ahonnét jöttem – nem is akartam, hogy legyen, amerikai akartam lenni – Nevet. mintha lenne olyan – az senkinek se a hazája, Amerika, csak hazudják – mindenki él a maga gettójában – ahogy bír – és mindenki megőrül a magánytól – elvettem egy igazi amerikai nőt, Denverből, az apja farmer – minek vettem el?! Nevet. Amerikai családot akartam! A fiaim kétévesen leültek a tévé elé, és vége – amerikai idióták – nem értenek semmit – azt se tudják, Európa hol van, nemhogy Magyarország – nem olyanok, mint én – persze minek lennének olyanok, mint én? Nevet. Ott különben is tizenhat évesen elmennek hazulról, és kész – Nevet. Van ott egy szólás: okos ember az, akinek az apja immigráns – hát az én fiaim mégse okosak! – Nevet. Egyszer elmentem a nagyobbik fiamhoz, mikor született az unokám, látni akartam az unokámat, becsöngettem, be is engedtek, de azt ott nem lehet, hogy bejelentés 431nélkül – játszottam az unokámmal fél órát, tűrték, aztán elmentem, hotelba, kivettem egy szobát – ott nem lehet bejelentés nélkül, nem úgy, mint itt – a feleségemnél maradtak, mikor elváltunk, otthagytam a házat, mindent – a feleségem se látja őket – minek? – megint férjhez ment, és elment Kazahsztánba és adoptált két gyereket – valami oroszok vagy ázsiaiak, most aztán amerikaiak lesznek – ott olcsó – magyarokat nem akart, elég voltam neki én – Nevet. Hogy legyen kiket babusgatnia! – Nem volt neki, akit szeressen, hát megvette őket! Nevet. Na majd azok is leülnek a tévé elé, és elmennek a fenébe! otthagyják! – ő meg, ő vehet egy kutyát magának, ha szeretni akar valakit! Nevet.
Csönd.
Nekünk volt kutyánk – ott a házba –, de ide nem lehetett, ugye – otthagytuk a szomszédéknál – a Papa aszonta, nem megyünk vissza, nem nézünk vissza, sose nézünk vissza, csak előre – így mondod, Papa? – úgyhogy nem láttuk aztán a kutyát –
Öreg feláll, bemegy a szobájába.
Nagyon szerette, aztat a kutyát – aszongya, soha többé – mer ő hűséges – az a természete, hűséges –
Igen –
A kutyát még ma is sirassa, a kutyát – olyan keverék volt, korcs – a néni félt is tőle, pedig nem bántotta – olyan majdnem bernáthegyi – nem mi öltük meg a nénit, mi arról nem tehettünk, hogy oda lettünk kiutalva, a nénihez, de a néninek maradt egy szobája, mi, ugye, gyerekkel, nekünk lett kettő, ugye, szoba, de mi a nénit sose bántottuk, nem úgy, mint mások, a rendőröket akkor beköltöztették ilyen házakba, amiket elvettek, de a nénit benne hagyták a házába, ami volt neki, csak minket beleraktak – valahol muszáj volt lakni, nem? – gyerekkel! – és mi nem dolgoztattuk a nénit, ő lakott a cselédszobába, ahol neki régen, a múlt rendszerben a cselédje – kizsákmányoló volt a néni, de mi mégse bántottuk sose – hát meghalt hamar, de mi nem üvöltöztünk vele, nem vertük, mások verték, üvöltöztek, ahova berakták őket, ittak, eltüzelték a parkettát, azok elmaradott népek 432voltak, de mi sose – na akkor ottan maradtunk a kutyával, mikor eztet kaptuk – de ide akkora kutyát nem lehet, állatkínzás –
Csönd.
Majd egy kertes házba – lesz kutya!
Az egy nagyon okos kutya volt, az értett magyarul, az úgy szolgált, hogy még – a Papa vitte sétálni mindig, pedig ott kert is volt – mással el se ment – dobálta a Papa a követ, a gallyat, hát az úgy visszahozta, de másnak sose, a lányomnak se – Mi temettük el a vénasszonyt – Mi nem tehettünk róla, hogy minket pont hozzá utaltak be – Nagyon szép temetés volt, csak pap nem volt, az öregasszony aztat akarta, hát pap nem volt, de mi temettük el –
Kijön a szobájából, megáll a konyhaajtóban. Én sose húztam hasznot a rendszerből, soha. Mi hárman voltunk, két szobára, a néni egyedül, egy szobára, ez igazságos! Nem úgy, mint most, hogy százmilliós palotákat húznak fel a burzsujok, a mi pénzünkből. De majd úgyis államosítják nemsokára mindet, és akkor mindenki egyenlő lesz, és nem fog nagy családdal putrikban nyomorogni. Nem marad ez így, ahogy most van, legyenek nyugodtak, elvesztik a palotáikat, üzenem nekik.
Csönd.
Kihűlt. Mondtam, hogy ki fog hűlni, a mákos tészta. Melegítsem meg? Csönd. Megmelegítem. Az edény alatt megint meggyújtja a gázt, visszaül, tovább köt.
A Lédát megmérgezték – megírták a szüleim, 59-ben, amikor már mertek írni, hogy megmérgezték a Lédát, a kutyánkat – miattam – a disszidensek rokonait zargatták valami állatok, még 57-ben megmérgezték a Lédát, de csak két év múlva írták meg a szüleim –
Csönd.
Bántották maga miatt a szüleit? Bántotta valaki? Lett valami bajuk?
Honnét tudjam, itt voltam? Nem lehettem itt! Nem írhatták meg akkor se, ha igen, nem? Minden levelet kinyitottak, nem? IKKA-csomagokat se küldtem, nehogy bajuk legyen 433belőle. – De most, mikor láttam, hogy lebontották az utcát, most megértettem, hogy ebbe haltak bele! Én csak annyit tudtam, hogy új címük van, de azt nem tudtam, hogy lebontották a házunkat! Megölték őket, két öregembert, akik ott élték le az életüket! Abban a házban, abban a kicsi kertben! Most fogtam fel! Hogy ez nekik mit jelenthetett!
Mi építettünk! Lakások százezreit építettük, hogy az embereknek legyen hol lakniuk! Most nem épít senki az embereknek!
Én mindig azzal a házzal álmodtam – képzelje, magukat is ilyen házba képzeltem! – mint amilyen volt nekünk! – azt képzeltem, hazajövök, és maguk egy olyan házban laknak – az én családom olyan házban lakik –
Maga olyan házba lakik?
Én nem, de maguk – erre maguk ilyen tízemeletes blokkban laknak – mint a Harlem szélén – az én családom egy ilyenben, rémes –
Milyen család, magának itt van a családja?
Maguk az én családom! Nem értik? – Nem értik. Felnevet. Mikor kezdett leszállni itt Pesten a plane – a repülő – ott van az ember otthon, ahol várják – engem sose várt senki az airportokon, sehol a világon –, de ahogy Pesten kezdett leszállni, örültem, hogy itt várnak engem – maguk várnak engem! – maguk erről nem tudtak, de én tudtam, hogy mostantól maguk fognak várni engem! – nemsokára megtudják – és akkor úgy örültem – csak a lakást, azt nem így képzeltem – olyan házat, mint volt nekünk Kőbányán – nem ilyen szűk kis konyhát –
Ottan kamra volt, ahol a Papa ül, de kivette, hogy jobban elférjünk –
De majd lesz olyan ház – már néztem az advertissements, felhívtam párat, nem olyan drága – lesz olyan ház –
Milyen ház? Milyen konyha? Milyen család?
A zsebében kotorászik, elővesz egy összehajtogatott papírt, kihajtogatja, az asztalra teríti. Ez a draft – alaprajz – vázlat – Majd ilyen lesz – Fura, hogy most hotelban lakom, és Budára látok – Pesten! –, de amíg ez a ház meglesz, addig is lehet 434egy ilyen házat rentolni – még nem volt időm – mindenhol a világon hotelekben laktam – egyik olyan, mint a másik, ha az ember nem néz ki az ablakon, ugyanott van, folyton ugyanott, egyedül egy hotelban – mindenhol ugyanott van az ember – börtön – solitary confinement – egyforma fehéregerek, egyforma ketrecekben – csak nincs, aki megfigyelje őket – ez egy ilyen kísérlet – és ugyanazt a primitív angolt beszélik mindenütt – borzasztó –
Nem értem, mit akar maga? Tőlünk mit akar?
Meghálálni, hát nem érti?! A brave deed – nem azért, mert énvelem, hogy engem, hanem hogy tényleg tudok róla, egy jócselekedet – ami biztos –
Kulcscsörgés, aztán csöngetés.
Benne hagytad a kulcsot a zárban.
Ez a lányom, a paprikás csirkéért –
Feleség feláll, leteszi a kötést, kimegy, kinyitja az ajtót, bejön Nő: 35 körüli fáradt asszony szatyorral. Ha feltétlenül szükséges, itt lehet a szünet.
Szia.
Szia.
A szatyrot a fridzsider tetejére teszi, benéz a konyhába, megáll. Szia. – Jó napot.
Feláll. Jó napot –
Csönd.
Mi van?
Ez egy biztosítós, külföldi –
Nem vagyok biztosító!
Hát akkor temetési, micsoda, vállalkozó.
Dehogy vagyok! – mérnök vagyok –
Ő mentette meg a Papát, 56-ba –
De nem, fordítva! – ő engem!
Mi van? Apu?
Öreg szó nélkül bemegy a szobájába, becsapja az ajtót.
Csönd.
Ez az ember micsoda, vendég – ismer tégedet –
Nem ismerem, csak láttam a kocsiból –
Engem?
435Magát – én azért jöttem, hogy megháláljam – a maga édesapja rendes volt velem – megmentett, 57-ben – csak nem akar emlékezni – vagy nem emlékszik –
Apu?
Elvált ember, papírral – van neki háza – biztos van kocsija is –
Van, akkora, mint egy hajó – egy régi Oldsmobile – abba minden belefér, azzal szoktam költözni – a trunk nagyon nagy, minden belefér, ahova pakolni lehet, a trunk –
Csomagtartó?
Csomagtartó, az! – Rég beszéltem magyarul, itt se beszélek, nincs kivel – most ez jó magukkal, évek óta nem beszéltem ennyit – angolul nem is szoktak beszélni – azok nem beszélgetnek senkivel – ők kibírják – how are you doing, és vigyorognak, ez nekik a beszélgetés – én magamban beszélek – mikor észrevettem, megrémültem, elmentem a szajkiatriszthoz, azt mondta, ha nekem jó, csak beszéljek magamban nyugodtan – vegyem fel tape-re, hallgassam le – azok józan emberek ott, a szajkiatrisztok – szóval csomagtartó.
Csönd.
Maga amerikai?
Amerikai.
És mit akar tőlük?
Azért jöttem, hogy megháláljam, amit a maga édesapja nekem, velem – jöttek volna, hogy elvigyenek börtönbe, de a maga édesapja éjjel jött és szólt, úgyhogy elpucoltam, és disszidáltam.
Hány gyereke van, mit mondott, kettő?
Kettő – évek óta nem láttam őket –
Nyugdíjba van – nem? –, de nézd meg, jól tartja magát, nem?
Hány éves maga, mint Apu?
Ötvennyolc. Az édesapja pár évvel idősebb volt – Nevet. úgyhogy most is idősebb.
Tizet nyugodtan letagadhat, többet is. Maguknál ott nem kopnak el az emberek olyan gyorsan. Én harmincöt múltam – és kinézek, mint egy hatvanéves –
Dehogy! –
436És hogy akarja meghálálni?
Nevet. Meglepetés – nagyon jól kitaláltam – magát vártam, hogy itt legyen –
Engem?
Magát – maga a lányuk –
El van válva – te is el vagy válva – van neked lakásod – neki van kocsija – te ki vagy kezelve – ő ki van kezelve –
Anyuka, ne! Kérlek!
Mér, neked van állásod, lakásod – nem olyan öreg még – az hány év köztetek? – mit mondott, 56?
58.
Anyuka! Kérlek szépen! – A micsoda megvan? a paprikás krumpli.
Paprikás csirke. Mondtam neked tegnap a telefonba.
Akkor paprikás csirke. Add ide, aztán megyek, sietek, annyi minden van még –
Ne siessen – az édesapja ha kijönne, akkor én most rögtön – várjon, nem tart soká –
Apuka az ejrósportot nézi. Apuka egész nap az ejrósportot nézi. Abba fog belevakulni, az ejrósportba.
Ő, ez itt aszongya, ő nem nézi az ejrósportot ott kint.
Apuka könyvtárba jár, meg az ejrósportot nézi – abba fog belevakulni – meg van őrülve – mindenki meg van őrülve – magának mi a foglalkozása?
Mérnök vagyok – utakat építettem, hidakat mindenfelé a világon –
Az jó. Sokat keres, mi?
Most már egy ideje nincs állásom – de van nyugdíjam, végül is –
Háromszázezer a nyugdíja, mondta. Havonta! Mi?
Háromszázezer?
Kétezer dollár, az annyi.
Most már több, van ez a csúszó leértékelés.
Nagyon jól tud számolni, ahhoz neki jó feje van, könyvelő.
Mennyi most a dollár? 154? Akkor ez háromszáznyolcezer. Havonta. – Az évi – hárommillió-hétszázezer? – ennyi a nyugdíja? És befekteti?
437Nem, minek –
Azt be kell fektetni! Mért nem fekteti be? Ha nekem ennyi pénzem lenne, én befektetném! Forgatni kell! Bankban nincs akkora kamat! Azt mondják, tőzsdeindexre lehet kint fogadni – az úgyis megy fölfele – húsz év alatt meg lehet kétszerezni, kockázat nélkül! Négyszerezni! De itt még nem lehet.
Igen? Én sose tőzsdéztem.
Mért nem?
Minek?
És most maga haza van települve?
Még nem, de –
Tudja, mi az üzlet? Figyeljen ide. Énnekem csak tőkém nincsen –, de ha lenne – tudja, mi az üzlet? Vegyes kft, az jobban adózik, és például az ukránoknak lehetne eladni biztonságtechnikát! Azt most zabálják, tutti üzlet! Százszázalékos haszonnal lehet továbbadni nekik! Figyeljen ide. Lehetne csinálni egy vegyes tulajdonú céget, bankhitelt kéne kérni, de nem itt, mert itt a hitelkamat baromi magas, 35 százalék, plusz még a megkenés, a bankban – de ha maga, mint USA-állampolgár kint kér hitelt – és vegyes vállalkozás – vagy be lehet off-shore jegyezni – az még jobb – fél év alatt meg lehet négyszerezni a tőkét – nekem ötleteim vannak, csak pénzem nincs – magának még nincs itt cége?
Nincs.
Figyeljen ide, vannak ezek a pilótajátékok – csak annak veszélyes, aki későn száll be –, de aki idejében, az óriási hozamot kap, amíg megy fölfelé! – csak tudni kell kiszállni – és vannak ezek a befektetési jegyek, amiket le lehet írni az adóból –
Van mákos tészta, ez itt nem kér, csomagoljak mákos tésztát? – Most meleg, most nem kér?
Mit?
Nem, semmit –
Ki fog hűlni – nem eszel mákos tésztát?
Anyuka, ne! – És maga most jött vissza?
Most – eddig nem bírtam – egy ideje nem kaptam munkát, 438ott az ember már negyvenévesen öreg – volt egy ember a kurzuson, volt három diplomája – néha elmentünk inni – neki meghalt a lánya, a vérében – rák – nem tudom, hogy hívják – ljukímia – az lett a lánya, kezelték, de meghalt – azért ott is meg lehet halni – ő elmondta, hogy bosszút akar állni az emberiségen – mért nem találták fel a gyógyszert, ahelyett, hogy – mert ha lenne disarmament – hogymondják – fegyverek helyett mért nem gyártanak gyógyszert? – mert akkor élne a lánya – és eszébe jutott, megfertőzteti magát AIDS-szel, és aki felelős a lánya haláláért, azt mindet megfertőzi – ezt a feleségével is megbeszélte, az bele is ment – tudósokat meg dzsurnalisztákat meg politikusokat akart megfertőzni, bosszúból – én azt hittem, viccel, de nem viccelt – később mondta, az AIDS, az komplikált, inkább levélbombákat fog gyártani, és elküldi a felelősöknek – az Interneten rajta van a recept, hogyan kell levélbombát gyártani – és downloadolta a receptet a kompjúterébe, és elkezdte csinálni a bombákat, tehetséges volt, sok diplomája volt, okos pali volt, de hát nem volt munkája, már ő is elmúlt ötven, az ott már majdnem reménytelen – aztán kimaradt a tanfolyamról, nem tudom, küldözgeti-e a bombákat a felelősöknek – ez a bosszú, ez engem megfogott – nekem élnek a gyerekeim, de mintha nem is lennének – mindenkinek az élete tönkremegy, és ki a felelős? – gondoltam, én is bosszút állok, valakiken – csak hát kicsodán? –, de akkor megfordítottam a dolgot, pozitívba, hogy ami jó volt, azt kell hogy mondják, lajstromozni – és meghálálni, amíg még lehet – hát ezért – meg akarom hálálni az édesapjának. Hogy egyszer jót tett velem.
Csönd.
Elzárja a gázt. Ha mégis kérsz, szóljál. – Ha mégis kér, szóljon.
Apu miatt jött vissza? Magyarországra?
Igen.
A Papa nem emlékszik – én nem tudom, akkor még mi nem találkoztunk, ugye, csak 58-ba –
Van itt családja, Magyarországon?
439Van. Van családom. Nevet. Már mondtam a szüleinek, hogy ők az én családom, de nem értették.
Énnekem az öcsém, ugye, a te nagybátyád, annak a gyerekei, a te unokaöcséid – de eztet én nem ismerem, eztet itten – hacsak nem a felesége végett –
Nevet A volt feleségem, az egy denveri farmer lánya – egy WASP – a volt feleségem révén! – ugyan –
Maga hogyan? Egy amerikai nagybácsi akar lenni nekünk?
Amerikai nagybácsi? Nevet. Igen. Olyan.
Nő leül az anyja helyére. Feleség a mosogatónál áll.
Nekem van egy lányom, gimnazista –
Tudja.
Honnan tudja?
Hát én mondtam neki. Szép lány. Te is szép lány voltál. Én is szép lány voltam.
Nem szeret tanulni – nem jól tanul –, de ha, mondjuk, meg bírna tanulni egy nyelvet, külföldön – itt nem bír megtanulni, de kint rögtön megtanulna – tényleg szép lány – nem tudom, nincs nálam fénykép –
A tisztaszobába, a komódba van egy csomó – csak most a Papa nézi az ejrósportot –
Szép lány – ha mondjuk, egy évig kint járhatna iskolába – vagy nyelvtanfolyamra – az már lenne valami a kezében – szép lány, fejlett, húszévesnek is kinéz, olyan modern lány, diszkó, minden, ezek a lányok ma fel vannak szabadulva, fel vannak világosulva – egy olyan feslő bimbó – szerintem az idős urakat is szereti, mert nincsen szegénynek apja –, mert én elváltam, és neki apahiánya van – tudja, milyen ez –
Majd úgyis kijönnek hozzám valamennyien.
Kicsodák?
Maguk. Az édesapja, az édesanyja, maga meg a lánya – ha más rokonuk nincs, akkor csak maguk. Fizetem.
Csönd.
Ez a legkevesebb.
Feláll, az Öreg szobájának ajtajához megy, benyit. Apuuu, gyere már ki!
Kijön Öreg, egy aktatáska van a hóna alatt.
440Apuuu, ez az ember – meghívott minket Amerikába!
Mosolyog. Hogy nem küldte senki! Jó vicc.
Mi?
Tudják ezek, kihez kell menni. Tudják ezek, kitől kell félni.
Apuka, kérlek szépen!… Nem kell, most nem kell – ez valamit meg akar hálálni, Apuka!
Öreg beül a helyére, kinyitja a táskát, kivesz belőle egy nagy alakú, kemény fedelű füzetet meg egy tolltartót, leteszi az asztalra. Nő sóhajtva leül az anyja helyére.
Tessék, itt van.
Csönd. Feleség az előszobában a paprikás csirkét pakolja a lányának nejlonszatyorba.
Ezért jött, hát most nézze.
Ez micsoda?
Ez a FÜZET.
Csönd.
Apuka, őt nem érdekli! Nem kéne!
Ezért jött, tudom én. Akkor nézze. Nevet. – Tessék, lehet nézni.
Kezébe veszi a füzetet, kinyitja, nem érti. Mit nézzek?
Öreg nevet.
Még nem beszélt róla? – Úgy látszik, még nem beszélt róla. – Ez egy füzet, Apuka írja – jegyzetel – könyvtárba jár, és jegyzetel – olyan emlékiratok. Hadd írja, nem? Nyugdíjas, ráér, nem? Nem árt vele senkinek. Sokkal jobb, mintha inna.
Ez itt hol kékkel, hol pirossal van írva –
Vasas-színek! Az iskolában is mindig ilyen kétvégű ceruzám volt, egyik vége piros, másik vége kék – Vasas-színek!
Ezt a tollat kaptam, a jó munkámért, még hatvanötben – a pirosat én vettem – töltőtollak – patronosak – nehéz patront kapni, de még lehet – olyan tinta kéne, ami sose fakul ki – azt mondták, ez sokáig megmarad – csupa golyóstollat árulnak, azt nem szeretem – azt is egy magyar találta fel, de ellopták tőle a tőkések, egy fillért se kapott érte.
Igen – és?
Ezért járok könyvtárba – nem tudta? Na ne. Tudja maga. Hetente háromszor, emiatt járok könyvtárba. Ott vannak 441újságok, régiek. Azokból kiírom – tudja ezt maga. Most a hatvanas években járok. Nemrég lőttük fel a Gagarint.
Nem baj, hadd írja, ráér.
Neked fogalmad sincs! – Nem jó, ha az embernek ilyen a gyereke. Nem jó. – Ez meg fog maradni. Arról én gondoskodom. Most hazudnak. Mindenütt hazudnak. El akarnak törölni mindent, mintha nem is lett volna. De nem fogják eltörölni, mert ez megmarad.
A szocializmus történetét írja apuka. A Népszabadságot másolja.
Csak ami fontos. – Már oda se adják, a könyvtárban, a példányokat, hogy óvják, azt mondják – mikrofilmen lehet csak olvasni – az oldalak széle sokszor lemarad – már most rejtegetik! – a nyolcvanas évekből bekötött példányok vannak, azt még kiadják – vakoskodok, az olvasószemüveggel nem látom – ezért haladok lassan – de meglesz – addig én nem halok meg –
Az újságokat másolja? Ebbe a füzetbe?
Hogy megmaradjon, ami történt. Mindent ki fognak dobálni a könyvtárakból. El akarják törölni a múltat. Hát ezt nem engedem én. Mert ez a füzet megmarad.
Igen – és mit ír pirossal?
Ami nálunk történt, az üzemben – amire emlékszem – ma még emlékszem, de nemsokára nem lesz, aki emlékezzék –
Csönd.
Hát ezzel tölti az idejét apuka. Jobb, mintha kocsmázna, nem?
Csönd. Vendég lapoz a füzetben.
És ezek a nevek kékkel, pirossal? Meg itt számok is vannak –
Nevet. Kékkel a tisztességes emberek vannak írva, pirossal az árulók. És osztályozva vannak. Egytől ötig. Aki nagyon rendes volt, az kék ötös. Aki szemét áruló volt, az piros ötös. Érti?
Hogy megmaradjon. Fel legyen jegyezve. Itt minden fel van jegyezve. Mikor nem vagyok a könyvtárban, itthon dolgozom, akkor írom a pirosat. Vasárnap nincs könyvtár, és itthon se dolgozom. És napi nyolc órát dolgozom, mun442kanapokon. Háromszor nyolc, ahogy már száz éve követelte a munkásmozgalom.
Csönd.
Így adagokba rakom a micsodába, a tasakokba, hogy mély tudjad hűteni –
Paprikás csirke! Paprikás csirke! Szvetter! Szvetter!
Magának van olyan micsoda, mikrója?
Kérem?
Mikró. Van magának?
Mikrohullámú sütő, azt kérdezi.
Van.
Neki is van, a lányomnak – pedig halálsugár van benne – mondom neki, melegítse tüzön –
Jaj istenem, anyuka!
Macskát is ölnek benne – belerakják, és a macska megdöglik a halálsugártól – mondta a rádió –
Egy macska belefér, de egy ember hogy férne bele?!
Kijön az a halálsugár – tudom én – Ezt a csirkét, ígérd meg, hogy tüzön melegíted!
Anyuka! – Jó, megígérem. Most jó?
Nekünk nincs ilyen micsoda, mikró. A halálsugár végett.
Ezek a keresztek, a nevek mellett, ezek mik?
Jelek.
Ezek halottak?
Ezek már bejutottak a kommunista paradicsomba. A kékek. A pirosak, azok a kommunista pokolba jutottak. Érti? Ezzel szórakozik apuka. De hát kinek árt vele? – Csak a keresztnek nincs sok értelme – ha ez az utókorra marad, ez a füzet – addigra úgyis meghal mindenki, aki benne van.
Galuska is van, külön – belerakom a nájlonba – de ígérd meg, hogy tűzön melegíted –
Galuska! – Szvetter, csirke, galuska!
Sok száz név –
Kell, hogy nyoma maradjon, kik voltak a rendes emberek, és kik voltak az osztályárulók.
Honnét tudni, hogy valaki osztályáruló?
Megérezni!
443Apuka személyzetis volt, ő csak tudja –
Ha egy melósgyerek egyetemet végez, az micsoda?
Az tőle függ. Hogy mit csinál.
Én mondjuk, ha ide bekerülnék, milyen színű lennék?
Én magát nem ismerem. Maga nem kerülhet bele. Én csak azt osztályozom, akit ismertem. Személyesen vagy az újságból vagy a tévéből.
És maga az újságból másolja, a Népakaratból? Ami történt?
Népszabadság. A Népakarat 56-ban volt, egy ellenforradalmi lap.
Kézzel másolja, amit írtak, régen?
A fontosat. Minden újságot ki fognak dobálni a könyvtárakból. Nem marad semmi. Ez a füzet, ez megmarad.
Mondjuk, összedől ez a ház, maga alá temeti –
Apuka bekötteti majd egyszer, azt mondta, ha kész lesz – impregnálja tűz meg víz ellen –
A sírboltba, ami lesz nekünk, oda el lehetne temetni, mellénk, ott megmarad, aztán majd kiássák –
Amerikában van egy szekta – egy egész vallás – azoknak van egy nagy hogyhívják, arkájv – valami sziklás barlangban – aki valaha élt, annak mind ott van a neve – minden embernek gyűjtik a nevét, mikor született, mikor halt meg – az összes magyar is ott van, állítólag, aki valaha élt, minden magyar – ezek a mormonok – ha akarja, én összehozom velük, amikor kijön az Államokba – Salt Lake City – oda is elmehetünk –
Vallás, mi? Szekták! – ezt tudják kitalálni a népnek, a vallást!
Apuuu, mi meg vagyunk híva Amerikába! Meghívott minket! – Meghívott, nem?
Igen. Én fizetem. Az utat, airplane-t, round-trip, oda-vissza, a szállodát – nálam nem lehet lakni, kicsi, meg nem is lenne jó –
Kicsi a háza? Ott nagy házak vannak.
Nekem nincs.
Nincs háza?
Minek? Rentolni szoktam, studiót – mi a neve – garzont, azt. Bérelem. Minek nekem ház? Csak teher.
444Ott mindenkinek van háza. Ott mindenkinek egy csomó tulajdona van. Magának még háza sincs?
Minek? Nekem nem kell – és akinek háza van, az se az övé, mortgage van rajta – ott mindenki hitelbe veszi a házat, a kocsit – mindegy, lakbért fizetek vagy mortgage-ot – ott az emberek többségének nincsen semmije –
Ne vicceljen – kocsijuk van –
Mert anélkül nem lehet élni – ami muszáj, hogy legyen, az nem tulajdon – az muszáj – az kényszer – mi az, hogy mortgage, magyarul?
Nem tudom –
Maguk is így élnek itt, hitelbe – az egész ország hitelbe él – hát Amerikában is – csak ott jobban.
Hogyhogy nincs házuk?!
Mert befizetnek valami keveset, cash, a többit fizetik részletben harminc-negyven évig – addig a banké –
Jelzálog?
Micsoda?
Amit mondott, a margizs – nem? Én tanultam angolul – én még oroszul is tanultam – Nekem ne mondja, hogy ott nincs nekik házuk, sok emeletes házaik vannak –
Nekem a ház piros téglából van, mint a mienk volt, Kőbányán – ott meg minden ház fából van, deszkákból – minek nekem olyan?
Hogyhogy fából?
Hát úgy. Fából. Az összes város abból van. Pár gerenda, papírvékony válaszfalak, facsiszolatból, gipszből – még a cserepek is fából – négy hét alatt felhúzzák – kétszáz évig fenn tud maradni –
Én láttam filmen New Yorkot, hogy lenne az fából?!
Az is fából van. A felhőkarcolók nem. De az összes többi.
Mikor ment ki maga, hogy még háza sincs?!
57 őszén már kint voltam. – Figyeljen ide. Ha maga kézzel másolja azokat az újságokat – az lassú –
Már a hatvanas években tartok –
Könnyebb lenne beszkennelni – kompjúterbe, az egészet – aztán csinál egy file-t, odakopizza a fontos cikkeket, a többit 445meg eldobja a trash-be – egy hónap alatt kész az egész – biztos itt is vannak már kompjúterek –
Mi azzal dolgozunk, a teljes számvitel rajta van, a bérek, tébé, eszjéa, minden –
Szkenner is kell, hogy legyen –
Abból nem marad semmi, ami számítógépen van – az magától letörlődik –
Hogyhogy letörlődik? – ötévenként új diszkettre át kell szévolni –
Nem marad semmi, csak egyvalami marad meg, ez be van bizonyítva, a könyv – eddig minden fontos könyv megmaradt! – és ez a füzet, ez olyan könyv lesz – és ha maguk ezt el akarják lopni tőlem, elkéstek – mindennap csinálok másolatot, mert van a könyvtárban olyan, hogy xerox, és azt elrejtem – az biztos helyen megvan! – nem olcsó, de másra úgyse költünk –
Színes xerox, a kék meg a piros miatt – össze ne keverjék a mennyországot a pokollal, tudja? – apuka ott áll a kapuban mint Szent Péter – osztályoz – kettes, kettes alá, csillagos ötös –
Az a nehéz, igazságosnak lenni – itthon, az itthon dolgozós napokon, akkor osztályozom őket – mert nehéz osztályozni – nehéz objektívnak lenni –
Hogy mindenki a megérdemelt helyére kerüljön a kommunista jövőben –
Te egy elfajzott ember vagy – te hallgass –
Én apukának egy osztályáruló vagyok, tudja?
Csak a pénz jár a fejedben, csak a harácsolás –
Harácsolás?! Mit kaptam én? Hozományt se kaptam! Mikor férjhez mentem, egy sufniba laktunk hónapokig, nem volt semmink, mert apuka egy puritán, és sose volt semmije! Ezért hagyott ott a férjem, mert hogy lehet ezt kibírni?
Ne fogjad ránk, az egy szakállas hosszúhajú volt, azok tettek tönkre mindent.
Meg a mérnökök! – Apuka egy balfácán, tudja? Mindenki más megszedte magát a Kádár alatt, pláne ilyen pozícióban, apukának meg mije lett? Semmije – ez a vacak panel, meg 446egy kiskert Horányban – az egy olyan kommunista fészek, mint a gödi – rémes hely – öklömnyi parcellák, belelógtak egymás pofájába az elvtársak – a telken egy fabódé – rémes – oda járt ki a Wartburggal, mikor lett, csak vezetni se bírt megtanulni, az egy életveszély volt, minden sebváltás – és kapálgatott, meg főzte a pálinkát – vegyes pálinka – büdös, mint az istennyila –
Sose árultam! Magunknak csináltam!
Mondtam én, hogy árultad? – És jöttek az elvtársak a szomszédból meg Pestről, és itták azt a vackot – az elvtársak – na aztán elmaradtak az elvtársak – elkurvultak az elvtársak – apukának leáldozott, ugye, akkor már nem kellett inni a pálinkáját – aztán Wartburg se volt már – folyton csak állt, így is belekerült legalább havi ötezerbe – tele van gazzal az a kert ott – ki se vihettem oda az osztálytársaimat, hát micsoda hely? – ha jártam egy sráccal, azt se vihettem ki oda, mondjuk, kibumlizunk, stoppal, de ha meglátja azt a bodegát, hát rögtön lekonyul neki – na ezt tudta összekaparni apuka a családjának – mikor a Kádár alatt mindenki megszedte magát, főleg az elvtársak! – akkor is buliztak, most is buliznak, ugyanazok – aki nem bulista, az hülye – az én lányom bulizni fog, az én lányom nem lesz olyan hülye! – Nyalni kellett volna, apuka! – azok nyaltak, és górék is lettek – ma is azok a górék – És ha nekünk a férjemmel rendes lakásunk lett volna, mikor a gyerek született, még mindig együtt lennénk!
Ne fogjad ránk, azt a szakállas hosszúhajút! Mindenféle bítekre jártál vele, az tett téged tönkre. A veséjüket kellett volna leverni, rögtön.
Mert farmerba járt, az volt a baj – apuka mindenkinek Mao-egyenruhát csináltatna – ő maga is olyanba szeretne járni – mert minek a cucc, azt mondja, járjon mindenki egyformán – anyuka hetekig talpal, amíg bír neki találni egy tréningruhát, amin nincsen reklám, mert reklámosat nem vesz föl apuka – az amúri partizán – mikor a farmer, ha mindenki abba jár, az legalább olyan Mao-egyenruha, nem? Egy őrület.
447Följelented apádat, ennél! – Te még hirdetést is feladtál, házasságit!
Nem igaz!
Dehogynem, jött a szomszéd néni, az újságban látta, és a te számod volt! Ajánlkoztál! Hirdetésben!
De nem, elírták!
Az a te számod volt!
Az egy őrült, az a néni, itt lakik kettővel lejjebb, egy csomó kivágott kép van az ajtaján, kint, odaragasztva, mert ami kép megtetszik neki, az újságban, azt kivágja – azt hiszi, az mind ő! hogy azok a képek mind őróla készültek! Az egy őrült, Lollobrigidát is kivágta, pedig már öreg a Lollobrigida – azt hiszi, ő a Lollobrigida – és ennek hisz apuka!
Az a te számod volt, láttam!
Sajtóhiba! Mondtam már! – Csak mert apuka nem bírta az államot lenyúlni –
Lenyúlni? Az mi?
Hát lenyúlni – lenyúlni –
Elcsaklizni?
Elzabrálni.
Elzabrálni? Az mi?
Van kovászos uborka, már megérett – van mibe tenni? – A piacon százötven kilója – mintha hús lenne! – a kovászos uborka! –, de a nyers uborka harminc – inkább elteszek, nem? – Kérsz?
Istenem, hányszor megnéztük a Lollobrigidát, Királylány a feleségem, emlékszik? Naponta kétszer – Lollobrigida! Nevet.
Ezek most ilyenek – ezekben benne van a rossz – ezt őbelőlük most nem lehet kiirtani, csak a testükkel együtt fog elhamvadni – de nem baj – most alámerül az Eszme – mindenki azt hiszi, el van temetve, elborítja a feledés – de az Eszme ott lent újjá fog születni – és feltámad – mert az embereknek megtisztul a vágyuk – és az Eszme is megtisztul odalent a salaktól, ami rákerült a gyakorlatban – nem is baj, hogy most alámerül az Eszme – néhány nemzedékre – az a szocializmus, amit csináltunk, az nem volt tiszta – az meg is érdemelte a sorsát – majd tiszta emberekkel fogják újrakez448deni – száz év múlva, szerencsésebb csillagzat alatt – az Eszme jó, csak elrontották az emberek –
Miféle eszme az, amit csak elrontani lehet?
Csakis tiszta emberekkel – lesznek olyanok – direkt jó, hogy most mindenki láthatja, milyen a kapitalizmus – nem hitték, hát most láthatják – ez a nyomor, meg ami lesz még, a még nagyobb nyomor, ez jó – lesz még egyszer világforradalom – a sok rossz egyszer átcsap jóba – mert ez ilyen dialektikus –
A Gorbacsov is itt van! Piros, ötös. Ez mi, akkor ő volt a legrosszabb?
Ott van a Gorbacsov. Itt megkapják a magukét. Sokan vannak benne.
Most akkor melegítsem újra a mákos tésztát?
Csönd.
Figyeljen ide, nekem mindegy, maga mit gondol – maga úgyse tudja, mi vár magukra – ahhoz képest, ami a világban van, ez itt egy boldog sziget, ez a Magyarország – a leggazdagabb negyven-ötven ország között van ez a Magyarország – maguknak fogalmuk sincs, mi van a világban – micsoda tülekedés – flesh, rettentő mennyiségű flesh – élőhús – taposás, könyöklés – tengernyi sperma, az van, falánk és gyilkos, csupa cethal minden egyes sperma – maguk itt veszekszenek – tudják, milyen jó az? – veszekedni valakivel! – adja isten, hogy magukat elkerülje, ami van a világban –
Milyen világban? Ne mondja, hogy nincsenek gazdagok, az amcsik meg a japánok!
Amerikában senki se normális. Csupa őrültek – meg van engedve, ez a szabadság – az is csak slavery – a szlévek szabadsága – ott mindenki slave, rabszolga, hajtanak, mint az állatok, és egyforma a házuk, a cipőjük, a nyakkendőjük – hajtanak, amíg meg nem döglenek – és azt hiszik, ez nekik jó – elhitték a maszlagot – és mindenki egyedül van – mindenki – az ember biologically őrült – antropologically – No exception thruout the whole history – no exceptions in the future either – your insanity is just one little sort of that – a primitive religion – the most primitive utopy – you are not able to face life – face human nature – you are cowardly 449people – Én voltam Japánban – tudja, mi van ott? Szexbabákat árulnak, artificial szőrrel, amit családanyák is vesznek, és felragasztják maguknak, a műszőrt, oda – háromféle vagina-mérettel adják a babákat, veszik, mint a cukrot – valami vegyszert kell önteni bele, mondják, jobb, mint az igazi – Vannak automaták, ahol iskoláslányok bugyiját lehet venni, ott a fényképük a csajoknak, a palik bedobják a pénzt, szagolják a használt fehérneműt, erre sül el a farkuk – A bárokban a csajok kitárják a pinájukat, a palik fényképezik, de ez még semmi, a csajok kérik a nézőket, nyúljanak be, azok benyúlnak, és aztán a csaj papírtörülközővel letörli a palik kezét, full service – végig mosolyognak a csajok – a palik a metróban, ami zsúfolt, csakis ott fantáziálnak a nőkről, mert máshol nincs idejük, ezt kimutatták a tudósok – a kupikban ezért a szobák be vannak rendezve metrókocsinak – vannak kapaszkodók, ülés, minden pont úgy – ott szopják le a palikat – örüljenek, amíg ez itt nem így van – Maguk nem tudják, mi a pénz – nem tudják, mi a kapitalizmus – Nyugaton csak használják az embert – azt a részét, amiben a pénz van – ha a pinájában, akkor abban – ha a kezével tud rajzolni, akkor csak a kezét – mindenki kurva – mindenki azt adja el, amit használni bírnak belőle – ha már nem tudják használni, eldobják – engem is eldobtak, ki a szemétbe – a feleségemnek is csak az voltam, manpower – mi az magyarul? – manpower – munkaerő! – a gyerekeimnek is az voltam, manpower – De itt nem ez van – én emlékszem – itt vannak haverok, itt lehet ülni, dumálni – itt segítenek az embernek, ez egy jó hely – A világban már sehol nincs ilyen – Maguk rontották el! Maguk!
A micsodát?
A szocializmust! A hatvanas években mindenki szocialista volt, még Amerikában is – és maguk itt elrontották! 56-ban is, mindenki szocialista volt – én is, a melósgyerek – hatvannyolcban rontották el, mikor bementek Csehszlovákiába – illusion volt, lehet, de ma már illusion sincsen – csak a pénz! Az meg, a pénz, szétszedi az embert, cafatokra –
Csönd.
450Én kitálalom – még egyszer nem fogom felmelegíteni –
Feleség elkezd tányérokat, villákat, késeket előszedni, és az asztalra pakolja őket.
Maga tulajdonképpen mit akar tőlünk?
Már mondtam. Meghálálni. Előveszi a tárcáját, kinyitja, kivesz belőle egy hitelkártyát. Kitaláltam pár dolgot, hogy lehetne – ez a magáé –
Mi ez?
Úristen, hitelkártya! Rajta van a neved! Apuuu! Nézd!
Nézik a hitelkártyát.
Nem hitel – a credit card-ot, azt őnélküle nem lehet – ez egy debit card –, de ugyanolyan jó – van nyitva neki bankszámla – tízezer dollár – úgy van rendelkezve, hogy ő is fölveheti – itt is lehet használni, a cash-machine-ben – Éjtíem – automatic teller machine – csak itt forintot ad persze –
Tízezer dollár – százötvennéggyel – egymillió-ötszáznegyvenezer forint –
Diet, ha kell – zsebpénz – azt úgy hívják, nem? – mikor kijönnek hozzám, hogy legyen, ha el akarnak valahova, nélkülem – a többit fizetem – majd elmegyünk ide-oda – megmutatom, ami ott jó – van pár érdekes város, meg van természet – a szállodát fizetem, az utazást fizetem –
Elmosolyodik. Ezzel akar megvenni. Na vigye innét a mocskos pénzit.
Apuuu!
Menjek Amerikába – hagyjam abba a füzetet – ezt akarják – mert tudják, hogy fontos – le akarnak kenyerezni – el akarnak téríteni – Nevet. – hát tévednek.
Apuuu, te meg vagy őrülve! Ez másfél millió forint!
Akkor annyi.
Most akkor mindenkinek adok, aztán akinek nem kell, az otthagyja.
Ne haragudjon rá, majd megérti – majd én megmagyarázom neki –
Én tudom, hogy amit ő tett, azt nem lehet pénzzel, hogymondják, viszonozni – de hát mi mást lehetne? – hoztam volna ékszert, vagy mit?
451De neeem! – Nagyon jó a pénz! –
Elővesz a zsebéből egy összehajtogatott papírlapot, kiteregeti. Ez meg egy ajándékozási okirat, itt csináltattam a közjegyzővel – ez is a maguké.
Ez mi?
Ajándékozási okirat. Az édesapja nevére. Autó. Azzal jöttem ide, lent áll a ház előtt – Németországban vettem – akkor jutott eszembe, amikor rent – rentacar – na – bérelni akartam, de nem bírtam, a németek azt mondják, itt minden kocsit ellopnak, ide nem lehet bérelni, vagy csak rosszat – úgyhogy vennem kellett egyet – akkor jöttem rá, hogy ezt kell –
Sikít. Kocsi! Hol? Lent? Milyen?
Hát Ford –
Milyen Ford?! Skorpió!?
Ha én azt tudnám – Ford –
Milyen színű?
Milyen is – várjon – talán piros? – azt hiszem –
Nő felpattan, kirohan a konyhából, beront az anyja szobájába, nyitva hagyja az ajtót, kihajol az ablakon, visszakiabál.
Hol áll vele?! Hol van!?
Hát ott lent –
Jöjjön ide, hol van, mutassa!
Vendég kikászálódik az asztal mögül, bemegy a szobába, kinéz az ablakon.
Várjon – nem tudom, ezen az oldalon parkoltam-e le – de igen, onnét szoktam nézni az ablakukat – az ott, a bogárhátú Volkswagen mellett.
Az egy Mondeo! Egy Mondeo! Mennyi volt?!
Hát, mennyi – talán negyvenezer márka?
Négymillió forint! Négymillió! Kiszalad a szobából, beront a konyhába. Apuuu! Négymillió! Egy Ford Mondeo!
Neked is tálaltam.
Vendég kijön a szobából, bemegy a konyhába, áll, mosolyog.
Mért nem jött előbb, mire várt?!
Nem lehetett – itt voltak az oroszok –
Ugyan, jöttek már a nyolcvanas években – a hetvenes évek452ben – Mért nem küldött pénzt postán?! Meg is halhattunk volna közben!
Nem tudtam a címüket – meg az olyan impersonal, személytelen –
A kocsit, azt eladjuk – négymillió – veszünk belőle egy lakást – két szoba hall, jó helyen – Újlipótváros vagy Bel-Buda – régebbi ház, de jó lakás – olyan hatvan négyzetméter – most a lakásárak éppen nem mennek fölfele – lehet alkudni – kiadjuk – havi nyolcvanezer – öt év alatt bejön – úgy kell, hogy öt év alatt bejöjjön az ára – jó, hát öt év tíz hónap alatt, az se rossz – irodának most már nem lehet, az az idő elmúlt, de valami külföldinek – majd ő segít szerezni külföldit – kapcsolat kell – lehet nagyobbat is, ha hozzáadjuk azt a másfél milliót – akkor havi százezer! – százhúsz! – Vendéghez. Be kell fektetni – nem szabad használni a kocsit, amortizálódik, rögtön el kell adni – hat év múlva lehet venni még egy ugyanolyan lakást, és kiadni azt is – én felmondok! dehogy fogok én ott melózni tovább! – majd azért bemegyek, majd ülök a csajokkal, kávézunk, cigizünk, dumálunk, csak dolgozni nem fogok – a csajok igen! Nevet. Ez a kocsi, ez teljesen új?
Idejöttem vele Frankfurtból –
Bejáratós?
Ezeket nem kell bejáratni.
Apuuu!
Nem ismerem ezt az embert. Sose láttam.
Apuuu! – Mindegy, ne figyeljen rá, majd felfogja – biztos ő volt, aki magának szólt akkor – arany szíve van – rendes ember – biztos ő volt! Nem is lehetett más!
Nem ismersz te engem – fogalmad sincs, ki vagyok –
Mindig szerették, a munkatársai –
Féltek tőle –
Szerették!
Én is aztat mondom, féltek tőle –
Hát ez nem igaz – ez nem igaz –
Maga szépen elhajt azzal a kocsival.
A zsebéből kiveszi a slusszkulcsot, a papírra teszi. Én majd taxival megyek el.
453Van magának pótkulcsa, a szállodában.
Kiveszi a másodkulcsot, az előbbi mellé teszi. Bocsánat, igaza van – és a micsoda, az a valami, igazolvány, a kocsihoz –
Forgalmi –
Úgy hívják? A forgalmit is a papírra teszi, aztán visszaül a helyére, mosolyog.
Csönd.
Amit nem szolgáltam meg, az nekem nem kell – sohase fogadtam el semmit – kínáltak lakást a Rózsadombon, nem kellett –
Ugyan, és ez a panel miből lett? – a rákoskerti házból – azt elfogadtad akkor, nem? – abból lett ez – azt lebontották –
Valahol kellett lakni! – gyerekkel! – akkor nem volt más, csak az a ház – elég baj – úgyhogy vigye innét a kocsiját, meg ezt a valamit, műanyagot –
Mindegy – mi elfogadjuk –
Magához húzza a papírt, távol tartja. Hozd már ide a szemüvegemet.
Feleség bemegy a tisztaszobába, az ajtónyitáskor hangosabb az Eurosport, kihozza a szemüveget, Öreg fölteszi.
Igen – ez az én nevemre szól – Leveszi a szemüveget. Akkor ezt csak én fogadhatom el – te nem – én pedig nem fogadom el – nem szolgáltam rá –
Ja – adózni is kell utána – vagyis illetéket fizetni – mennyi az most ajándékozás után? Öt százalék? Tíz? Húsz? Meg kéne nézni – a közlönyben – Jézusmária – egy vagyont kéne fizetni utána!
Fizetem.
Fizeti!
Mire költsem a pénzemet? Nem sok, ottani mércével, de mire költsem? Azok ott zabálnak, isznak, nőkre költik, aztán joggingolnak, hogy lefogyjanak, és megint zabálnak, megint isznak – Amerikában nincs mire költeni – Idő sincs rá – Üres ott az élet – Itt majd veszünk, mi együtt, egy olyan házat, mint volt, nekünk, Kőbányán – kétszintes – nézzen ide, már levázlatoltam – ez a draft – én majd fent lakom, egy tetőtérben, az nekem elég, maguk meg lent, ott lesz 454legalább három nagy szoba – meg egy nagy konyha – ahol együtt lehet ülni – egy ház, rendes téglából – az alagsorban a mosógép, a fűtés, a kamra – és kertje is lesz – mindkét szinten fürdőszoba, vécé –
Figyeljen ide – magának vannak gyerekei? Kire hagyja a vagyonát? És mi van, ha a gyerekei megtámadják? Ezt a mit, az ajándékozást? Ha maga meghal, akkor velünk mi van?
Maga minket meg akar venni?! – maga mit akar megvenni? – hogy szeressük magát, a pénzéért? – azt akarja, hogy mentsem meg, még egyszer?!
Csönd.
Bevallotta! – Hallja? Bevallotta!
Igen –
Másodszor is – ő volt, aki! –
Nem ismerem ezt az embert. Sose láttam.
Csönd.
Mit szólnának a rendes emberek – az öreg szakik – voltak öreg szakik – régi szocdemek – azok művelt emberek voltak, nem úgy, mint ma – azok verseket tudtak kívülről, Kiss Ferencet, Berdát, József Attilát, Jankovich Ferencet – azoknak az apjuk is szervezett munkás volt, még a múlt században – az nagy hagyomány volt – ők mit szólnának?
Hol vannak azok már! – szakik!
Ők engem néznek – például mikor osztályzok, hogy ki volt rendes, ki volt áruló, és mennyire – akkor ők nézik, mit írok be – mert nem mindegy, hogy emberekről, akik valaha éltek, mi lesz leírva, mi marad fönn! – Az öreg szakik – mind meghalt már – de néznek engem – azt is tudták – azt is tudták – mikor közülük is – akkor – Elfúl a hangja. De én nem tudtam akkor – fiatal voltam – csak később – úgy néznek engem, mint mikor először kerültem be – mikor leszereltem – néztek – hát úgy néznek most is – lehet velük beszélgetni, most is, velük, ott szoktam, a szobában, meg lehet tudni sok mindent, utólag, még jobban is látni, ami történt, mint akkor – szoktam velük – nem is olyan halottak – hát én nem vagyok áruló! Sokan lettek árulók – a mérnö455kök, meg a jogászok – meg a lélek mérnökei, az írók! – azok mind árulók – ilyen árulások, mint az elmúlt tíz évben, ilyenek még a magyar történelemben nem voltak! – de nem lehet mindenki áruló. Úgyhogy én nem leszek áruló – minket most is néznek a szakik –
Afrikában egyszer – volt egy pap – egy olyan wizzard – mágus – az biztos volt benne, hogy nélküle a Főisten nem találna ki semmit – semmi nem jutna az isten eszébe, talán a teremtés se – az volt olyan, mint maga.
Ugyan –
Apuka gyűlöli a vallást – de én templomba járatom a lányomat – ha a többi is megy, akkor ő is menjen – Apuka, a kommunizmus kaputt, értsed meg már végre!
Én ott voltam a téren, 57 május elsején – félmillió ember volt ott! Félmillió! Sose volt ennyi ember felvonuláson, ebben a században, sose, csak akkor! A Nagy Imre-temetés 89-ben, az kismiska! Erről most nem beszélnek! El se lehetett férni a téren – fél évvel október huszonhárom után! Azokat nem kellett oda kivezényelni, mentek maguktól! Erről most nem beszélnek! Erről volt akkor Híradó is – biztos elégették már azt is, mindent elégetnek! De én ott voltam! Ott akkor az egész ország hitet tett, a szocializmus mellett!
Ugyan, apuka, érezték, hogy abban van a pénz! Mindig oda tüntetnek, ahol majd a pénz lesz!
Én kijegyzeteltem, azt is – egymilliót írtak, mintha félmillió nem lenne ugyanannyi! – odamentem, lemértem – egy fő, az egy négyzetméter – pedig lehetne számolni hetvenszer hetven centivel, még lazán is számoltam! – és leléptem, a teret – aztán lemértem, mérőszalaggal – és az utcákban is tömeg volt, ott voltam, biztosítottam, nem messze a csizmától, amit addigra már leszedtek –
Csizma?
Ami a Sztálin-szoborból maradt –
Csönd.
Ugyan – én láttam egy csomó tüntetést meg forradalmat, a szegényeknél – sose tudták, minek örülnek, csak örülni 456akartak, akárminek – hogy együtt vannak, együtt kiabálnak valamit – fogalmuk se volt, mi lesz az egészből – mindennap új kormány – senki sem tud semmit – de mindenki lelkes – mint nálunk 56-ban –
Én tudom, hogy ezt a füzetet maguk már kicserélték – lehet, hogy nem maga, de valakik jöttek, és kicserélték – egy ugyanolyanra – azt hitték, nem veszem észre! – de nem baj, mert az archívumukban legalább megmarad – nincs az ott rossz helyen – és én ezt itt úgy írom tovább, mintha az eredeti lenne – a könyvtárban, nézem, fiatal lányok – szép, fiatal lányok – de senki se azt olvassa, amit kéne! – most senki – de majd azt fogják, azok a lányok is –
Most már el kéne menni, késő van – a Papának fölmegy a vérnyomása – föl tud neki menni –
Anyuka! Ne!
Most akkor eszik, vagy nem eszik? Te is – eszel, vagy nem eszel? Ha nem eszel, tudok csomagolni – de most már te is menjél, mert a Papa ideges, és utálja, ha itt vagy.
Anyuka!
Tégedet mindig utált, hát mit csináljunk? Mért nem lettél fiú? Úgyhogy vigyed a paprikás csirkét, meg van galuska is – mákos tészta nem kell?
Csönd.
És én most mit csináljak? Menjek vissza, Amerikába? Mit fogok én ott csinálni?
Hát az a maga dolga.
Mi van ott? Nincs ott semmi! Dropouts, outcasts – mint én – emberi hulladékok – akiket kiköpött az industry – Tudja, mikor voltam én boldog? Az utolsó hónapokban – mikor kitaláltam, hogy meghálálom maguknak – milyen jó volt az a készülődés! – és hogy van nekem hazám – haza! – itt hátul, a tarkómban – volt egy világ – az enyém – benne magukkal – azt se tudtam, hogy maguk kicsodák –, de megvoltak nekem – lehet adni! – nincsenek sehol a világon emberek, akiknek lehet adni! – és hogy maguk még élnek, az külön ajándék volt a mitől, a sorstól – mikor kiderült, már itt – Én nem tudtam álmodni, amiről akartam – a fiaimmal akartam 457álmodni, de úgy, hogy még kicsik – kis szöszik még – és nem olyan hülyék, mint amivé lettek – sose bírtam álmodni velük! – álltam mindig a prérin – a préri, az nem a Bőrharisnya meg az Old Shutterhand, a préri, az a magyar alföld, csak hússzor akkora – állok a prérin, és nincs senki – borzasztó – Nyugaton ez van, áll az ember a prérin egyedül – Mikor volt a földrengés Elében – Los Angelesben – odarepültem, rögtön, ahogy láttam a tévén – hogy lássam, mivé lettek a hidak, az utak – amilyeneket építettem – hát semmi nem maradt belőlük! – amit én csináltam, az annyit ér – semmit – a hídverő Gerő Ernő, aki ellen felkeltünk, annak az élete pont annyit ért, mint az enyém Nevet. , pont annyit – a Föld a ráncait simítja, olvastam valahol – Afrikában is, majd felrobbantják a hidakat, amit én nekik – mint Mostarban azt a hidat – láttam, milyen szép volt –
Maga csak úgy, odarepült, Los Angelesbe? – hogy lássa? – a romokat?
Hidak! Utak! Semmit sem érnek! Csak az emberek – akik valahol – amíg még itt vagyunk – Most mit csináljak? Nem tudom, még van hátra pár év – mivel töltsem?
Csomagolok mákos tésztát magának is – majd megeszi a micsodában, a szállodában –
A Marson is volt élet – most mutatták ki, négymillió éve – a Marson is volt élet! Nevet.
Csönd.
Nem tudom, talán a zene – néztem a dzsessz-zenészeket, el voltak merülve – az jó, van nekik belső világuk – mit számít nekik bármi más – eszembe jutott, már korábban, fel kéne találni a micsodát – electronic cymbal – elektromos szimbalom –
Cimbalom.
Elektromos cimbalom – talán jobb lehet, mint egy szintetájzer – elektromos cimbalom – az magyar is –
Várjon.
Feleség bemegy a szobájába, ott egy csomó szvettert kivesz a szekrényből, felnyalábolja, beviszi a konyhába, leteszi az asztalra.
Ajándék – vigye el – én kötöttem –
458Minek ez nekem?
A gyerekeinek – a szüleinek –
Gyerekeim?! – Nincsenek! – Szüleim? – Meghaltak!
Azér még jól jön nekik, csak vigyel el –
Vagy vegyek egy kutyát?
A nénitől, Rákoshegyről, maradt egy olyan kerek izé – koffer – kerek.
Kalapdoboz.
Abba belefér – vigye mindet – maga is ajándékot, mink is ajándékot.
Szvetter!
Hol lehet az a izé, kalapdoboz – nincs itten pincerekesz – mosókonyha volt, közös, de teli van a cuccukkal pakolva – a szárítót beépítették – hol lehet – tíz éve, nem, több, még megvolt – nem láttad aztat a kalapdobozt, Papaaa?
Megmutatom a képét! Beszalad az apja szobájába.
Körülnéz. Ez a falvédő! – Ez a falvédő! Nevet. Milyen randa! Giccs. Végigsimít az asztallapon. Pozdorja. Még jó, hogy nem linóleum! Nevet. Mi a fenét csináltam volna magukkal, Jézusom? Nevet.
Most mindenütt a bűnözők vannak hatalmon, mindenütt – ami a SZÚ-ban van, az még rémesebb – Jönnek, mint a sáskák, a nyugatiak – mindent letarolnak, aztán ha már nem maradt semmi, mennek tovább!
Mert az oroszok nem ezt csinálták – mert a törökök nem ezt csinálták – a tatárok nem ezt csinálták –
Nő kijön a tisztaszobából, kezében fénykép.
Ez van, ezen látszik, milyen helyes – nézze, milyen szép a szája – itt még vannak rajta pörsenések, de már nincs neki, jött az ingás ember, és áttettük az ágyát, ahol nincsenek erőterek, az energiák, ahol az erővonalak nem metszik egymást, és elmúltak a kiütései – nézze!
Ugyan már! –
Figyeljen ide, ha apuka nem akarja, írasson új okiratot, a közjegyzőnél, nekem, én elfogadom – én elfogadom – miért, én vér vagyok a véréből!
Neee –
459Kurvák és stricik országa lettünk –
A konyhaszekrényből nagy nejlonszatyrot vesz elő, kezd néhány szvettert belegyömöszölni. Ide belerakom a szvettereket, a családjának – ez jó nagy – csak majd molyirtót – különben megeszik.
Sose hordok szvettert.
A családja.
A családom még kevésbé – a családom meztelenül szokott szaladgálni – még az utcán is – az én családom, az egy ilyen szekta! Nevet.
Meztelenül? Az utcán?
Anyuka, ez csak viccel!
De nem, komolyan – az én családom már csak ilyen – Nyugaton mindenkinek van valami heppje – sokan szaladgálnak meztelenül, főleg New Yorkban, még télen is.
És nem fáznak meg?
Soha! Az én családom, azok négerek, azoknak meleg a vérük, mint a majmoknak – mért, a majmok is meztelenül szaladgálnak. – De ezt a falvédőt, ezt elvinném –
Falvédőt? Azt nem lehet, az emlék –
Azt, tetszik látni, elvinném –
Csönd, Vendég nevet.
Viccel! Mondom, hogy viccel!
Na most hordja el magát – amíg nem hozom a bokszert –
Apuka!
Ne kelljen kétszer mondanom –
Apuka, öt és fél millió!
Öreg felkapja a füzetet, a tollakat, és bemegy a szobájába. Csönd.
Mosolyog. Milyen szerencse – még képes lettem volna, és – Jézus Mária! – Végre soha többé – maguknak köszönhetem – Nevet. Lehet, hogy ezt akartam?
Vendég összeszedi az asztalon levő képeket, iratokat, slusszkulcsokat, a zsebébe gyömöszöli őket. Felvesz egy szvettert, megszagolja, undorodva leteszi.
Hagyjam itt a debit cardot?
Kérem –
Úgyse tudják a pin-kódját – Nevet. Maguk aztán nem törik 460fel! Kis tűnődés után a debit cardot is zsebre vágja. Hát, köszönöm a társalgást – jó volt – évek óta nem beszéltem ennyit – ebből most évekig megélek – Nevet. Jó, hogy visszajöttem – végre tudom, honnan – és hogy hova nem kell –
De hát mi történt? Nem mentette meg Apuka?
Hát – meg – meg – egyet megmentett, véletlenül engem, nyilván hogy aztán csinálhassa a disznóságait, tiszta lelkiismerettel – ez lesz a magyarázat – egy jótett ide, sok rossztett oda – egál – Amerikában van valami jó – a positive thinking – ott tényleg hagyják az utcán felfordulni az embert – ott mindenki egyedül húzza ki magát a bajból – ez jó – erőt ad – Nevet. Egyszer volt egy hálátlan melóm – felírtam a szoba falára, hány ezer dollár, így bírtam ki! – Hát, csókolom – csókolom –
A virág – mi legyen?
Nevet. Az a maguké.
Vendég el. Csönd.
Öt és fél millió – nem kellettem neki – miattatok! – tőletek ijedt meg! – mért vannak nekem ilyen! – egész életemben!
Nő kirohan, bevágja az ajtót. Csönd. Öreg kijön a szobájából, körülnéz a konyhában, leül. Csönd.
Na. Vidd innét a sok szemét szvettert.
Feleség felnyalábolja a szvettereket, és beviszi a szobába. Kulcscsörgés, jön Nő.
Itt hagytam a paprikás csirkét –
Öreg feláll, bemegy a szobájába, bevágja az ajtót, felerősíti az Eurosport hangját.
Bemegy a konyhába, szatyrokba pakol. Itthagytad a paprikás csirkét – adok kovászos uborkát is –
A kupakok, amikkel nyerni lehet, ötmilliót – hol vannak a kupakok?
Megvannak – végigjártam a házat – nem mindenki adta oda –
Feleség egy csomó kupakot szed elő a kredencből, azokat másik szatyorba rakja. Nő felveszi a szatyrokat.
Majd jövök.
Nő kimegy. Feleség kiszedi a virágot a mosogatóból, a csokrot 461belegyömöszöli a szemétládába. Leöblíti a kezét, beletörli a kötényébe, leül az asztalhoz, maga elé húzza az egyik mákos tésztás tálat, megkóstolja.
Hideg –
Feleség enni kezd. Eszik. Eszik. Lassan elsötétül a szín, lassan elhalkul az Eurosport hangja.
Vége.
462