Gyurkovics Tibor
Ballada a rendszerváltásról
Ballada a rendszerváltásról
„Tisztíts meg engem izsóppal,
és tiszta leszek; moss meg engemet,
és fehérebb leszek a hónál.
Hallass örömet és vigasságot velem,
hogy örvendezzenek csontjaim,
a melyeket összetörtél.”
Dávid bűnbánati imája,
Zsoltárok Könyve 51/9–10
5
6
Áll a rendszer áll magában
elhagyatott paplakában
Kádár
benn a Kádár ránt a vállán
egyedül maradt a vártán
néha ablakán kitikkel
komázik sok régi tikkel
kik az udvarán kaparnak
s fényes ösvenyére szarnak
de azért a kis Mariska
a tikokat megtanítja
melyik az ehető tikhúr
s bent is úr az aki kint úr!
Méla Kádár méla búban
búslakodik az oduban
Nagy Imre
Imrét kellett volna hagyni
ellenzéknek megmaradni
és nem ilyen randa véggel
– megdrótozva temették el –
zörgő kátránypapirosba
lett Imre becsomagolva
arccal vetették a földbe
ami neki is köszönte
hogy a parasztoknak adták
mikor eljött a szabadság
7
Fényes délben jött el egyszer
alig ropogott a fegyver
a Raták is alig lőttek
agyon minket egy-kettőnknek
vették vérét a Kenyérgyár
állott csak mint a málé vár
a Százados útja mentén
láttuk: kint vér ahogy bent vér
a sárga keramitkocka
ragadósra vérbe vonva
aki elcsúszott beverte
a fejét a szegeletbe
Így halt meg a pénztár-asszony
kit apám hogy bent marasszon
átölelt két térdre esve
de ő csak: milyen a mente?
Apám
azt kérdezte hol az orosz
a büdös az irtózatos?
milyen rajta a pufajka?
neki azt mondta az apja
felszabadító sereg lesz
szemükben csillag ezer lesz
ahogy elcsúszott előtte
az közelről fejbe lőtte
8
Azt hitte hogy merényletet
terveznek mi a gyerekek
nem azt néztük hal ha haljon
vérbefagyva az az asszony
Mirjam
de közöttük jött a Mirjam
aki nagy erővel bírt rám
a tizenöt éves mongol
szemnézésű várkisasszony
kis termetén a szuronnyal
már meghódított azonnal
nem feledem azt a kölnit
az évek orromba töltik
Nekem Mirjam lett a rendszer
hat hétig nem eresztett el
domb-melléhez úgy szorított
hogy férfivá nyomorított
szőke haja egy csutak volt
sose láttam ilyen mongolt
zöld szemében csillagokban
éjszakánként én ragyogtam
büdös volt a faggyu-irha
de csinálta ahogy bírta
„harasó lesz hogyha felnősz” –
azt mondta az ékszerteknőc
9
Ó a Mirjam Ó én málé
így örökre az anyámé
Anyám
maradtam a gyárudvaron
ahol feküdt egy nagy halom
halott hanyatt égbe esve
tátott szájjal sok levente
de nem Arany Toldijából
nyalkán hanem igazából
s a románok ahogy szoktak
a lelkünkbe rondítottak
a targoncán akkora nagy
halott feküdt hogy beszakadt
Ugyanígy bukott le Tarró
Tarró bácsi
bácsi akit a vasajtó
sem mentett meg az orosztól
aki a világon posztol
hogy ne legyen szociális
se föld se bolt – a kanális
nyelte el az egész rendszert
ami ellen Lenin sem mert
Sztálin
tenni semmit tudta Sztálin
túljár az ő praktikáin
míg ő szélütötten fekszik
Sztálin süti meg a veknit
10
11
Hej pedig a Tarró tata
nagy szociáldemokrata
Peyer
volt neki a Peyer-paktum
csomó volt a régi alkun
kicsit proli kicsit uras
ha kutya vagy ne csak ugass
tedd a dolgod autót vezess
min rezegnek a szikvizes
üvegek mint zenegépek
majd megkapod az egészet
ha bejönnek az oroszok
aztán csak egy golyót kapott
Lenin
Lenin is így halt meg előbb
valaki a testébe lőtt
valamelyik forradalmár
kinek elég volt a hang már
hogy csak üvöltenek közben
talpig állva vérözönben
irtanak ki urat papot
pedig azok is oroszok
de már akkor Lenin elvtárs
szervezte a szoldateszkát
s vérbe fojtotta míg ellát
szem a saját forradalmát
12
Az emberélet nem hosszú
Lenint pedig csak a bosszú
hajtotta mint benti ostor
legyen kastély vagy kolostor
pőre putri parasztviskó
elszabadult már az irtó
háború az ember ellen
hogy aztán harminckilencben
tábornokok feje hulljon
hogy végül a nép se tudjon
ellenállni a németnek
ha Moszkvához közelednek
13
de előbb még a nyugágyban
feküdt agyalágyulásban
Nagyezsda
Lenin Nagyezsda meg egyre
az ágytálat cserélgette
Sztálin
alatta de Sztálin ordít
Trockij
csak ne nevezze ki Trockijt
aki menti a zsidóit
nem baj ha a földre rondít
csak már életben ne tartsa
múljon ki az istenadta
majd frankón bebalzsamozzák
és a Téren mutogatják
De hiába haltak ezrek
a népnek a vezér kellett
örvendezve haltak éhen
a Dnyeper a Don völgyében
titokzatos népi szellet
hatására nagy ember lett
Sztálin mikor hetvenhatban
Moszkvában taxin utaztam
a sofőr körbemutatott
sose látott ilyen nagyot
falanszterben épületben
és én mukkanni se mertem
14
Tarró bácsi
Mert eszembe jutott Tarró
bácsi meg a pénztár-asszony
akiket úgy lőttek agyon
hogy nem is akarták nagyon
Ez lett a rendszer alapja
hogy a nép apraja-nagyja
minden percben gyanakodjon
hogy mikor lőhetik agyon
ha csak gondol ha csak kétell
ha csak a saját eszével
akarja megfejteni mért
kell meghalni nagy Sztálinért
Sztálin
Már pedig meg kellett halni
volt valami birodalmi
nagyság ebben senki másnak
soha így meg nem hunyásztak
Kirov
kirovok és buharinok
Buharin
hullottak zsidó orvosok
börtönbe zárt feleségek
könyörögtek eleséget
földön csúsztak behugyoztak
ebből épült föl a korszak
Sztálin
még se merte Sztálint senki
hátulról se fejbe verni
15
Sztálin terjedt mint a felhő
mint a nap ha egyszer feljő
maga lett a fák sudara
kacskakezű szép nagyapa
gyerekek oltalmazója
Misa
Zója
érte halt meg Misa Zója
millióan érte haltak
puszta földön nem nyughattak
vitriolba mártogatott
reformokat osztogatott
a világ egyhatodára
kiterjedt vérgőzös álma
kiverte a német villám-
háborúzókat Sztálingrád
gyűrűjében összezárta
Paulus
s Paulust világ csudájára
sem cserélte el fiáért
mert a németekhez áttért
igaz csak mint hadifogoly
de dögöljön meg is akkor
dögöljön meg minden ember
így épült föl az a rendszer
Kádár
amit Kádár ablakában
figyelt később paplakában
16
17
Sztálin
Nap-nap Sztálin cserzővarga
sárgafejű cipész apja
nadrágszíjjal úgy elrakta
majd megdöglött az ebadta
de hogyan lett pszichopata
azt már az isten se tudja
hogy lett arca tele ragya
himlőhellyel befoltozva
mintha levált csizma talpa
az arcára volna rakva
s neki arcán kéne járni
pedig még nem is volt Sztálin
azt se tudjuk de hogy anyja
Bubácskának szólította
egy darabig és rejtette
hogy az apja ne verhesse
Bubácska meg tekenőben
áll Goriban talpig könnyben
azt sejthetjük aztán felnőtt
lett soha nem szenvedett nőt
maga mellett csak titokban
széjjelszedett darabokban
Allilujeva
Allilujeva is pisztolyt
ragadott mi mindent kiolt
18
Hogy agyhártyagyulladása
miképp hatott az agyára
azt se tudjuk de tíz napig
dörmög alszik reszket vonyít
az biztos hogy felébredve
ne áhítozzon a tejre
támolyogjon és elszökjön
otthonról mi néki börtön
a Főtéren egyik őszön
paták alatt összetörjön
amikor egy lovaskocsi
nem tudta le nem gázolni
Kacska kézzel simogatta
mindig már e róka-fattya
a lányokat börtönrácsot
Mikuláskor a virgácsot
hogy azután végighúzzon
elvtársain ahogy tudjon
kacska kézzel marja kecske-
szakállát is estelente
és a szemináriumban
kacska kézzel imádkozzon
s kecske arccal kacska módon
kacska kézzel kormányozzon
19
Rákosi
No de mindegy Rákosi meg
százötvenhárom centi lett
ahogy állott a búza közt
s morzsolgatta úgy mint a szöszt
„jaj már ez sincs jaj már az sincs”
pörgött keze közt a hajtincs
leginkább az elvtársaké
nem kevésé inkább soké
s tizenhat évet börtönben
nyelvtanulással töltött el
kedvenc nyelve az angolé
lett s azt mondta végül: oké
Oké hogy meghal az ember
akit az ávós agyonver
oké lett a tervgazdaság
ha kidülleszti a hasát
Rajk
Rajk is oké lett a végén
önmagára fogta: kém! kém!
mert már elhülyült a gyógyszer
hatásában fogadott el
olyan nagy hazugságokat
amilyenekkel másokat
ő vádolt meg tízezerszer
mikor ő volt a miniszter
20
Így ették meg egymást mint a
gyerekben a palacsinta
tűnt el közben a sok elvtárs
több is talán mint mit elvársz
így épült a társadalom
a földgolyón egyhatodon
Így tűntek el nemcsak a sok
pénz hanem a tízmilliók
s végül maga – bárhogy bámulsz –
de a proletariátus
ehhez képest nem nagy dolog:
Kádár
a Kádár csak kacsingatott
21
Ezekben a rendszerekben
csúnyábbakban és szebbekben
az a kedves az a vonzó
hogy maga az ember torzó
hiszen minden relatív lesz
az ezerből néha tíz lesz
de annak a szeme is ki
van már szúrva s ami whisky
Churchill
volt Churchillnak Sztálinunknak
Sztálin
az apánknak és urunknak
már maga a puszta vér lett
– s itthon olcsóbb lett a bérlet
Ezt már soha föl nem fogja
a nyugati demokrata
ő pöfékel egyezkedik
nézi hogy a font hogy esik
azt hiszi hogy hadadóval
és a Szovjetunióval
Hruscsov
elbír amíg Hruscsov veri
az ENSZ-asztalt mert teheti
cipőjével s alul lábán
dugja lyukas harisnyáját
Brezsnyev
s imbolyog a béna Brezsnyev
mert üldözik mint a nyestet
22
Itt üldöznek mindenkit és
ehhez Amerika kevés
itt a rendszer mint az ember
kinek a szakálla kender
itt az orra répából van
itt rosszul van ami jól van
itt az iga húz is von is
este énekel a muzsik
Trabantot fog a jármába
ő maga lép a nyomába
felesége a gázt nyomja
ő lepkét fog álmodozva
Gorbacsov
Így ment volna ha Gorbacsov
nem vesz egy Eden-kalapot
még Prágában ahol tanult
és ő látván utána nyúlt
a nyugati szabadságnak
és azután hogy fát vágtak
az ő hátán az már más lap-
ra tartozik nem Szására
Thatcher
a fontos hogy neki Thatcher
asszony az angol menedzser
a hintóban megengedte
hogy ölébe beülhetne
23
Neki tetszett Kit ültessen
Thatcher asszony a házmestert?
Raisza
Raisza pedig – gondoltunk rád –
kanyarított olyan bundát
a nyakába hogy a Szovjet
ehető lett mint a kotlett
Reagan
Reagan szájában a színész
noha nem volt nagy-agy szín-ész
de mint vadnyugati cow-boy
úgy megrágta este hatkor
Bush Máltán ő Rejkjavikban
hogy már kotlett is alig van
24
Kádár
Így ébredt fel Kádár János
egyik reggel kicsit álmos
tekintettel körbenézett
s megértette az egészet
előrendelte a sámlit
amelyen holt nagyapáit
látta enni grízes tésztát
játszotta az idiótát
kicsit sózta megcukrozta
a vállát nyakába húzta
mintha félne kicsit tikkelt
s elfogyasztotta az ételt
mint a szakálla volt ember
aztán megbukott a rendszer
Azaz… csak megbukott volna
ha a rendszer rendszer volna
de már maga se volt rendszer
nem volt más csak ember ember
által kizsákmányolása
s mégis összefonódása
olyan lett mint a pókháló
és végsőkig ellenálló
ha egy pontot megbirizgálsz
visszarezeg rá ezerszáz
25
Mert már az ember is háló
lett hajlékony s kicsit málló
hogy már magának is ellen-
állt mintha nem állna ellen
Mert már az ember is pók lett
akár gonoszat vagy jót tett
húr lett rezgett nyúlt eresztett
akár hányta a keresztet
vagy Dávid-csillagot hordott
vagy csak járta a bolondot
a párt utasítására
mindig maga lett a kára
Vagy kurva lett vagy csak kokott
mindenképp elvékonyodott
szála a gerince húrja
nagyon nehéz lehet újra
embert csinálni belőle
legalábbis egyelőre
E pókhálón épül föl a
keleti demokrácia
amiből megszabadulni
vagy csak belegabalyodni
lehet vagy szétszakítani
vagy szétkaszabolni ami!
26
De azért az emberiség
mindig játszik mint a spinét
mindig penget mindig lantol
halkan szólva hangosan szól
belül egy fehér teremben
ül egy asszony megmeredten
finom arany cirádák közt
áthidalva azt a táv-közt
mi két hang két rés között van
s játszik velünk mint a hittan
azaz ami lent is fönt van
Isten
ember és Isten között van
27
– Ameddig csak a szem elér
vérben ázik a csatatér
páncélozott lovak esnek
áldozatul küzdelemnek
belehorkanva a vérbe
aranysárga a mentéje
az uraknak mit se szólnak
a lovak nyakába rogynak
sárba sírba pocsolyába
Történelem
öldöklésbe tart a vágta
hogy belefújanak: abban
gőzölög a nap ha nap van
Ha meg este a sötétség
mélyén keresed a békét
meglelheted hánykolódva
köpenyedbe gabalyodva
maradsz az éjszaka foglya
török karddal kaszabolva
menekülnél de nincs lovad
elfutnál de nincsen hova
beleszakadsz a patakba
vértezettel esel hasra
félméteres vízbe fulladsz
mint egy törött gácsér úgy hatsz
28
S míg az asszony bent kalimpál
a lábad a szélre hintál
hörögsz visítsz nyögsz és brekegsz
hogy az este csak este lesz
lehetsz király lovas jobbágy
a szél akkor se jobb hozzád
elfújja a koronádat
sár lepi be a pofádat
Lajos
lehetsz Lajos lehetsz Ottó
Ottó
kiknek amíg élnek oly jó
lenni de ha földre roskadsz
nem leszel csak vizesnyolcas
Nem szép leszel döglött leszel
tűnsz a sírban örökre el
ha pedig föltápászkodnál
bátorabban sok magyarnál
kicsi urak topánkában
cselesen a Csele-ágyban
hátad közepére állva
lenyomnak a patak-ágyba
Isten
ó az Isten ha ezt látja
mért engedi hogy csinálja
– horkolása idehallik
az Isten ilyenkor alszik –
29
30
Bezzeg hangos a cimbalmos
az asszony is hogy sóhajtoz
benn a fehér szobácskában
Mozart
mozartosan furulyásan
körülötte hány huszár van
kik nem fetrengnek a sárban
amíg dörög kinn a puska
hörög halott megy a mustra
ki marad az élők között
benn az asszonyka nyöszörög
nyomogatja a spinétjét
mint koros úr a spinéjét
Száll a hang a furulyákon
a világban arany álom
kering mint a füst az égre
ha meghalsz se veszed észre
Az asszony meg egyre játszik
betölti az elmúlásig
való időt hangközökkel
és elaltat mindörökre
Belső zene ez a zene
mintha örökké nemzene
már az ember pedig meghal
mégis úgy érezi: nem baj –
31
Így éreztük mi is akkor
mikor hétfőn este hatkor
két büdös és két szuronyos
faggyú-szagú szőrös orosz
megjelent a Kenyérgyárban
Apánk
hogy elvigye az apánkat
nem lökdöste nem ütötte
eleinte egyikük se
kísérte csak egy kispesti
pincébe hol eszét veszti
majd apánk mikor a vodka
agyukat elborította
Akkor aztán mondta: burzsuj
agyonverünk meg ne mozdulj
mi a proletariátus
szaván szólunk amit már tudsz
a homlokod kicifrázzuk
puskaaggyal kicsit nem fogsz
meghalni de minden este
kicsit agyon leszel verve
aztán reggelre fölébredsz
de a reggel azért szép lesz
kapsz fekete kenyeret mit
sütöttél egy egész veknit
32
33
De nem te sütötted burzsuj!
Míg mi ordítoztunk: huj! huj!
s meghaltunk a Don mentében
te a magad Opelében
illatosan szőrmentében
ültél a kurvák ölében
meg akartad úszni kölnis
fejjel ezt a vad özönvízt
amit a Szovjet hozott rád
egyelőre a karórád
vesszük csak el térdepelj le
Miatyánk
Miatyánkod mondd rebegve!
Végül aztán addig verte
az apánkat a tiszt fejbe
hogy az öreg már mekegve
ment a „miatyánk mennyekbe”
de azért az örmény szemet
vodkagőzben kereste meg
kék szemével kapaszkodott
kék szemébe ahogy szokott
Szentlélek
fölnézni a △-be
ami repdesett fölötte
Galambként a rákosfalvi
zugban – nem akart meghalni
34
Nem is halt meg Az örmény tiszt
mint aki már nagy törvényt hisz
részegen arcára borult
és zokogott a nyomorult
pisztolyát elhajította
a pincében a sarokba
két lábán föltámolyodott
az apánk fejére bukott
és vonított átölelve
a burzsoát mint a medve
nem zavarta már a kölni:
„sose fogok embert ölni!”
Sose fogok sose fogok!
bőgött nyögött ordítozott
de azért még aznap hatot
sajátjukból lekaszabolt
Az öreg – nem is volt öreg –
ötven évét érhette meg
kivándorolt Foksániba
s mint akiben semmi hiba
ott se vitte el a tífusz
pedig átlagosan tíz-húsz
fogoly hullott el naponta
hogy magát halálra fosta
35
36
Öreg
De az öreg – megint öreg! –
hómezőkön át menetelt
Ukrajnába Uzmányba hol
a hó maga volt a pokol
aki tetejére guggolt
ma élő volt holnap a holt
lucskos seggét megégette
az éles hó száz jéghegye
aki azokba behullott
kapaszkodhatott mint bulldog
a gödörből a lágerba
az égő hó lerántotta
Pedig a maga húszezer
emberével az a láger
a pokol tornácán állott
nem is őrizte a tábort
az őrszem se a kutya se
nem is akart oda se be
se kijönni senki merthogy
aki mozdult mindjárt megholt
a negyvennyolc fokos télben
vagy tífuszban vagy éhségben
az apámat pedig majdnem
agyonverték tizenketten
37
Mert ahogy négy napi séta
után beértek a néma
barakkokba mint a birkák
– sokan már aznap se bírták –
ezerkétszáz kilométert
mentek de nem láttak ételt
csak két csajka kölest kapott
az aki még élt két napot
akkor apám elébük állt
és mint a színész debütált
mit akartok enni inkább
vadkölest vagy palacsintát?
Akkor már zúgott a tömeg
az öreget ki ölje meg
fölajozva talpig étlen
álltak a hó rekeszében
rongyuk lelóg fülük lefagy
már a régi farkuk se nagy
a testükről a poloskát
mint a lúdbőrt úgy sodorták
ő meg azt kérdezte tőlük
kívánja-e a bendőjük
a csúsztatott palacsintát
s hogy fogyasztanák leginkább?
38
Előbb el kell készíteni!
már feszült a tömeg neki
hogy ott helyben elpusztítja
vagy kicsit megnyomorítja
– Veszel hozzá finom lisztet
réteslisztet így meg így meg-
kevergeted de nem tejjel
attól megfájdul az ember
gyomra-bele ha fekélyes
te nem lehetsz olyan éhes
hogy telerakd rögtön ízzel
keverd inkább szódavízzel
39
Ami serceg ami spriccel
tudjátok milyen a spiccer
na abba is jégkristályos
szóda kerül hogy homályos
legyen előbb az üvegben
azzal a lisztet keverd el
de még üssél bele házi
kacsatojást nem a Máli
néni kopott tyúktojását
azok sose olyan sárgák
mint a petroleumlámpa –
azt verd a palacsintába
Őrjöngtek már megragadták
nyakán az öreg grabancát
még egy szó és agyonverik
de ő mesélte reggelig
hogy először belefőzöl
amikor a leve gőzöl
kis csurgatott vaniliát
Meinl
amilyet a Meinl-bolt kínál
először csak kavargatod
pörkölgeted kóstolgatod
először csak kicsit csurrantsz
bele aztán mindent úgy hagysz
40
Csöpp vajat a serpenyőbe
pottyantasz ne legyen lőre
és azután arra csöppentsz
egy kanállal soha többet
a palacsintatésztából
– már hörgött az egész tábor –
vagy lúdtollal jól kikened
a serpenyőt dédelgeted
sütögeted a tésztádat
vigyázz a szád ki ne tátsad
még beugrik a poloska
és az egész el lesz tolva!
41
Nagyon vigyázz nehogy hibázz
közben ne halj közben ne láss
mert csak egyik oldalát kell
– kiabált az egész láger –
megsütni és az elkészült
– min a vaj ragyogott ékül –
tésztára kell rácsúsztatni
egyenként vagy huszat s annyi!
Már is áll a palacsinta
egymásra csúsztatott torta
Hahó! De nem szabad hozzá
nyúlni se még ne fogj hozzá!
Akkor csak mert etikett is
van a földön kell a szervíz
veszel elő a kredencből
egy nagykanalat ezüstből
s kiviszed az egész tálat
leöntve vaniliával
a konyhába selyemkendőt
kötsz még a nyakadba előbb
és a leveses kanalat
mindkét kézzel megragadod
egyedül ahogy a gyerek
és az egészet megeszed!
42
Elkapta az egész hadnem
Öreg
és az öregemet majdnem
megfojtották agyoncsapták
ahogy a foglyok a bolhát
földobták és elejtették
mint a gyerekek a lepkét
hadd röpüljön el ne szálljon
kezük közül mint az álom
nyomorgatták szuttyangatták
szorongatták mint a sapkát
s ahelyett hogy agyonverték
volna – az égbe emelték!
Mi is így voltunk miközben
elpusztultunk egyre többen
később Recsken vagy börtönben
– röhögtünk a temetőben
miközben – az anyja szentjit –
Mindszenty
agyonverték a Mindszentyt
Petris Brunó
lábunk alá Petris Brunó
tánciskolájában hússzor
is húzták az angol valcert
és nem ugrándozni nem mert
egyikünk sem pedig – nincs más –
szerettük a hercegprímást
43
Rajk
Még a Rajkot is szerettük
hősiességét bevettük
mint a keserű pirulát
őmaguk a kommunisták
akik magukat is irtják
maguk közül ahogy bírják
Kádár
Hallottuk ahogy a Kádár
megjelent az akasztásnál
hogy kivegye az utolsó
pillanatban a koporsó
Rajk
előtt Rajkot a hurokból
„Elárultál János akkor!”
44
Persze hogy elárultalak!
Te se voltál finom alak
Irtottad a papokat mint
a legyeket még a hajtincs
is lehullott az urakról
és te nem hazudtál akkor?
Rákosi
Ki bírt akkor Rákosival
mindenki csak sunyít inal
hogy halálra ne kinozzák
ilyen volt akkor az ország
– amíg szólt a nő spinétje –
nem rés voltunk bástya Béke
Béke? Meddig? Mikor? Egyszer
lesz áruló csak az ember
Kádár
azt gondoltuk ámde Kádár
ott volt minden árulásnál
Horthy
Horthy-korban Rákosiban
Rákosi
ameddig csak tart az iram
áruló volt mint annyian
földben téeszben moziban
Latabár
pedig csak a Latabárba
kapaszkodtunk mindhiába
hogy jó nagyokat röhögünk
ha az egészen túl leszünk
45
Csak túl lenni csak túlélni
ahogy fiúból a férfi
lesz ha egyszer azt érezi
kicsi helyett nagy van neki
és azzal el kell kezdeni
a létet ha nincs is neki
nagy kedve a keféléshez
csaláshoz és túléléshez
elég öntudatlanul ment
kuplerájba mint a jöttment
aki nem is tudja hogyan
kell csinálni a kapuban
Mert nekünk maga a bordély
már olyan volt mint a holt tér
Munkás utca Huszár utca
be van a kapuba dugva
csöpp házak és cigánylányok
csinálták a mennyországot
gyorsan ahogy nekik kellett
ahogy pár forintból tellett
vagy a zug-szobai ágyon
tellett be a cigányálom
a lavórban – nincs is hang már –
lebegett a hipermangán
46
47
Milyen utcák milyen arcok
folytatták velünk a harcot
Gerő
Gerő ellen ötvenhatban
ugyanazok az ártatlan
utcalányok és páriák
tartották az őszirózsát
maguk elé akiket át-
vertek mindig politikát
sose tanultak de testük
maga tette le az esküt
akármit élsz akármit tudsz
soha többé kommunizmust!
Ennyi volt a forradalom
akkor még jobb s baloldalon
nem meredtek kerítések
nem törték össze a lécet
egymás szemén és gerendát
szálka helyett senki sem lát
nem volt zsidó magyar ószláv
becsület – csak Magyarország
kommunista is magyar volt
alig törték még az angolt
alig törtek kirakatot
a suhancok a tolvajok
48
Akkor még azt hitték egy lesz
egyszer majd a magyar nemzet
zöld lesz fehér meg piros lesz
de nem eszi meg a rosseb
nem rágja szét mint a féreg
a sok becses nemzedéket
nem lesz olyan politikus
okos mérnök paraszt hekus
aki a vesztébe rohan
se besúgók olyan sokan
nem azt mondom mindannyian
de nem annyi amennyi van
49
Mert bizony a forradalmat
leverték a nagyhatalmak
s hogy Budapest megint rom lett
nemcsak orosz nemcsak szovjet
katonáknak köszönhető
hiszen lett volna még erő
mentőslányok nyűtt vagányok
pucájában hány gránát volt
előállnak forradalmi
írók politikusok kik
szobafényben gubbaszkodtak
míg a srácok lőszert hoztak
Nem baj Tizenhárom napig
voltunk magyarok valakik
elragadott mindenkit a
földigéző istennyila
Széchenyi
mert lehet hogy Széchenyire
több embernek több a hite
Kossuth
mint Kossuthra ki kislisszolt
az országból és elsíbolt
álmot rázta kinn az öklét
Széchenyi
míg Széchenyit az öröklét
nyomta a Döblingben agyon
– Kossuth volt a forradalom
50
Kossuth
56-ban pedig Kossuth
lett az órás a nyomorult
pék az utca törmeléke
nem azt kérdezte hogy él-e
a fia a munkásasszony
azt mondta csak hadd maradjon
az Üllői úton az a
halhatatlan haramia
ágyúval veretett testén
ha csak az ő fia testén
akad fönn a tank-hatalom
– munkás volt a forradalom
Csak az asszony csak a diák
– nem az ideológiák
miknek megrogyott a térde –
állottak a tank elébe
proligyerekek és gőzölt
agyú nők voltak a győzők
akik életüket oda
úgy adták mint a katona
ki nem tudja miért hal meg
összeomlik mint a nagy hegy
maga alá temetve mit
remélt akart – maga se hitt
51
Sok régi bűnünk előtűnt
mi is mentettük a bőrünk
és vegyétek eszetekbe
beléptünk a téeszekbe
de ha be nem léptünk volna
akkor is benn lettünk volna
gulyáslevest kavargattunk
akkor is ha nem akartunk
Mosdottunk a lavór alján
ragyogott a hipermangán
hol volt és hol nem volt egyszer
Kádár
Ilyen lett a Kádár-rendszer
Kurva se lett mindenki de
nem menekült meg senki se
attól hogy a feje bőrén
érezze haja közt pőrén
mit ha akár tud ha nem tud
megkötötték rá az alkut
mint a kurvára a stricik
akik a balhét elviszik
ha megjön a kommunista
rendőr akkor neki nyista
élet álom irodalom:
ennyi lett a forradalom
52
Vagy… csak befele kell élni
nem félni de mindig félni
kialakítani szakmát
mit a rendszer maga se lát
Lélek lenni! Ehhez pedig
nem segített csak reggelig
dolgozni a láthatatlan
laboratóriumokban
saját vérünk lemezére
saját magunk végzetére
nem segített csak a nagyon
belül való forradalom
53
Aztán folyamatos lett már
a történet mint a lekvár
az embereket leszedték
a fákról s halomba tették
és hamar kiválogatták
ki a pirosabb a gyatrább
lecsumázták meg se mosták
megtelt velük egy vagon kád
törték zúzták és ütötték
a barackot szilvát körtét
lucskolt gőzölt fortyogott már
és a végén megtaposták
Válogatva! Pár gyümölcsöt
mindig félretett a főnök
felső polcra állította
pártközpontba kiadókba
ki azelőtt mint az ávós
úgy csikart ki verve pár szót
hogy ütötte hogy a körte
kéken hullott le a földre
vagy a bőrét is letépte
s úgy vetette az edénybe
véres kézzel nosza az most
lekanalazta a szaftot
54
De hát Kádár maga is úgy
játszotta el a jófiút
Rákosi
hogy Rákosi letépette
a körmét hogy megérezze
„fiú most meglátjuk mit tudsz
mi neked a kommunizmus?”
meddig bírja el a hűség
ha lehúzzák a fejbőrét
mi marad meg még belőle
agyonverve vagy lelőve
a párt vagy az ellenzéke
mint önmaga ellensége
Hol marad a koponyája
az arccsontja a pofája
vagy a szeme csak két luk már
amiben a halál kuklál
hol a fogsora az ínye
ha kikészítjük vonít-e
embernyúzást mennyit bír ki
hogyan fogja aláírni
a halálos ítéletet
mit a hóhér elébe tett
kis srácokra körömtelen
ujjaival könyörtelen?
55
Ugyanabban a kórházban
ugyanabban a szobában
Kádár
voltam ahol Kádár János
kinek élete határos
volt a halálfélelemmel
amit nem szeret az ember
ott volt a kis tárgyalója
szelíd bársonyba borítva
ott még ő is mondta mondta
az urakra burzsujokra
hogy az imperializmus
rosszabb mint a helyi kisbusz
abba vannak bepréselve
a munkások minden este
sose jutnak el hazáig
proletár a proletárig
meztelenül utaznak hogy
köztük a levegő elfogy
de bőrpárnán burzsoá ül
nagy szivarral mint a vámőr
telefújja fura füsttel
Rákosi is abba tűnt el
abba kerül körte alma
s megfőzik a forradalmat
56
Az orvosok összenéztek
keveri már az egészet
Rajk
azt se tudja hogy ki volt Rajk
és már akkorákat sóhajt
Nagy Imre
hogy Nagy Imrét Rákosinak
Rákosi
maradinak mondta minap
összecserélte a vécét
a mosdóval az egész kép
mintha kissé neurózis-
ra utalna cukroz sóz is
ha befut a grízes metélt
amin utolsó napig élt
Mutatták a falakot hol
azt hitte hogy jön a traktor
és mosdottam ugyanabban
a kádban hol mozdulatlan
ült csak másnap reggelig míg
jöttek érte hogy elviszik
– hova? – a pártbizottságba
vagy rögtön a mennyországba
Isten
ahol Isten elébe áll
mint egy irtózatos király?
éltem mondom ugyanabban
a szobában ott a szappan
57
Mert akkor én is meghaltam
majdnem aztán megmaradtam
hiszen akkor már megettük
a csuszáról a töpörtyűt
agyonégett és megpörkölt
minden szeme nagyon jól jött
Pozsgay
mikor végül a Pozsgay
hősleg ki merte mondani
hogy hozták a túróscsuszát
mutatva hogy ő se sutább
s látva hogy a tejföl kevés
azt mondta hogy népfölkelés
Gondolják el! Legnagyobb tett
a történelemben az lett
hogy nem ellenforradalmat
októberi bonyodalmat
eseményt vagy kis zavargást
hitelesített az ország
de azt is csak akkor midőn
Grósz
Grósz még nem volt a repülőn
Svájcban földön toporzékolt
– a fehér terror elég volt! –
ez lett a mi harci tettünk
s a túróscsuszát megettük
58
59
Mindig ettünk mondom közben
egyenlő időközökben
néha kevesebben többen
irodákban börtönökben
így telt el a kommunizmus
hogy ettünk bizonyítottunk
emigránsunk erről mit tudsz
kis szűcs mit sütsz kis sós húst sütsz?
míg gyalázod míg lehányod
az itthonrekedt országot
míg mi beledöglöttünk a
kommunizmus titkaiba
Persze kint se tudta senki
hogy a bőrét mire menti
hogyan lehet haza nélkül
élni csak úgy félemlékből:
hol volt a Logodi utca
vagy a Bem tér azt se tudta
hol lakott a kis mamuska
ki a puskáját eldugta
mikor kijött ötvenhatban
s majd lelőtték a patakban
ahogy az osztrák határon
zöld pulóverben átlábolt
60
A zöld pulóver még megvan
– pulóverből nem is egy van –
aranygyűrűből vagy három
most is vett egyet a nyáron
háza is van autója is
kettő mi a városba visz
másik kettő a külföldi
utakra száll teletölti
úgy pörög el Firenzébe
csak benne nincs az a béke
amit Pesten vagy Dorozsmán
érzett – hogy övé a kormány
Maga már az ország sincs meg
benne nem leli a kincset
nem tudja milyen a körút
a túlcsicsás a nyomorult
idekinn is megcsinálják
túróval a túróscsuszát
paprikásan azt a csirkét
bár a francba vinnék innét
öklendi a mákos rétest
a szagából mit se érez
minden megvan házak kincsek
csak a haza maga nincs meg
61
Itt dugdosta ott dugdosta
pedig sutba pedig zugba
országokba vándorolva
rejtegette ahogy tudta
magyarországot – fiókok
rejtették a régi kódot
ósdi levelezőlapok
sírták vissza a templomot
s negyven évig ha nem látták
a Lánchidat visszasírták
pedig itt senki se sóher
nem maradt csak a pulóver
Nem maradt csak anyja lába
nyoma az emlék porába
égve mint pompeji lábnyom
még Mosonmagyaróváron
ahol – kis szűcs ugye mit sütsz? –
leterítette a sortűz
a gyerekeket a földre
egyenest a földbe lőtte
nem maradt csak kilyuggatott
nagyvéresen megtaposott
nemzetiszín – sose dobd el –
zászló meg a zöld pulóver
62
Akár elhiszed akár nem
Melinda
Carmen
nem volt rossz Melinda Carmen
a porondra penderültek
a fiatalok fütyültek
szerelmükben félelmükben
de nem halt meg egyikük sem
Ehhez értettek a disznók
úgy engedjék be a diszkót
hogy a hangfal dübörögjön
és elnyomja mit a börtön
finom apró nesze ejtett –
s a nép mindent elfelejtett
Egyrészt hangzott a muzsika
nem ez hanem bent amit a
titokzatos asszony játszott
a spinéten örökáron
ami nem hallatszik csak bent
a tűnő történelemben
s legyen diktátor kínzófa
az egészet alámossa
láthatatlan arany széken
ül az asszony a spinéten
Mozart
játszik ahogy maga Mozart
játszott mikor ő muzsikált
63
Másrészt lenni mindig kellett
bírhatatlan történelmet
is ki kellett bírni melyet
maguk meg se érdemeltek
Mert nem voltunk hősök dehogy
egyik játszott másik lopott
és meglépett a harmadik
azt mondta hogy nem marad itt
ahonnan a kommunisták
az ötletet is kilopják
ahol Közért lett a Hangya-
boltból és mindenki randa
De nem így van Éltünk mint a
lugasban a lengőhinta
azt se tudtuk mi a sebünk
hogy holnap magyarok leszünk
csináltuk a gyerekeket
és csak az vessen ránk követ
ki nem szeret kurakodni
láttuk milyen nagy a hold – ni!
teliholdban jobban esik
ha az ember szeretkezik
föl se fogtuk mi a hajtás
fogott rajtunk mint a hagymáz
64
Nem néztük azt ki a kóser
poharunkba néha jó ser
fröccsent boldogulva már-már
Kádár
azt se tudtuk ki a Kádár
ki a káder összenyomva
a tövisbe a bokorba
már annak is örül hogyha
a másikhoz nyomakodna
így lett együtt ki külön volt
nem lett első ki különb volt
annak örült ha letolta
nadrágját a közös porba
65
Amennyire tőlünk tellett
elvégeztük amit kellett
Trabantokkal zsiguliztunk
fennhéjáztunk ahogy bírtunk
még boldog is lettünk volna
hogyha magyarokra hogyha
nemzetre gondoltak volna
azok kiknek az a dolga
így csak félig mentünk tönkre
talán nem futotta többre
Jézus
olyan lett a sorsunk mint a
Pista
Jézus napján szaros Pista
de azért a Déva várát
építettük mint a vártát
fekete pénzkölcsönökből
mely mint a belvíz előtör
rá tíz évre is hogy inog
az a vár vagy ledőlni fog?
Megfőztük a zöldbab levest
hogy mindig eleget ehess
piros-fehér és zöld babból
titokban és alázatból
készítettük az ebédet –
de a végén főzelék lett
66
67
Aztán jött a rendszerváltás
mint a lé után a mártás
de minthogy soká keverted
hol lekozmált hol hideg lett
hol ragacs lett hol meg szálkás
papulé a rendszerváltás
ez is ette az is főzte
sürgölődött körülötte
az is aki azt se tudta
mi a zöldbab mi a dudva
de külhonból fontoskodott
ahogy szoktak a magyarok
Külföldről csinált világot
a sok új világot látott
ez is főzte az is sózta
bele mindet a gyomorba
ez a mérget az a fröccsent
levet marta a sok jött-ment
végül kanalakra keltek
s egymás pofájába vertek
te idegen vagy te meg csak
Szőrenyegig bámulsz el nagy
busa-bunda szemöld alól
hol a tárogató dalol
68
Soha ilyen gyűlölködést
mint e hadban kinek kevés
kinek sok a kommunista
Kádár
hogy nem jöhet Kádár vissza
Elaludt a szilva-kertben
tíz éve eltemetetlen
csak visszajár mint a madár
egyik házról másikra száll
itt meg este a magyarok
keverik a fejtett babot
egyik jobbos másik balog
de mind vonít mind nyavalyog
És keverik mint a kását
az emberek igazságát
a sokszor alávetettek
végtére egymásnak esnek
Aki gyűlöl az a különb
ki másikát veri fülön
ezenközben azt hirdeti
hogy a másságot szereti
és akinek idegen lett
az ország az idebenn lett
se a hűség se egyesség
ez a rendszerváltás – tessék!
69
Egyszer ember arra vágyik
legyen boldog az a másik
ember is ki ellensége
se barátja felesége
legyen azért kicsit magyar
nem bánom egy kicsit kabar
ügyes okos amit akar
főleg lehetne fiatal
aki nemcsak fejet vakar
nemcsak dadog nemcsak hadar
a falakból előálljon
Luther Márton
mint valaha Luther Márton
S a templomra kiszögezze
egyértelműen egy este
Isten
azt akarja hogy az Isten
látható is legyen itt lenn
Assziszi szent Ferenc
ó ha Assziszi szent Ferenc
köztünk még egyszer megjelensz
bolyongva a piros tetők
vékony cserepei fölött
le se esve föl se szállva
ugrándozva ágról ágra
míg azok fejedre tojnak
prédikálsz a madaraknak
70
71
Vagy pedig a magyaroknak
földön futó farkasoknak
Álljatok meg! A szobából
a mozarti zongorából
valami zene szivárog
füleljetek! Meghalljátok
Fontosabb mint mindig lenni
inni-enni tülekedni
s lyukas alul lyukas elöl
ütött-kopott cilinderből
elővarázsolja: hoppá!
a nyulat Mit szóltok hozzá?
Nem csak magyar de olasz nyúl
nemcsak ugrál de lekonyul
ez a nyúl ott fut legelöl
véghetetlen magyar mezőn
befut bankok fala közé
mielőtt más megelőzné
befut boltba házba bárba
nem is mulatozik bárha
táncos lába betlehemi
roppra perdül megkérdezi
bent a sutban: ugye biztos
Jézus Krisztus
itt lakik a Jézus Krisztus!
72
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]