Képzeljünk el valakit, aki nem mi vagyunk. Nem egyszerű, hisz mást se tudunk mondani, mint én, én, én… Szóval valaki más. Mást gondol, más az értékrendje, másra szavaz, másféle nyakkendőtűket hord. Mindezekért kissé olyan, mintha őrült volna. Mióta csak önmagunkat látjuk, kénytelenek vagyunk a világot őrültnek mondani. Én vagyok a Te Urad és Istened, Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Kit szolgálunk? Milyen urakat, isteneket? Képzeljük el, hogy ez a másik beszélni kezd. Egy valóságsós. Vagy egy főpap, ha már urad, istened. Egy hajléktalan. Egy romának nevezett, cigánynak tartott magyar. Vagy inkább egy pénzember. Korunk hőse, a menedzser. Persze azt vegyük figyelembe, hogy manapság senki nem akar rossznak, gonosznak mutatkozni. Szeretet, halljuk sziszegni minden bokorból, és kissé megcsikordulnak az összeszorított fogak. Na ja, a keresztény gyökerek… Szociális érzékenység, pihegjük, hogy elfedjük önzőségünket. Ja igen, a felvilágosodás… Akkor tehát engedelmükkel megtartom művészetemet.
Hölgyeim és Uraim. Kedves hermafroditák.
Megindítja a magnót, nevetés hallatszik.
5Ne nevessenek, mindenki számít. Amiként Thomas Mann-nak, ennek a nagy, ennek a nagyon nagy, ennek a mélységesen mély német írónak mindenki potenciális olvasónak számított, nem embernek, olvasónak!, azonképp számomra mindenki potenciális vásárló. Férfi. Nő. Between.
Engedelmükkel bemutatkozom. Bizonyos értelemben, az érthetőség kedvéért, egy Csányi Sándor vagyok. Vagy Demján. Akkor is Sándor. Mindenképpen felsőház. Krémdölakrém. De talán inkább menedzservonal. Mit mondjak, egy Kapolyi. Egy Széles Gábor. Egy Fotexkirály. EU-belépés után Heinrich von Pierer, a Siemens-főnök, Németország legfontosabb globáltotálja, idézet vége. Ha most ezt az előadást a Siemens szponzorálná – tényleg, ki szponzorálja? –, akkor itt valahol nyilván volna egy Siemens-logó, én körbenéznék, megtalálnám, s magánemberként elnevetném magam. Ezt most színészileg nem tudom hozni, de a nevetés után így szólnék: Ha most én valóban én volnék, akkor most örülnék.
Előadásom címe: Legyünk együtt gazdagok, avagy Wozu Manager in dürftigen Zeiten, Heidegger, mi végre a menedzser ínséges időkben… Vagy egyik a cím, másik a mottó. Vagy a másik a cím és emez a mottó. Vagy mindkettő mottó. Vagy egyik a másiknak a mottója. Esetleg fordítva. Tehát hogy a mottó mottója. Illetve a másik esetben a mottó mottója. Vagy fordítva? Nos igyekeztem közérthető lenni. Mondandónk csak akkor képes világos, áttekinthető formát ölteni, ha magunkban is az van: világosság, áttekinthetőség.
6Gyorsan, mintha egy litániát:
Libor, Bubor, Viber, Giro, libid, pin kód, bin kód, vinkulált inkasszó, rulírozó akkreditív, tőkeérték, futamidő, bázispont, kamatláb, kamatszám, avizó. Bla. Blabla. Blablabla. Bla. Bla? Blabla. Cedál, prolongál, inkasszál, klíringel, avizál, leszámítol, diverzifikál, hedge-el, arbitrál, bundol, diszkontál, rediszkontál.
Satöbbi; amolyan magánszám.
Megfigyelték, hogy annyi év után ismét a kapitalizmusról beszélünk?
Hosszú csönd.
Én egy kapitalista vagyok. Kapitalista: elölről, kapitalista: oldalról, kapitalista: hátulról. Egy háromdimenziós kapitalista. Hologram formátum.
Magnó, nevetés.
Köszönöm, látom, értik a tréfát. Valójában nem is előadást tartanék, hanem inkább úgy mondanám, hogy beszélgessünk. Azt hiszem, van mit mondanunk egymásnak. Higgyék el, a szakadék egyazon oldalán állunk. Nekem szükségem van Önökre, és Önöknek…
Magnó, tiltakozás.
…nem, ne tiltakozzanak: és Önöknek rám. Sartre, ez a nagy, ez a nagyon nagy francia író azt mondja, hogy a pokol az a másik. Nem kérem, a pokol mi magunk vagyunk, önmagunk önmagunknak.
Ha kalapács vagyok, mindenhol szöget látok. Ahogy Thomas Mann, ez a nagy, ez a nagyon nagy német író… ja, ez már volt, elnézést. Én mindenhol a vásárlót látom. Mindenki vásárló, ön is és ön is. És bizony ön is.
7Elindítja a magnót: Én nem!
Dehogynem, csak ön a feleségét küldi vásárolni. Nem szép dolog. Még a szeretőjének szánt ajándékot is a feleségével veteti, mondván, jó az ízlése. Valóban… Én is vásárló vagyok, hisz mindenki az. Aki ebben az országban egy sütőt vesz, tőlem veszi. Ha a mobilján bármikor felhívhatja öreg és nagyon idegesítő édesanyját, és ezáltal csökkentheti az egyre kellemetlenebb és nyomasztóbb személyes találkozások számát… már az előszobában az a savanyú szag… és mindig hideg van, mert spórol a fűtéssel… hideg van… mindezt nekem köszönheti, de spongyát rá, nem kell köszönnie. Ugyanez a helyzet, ha a fia hívja önt, mert most kapták a hírt a kórházból, hogy a kis csemete, a trónörökös, a jövő záloga, szóval hogy fiú lesz. Fiú!!! És milyen nevet adtok neki, fiam? Még nem döntöttünk, apám. Ha lány lett volna, akkor Nina… Talán Szulejmán. A kis Szulejmán… Megint támadják a kereszténységet. Mért nem Feri…
Csönd.
Lámpakörte! Az is mi vagyunk, a mehr Licht!
Mint említettem, kapitalista vagyok.
Elindítja a magnót, felzúdulás hallatszik. Mintha gyerekekre:
Csönd legyen. Egyébként nyilván önök közt is vannak kapitalisták. Nem is olyan kevesen. Többen, mint gondolnák. De erre még majd visszatérek… Kapitalista vagyok, mert kapitalista kell legyek, egyre jobb hozamokat kell elérnem, ki kell elégítenem a befektetőt. Ámazonban. Ámazonban ugyanígy gondoskodni kívánok minden vállalkozó legértékesebb, legféltettebb vagyonáról: a dolgozókról és dolgozónőkről.
8Munkámat szolgálatnak tekintem. Egy szavamat se hiszik, tudom. Aki gazdag, gyanús.
Önbecsülés és tisztességes, rendes munka, végtére is mindig erről van szó.
Elindítja a magnót: És tisztességes, rendes munkanélküli.
Ráüt a magnóra, elhallgat.
Erkölcs és becsület nélkül, ez a véleményem, nincsen legitim üzlet, nincsen gazdasági fejlődés. Az etika nem luxus, nem dekoráció, hanem alapja, integráns része az üzleti életnek, és így része a befektetési stratégiánknak.
Nézi a magnót, az hallgat. Bólint.
Investmentstrategie.
Mohóság.
Csönd.
Mohóság.
Csönd. Majd lazán, könnyedén, előadásszerűen:
A mohóság az ördög párnája, bűn, ám… ám ősi bűn, régi. Természetesen ezek a rémtörténetek mind igazak, Tyco, Emron, Worldcom, káendhá, postabank, autópálya-tender, szőlőátminősítés, menedzserekről, vezetőkről, akik saját zsebre dolgoznak. Saját zsebre. Ez bűntett. És kivétel. Én nem vagyok egy kommunista, de volna azért olyasmi, mint méltányosság és kiegyensúlyozottság.
Úgy érzem, hogy az a benyomásom, hogy leragadunk a menedzserfizetéseknél. Ne ragadjunk le. Már bocsánat, de ez bagatell tétel. Nem itt van a kutya elásva, noha kétségtelenül van kutya és el is van ásva. Az igaz, hogy míg a ’80-as évek elején negyvenszeres volt a különbség egy átlagos 9munkás és átlagos vezérigazgató bére közt, addig ma 300-400-szoros. Van felfogás, amely szerint azért ilyen magas, mert ennyit ér a munkánk. Nagy rizikóval dolgozunk, sokat dolgozunk, és nagy, nagyon nagy értéket hozunk létre. Nem untatnám a számokkal önöket. De csak úgy sorjáznának a nullák… szépen egymás után… mint a kislibák. Elnézést. A másik elmélet szerint a részvényesek, önök, nem képesek föllépni ellenünk, nem képesek kordában tartani minket, és így azt csinálunk, amit akarunk. Ahhh, végkielégülünk.
Hölgyeim és uraim, önök azt szeretnék, ha ilyen jóra és rosszra osztható volna a világ. Látszólag valóban azt csináljuk, amit akarunk. Csak éppen nem akarhatunk mást, mint amit csinálunk.
Németországban azt lobbantják a szememre, egyébként, mellesleg megjegyezve, nem nélkülözve egy kis nacionalista felhangot, hogy én avval fenyegetőzöm, hogy ha nem követik a kompromisszumjavaslataimat, elviszem a gyárat ide, Magyarországra. Vagy Hongkongba. Oda. Magyarországra vagy Hongkongba. Ehrliche, deutsche Arbeit? Tudják önök, mondtam, hogyan dolgoznak Magyarországon és Hongkongban? Magyarországon és Hongkongban, mint az őrültek, úgy dolgoznak. A magyarok Magyarországon, mint az őrültek, a hongkongiak Hongkongban, mint az őrültek. A magyarok és a hongkongiak nem nyafognak, hanem megfogják a munka végét. A magyarok és a hongkongiak. Goethe és Schiller. Pardon. Fanatikusok. A magyarok és a hongkongiak a munka fanatikusai. És jók. Ez csak a nyugati előítélet, hogy nem jók. De jók. A magyarok és a hongkongiak jók. A magyar és a hongkongi hoz10záállás jó. És ez a legfontosabb, a hozzáállás. A szorgalom, a fegyelem, a megbízhatóság, ezek magyar és hongkongi erények. Ezt mondtam.
Ott növekszünk, ahol az üzlet nől. A Siemens már tovább is állt, vagyis ment Romániába. Most olvastam néhány napja. Mi itt alkalmazkodunk.
Hölgyeim és uraim, tisztázzuk, én nem fenyegettem, én nem vittem önöket ravaszkodva jégre. De tudják, mit? Gondoljuk végig, mi történnék, ha az önök forgatókönyve szerint haladnánk. Tehát felejtsük el Magyarországot, illetve konkrétan Romániát és Hongkongot. Csak zárójelben jelzem, hogy most a világot felejtettük el, és megint a magyar köldöknézésnél tartunk, a provincializmusnál és a középszerűségnél. A patópáli örökség, ja.
Önök avval érvelnek, hogy a tavalyihoz képest milliárdokkal több nyereség akkumulálódott, tehát mért ne lehetne emelni a fizetéseket, mért ez a vadállati önzés és így tovább. Kérem szépen. A munka drága. Túl drága. Önök drágák. És ha önök drágák, a termékeink is drágák. És világpályán játszunk, globáltotál. Nincsen külön nemzeti piac. Ha én engedek önöknek – az ember nem szívesen okoz fájdalmat –, és ekképp egy kis lépést visszakozom, azonnal beteszi oda a lábát a konkurencia. És nem más, hanem önök fogják az ítéletet meghozni, mert önök az olcsóbbat fogják venni, az olcsóbb amerikai vagy japán lámpát, mobilt és sütőt. Vagyis visszaesik a mi termelésünk, vagyis el kell önöket bocsátanom. Sajnos nem lehet mindenki kedvére tenni. Sajnos a reformok, a struktúrák megújítása saj11nos esetenként fájdalmas processzus sajnos. Senki, senki nem híve a leépítéseknek.
Ez olyan, mint a Bajnokok Ligája. Én nem revolverezek Magyarországgal, konkrétan Romániával és Hongkonggal, hanem csak azt teszem, amit a versenyhelyzet diktál. A versenyt pedig meg kell nyerni. Mért? Mert ha nem nyerjük meg, vesztesek leszünk. Nem érzelgősség, ha így fogalmazom: mi leszünk akkor a vesztesek, önök is, én is.
Hölgyeim és Uraim. Az ember konstruktív lény. Mindent megformál, mindent nagyon szépen cizelláltan ad elő. Nem magamról beszélek, hanem a génekről.
Csönd.
Ez tréfa volt. Olvastam valahol. Jól ismert az a jelenség, hogy a közösség tagjai egy leegyszerűsített, logikus magyarázatot sokkal könnyebben elfogadnak, mint valamilyen más, kultúrájukon kívül felbukkanó idegen történetet. Ez is lényeges tulajdonsága az emberi közösségeknek: a vonzódás a szép, kerek történetekhez.
Akkor most elmondom a mi kerek történetünket. Amiért valaki majd még közgazdasági Nobel-díjat fog kapni.
Nos. A befektető nyomást gyakorol a befektető-menedzserre a nagyobb hozam elérése végett, a befektető-menedzser nyomást gyakorol rám, a munkaadóra vagy annak menedzserére, én pedig ennélfogva nyomást gyakorolok a munkásokra, a munkavállalókra. Önökre.
Csönd.
Önök most azt kérdik…
Megnyomja a magnót: Igen! Igen!
12…hol itt a kerek történet. Megmondom. Hogy a láncolat végén, ahol csattan az ostor, ugyanaz áll, aki az elején, ugyanaz, aki pattint az ostorral. Aki elindította a dominósort… Látom, nem világos. Akkor világossá teszem. A munkás mint kisbefektető!!!! Igen, igen, önök akarnak magasabb, biztonságosabb hozamot, erre kényszerítik a befektető menedzsmentet, azok engem nyomnak, én meg önöket. Így már szép kerek, neszpá?! Ön, menedzser A, menedzser B, ön! Kerek, ugye, kerek!
Nézzünk szembe a tényekkel. Nekem nincs okom ködbe burkolózni. Én kész vagyok a legteljesebb őszinteségre, a legteljesebb személyes és strukturális őszinteségre kész vagyok, azaz kész vagyok személyemben őszinte lenni, és kész vagyok menedzserként őszintének lenni. Én erre kész vagyok. Azt hiszik, nem volna egyszerűbb nyaralni mennem? Ebben az igazán pocsék időben? Ebben a pocséknál is pocsékabb időben?
Tréfaként:
Pénzem volna rá.
De vissza a tényekhez, és tegyük föl a kérdést, hogy mi az oka az önök törékenységének, az önök szemmel látható, szemmel nagyon is jól látható törékenységének? Mi ez az új szakszervezeti fragilitás? Hol vannak a vidám, magabiztos, harsány tüntetések? Kimondom: önök félnek. És én félek az önök félelmétől. Van egy hongkongi történész, Bibó István… hagyjuk. Önök félnek, és nem azért, mintha gyávák volnának. Hanem azért, mert önök gyöngék. Én erős vagyok, és önök gyöngék, miközben ez az erő és ez a gyöngeség, higgyék el, nem áll az érdekemben.
13Én is csak menekülök előre.
De tovább. Meneküljünk előre.
Csönd.
Csak tréfa volt.
Mi az oka ennek a kétségkívül létező gyöngeségnek? Nos? Magyarország, konkrétan Románia és Hongkong. Vagyis a világ. Vagyis hogy a világ nem azonos mivelünk. Vagyis hogy én tudok mozogni, önök meg nem. Elviszem a gyárat, hova is? Magyarországra, konkrétan Romániába vagy Hongkongba, de önök nem tudnak utánam jönni. Vagyis hogy nem ugyanabban a térben játszunk. Van ez a… Neumann János, a Johnny, a Jancsi, Teller szerint ő volt a legokosabb… ott az atombomba körül Amerikában mindenki magyar volt… magyar volt a közös nyelv. Vagy hongkongi. Szóval a játékelmélet. Hogy tehát különböző játékokat játszunk, és a különböző játékoknak más lehet a racionalitása. Ami az egyik játékban racionális, vagyis észszerű, logikus, a másikban nem az. Ön a saját játéka szerint racionálisan cselekszik, de nem cselekszik racionálisan az én játékom szerint. És fordítva.
Vagyis konkrétan: a munkavállaló nemzeti keretek közt mozog, ereje is itt van, mert itt számíthat, ha számíthat, szolidaritásra. Ön nem számíthat a magyarok, konkrétan a románok és a hongkongiak szolidaritására, mert ők is csak ott játszanak, a saját pályájukon… Érdekes, az én szempontomból Magyarország, konkrétan Románia semmilyen módon nem különböztethető meg Hongkongtól…
Puskás Ferenc, a hongkongi csodacsatár.
Színészként:
14Teljesen szabályos gólt rúgott Bernben, ’54-ben, de nem adták meg!
Hölgyeim és Uraim. Átmeneti korban élünk. A pénz, a gazdaság globális, miközben a másik oldal lokális közösségekben testesül meg, lokális érdekekkel, lokális lehetőségekkel, lokális erőtartalékokkal. Ez a valóságos aszimmetria. Az nem aszimmetria, hogy nekem sok pénzem van, önöknek meg kevés. Aszkéta életet élek. Megengedem, limuzinnal. Nem vétkezem a mohóság bűnében. Amikor önfeláldozásról beszélek, és azt mondom, kevesebb bér, több munkaidő, de! garantált munkahely, akkor nem az önök önfeláldozásáról beszélek, hanem a mi önfeláldozásunkról. Hogy hol az én önfeláldozásom havi 1 millió mellett? Elismerem, vannak aránytalanságok. Mindazonáltal megjegyezném, hogy ezeket a béreket, év végi jutalmakat, lelépési pénzeket szerződések rögzítik, hölgyeim és uraim, vagyis a jog! A jogot komolyan kell vennünk. Ha a jogot nem vesszük komolyan, akkor mit?! A jog a legemberibb találmány. A jog nélkül a káosz vár ránk. A káosznál nincs rosszabb.
Természetesen megtehetném, hogy önként lemondok a pénzem egy részéről. És akkor mi van? Olcsó populizmus volna. De megtehetem. Tegyem meg? Igen? Ezen tényleg nem múlik semmi. Megint maguk járnának rosszabbul: még gyűlölni sem tudnának engem, vagyis még kevésbé tudnák rám kenni a dolgot. Talán nem is tudják, milyen privilegizált helyzet az önöké, egy helyzet, amelyben tudni vélhetik, ki tehet mindenről.
15Hölgyeim és Uraim. Mint látják, körbe-körbe forgunk. Hogy továbbléphessünk, kérdéseinket új szinten kell megfogalmaznunk.
Magunk mögött hagytuk a hamis nyugalom végtelennek hitt évtizedét, mely azt gondolta magáról, hogy „megy minden” és mehet minden, nagy kérdésekkel nem kell és nem lehet foglalkozni, semmit se tudok vagy mindent tudok, ennek nincs jelentősége. Az ijedt ember nem mer a világ arcába nézni, a túl nyugodt ember vállat von vagy ironikusan pislog, és így nem néz abba az arcba. Mindkettőjük nyelve az önsajnálat nyelve. A fegyelmezett önzésé és opportunizmusé. Jaj, csak ne bántsunk meg senkit és főleg magunkat ne bántsuk meg. Ennek a nyelvnek a centrumában a közhely áll, a szellemes vagy újabban a szigorú közhely – hogy takarjon el mindent. Személyesség helyett személyes és kollektív egoizmus.
Az új ijedtség azonnal összevont szemöldökű, szigorú férfiakat tolt előre, mintha mostantól kezdve csak komolyan és fontos dolgokról lehetne beszélni. Jó volna, ha tudnánk, hogy ez milyen rémes és hazug volna. De jó volna, ha azt is tudnánk, hogy az milyen rémes és hazug volna, ha senki nem beszélne így. Hogy tehát újra föl kell tenni az ember, az emberi gondolkodás alapkérdéseit, mi az ember?, mivégre vagyunk a világon?, mi az, amit komolyan veszünk? Vagy hogy tálibosan fogalmazzak: Miért adnánk az életünket? És valamelyest fordítva: Hogyan maradhatunk életben? Miután megállapíthatjuk, hogy a szót értés elemi föltételei sincsenek meg (bizalom, közös szótár helyett gyanakvás, tornyok) – beszélni egymással. Mi az a közös, amiben mindahányan meg tudunk egyezni?
16Önök erről gondolkodnak? Ugyan. Önök nem gondolkodnak semmiről. Azt se tudják, hol vannak, ettől ugyan kicsit megrémülnek, de nem csinálnak semmit. Legföljebb üresen acsarkodnak. E célból aztán hazudoznak – legfőképp önmaguknak. Most például azt hazudják önmaguknak, hogy meg akarják ismerni a múltjukat. De a legkevésbé sem akarják önök megismerni a múltjukat. Legföljebb a másik múltját akarnák megismerni. Csámcsogni, azt.
Csinálunk magunknak ellenséget, és attól félünk. Nézzen a szomszédjára. Rendben van, nem? Normális nő vagy férfi vagy hermafrodita. Adandó alkalommal szedje ki belőle – nem most, előadás közben nem beszélgetünk –, kire szavazott. Most nézzen rá megint. A szeme se áll jól.
Még egyszer: mi az a közös, amiben mindahányan meg tudunk egyezni? Megy az idő. Húznak el a szlovákok. Kis magyar hóhmec. Vezető erő a Kárpát-medencében. Frászt.
Két aktuális feladat volna. Geometriai feladat. Magunkat elhelyezni az új Európában. Pontosabban Európát Európában. És aztán magunkat magunkban.
Csönd.
Az értelem segítségével, ezt elfelejtettem mondani. Magának. Mindegy, mire a ruhatárhoz érnek, elfelejtik. Ebben az acsargásban fogjuk leélni az életünket.
Mintegy próbálgatja vagy ajánlgatja a következő, bon mot-szerű mondatokat, idézeteket.
Hit nélkül nincsenek közösségek.
17Mint a régi római civilizáció, ez is az értékek szétmállásának korszaka. Olvassunk Tacitust.
Igazságos-e a világ? Egy igazságos Isten világában hogyan van ennyi igazságtalanság? Unde malum? Honnan a rossz?
Mire vár az Isten?
És mire várnak önök? Mért tőlem várnak választ, mert mintha tőlem várnának választ, hogy mi az élet értelme, hogy hogyan legyünk boldogok és hogy hogyan nézhetünk szembe a halállal.
A csimpánz és köztünk genetikailag két százalék a különbség.
Ha úgy gondolják, hihetünk Istenben. De mondhatjuk azt is, amit Laplace: nincs szükségünk erre a hipotézisre. Vagy iróniára ítélt korunknak megfelelően, megállapíthatjuk, hogy nincs Isten, és kérjük a segítségét. Mi atyánk, ki nem vagy a mennyekben, se a Siemens-házban, se a szakszervezetben, könyörögj érettünk.
Szívesebben okoznék kevesebb embernek fájdalmat.
Az erkölcs egyik nagy kérdése, megbízható vagyok-e. Megbízhat-e bennem az embertársam. Ez volt a sztoikusok kérdése és ez az önöké is. Becsapnám önöket, ha azt mondanám, igen, bennem meg lehet bízni, kiszámítható vagyok és becsületes. Nem azért csapnám be önöket, mintha 18ez nem volna igaz, és nem volnék becsületes, és nem lehetne megbízni bennem, hanem… Megint ott vagyunk, ahol voltunk: immár nem izolált közösségekben élünk, ám izolált fogalmakkal élünk… A kérdés tehát az, hogy az én becsületességem az ön becsületessége-e, mielőtt tehát megbíznánk egymásban, egyeztetnünk kell a különböző becsületességi és megbízhatósági fogalmakat.
Hol a szolidaritás, hol a felebaráti szeretet, hol a francia hármas jelszóból a fraternité?
Megnyomja a magnót, csönd.
Sehol, mondják önök, és lényegében rám gondolnak, rám, a kapitalistára, meg a szomszédjukra. Megint mondom, itt nem rólam van szó, nem nekem kell szolidárisnak lennem, hanem a struktúrának. Hát mit gondolnak, mennyit költök én egy évben jótékonysági célra?! Többet, mint amennyit önök tíz év alatt keresnek. Ha a jóságot euróban mérnék, biztos helyem volna a mennyországban. Jó farizeus vagyok, és manapság ezt nevezzük kereszténységnek. Nem meleg levest kell osztani, hanem munkahelyet teremteni. Bár ha hideg van és éhség, akkor a meleg leves meleg és leves… Na mindegy. Nem ingyen halat kell osztani, hanem halászni kell megtanítani… De ezt a mondást már ismerik.
Nem igaz az, hogy a menedzser azon problémák megoldására született, amelyek nélküle nem is léteznének. Amit én ajánlok, az megoldásnál kevesebb, semminél több. Kozmiosz. A kozmiosz jelentése: tisztességes valami. A kozmosz tehát rendezett, rend van benne, kiszámíthatóság. És tisztesség. Mért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis, mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.
19Hexameter.
Keményen.
Viszont az én szabályaim szerint kell játszani, hiszen én másként nem játszhatom.
Csönd. Majd csöng a mobil, fölveszi.
Jó estét, anyám. Igen. Igen, van rajtam sál. Ne tessék aggódni. Múlt héten nem tudtam, Magyarországon voltam, illetve Romániában vagy Hongkongban. Igen, jól vagyok. Ők is.
Satöbbi; sírni kezd, zokogni. Vagy csak folyik a könny a szeméből.
20Nem nem nem nem nem
Beil
Maga nem egy színész
nem egy par excellence színész
Ezt tudom én
tudja maga
ez tudva van Beil
21De Beil
maga evvel ne foglalkozzék
Magának nem kell magát
hogy úgy mondjam
ontológiailag
sem ontológiailag sem históriailag elhelyezni
Ne gondoljon arra
hogy maga nem színész
Egyébként is
mi az hogy színész
Színház az egész világ
és
színész benne minden ember
Maga
Minden ember
Maga
most
ebbe ne
szóljon bele
Nekem sem kell magukat
hogy úgy mondjam
sem ontológiailag sem históriailag elhelyezni
A szöveget se
Egyszerű szerző egyszerű szövege
Ne komplikáljuk túl
adjuk meg neki a tiszteletet
mint minden szövegnek
22De túlkomplikálni nem
nem túlkomplikálni
Beil
mint jól tudja
maga mindent jól tud
ez egy Don Juan-szöveg egy Don Juan utáni korból
Post trans über Don Juan
Emlékszik
maga mindenre emlékszik
milyen pontos és reménytelenül kietlen
Max Frisch
Max Frisch színhely- és kormeghatározása
a Don Juan-darabjában
A színhely színpadias
Maga
most
ebbe ne
Beil
A színhely színpadias Sevilla
A kor jó kosztümök kora
Úgy van
Beil
Tud maga
ha akar
Mindent tud
A színház bolondja
mindent
23Az első csak szellemes
és pontos
Emlékeztet minket
hogy színházban vagyunk
Színház az egész
szigorúan ránéz
Emlékeztet minket
hogy színházban vagyunk
Salzburgot
ab ovo
így építették
Mindig elfelejtem Beil
hogy maga is osztrák
Az ember azt elfelejti
hogy valaki osztrák
Meghallom
hogy osztrák
és elfelejtem
hogy osztrák
Vajon így van evvel
egy osztrák
is
Beil
Ne válaszoljon
nem válaszol
Olyan egyszerű
az osztrákokat szidni
primitív
Olyan kézenfekvő
24A németeket is
szidni a németeket is
egyszerű
Ők még örülnek is
szeretik
Szeretik
ha szidják őket
A magyarokat is
egyszerű
kézenfekvő
szidni
Látsz egy rossz pincért
Limában
langyosan hozza ki a homárt
és közben
veszekszik a kenyereslánnyal
és könnyű izzadságszaga van
melyet az enyhe tengeri szél röpít
a zord Beil
a zord
Andok felé
és rögtön azt mondod
ez biztos magyar
Magyar
Szociológiailag is valószerűsíthető
1956-ban mehetett ki
56
50 éve épp 50 éve
Elég öreg lehet
Egy öreg magyar pincér Limában
izzadságszagban
25aki soha nem ehetik gulyást
csak
homárt
Szomorú ez Beil
És már a kenyereslány se akar lefeküdni vele
Savanyú vagy János bácsi
ezt mondja a kenyeres lány Beil
Janosch batschi Beil
Nem beszélek összevissza Beil
nem minden rendező hülye
és nem minden dramaturg fényes mint a nap
De hát ezt maga tudja Beil
mindent tud
maga színházi ember
a színház őrültje
mindenestül a színház őrültje
Tehát János bácsi
mondja a kenyereslány
tehát magyarul mondja
Erre szokott rá az ágyban
a limai ágyban
Egy limai ágyban Beil varázsosan hangzik
fölteszem varázsosan hangzik
fölteszem maga is fölteszi Beil
varázsosan hangzik hogy János bácsi
János bá
szigorúan ránéz
János bácsi
26Kizárólag az ágyban
Amikor kiszeretett belőle
a kenyereslány
a kenyereslány János bácsiból
akkor már nem János bácsinak szólította
hanem hogy szólította Beil
Beil
Nem kell ahhoz magyarnak lenni Beil
hogy egy magyart megértsünk
Minthogy ők se értik magukat
így aztán szabad a pálya
Nos Beil
nem tud megszólalni
Maga most ebbe ne
Csönd
Don Juan
így hívta a kenyereslány
Don Juan
az ágy után
így hívta a kenyereslány
No de hol is hagytuk abba Beil
Mert valahol abbahagytuk
Látja Beil
ez Don Juannal nem fordulhat elő
És mért nem fordulhat elő
27Meyerhez
Maga most ne
Mert Don Juan a pillanaté
Nem hagyja abba
mert nem is kezdi el
És mért Beil
Maga most ne
Hagyjanak békén
Hagyjanak békén az érzelmi életükkel
Jó hogy már nem szex
Öt évig nem beszéltem Beillel
egy hónapja beszélünk
és akkor rögtön ezt
Öt év az már idő
Don Juan a pillanat embere
A pillanat nem kezdődik
és nem végződik
A pillanat végtelen
De mi hol hagytuk abba Beil
Lenne szíves
Nem
Csönd
Nem
Mi az hogy nem
Rendben Beil
Maga egy színházőrült Beil
A színházőrültek élete hosszú Beil
28Rendben
De nem biztos hogy szerződést is kapnak
Folytassa
Mondja
Már megmondtam
Nem nem nem nem
Többet nem mondom
Ah Beil
bocsásson meg
Én csak most jöttem rá
hogy maga
hogy maga már a szöveget
Már megmondtam
Nem nem nem nem
Ah Beil
Hogy maga már a szöveget mondja
Szóval hogy a maga nemje művészi nem
nem pedig szakszervezeti ellenállás
Helyes Beil
A szakszervezet fontos
de a művészet fontosabb
ezt maga tudja
mindent
Vita brevis ars longa
Kuss
Én hibáztam Beil
Milyen érzéki a maga ajka
29erre lehetne építeni
erre a fényre
erre a gyöngyházragyogásra
Kihasználnak
és ezért aztán
meggyűlölnek
Nem ellen
nem anti
nem anti-Don Juan Beil
A maga Don Juanja nem
Ezt értse meg
A maga Don Juanja
mint egy Don Juan alakú űr
A jelenléte egy Don Juan alakú
jelenléthiány
Ért engem Beil
Feleség gyerek
ennek a Don Juannak családja van
családja Beil
Contradictio in adjecto
Tanult latint Beil
Tanultam
És ógörögöt is
Gigas giganta gigantos giganti gigan
És
Gigante gigante gigantoin gigantoin gigante
Elég
30Természetesen
Csönd üvölt
Gigantes gigantas giganton gigantes
Csönd
Édesem
hát én ezt nem tudtam
hogy ez magának ennyire nehéz
Sztanyiszlavszkij
Ne gondoljon mindig
Sztanyiszlavszkijra
Nem gondolok
Peymann
Mindig Peymannra se
Nem gondolok
Helyes Beil helyes
Folytassuk
Szóval az a „nem”
az Don Juan-i nem
az egy fáradt nem
egy unatkozó nem
Ez a nem nem mond semmit
nem negál semmit
hiszen nincsen állítás
És egyáltalán
Don Juannak nincsen köze a szavakhoz
31Néha nemet mond
néha igent mond
azt mondja szeretlek
azt mondja nem szeretlek Beil
Nem szeretlek
De ez semmit nem jelent
semmit
ez csak afféle zene
Don Juan csábító
és a csábító nyelve a zene
pofát vág
Kierkegaard
szigorúan ránéz
Nézze csak Beil
ezt hagyjuk ki
Kölni kuki müncheni mumi berlini baszi
salzburgi szuszpenzor
kérdezi
Szuszpenzor
Heretartó
Tasak formájú tartó amely a lógáló herék
Álmodozva
Lógáló
Ezt mind kihagyjuk
Köln München Berlin Salzburg
ezt mind kihagyjuk
Ezek azt hiszik
32ezek a magyarok azt hiszik
hogy minden
minden ami a lábuk közt van
az szellemes
Kihagyjuk
De hiába Meyer
hiába
mert magának ezekről már eszébe jutott
mi jutott az eszébe
az anyja jutott az eszébe
Anyuka
Aki én vagyok
Micsoda zsémbes hárpia lett öregkorára
Egy markotányosnő
folyton kínozza
apát folyton kínozza
csak mondja csak mondja csak mondja
mindig tudja mikor sok
és addig mindig el is megy
akár egy gép
Hárpiagép
aki még szenved is
mint anya
Gyere csak ide kicsi fiam
Gyere
Itt van nemde
nemde
ez a te apád
33Egy kész Don Juan
Nahát
Akkor kérdezd meg most tőle
kicsi fiam
hogy szeret-e engemet
Így direkt
hogy szeret-e engemet még
De anyuka
mint anya
Kérdezd meg szó szerint
És itt rángatni kezdi az anya a fia inge ujját
Maga Beil
maga pedig lehajtja a fejét
Mindenki azt hiszi
a felesége azt hiszi
a fia azt hiszi
én azt hiszem
a nézők is azt hiszik
hogy maga egy ripacs
Önsajnálat
önsajnálatból ripacsizmus
lehajtott fej
világfájdalom
Nix világfájdalom Beil
nix nix nix
Lehajtja Beil
de unalmában hajtja le
Maga Don Juan Beil
Aki meg van hódítva
34az unalmas
De anyuka
mint anya
Nix deanyuka
Lehajtani
Lehajtani a fejet
Maga is lehajtani
De itt nincs semmi
Csak szimmetria
mint anya
Jellemző
apa és fia
Mintha ikrek volnának
Egyik kutya
másik eb
magának
Micsoda szemérmetlenség
nem kérdezek semmit
Hagyjanak békén
Hagyjanak békén az érzelmi életükkel
Jó hogy már nem szex
Öt évig nem beszéltem az apámmal
egy hónapja beszélünk
és akkor rögtön ezt
Öt év az már idő
Anyjának
Ne rángasson mama kérem
mint anya
Rendben kisfiam
35nem rángatlak
igazad van
nem rángatlak
Csak kérdezd meg szépen
apádat
szeret-e
Persze hogy szeret
mint anya
Ne segíts
Kérdezd meg
Nem kérdezem
Csönd
nagyon halkan
Kérdezzél meg
Apa
Apa te
Apa te szereted
a mamát
Nem
mint anya; kezét az ég felé csapja, mint futballisták gól után
Ugye
Megmondtam előre
Te is láthatod
nem szeret
svarc auf vejsz nem szeret
te vagy fiam rá az élő bizonyíték
36nem szeret
Hetvenhárom éves
és nem szeret
Tessék
Hetvenhárom
nevetni kezd, halkan és gyorsan; mintha ez volna a vége, aztán mégis folytatódik
mint anya
Mondja meg
mondja meg még egyszer
szeret-e
Nem szeretem
Már megmondtam
Nem nem nem nem
Többet nem mondom
37 38a falakon Rubens-képek; Rubens önarckép; élőkép, Rubens kiesik a képből
Rubens meghalt
zene
csönd; Rubens visszakapaszkodik a képbe; mintegy újrakezdődik a jelenet, kiesik a képből
Mehr Gicht
meghal
A nagy Rubens
39utolsó szavai uraim
Mehr Gicht
följegyzi
A fény festője és a köszvény
Mechelenből hivattunk orvosokat
de hiába
Már semmit nem csinált
csak olvasott olvasott
Seneca
mindig Seneca
a síró Hérakleitosz
a nevető Demokritosz
várakozón a zenekarra néz; csönd, nem játszanak; Rubens visszakapaszkodik a képbe… újrakezdődik; kiesik a képből
Ha dolgoztam
megnőtt bennem a szeretet
meghal, a zenekar megint nem játszik, és ez bohóctréfaszerűen, sokszor ismétlődhet
Fess
ne kényeskedj
csönd; vissza, kiesik
Ó szín festék forma
szó
mért hagysz el engem
néhány utolsó szó: Jézus: „Beteljesedett.” William Turner: „A Nap az Isten.” Immanuel Kant: „Es ist gut.” Churchill: „Minden olyan unalmas.” Joyce: „Hát senki se érti?” Dylan Thomas: „Volt tizennyolc whiskym, azt hiszem, ez a csúcs.” Schiller: „Immer besser, immer heiterer.”; ezekből választ40hatók, de akár mind elmondható, esetleg jelezve, hogy tulajdonképpen kié)
Rembrandt
meghal
A nagy Rubens
utolsó szavai uraim
Rembrandt
Mechelenből hivattunk orvosokat
de hiába
meghalt
élénken
Bagatelle
Engem nem érdekel a halál
Akkor se ha az enyém
Ha nem lenne
halál
művészet
sem lenne
azt hiszi, a segédje mondta
Akkor ez mi
kis hülye
körbemutat a képeken
Mindent megfestettem
az egész világot
Nem tudsz olyan nagy
vagy olyan kicsi
41tárgyát a világnak
mutatni
ami ne volna ott valamelyik
képemen
Minden ott van
Ha valamit látni akarsz
ott van
Na jó lehet hogy ha virág
tulipán satöbbi
akkor Brueghel csinálta
Bársony-Brueghel
Virágban verhetetlen
Ha meg állat
akkor Snyder
Tollban verhetetlen
Madártoll Ganymedes
Egyik jó virágban
másik jó tollban
de az én képem
Tehetségem oly figyelemreméltó
Hogy nincs az a vállalkozás
Lett légyen bármily hatalmas vagy tárgyát tekintve sokrétű
mely önbizalmamat megrendíteni valaha is képes volna
Milyen igaz
megrendíteni
az sose
akár csak az én tehetségtelenségem
az én tehetségtelenségem
42és az én önbizalmam
kéz a kézben
Nem vagyok gőgös
csak tehetséges
De ez legyen az Ég problémája
Mindent a Fennenvalótól kaptam
és mindent néki is adtam vissza
Én nem foglalkozom
a tehetségességemmel
Tudomásul vettem
és szolgáltam
Egész életemben dolgoztam
Festékszagú az életem
Bocsánat mester
De vajon nem az-e a legnagyobb gőg
hogy a mester magát
festőnek
festőnek méltóztatik mondani
és nem embernek
A mester
bocsánat mester
annyira gőgös
hogy még csak mesternek sem
mondja magát
Én például
bocsánat mester
hogy magammal hozakodom elő
a magam személyét tolom előre mester
43Ne kiabálj fiam
Igenis
De én muszáj vagyok
Un homme
Ne kiabálj fiam
Muszáj vagyok elsőrendűen
embernek
tekinteni magam
s csak utána festőnek
Túlozni
Túlozni ne
Festősegédnek
tanulónak
a nagy Rubens műhelyének
alázatos tanonca
Háttérspecialista
Ligetszakember
Felhőfodormegbízott
Nem elégedetlenség
elégedetlenség nem beszél belőlem
A helyemen vagyok
Mars bokája
az oroszlán farkának a bojtja
de mellbimbó sose
legföljebb Medici Mária árnyéka
44ez vagyok én
Én nem küzdök a középszerűségemmel
Rubens mellett
középszerűnek lenni
az maga a teremtés dicsérete
A mester mellett
minden
minden elnyerte a maga helyét
Lett célom
amely megtalált engem
Szép kis cél
metszeteket hamisítani
Azt hiszed
nem lehet mérföldekről látni
a kezem nyomát
Mérföldekről
Antwerpenben a kép
és Bredából látszik
a kezem nyoma
Vagy Bredában a kép
És akkor Antwerpenből látszik
Az Isten fogja az én kezem
Elég az aláírását látni
mérföldekről
Bredában az aláírás
és Antwerpenből látszik
a kezem nyoma
Ott meg az én kezemet
fogta
45az Isten
Vagy maga mester
De az ugyanaz
Mert aki festő
aki előbb festő mint bármi más
a festők festője
festő mint olyan
afölött nincsen senki
Senki
Akit az Isten is festőnek teremtett
afölött az Isten sincs
És a halál
Itt is mivel kezdték
Rubens meghalt
Rubens meghalt
Mintha más mondat
nem is létezne
Kis szűcs mit sütsz
sós húst sütsz kis szűcs
Csak egy példa
De hát úgy is volt
Ugye mester
Ne válaszoljon
Úgy volt hogy ő
hogy ő nem
Ha nem is örökéletű
ez így nem lett nyíltan kimondva
De meghalni
meghalni nem
46Lehet-e örökéletű az
aki kopaszodik
Mert kopaszodik
e felől nincs kétség
Kép sincs kopasz
Még Izabell volt az infánsnő
z-vel
És Isabell a feleség
s-sel
és már feltárultak
a homlok hatalmas új terei
Nőtt
egyre csak nőtt
a homlok
Meddig homlok a homlok
Vagy ami ugyanaz
hány angyal fér el egy homlokon
Mindenesetre Rubens mester önarcképei
kalapban gazdag önarcképek
Megjelentek a kalapok
az elegáns nagy karimájú kalapok
A meghalás az nem az ő stílusa
Ugye mester
Mindig azt mondta
ugye mester
Nekem a halál túl komoly
Túl sok
Tú maccs
Túl komoly
47aztán elkapta a grabancomat
nos fiam
mondjon komolyabbat
egy női seggnél
Mondjon komolyabbat
egy női seggnél
De ne ilyen banálisan mester
Tudom
Én pedig azt mondtam
de ne ilyen banálisan mester
mire ő elpirult
felnőtt férfi és elpirult
és azt mondta
tudom
csönd
De mi az hogy
nemeuklideszi
csönd
Egy nemeuklideszi segg
Komoly
pletykál
Gyönyörű sztori
Úgy képzeljétek el hogy
itt állt Szent Péter
48ott az Úr
szakáll minden ahogy kell
A Rubens akkor érkezett
Aki elsőnek hal meg
az nyert
Jandl Ernst Jandl
szintén már itt
Szent Péter írta be az adatokat
Született 1677
Siegen
Hogyan lehet Siegenben születni
na mindegy spongyát rá
Anyja neve
Maria Pypenlinckx
Jó név mondja Szent Péter
ckx a vége mondja ez a Rubens
Pardon mondja Szent Péter
Süket kicsit
Egy bürokrata
ne legyen
süket kicsit
Az apa meg
Jan filius Jans alias Ruebens
félrekúrt Herzogin Anna von Sachsennal
Prinzessin zu Oranien
utánozza
A! a! ruebens ruebens
magyarázón
ez az apa
Liberál ártó nyelvetek
Mért publizírozta közes szégyönünket
49Rólatok vélni nem véltem volna
Enyhet a gondolat ád
Tudhatni az Úr akaratja volt vala mindez
Na ja ha baj van
mindig ránk hivatkoznak
az Úr akaratja naná
de akkor már baj van volt vala
Na szóval Rubens abban a szép kalapjában feszített
Csinos fiú
Maga nagy festő Rubens
mondja hirtelenül az Úr
Rubens meghajol
valódi szerénység
amely nem tud nem álszerénység lenni
Nagyon nagy festő Rubens
még lejjebb hajol
mintha tornáztatná az Úr
de Rubens
maga egy közepes halott
nagyon mulatságosnak találja
Jó mi
közepes
Rubens maga egy közepes
baromi jó
Szent Péter semmit nem hallott
Foglalkozása
Nyald ki a seggem
így Rubens
gyönyörű sztori
Nem
50(vagy a részeg Héraklész vagy egy szatír vagy a Paraszttánc egy szereplője vagy az Angyal vagy valaki más)
Mi a nagyobb, a halál vagy a köszvény?
Lehet-e a világ legnagyobb festője közepes halott?
Hogyan lehet Siegenben születni?
Lefesthető-e a világ?
Mit mondott Schiele Rubensnek, csont a húsnak? Üvöltöztek egymással vagy épp ellenkezőleg?
Meztelen-e a hús?
Lehet-e, szabad-e, kell-e örülni az életnek? Mellékkérdés: mi az élet?
Mit értünk segg-árián?
Igaz-e, hogy a Rubens-képek minden egyes seggét (a lovakét is!) maga a mester festette, hogy ilyenkor egyszerűen elzavarta a segédeket, még az édes Van Dyckot is, arrébb lökdöste őket, nagy levegőt vett, és…?
Ki lesz (lett) a világbajnok a vb-n?
Mit tanult – konkrétan – Rubens a matematikus Gödeltől?
Igaz-e, hogy a nagy Richelieu bíboros, ellenszenvét kimutatandó, Rubenset következetesen Rebensnek, Monsieur Rebensnek hívta?
Igaz-e, hogy a szerző (legyen az bárki is) hetek óta hatalmas seggű, rózsaszín combú, királynős derekú, gyönyörűséges nagy debella nőkről álmodik, és mi következik ebből a darab nézőinek álmaira vonatkozóan?
És vajon e kérdésekre választ kapunk-e az előadásból? Vagy más kérdésekre? Egyáltalán, létezik olyan kérdés, amelyre választ kapunk? Vagy a szokásos: válaszokra fogunk kérdéseket kapni?
51Rubens fia, Helene-nel, a második feleséggel egyidős
Kár apám
hogy meghalt apám
Tényleg kár
Nem ezt vártam öntől
Egy rendes apa apám
nem ilyen
Egy rendes apa nem hal meg
Mások apja hal meg
Egy rendes apa apám
állatkertbe viszi a fiait
Oroszlán tigris tengerimalac
Egy oroszlán apám
egy tigris apám
Egy tengerimalac fiam
Elviszi az antwerpeni állatkertbe
És kirándulást tesznek a környékbeli hegyekbe
Végigjárják a németalföldi zordon bérceket
előbb a katolikus bérceket
azután a protestáns bérceket
Egy rendes apa mindent tud
Mindent
azt tudtam
Csak azt nem tudtam
hogy a minden
milyen kevés
52Egy rendes apa azonnal véget vet
a harmincéves háborúnak
Beszél Wallensteinnel
Én mindenkivel beszéltem
Beszél Wallensteinnel
a svédekkel a dánokkal a franciákkal
különösen a spanyolokkal
infánsnőtől infánsnőig botorkál
lazán az angolokkal
a Buckingham Palace-ról elnevezett
herceggel tárgyal
és nyélbe üti a békét
Nincs amit jobban akartam
mint a békét
Nem tiszteltem önt apám
de szerettem
Apám fordítva gondolta
szeretni nem
de tisztelni
Nem
Fordítva gondolkodunk
ahol apám fényt lát
ott én árnyékot
Én mindenhol fényt látok
53Erről beszélek
Apámnak minden természetes
ezért minden jó
Sőt szép
Apámnak a rút is szép
Apámnak természetes hogy él
természetes hogy létezik a világ
Isten
Isten annyira természetes apámnak
Hogy nem is érdekli
Isten annyira természetes apámnak
mint az eidami sajt
Az eidami sajt
mindig volt és mindig lesz
Kérem apámat ne szóljon közbe
Pogány
ön pogány apám
Gyáva pogány
mert apám föl sem fogja
hogy pogány
Apámnak az Isten
egy jóindulatú herceg
vagy hercegnő
aki nagyvonalú életjáradékot és udvari festő címet
szavatol apámnak
Egy biztosítótársaság
ING Nationale-Nederlanden Biztosító Rt
könyörögj érettünk
Elég
54Neked az örök élet nem jelent
semmit
Ne tegezz
Igen apám
Apám a földi élet festője
Mutasson egy képet
ahol egy mákszemnyi
egy körömpiszoknyi
egy leheletnyi
transzcendencia van
Egy képet
mert apám élete
a képek élete
Egy képet amely mutatná
hogy az örök élet
ez a kérdés
valaha is foglalkoztatta apámat
Egy konkrét képet
Mi van itt
művészettörténeti kurzus
Rubens-szakkör
Szálljatok le rólam
Imádkozzatok
ahogy egy halott jelenlétében
illik
és veszekedjetek az örökségen
55ahogy egy halott jelenlétében
szükségszerű
Apám nem féli az Istent
hanem szereti
Apám mindenkit szeret
Igen
Ne szóljon közbe
Bocsánat
Apám annyira elégedett
a világgal
a teremtéssel
Ez még az Urat is megnyugtatja
Megnézi apám egy képét
és csettint
De jó munkát végeztem
Fény
Apám nem csupán fényt lát mindenütt
de benne is fény van
Apám sugározza a fényt apám
Ne higgye apám
hogy nem tudom
mily nagy dolog ez
Hisz így ott is fény van
ahová a Teremtő már nem juttathatott
Gondolt már apám
komolyan az árnyékra
Ne szóljon közbe
Tudom hogy a festészetről
56mindent
Istenem mindent
tud
Nem érti apám milyen
rémületes ez a minden
Mintha apám nem tudná
hogy a Teremtés tökéletlensége
az is része a Teremtésnek
Mintha apám nem tudna
a paradicsomi kiűzettetésről
a betegségről a fájdalomról a szenvedésről
a háborúról apám a háborúról
mintha máshonnét szólna; például sötét lesz és világos vagy az előző jelenet megmerevedik és valahogy megjelenik az Angyal (mint egy filmbevágás, klip) vagy kiszól egy képből, kommentál, lábjegyzetel
Virág az ember
csönd
Az embernek halála igen iszonyú
és röttenetes dolog
Mert először
sok betegséget fájdalmat
lelki és testi töredelmet sok bút
bánatot háborút és röttegést
az emberre hozván
végre az lelket
az testtől nagy rémülésekkel
és iszonyúságokkal minden tagoknak
és inaknak fájdalmával elszakítja
az testet döggé büdössé porrá és hamuvá teszi
57csönd
Döggé büdössé porrá és hamuvá
Virág az ember
eltűnik
Csak az a rohadt fény
Flandria mint a Paradicsom
Ön apám
a képeivel kijavítja a világot
Úgy viselkedik mint az Isten
csönd
Ön apám
ön erős
nem is tud semmit a gyöngeségről
például rólam
csönd
Mért kell reggel fölkelni
ez egy kérdés
egy kérdés melyet ön apám soha
soha nem tett föl magának
Reggel az ember fölkel
egyébként nem volna reggel a reggel
Ó apám legendás hajnali kelései
Együtt a tyúkokkal
Együtt az ecsettel
És még csak az sem igaz
hogy a munka
58hogy a munka fölfalta volna
Workaholic egyfelől
Reneszánsz alkat másfelől
Apám ön egy reneszánsz alkat
Ne szemtelenkedj
Anekdoták
anekdoták sora
Ahogy egyszerre
fest beszélget a látogatókkal levelet diktál
és Senecát olvastat föl magának
Hiszen ön még halottnak is erős
Teli van tettvággyal
Mindent megfestettem
Ne legyél már ennyire elégedett
bazmeg
utánozza
Utamat megfutottam
munkámat bevégeztem
mindent mindent megfestettem
nincs már dolgom a Világban
megtéhérek Éhégi Atyámhoz
Ugyan már
Soha egy másodpercet
Egyeztessük óráinkat
Soha egy másodpercet se szenteltél
az életedből
vagyis a munkaidődből
59az Istennek
csönd
De
egyszer
Mikor megijedtél hogy meghalok
Mikor a gyöngeség
a bennem tomboló gyöngeség
olyan erős lett
hogy már nem bírtam tovább
és zokogva a válladra borultam
és te szépen átöleltél
Remegett
minden
az egész testem remegett
és csak azt
csak azt tudtam mondani
apa nehéz olyan nehéz
Te ijedten simogattál
és hála Istennek
nem szóltál egy szót se
Akkor imádkoztál
rendesen imádkoztál
és szép szóval kérlelted az Úristent
ne szenvedjek annyit
Élőbb kérleltem
aztán kiabáltam
nem ezt nem Uram
ezt nem fogadom el
nem akceptálom
Aztán üzleteltem vele
60egy képet
nem másolat nem műhely
én
fölajánlottam neki
Apám
szokásával ellentétben
figyelmetlen volt
és így közel engedte magához
a szenvedést
Ön pánikba esett apám
Apámnál soha nem hal meg senki
senki
halni nem
hiába van odaírva
Seneca halála
Seneca nem
Krisztus sírbatétele
Krisztus nem
Caravaggiónál halott
apámnál nem halott
Nincs halál
Önnél nincs halál
Félek a szenvedéstől
A szenvedés egy hülyeség
Nincsen értelme
Próbáltam
soha nem tudtam értelmet tulajdonítani
a szenvedésnek
Értelmet kihámozni
61soha
A szenvedés a Teremtés butasága
Megalázza
csak megalázza az embert
Nem igaz hogy megtisztít
nem igaz hogy alázatra nevel
nem igaz hogy önismeretre nevel
hogy jobban megismerem magam
nem igaz
hogy jobban megismerem a világot
nem igaz
az Istent
nem igaz
Nyissa ki apám egyszer a tévét
vagy gondoljon a harmincéves háborúra
Vagy nyissa ki a szemét
Emlékszik arra az öregemberre
Alig volt fiatalabb mint apám
A romos ház a folyó után
ha Het Steenből
jöttünk vissza Antwerpenbe
Chateau de Steen
apám büszkesége
a vidéki kúria
utánozza
Összefestettem egy házat
Minden tégláról cserépről ajtókeretről
tudom
hogy hány munkaóra van mögötte
Hagyjuk
62Reggel Antwerpenbe kocsikázni
Este Antwerpenből visszakocsikázni
Az öregember ül a rogyadozó háza előtt
a koszos udvarban
a sárban vagy porban
a szemét közt
egy sovány kutya
egy sovány kecske
bordák
csak a bordákra emlékszem
hasonlítanak a férfira
vagy a férfi rájuk
a bordák
mindig ott ül
rezzenéstelen arccal
maga elé néz
mindig
reggel ha Antwerpenbe
este ha Antwerpenből
és másnap is
A rezzenéstelen arcon
nem az öregkor bölcsessége
nem az idő nyugalma
nem apám Senecájának nyugalma
Azon az arcon nincsen semmi
csak üresség tompaság
A túlélés az élni akarás
brutalitása
az van ott
A fájdalom van ott
Hogy minden nap szenvedés
63minden pillanat minden másodperc
Fáj a Földnek a létezés
És teremté az Isten az embert
az Ő hasonlatosságára
Ilyen tehát az Isten arca
kérdezem
Durva közönséges szenvtelen
hideg kegyetlen
kérdezem
Úgy hiszi apám
egy flandriai nemes nézőpontja
univerzális
Hogy egy ilyen tekintet
mindent
mindent lát
Rubens vagyok
Mindent megfestettem
A zsenialitásod mögé menekülsz
Leszarom a zsenialitásodat
És unom a zseniális képeidet
Dicsőség hírnév megenni lelket
A harc a démonnal
Nem látom a harcodat
a démonaiddal
Nem démonok
nekem nem démonaim
nekem angyalaim
64vannak
Neked démonjaid vannak
nekem angyalaim
Szeretlek fiam
Tudom
Akár a képeidről is tudhatom
Ránézek egy képre
rólam készült
s látom
ezt a fiúcskát szeretik
Akinek így csillog a szeme
ilyen kedvesen pirospozsgás az arca
és haja ily fényesen hullik a vállára
azt
azt nyilván
azt nyilván mindenki
Nem sírok
csak a mondat
elakadtam a mondattal
Belesültem a szerepembe
mintha belesült volna a szerepébe
Szerepek vannak apám
és én nem tudok köztük választani
Nem tudok
nem akarok
nem tudok
Nem akarom elfogadni
hogy előírt szerepek közt kell választanom
Hogy előre megmondjátok
65Én egyedül akarom
csönd
Apámat persze ez nem zavarja
A legmagasabb nívón
apám a legmagasabb nívón
játssza a szerepeit
Királyok fogadják
hercegek régensek régensnők
infánsok infánsnők
Antwerpen tiszteli önt
És szereti
Tiszteli és szereti
Ön csábít és hódít
mert ön szellemes és művelt
És kedves
Apám Ön egy kedves férfi
Nem csúfolkodom
Ritka a kedves európai férfi
Nem kedves
az európai férfi nem kedves
Ön apám kedves és nagyságot sugároz
Ki tudna ennek ellenállni
És akkor még a képeket
még nem is látták a képeket
Apám ön a legnagyobb élő festő
csönd
De ha meghal apám
akkor nem apám lesz
a legnagyobb élő festő
csönd
Mi a nagyobb
a halál
vagy a köszvény
(vagy bárki más, az Angyal vagy egy Parasztlány a Paraszttáncból, Medici Mária, de lehet férfi is, Bacchustól Gödelig vagy többen akár)
„Kedves barátom, Ön egyszerre ragadtatja magát két, egymástól fényévnyire eső dologra, veszi a bátorságot, szenvedélyt, derűt, kedvességet, őrültséget, hitet és hanyatló, reneszánsz kiegyensúlyozottságot, egyszerre markolja meg rajtam azt, amit az Ön társadalmi helyzetében lévő valaki, aki ha nem is rabja e helyzetnek, de felfogván ennek jelentőségét, nem maradhatnak előle rejtve e helyzetből fakadó kötelességek, melyek ha nem is korlátok, ha nem is sövények, de minden bizonnyal kis kerti utacskák, jól ápolt ösvények, melyeket elhagyni nem tanácsos, formák, melyek elvetése nem a szabadság, csupán a pallérozatlanság jele, és puszta betartásuk már önmagában is szellemesség, a formák tisztelete mint személyes kiválóság, nem markolhatna meg, és ugyanakkor mintha nem is volna testünk, csupán vágyunk és eksztázisunk, mely a végtelenbe hív, mintha nem érezné a keze a húsnak, a húsomnak, mondjuk ki nyíltan, áradó kövérségét, teltségét, kozmikusságát, pedig érzi, hiszen én magam is érzem, hogy érzi, nos Ön a markolással együtt, egy lélegzetvétellel mégis azt kérdi, minthogy ezt megtudni leghőbb vágya, minthogy a 67felébredt értelem, Fridell szavával, megzavarodván, ismét a vallás karjaiba vetette magát, így a két véglet összeegyeztetése és a vesztfáliai béke elkerülhetetlenné és ugyanakkor fölöttébb szükségessé vált, Ön egyszerűen, mintha tudnánk, mi az egyszerű, vagyis tudnánk, mi a bonyolult, azt kérdi, mi a barokk.
Sok ez így együtt, barátom. Ez a sok a barokk. Úgy, Rubens, most pedig megfestheti, amit markolva mindig is birtokolt, a világot. Konkrétan a seggem.”
A köszvényről kezdetben nem tudja az ember, hogy az köszvény. A köszvény kezdetben nem köszvény, mert nincs neve. Csak aminek neve van, az valami. Csak amiről képet tudok csinálni, azt látom. Igaz, mindenről tudok képet csinálni. A köszvény nem kezdődik, hanem egyszerre csak van. Ott áll.
megint a klip-effekt, Helene-t látjuk „valahol”, Het Pelzken
Mije fáj Rubens
folytatja, az „eredeti helyen”
Egyszer csak valami kicsi nehézség, nehézkedés, súly jelenik meg az emberben. Egyszerre ott van, már ott van. Nem olyan, mintha súlyokat aggatnának rád, és abba belegörbülnél. Hanem mintha egy titokzatos lény élne benned, egy kis állatka. Mászkálna az ereidben, a csontjaidban, csöndesen, finoman siklana, nem is volna semmi baj, ha nem éreznéd, hogy ez az ismeretlen lény, ez 68a nevesincs létező, nő benned. De bizony ezt érzed. Azt érzed, hogy nő benned valami súly. Még nem emeled nehezebben a lábad, nem mozgatod nehezebben a kezedet, melyhez már hozzánőtt az ecset, és ha mégis elejtenéd, ha nem is könnyedén hajolsz utána, nem vagy sudár nádszál, hát az tényleg nem vagy, de gondolkodás, fontolás és számolgatás, vagyis félelem nélkül nyúlsz utána. De hát nem is a mozgásodban érzed a nehezet, nem a mozdulatokra csap le a név nélküli szörny, amely most még csak mint valami kis állatka, nyúl, nyulacska vagy mókus, tengerimalac, hanem egyik nap már-már ártatlanul eszedbe jut, hogy van vállad, van lapockád, nem, ennél már többet, hogy a hátad egy súlyos tömb, márvány, de még inkább agyag, vizes, nyirkos agyag, egyik nap eszedbe jut, a másik nap érzed, érzed akkor is, ha nem gondolsz rá, lassan megmutatkozik, ki az úr a háznál; először egy anyagtalan, de immár helyhez kötött – a genius loci! – nehezülést érzel, amelyet szeretnél, most már szeretnél fájdalomnak nevezni, aztán következnek az izmok, vannak tehát izmaid, ez derül ki, a hátadon és főleg a nyakadon, a szép nevű „nagy csuklyásizom”, az izmaidat egyre inkább drótként érzed, hideg, merev drótok szelik át a testedet, dér lepte rozsdás vasak kavarognak benned.
„máshonnét”
Bolyong benned a fájdalom
akár a szégyen
Bolyong benned a fájdalom, akár a szégyen. Aztán vége a bolyongásnak is, megérkeztünk. Megérkeztünk a 69csontokhoz. Rosszul mondom. Bárha a csontokhoz érkeznénk. A csontok végéhez érkezünk, az illeszkedésekhez, az átmenetekhez, igen, az ízületekhez érkezünk, melyek mintha homokkal volnának teltek, nehéz, kellemetlen vizes homokkal, egy gépnek érzed magadat, egy rozsdás, csikorgó, vacak tákolmánynak, hallod a nyikorgást és érzed a homok súrlódását, hirtelen az az érzésed támad, hogy meghalt az állat, megdöglött az a lény, amely benned nemrég még élénken, majdnemhogy vidáman mászkált, a nyúl, nyulacska, vagy mókus, tengerimalac, megdöglött, de ott maradt benned, dögkút vagy, dögkút!
Mikor idáig jutottál, megnyugodsz. Úgy érzed, átlátod a helyzeted. Felfogtad, birtoklod, uralod. Még mindig nincs neve az állapotodnak, amit, helyesen, jó jelnek tartasz. Nem hazudsz magadnak, helyzeted nem nevezed jónak. A helyzet reménytelen, de nem komoly. A helyzet komoly, de nem reménytelen. A helyzet nem komoly, de nem is reménytelen. Mi is van még? Igen, a helyzet komoly, de reménytelen. Ez lesz a következő lépés.
Kicsit lelassulsz. Nyögsz. Szuszogsz. Ha megfordulsz az ágyban, munka. A dög benned, veled fordul. Miközben sikonganak a forgókban a homokszemek. De nem félsz. Beletörődtél, mert azt hiszed, hogy csak öregszel.
„máshonnét”
Nem
nem öregszel Rubens
öreg vagy
csönd
Én fiatal vagyok
70te öreg vagy
csönd
You are my destiny
sír vagy nevet vagy egyiket se
Beletörődtél, mert azt hiszed, hogy csak öregszel. Élvezed a nagyvonalúságodat, tetszik neked, hogy így halad – általad is – az idő, és elfogadod, hogy ennek ára van. Látsz egy rendet, és látod benne a helyedet. Ez megnyugtató, tényleg. Nem félsz a haláltól sem, nem hessegeted el magad elől, nem kokettálsz avval, hogy örökéletű vagy. De amikor halált mondasz, nem a férgekre gondolsz, akik a föld alatt lakmároznak belőled, hanem a mennynek országára gondolsz.
És akkor történik egy pici változás, melynek nem tulajdonítasz jelentőséget. Ez hiba. Hiba, de elkerülhetetlen. És ha felfognád a közelgő bajt, egyáltalán, hogy valami közelgés mint olyan volna aktuális, ez sem segítene, hisz ennek a közelgésnek épp a váratlanság a lényege. Nem úgy csap le rád, mint a vihar vagy a svéd király csapatai, vagy ülsz a Het Steen-i házad tornácán, és egyszer csak vad, vérszívó szúnyogok hada…
vagy bárki más; „máshonnét”, kicsit részegen
Hada
még hogy hada
Van
vagy volt
egyáltalán Hollandiában szúnyog
A szúnyog inkább katolikus
Egyáltalán van-e a tenger mellett szúnyog
71a Duna mellett van
tudom ismerem vakarom
Lehetséges
hogy a szúnyog
par excellence
közép-európai jelenség
Egy centraljurópdrím
Nem
mégse közép-európai
ahhoz túl finom
nem elég brutális
Ha közép-európai volna
álomkórt terjesztene
Minimo calculo
Cecelégy
glassina palpalis
De hát az meg afrikai
Akarunk mi most a közép-európai kultúra afrikai
eredetéről értekezni
Az élet kemény
Lehet hogy nincs
vallon flamand holland
szúnyog
Ismerik azt a viccet hogy
a belga appelplaccon
jobbra álljanak a vallonok
balra álljanak a flamandok
egy ember marad középen
a nagy térség közepén egyedül
Kohn
72Nu tiszt úr kérem
hát az igazi belgák hova álljanak
csönd
Szóval ha nincs szúnyog de facto
akkor legyen a szúnyog metafora de facto
És egyszer csak vad, vérszívó metaforák hada…
„máshonnét”; legyint
Reménytelen
És mi
igazi metaforák
igazi vérszívó metaforák hada
hova álljunk
Szóval nem úgy, nem vihar, nem svéd, nem szúnyog, nem valami ismert vagy ismerhető, hanem valami kitalálhatatlan csap le rád, a nincs csap le rád, a lehetetlenség, ami van, ami egyszer csak a legvalóságosabb valóság, a váratlan ölelkezik a váratlannal olyan váratlanul, hogy elakad a szavad, semmit nem ismersz, semminek nem tudod megvetni a hátadat… Mintha sötétben fekete fények villannának, villannának!
„máshonnét”
Fekete fények Rubens
Akkor már tényleg baj van
Ha már látszik az alagút vége
mely szintén fekete
sötét lesz
Afrika
Lehet hogy mégis
Afrikánál kötünk ki
Ki tudja tessék
ki tudja mi ez
csönd
Néger segge az alagútban ha-ha
kérdezi
Észak-Dél-probléma Rubens
A holland gyarmatosítás kezdete
mint kezdet
az európai nagyképűség vége
mint vég
mi Rubens
szép kilátások
A halál nem része
az életnek
a köszvény az része
Az új változás nem más, mint egy kis könnyű zsibongás. Amely már nagyon is konkrét helyekhez kötődik, az ujjakhoz, az ujjpercekhez, a lábfejhez, főként a nagylábujjhoz, a nagylábujj, de ezt csak később fogod megtudni, a fájdalom trónusa, de hely a talp külső szegélye és a boka alatti lágy terület is, meg a könyök, a térd, mintha hangyák mászkálnának ott, de egy horrorfilmből, olyan hangyák hát, hogy minden pillanatban disznónyira nőhetnének, valamire készül a tested, de mire, vajon mire, a zsibongás, bozsogás már kijelölte a játékteret, csak nem tudod, mi lesz a játék. Kitörés előtti tűzhányó, az vagy, tűzhányó, csak tűz nincs benned, las74san már semmi sincs benned, csak a jövő, csak az, ami lesz. De mi az, vajon mi? Nem a dög van benned, nem a vizes homok, nem is a zsibongás, csupán az eljövendő idő – és ez mindennél rosszabb.
Ezt gondolod, ez mindennél rosszabb. Ez a nagy csapda, ez az igazi átverés, azt hiszed, ennél a várakozásnál nincs rosszabb, vagyis megint reménykedni kezdesz, és várod, hogy akkor történjék meg az a rossz, legyen végre itt, törjön ki a tűzhányó, legyenek disznó nagyságúak a hangyák meg a szúnyogok, az Antwerpen határában bóklászó yorkshire-i szúnyogok, mindegy, csak történjék meg, minden jobb ennél, csak történjék meg végre.
És az Ég meghallgatja a te kérésedet. Ez az utolsó pillanat, amikor még tudsz, akarsz és lehetséges az Égre gondolnod. Éttől kezdve nincsen Ég, nem trónol ott a Mindenható, mert ettől kezdve csak a köszvény van, ő trónol mindenütt, ő a Mindenható. Csak történjék már meg. És akkor megtörténik. De nem tudsz egy pontot kijelölni, hogy most. Nincs kitörés, ejakuláció, fájdalomszökőkút.
„máshonnét”
I can get no satisfaction
Jogdíjas
de pénz nem számít
Animal triste post coitum, és akkor azonnal triste, száz százalékig triste, azonnal minden után vagy egy jeges, örök jelenben; a fájdalom nevetségesen kicsiny helyekre koncentrálódik, ilyen a nagylábujj bütyke, lázad van és 75hidegrázásod, éget és elönt mindent, illetve éppen fordítva, te zsugorodsz oda a fájdalomhoz, oda le a nagylábujj bütykébe, azonos vagy a bütyökkel, az égető lüktetéssel, amelyen kívül nincsen más, nincsen a spanyol király, nincsen az angol király, nincsen a svéd király, nincsen a német-római császár, nincsen az infánsnő, nincsen Hallgatag Vilmos fia…
„máshonnét”
Az ő mamája
kúrt félre
a Rubens papájával
csak hogy értsék
Nincsen semmi, még a képek sincsenek.
csönd
A bütykön kívül talán csak Richelieu bíboros van. A mennyek országa sincs. Csak a csont, csak a lüktetés, csak a fájdalom. És terjedni kezd benned a fájdalom, belakja egész testedet. Lakást talál benned. Lakhelye leszesz a fájdalomnak. A fájdalom egy gonosz Tante…
„máshonnét”, mosolyog és kötöget
…mindkét kezében kötőtű, ragyogva hazudja, nekünk köt réklit, sálat, pulcsit, pedig csak arra vár, hogy beléd mártsa a tűit. Igen, a fájdalmat metaforákkal csitítanád, szavakhoz menekülsz, innét látszik a baj nagysága.
Az örök fájdalom, akár az örök kéj, fárasztó. Fáradt vagy. Belefáradtál a fájásba, nagyon nem akarsz semmit, azaz magadat nem akarod. A fájdalomtól púposodsz. Se hús, 76se izom, se csont: a fájdalompúp vagy. Fájáspúp! Fájáspúp! Akinek így fáj minden porcikája, miként hihetné, hogy valaki is szereti őt?!
odamegy Helene-hez
Engem nem szeret senki. Én mindenkit szeretek.
Az kevés édes Rubens
Én mindenkit szeretek, engem meg senki. Mindent megfestek, és amit megfestek, szeretem. És engem nem szeret senki. Ez az igazság. Az igazság!
Mije fáj Rubens
Az egész Rubens!
csönd
Ekkor megpróbálod a fájdalmat lekenyerezni, simogatni kezded a kötőtűit, és szerelemért könyörögsz neki. Vigyázz rám, édesem, hiszen minden olyan törékeny, az ember oly törékeny, vigyázz rám, rád bízom magam, te legyél az, aki megóv minden bajtól. A fájdalom édesen elneveti magát…
édesen elneveti magát
„máshonnét”
Édesen tessen nevetni
nyelvet ölt
…legyen, ahogy akarod, drága Rubens, gyönyörű fér77fi, festők festője – és ekkor, arcán megvetéssel, undorral és ellenséges kéjjel beléd döfi a kötőtűit. Beléd döfi. Beléd döfi.
simogatja, kényezteti (a kötőtűkkel?), mintha nem is hallaná
Sohase festettél beteg asszonyt Rubens
fájdalomtól púposan, öntudatosan
Amiképpen beteg tüzet sem lehet festeni
Engedelmével Kurt Gödel
Matematikus
Metamate
Pardon
Meta-matematikus
Rubens festő és mázoló
Értem
Ezt a szót használom a legtöbbször
értem
vagy ami ebben az esetben ugyanaz
nem értem
Értem
ne higgye hogy nem értem
Festő és mázoló
Tudom nem az álszerénység beszél önből
78Egy zseni nem is tud álszerény lenni
Nem magamról beszélek
A huszadik században nincs zseni
megszűnt ez a műfaj
Okosságok vannak
Ön Rubens mester
jelzi
és igaza van
a kettőnk közti különbséget
A felfogásunk közti különbséget
Nekem nincs felfogásom
Ez is egy felfogás
Látom
rosszkedvű
Tudom
tudni vélem
értem mért
Ez is a felfogásainkhoz tartozik
Ön azért rosszkedvű kedves Mester
Tényleg rosszkedvű vagyok
mert meghalt
Önnek ez
vallja be
a kedvét szegte
A halál miatt
elment a kedve
az egésztől
79Ez így pontatlan
Épp a halál miatt
nincs egész
És nekem az egészhez volt kedvem
Igen
ha jól értem
Ön mindent szeret
ami van
és nem érdekli
ami nincs
Önt a van érdekli
engem meg
matematikus vagyok
a lehet
Egy személyes ok
volna még egy személyes ok
amiért kedvelem ezt az állapotot
a halál utánit
csönd
Enni
mert itt nem kell enni
Enni
az volt a legrosszabb
Tudja Rubens
én senkiben
én senkiben a világon nem bíztam
Csupán két emberben
Én senkiben
80Ön mindenkiben
Talán csak Richelieu-ben nem
Jó persze ő úgy van kitalálva
az ember akiben nem bízunk
Meg talán gyanakodott
egy kicsit talán gyanakodott
az édes Van Dyckra is
hogy esetleg ellágyul
hogy a felesége ellágyul
ennyi grácia és tehetség láttán
Ez összesen kettő
kettő aki nem
nálam meg
kettő aki igen
A feleségem és Einstein
De Einsteinnél csak teázni lehetett
Rémes tea és száraz keksz
Az is rémes
A németek teája rémes
Soha ne teázzék némettel Rubens
Sörözni igen
teázni nem
soha
A feleségem etetett
bizalom
Amikor kórházba került
nem volt aki etessen
És mi történt
81Nem volt aki etessen
bizalom
Nem ettem
És mi történt
Lássa
hát itt vagyok
Harmincévesen
harmincévesen nekem már elegem volt
az életből
Önnek sose
Ön soha nem telt be az élet csodálatával
Én szívesebben mondok világot
Nem élet
világ
Szem mondja ön
a világot a szem teremti
sőt a festés
Megfesti van
nem festi meg nincs
Agy mondom én
a világot az agy teremti
Itt van például
csak példa nem szakterületem
a nemeuklideszi geometria
Arcátlanság talán
az ön jelenlétében
az ön szeme jelenlétében
geometriáról szólni
82A térben ön jobban eligazodik
Bár olykor
a jobb rosszabb
A szem befolyásolja a fogalmakat
Definiálunk egy fogalmat
és jobban hiszünk a szemünknek
mint a definíciónak
Nézni is nehéz elismerem Rubens
de gondolkodni is
tisztán gondolkodni
nehéz
Nincs könnyű gondolkodás
A gondolkodás komoly
komolyak a következmények
Új fogalmak új világok
A nemeuklideszi
Mit lovagol ezen a
nemeuklideszin
Nem is szakterülete
Mert jól mutatja
a felfogásaink közti
Nekem nincs felfogásom
De különbség van
Nos
mit is akartam mondani
Ez is egy felfogás
83Érdekes
azt hittem
a szemnek
nincs humorérzéke
Nos
a gondolkodás
a fogalmak
Az ember a semmiből
képes új világot teremteni
Én meg a mindenből
teremtettem új világot
Ezt az egyet
ami van
Újrateremtettem a világot
hogy látni is lehessen
Csak a képet lehet látni
és a világ
önmagától önmaga által
nem kép
Jöjjön professzor úr
ezt nézze meg
egy Helene-es kép és az élő Helene
A nők
Önt ugye nem nagyon
a nők
nem nagyon érdeklik
Inkább a fogalmak valóban
Meg hogy ki adja az ételt
84Ételt csak a feleségemtől
És Einsteintől
De Einstein
Tudom
Rémes tea rémes keksz
rámutat Helene-re
Látja
Ez egy nő
csönd; aztán a képre mutat
De ez az igazi
itt látod
ki ez a nő
ez az élő a valóságos
ebbe bele lehet markolni
belemarkol, természetesen nem a képbe, hanem az élő Helene-be
Látom
a kis paradoxonok
a petit paradoxonok nem idegenek öntől
De látom azt is
azt hiszi
a paradoxon a gondolkodás fűszere
érdekesség zavarba ejtő poén
Nem
a paradoxonok mélyebben tartoznak hozzánk
Itt van ez a nő
Helene
85Minden bizonnyal
Most már én is látom
És most tegyük fel
Rubens
tegyük fel hogy aláírjuk
Hová alá
A nő alá
A kép alá
ez egy képaláírás nem nőaláírás
aláírjuk
Ez nem egy nő
Ért engem Rubens
hosszú csönd
Ne higgye hogy buta vagyok
Gondolkodtam
úgy mondom
De
ez egy nő
nézik Helene-t
Talán
talán azt
mégis aláírhatnánk
Ce n’est pas une pipe
Rubens
Ön nem egy hegeliánus
86Helene-t bámulja és a többi (leleményesen)
A szavak árulása
Ez önt Rubens hidegen hagyja
Mondatok
nem érdeklik a mondatok
szavak
nem érdeklik a szavak
Niels Bohr egyszer
mosogatáshoz készülődött
Passzionátus mosogató volt
A mosogatás
és az atomok
ez a kettő foglalkoztatta
a mosogatás egyfelől
az atomok másfelől
A mosogatás mondta Bohr
mint a nyelv
Koszos a víz
koszos a törlőruha
mégis tiszta lesz a pohár
Tisztázatlan fogalmak
tisztázatlan érvényességű logika
és mégis a remény
hogy tisztaság
hogy tisztaságot teremthetünk
nagyon közel Helene-hez, ezt neveztük feljebb leleményesnek
Fess és ne kényeskedj
ezt mondtam a tanítványaimnak
87fess és ne kényeskedj
ezt mondtam magamnak is
És betartottam
Helene-t csodálva
Az absztrakt fogalmak harmóniája
Helene „megmutatja magát”
Tiszta matematika
A gondolat mint természeti erő
Értem
mire gondol
A gondolat súlya
Például
Valakit például
fejbe csapni
fejbe csapni a logika könyörtelen bunkósbotjával
Értem
Szellemes
Érti félre
Ön Rubens nem képes kilépni
a világból
Ez a világ oly tágas és nagyszerű
egyebek közt épp ön által
hogy ön itt jól elvan
Azt hiszi Rubens
én metaforákban beszélek
Nem nem nem
Úgy értse Rubens
mintha a gondolatnak tényleg lenne súlya
88Mintha volna mérleg
amely ezt tudná mérni
Önök hollandok
Flamandok
mynherr Gödel
flamandok
Flamandok
Önök flamandok gyakorlatias emberek
Szeretik mérni
megmérni a dolgokat
egy rőf két kiló három mérföld
Mi németek
ahogy Horst Köhler mondja
az ideák országa vagyunk
A nemeuklideszi világ
Mit akar már megint evvel
Mit lovagol ezen
Nem is szakterülete
„máshonnét”, kicsit részegen
Látom
kézbe kell vennem a dolgokat
Proszit
Nekem szakterületem
nekem minden szakterületem
sör bor pálinka nők eukaliptusz
Eukleidész
nekem mindegy
89professzorosan
A geometria kialakulását az emberi és az állami élet szükségleteinek kielégítése ösztönözte. Az írott emlékek is ezt tanúsítják, miszerint Egyiptomban és Babilóniában kb. 4000 évvel ezelőtt a terület és térfogat mérésére szabályokat állítottak össze. A geometria (földméréstan) szó is erre utal. A babilóniaiaktól és egyiptomiaktól a görögök vették át a geometriai ismereteket, és ők jutottak arra a gondolatra, hogy a tapasztalati úton szerzett geometriai ismereteket logikai ellenőrzéssel lehet megbízhatóvá és pontosabbá tenni. A nevezetes görög matematikusok: Thalész, Anaxagorasz, Püthagorasz, Platón – és akkor jött Eukleidész az Elemek című művével, melyben a geometria rendszerét alapfogalmakról szóló alaptételekre (axiómákra) és meghatározásokra (definíciókra) építette föl.
Proszit
Mindenki aggódik
itt a színházban aggódnak
Aggódószínház
aggódódramaturgia
aggódnak hogy nem értik
Eukleidész
nem értik
nemeuklidesz
nem értik
Egyszerű
ha én értem
te is érted
és én értem
Aggódóművészet
90Proszit
Pont egyenes szög satöbbi
Ezek az alapfogalmak
És akkor van öt
fájv
axióma
ezeket nem bizonyítjuk
elfogadjuk mint igazat
Például hogy minden pontból minden ponthoz
húzható egyenes
Ez így van és kész
És akkor van az ötödik
Hát ez nagyon híres
Ez híresebb mint Rubens és Gödel együttvéve
Még nálam is híresebb
Ez a párhuzamosok axiómája
egy egyeneshez egy külső ponton át párhuzamos húzható
kábé így szól
Nem akarom bonyolítani
Proszit
De ez ugyanaz
mint hogy a háromszög szögeinek összege
száznyolcvan fok
Gimnáziumi anyag
Namármost
most tessék figyelni
Ezt az öt axiómát elfogadva
bizonyíthatók be a tételek
a geometria tételei
és ez így együtt az euklideszi geometria
91A gyakorlati életben
a mindennapokban
hétfő kedd szerda
satöbbi
ezt használjuk
De ez a párhuzamossági axióma vagy posztulátum
gyanús volt
gyanút keltett
gyanúba gyött
Túl összetett mondták
inkább látszik tételnek mondták
És megpróbálták
a másik négy segítségével
bebizonyítani
A szegények
De nem tudták
Ekkor azt tételezték föl
figyelem föltételezés
hogy az 5. axióma nem igaz
vagyis egy egyeneshez
bármely
rajta kívül eső
ponton keresztül nem csak egy párhuzamos húzható
hanem sok vagy egy se
És az derült ki
hölgyeim és uraim proszit
hogy a régi négy
meg az új axiómára
is felépíthető egy geometria
és ezt hívjuk
hogy hívjuk ezt
92ezt hívjuk
na
nemeuklideszi geometriának hívjuk
Magyar vonatkozások
vannak magyar vonatkozások
Bolyai János matematikus
a nemeuklideszi geometria atyja
de hagyjuk a magyar vonatkozásokat
nem terhelem önöket a magyar vonatkozásokkal
A magyar vonatkozások
terhelők
mindig terhelők
Bern 1954 terhelő
1956 forradalom terhelő
Jövő órán feleltetés
Holnap korrepetálás
Agy
nem agyjáték
a nemeuklideszi világ
az nem agyjáték
Ugyanolyan létező világ mint az euklideszi
az tehát amit látunk
Nemet mondtunk valamire
nem igaz az ötödik posztulátum
ezt mondtuk
és ebből a nemből
egy hatalmas igen lett
egy új világ
Helene-en rajzolja
Brave new world
Egyenes
itt egy egyenes
micsoda egyenes
ennél egyenesebbet nem kívánok
senkinek
És itt egy pont
micsoda pont
ennél pontabbat nem kívánok
senkinek
Namármost
kedves német barátom
apropos német
Goethe
Goethét nem ismerhettem
Sajnálom hogy Goethét nem
Goethe nekem való
Goethét értem
és ő is engem
Lássuk csak
Ezen a ponton keresztül
húzok egy párhuzamost
evvel a kiinduló egyenessel
De csak egy van
Nézze
a többi metszi
Lássa ez is metszi
ez is
Metszi metszi
És ez nekem elég
metszi
94Nekem az a világ nincs ahol nem metszi
Nézze metszi metszi
a képeire mutat
Metszi
Nem elég?
Mit akar még
Többet akarnak
maguk németek mindig többet akarnak
Többet akarnak
így a kevesebbet se birtokolják
Ideák
az eget akarják
de még az Odera-Neissét is csak
ajándékba kapták
Az ég egyfelől
az Odera-Neisse se másfelől
Én sose mondtam hogy nem
Mindig azt mondtam igen
igen legyen
és lett
Itt van nemde
Itt van
Minden itt van nemde
Minden itt van
És a mindennél nincs több nemde
Itt ellenkeznék mester
95többféle minden van
Láttam ahogy ott
itt
húzogatta azt az egy árva párhuzamost
Szegény párhuzamos
Az euklideszi geometria
mint az igazság metaforája
Nincs egyedül mester
sokan gondolják gondolták így
Háromszög
Megkérhetném
hogy lépjen közelebb
a hölgyhöz
Konstatálja hogy a háromszög szögeinek összege
száznyolcvan fok
és egyszersmind konstatálja
hogy a világban igazság van
A rendszer működik
és a rendszer igaz
Van igazság és megismerhető
Akkor tehát ott az a háromszög
És most tegyük föl Rubens
ne szuszogjon
tegyük föl hogy ama háromszög
szögösszege
ne szóljon közbe
de azért vegyen levegőt
nem száznyolcvan fok
Nagyobb
vagy kisebb
de nem száznyolcvan
96Ne kezdje méricskélni
a mindenit a gyakorlatias
holland fajtájának
Flamand
Flamand
Nem száznyolcvan
higgye el
Húzogassa csak a párhuzamosokat
Nem metszi nem metszi
Érti
Nem érti
Maga csak akkor érti ha megfesti
csönd
Hát akkor fesse meg azt a nőt Rubens
ezt az új nőt
az új háromszöggel
Újrakezdheti az egészet
Fesse meg
az egész világot
az új világot
kiindulva ebből a háromszögből
önérzetesen
Egyszer már megfestettem
Akkor is
akkor is a háromszögből
csönd
ebből indultam ki
97Akkor most
Mik
Mik is
A nemeuklideszi asszonyok
vállat von
Nem szögletesek
Akarja
Kívánja
Szeretné
hogy elmagyarázzam a Heisenberg-féle határozatlansági relációt
közbeszól
Nincs mit ennél inkább akarnék kívánnék szeretnék
Rubens
a világ megfesthető ön szerint
az ember végtelen ön szerint
a megismerésnek
legföljebb
gyakorlati határai vannak ön szerint
És mindebben ön
ebben az elrendezésben
ebben a perspektívában
a Teremtő jóindulatát látja
Rubens
98Önt megtéveszti lefegyverző tehetsége
Ön annyira tehetséges
hogy ezt közvetlenül a Teremtés javára írja
Ha ön hiú volna
gratulálna az Istennek
Rubenshez
Bocsánat
De azt tényleg minden pillanatban
látja érzékeli vágyakozza
hogy az Isten az embert
a saját képmására
teremtette
Korlátok
Rubens
az ön számára nincsenek korlátok
Talán csak a köszvény
Az én évszázadom
a korlátozások évszázada
Nagyságos asszony
megkérhetném
föl s alá
volna szíves itt
föl s alá
járkálni
Úgy úgy
Kiválóan járkál
Rubens figyeljen figyeljen
Járkál
most itt van most meg amott
hol gyorsabb hol lassúbb látjuk
Tegyük fel hogy
99a nagyságos asszony
egy elemi részecske
Most nézze meg újra Rubens
Elemi részecske ne felejtse
Akkor vagy azt tudná róla hogy
hol jár ott ott
vagy azt hogy
mekkora a sebessége
A nők kiismerhetetlenek
Helene-nek
Kiskegyed
de hát kiskegyed nem is
elemi részecske
Jól van elfogadom
mert nem érdekel
elfogadom
hogy a világ olyan mint a nők
Rubens
érti
nem azért nem tudja
mert nem elég jók a mérőeszközei
Hanem elvileg
elvileg
nem tudhatja
A világ legjobb detektívje
az se tudna segíteni
Pontosan bemérhetné
a nagyságos asszony helyét
ott ott
100aztán a sebességét
lassú lassú gyors
De egyszerre a kettőt sose
Azért ez nemde
meglepő Rubens nemde
Szántszándékkal selejtet
nem hiszem
Az Úr szántszándékkal nem teremtett selejtet
Hogy úgy mondjam
nem bűnöst teremtett az Úr
hanem szabad embert
aki így szabad a bűnre is
Nagy különbség
Nézze
én metaforaként használom az Istent
Nem állítom hogy
a metafora irigy
de arról gondoskodott hogy
ne nőjünk az Égig
Ön Rubens
olyan magasan van
ab ovo majdnem az Égben
hogy ezt nem látja
Az ember méltósága
az ember végtelensége
ezt mondja ön Rubens
Az ember méltósága
a végesség belátásának képessége és bátorsága
ezt mondom én Rubens
101Most én mondom hogy
szabad az ember
korlátosságában is szabad
Mert tekintsünk például
Helene-hez
jöjjön nagyságos asszony
egy kellőképpen bonyolult rendszert
Azt mondta a fogalmak
a fogalmak érdeklik nem a nők
azt mondta
Ön Gödel egy depresszív alkat
Enni se szeret
Hát persze hogy csak a korlátokról beszél
mindig a nemről
Nem ért engem Rubens
Tessék
megint egy nem
Az agyam nem depresszív
olyan mint a maga képei
az agyam
sugárzó
Helene-en mutatja
Szóval van egy bonyolult és rendben lévő rendszerünk
a részletek nem érdekesek
Már hogyne volnának érdekesek
a részletek
102Személyesen ellenőriztem mindig mindent
Részmunkákat kiadtam
Brueghel virág
Snyder madár
de minden mögött
én álltam
én Rubens
Ne bosszantson Rubens
mert olyat mondok
hogy egy szót sem ért belőle
Tudok én másképp is beszélni
más húrokat pengetni
Rekurzív függvények Berry-paradoxon
Akarja
Úgyhogy ne kellemetlenkedjék
Tehát
Milyen izgatott Gödel
Hát persze a szépség a szépség Rubens
Van tehát egy
mondjuk így
jó rendszerünk
akkor be lett bizonyítva
én bizonyítottam be de ez most mindegy
hogy szükségszerűen Rubens szükségszerűen
jutunk olyan állításhoz
amelyről nem tudjuk eldönteni
igaz-e vagy hamis
Érti Rubens érti
103Hiába okos mint a nap Rubens
akkor se
Igaz hamis
nem tudja
mert nem tudhatja
Elvileg se tudhatunk mindent
Érti
Érti a nem-értést
Bábel tornya
Hát nem sajátos ez Rubens
az Úr jónak látta összezavarni a nyelvünket
Nem tartotta helyénvalónak
hogy túlzottan értsük egymást
De tovább megyek
Szóval
nagyságos asszony ne ficánkoljon
szóval ha a Teremtés rendben
a Teremtő jóindulatú
akkor nem tudhatunk mindent
Következésképp
ha mindent tudunk
akkor nix rend nix jóindulat
akkor baj van az alapokkal
akkor férges a Teremtés
Ha ön Rubens
ahogy szereti mondogatni
mindent meg tud festeni
ha a világ megfesthető
akkor az éppen bizonyíték volna
a világ ellen
104az Úr ellen
az Úr jó szándéka ellen
Mennél tökéletesebb
volnék én
annál tökéletlenebb
a Teremtés
Bravó
Mely Teremtésnek
én is része vagyok
Bravó
Ez a paradoxon
a dolog lényege
csönd
Tudja
hogy hívott gyerekkoromban
a mamám
Herr Warum
így hívott
Miért
Helene etetni kezdi Gödelt
Maga nem a feleségem
És nem is Einstein
105Akár egy német
Unom fiam a szigorodat
Neked nincs is farkad
csak elveid vannak
Megengedem tiszteletre méltóak
Fecsegni dumálni beszélgetni csak úgy
cél nélkül
a jó a barátság érzetéért
Te képtelen vagy társalogni
Minden mondatodnak értelme van
rémes
Minden mondatod
jelent valamit
És elvárod hogy
minden mondatom
fontos legyen
szükségszerű
rémes
tartalmazzon valami lényegest
Ha nincs mit mondanod
hallgatsz
De hát ez embertelen fiam
csönd
Imádkozzatok
ahogy egy halott jelenlétében illik
és veszekedjetek
ahogy egy halott jelenlétében szükségszerű
Mit ripacskodik apám
Mintha apám
106nem szigorú munkás
lett volna
a tehetségének a rabja
a munka fegyelmezett dicsőítője
A farkam egyfelől
az elveim másfelől
Ugyan már
Mintha apám
az érzékei rabja lett volna
Apám érzékisége
nem a kéjvágyát növelte
nem a kéjvágyának a szolgálatába állította
a művészetének a szolgálatába állította
Apám szeretőt se tartott
Alig
Bár tartott volna
Akkor nem minden volna ott a vásznon
Minden ott a vásznon
csönd
Jól van
imádkozom és pörösködni fogok avval a nővel
„máshonnét”
Egy kövér meztelen szoprán
Kell ide egy
kövér meztelen szoprán
hogy a fiú azt mondhassa
Anyám te egy kövér meztelen szoprán vagy
107ugyanonnét
Kövér és meztelen és
fiatal
Pörösködni fogok
avval a nővel
apám feleségével
kit az ön utasítása szerint apám
anyámnak
kell szólítanom
anyám anyám anyám
Noha éveinek száma
megegyezik az enyéimével
és akit ámulva bámul az egész világ
Az egész világ
tiszteli
anyám valagát
Ne szóljon közbe apám
A seggét a csöcseit a rózsásan fénylő sonkáit
Nem tudsz úgy belépni egy képtárba
hogy ne ő
az anyám kilóra mért hústömbjei
Belépek hústömb
Belépek belépőjegy hústömb anyám
csönd; halkan
Mindenütt őt látom
nem tudom úgy becsukni a szemem
hogy ne ezt a hústengert lássam
ringani
völgyeket öblöket dombokat
108árnyékokat fényeket
ingásokat rengéseket mozgásokat
Ha alszom ha ébren vagyok ha imádkozom
csak anyámat látom
Aki nem is az anyám
Belefulladok a zsírba
az édes zsírba
Ne félj a hústól
A hús az ember
Ne félj a világtól
Ne menekülj
Kicsi fiam
Te az Istenhez is csak menekülsz
Az Isten nem egy életmentő csónak
fölfújható gumicsónak nem
ahová
az utolsó pillanatban
felkapaszkodhatsz
az élet gonosz árjából
Az Isten
nem mentőöv nem egy oxigénsátor egy vastüdő egy művégtag
Az Isten fiam nem egy Bayer-Aspirin
Ne beszéljen Istenről apám
Ha valaki ne beszéljen Istenről
akkor apám
csönd
Még csak ne is hallgasson Istenről
Ne csináljon úgy mintha
109érdekelné az Isten
Ne csináljon úgy mintha
én érdekelném
Nem csinálok úgy
A prémes nő
Magát az anyám se
érdekli
Magát apám csak az anyám
segge
érdekli
Minden segget
a hatalmas oeuvre
minden seggét
minden egyes hátsófelet
saját kezűleg
Nincs egyetlen egy tompor se
amelyet ne
beleszámolva a lóseggeket is
Arrébb lökdöste a segédeket
és avval a maga zseniális ecsetjével
megérintette a vásznat
csönd
Megérinti
és ettől megváltozik minden
igen
maga apám nagy varázsló
ezek a seggek
kozmikus seggek
kozmosz-seggek
110miközben megmaradtak seggnek
mindközönséges seggnek
nix metafora
gyönyörű rózsaszín valagok
a világ maga
a teljesség
Nemcsak a kéj a mámor helye
az életöröm helye
Élni jó
ezt mondják a maga seggei apám
csönd
Az egyetlen hely a világon
ahol nem félek
Elképzelem magamat ott
mint egy dombon
és nem félek
Ez a maga nagy varázslata apám
Én nem tudok félni
Én csak a köszvénytől félek
Maga reménytelenül boldog apám
Ne sírj kisfiam
a keresztről levétel-kép, Albertet veszik le
A nemlétező Isten
őt szereti apám
és az is szereti apámat
111igaz-e
A létező Isten
őt nem szeretem én
és az se szeret engem
igaz-e
az eddigi képek helyén üres vászon; nagy csönd
játszik a mondattal
Rubens meghalt
Rubens meghalt
Rubens meghalt
Rubens
meheg
hahalt
Mondat ez
Mondatnak mondat
észreveszi az üres képeket
Hol vannak a képeim
A képeim
az életem
az Istenem
És a seggek
Hol
pofát vág
Állítólag
Állítólag a meg nem festett képek képeim
Azok a képek
Amelyeket nem festettem meg
állítólag
112csönd
De én mindent megfestettem
csönd
Amit megfestettem az minden
ujjongva
Rubens meghalt
Rubens meghalt
Rubens
Én én én
meheg
hahaltaham
De jó
Zene
csönd