Cápácskám: apu!

Gyermekvers felnőtteknek
cápácskám hol vagy
gyere tempózz velem cápácskám
gyere versenyezzünk cápácskám: apu!
a fehér nyártól a fekete nyárig
gyere versenyezzünk cápácskám
gyere a fekete nyár a cél
a fekete nyár a cél cápácskám: apu!
átmegyünk a termálba át a lubickolóba
átviszlek a locsi-partyra cápácskám
csak a tiszába át ne hemperedj
csak a tiszába ne cápácskám: apu!
nézd a bácsi is beszorult a csúszda vályújába
hol vagy cápácskám hova tűntél
nem kell a kezem a lábam cápácskám: apu!
betonba ütötted a fejed
megszédültél az azúr betontól cápácskám: apu!
megszédültél apácaruhát öltöttél fókácska lettél
holnap anyu lesz a cápácska és te leszel a fókácska: apu!
gyere fogj meg cápácskám: apu!
kukába dobták a fekete rózsatövis-uszonyt
bakelitkukába a bakelituszonyt
cápácskám hol vagy cápácskám: apu!
jaj vigyázz hogyan veszed a kanyart
felhasítod a hattyúmat
a műanyag hattyúmat cápácskám: apu!
amikor elsodort a víz a lebombázott híd lábánál
ezt a hattyút dobta utánam valaki
ennek a hattyúnak a nyakába kapaszkodva
lebegtem aztán a szigetig cápácskám
hiába sírtam sikítottam az emberek
csak integettek mosolyogva
tán azt hitték igazi hattyú
végül is igazuk lett cápácskám
nekem igazi ez a legigazibb hattyú
érintsd csak meg a prémjét
ugye valódi hattyúprém cápácskám: apu!
csak tudnám ki dobta honnan szállt
hozzám az örvények közé
hol vagy cápácskám
azt hittem kimásztál napozni
cápácskám mi miért nem napozunk soha
mi miért nem napozunk a fehér nyár
miért nem napozunk soha a fekete nyár alatt
nézd milyen szépen hull a labdázó kisfiúkra
nézd milyen szépen hull a nyárpehely
mi miért nem napozunk soha cápácskám: apu!
ne kövesd
kérlek cápácskám ne kövesd a kis jugovinil gőzöst
ne kövesd nem szór daloló kiskukta ételhulladékot
ne kövesd a kis jugovinil gőzöst cápácskám: apu!
ne kövesd nem fog utas pottyanni korlátján át
a kis jugovinil gőzösökön nem utazik utas
nem utazik senki
a kis jugovinil gőzös kabinjai üresek
üres a dohogó kazánház
üres a kis jugovinil parancsnoki híd
üres cápácskám: apu!
ne kövesd a kis jugovinil gőzöst
ne kövesd cápácskám
ki csapkod
hol vagy mit csinálsz cápácskám: apu!
te rántottad le a nénit
azt a piros bugyis nénit cápácskám
te rántottad le vagy a lefolyó örvénye
hol vagy mit csinálsz cápácskám: apu!
te cibálod erről a szép kreol babáról
a fehér bikinit
te cibálod ilyen dühödten cápácskám: apu!
hová tűnt a zöld bugyogós néni
hová tűntetted cápácskám: apu!
ne
azt a klottgatyás kisfiút ne
együtt jártunk oviba
azt mondta szeret
a klottgatyás kisfiút ne cápácskám: apu!
hol vagy
a szagos néni körül körözöl
nem hallod csiklandós
csiklandós a néni cápácskám: apu!
a szagos néni körül körözöl
őt is a fenékre húzod
mint a mamát cápácskám: apu!
nyugodj meg cápácskám
ne füleld már a ködkürtöket
hozok inkább lángost
hozok neked végtelen kürtőskalácsot
ússz ide hozzám a lépcsőhöz
ringj csak így szépen mint a többiek
beszéld meg velük a tegnapi meccseket
milyen volt a szalontüdő
miért lett öngyilkos a szépségkirálynő
ringj csak így hunyd be szemed
hull a nyárpehely
ringj csak így mint a többiek
akiket már feldobott a víz
ringj csak így szépen cápácskám: apu!
mondd én is meghízom majd
én is felfúvódom lilán
mint e nénik a csurgó alatt
mondd én is megőszülök cápácskám: apu!
az én fogaim is megsárgulnak
kihullanak cápácskám
vagy nekem is revolver-fogsorom nő
apró bőrfogak még a bőrömön is
én is mankóval járok majd
mint ez a féllábú bácsi cápácskám: apu!
még előttem az élet azt mondod
milyen lesz cápácskám: apu!
milyen lesz a közepe
hogyan fogom leélni
hogyan fogom befejezni cápácskám: apu!
a te életed milyen volt cápácskám: apu!
a te életed közepe milyen volt
lukas cápácskám: apu!
te hogyan fogod befejezni cápácskám: apu!
botokkal vernek
szigonyokkal szurkálnak majd cápácskám
zöld mérgekkel fűrészporral tömik üvegpapír zsákod
kitömnek és múzeumba tesznek
igaz hogy mindig is csak erre vágytál
hogy múzeumba kerülj cápácskám: apu!
kitömnek
és a látogatók megérintik gyöngyházfűrészed
benyúlnak sötét torkodba melyről sokáig azt hitted
tulipán torka
tulipán szép sötét torka cápácskám: apu!
cápácskám hol vagy cápácskám: apu!
nézd cápácskám egy pillangó
pillangó szállt a medence azúr peremére
sárga nézd áttűnik a kénporon
a szárny szép rajzú kék erezete
nézd tapsol nekünk
buzdít bennünket versenyezzünk ismét
ne hagyjuk abba
ne adjuk fel máris
buzdít versenyezzünk cápácskám
a fehér nyártól a fekete nyárig
a fekete nyár a cél cápácskám: apu!
buzdít tapsol kénporos kis tenyerével
jaj ne nézz oda
bukj a víz alá
pillangónkat bekapta egy veréb
aranyporos lett a csőre
majd még trillázni kezd a koszosa
bukj alá cápácskám szörnyű
elviselhetetlen látvány
gyere hagyd csináljunk hullámokat
nézd ismét nyárpelyhet hoz a szellő
hull a nyárpehely
hull ránk a nyárpehely cápácskám
emeld ki egy kicsit ezt a lapos fejed
hull ránk a nyárpehely cápácskám: apu!
ezeket a meleg tisza-parti medencéket
kedvelem legjobban
akárha a tiszában fürödnénk
éppen csak jóval melegebb
és nem szalad velünk a víz és nem sodor
áll cápácskám áll velünk
a tiszába át ne hemperedj cápácskám: apu!
emlékszel amikor pesten elvittél a széchényibe
sosem felejtem el cápácskám: apu!
a gőzölgő medencéből szépen láttuk
a szembeni cirkuszt emlékszel cápácskám
egy bohóc vakaródzott épp a napon
egy bohóc vakaródzott cápácskám: apu!
valaki azt mondta mellettem a medencében
hogy a bohócok mind tetvesek
és én a bokájába haraptam cápácskám: apu!
és te is rárontottál hisz épp akkortájt mesélted
legkedvesebb költőd (celan) fia is bohóc
egy bohóc vakaródzott épp a napon
két fiú gumikalapáccsal püfölte egymás fejét
a kötéltáncosnő kötél nélkül gyakorolt
valahol fenn a platánok felett
állandóan attól rettegtem a lufi-
és vattacukor-árusok között áthemperedsz
és estelente fellépsz a cirkusz porondján
és én a gőzölgő medencéből nézem műsorod a fűrészporon
nézem ahogy leharapod az artistanők lábát
széttrancsírozod a lovarnő krétaszín paripáját
széttrancsírozod cápácskám: apu!
onnan a gőzölgő medencéből emlékszel cápácskám
szépen láttuk a szembeni ZOO-t is
állandóan attól rettegtem a lufi-
és vattacukor-árusok között áthemperedsz
és megeszed a flamingókat
meg mint a bolond wilhelm a fannyka kombinéját
felzabálod mind a flamingókat cápácskám
a messzeségbe merengő flamingókat cápácskám: apu!
amikor megkérdezték wilhelmtől
mit tettél wili
azt felelte rózsásan nyáladzva
azt felelte megettem a flamingót
hogy a flamingót zabálta meg cápácskám: apu!
és ahogy ezt nagyapa meghallotta
szaladt a puskájáért hogy ledurrantsa
hogy ledurrantsa wilhelmet cápácskám: apu!
mert a nagyapa utolsó vadászatán
a sós tónál nem lőtte le
búcsúvadászatán nem lőtte le a flamingót
nem lőtte le a flamingót cápácskám: apu!
azt hitte valami csoda történt
valami csoda részese
úgy jelent meg előtte ott a kis sós tóban a flamingó
mint templomos nénikék előtt a szűzanya cápácskám
csak feküdt nagyapa a kamillában
és nézte a célgömb felett a flamingót
amint vékony piros lábain lépked a mocsárban
és szürcsöli az apró sórákokat
nézte ahogy mondta az abszolút rózsaszínt magát
ami még a kagylók bélésénél is szebb
szédítőbb cápácskám: apu!
és nem húzta meg a ravaszt
nem pedig jól tudta ha búcsúvadászatán
nem ejt semmit egész életében csúfolni fogják
csak nézte a célgömb felett a rózsás flamingót
nézte a rezgő-lebegő skarlátselyem tollazatot
szinte tapintotta alatta a finom csontokat
mondd cápácskám a flamingó csontjai is üresek
üresek mint a kisénekesekéi
te mesélted cápácskám hogy a kisénekesek
csontjai üresek azért tudják kiénekelni az üveghangokat
később nagyapa gyakran ültetett a térdére
hogy arról a lángmadárról meséljen nekem
magas iszapgúlán költ lovaglóülésben
tojása krétaporos csőre akár a térdem megtörik
könnyes szemmel mesélt cápácskám: apu!
ez a medence azt a kis sós tavat juttatja eszembe
mert aztán engem is elvitt arra a tóra
egész nap ott hemperegtünk a sós mocsárban
miközben állandóan abba az irányba kémleltünk
ahol a bukó napban nagyapának megjelent a flamingó
és sírtunk cápácskám: apu!
sírtunk a sós mocsárban hemperegve
szóval amikor a nagyapa azt hallotta
hogy a bolond wili megzabálta a flamingót
előkapta a már félig konzervált puskát
és rohant árkon-bokron át hogy ledurrantsa wilit
megzabálta a flamingót
wili felzabálta a famingót
de wilit szerencsére sehol sem találta
befúrta magát a padláson a búzába
vagy az ecetfára húzódott a gyöngyösök közé
ott abban a pesti medencében emlékszel cápácskám
állandóan attól rettegtem a lufi-
és a vattacukor-árusok között áthemperedsz
a ZOO-ba
és te is felzabálod a flamingókat cápácskám
fel mint wili a fanny ahogy bakota bácsi mondta
abszolút kombinéját
áthemperedsz és elvegyülsz cápácskám: apu!
elvegyülsz a vérengző nagyvadak között
vagy bezárnak örökre a lepényhalak közé a nagyakváriumba
bezárnak örökre a vastag zöld üvegfalak közé cápácskám
akkor már jobb ha otthon teszünk akváriumba
akkor már jobb ha aranyhalacskám mellé kerülsz
ott lenne a legjobb helyed cápácskám: apu!
ágyam felett aranyhalacskám társaságában
úgyis azzal ijesztgetnek a gyerekek
pirañát eresztenek akváriumomba
pirañát aranyhalacskámhoz cápácskám
ott lenne a legszebb neked aranyhalacskám társaságában
annyit gyönyörködtem aranyhalacskámban
hogy végül már nagyapa flamingójának tűnt
selyemuszonya úgy rezgett-lebegett
mint nagyapa könnyes szemében rezgett-lebegett
ott a bukó nap előtt abban a kis sós tóban a flamingó
ott a te helyed is az akváriumomban cápácskám: apu!
betegágyán ha meglátott könnyes szemében mindig
lángra lobbant az a flamingó cápácskám: apu!
nem tudom ahogy visszaértél amerikából cápácskám
meséltem-e neked hogy nagyapa ravatalánál is megjelent
meg bizony az a flamingó cápácskám: apu!
ugyanis wili nem ette meg a flamingót
wili valóban a fannyka abszolút kombinéját
ette meg a flamingót meg ott a sós tónál
alighogy a nagyapa hazavánszorgott
örökre szögre akasztva puskáját
kombinéra mégse tüzelhetek motyogta
és hamarosan ágynak esett
ótt a sós tónál wili elcsípte a flamingót
el de nem ette meg cápácskám
a fannyka kombinéját ette meg
a flamingót nem
a flamingót bezárta a tyúkok közé az ólba
a gyerekek sugdolódzni kezdtek
wilinek flamingója van a tyúkólban
wili titokban flamingót idomít
de nem hittem azt gondoltam a fannyka kombinéját
dugta el ott a tyúkólban
ám nagyapa temetésének napján
a bakacsinba vont tisztaszobában
széthessentve a siratóasszonyok varjúhadát
belépett wilhelm
megijedtek valami cirkuszt csinál
kifordítja nagyapát a fekete ládából
ledönti a hatalmas gyertyákat felgyújtja a szemfedőt
kiissza a szentelt vizet lelegeli a koszorúkat
de nem wilhelm csak állt földig érő porköpenyében
majd keresztet hintett nagyapára a szentelővel
és egy hirtelen mozdulattal köpenye alól előrántotta
a flamingót
a flamingót cápácskám: apu!
az öregasszonyok felsikoltottak
azt hitték a zokogó özvegy előtt akarja
megszentségteleníteni a ravatalt
meg voltak győződve fannyka kombinéját húzta elő
porköpenye alól
fannyka abszolút kombinéját akarja a ravatalra
netán nagyapa fejére dobni
wilhelm egy szakszerű mozdulattal fellebbentette
a skarlát madarat
az csapott néhányat majd szépen a ravatal sarkára állt
a ravatal sarkára ott nagyapa fejénél cápácskám
és akárha semmi sem történt volna
elmélázott a messzeségbe
a siratóasszonyok halk vékony hangon énekelni kezdtek
nagyapa meg akárha mosolyogni
mosolyogni a ravatalon cápácskám: apu!
hull mind jobban hull a nyárpehely
ilyenkor szeretek itt legjobban
gyere hullámokat csinálunk
itt senki sem veszi észre ha sírok
senki sem veszi észre cápácskám ha zokogok
gyere csináljunk hullámokat
de ne csapkodj az uszonyoddal
nem látod még friss a bodorítás a néni feje búbján
mi az cápácskám köhögsz
nem én nyomtalak a víz alá
mi az mi történt
cápácskám mitől ilyen piros a szád
szólj mi történt mi ez cápácskám
sün honnan tengeri sün ebben az édesvizű medencében
fennakadt a torkodon a műlábú néni
szívforma
bordó posztó tűpárnája
végre a te torkodon is fennakadt valami cápácskám
nem akadt fenn a vaslapát a kecskegida a műanyag labda
ám ez a szívforma bordó posztó tűpárna végre igen
végre a te torkodon is fennakadt valami cápácskám
és ezt hogy őszinte legyek meg is érdemelted
meg is érdemelted cápácskám: apu!
mi az cápácskám nem csak a szád piros
ismét szétzúztad a homlokod
szétzúztad az azúr betonban
mi az merülsz cápácskám
mi az alámerülsz végképp
a lukas lavór a letépett dresszek közé
alámerülsz végképp cápácskám: apu!
vigyázz jön a jugovinil gőzös
ennek is épp most kell jönnie
minden jel szerint itt vezet
rajtunk át vezet a jugolinija
vigyázz jön kettészel cápácskám
nézd ezt is a jugoplastikában öntötték
mint a hattyúmat hová lett
ki fújta meg
a jugó fújta el
vigyázz széttrancsíroz a légcsavar
ugorj félre várj alád nyúlok
átölellek cápácskám: apu!
hol van most a szagos néni
hol a bikinis baba a bodor búbú
miért nem segítenek cápácskám
várj átölellek cápácskám: apu!
még szerencse hogy ilyen érdes a bőröd
a barátnőm egyszer behívott a szalonjukba
és rámutatott egy csillogó komódra
érintsd meg mondta ugye mint a tükör
cápabőrrel csiszolták
azt a komódot cápabőrrel csiszolták
még szerencse hogy ilyen érdes a bőröd
nem csúszol ki a kezemből cápácskám
ne hagyd el magad cápácskám: apu!
gyere csapkodj te is cápácskám
a légcsavart megúsztuk
istenem milyen szép
emlékszel cápácskám šibenikben úszott be
egyszer mellénk egy ilyen szép fehér gőzös
a légcsavart megúsztuk
csapkodj te is cápácskám: apu!
beúszott mellénk és én csak néztem a kis kerek
ablakok végtelen sorát és arra gondoltam
ha egyszer én is egy ilyen fehér gőzösön utazhatnék
a légcsavart megúsztuk cápácskám
nem túrt a belünkbe
szedd össze magad cápácskám: apu!
felkapaszkodunk
fel a fehér gőzösre
nézd valaki ledobta nekünk a hágcsót
gyerünk kapaszkodj belém cápácskám
akaszd ide a fogad jó
most a következő fokba így szépen
gyerünk ne álljunk meg akaszd a következőbe
majd csak felhúzzuk magunkat valahogy
a fontos az hogy a légcsavart megúsztuk
nem vert habostortát belőlünk
habostortát sok meggyel cápácskám: apu!
milyen szép a só lesúrolta a fedélzetet
vigyázz bezuhansz a motorházba
most akarod agyonütni magad
gyerünk behúzódunk ide a kajütbe
fújd ki magad cápácskám: apu!
a fontos az hogy a légcsavart megúsztuk
megyek máris kerítek egy mágnespatkót
ami persze nem lesz könnyű
jugovinil gőzösökön nem szállítanak mágnespatkót
bár sosem tudni cápácskám
ha japánból fogvájót importálunk
lehet japánba épp mágnespatkót exportálunk
kerítek egy mágnespatkót cápácskám
hogy kiszedjem belőled a rozsdás szigonycsonkokat
mind a kalap- meg gombostűt szegény szent sebestyén: apu!
fújd ki magad lesz idő bőven felépülni
így körözünk majd végtelen cápácskám: apu!
gyere vonszold ki magad
isteni kis medencét találtam a fedélzeten
gyere ebben nem lehet alámerülni
gyere hagyd hogy ringasson cápácskám
így szépen mint akit feldobott a víz
ez legalább sós
ebben előbb behegednek a sebek cápácskám
szép utunk lesz
azok ott tán már velence fényei
livorno las palmas port sudan
különben tudja a fene
az is meglehet szeged martonos adorján
tampico
mindig is tampicóba vágytam
hallgattam a jugolinija jelentéseit
és amikor egy-egy hajónk tampicóba ért
én tapsikolni kezdtem
valahol őrzök egy szingapúri bélyeget
szingapúri dollárom is volt valahol
próbálj csapni az uszonyoddal cápácskám
körözzünk szépen az üres gőzös üres medencéjében
nézd tükröződnek a csillagok a kék festéken
körözzünk akárha jégen cápácskám
ha nem marad más hátra kikörözünk
kikörözünk a világból szépen cápácskám: apu!
nézd ismét nyárpelyhet hoz a szél
vagy hattyúmba túrt a légcsavar
hattyúprém havaz
hol vagy cápácskám
ismét kikezdtél a szagos nénivel
a kreol baba bikinijét cibálod megint
cápácskám hol vagy cápácskám
mondd én is meghízom majd
én is felfúvódom lilán
mint e nénik a kénes csurgó alatt
mondd én is megőszülök cápácskám
milyen volt az életünk
lukas
hogyan fogjuk befejezni
cápácskám hol vagy
miféle partok sejlenek máris
ki integet afrikából fannyka kombinéjával
cápácskám hol vagy cápácskám
mi az elindultál
el a jugovinil festett vizén
elindultál a flamingók felé
el a bukó napba cápácskám: apu!
majd integetek a fedélzetről
integetek soká
integetek a bukó napnak
hol vagy cápácskám hova tűntél
cápácskám hol vagy cápácskám: apu!
jaj vigyázz hogyan veszed a kanyart
hol vagy mit csinálsz cápácskám: apu!
emeld ki egy kicsit ezt a lapos fejed
mondd cápácskám a flamingó csontjai is üresek
állandóan attól rettegtem a lufi-
és a vattacukor-árusok között áthemperedsz
a ZOO-ba
és te is felzabálod a flamingókat cápácskám
áthemperedsz és elvegyülsz a vérengző nagyvadak között
még szerencse hogy ilyen vastag a bőröd
ne hagyd el magad cápácskám: apu!
a fontos az hogy a légcsavart megúsztuk
miféle partok sejlenek máris
hogyan fogjuk befejezni

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]