Ez komoly!

Ha híres ember lennék,
És feltűnő jelenség,
S e kettőhöz még fontos a
Kiegészítés, hogy: nagy fapofa –
De e háromhoz mi kell még?! –
Mondom, ha mindez lennék,
Utcára úgy nem mennék,
Hogy ne jönnének velem a
Legkülönfélébb medvék.
Az lenne csak az utcakép!
A tömeg fölé magaslanék:
A fejemen, a vállamon,
Galléromon vagy sálamon,
A karomon, a hátamon,
Az egyszínű, a kockás,
A meggyszínű, a foszlás-
nak induló vagy szélfogó
Kabátomon
MEDVÉKKEL!
S ha látszana: boldog vagyok,
Csak örülnék: mert némely nagyok
Nem érnének fel ésszel.
Mennék vívni egy asszót?
Ott jönnének
 
A szatyromon, a kardomon
Ott ülnének
 
Alacsony padokon, bordásfalakon!
Bedőlnének
 
Ha letámadom
 
Ellenfelemet,
 
Vagy az engemet! –
E mackók,
És semmi, de semmi se lenne elég,
S végül kórusban zengenék
A sportszerű „Szép volt, Mackó!”-t.
Bevásárolni indulnék?
Kosaram peremén lógnak rég!
Csupán a hátizsákom
Két háti szíján három!
És menve a Nagycsarnokba,
Sok medvemancs markolna.
S aki ott máskor fanyalogna,
S igencsak acsarogna,
Most el is mosolyodna.
Vigyorra facsarodna
– Gyanítom –
A citrom;
És elhallgatna a halszag,
És minden egyre halkabb
És hozzánk illőbb lenne,
S az ünnepélyes csendbe
Bevonulna velem
Kíséretem:
Pár méltón köznapi medve!
Leesnének az állak.
Mert ilyet még nem láttak!
És bámulnák a medvéket,
És engem észre se vennének,
De tényleg nem sértődnék meg:
Tényleg,
Hisz a lényeg:
Hogy híres ember lennék,
És feltűnő jelenség,
S e kettőhöz még fontos a
Kiegészítés, hogy – látszólag!
De e kérdésben már mackókat
Kérdezzünk: – „NAGY FAPOFA!”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]