Az üdvözlet
Csak az van, ami lehet. Lépj a |
benned futó medrekbe, próbáld: lapulj. |
A fény a víz nyugvásába alászáll, |
megbicsaklik jövője kavicsán a láb – |
|
megbicsaklik a fény: átjárná csak víz-ágyát, |
de már vele iramlik, tündöklőn ágait növesztve – |
– hát ez volt még, ez mind-mind benne volt |
a teljesekben. Ekkorák még. Csak |
|
Várj mindent. Még nem-követhetőd |
nyílik benned. Tudd: fény-erezetét e |
|
patak se járja, odakint mégis |
feldobja színét, s – hányadszor – megtér |
|
|
|