Poroszkálás Nyugaton^*

1

PEGAZUS

Itt lesz a szállásunk, gazduram?

GAZDA

Aki nyilván én vagyok. Itt. Ebben az Ambassador Hotelben, a Lancaster Gate-en.

PEGAZUS

Ebben a kicsike szobában, s egy másodrendű szállóban?! Bezzeg mi, otthon, szegény Magyarországon, hímes tojást csinálunk a vendégből, kényelmet és bőséget festünk reá; magunk pedig, esendő módon, bizony megáhítjuk, hogy idegenek legyünk, bár legalább néhány napig egy hónap alatt.

GAZDA

Nem beszélsz okosan, te Pegazus! Mert hallgass ide: mi kicsi nép vagyunk, s etetnünk kell a madarat, aki hírünket vigye a világba. S bizony szegények is vagyunk, amit szeretnénk önmagunkkal is feledtetni. Ezek az angolok azonban nagy hatalomban vannak, s gazdagok is. Megengedhetik tehát maguknak, hogy a vendéget ne rontsák el. Egyébként pedig ez az Ambassador nem is másodrendű szálló, csak itt, Londonban. Mert ha például otthon volna, akkor az egekig magasztalnád magad is. A hely pedig, ez a Lancaster Gate, a város szívében fekszik. S nézd meg a szobát: kicsi ugyan, de van benne pompás ágy-dívány, asztalka, szekrény, telefon, s jókora hősugárzó. Bedughatod a gombot, hogy szóljon a rádió; s van kellemes fürdőszoba, meleg vízzel. Ne szólj tehát egy szót se! Gondolj inkább arra, hogy hátha én is angolnak születtem volna.

PEGAZUS

Akkor nem is szólnék, mert nem volnék veled.

GAZDA

No, miért?

PEGAZUS

Nem kell már ezeknek az angoloknak Pegazus, gazduram. Hosszú időn keresztül olyan szárnyas lovaik voltak, hogy azok a világ minden részibe elvitték az ő költőiket. Ennek a híriből is megélnek a maiak.

GAZDA

Némi igazság van ebben, ámbár Dylan Thomasnak, például, volt Pegazusa. Azt mondja ez az én magyar barátom, a költő.

PEGAZUS

Volt, az igaz. De egyedül lévén, annyira megvadult, hogy elröpítette innét, s Amerikában, nemegyszer, belévetette az árokba is. Mondd meg ennek a te barátodnak is, hogy ugyancsak ügyeljen a magáéra, mert mi Pegazusok is megzavarodunk és megvadulunk, ha egyszer sok abrakot kapunk, s máskor semmit.

GAZDA

Néha bajunkra vagytok, szent igaz.

PEGAZUS

Neked panaszra okod nincs, gazduram. Becsben tartasz ugyan engem és tisztességgel bánsz velem, de tempóra szoktattál engem, s némileg henyélésre is, mert nincs benned becsvágy a hírnév és a pénz után. Vagyis megzaboláztad az indulataidat, s véle engem is.

GAZDA

Nem olyan világot élünk, isten lova, hogy száguldozzunk. Minden lépésre ügyelnünk kell, mert új úton indultunk a jövőbe, s falánk szemmel számosan lesik a világból, hogy tennénk rossz lépéseket. Akkor pedig levágják a szárnyadat, s engem pedig száraz gallynak mondanak, amit le kell törni.

PEGAZUS

Ne aggódj, gazduram! Az én ősöm a Helikon hegyét is, mely a műkedvelés érzelgősségében fel akart szállni az égbe, hát azt is egy toppantással visszanyomta a földre. Eltoppantom hát azokat is, akik a világból ellened és az én szárnyam ellen kelnek. Csak ne légy lángodban oly türelmes, mint a gyertya; hanem lobbanj, mint tavaszi hajnalon a rózsa.

GAZDA

Szívem szerint beszélsz ugyan, de értelmem ellen. Ha elgondolom azt a harmincöt esztendőt, amit eddig együtt töltöttünk, hát bizony sok órámat tetted nehézzé az ilyen beszédekkel. Most azonban fényt és illatot fújtál időmbe, mely emlékezetes marad. Örömbe lábad az eszem és szívem, hogy veled együtt szippanthatok egyet a világból, mely szerencsétlen ugyan, de szép és változatos. Gondold meg, közel harminc esztendeje, hogy nem jártunk idegen földeken!

PEGAZUS

Most sem jöttél volna, ha nem buzdítalak.

GAZDA

Kutyának-macskának természetiben van, hogy milyen messzire őgyelegjen el a háztól. Bár az embernek ég-föld a körzete, én mégis szűkebb karikába vontam magam. Tudod, a világot megütötte a gyanakvás, mint a ragya. Ha mozdulni akar az ember, házát-szamarát kérdezik tőle, s a tű fokán kell átmennie. Lám, most is minden határon lajtsromot kellett írnunk magunkról, mintha azért indultunk volna el Londonba, hogy menet vagy jövet ellopjuk a svájci hegyeket vagy a francia dicsőséget.

PEGAZUS

Légy optimista, hivatalból is!

GAZDA

És aztán?

PEGAZUS

S küzdj!

GAZDA

No, mindjárt Ádámot csinálsz belőlem, Édenkert nélkül.

ATYA

Meghívott ötünknek a vezetője benyit a szobába. Minden rendben van?

GAZDA

A maga rendjiben.

ATYA

Good night!! Elmegy.

PEGAZUS

Ennek az Atyának nincs Pegazusa?

GAZDA

Nincs.

PEGAZUS

Hát?

GAZDA

A gond az övé: a te gondod, s az összes magyar Pegazusok gondja. Nincs könnyű dolga, mert néha bizony rakoncátlanok vagytok; s abrakot is, nemegyszer, többet kívánnátok, mint ahogy szegénységünktől telik.

PEGAZUS

Valóban sok gondja-baja lehet.

GAZDA

Van is, s azoknak a tetejébe magára vette még az enyémet is. Mert ha nem tudnád, az osztrák és a francia határon veszély fenyegetett. Ugyanis be kellett volna írnom téged is a lajstromba: apád-anyád nevét, születésed helyét s így tovább. Hejh, gondoltam magamban, ebből nagy baj lesz; s megkérdeztem, hogy beírjalak-e, s én bizony, az ő biztatására, nem írtalak be.

PEGAZUS

Ha legyőztük a kimérákat és az amazonokat, a vámosokat is le tudtuk volna győzni.

GAZDA

Jobb így. Bezárom az ajtót, s aludjunk.

2

PEGAZUS

Elindultunk Párizs felé, gazduram! De még látszanak kétoldalt a doveri sziklák. Fehéren villognak, mint a töméntelen márvány. Hejh, mit tudna abból a sziklából faragni Zeusz villámvésőivel és mennykőkalapácsával!

GAZDA

Persze, a vésőt és a kalapácsot te adogatnád a kezibe.

PEGAZUS

Nagy buzgalommal.

GAZDA

S mit faragna Zeusz, abból a sziklából?

PEGAZUS

Egy óriást, aki ölelő két karját a tenger felé nyújtja, hogy onnét a tengerből magához ragadjon egy isteni nőt, aki éppen akkor emelkedik ki a habokból.

GAZDA

Sohasem vénülsz meg, csintalan Pegazusom. Lám, most is a szerelem örömén jár az eszed, pedig csípős a szél nagyon, és olyan hideg van, hogy peng az embernek a bőre.

PEGAZUS

Gazda mondja Pegazusnak.

GAZDA

Minő beszéd! Leszedtem én már a rózsát a magam bokráról, azt az egyet-kettőt, ami nagy nehezen nyílott rajta.

PEGAZUS

Gazduram! A gorgók megnyomnak éjjel, ha előttem is titkolod udvarlásaidat. Nézd meg a zsebedet, mert ha jól tudom, egy londoni kislánynak most is hozod abban a fényképit.

GAZDA

Vendég voltam. Annak szól, a vendégnek.

PEGAZUS

Ha most látna téged az a figyelmes kislány, bizony megesnék rajtad a szíve. Mert sápadt vagy, gazduram, és ingatag.

GAZDA

Háborog ez a rengeteg víz, s ringatja nagyon a hajót. S mint a régi baj, ha váratlanul kiújul, eszembe jut a kilencnapos óceáni betegség, amit akkor régen szenvedtem el, Amerikába menet, a Lituania nyavalyás hajón.

PEGAZUS

Gyere, dőlj le az ablak mellé, az ülődíványra. Látod, a barátaid is tenyérrel támaszkodnak a levegőbe, úgy imbolyognak. Csak az Atya sürög-forog, s fényképezi a sirályokat.

GAZDA

Nehéz hivatala van. Tengeribeteg is legyen?

PEGAZUS

Perszeusz üsse le a fejét, aki azt kívánná neki. Vagy a barátaidnak, s főképpen neked. No, gyere, dőlj le a díványra.

GAZDA

Hát legyen. Csak te ülj mellém, s mondd el nekem, hogy miképpen vélekedsz arról, amit a hátunk mögött hagytunk.

PEGAZUS

Tanulságos volt.

GAZDA

Jobb, ha behunyom a szemem, mert ez a tántorgó világ a szemén keresztül ingatja meg az embert. Így ni; most már jobb. Te is ülsz?

PEGAZUS

Ülök-ülök; s mondom, hogy tanulságos volt.

GAZDA

Szép város az a London, te Pegazus. Ha Isten volnék, meghagynám a mérnökeimnek, hogy róla vegyenek mintát. Nem ingatag, mint ez a tenger, hanem ül az időn és az időben, komoly tisztességgel.

PEGAZUS

Sokféle népség csinálta, s ezerötszáz évig. Nem háborgatta a munkában senki őket, mert szigeten csücsültek, akár a vízimadár a fészkin, amelyik nagy folyó közepén van, egy kicsike szigetecskén, zsombékos fű között.

GAZDA

Hogyne háborgatták volna, te Pegazus! Vandálok, burgundok, szászok, belgák, s azután ő maguk önmagukat.

PEGAZUS

Harc az élet, gazduram!

GAZDA

Igen, igen. Éppen azt mondom, hogy harcok között is tudtak egy ilyen várost a földre teremteni. S ódon benne a jelen, s élő a múlt. És az emberek! Láttad, hogy mindenki azzal becsüli meg magát, hogy tiszteli a másikat. Nem úgy, mint nálunk, ahol egy hosszú rúddal sem éred fel senkinek az orrát, különösen a silánynak.

PEGAZUS

Aki udvariassággal lerója az adót, annak nincsen több emberi tennivalója. Gondolják ők.

GAZDA

Például?

PEGAZUS

Például a szállodában a portás, aki mindig nyájasan köszönt, de reggel mindig elfelejtett felébreszteni minket. Pedig milyen szépen megkértük őt. Vagy az Arts Council igazgatója, aki hivatali előadását elmondta nekünk, de láthatólag illetlenségnek vette még a szandékot is, hogy kérdezni akarunk valamit. Vagy az öreg Sir, az angol könyvkiadás atyja, aki mesteri könyvével boldoggá tett minket, de ezt a boldogságot nem fejelte meg azzal a hittel, hogy nekünk is van érdemes irodalmunk. S emlékezzél a Penguin Books emberére, aki a követségi fogadáson úgy nézte a mi könyvünket, mint a kutya a bogarat.

GAZDA

Igaztalan vagy, kedves Pegazus! S ha a jónak érdekében mondod is, amit mondasz, akkor is faragatlan a szó. Mert az Arts Council embere egy egész órát vesztegetett reánk, az öreg Sir a könyvkiadás mesterségére tanított minket, s a Penguin embere sem úgy nézte a könyvünket, mint a bogarat, hanem csupán a szép kiállítás miatt forgatta oly finoman.

PEGAZUS

Csak a burkolat más, gazduram.

GAZDA

A könyvről beszélsz?

PEGAZUS

Nem a könyvről, hanem a mi szólásunkról.

GAZDA

Látod, a szót és a betűt már egészen összeringatta bennem ez a hajó. Egy kicsi szilárdságért szívesen nevezném most a rókát veres kutyának. Ilyen az ember. A gyenge ágon a lélek is bizonytalan, nemcsak a madár. Nem látod a francia partot?

PEGAZUS

Még nem.

GAZDA

Akkor van még időnk arra, hogy ejtsünk az öreg angol Fredről is egy jó szót. Magyar nótát is tudott a kedves cimbora, azt a „csingilingi” dalt; s igazán lélekkel vezetgetett Londonban minket.

PEGAZUS

Osztom azt a jó szót.

GAZDA

No, látod: tudunk mi egyformán is gondolkozni.

PEGAZUS

Tudunk mi akkor is, ha Fred helyett Carvert mondasz vagy Lipton lovagot.

GAZDA

És Oxford, Oxford!

PEGAZUS

Rosszul vagy?

GAZDA

Nem azért ugrottam fel, hanem Oxford miatt. Mert ott jártomban az én szülőföldem libegett előttem folyvást. Kolozsvár és Brassó. Mint a macskafejek, olyan rokonok azok a kövek, amelyekből kirakták mindeme városok szűk utcáit. De az angolok szigeten laknak, s így az ellenség dúlásai nem háborították abban, amit Oxfordban ezer éven át építettek. Az én szülőföldemet azonban tatár vágta és török irtotta, s mind azokon a köveken. Így maradtunk Oxford árvái. S van jutalom?!

PEGAZUS

Itt a francia part, gazduram!

GAZDA

S van jutalom?!

PEGAZUS

A part, és az egyetértés.

3

PEGAZUS

Vége a világjárásnak, gazduram. Hazajöttünk.

GAZDA

Haza.

PEGAZUS

Te csak úgy ímmel-ámmal indultál útnak, de most úgy gondolom, hogy mégis okos dolog volt elmenni. Így legalább tudod, hogy melyik polcon mi van. S azt pedig tudni kell, minél több embernek s akinek esze és szava van ebben az országban, az olyan embernek különösen tudnia kell. Mondd is meg a forrásnál, hogy menjenek-jöjjenek minél többen. Ne mendemondával öntözzük egymást, hanem hadd tudjuk a valót. Mert amit itthon cselekszünk, azt mind a valóhoz kell mérnünk.

GAZDA

Londonban nem egészen így beszéltél.

PEGAZUS

Hó-hó, én most is ellene vagyok annak a nagy fene bölcsességnek. Küzdeni kell és tüzelni, igenis. De ne úgy, mint a pihetollú, amelyiket ide-oda lebbent a szél.

GAZDA

Csak a burkolat más, Pegazus, mert belül egyet mondunk.

PEGAZUS

Egyet, egyet.

GAZDA

Ebben.

PEGAZUS

S miben nem?

GAZDA

Nem hiszem, például, hogy Párizsról egyformán vélekednénk. Ámbár én tévedhetek, mert csak nyolc napot töltöttem ott. Ennyi idő alatt pedig mindent lehet látni, ami félrevezethesse az embert; de semmit sem lehet tudni abból, ami szilárddá tenné a vélekedést.

PEGAZUS

Egy francia beszél így, gazduram.

GAZDA

Egy nyolcnapos.

PEGAZUS

Itthon ezeresztendős vagy: úgy beszélj!

GAZDA

Te Isten maradványlova! Azt hiszed, hogy babért legelsz, s hogy felhőbe vered a fejed, amikor pipálsz?! Vigyázz, mert azzal a csonka szárnyaddal nagypénteken kelepelni fogok!

PEGAZUS

Itthon vagyunk, gazduram!

GAZDA

Itthon, én kedves Pegazusom. S hogy semmi nyugati adósságot ne hordozzunk, mondd meg tehát, hogy Párizsról miképpen vélekedel.

PEGAZUS

London emberi alkotás, Párizs pedig virágoskert.

GAZDA

Maga a város.

PEGAZUS

A város.

GAZDA

Az emberi alkotásban emberi hangyák élnek. Csendben, fegyelemben és a dolguk pontos végzésiben. A virágoskertben azonban nemcsak hangyák vannak, hanem mindenféle egyebek is, akik örökös ingerben nyüzsögnek egymás ellen. Emberek papiroson feküsznek a fal mellett az utcán, s a fal mögött talán Évára vetkőznek a nők. Tündökölve suhan és szabálytalanul a nagy autó: a rendőr fütyül utána, s majd nagyot köp. A tündéri nő szobrot farag a pompás lakásban, mialatt a másik, künn az utcán, a gyönyörért nagyobb árat szab az idegennek, mint a franciának.

PEGAZUS

Logikus hazafiság.

GAZDA

Az angol parlament régi terme a mindenséget idézi, s az emberi alkotást magasztalja. Ebben a teremben, amit ők alkottak, ebben ítélték halálra Stuart Károlyt, a királyukat. A legszebb oszlopok, talán a világon, Párizsban állanak. Azokat Napóleon hozatta el Egyiptomból.

PEGAZUS

Régi törvény, hogy onnét szerez az ember, ahol van.

GAZDA

Vagy maga épít.

PEGAZUS

A létért való küzdelemben az erkölcs délibáb, gazduram. Az árvíz kidönti a virágos fát, a róka megeszi a csirkét, s egyik nép a másikat. Engem is Perszeusz vágott ki anyámból a bugyogó vérrel együtt.

GAZDA

A mitológiát ne keverjük ide. Mert egyrészt a zabolátlan képzelet szüleménye, másrészt pedig, s most éppen, kedvezőtlen irányzat. Nem a hatalomról s nem is a képzelgésekről van szó, hanem a mértékről. Arról a tündöklő zsinórról, amely az emberek feje fölött a végtelenbe vezet. S amire, legemberibb perceiben, mindig felnéz a mindenkori szülött. Felnéz, mert az ember szeret felfelé nézni.

PEGAZUS

A zsinórra?

GAZDA

Arra.

PEGAZUS

S annak mi a neve?

GAZDA

Erkölcs.

PEGAZUS

Fiatal vagy, gazduram.

GAZDA

Aminek születtünk, legyünk azok. De a javából. Ha pedig magyarnak születtünk, ami nem könnyű sors, akkor legyünk azok. De a javából. Nézzünk fel néha a tündöklő zsinórra, mely megvigasztal és eligazít.

PEGAZUS

Gondolkozom, gazduram.

GAZDA

Hát csak gondolkozzál. Repülj végig az időn, amit elporoszkáltunk Nyugaton. Mit látsz? Az angolok élik a maguk életét, egy kicsit bizalmatlanul minden másféle nép iránt, de kényes tisztességgel. A társadalom azonban, amelyben élnek, bizony öregszik már. S élik a magukét a franciák is, fortyogva és izgalomban, s némi haragvással is mindenki iránt, aki nem francia.

PEGAZUS

Tehát mit tegyünk mi?

GAZDA

Tegyünk hitet.

PEGAZUS

Miben?

GAZDA

Abban, hogy minél több embernek legyen jobb élete. Ha mi ketten ebben egyek vagyunk, akkor ki lehet ellenünk?

PEGAZUS

Nem sokan.

GAZDA

Úgy legyen.