Vázlatos írói arckép*

Születésem helye egy falu Erdélyben, a székelyek földjén. A székelyek a magyarság egyik jellegzetes, régi törzse. Mint például a skótok az angolok között. A magyar honfoglalás óta élnek mai földjükön a székelyek. Egyes tudósok szerint még a magyarok előtt telepedtek ott meg, mint a magyarság előőrsei. Tehát több mint ezer éve. Eme hosszú történelmi időn keresztül legtöbbször harcban álltak; vagy a betörő ellenséggel vagy szabadságuk védelmében a belső elnyomással.

Az én őseim is mind székelyek voltak. Atyám kis falusi birtokon gazdálkodott. Tizenegyen voltunk testvérek. Már gyermekkorunkban dolgoznunk kellett a falusi gazdaságban. Szűkösen éltünk, de a közterhektől és az időjárástól eltekintve, szabadságban. Gimnáziumot, majd akadémiai főiskolát végeztem. Tizennyolc éves koromban katona lettem, aztán a háborúban harcoltam. Az akadémia elvégzése után három évet Amerikában töltöttem, fizikai, majd szellemi munkában. Utána húsz évig Erdélyben éltem, vagyis Romániában. Azután pedig 1944-ben Budapestre költöztem.

Sohasem készültem írónak. Az első novelláimat is, főiskolás koromban, inkább csak legénykedésből írtam. Valami költői örökség és írói készség mégis lehetett bennem, mert az első elbeszélésem megírása óta mindig éber volt szívemben és idegeimben az írói természet. Most is, mint a korábbi időben, inkább ez a természet él bennem s nem az írói becsvágy. De ha már írtam és írok, akkor azt jól és emberi becsülettel igyekeztem mindig csinálni. Jól, művészi értelemben, s becsületesen eszmei és erkölcsi szempontbál. Ha orvos, kutató vagy más tudós lennék: ugyanígy csinálnám.

Írtam elbeszéléseket, regényeket és színpadi műveket. Írásaim levegője, íze és színei azt a világot idézik, amelyet gyermekkoromban megismertem. Hőseim is legtöbbször abban a világban mozognak, de érzelmi és gondolati törekvéseikben a világ minden emberéhez kívánnak szólni.

Nem tartozom semmiféle stílusirányzathoz. Legközelebb talán a realizmushoz állok. De a valóság számomra nemcsak társadalmi vonatkozásaiban él, hanem az emberi lét egész tudományos és költői világára kiterjed.

Elég baj ez nekem.

De ha már ebben az életben bajlódni kell valamivel, akkor legyen az valóban méltó az emberhez, aki mégis több, mint az értelmes majom.

 

 

A hivatkozás helye

Vázlatos írói arckép. Hétfői Hírek 1957. szept. 20. sz. Keltezése: Budapest, 1957. szeptember 20.

A lap szerkesztősége nevében Nagy Sándor köszöntötte az akkor 60 éves Tamási Áront A nagy székely mesemondó című cikkével, mondván egyebek között: „És a nagy író ígéretét bírva, hogy ezután is szívesen találkozik majd a Hétfői Hírek olvasóival, leközöljük önéletírását, melyet egy, a jövőben megjelenő külföldi magyar antológia számára írt”.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]