Hajnal Betlehemben*Öreg pásztor ült a betlehemi pusztán. Sok borús és csillagos éjszakát töltött ő már ezen a földön, de olyan különös éjszakára, mint ez a mai, nem tudott emlékezni. Mert este, amidőn elérkezett volna a hold és a csillagok ideje, akkor haragos felhők jöttek, melyek elölték a holdat és a csillagokat. Aztán gomolyogva leszálltak a felhők a földre, mintha a földet is meg akarták volna ölni. Csodálatos volt ez, mert az évnek ebben az idejében máskor a felhők mindig rejtekükben ültek. Mind eléjöttek és a rossz karám ágai között sírva szakadtak rá a juhok hátára s onnét jajgatva mentek ki másfelől. Vajúdik a világ. A karám szélében rettegve kuporgott az öreg pásztor és azon gondolkodott, hogy eme különös éjszaka vajon a világ végét jelenti-e vagy talán egy újnak kezdetét. Néha megtapogatta a fiát, aki kámzsájában úgy aludt mellette, mint a mag. A juhok egymáshoz bújva pihentek a karámban. Éjfélre járt az idő, majd az is elmúlt a szegény föld fölött. Aztán úgy hajnal felé, mintha az Isten egyszerre kicserélte volna a világot, nagy hirtelenséggel megváltozott minden. A szelek elbújtak egy pillantás alatt. A felhők semmibe mentek. De a csillagok nagy ragyogással egyszerre felragyogtak s fényükben a karám vesszői ezüstben csillogtak. A juhok pedig táncolni kezdtek. Mintha új világ született volna. Az öreg pásztor ámulva pislogott a csodás változatban. S miközben megszállta szemét a könny, a fia is világra serkent, ámbár senki fel nem ébresztette. Ott állott a fiú mellette, örömbe borult arccal, a major felé fordulva és felemelt karral mutatott valamit. Amerre mutatott, egy csillag ragyogott ott, éppen az istálló fölött, amely elhagyottan állott a majorban. Tündöklő nagy csillag volt, leszállva az égből, s fénybe borította a rongyos istállót. Egymásra támaszkodva, úgy nézték ketten a csodát, szegény boldog pásztorok. Aztán észrevétlenül angyal érkezett a mennyből, aki dicső hajnalon az istálló felé vezette őket.
A hivatkozás helye Hajnal Betlehemben. Színház 1945. Újraközölve: Aranyos tekergők (173–174) és Reformátusok Lapja 1999. dec. 26. 43. évf. 52. sz. 12. |