Komoly szó*

A magyar filmgyártás körül a buzgalom egyre nő. Sietve bokrosodik az akarat és a törekvés is, hogy filmgyártásunkat arra az útra vigyük, amelyen már nagy művészi és társadalmi kérdéseink biztató módon vajúdnak. Ennek az egészséges és országos szándéknak nagyarányú kifejezője ez a filmnap.

Eleddig, oly számos év alatt, mindig könnyűszerrel állottam ellen a kísértésnek, hogy filmet írjak. Az enyémhez hasonló idegenkedés majdnem általános volt minden olyan író részéről, aki a gondolat súlyát és szabadságát, nemkülönben a művészi kifejezés háborítás nélküli lehetőségét védte. Ez a védelem, itt nálunk és a múltban, olyan küzdelem elé állította az igazi írót, melyet csak akkor tudott volna sikeresen megvívni, ha a filmgyártás többi tényezői támogatják. Erre pedig még hajlam sem igen volt. Így aztán, bár a film közlési jelentőségét mindig nagyra tartottam s különleges művészi kifejező formája a legszebb izgalmakat rejtegette, mégis inkább a tiltó angyalt választottam, mint az ígéretes alkut.

Most, amikor mindent újból elölről és legalól kell kezdenünk, a szellemi újjáépítés területén a magyar film ügye is elénk állott. Elhatározó döntésre van szükség. Arról kell dönteni, hogy a magyar filmgyártás abban a szellemben induljon-e el ismét, mely a komoly mondanivalót és a művészi színvonalat a múltban megtagadta, vagy az anyagi és a szellemi erő összefogásában új útra találjon.

Ha ennek a filmnapnak s ennek a rövid megnyitó szónak van valami jelentősége, akkor csak az lehet, hogy a döntés dolgában gondolkodásra indítson mindenkit, aki a munkáját vagy szerepét a magyar filmgyártás ügyével egybefűzi.

Aki jól gondolkozik, annak könnyű a helyes döntés. Csupán eszében kell tartania, hogy a világban való jó hírünk szárnya a szellemi s itthoni építő fegyverünk puskapora is csak szellem. A szellemnek pedig egyik korszerű és hatalmas kifejező eszköze a film.

Mi néhányan, akik egy Mezei próféta című film elkészítésére „esküdtünk” össze, igyekeztünk jól gondolkodni és helyesen dönteni. Ezzel a gondolkodással és döntéssel szeretnők majd az én „mezei prófétámat” útjára ereszteni, hadd hirdesse a film fehér mezején is, hogy „lélek, légy és szabadság, mert a többi majd hozzáadatik neked”.

 

 

A hivatkozás helye

Komoly szó. Színház 1945. aug. 2.–szept. 4. Elhangzott a filmnapon, a Független Kisgazdapárt székházában. Újraközölve: Aranyos tekergők (175–176).

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]