Jelenleg nem az a célunk, hogy módszeres és teljességre törekvő képet rajzoljunk az erdélyi magyar szellemiségről. Csupán vázlatos és könnyen áttekinthető tervezetet szeretnénk nyújtani, amely egyrészt rámutasson a lényegre s másrészt gyakorlati észrevételeket tartalmazzon.
A lényeg az, hogy az erdélyi magyar szellemiséget az egyetemes magyarság szellemi vagyonának tekintjük s ebből a felfogásból jogok és kötelességek hárulnak reánk. Jogunk van arra, hogy mindaz, ami az erdélyi magyar szellemiség jegyében huszonkét esztendő alatt itt, Erdélyben kialakult vagy formát öltött, az egyetemes magyar szellemiség kereteiben elnyerhesse méltó helyét. A kötelességünk pedig az, hogy megteremtsük és védelmezzük azokat a lehetőségeket, amelyek az erdélyi magyar szellemiség további működését, sőt fejlődését elősegítik.
A gyakorlati észrevételek pedig abból a helyzetből adódnak, hogy az erdélyi magyarság huszonkét éves elszakítás után végre gyakorlatilag is visszatérhet a nemzeti közösségbe. Vitán felül álló érdeke a magyarságnak, hogy erre a visszatérésre előkészítsük az erdélyi magyar szellemiséget, nemkülönben biztosítsuk megillető szerepét az átmeneti időkben, s majd nemzeti hivatásának magaslatára emeljük az épülő jövőben.
Az a világ, amely a szellemiség fogalma alá tartozik, rendkívül bonyolult. Már ez a körülmény is nagymértékben lehetővé teszi, hogy a megtévesztések mindjárt az elvi meghatározásoknál kezdődjenek. Éppen ezért meg kell állapítanunk, hogy a szó valódi értelmében mi szelleminek csak akkor nevezünk valamely emberi tevékenységet, ha abban a tevékenységben az erkölcs, az érzelem és a gondolat együtt és a megfelelő arányban jelentkezik. Az olyan szellemi tevékenységet, mely ezzel a megállapítással nyilvánvalóan ellenkezik, kizárjuk az erdélyi magyar szellemiség köréből. Viszont azokat a szellemi tevékenységeket, amelyek e körbe beletartoznak, helyesen megállapított értékrendszerben akarjuk szemlélni és a nyilvánosság elé állítani. Az értékmegállapítás eszköze a tárgyilagosságra törekvő ítélet, mely a tehetség és a meg nem alkuvó magatartás alapján bírálja meg és helyezi megillető helyére a szelleminek minősített tevékenységet. Emberben és művekben egyaránt csak ezen az úton telhetik be a minőség törvénye, mely nélkül a szellem világa s így az erdélyi magyar szellemiség is közönségessé válik.
Szükségesnek látszik, hogy az említett alapelvek mellett rámutassunk azokra a sajátosságokra is, amelyek az erdélyi magyar szellemiséget jellemzik. Vagyis más szóval s jelenlegi célunknak megfelelőleg azt a kérdést akarjuk feltenni, hogy az erdélyi magyar szellemiségnek a puszta értéken kívül vannak-e olyan tulajdonságai, amelyek egyetemes magyar vonatkozásban is különleges szerepre és helyre érdemesítik? Úgy hisszük, hogy több ilyen tulajdonsága van. Mindenekelőtt ebben a szellemiségben erős hangsúly van azon, hogy az erkölcs formáló és célra vezető ereje törvény. Ez a hit mindenkor nagy nemzeti erő s legfőképpen ma, amikor egy újrarendezendő Európában megújult magyarságot kell teremteni. Erős jelleg ebben a szellemiségben a szociális igazság tudata is, melyre az új nemzetpolitika terén nagy feladat vár. Harmadiknak azt a tulajdonságát emeljük ki, amellyel a nemzet sorskérdéseit egységben akarja látni.
Kétségtelen, az erdélyi öntudat dolga, hogy felismerjük és hangoztatjuk ezeket a tulajdonságokat. Kérkedést azonban senki ne keressen ebben, hiszen ugyanakkor ez az öntudat bevallja azt is, hogy az erkölcsi törvényekben való hit, a szociális igazság tudata és a szintézisre való törekvés tépelődővé és igen gyakran nehézkessé is teszi ezt az erdélyi magyar szellemiséget.
Úgy hisszük, hogy az erdélyi magyar szellemiség kérdésében a legszükségesebb elvi szempontokra rámutattunk. Ha azok helytállók és érvényesítésük nemzeti érdek, akkor a gyakorlati teendőkön is gondolkoznunk kell.
Két kiemelkedő feladat mutatkozik, amely a mi gyakorlati észrevételeink természetét megszabja s azoknak megfelelő csoportosítását kívánja. Az egyik feladatot abban jelölhetjük meg, hogy az erdélyi magyar szellemiségnek társadalomerkölcsi szerepét a váltakozó időkben biztosítani kell. A másik feladat abban rejlik, hogy a szellem gyakorlati szervei és hivatott munkásai úgy fejtsék ki működésüket az átmeneti időkben, hogy szellemiségünket megerősítve menthessük át a jövőbe, erdélyi és magyar jelzőivel együtt.
Bizonyára minden felelős erdélyi magyar emberben természetes vágy, hogy a döntő fordulat idején jelenvaló és éber legyen a nemzeti erkölcs. Ez az egyetlen mód arra, hogy a nemzeti erők egységesen és jótékonyan nyilvánuljanak meg, s hogy a társadalmi béke meg ne bomoljék. Huszonkét esztendő alatt sikerült némi megbecsülést szereznünk magunknak, a vizsga azonban csak most következik el. S a szerepünk nem lesz könnyű, hiszen mindnyájan ismerjük az életet, melynek a medrét a mindennapok, a gond és az egyéni érvényesülés tölti be. Kevesen állanak olyan lelki magaslaton, ahova ne csapjon föl az ár, ha megárad az élet. Zűrzavar, tévelygés és szenvedély jellemzi az áradó időt, mely a fordulattal együtt jövőben van. Egyet azonban hiszünk: az erdélyi magyarság nagy tömege lelkében egységes tud lenni akkor, ha nemzet gyanánt kell jelentkeznie, s amikor bizonyságot kérnek tőle afelől, hogy a sors kedvezését megérdemli-e. Könnyen megtörténhetik azonban, hogy gondoskodás és irányítás nélkül ez a képesség csak lehetőség marad. Éppen ezért úgy hisszük, hogy szükség van egy erkölcsi fórumra, mely a nemzeti egységet és a társadalmi békét jelenvalóan képviseli, őrködik annak érvényesülése fölött s ebben az értelemben
irányítással is szolgál. Ezt a fórumot csak a három történeti magyar egyház három erdélyi püspöke alkothatja: mégpedig az együttes jelentkezés, az együttes őrködés és az együttes lelki irányítás formájában.
Ha a nemzeti egység és a társadalmi béke kérdésében a legfelsőbb erkölcsi irányítás megtörténik, hitünk szerint olyan légkör alakulhat ki, melyben a szellem is jótékonyan végezheti a maga alapvető és gyakorlati munkáját. Ennek a munkának azonban lényeges előfeltételei vannak. Ilyen mindenekelőtt, hogy a kiindulási alapot helyesen tudjuk megjelölni. Mi a magunk részéről úgy találjuk, hogy a kiindulási alapot a következő három pontban kell megjelölnünk:
1. A nevelés és a közművelődés a mindenkori nemzeti kultúra alapja, mely a keresztény eszményiség jegyében áll s nem szolgálhat hatalmi, osztály jellegű vagy politikai-világnézeti érdekeket.
2. Az alkotó művészetnek sajátságos törvényei vannak, melyek szerepét megjelölik, függetlenségét védik és bírálatát irányítják.
3. Alakuljon egy Szellemi Tanács, melyben a nevelés, a közművelődés és az alkotó művészet leghivatottabb képviselői foglalnak helyet.
Az első és a második pontban egyrészt az elvi megtévesztéseknek kívántuk elejét venni, másrészt olyan emelkedett felfogást jelöltünk meg, mely az együttes munka összhangját lehetővé teszi. A harmadik pont egy összefogó keretben azt a fórumot nevezi meg, amely az erdélyi magyar szellemiség területén a gyakorlati munkát kijelölheti, előkészítheti és végrehajtásáról gondoskodni tud.
Jól tudjuk, hogy mihelyt a Szellemi Tanács megalakulásáról beszélünk, máris számtalan kérdés vetődik fel. Ilyen kérdés például, hogy miképpen és kikből alakuljon meg; továbbá, hogy milyen feladatok elvégzésére; s végül hogy melyek azok a munkaterületek, amelyeken a tevékenységnek meg kell indulnia.
Nagy bölcsesség és alapos körültekintés kéne ahhoz, hogy személyt vagy személyeket tudjunk megnevezni abban a kérdésben, hogy a Szellemi Tanács miképpen alakuljon meg. Csak annyit mondhatunk, hogy a megalakulásnál a különböző nevelést végző és közművelődési intézmények, valamint az alkotó szellemi munkát szolgáló szervek jönnek tekintetbe. Illetőleg ezeknek az intézményeknek és szerveknek a megfelelő emberei: olyan emberek, akik személyükben, szellemi tevékenységükben és értékükben egyaránt azokat az alapelveket hordozzák, amelyeket e vázlatos tervezet folyamán érintettünk.
A feladatok, amelyek a Szellemi Tanács körébe tartoznak, egyrészt erkölcsiek, másrészt a részletekig menő munka kidolgozására és annak keresztülvitelére irányulnak. Ugyanis erkölcsinek nevezzük az erdélyi magyar szellemiség védelmét s annak a jognak a megszerzését, hogy a Szellemi Tanács megkérdezése s határozatának figyelembevétele nélkül itt, Erdélyben semmi olyan elhatározó intézkedés ne történjék, mely a szellemiség körébe tartozik. Kétségtelen azonban, hogy a legsürgetőbb és a legsúlyosabb feladatok a rendszeres munka felé mutatnak. Az első lépés nem is lehet egyéb, mint egy munkatervnek a kidolgozása. Nincs szándékunkban, hogy e munkaterv dolgában a véleményünket most kifejtsük. Ha elgondolásunkból néhány munkaterületet megemlítünk, ez csak az ösztönzés és az egész terv támogatása céljából történik. Ilyen munkaterületek például:
1. Azoknak a gyermekeknek és ifjaknak némely dolgokban való újranevelése, akik román iskolákba jártak.
2. A népnevelés nagy, mérhetetlenül fontos területe. Az öntudat fejlesztése, a népegészség gondozása, a nemes igények fejlesztése, népkönyvtárak és népegyetemek felállítása mind elsőrendű kötelesség, hiszen egy népet a második ezredévre kell előkészíteni.
3. A társadalmi nevelés munkája, melynek a célja osztálynélküli magyar társadalom megteremtése. Ide kapcsolódik az a nagy nemzeti munka, mellyel a népben való tehetségkutatásnak meg kell indulnia, mert egészséges és erős középosztályt csak ezen az úton lehetséges kialakítani.
4. Az a munka, mellyel a nevelés és az alkotó művészet eszközeit hivatásuk magaslatára emeljük s a hiányzó eszközöket megteremtjük.
5. Határozott törekvés arra, hogy az erdélyi regionális szellemi erőket megőrizzük és fejlesszük.
Ezekben a pontokban csak néhány munkaterületet jelöltünk meg: s amint mondottuk, csupán az ösztönzés és a segítés céljából. S tovább nem is kívánunk menni, hanem befejezzük ezt a vázlatos tervet, miután a legszükségesebb észrevételeket megtettük. Befejezésül azonban újból hangsúlyozni akarjuk, hogy az erdélyi magyar szellemiség nehéz vizsga előtt áll, melyre felkészülni lelkiismeret dolga.
A történelmi ítélkezést, amely Erdélyt kettőbe vágta, a mi részünkről öröm és fájdalom egyaránt kíséri. A magyar sors ismét fordult egyet s e magyar sorsfordulat idejéhez a magyar nép méltónak bizonyult. Méltóságérzete és példás fegyelme azt mutatja, hogy őreá jövendőt építeni lehet.
A magyar fegyelem boldog igézetében tudatosan vállaltuk mi is a hallgatást és némán néztük azokat az aggasztó jelenségeket, amelyek a sorsfordulat napjaiban oly váratlanul ütköztek ki a vezetés körül. Ezek az aggasztó jelenségek minket véglegesen meggyőztek arról, hogy az erdélyi magyarság jövendője felé új korszakot kell nyitni.
Munkára jelentkezünk tehát, hogy a megújuló magyarság jövendőjét formáljuk. Abból a célból, hogy a munkában tervszerűen és felelős módon részt vehessünk, felállítottuk az Erdélyi Szövetség kereteit. Eme keretek között végre együtt lehetnek és együtt kell lenniök mindazoknak, nemzedéki korhatáron innét és túl, akik a keresztény eszményiség, a nemzeti gondolat és a szociális igazság szellemében egyénileg önzetlen és a közösség szempontjából értékes munkát fejthetnek ki.
Az Erdélyi Szövetség a nemzeti fegyelemnek engedelmeskedve tudomásul veszi a határt, amely Erdélyt kettőbe vágta. De szüntelenül ápolja a gondolatot, hogy Erdély ezeréves magyar történelmi föld, melyet a magyarság védett mindenekfölött és a művelődés földjévé ő avatott. S e történelmi küzdelem fölött hirdetjük az örök eszményt, hogy Erdély egy és oszthatatlan.
Meggyőződésünk értelmében kettős a munka is, melyet végezni akarunk. Egyrészt gondozzuk, gyarapítjuk és uralkodóvá tesszük azokat az erkölcsi, szellemi és anyagi javakat, amelyek a magyar Hazához visszatért erdélyi terület magyar népének a kincsei. Másrészt folytonos tevékenységet folytatunk abból a célból, hogy a határon túl maradt magyarság sorsára a figyelmet felhívjuk s hogy azon a sorson könnyítsünk. Úgy az egyik, mint a másik munkát egyaránt végezni akarjuk szellemi, társadalmi és gazdasági területen; s gondoskodni kívánunk arról, hogy ennek az együttes munkának a leghatározottabban népi és nemzeti jellege legyen.
Mihelyt várakozó erdélyi otthonába hazatér és ott megnyugszik a magyar kard, más erdélyi munkával egy időben az Erdélyi Szövetség is megkezdi működését. Aminthogy minden megtörténik, ami szükséges.