Szegény ördög*

Bábjáték
1953


Szereplő személyek
KÁMPECZ, szegény ördög
LÁMENTA, az ördög felesége
ÁMPECZ,
 BÉPECZ, az ördög fiai
TÉNFERUS, a szegény asszony
VIRGONCZ,
 ŐSZIKE, a szegény asszony leánykái
MÓDUS BEKE, gazdag ember
DUNDA, a gazdag ember felesége
RÓKA
MEDVE

 

Első szín

Mesebeli erdő, buja és vad növényzettel. Középen kis tisztás. A tisztás szélén egy levágott nagy fának a törzsöke áll. A fatörzsök mellett erdei ösvény vezet az erdőn keresztül. Messze, a lombok között, erdei házacska teteje látszik. Patak zúg valahol, néha valami roppan. Máskor hang dörmög, vagy madár vijjan.

 

KÁMPECZ

Öreg, szegény ördög; félig embernek s félig ördögnek öltözve. A buja növényzet között kijön az erdőből a tisztásra. Nagyon gondterhelt, vakarja a fejét. Mi az ördögöt tudjak csinálni? A feleségem zakatol, a két gyermek sír… Pénz nincs, kenyér nincs… Az ösvényen állva jobbra néz, balra néz. Még ha jönne valaki, akit meg lehetne sarcolni. De nem jön… Lehajol az ösvény földjére, és szagolja-szimatolja. Embernek még szaga sincs rajta. Mit csináljak?! Hát várok. Majd talán az isten megkönyörül a maga ördögén…

LÁMENTA

Hangja az erdőből. Kámpecz!

KÁMPECZ

Itt vagyok.

LÁMENTA

Közeledik. Mit csinálsz?

KÁMPECZ

Lesben állok, hátha jönne valaki. Valami gazdag ember.

LÁMENTA

Kibukkan a tisztásra. Egy csepp szerencséd sincsen mostanában.

KÁMPECZ

Tehetek én róla?!

LÁMENTA

Tehetsz, nem tehetsz: nyakig vagyunk a nyomorúságban. S te csak vársz, vársz…

KÁMPECZ

Mit tehetnék egyebet, angyalom?

LÁMENTA

Tőlem kérdezed? Ördög vagy! Légy leleményes! Pattog. Bezzeg, amikor feleségül vettél engem, tudtál dicsekedni!

KÁMPECZ

Egy váratlan pattanással felugrik a magas fatörzsök tetejére. Látod, hogy igyekszem.

LÁMENTA

Nem igyekszel, hanem kuporogsz!

KÁMPECZ

De hol? Itt fenn a magasban, mert innét messze látok. Ez az igazság.

LÁMENTA

Felcsattan. Az az igazság, hogy miattad a pokolból kitiltottak minket, mert beléd esett a métely!

KÁMPECZ

Micsoda métely?

LÁMENTA

A földnek a mételye! Az, hogy gyámoltalan vagy. S hogy az emberek között már-már különbséget teszel; sőt néha már a szánalom is megkörnyékez.

KÁMPECZ

Tehetek én róla, hogy a szegénynek nincs semmije? S hogy a gazdagnak van?!

LÁMENTA

Így pedig nem lehet élni! Tudd meg, te tökfejű!

KÁMPECZ

Több tiszteletet, oktalan asszony!

LÁMENTA

Tiszteletet? Te semmiházi! Lehúzlak onnét, mint egy hernyót! Mérgesen ugrik, hogy megfogja Kámpecznak a lábát, de mikor megfoghatná végre, Kámpecz rúg egyet rajta.

KÁMPECZ

Eredj a pokolba!

LÁMENTA

A rúgástól elterül a földön, és szipog-vinnyog. Mennék is, ha lehetne. Te vagy az oka, te…

KÁMPECZ

A fatörzsök tetejére áll, és dicső módon körülnéz. Figyel és fülel. Leszól onnét, odavetve. Csendben légy, odalent!

 

Mintha gyermekek nyafognának valahol a közelben.

 

Hol vannak a gyermekek?

ÁMPECZ

Abban a pillanatban sikít egyet, s egy ágnak a tetején ülve, mely a tisztás fölé előrehajlik alatta, megjelenik.

LÁMENTA

Felugrik a földről, és ijedten. Ámpecz!

ÁMPECZ

Az ágon lovagolva, mely nagyokat hajlik-lendül a föld felé. Itt vagyok, anyuka!

LÁMENTA

Hát Bépecz hol van?

ÁMPECZ

Itt mászik a hátam mögött.

BÉPECZ

Csakugyan mászik Ámpecz felé az ágon, mely egyre jobban meghajlik, majd egyszerre letörik; s a roppanással együtt a két ördögfiú egyenest Kámpecz nyakába pottyan. Elhemperednek, de Kámpecz már ugrik is, és ismét fenn trónol a fatörzsökön.

LÁMENTA

Jajgatva a két gyermekhez ugrik. Jaj, mit csináltatok?

ÁMPECZ

Nyafog, majdnem visít.

KÁMPECZ

Mi bajod van?

ÁMPECZ

Éhes vagyok.

BÉPECZ

Szintén vinnyog.

KÁMPECZ

Hát téged mi lelt, Bépecz?

BÉPECZ

Fáj a hasam.

KÁMPECZ

Legyetek türelmesek. Ne vinnyogjatok.

ÁMPECZ, BÉPECZ

Nyikorognak, majdnem visítanak. Apuka, adj nekünk enni!

KÁMPECZ

Menjetek az erdőbe: keressetek ott makkot és gombát!

LÁMENTA

A gombától fáj a hasuk.

KÁMPECZ

Először fáj, aztán megszokják. Vidd őket!

LÁMENTA

No, gyertek! Legyetek engedelmes, jó ördögök!

 

A szóra Ámpecz rögtön a válla közé ugrik hátulról; Bépecz pedig éles rivalgással rá Ámpeczra. Az anyjuk roskadozva emeli őket.

 

Köszönjetek apukának!

ÁMPECZ, BÉPECZ

Köszönnek. Szegit strófolom, kezit csókolom!

LÁMENTA

Indul az erdő felé a két ördögkölyökkel a vállán. Mentiből visszaszól még Kámpecznak. Figyelj jól! S ha bárki jön, ne légy irgalmas. Hallod, atyánk?!

KÁMPECZ

Ne félj, feleség. Csak eredj már! Álltában a magas fatörzsök tetején, hősi módon tekinget körül. Lámenta a két ördögkölyökkel eltűnik az erdő felé. Kámpecz, ahogy Lámenta eltűnik, rögtön leül.

RÓKA

Jobbról jön az ösvényen. Jó napot, ördög úr, Kámpecz.

KÁMPECZ

Aj, beh jó, hogy jössz, édes egy komám.

RÓKA

Megáll, Kámpeczra fölnéz. No!

KÁMPECZ

Segíts rajtam, ha istent ismersz. Megöl az éhség. Nem láttál valakit járni-kelni errefelé? Valami gazdag embert.

RÓKA

Egy szegény asszonyt láttam csupán, amint szedegette a száraz ágakat.

KÁMPECZ

Annak is lesz valamije: eredj, küldd ide!

RÓKA

Elmegy, visszafelé.

MEDVE

Jön az ösvényen, balról. Jó napot, ördög uram! Hogy lóg a fityeg?

KÁMPECZ

Rosszul, kedves barátom.

MEDVE

No!

KÁMPECZ

Gyötör mindnyájunkat az éhség. Nem hoztál egy kicsi mézet?

MEDVE

Ejnye, bárha a tegnap szóltál volna. Mert tegnap csakugyan találtam egy kas mézet. A talpam még most is ragad tőle.

KÁMPECZ

Rögtön leugrik a fatörzsök tetejéről. Mutasd!

MEDVE

Készségesen leül, felemeli a két első lábát, s mutatja Kámpecznak a talpát.

KÁMPECZ

Megszagolja, csámcsog. Hijj, ezen még most is van méz, barátom! Nyalhatok róla egy kicsit?

MEDVE

Akár az egészet lenyalhatod, uram. Mind a kettőről.

KÁMPECZ

Nyalja a medve talpát, majd fintorogva megszólal. Ejh, beh furcsa íze van! Nem jártál te valahol szarvasmarhák között?

MEDVE

Között nem. De láttam az előbb egy tehenet, amelyik előttem ment az úton.

KÁMPECZ

Undorral köpdös. Tágulj innét, te büdös medve!

MEDVE

No-no.

KÁMPECZ

Trágyás nyavalyás!

MEDVE

Kacag, kínálja az egyik talpát. No, még egy kicsit!

KÁMPECZ

Leköpi a medve talpát.

MEDVE

Úgy pofon csapja Kámpeczot, hogy elesik és vinnyog. Tiszteltetem az egész családot. Illegve-billegve elmegy, vissza balra.

RÓKA

Jobbról jön, mögötte Ténferus. Az egyik lábát felemelve mutatja Ténferusnak az ördögöt. Ott van! Gyere!

TÉNFERUS

Jaj, nagyon félek. Az ördögtől nagyon félek.

RÓKA

Ne félj semmit. Csökkent ördög ez, ne félj. Fogd meg a farkamat. Gyere!

TÉNFERUS

Megfogja a róka farkát, lassan, óvatosan jönnek.

KÁMPECZ

Szűnik a vinnyogása, de arcra borulva marad a földön: úgy figyeli a közeledő lépéseket.

TÉNFERUS

Midőn odaérnek Kámpecz mellé, halkan. Ez a Kámpecz ördög?

RÓKA

Ez. Légy bátor.

TÉNFERUS

Nem visz el engem a pokolba?

KÁMPECZ

Hirtelen felugrik. De elviszlek!

TÉNFERUS

Térdre veti magát. Kegyelem, tekintetes ördög úr!

KÁMPECZ

No, jól van. Lássuk előbb a hasznot. Felugrik a fatörzsök tetejére, s trónolva ül ottan. Róka komám, te elmehetsz.

RÓKA

Nem kapok semmit a szolgálatomért?

KÁMPECZ

De kapsz. Adj neki valamit, asszony!

TÉNFERUS

Csak egy darabka kenyerem van, tekintetes fekete úr.

KÁMPECZ

Add ide nekem!

TÉNFERUS

Felnyújtja Kámpecznak a kenyeret. Tessék. Egy kicsit száraz.

KÁMPECZ

Nem baj. Letör a kenyérből egy cseppet, és odadobja a rókának. Itt a béred, elmehetsz.

RÓKA

Bekapja a kenyérdarabkát. Csak egy morzsa volt.

KÁMPECZ

Rákiált. Mondtam, hogy takarodj!

RÓKA

Megyek, megyek. Megfordul, s a farkát fölveti, hogy a feneke Kámpecz felé legyen, s elmegy.

KÁMPECZ

Miközben nagy élvezettel majszolja a kenyeret. Te ki vagy?

TÉNFERUS

Szegény asszony, Ténferus.

KÁMPECZ

Nincs semmid?

TÉNFERUS

Két gyermekem.

KÁMPECZ

Aj-jaj, ez nem jó.

TÉNFERUS

Nagy kincs nekem.

KÁMPECZ

Nekem is van két fiacskám. És hát pénznek, élelemnek szűkiben vagyunk. Kéne nekem egy gazdag ember.

TÉNFERUS

Pokolba vinnéd?

KÁMPECZ

Fenét vinném a pokolba. Elvenném a pénzét, a kincsit. Nem ismersz egy gazdag embert?

TÉNFERUS

Hát ismerni éppen ismerek.

KÁMPECZ

Akkor eredj, és hozd ide. Minden kincsivel.

TÉNFERUS

Nem volna az istenfélő cselekedet, fekete úr!

KÁMPECZ

Felugrik, megragadja. Akkor viszlek a pokolba!

TÉNFERUS

Kapálózik. Jaj, eresszen! Hogy tudnám én idehozni azt a gazdag embert?

KÁMPECZ

Keresd fel éjjel, s csald ide.

TÉNFERUS

Éjjel?

KÁMPECZ

Igen, álmában. Megrázza. De ne ellenkezz tovább, hallod-e?

TÉNFERUS

Ijedten. Jaj, dehogyis, ördög úr! Álmomban elmegyek hozzá, s álmomban elhozom neked. Jó lesz?

KÁMPECZ

Nem úgy, nem! Te ébren menj hozzá, amikor ő álmodik. Rakasd zsákba a kincsit, s indítsd az úton errefelé. Megértetted?

TÉNFERUS

Bizonytalanul. Igen. Akkor az úgy lesz, hogy álmában én neki megjelenek.

KÁMPECZ

Elengedi. Úgy, de megtedd, amit mondtam, különben érted megyek, s viszlek.

TÉNFERUS

Siránkozva. Kegyelem, tekintetes úr! Megteszem.

KÁMPECZ

No, siess akkor, hiszen már alkonyodik.

 

Csakugyan alkonyodik.

 

TÉNFERUS

Reggel itt lesz. Indulni készül.

KÁMPECZ

S hogy hívják azt a te gazdag emberedet?

TÉNFERUS

Visszafordul. Beke, Módus Beke.

KÁMPECZ

S nagyon gazdag?

TÉNFERUS

Ejh, de milyen! Engem is megsarcolt.

KÁMPECZ

S gyermeke van?

TÉNFERUS

Egy szem sincs.

KÁMPECZ

Az jó! Siess! Miközben Ténferus halad és eltűnik jobbra, feláll a fatörzsök tetején, és onnét biztatja, kiált utána. Szedd a lábad! Siess!… Nagyot kurjant.

 

    Négy ökörrel szánt az eke,
    Itt lesz reggel Módus Beke.
    Zsákja, zsebje kinccsel tele.

 

Kacag hosszan.

 

Függöny

 

Második szín

Mesebeli falusi szoba. Gazdag, de kapzsi ember hajléka. A szoba sarkában létra, mely a padlásra, egy lappancson keresztül, felvezet. Hajnali idő lehet. A hold besüt az ablakon. Van egy sokpárnás vetett ágy is, de Módus Beke egy rozoga ágyban alszik a feleségével együtt.

 

TÉNFERUS

A padlás felől, a létra tetején, óvatosan megjelenik. Fehér lepedő fityeg róla, fehér szárnyakat is próbált magának csinálni. Úgy beszél és viselkedik, mintha csakugyan nagyon akarná, hogy Módus Beke álmában lássa is, ami történik. De néha izgalmában megcsuklik a hangja. Dicséret neked, óh, Módus Beke!… Nyíljék meg szavamra a te füled, és rejtsd el szívedbe az örömhírt, amit mostan hallasz, nehogy irigy emberek keljenek ellened.

MÓDUS

Álmában. Ki vagy?

TÉNFERUS

Boldog szellem, a nevem Pasztilla.

MÓDUS

Szólj, mert megőrzöm a titkot.

TÉNFERUS

Kinyilatkoztatásszerűen. Szerencsés vagy az emberek között, mert nagy-nagy gazdagodás várakozik reád. Rakjál hát a zsákjaidba bőséges eledelt, és gyűjtsed más zsákokba a kincsidet. S így elkészülvén, vedd magad mellé a te feleségedet, és indulj el Pediglen városába. Menj egyenesen a zsibongó vásárba, ahol nagy-nagy szerencse várakozik reád.

MÓDUS

Mit kell a vásárban tennem?

TÉNFERUS

Csupán két dolgot, szerencse fia, Módus Beke. Egyik az, hogy a nagy erdőn kell keresztül menned, magadba mélyedve mindig, haladván az erdei ösvényen. A másik az, hogy mindig csak azt mondd: „Éhes az ördög. Éhes az ördög.”

MÓDUS

Álmosan fordul az ágyban, nyöszörögve mondja. Éhes az ördög… éhes az ördög…

TÉNFERUS

Kelj fel hát, és tedd, amit mondtam. Fel a padlás felé eltűnik.

MÓDUS

Feláll az ágyban, dörzsöli a szemét, majd az ablak felé pislog, melyet a beszéd alatt már kezdett elönteni a virradat fénye. Aztán, mint aki hirtelen észbe kap, felugrik az ágyból, s izgalmában ugrál és kiabál. Asszony! Hamar!… Elkésünk! Hamar!…

DUNDA

Ébredezik.

MÓDUS

Dunda! Hamar, az angyalát! Bűnbánóan a szájára üt. Bocsánat, Pasztilla… Éhes az ördög!… Éhes az ördög!… A lappancshoz szalad, s nézi a helyet, ahol Ténferus állt, miközben ezt kiabálja.

DUNDA

Felemeli a fejét. Megbolondult kigyelmed, Beke?

MÓDUS

Hamar-hamar! Ne beszélj…

DUNDA

Miközben fölül. Jól van már! Mit kiabál kigyelmed?!

MÓDUS

Tégy hamar egy zsákba bőséges élelmet! Kalácsot, kolbászt, sonkát, szalonnát! S a másik zsákba belé mind az aranyat! S a harmadikba a gyémántot! Siess!

DUNDA

Megbolondult maga?!

MÓDUS

Rakjad hamar! Siess. Kirántja az asszonyt az ágyból.

DUNDA

Mi baj? Mondja már! Közben húzza-vonja magára a szoknyát, ruhát.

MÓDUS

Ne beszélj, hanem cselekedj! Gyorsan! Álmot láttam. Mennünk kell!

DUNDA

Sopánkodik, veszi a zsákokat. Jaj nekünk, mi lesz velünk!?…

MÓDUS

Ne jajgass, hanem örvendezzél! Közben üvegben italt és poharat tesz az asztalra: melléje ül, s majd boldog terpeszkedésben iszik. Pöffeszkedve csak onnét parancsolgat, mint egy pasa. Örvendj, ahogy csak tudsz… Mert hiszen reánk köszöntött a legnagyobb szerencse! Mint egy király, olyan gazdagok leszünk. Mint két király! Mint három király!… Benne van a zsákban a sonka?

DUNDA

Közben kapkodva tömi a zsákokat. Benne, benne… De hát volt itt valaki?

MÓDUS

Volt, biza!

DUNDA

Kicsoda?

MÓDUS

A vásárok védő szelleme, maga boldog Pasztilla… Kolbászt is tettél?

DUNDA

Éppen egy hatalmas kolbászfüzérrel veszkődik. Tettem, tettem… S mit mondott az a Pasztilla?

MÓDUS

Azt mondta, hogy induljunk tüstént minden kincseinkkel Pediglen városába, ott egyenesen a vásárba, ahol nagy-nagy szerencse fog érni minket. Bizony. Csak siess!

DUNDA

A maga eleven személyében volt itt az a jótékony Pasztilla? Nagy sonkát rak a zsákba.

MÓDUS

Úgy hát!… Az aranyat is beléraktad, mind?

DUNDA

Belé… Biztosan maga Pasztilla volt, nem valaki más?

MÓDUS

Ejh, te hitetlen asszony! A gyémántok is együtt vannak?

DUNDA

Együtt a zsákban. Minden készen van.

MÓDUS

Mind a három zsák?

DUNDA

Mind a három.

MÓDUS

Jól bekötve?

DUNDA

Jól.

MÓDUS

No, akkor add ide nekem a kampós pálcát!

DUNDA

Odaadja a kampósbotot. Itt van, fogja.

MÓDUS

No, mehetünk! Kinyitja az ajtót. Vedd a zsákokat a hátadra, s gyere!

DUNDA

A három zsákot?

MÓDUS

Mit csináljunk, ha három van? Hamar-hamar!

 

Közben két kócos fej jelenik meg az ablakban, kíváncsian befelé tekinget.

 

DUNDA

Jól tudja kigyelmed, hogy hektikás vagyok. Meghalnék akár egyik alatt is.

MÓDUS

Próbáld csak! Nyakába rakja a legnagyobbat.

DUNDA

Összecsuklik. Jaj, nem bírom!

MÓDUS

Dühösen. Hát én vigyem, mint egy szamár?

DUNDA

Ne mint egy szamár, hanem mint Módus Beke.

MÓDUS

Mit mondtál? Én s a szamár mindegy vagyunk?!

VIRGONCZ

Az ablakból. A szamár kisebb!

ŐSZIKE

Nem kisebb, mert éppen akkora. Hihihi! Lebuknak.

MÓDUS

Dühösen felhorkan, s kiszáguld az ajtón. Csúfolkodtok, adta kölykei? Gyertek csak! Fülüknél fogva beráncigálja Virgonczot és Őszikét.

 

A gyermekek nagyon szegényesen vannak, mezítláb.

 

VIRGONCZ, ŐSZIKE

Jaj, ne bántson, bácsi!

MÓDUS

Rájuk vág a botjával. Ki a szamár?

 

A két leányka sivalkodva elugrik.

 

DUNDA

Elkapja Virgonczot és Őszikét. Mondok valamit kigyelmednek, Beke. Vigyék ők a zsákokat.

MÓDUS

Leereszti a botot, megvetően. Ez a két gyenge gyerek?

DUNDA

Hát… Ha ők nem, majd az anyjuk. Erre jön éppen. Kikiált az ajtón. Hé, Ténferus!

TÉNFERUS

Belép. Jó reggelt kívánok, tekintetes Módus gazduram és gazdáné asszony. Megpillantja gyermekeit. Hát ti mit kerestek itt?

VIRGONCZ, ŐSZIKE

Anyjuk szoknyája mögé bújnak. Beke bácsi…

DUNDA

Közbevág. Éppen felfogadtuk őket.

MÓDUS

Megyünk Pediglen városába, egyenest a vásárba. Segíts te is, Ténferus. Vedd a hátadra azt a zsákot hamar, s hozzad.

TÉNFERUS

Egészen a városig, a vásárba?

MÓDUS

Öhöm.

TÉNFERUS

Hosszú az út, gazduram. Halkan. S nem jó vége lesz.

MÓDUS

Megfizetlek jól. No, egy-kettő! Rakja a nagy zsákot Ténferusra.

TÉNFERUS

Leteszi. S mi lenne a fizetség?

MÓDUS

Minden száz lépés egy garas.

TÉNFERUS

Minden zsák után?

MÓDUS

Dühösen. Ejnye, milyen nagy kufár vagy! Hiszen minden vagyonom rámegy akkor! Fúj egyet. Node mindegy! Legyen minden zsák után egy garas. Csak induljunk, menjünk.

TÉNFERUS

Megemeli a nagy zsákot. Hühh, milyen nehéz! Mi van ebben?

MÓDUS

Ez is, az is. Gyerünk!

TÉNFERUS

Tapogatja a zsákot. Mintha nagy-nagy sonkát éreznék benne, kettőt is.

MÓDUS

Csizma az! Induljunk már!

TÉNFERUS

Akkor zsírral van megkenve a csizma, úgy szagolom.

MÓDUS

Elég a szóból! Vedd a kisebb zsákokat is; s egy-kettő, menjünk!

TÉNFERUS

Virgoncz, vedd azt a nagyobbik zsákot!

VIRGONCZ

A vállára veszi az arannyal tele zsákocskát. Öööh, beh nehéz! Mintha arany volna benne!

MÓDUS

Só van, ne beszélj!

TÉNFERUS

No, Őszike: te is vedd azt a kicsi zsákot!

ŐSZIKE

Felveszi a zsákocskát. Ha-ha! Ez csengve csörög, mint az ezüstmogyoró!

MÓDUS

Mogyoró-mogyoró… Indulj előre!

TÉNFERUS

Megindul az ajtó felé.

MÓDUS

Indul Ténferus után. Eredj csak, Ténferus, eredj! Majd én számolom a lépést. Ahogy megy kifelé, számolja is, csalva. Egy, kettő, három, négy… Három, kettő, négy…

 

Függöny

 

Harmadik szín

Ugyanaz az erdei tisztás, mint az első színben. Virrad. Az erdőben szorgalmasan szólnak a madarak.

 

KÁMPECZ

A hosszú éjszakai virrasztás után igen bóbiskol a magas fatörzsök tetején. Nagyokat bicsaklik a feje. Néha majdnem lebukik onnét a magasból. Majd mintha már nem bírná tovább, álmosan és lassan lemászik a fatörzsökről, s alant lefekszik a földre, az ösvény útján keresztül.

RÓKA

Jön jobbról az ösvényen; meglátván az alvó ördögöt, figyelve-óvakodva közelíti meg, nehogy csapdába essék. Lábát-fejét megszagolja, fintorogva emeli fel az orrát; majd hirtelen átugorja az ördögöt, és eltűnik az erdőben.

MEDVE

Jön balról az ösvényen. Szájában egy gombát hoz. A gombát leteszi az ördög fejéhez, megpökdösi, majd vissza-vissza tekintve bemegy az erdőbe.

TÉNFERUS

Jön az ösvényen, görnyedve a nehéz zsák alatt. Mögötte, kicsit elmaradva, Virgoncz és Őszike. Az asszony megütközve veszi észre, hogy alszik az ördög. De aztán felemeli a szoknyáját, és úgy lép át rajta, hogy fölötte legyez a szoknyájával. Hátraint a két gyermeknek, hogy vigyázzanak, és csend legyen.

VIRGONCZ

Odaér, álmélkodva. Ajj, beh csúnya!

ŐSZIKE

Mi ez, édesanyám!

VIRGONCZ

Szőrös vadember. Nem látod?

TÉNFERUS

Gyertek onnét!

ŐSZIKE

Édesanyám, miért olyan gyapjas ez a vad valami?

TÉNFERUS

Ördög az! Mondom, hogy gyertek onnét!

 

A két gyermek ijedten előrefut. Ott megállnak.

 

TÉNFERUS

Lehajol az ördög fölé, s úgy súgja neki. Ördög úr!

KÁMPECZ

Felkapja a fejét. Itt van a gazdag ember?

TÉNFERUS

Mindjárt jön.

KÁMPECZ

Jól van. Bízd rám. Visszadugja a fejét, mintha megbújva aludna.

 

Virgoncz és Őszike, látván, hogy mozdult az ördög, félve és ijedten visszafutnak az anyjukhoz, akit igyekeznek elhúzni onnét, a szoknyájába kapaszkodva.

 

VIRGONCZ

Mozdult, édesanyám! Jöjjön onnét!

ŐSZIKE

Él az ördög! Él az ördög!

TÉNFERUS

Miközben tovább mennek. Csendben legyetek! Álljatok itt meg. Hadd lássuk, mi lesz.

 

Tisztes távolban megállnak.

 

VIRGONCZ

Amott jön már Beke bácsi! Jaj, vajon mi lesz? Mi lesz?!

KÁMPECZ

Kissé ismét felemeli a fejét, de meglátván, hogy közeledik Módus Beke, ismét visszafekteti a földre. Úgy lesi a lépéseket.

ŐSZIKE

Édesanyám, megfogja Módus Beke bácsit az ördög?

TÉNFERUS

Csend legyen!

MÓDUS

Urasan, kényelmesen jön a kampósbottal. A felesége utána. Midőn közel érkezik Módus, csak akkor veszi észre az ördögöt. Kis tusakodás után a botjával meg akarja piszkálni, hogy vajon él-e.

KÁMPECZ

Ahogy a bot hozzáér, abban a pillanatban megragadja Módus Bekének a lábát. Megfogtalak, te zsivány!

MÓDUS

Kapálózik. Jaj, az ördög!

 

Virgoncz és Őszike sikong.

 

TÉNFERUS

A két gyermekhez. Csend legyen! Jaj, csend legyen!

DUNDA

Térdre veti magát. Úristen, irgalmazz nekünk!… Szűz Mária, segíts!

MÓDUS

Könyörögj, Dunda, könyörögj!

DUNDA

Térden odacsúszik az ördög elé, ki már felállott. A szent tűzre kérlek, hatalmas ördög…

KÁMPECZ

Ellöki Dundát. Fogd be a szád! Közben már elvette Módusnak a botját, kalapját, s szigorúan kérdi. Hol a pénz?

MÓDUS

Pénz? Szegény ember vagyok.

KÁMPECZ

Hazudsz! Hol a pénz? A sok kincs. Ide vele!

MÓDUS

Semmim sincs, ha mondom. Csak ez a feleségem.

DUNDA

Jaj! Odaad engem!

KÁMPECZ

Nincsen semmid?!

MÓDUS

Mindenki tudja, hogy szegény ember vagyok.

KÁMPECZ

Hazudsz! Módus Beke vagy!

DUNDA

Sikít. El vagyunk veszve!… Kámpecz nagyot rúg belé, Dunda elterül a földön.

KÁMPECZ

Igaz, hogy Módus Beke vagy?

MÓDUS

Az igaz.

KÁMPECZ

Igaz, hogy a vásárba akarsz menni?

DUNDA

Jaj! Kinyújtózik a földön.

KÁMPECZ

Igaz vagy nem igaz? Felelj!

MÓDUS

A szellem árulkodott, Pasztilla?

KÁMPECZ

Szellem, nem szellem: mindent tudok én! Kapzsi Beke! Mert tudom azt is, hogy minden kincsidet is magaddal hoztad.

MÓDUS

Óóóh, jajj!…

KÁMPECZ

Ide a kincsekkel!

MÓDUS

Végső menedékül szaporán integet Ténferus felé, hogy menjen-menjen tovább, vigye a zsákokat. Nincsen, csak ami rajtam van.

KÁMPECZ

Torkán ragadja Módust. Hazudsz! Mért integetsz ama szegény asszony felé? Talán ott van a kincs?… Gyere ide, szegény asszony!

TÉNFERUS

Csak csupán egy pár csizma van, ördög úr.

MÓDUS

A halál torkából is kétségbeesve integet Ténferusnak. Tűnjetek el! Fennhangon. Csizma sincs! Semmi sincs!

KÁMPECZ

Ténferusnak. Hozd ide azt a csizmát, te szegény asszony!

TÉNFERUS

Odamegy az ördöghöz, Virgoncz és Őszike is vele. Itt vagyok.

KÁMPECZ

Ezek a te gyerekeid?

TÉNFERUS

Az enyémek, bizony! Az egyik Virgoncz, s a másik Őszike.

KÁMPECZ

Derék. Megveregeti a két leányka arcát. Hol van hát az a csizma?

TÉNFERUS

Itt van a zsákban.

KÁMPECZ

Vedd ki!

MÓDUS

Ne vedd ki!

KÁMPECZ

No, hát akkor hadd legyen igaza ennek a gazdag embernek; kiveszem én. Belenyúl a zsákba, s kihúz egy sonkát. Itt a csizma! Élvetegen szagolja. Eh, beh jó sonka-csizma!… Ugye, Módus Beke!

MÓDUS

Csizma bizony.

KÁMPECZ

Hogy-hogy? Én sonkának látom-szagolom. Miképpen csizma ez neked?

MÓDUS

Úgy, hogy disznónak a csizmája.

KÁMPECZ

Kacag. No, öntsd ki a többit is, Ténferus asszony! Öntsd ki az egész zsákot!

TÉNFERUS

Kiönti a zsákot.

KÁMPECZ

Ámul, a gyermekek is. Hühh, a lakodalmát! Még egy sonka! Kolbász, szalonna! Cipó, kalács!

TÉNFERUS

Minden, ami jó.

KÁMPECZ

No, te hazug Módus Beke: kié mindez a sok jó?

MÓDUS

Ezé a szegény asszonyé.

KÁMPECZ

Úgy?! Ezé a szegény asszonyé?! Hát akkor hallgass ide, te szegény asszony: mivel neked is két gyermeked van, nem veszem el tőled ezt a sok jó ennivalót. Nem veszem el, ha a végén együtt lakomázunk belőle. Jó lesz, helyes lesz?

TÉNFERUS

Jó lesz.

KÁMPECZ

No, akkor rakd vissza mind a zsákba!

VIRGONCZ, ŐSZIKE

Hüppögnek. De éhesek vagyunk!

TÉNFERUS

A sok étket visszarakja a zsákba. Várjatok még egy kicsit!

KÁMPECZ

S mi van abban a másik zsákocskában, te Virgoncz leányka?

VIRGONCZ

Odacipeli a zsákot. Ebben só van, ördög bácsi.

KÁMPECZ

Hadd lám azt a sót! Belenyúl a zsákba. Hűhá, hát ez arany! S milyen rengeteg! Ez is a szegény asszonyé, te Módus Beke?

MÓDUS

Hát izé… Kap a zsák után, de Kámpecz úgy ellódítja, hogy messzire csúszik.

KÁMPECZ

No, ha izé, akkor én ezt a zsák aranyat mind elveszem.

DUNDA

Ki eddig elterülve feküdt, mint egy holt: abban a pillanatban felugrik, s ádáz dühösséggel kiáltja, majd Kámpecznek neki is ugrik. Elveszed?! Te gaz ördög! A mi aranyunkat veszed el? Tolvajok tolvaja! Te rabló! Üti Kámpeczot.

KÁMPECZ

Megrémülve kiált segítség után. Lámenta, segítség! Ámpecz fiam, Bépecz fiam! Gyertek!

 

A kiáltásra Ámpecz és Bépecz a fa tetejéről, mely testüknek súlya alatt a tisztás felé borulva meg is hajlik, leugranak a tisztásra, éppen Dunda nyakába. Felugrálnak, körbeszimatolnak. Ámpecz a következő párbeszéd alatt óvatosan elcseni a nagy zsákot.

 

LÁMENTA

Eközben kitörtetve az erdőből, a tisztáson megjelenik. Mi az? Mi van itt?!

KÁMPECZ

Mint az oroszlán, reám jött ez a gazdag aszszony.

LÁMENTA

S te félsz egy asszonytól?

KÁMPECZ

Félek.

LÁMENTA

Akkor állj félre, te nyavalyás! A fatörzsök mögé löki Kámpeczot; aztán nagy számonkéréssel a tápászkodó Dundához. Te ki vagy?

DUNDA

Ennek a Módus Bekének a felesége.

 

Virgoncz, Őszike és a két ördöggyerek közben nagy visongással nekiesnek a kövér zsáknak. Sonkát, kolbászt falnak nagy csámcsogásal, sorba kiülve a paravánra.

 

LÁMENTA

Gazdagok vagytok?

DUNDA

Voltunk. Aranyunk, gyémántunk most ott van, azokban a zsákokban.

LÁMENTA

Akkor az arany s gyémánt marad. Ti mehettek!

DUNDA

Felcsattan. Még hogy mehetünk?! Ténferushoz ugrik. Ténferus, add vissza a zsákokat!

TÉNFERUS

Nem adom!

DUNDA

A gyermekek kezéből rángatja ki az ennivalót. Adjátok vissza rögtön!

VIRGONCZ, ŐSZIKE

Nem adjuk!

ÁMPECZ, BÉPECZ

Hirtelen Dunda nyakába kapaszkodnak. Nem adjuk! Ütik Dunda fejét, az sivítva szalad fel s alá, nem tudja lerázni magáról az ördögfiakat.

LÁMENTA

Úgy van! Adjátok ide nekem!

TÉNFERUS

Nem adjuk!

VIRGONCZ, ŐSZIKE

Nem adjuk!

ÁMPECZ, BÉPECZ

Nem adjuk!

DUNDA

Elterül a két ördögfi alatt. Végem van!

KÁMPECZ

A háttérben feljajdul. Ó, jaj, mit mondanak a fiaim?!

LÁMENTA

Kámpeczhoz. Nem fogod be a szád, te gyávaság! Az ördögfiakhoz. Ámpecz, Bépecz, gyertek ide anyátokhoz.

ÁMPECZ, BÉPECZ

Leugrálnak Dundáról, s odasorakoznak a leánykák mellé. Nem megyünk!

LÁMENTA

Micsoda beszéd ez?

ÁMPECZ

Én itt akarok maradni a szegény asszonynál; s ezzel a Virgoncz kislánnyal játszani!

BÉPECZ

Én is, Őszikével!

LÁMENTA

Nem jutok szóhoz!…

VIRGONCZ, ŐSZIKE

Könyörögve Ténferushoz. Vigyük haza őket, édesanyám!

VIRGONCZ

Olyan jól játszanék Ámpeczcal!

ŐSZIKE

Én meg Bépeczcel!

TÉNFERUS

No, jól van. Odalép Lámentához. Tessék nézni, ördögné asszony; ezek az ördögfiak még nem gyökeresek a gonoszságban. Majd én felnevelem őket, hátha jóféle emberek lesznek.

LÁMENTA

S az arany és a gyémánt?

TÉNFERUS

Kell a nevelésükre.

 

KÁMPECZ

Előugrik a fatörzsök mögül. A kincs az enyém! Elég nektek a sonka is! Felragadja a földről a legkisebb zsákot.

DUNDA

Felpattan, és Kámpecz után veti magát. Tolvaj! Add vissza a gyémántot!

 

Kámpecz menekül, Dunda utoléri; záporoznak az ütések az ördögre. Lámenta segíteni akar, mindhárman összegabalyodnak.

 

TÉNFERUS

A verekedés alatt vállára veti a nagy zsákot, és gyorsan tereli a gyermekeket. Gyertek, gyerekek, gyertek!

 

Ámpecz még visszaszalad, a verekedők alól kiszedi a kisebbik zsákot, és utánuk fut.

 

KÁMPECZ

Jajgatva felpattan a fatörzsökre. A fejem! Lámenta, engem ütsz! Észreveszi a menekülőket. Hühh, viszik a gyémántot!

 

Ténferusék éppen eltűnnek a fák között. Lámenta a szín szélén földre teperi Dundát; erre a kiáltásra felpattan.

 

MÓDUS

Az ellenkező oldalon besántikál. Megpillantja az őrizetlen nagyobbik zsákot, felkapja, s fut el vele.

LÁMENTA

Rémülten felkiált. Meg az aranyat!

KÁMPECZ

Módus nyakába ugrik a fatörzsökről. Megállj, Módus Beke! Ide a zsákot!

MÓDUS

Vergődik alatta. Nem adom!

KÁMPECZ

Akkor pokolba viszlek! Ilyen zsíros zsákmányért bocsánatot nyerek, talán! Kanyarít a karjával, láng csap fel, s Módus, nyakában Kámpeczcal, elsüllyed. Az ördög hangja már a föld alól szól vissza. Lámenta, hozd a másikat is!

 

Dunda erre felpattan, segítségért kiáltva futna el, de Lámenta utánanyúl Módus kampósbotjával, s elkapja a nyakát. Ismét láng és füst: a két asszony is elsüllyed.

 

Róka bejön, körbeszaglász, talál valami sonkamaradékot. Élesen felkacag, csámcsogva falni kezd. Megcsendül az erdő, páfrányok nőnek ki a földből. A madarak énekelnek.

 

Függöny

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

Első változata: Tarka ördög, Tamási 1953-ban írta, s 1953 decemberében Szegény ördög címmel véglegesítette. Így jelent meg a Népművészeti Intézet szerkesztésében a Művelt Nép Könyvkiadónál 1954-ben. A darabhoz Németh Antal írt rendezői utasításokat. (A bábjáték egy kötetben szerepel A párbaj című guignol-játékkal, továbbá N. Gernet–T. Gurevics Kiskacsa, Muharay Elemér János, a nagyerejű című darabbal, s ugyancsak a könyvecskében olvasható Muharay Elemér tanulmánya Bábjátszásunk néhány kérdéséről címmel.) A bábjáték 1974-ben a Kriterion Könyvkiadónál is megjelent a Báboskönyv című gyűjteményben. A darabhoz Kovács Ildikó írt rendezői útmutatót. Az ő nevéhez fűződik a darab hivatalos ősbemutatója is: 1973. március 16-án a kolozsvári bábszínházban játszották először, majd 1975. december 25-én Furfangosok címmel (Weöres Sándor Csalóka Péter-ével egy műsorban) Országh Lili báb- és díszlettervével, Bánd Anna rendezésében az Állami Bábszínház adta elő; a darabot azóta is műsoron tartják. 1987. május 13-án pedig a kecskeméti Katona József Színház bábtagozata, a Ciróka-együttes Seprődi Kiss Attila rendezésében vitte színre.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]