Csalóka szivárvány*
|
| „Kiment a ház az ablakon, |
| Benne maradt a vénasszony…” |
SAMU BÁCSI
Forgatja a feleségét, s tánc közben folytatja a verset.
| „Zsúpot kötött a hátára, |
| Úgy ballagott a vásárra.” Hipp! |
Hirtelen megáll.
RÓZSA NÉNI
Igazgatja a fejkendőjét. Jaj, vén sárkány! Kitennének ezek ketten egy egész veszedelmet!…
SAMU BÁCSI
Ki mü ketten még egy királyt is! Igaz-e, Aba?
ABA
Igaz, mert én vagyok Aba, s nagyapám Sámuel, vagyis ketten Aba Sámuel… Aki volt a harmadik magyar király, Szent István sógora; s a németek által meghalt ezer után a negyvennegyedik esztendőben! Tanultuk az iskolában.
RÓZSA NÉNI
Elgyönyörködve. Hogy’ tudja!
SAMU BÁCSI
Jő szeptember, s bétesszük a gimnáziomba.
RÓZSA NÉNI
Miből? Ki fizeti?
SAMU BÁCSI
Az akarat. Ugye, Aba? Gyer ide!
ABA
Odamegy a nagyapjához. A világot is akaratból teremtötte az Isten.
SAMU BÁCSI
Átöleli Abát. Nagy úr lesz még ebből! Generális, vagy miniszer… Vagy együtt mind a kettő.
ABA
Hadügyminiszter!
CZINTOS
Mielőtt éppen Aba szólott volna, a bal ajtón belép a szobába. Székely ruhába s módosan van öltözve. Látszik, hogy délutáni heverészés után van. Haja oldalt fésülve, nyírott a bajusza. Negyvenöt éves, kemény és változatos kedélyű férfi; sokra becsüli magát, de nem dicsekvő természet. Hadügyminiszter?! Micsoda nemzetgyűlés van itt?
SAMU BÁCSI
Csupán a Czintosok népe gyüle össze, s várák az ő családjok fejedelmit, hogy neki tudomására adnának egy rügyező gondolatot.
CZINTOS
Itt vagyok. Halljuk a rügyező gondolatot!
SAMU BÁCSI
Mint a bujkáló szellő, a mi eszünköt is az a gondolat járja, hogy ezt az Aba onokámat, aki neked is onokaöcséd, őszre bé kéne szerezni a gimnáziomba.
CZINTOS
Kálmán végezze, s Aba kezdje?
SAMU BÁCSI
Olyanformán.
CZINTOS
Ezt a rügyet még bétakarjuk. Ugye, Rózsa ángyó?
RÓZSA NÉNI
Aki bétakarja, kedvező időben ki is bontja.
CZINTOS
Igaz.
SAMU BÁCSI
A felesége felé. „Kiment a ház…” Hipp-hipp!
RÓZSA NÉNI
Jaj, a tánc!… Gyorsan a főajtón kimegy.
CZINTOS
Hát te, Aba?
ABA
Nagyapámmal egybetöltögetők a maradvány bort.
CZINTOS
No, jól van. Eredj, s vesd meg az almot is a lovak alá, jó habosan, ügyesen!
ABA
Mint a török szultán udvarában, ugye?
CZINTOS
Mint a Szulejmán udvarában!
ABA
Összefont karral meghajlik. Szálem alejkum! Kimegy.
SAMU BÁCSI
Még töröknek is megfelelő volna.
CZINTOS
Magánál bizonyosan megfelelőbb. Elgondolkozva lépeget; mikor fontosat mond, megáll.
SAMU BÁCSI
A sok feleség miatt-e?
CZINTOS
Húsz, harminc van azoknak… Nekem egy sincs!… Úgy magamra vagyok!…
SAMU BÁCSI
Részvéttel közeledik feléje. No, tám nincs valami baj?
CZINTOS
Üljön le egy kicsit. Csak ketten vagyunk… Üljön le.
SAMU BÁCSI
Leül az asztal mellé. Beteg vagy, Bálint?
CZINTOS
Beteg? Nem fáj nekem semmim. A lelkem talán, az nincsen nyugton… Ha medve volnék, most meghántanám a fákat, ahol elmegyek mindenütt… Ha szarvasbika volnék, ég felé nyújtanám a fejemet, s nagyokat bődülnék… De így micsinájjak, hogy sem medve nem vagyok, sem szarvasbika, hanem csak Czintos Bálint?!… Lázadva áll.
SAMU BÁCSI
Várni kell egy kicsit. A felhő elmegy, a víz letisztul. Most felzavarodtál, ezen az ünnepségen. A fiad letette az érettségit: az is nagy dolog. A vendégek is ittak, s azzal a sok beszéddel felbolygatták benned a világot. S a tetejiben itt volt a kisasszony is!
CZINTOS
Samu bácsira kapja a fejét. Zsuzsánna?!
SAMU BÁCSI
Ő.
CZINTOS
Kálmán hítta meg, a fiam.
SAMU BÁCSI
Akárki hítta meg, itt volt.
CZINTOS
Beszéd alatt leül az asztal mellé. Nem szeretem magamot, úgy vagyok én most… Űzött vagyok, nem lelöm a helyemet… Azért mentem bé a hálóházba is, amikor eltávoztak a vendégek, hogy egy kicsit hátha tudnék csendesedni. Leheveredtem. Nem aludtam, nem tudtam. Gondolkoztam.
SAMU BÁCSI
Uraknak kell azt hagyni!
CZINTOS
S ahogy ott gondolkoztam, egy folyót kezdtem látni.
SAMU BÁCSI
Az élet, a te életed: azt jelenti a folyó.
CZINTOS
Először kicsi volt a folyó, vidáman csörgedezett, mint Aba. Aztán elkanyarodott a város felé.
SAMU BÁCSI
Elment a gimnáziomba.
CZINTOS
Onnét megint visszatért, nőtt, s a vize sötétedett, de unalomban folyt. Aztán jöttek nagy ritkán a gátak: a házasság, a gyermek, a feleségem halála. Belészakadt egy másik ág is, amikor magát Rózsa nénivel együtt idevettem. Attól kezdve hullám sem volt a folyón, csak ment laposan és lassan a víz… Annyi ha történt, hogy néhanapján a víz tükrit meglegyintette a szárnyával a fecske… A gondolat-fecske! Vagy pillangó szállt el fölötte; s ritka napon nagy szitakötő, zöld fényben suhanó, mint a titkosan égő vágyakozás… Hirtelen feláll, s tűzzel. De az is volt: vágy volt és titkos!… Lehajtja a fejét. Azonban nem történt semmi, csak folyt a víz unalomban, laposan… Egészen mostanáig… Ismét felkapja a fejét. De most ismét láttam egy gátat! Nagy gát volt, habos rajta a víz, ahogy porozva rontott az akadályon keresztül! S a gáton ott állott a fiam, Kálmán, kit mikor láttam, hogy ott áll a gát tetején… Fülledten bennereked a szó.
SAMU BÁCSI
No, akkor?!
CZINTOS
Restelkedve. Akkor a helyibe kívánkoztam, én az ő helyibe!…
SAMU BÁCSI
S azután?
CZINTOS
Azután? Fülledten, elvágyakozó tűzben. A gát fölött, mint az Isten kifestett kardja, ott tündöklött egy szivárvány!
SAMU BÁCSI
Szivárvány?!
CZINTOS
Szivárvány!
FECSKE
Kopogtat a főajtón, s rögtön belép. Adjon az Isten! Hozék egy nagy ajánlott levelet, s az újságot.
SAMU BÁCSI
Adjon Isten, Fecske.
CZINTOS
Add ide! Leül, hogy aláírjon.
FECSKE
Odaadja Czintosnak a levelet; az újságot ledobja az asztalra, s a kézbesítőkönyvet, hasában a ceruzával, kiteríti Czintos elé. Írja alá!
CZINTOS
Fecskéhez. Hova írjam, te tolvaj?
FECSKE
Mutatja. Oda, ahova a becsületes emberek is. Hadd legyen egyenlőség, legalább ebben.
CZINTOS
Odakanyarítja a nevét. Viheted!
FECSKE
Hóna alá csapja a könyvet. Isten segíjje meg Kálmán úrfit további föltett szándékában!
CZINTOS
Köszönjük, Fecske. Nézi a borítékot, s olvassa. „A főgimnáziomtól.” De mivel Fecske még ott áll, Samu bácsihoz. Samu bátyám, adjon neki egy pohár bort!
SAMU BÁCSI
Az újságot közben kibontotta volt, s olvasott belőle; most, ahogy Czintos szólt, leereszti az asztalra, az ablakhoz megy, melynek a talpán pohár és boros üveg; s tölt.
FECSKE
Amikor teli lesz, osztón tovább ne töltse, Samu bácsi!
SAMU BÁCSI
Már a kezében a teli pohár. Rossz ember volnék, ha akkor is ütnélek téged, amikor végre meghótál.
FECSKE
Elveszi a pohár bort. Ne fáradjon, mert halottat hoztam én magának: kilencet! Ott vannak az újságban, az asztalon. Megissza a bort.
CZINTOS
Lesöpri az asztalról az újságot. Vidámságot hozzál, ne ilyen halottas újságot!
FECSKE
Indulóban. Hoztam azt is.
CZINTOS
Vidámságot?
FECSKE
Azt. Egy vidám és egy daliás urat. Czintos Bálintot kereste, s idevezetém.
CZINTOS
Hol van?
FECSKE
Azt mondta, hogy nem akarna béjőni, amíg nem híjják; s leült a diófa alá, hogy ne lássa senki.
SAMU BÁCSI
Ritkán hazudik ez a Fecske!
FECSKE
Ritkán, mert nem Samu bácsinak hívják! Kimegy.
SAMU BÁCSI
Jó útat Áfrikába! Felveszi az újságot a földről.
CZINTOS
Közben a levélborítékból kihúz egy iratot, s olvassa. „Érettségi bizonyítvány. Czintos Kálmán.” Samu bácsihoz. Szóljon a fiamnak, hogy jöjjön bé!
SAMU BÁCSI
Odamegy a jobb ajtóhoz. Kálmán!
KÁLMÁN
Bentről. Tessék.
SAMU BÁCSI
Gyere egy kicsit!
CZINTOS
Közben olvassa. Földrajz: jó; matematika: jó; torna: jeles; vallás- és erkölcstan: elégséges. Samu bácsi felé, felmutatva a bizonyítványt. Nekem is ilyen érettségi bizonyítvány kellett volna, Samu bácsi! Egy ilyen!
SAMU BÁCSI
Éppen leül ismét az asztalhoz. Tudom. Azért kívánkoztál a fiad helyire, amikor ott állott a gáton.
CZINTOS
S a szivárvány?
SAMU BÁCSI
Tündér, ki a keblit mutatja.
KÁLMÁN
Belép a jobb ajtón; csinos úrfiú, nyáriasan öltözve; magabízó s kicsit tiszteletlen. Tessék!
CZINTOS
Megjött az érettségi bizonyítványod. Torna jeles, vallástan elégséges. Belőled sem lesz püspök soha. Nesze! Átnyújtja a bizonyítványt.
KÁLMÁN
Ki mondta, hogy püspök akarok lenni? A külső zsebébe teszi a bizonyítványt, mint egy jelentéktelen papirost.
CZINTOS
Nem mondta senki. Csak úgy említém. Nem szabad?
KÁLMÁN
Szabad, csak nem esik jól.
CZINTOS
Hova indulsz?
KÁLMÁN
Megyek Tibád úrékhoz.
CZINTOS
Zsuzsánnához?
KÁLMÁN
A leánya.
CZINTOS
A vacsoránál s utána nem volt elég Zsuzsánnából?
SAMU BÁCSI
Jóindulattal. Hadd el. Fiatalok…
CZINTOS
Jól van, eredj. S mutasd meg neki az érettségi bizonyítványt.
KÁLMÁN
Boldogra enyhülve indul, s majd kimegy.
SAMU BÁCSI
Miközben Kálmán kifelé megy. A tornát! A tornát mutassad neki!
CZINTOS
Kezébe veszi az asztalról az üres borítékot. Ennyi maradt nekem, ez az üres kóperta!
SAMU BÁCSI
Tedd belé te is a bizonyítványodat, amit a negyedik gimnáziomról kaptál.
CZINTOS
Mit érek azzal?! Semmit! Vagy végig kellett volna tanulni, vagy semmit… Mert így csak megkóstoltam, hogy mi lehettem volna… Hogy a világon mit tudtam volna javítani, s magamon!… De a szegénység! – mondta apám. Feláll, négybe szakítja a borítékot, s asztalra veti; s közben. S a kicsi birtok! Hát itt van, a kicsi birtok! Megtartottam, szaporítottam is. De mit értem véle?! Kutya maradtam, mert a falusi gazdát mindenütt úgy veszik! Ha bémegyen egy vendéglőbe, minden nadrágosnak feljebb csúszik az orra; ha szól valamit megye vagy ország dolgába, hát mindjárt: ki maga?! Bezzeg, ha valakin ott lóg egy jobbacska nadrág, már rögtön: kérlek szépen, s parancsolj!… Nem igaz?
SAMU BÁCSI
Csak úgy tesznek.
CZINTOS
Ne féljen, másképpen lenne, ha én állhatnék ott a gáton!
SAMU BÁCSI
Tűz a lélek, fiam… Ha szélben járunk, a lángja csapkod; ha lefojtjuk, a füstjiben kell ülnünk… Azért jó okosan élni: tiszta, száraz helyen, elhúzódva a szelek elől.
CZINTOS
S ha a szél maga jön el az ember után?!
SAMU BÁCSI
A hívatlan vendég hamar elmenyen.
TIBÁD ÚR
Ötvenes, száraz ember és beteges; mindegyre köhécsel; úri viselkedésű és rokonszenves; öltözetében olyanszerű, mint egy falusi tanító. Bottal lép be, kopogtatás után, s a kalapját mindjárt leveszi. Jó napot adjon az Isten! A Samu bácsi és a Czintos szeme csodálkozva rebben össze.
CZINTOS
Készségesen elejébe megy Tibád úrnak. Jó napot kívánok, Tibád úr! Kezet fog vele.
SAMU BÁCSI
Szintén feléje lép. Adjon Isten! Elveszi Tibád úrtól a kalapot; a botot is el akarja venni, de Tibád úr nem adja. A pálcát nem adja ide, Tibád úr?
TIBÁD ÚR
Avval inkább támaszkodom, Samu bácsi. Hát hogy’ van?
SAMU BÁCSI
Mint a piros tojás pünköstkor. Hát Tibád úr?
TIBÁD ÚR
Rólam is kopik a festék.
CZINTOS
Közben az asztalig vezette Tibád urat. Tessék helyet foglalni nálunk, Tibád úr!
TIBÁD ÚR
Leül az asztal mellé, jólesik neki. Úgy, na… Köszönöm…
Czintos és Samu bácsi is leülnek kétfelől, s nagyon lesik a szót.
TIBÁD ÚR
Szeptemberben egy esztendeje lesz, hogy ki sem tettem a lábamat a házból… De hát most kijöttem, mivel a leányom sorsáról van szó… Milyen a szülő!… Hazahívtam a tavasszal Budapestről, hogy éltem alkonyán legyen mellettem… Otthagyta a szép várost, a kellemet s a csillogást; s itthon biza csak falun vagyunk… EI lehet gondolni tehát, mily szívesen vette, amikor ismeretséget kötött a kedves Bálint öcsém fiával, ha szabad kedves öcsémnek titulálni.
CZINTOS
Tartom szerencsémnek, Tibád úr.
TIBÁD ÚR
Köszönöm, kedves öcsém… Így már megmondani is könnyebb nekem, hogy a hirtelen halált és a hirtelen házasságot nem tartom szerencsésnek.
CZINTOS
Egyik sem fenyeget jelenleg minket.
TIBÁD ÚR
Feljebb emeli a fejét, s csodálkozva. Bálint öcsém nem tud róla?!
CZINTOS
Nem. Miről?
TIBÁD ÚR
Kálmán megkérte a leányom kezit. A tegnap este. Nincs itthon a fiatalúr?
CZINTOS
Éppen Tibád úrékhoz mene, kicsivel ezelőtt.
TIBÁD ÚR
Rögtön feláll, s veszi a kalapot, ami Samu bácsi előtt hever az asztalon. Akkor megyek, mert kívánatos szemmel tartani őket… Milyen a szülő!… Közben kezet fog Czintossal és Samu bácsival, s indul kifelé. Az ajtóból. Maga mit csinálna ilyenkor, Samu bácsi?
SAMU BÁCSI
Régi szokás, hogy a jég s a tűz ellen harangoznak.
TIBÁD ÚR
Köhécselve nevet. Így lesz a jó apa harangozó… Kimegy.
CZINTOS
Samu bácsira veti szemét. Most micsinájjunk, Samu bátyám?! Üssem agyon, vagy maradjon ez is félbe, mint én?!
SAMU BÁCSI
Le kéne ütni a keziről.
CZINTOS
Felkapja a fejét. Micsoda?!
SAMU BÁCSI
A Kálmán keziről a leányt. Elhódítani tőle. Ez volna a legbiztosabb.
CZINTOS
Megdöbbenve. Én?! Én hódítsam el?!
SAMU BÁCSI
Nem te! Micsoda beszéd!?
CZINTOS
Hát ki?
ABA
Vidáman bejön. Készen van a lovaknak a szőnyeg! Senki sem figyel rá.
SAMU BÁCSI
Valami úr volna alkalmas. Hozatni kéne egyet, pénzzel.
CZINTOS
Eszébe jutott hirtelen. Samu bátyám! Hátha nem hazudott az a tolvaj levélhordó! Mindjárt Abához. Aba fiam! Eredj hamar, s nézd meg, hogy nincs-e valaki a nagy diófa alatt, az áléban! Fuss, hamar!
ABA
Kiszalad.
SAMU BÁCSI
Pénzt érne most egy olyan dalia.
CZINTOS
Kálmán is félbemaradna, mint én, ha el találná Zsuzsánnát venni… Bótos lenne! Én inkább agyonütöm!…
SAMU BÁCSI
Nem lesz semmi baj. Beléteszünk egy hirdetést az újságba, hogy két hétre keresünk egy szegény bárót.
ABA
Örömmel beszalad. Van!
CZINTOS
Mi van?
ABA
Az áléban valaki.
CZINTOS
Úr?
ABA
Ül.
CZINTOS
Azt kérdem, hogy úriember-e?
ABA
Olyanforma, mint egy mezei próféta.
SAMU BÁCSI
Hinnye, te! Éppen olyant keresünk! Eredj, s hozd bé hamar! Mondjad neki, hogy a házigazda kéreti szépen.
ABA
Vonakodik.
CZINTOS
No, mi lesz? Még itt vagy?
ABA
Én vonakodom tőle…
CZINTOS
Vonakodol tőle?!… Hát ki az ánti lehet, akitől te vonakodol?!… Samu bácsihoz. Menjen, s nézze meg! S hozza bé!
SAMU BÁCSI
Tenyerébe fú. Itt lesz, vagy mind a ketten meghalunk!… Bátran kimegy.
CZINTOS
Néhány pillanatig elgondolkozva tekinget; aztán Aba felé fordulva. Olyanforma, mint egy mezei próféta?!… S micsinál?
ABA
Ül a padon, mint egy sündisznó… Mutatja. Úgy magába bújva, úgy ül.
CZINTOS
S csakugyan tövisei is vadnak, mint a sündisznónak?
ABA
Nevet. Tövisei nincsenek, de annyit láttam, hogy az egész orcáján szakálla van.
SAMU BÁCSI
Az ajtón kívül hallatszik a hangja. Csak tessék bátron! Előre!
ABA
Jőnek! Olyan mozdulatot tesz a jobb ajtó felé, mintha el akarna futni.
CZINTOS
A Kálmán bátyád szobájába! Ott várj.
ABA
Beugrik a jobb ajtón.
KUND
Ugyanakkor nyílik az ajtó, s belép. Hasonló termetű, mint Czintos: a haja színe is hasonlít a Czintoséhoz, csak lassabban és meggondoltan beszél. Negyvenhárom éves, de többnek látszik. Bokáig érő és bő porköpönyeg van rajta. Kissé gondozatlan, de még egészen ki nem fejlődött „Krisztusszakállat” visel, s nagy, fekete keretes szemüveget. Poros cipő, és a köpönyeg alatt kopott, fekete ruha. Lassan, szelíden, de komikus merevséggel lép be a szobába, tesz néhány lépést előre, s Czintos előtt némán megáll.
SAMU BÁCSI
A Kund háta mögött áll, nagy várakozással.
KUND
Nem ismersz, Bálint?
CZINTOS
Vizsgálja a szemével, megrázza a fejét. Nem.
KUND
Leveszi a fejéről a sapkát, s egy-két önkéntelen mozdulattal rendezi a haját, ami oldalt van választva, mint a Czintosé. Most sem ismersz?…
CZINTOS
Zavartan. Nem… Most sem…
KUND
Nem ismered Kund Ottót?!
CZINTOS
Egyszerre mind a két karjával a Kund vállához kap, s örömben kitörve. Ottó!… Kedves Ottó!… Hirtelen hátrahúzódik egy lépést. Hát ezt nem gondoltam vóna… ezt az egyet…
KUND
Palástolva megindultságát. Bocsáss meg… Látni akartalak… Búcsúzni akarok…
CZINTOS
Átöleli Kundnak a nyakát, és Samu bácsi felé fordítja. Samu bácsi, mi ketten négy esztendeig a gimnáziomban osztálytársak voltunk… A legjobb barátok. Testvérek, valósággal ikertestvérek: úgy hasonlítottunk egymáshoz.
SAMU BÁCSI
Két hétig el sem engedjük az ilyen vendéget.
CZINTOS
Rámutat Samu bácsira. Ez az én nagybátyám.
SAMU BÁCSI
Czintos Sámuel.
KUND
Nagyon örvendek. Kezet fog Samu bácsival.
CZINTOS
Viszi Kundot az asztal felé. Nem hát… Legalább két hétig… Azt csinálsz, amit akarsz… Samu bátyám, egy kicsi bort az asztalra!
SAMU BÁCSI
Bort s három poharat rak az asztalra.
KUND
A padkára ül, a tűzhely mellett. Nem iszom bort, nyolc éve már.
CZINTOS
Bort sem iszol, a köpönyeget sem veted le… Miféle ember vagy te?!…
KUND
| Hol volt, hol nem volt, szakálla volt kender, |
| Ezen a földön csak vendég az ember… |
Czintos és Samu bácsi összenéznek, hogy ez milyen bolondul beszél.
CZINTOS
Az asztal mellett a széket Kund felé fordítja, s leül. Éppen azért, mert csak vendégek vagyunk ezen a földön, szomorúság nincs, bánat nincs! Itt maradsz két hétig, az ábrázatodat egy kicsit rendbe szedjük, megüsmerkedel egy gyönyörű leánnyal, s a lakodalmat is megtartjuk. Samu bácsi lesz a vőfély!
SAMU BÁCSI
Szintén leül az asztal mellé. Virágot kötök még a fülemre is!
KUND
| Esküvő és temetés: |
| Ugyanegy az a kettő, |
| Mint kétszer egy az kettő… |
CZINTOS
Samu bácsival megint összenéz; s aztán. Ottó, te költő lettél?
KUND
Először doktor juris, azután költő, azután filozófus.
SAMU BÁCSI
Ha nem sérteném meg, mennyi fizetéssel jár az a foglalkozás?
KUND
Ráfizetéssel!
CZINTOS
Samu bácsinak magyaráz. A filozófus: az annyi, mint bölcselő. Vagyis aki gondolkozik az élet értelmén, s nem jön rá. Kundhoz. Nem igaz, Ottó?
KUND
| Egyszer egy almafa, leveles ágakkal, |
| Élete értelmét bolyongva kereste. |
| Amikor visszatért, fekete ágakkal: |
| Más fákról az alma pirosan nevette. |
SAMU BÁCSI
Örömmel, mint a gyermek. Igen, mert bolyongás helyett teremni kellett volna neki!
KUND
Úgy van, ahogy mondja! Ez a törvény. Aki vétkezik ellene, annak nincs kegyelem! Én mondom ezt, aki elindultam valamikor, leveles ágakkal, és mostan fekete ágakkal tértem vissza… Mialatt Bálint az ő gyümölcsét termette!
CZINTOS
Keserű lenne a nyálad, ha beléharapnál abba a gyümölcsbe, amit én termettem!
KUND
Hirtelen fellálva, mint ítéletet. Nincs kegyelem!… Kivágjuk a fát!… Kund Ottó meghal. Leül.
CZINTOS
Elég a szomorú beszédből! Kiált az ajtó felé. Aba! Kundhoz. Egyéb bajunk van nekünk, nem a meghalás. Az ajtó felé. Aba!
ABA
Már ott áll a szobában. Tessék.
CZINTOS
Vidámítsd fel ezt az urat! Kundra mutat. De úgy, hogy holnap vőlegény legyen belőle!
ABA
Behúzott nyakkal elkuncogja magát. Mit csináljak neki?
CZINTOS
Vakarjad a talpát! Vagy mondj neki verset!
ABA
„A tücsök és a légy lakodalma” jó lesz-e?
CZINTOS
Jó is, talál is. Állj oda, s mondjad ügyesen!
ABA
Odaáll Kund elé a középre, meghajtja magát, s mondja.
|
Meghajtja magát Kund előtt. Nevetnek, kivált Czintos.
KUND
Mosolyogva. Köszönöm, kedves fiam…
CZINTOS
Jól van, Aba!… Szeptemberben méssz a gimnáziomba: én fizetem! Most pedig elfutsz Tibád úrékhoz! S megmondod Kálmán bátyádnak, hogy jöjjön haza. Szigorúan! S főleg mondd meg Zsuzsánna kisasszonynak, hogy szerencséltessen a házamban, mert egy kiszáradt fa érkezett, aminek az ágait rügybe kell fakasztani!
KUND
Feláll. Senkivel sem akarok találkozni!
CZINTOS
| „Hol volt, hol nem volt, szakálla volt kender; |
| Ebben a házban csak vendég az ember!” |
Abához. Eredj, Aba!
ABA
Kimegy.
CZINTOS
Még Aba ki sem ment, rögtön feláll, odamegy Kundhoz, és kedvesen a vállára teszi a kezét. Csak tréfálok, te… Jókedvem van, mert örvendek, hogy eljöttél hozzám… Rég nem találkoztunk… Mennyi ideje is?
KUND
Huszonkilenc éve.
CZINTOS
Akkor te is vidám voltál még, s nem volt szakállad! Ragaszkodol te ehhez az ékes szakálladhoz?
KUND
Aki az élethez nem ragaszkodik, miért ragaszkodnék a szakállához!
CZINTOS
Úgy is van… Le kell vágni szegényt!
ABA
Visszadugja a fejét az ajtón. Vigyázat, mert Dukáék sírva jőnek!
KUND
Senkivel nem akarok találkozni!
CZINTOS
Gyorsan rendez. Samu bátyám! Vezesse bé a barátomat a szobába! Oda az enyimbe! Mutatja. S adja keze alá a borotvát! Hamar!
Samu bácsi és Kund indulnak a bal ajtó felé.
CZINTOS
Samu bátyám!
SAMU BÁCSI
Tuszkolja előre Kundot, az ajtóból visszafordul, s nagy szájmozgással. Mi az?…
CZINTOS
A bajuszát ne!… De a haját egy kicsit… Mutatja, hogy le kell egy kicsit a Kund hajából vágni.
VIOLA
Negyven év körüli iparosasszony, de modorával és öltözetével előkelőbbre törekszik. Ebben az igyekezetében egy kissé komikus: beszédjében választékos akar lenni, de csak fellengzős; modorában előkelő, de csak mesterkélt. Szalmakalap van a fején. Kopogtatás után mindjárt belép. Jó napot kívánok, kedves Bálint! Szabad?
CZINTOS
Jó napot. Hogyne. Foglaljon helyet!
IBOLYKA
A Viola tizenhét éves leánya; sovány, félénk és gyámoltalan. Pityeregve jön be az anyja után, kis zsebkendővel törölgeti a szemét.
VIOLA
Köszönöm, hogy olyan kedves. Leül az asztal mellé.
CZINTOS
Mért sír a leányka?
VIOLA
Borzasztó… Kedves Bálint… Ibolykához. Na elég, Ibolyka! Most már ne sírj többet! Itt vagyunk: ülj le, és ne sírj többet!
IBOLYKA
Még keservesebben szipog, és leül az anyja mellé.
CZINTOS
Leül a tűzhely mellé a padkára. Tám nem történt valami baj?
VIOLA
Nem tudom, kedves Bálint, magának van-e tudomása arról, hogy az én leányom a tiszta szerelem hálójában vergődik?
IBOLYKA
Sír, a zsebkendővel.
CZINTOS
Borzalom, kéröm szépön!
VIOLA
Bizony borzalom, mert ha egy ártatlan leányt elcsábítanak…
IBOLYKA
Szipogva tiltakozik. Nem csábított el!
VIOLA
Jobban mondva, ha egy ártatlan leányt hitegetnek.
IBOLYKA
Az igaz!…
CZINTOS
Ki az a csalfa, aki hitegette?
VIOLA
A maga fia, kedves Bálint!
CZINTOS
Feláll. Kálmán?
VIOLA
Igen, Kálmán úrfi! Aki most megkérte azt a… bótos Zsuzsikát!…
DUKA
Negyvenöt éves; vasműves-kovács, aki az osztályöntudat túlzásaiban él. Zord, amikor kopogtatás nélkül belép. Előrejön, nyári sapkában, mérgesen megnézi a feleségét és a leányát; aztán Czintos felé. Szervusz, Bálint! Leveszi a sapkáját, kezet fog Czintossal.
CZINTOS
Szervusz. Ülj le!
DUKA
Nem ül le. Mért bőg ez a kisasszony?!
VIOLA
Nem bőg, hanem sír. És azért sír, mert indíttatva érzi magát. Egyébként pedig az apja éppen olyan jól tudja az ő szerencsétlenségének az okát, mint az édesanyja!
DUKA
Tudom, de azért ne bőgjön! Eleget papoltam, hogy öntudatra kell nevelni!
VIOLA
Papoltad azt is, hogy neveljem a Czintos fiú számára. Igaz, vagy nem igaz?!
DUKA
Nem tagadom, mert úgy fogtam fel a dolgot, hogy a gazda- és az iparostársadalom tartson össze. Persze, azt nem gondoltam, hogy a gazda fia mindjárt hűtlen lesz, mihelyt megérez valami bárószagot…
VIOLA
Bárószagot?… Szobalány volt!
CZINTOS
Ki volt szobalány? Feláll.
VIOLA
Tibád Zsuzsika! Ha akarja tudni!
CZINTOS
Hol volt szobalány?!
VIOLA
A pesti báróéknál, lelkem!
CZINTOS
Meggyőződéssel Zsuzsánna mellett. Hazugság! Titkár volt a gyárban.
VIOLA
A báró titkára!… Úgy hívják, lelkem, az ilyen szobalányt.
CZINTOS
Érettségi bizonyítványa van. Láttam!
VIOLA
Feláll; remegve az indulattól. Kedves Bálint, ma idejött vendégségbe magához egy koldus, akinek egyetemi végzettsége van!
CZINTOS
Az a „koldus”, aki ma hozzám jött vendégségbe, az az én testi-lelki jó barátom! Zsuzsánnát pedig én venném el feleségül, ha egyetemet végeztem volna!
VIRÁG ÚR
Ötvenéves, nagy bajuszú férfi. Vagy hórihorgas, vagy nagyon kicsi ember: olyan „Háry János” figura. Kurta csizmában, buggyos nadrágban és zubbonyszerű kabátkában. Kicsi kalapja van, vagy katonasapkához hasonló fejbelije. Titokzatosan jön be, mutatóujját a száján tartja. Virág tud egy titkot!… Egyszerre ünnepélyesre fordulva, nyújtja Czintosnak a kezét. Fogadd legőszintébb szerencsekívánatomat, kedves barátom!
CZINTOS
Mely alkalomból?
VIRÁG ÚR
Mint egy óriási titkot, miközben hordozza az embereken a szemét. Senki sem tudja még, amit Virág tud… Ismét ünnepélyesre fordulva, Czintos felé. Kedves barátom, fogadd legőszintébb szerencsekívánatomat abból az alkalomból, hagy a fiad Tibád Zsuzsikát eljegyezte!
DUKA
A nagy várakozás után. Csapjon beléd valami a felhőből!
ZSUZSÁNNA
Kopogtat a főajtón, s nyáriasan, úri ízléssel öltözve, rögtön belép. Huszonhárom éves, érdekes és értelmes úrilány. Egyénisége nemes, inkább érzéki hatást tesz. Anélkül hogy megállna, előrejön. Jó estét!
CZINTOS
Jó estét kívánok! Az asztal mellől egy széket rögtön és nagy készséggel oldalt és előbbre tesz. Tessék, Zsuzsánna!
VIRÁG ÚR
Rögtön, ahogy Zsuzsánna köszönt. Kezét csókolja Virág!
DUKA
Jó napot!
VIOLA
Némán elfordítja a fejét.
IBOLYKA
Feláll a székről, s mint aki Zsuzsánnát csodálja. Kezit csókolom!
ZSUZSÁNNA
Éppen akkor ül le. Jó estét, Ibolyka.
VIOLA
Ibolykához. Nem kezit csókolom, hanem jó napot!
ZSUZSÁNNA
Ez a helyes és öntudatos nevelés.
VIOLA
A nevelésből nem veszünk leckét! Indulj, Ibolyka! Dukához. Vendel! Indul a lányával együtt kifelé.
DUKA
Jó napot! Indul a felesége s a lánya után.
VIRÁG ÚR
Virág is kézcsókkal búcsúzik. Indulni készül.
CZINTOS
Virág úrhoz. Te maradj még, Virág! Beszélni akarok veled. Elkíséri az ajtóig Dukáékat, beteszi az ajtót utánuk, azután visszajön.
VIRÁG ÚR
Közben Zsuzsánnához. Szabad Virágnak boldogságot kívánni?
ZSUZSÁNNA
Vajon mi a boldogság, Virág úr?
VIRÁG ÚR
Ha két ifjú szív szereti egymást.
ZSUZSÁNNA
Kár, hogy másfél nem elég.
CZINTOS
Néhány pillanat óta már ott áll Zsuzsánnával szemben. Azt a hiányzó felet majd én kipótolom.
ZSUZSÁNNA
A család összeadja… Czintoshoz. Ha jól mondta kicsi Aba, maga beszélni szeretne velem.
CZINTOS
Jól mondta kicsi Aba. De ha lehetne, előbb ezzel a Virág barátommal akarnék néhány szót.
ZSUZSÁNNA
Feláll. Hát tessék. Határozott lépésekkel bemegy a jobb szobába.
CZINTOS
Ülj le, Virág!
VIRÁG ÚR
Nagy várakozással leül.
CZINTOS
Virág úrral szemben áll: érzik, hogy egyre jobban forr valami benne. Te világi ember vagy: sokat jártál s tapasztaltál. Abban is bízom, hogy amit mondasz, abban nincs pártolás, sem erre, sem arra. Csak az igaz vélemény.
VIRÁG ÚR
Megmondom én az Atyának is, hogy jobbja felől ül a Fia!
CZINTOS
Az történt, hogy a fiam megkérte ennek a lánynak a kezit. Az apjától, Tibád úrtól. Én ebbe a házasságba nem egyeztem belé! Nem akarom, hogy a fiam is félbemaradjon, mint én! Azt akarom, hogy egyetemet végezzen, s úr legyen belőle! Olyan úr, aki hatalmat is tud szerezni a világban, s magának jómódot.
VIRÁG ÚR
Emmá beszéd!
CZINTOS
Egyszóval meg kéne akadályozni ezt a dolgot. De hogyan? Samu bátyám azt mondja, hogy keresni kéne valakit, aki a leányt elüti a Kálmán keziről. Volna itt nekem egy bölcselő vendégem, de azt csüggedtnek nézem erre. Mit csináljak?! Honnét szerezzünk egy ilyen hódítót?
VIRÁG ÚR
Feláll. Én megmondom.
CZINTOS
No!?
VIRÁG ÚR
Te, csakis te!
CZINTOS
Én hódítsam el?!
VIRÁG ÚR
Azt mondja Virág. Szent hittel! Ma is többet érsz, mint a fiad! Erős vagy, eszes! Van szép birtokod! S ebben a nyári özvegységben úgyis örökké fújsz és prüszkölsz, mint egy paripa. Rajta hát! Horkanj egyet, és szökjél által ezen a virágos bokron is!
CZINTOS
Legtitkosabb vágyát érintette Virág úr; s kövéren. Távozz tőlem, cukros sátán!
VIRÁG ÚR
Egyebet nem mondhat Virág; és ezzel elköszön: Üdv az összes fegyvernemnek! Kimegy.
SAMU BÁCSI
Az utolsó szóra a bal ajtón belép. Ki vala, aki kiment?
CZINTOS
Virág. Hát nem üsmeri? Gondolkozva sétál: látszik hogy másfelé jár az esze.
SAMU BÁCSI
Nem látám jól ebben a szürkülésben.
CZINTOS
Ha nem lát jól, gyújtsa meg a lámpát!
SAMU BÁCSI
Lámpagyújtás közben. Hanem ez a mü bölcselőcsitkónk gyenge lesz a terühöz.
CZINTOS
Csendesebben! Itt van. A jobb ajtóra mutat.
SAMU BÁCSI
A lámpa meggyúlt: közelebb lépik Czintoshoz. A kisasszony van itt?
CZINTOS
Ő.
SAMU BÁCSI
Most akarod összeüsmertetni őket?
CZINTOS
Nem akarom. Megváltozott a szándékom.
SAMU BÁCSI
Jobb is. Nem olyan bölcselő ez, aki vőlegénységre vágyik. Részvéttel és szeretettel. Falusi ruhát kér, mint a gyermek.
CZINTOS
Hát adjon neki, az enyimből.
SAMU BÁCSI
Olyan lett, mint egy véndiák, így a szakálla nélkül.
CZINTOS
Mindent adjon neki!…
SAMU BÁCSI
Én igen, még barackot is, arra a szomorú fejére. A bal ajtón kimegy.
CZINTOS
Olyan tartást és arckifejezést vesz fel, mely mutatja, hogy a fiánál csakugyan még különbnek érzi magát. Odamegy a jobb ajtóhoz, és beszól. Kérem szépen, Zsuzsánna!
ZSUZSÁNNA
Kilép az ajtón. Már ilyen késő van, hogy ég a lámpa?… Közben előrejön, s majd leül arra a székre, amelyen korábban is ült.
CZINTOS
Itt hamarább alkonyodik, ebben a szobában… Régi a ház, s nem nagyok az ablakok.
ZSUZSÁNNA
Úgy érzi magát benne az ember, mint egy barlangban.
CZINTOS
Medve barlangjában?
ZSUZSÁNNA
Nevet. Nem hiszem, hogy ez a Czintos-medve olyan veszedelmes lenne… De hát miről van szó?
CZINTOS
Szembefordít Zsuzsánnával egy széket, s arra lassan leül; s közben, de nehezen indul. Hát kérem szépen… Itt volt a maga édesapja, aki azt mondta nekem, hogy a hirtelen házasságot nem tartja szerencsésnek.
ZSUZSÁNNA
S maga?
CZINTOS
Én sem.
ZSUZSÁNNA
Óvatos a medve… Kötődve mosolyog Czintosra.
CZINTOS
Óvatos, de veszedelmes!
ZSUZSÁNNA
Kacag. Megeszi az embert?
CZINTOS
Ha ingerkedik véle, akkor csak borzolja magát. De ha megsebzi… Akkor mindenképpen megeszi!
ZSUZSÁNNA
Dévajkodva. S a bocsnak, aki olyan éhes szegény, annak nem ad?
CZINTOS
Nem, mert a bocsnak csalétek az ilyen csemege! Csak nyalakodik belőle, s elpocsékolja, ami kár… De még a kárnál is nagyobb baj, hogy nyalakodás közben megfelejti a szülőt, és gondba borítja! Megfeledkezik a világról, s a veszedelmekről is, úgyhogy bárki megfoghatja közben, s rabságba viheti!…
ZSUZSÁNNA
Hát akkor mit egyék szegény bocs?
CZINTOS
Egyék gyökeret, amiből kinő a fa s azon a virág. Egyék gyümölcsöt, ami régi és nagy fákon termett… Tanuljon! Figyelje a világot, és ismerje meg az életet!
ZSUZSÁNNA
Igaz.
CZINTOS
S ne járjon úgy, mint én, aki egy másik csalétek miatt nem tudtam közel férkőzni a világ gyökeréhez, és nem tudtam enni a tudomány gyümölcséből… Hanem megrekedtem ebben a puszta zugban, ahol sárban kell cammogni! Mindig sárban… S abba belérekedve, úgy vágyakozni a gátra: magosabbra, mint más! S úgy látni a szivárványt, ami csalogat, mint a tündér…
ZSUZSÁNNA
Kár magáért.
CZINTOS
Kár, mert ha nem így történik vala, tám én is lehettem volna, künn a világban is, valaki… S akkor borzoló szavak helyett maga is bizonyosan egyebet hozott volna nekem.
ZSUZSÁNNA
Mit, például?
CZINTOS
Mézet, például!
ZSUZSÁNNA
Beszéd közben, ami tényleg „csaléteknek” hangzik, feláll. Azt mondják, hogy az ember a halála után jó életet kezd. Abban az új életben majd férkőzzék közel a világ gyökeréhez, és egyék a tudomány gyümölcseiből. Én pedig addig tartogatni fogom a maga számára a mézet, s akkor megkapja. Jó lesz?
CZINTOS
Mindjárt feláll; s tényleg, mint egy sértett medve. Nem kértem előleget!
ZSUZSÁNNA
Pedig szokás… Nem szokás? …
CZINTOS
Lehet, hogy szokás, de szokatlan lesz a folytatása!
ZSUZSÁNNA
Medve dolga, hogyan jut a mézhez…
KÁLMÁN
Belép a főajtón. Hívatott? Itt vagyok!
CZINTOS
A fiához határozottan. A házasságból nem lesz semmi. Szeptemberben mész az egyetemre!
KÁLMÁN
Nemzeti követelmény, hogy a tanult magyar fiúknak az üzletet kell művelni!
CZINTOS
Nemzeti követelmény, hogy mindjárt egy pofot kapj! Kísérd haza Zsuzsánna kisasszonyt!
KÁLMÁN
Velem egy hölgy jelenlétében még az apám se gorombáskodjék!
CZINTOS
Közelebb lép Kálmánhoz, és komolyan. Veled az apád nem gorombáskodik, hanem neked parancsol. Te bocs!
ZSUZSÁNNA
Teljesen igaz. Jöjjön, Kálmán; s kísérjen haza!
KÁLMÁN
Jól van. Folytatása majd következik!
ZSUZSÁNNA
Kezet fog Czintossal; s melegen, igazán lélekből. A viszontlátásra! Nem fogom elfelejteni ezt a rövid beszélgetést. Jó éjszakát!
CZINTOS
Én sem. Jó éjszakát!
KÁLMÁN
Az apjához. Mi még találkozunk!
CZINTOS
Sokszor.
Zsuzsánna és Kálmán kimennek.
CZINTOS
Odamegy a székhez, amelyen Zsuzsánna ült; annak a támlájára teszi két tenyerét, meghajolva néhány pillanatig gondolkozik. Aztán a helyére teszi az asztal mellé a széket; s a magáét is. Rögtön odamegy a bal ajtóhoz, és halkan kopogtat. Ottó! Kissé megnyitja az ajtót. Ottó!! Jobban benéz, a szobában sötét van. Samu bátyám! Az ajtót visszahúzza, nyomban kinyitja a főajtót, és kikiált. Samu bátyám!!
SAMU BÁCSI
Még künt, de közel. Itt vagyok. Belép.
CZINTOS
A bölcselő hol van?
SAMU BÁCSI
Nyilván a szobában.
CZINTOS
Oda bészólék, de nincs ott.
SAMU BÁCSI
A bal szoba ajtaján behajolva. Bölcselő úr! Megnyugtatólag Czintosnak. Biztosan csak kiment egy kicsit. A bölcselő sem tündér…
CZINTOS
Miközben leül a tűzhely mellé a padkára. Sok volt ebből a napból…
SAMU BÁCSI
Még nincs vége. Mit végeztél a jegyesekkel?
CZINTOS
Kálmánnak megmondtam, hogy nem házasodunk. A kisasszonynak pedig… Rajongva. Micsoda lány az, Samu bátyám! Kacag és lüktet, mint egy csillag! …
SAMU BÁCSI
Gondoltam is, hogy összeállunk négyen, s mégis elvesszük.
CZINTOS
Négyen? Kik négyen?
SAMU BÁCSI
Hát én s te; Kálmán s Aba.
CZINTOS
Könnyű magának tréfálni, de engemet megsebzett! Neki is csak falusi gazda voltam! Aki kívül van a kerítésen! S ők bent, az urak… De tűrtem, hogy sebezzen. Tűrtem, de egyszer eljön az idő, s akkor felrúgom a kerítést! S tűzre vetem!…
SAMU BÁCSI
Szivárványból van az a kerítés.
CZINTOS
Majd kitudódik, hogy miből van. Csak annyit mondok… Tenyerébe hajtja a fejét. Annyit csak… Most… Hirtelen eszébe jut. A bölcselő nem jött még vissza?
SAMU BÁCSI
Csak a nyitott ajtó felé fordul. Bölcselő úr! Csepp szünet után. Nem jőve még.
CZINTOS
Mit beszélt magával?
SAMU BÁCSI
Kedvesen beszélgetett. Gyermekes, kedves ember szegény. Eléadta nekem, hogy a lélek nem hal meg, csak a test. Mert a lélek tovább vándorol a földön, s más testi alakot veszen fel mindjárt. Aki érdemesen élt, az felfelé menyen; s a hitvány lélek lefelé.
CZINTOS
Nagy forgalom van akkor!
SAMU BÁCSI
Nagy.
CZINTOS
S felvette a falusi ruhát?
SAMU BÁCSI
A’ fel! Azt mondta, hogy felkészíti s gyakorolja magát a jövő életre. Nem akarja többet a lelkét úri emberbe tenni, mert az urak elhitványodtak, s nem tudnak segíteni a világon. Inkább falusi ember kívánkozik lenni, mert a világ megjavítását csak az egyszerű falusi emberektől lehet várni.
CZINTOS
S már előre nekiöltözködött!?
SAMU BÁCSI
Hittel tette!
CZINTOS
Egyebet nem beszélt?
SAMU BÁCSI
A környéket kérdezgette; s különösen a folyót, hogy hol milyen mély.
CZINTOS
Felemeli a fejét, s gyanakvással. A folyót? Azt, hogy hol milyen mély?!
SAMU BÁCSI
De tüzetesen!
CZINTOS
Nézze meg még egyszer azt a szobát, lám!
SAMU BÁCSI
Indul. Eddig csakugyan visszajöhetett volna… Belép a bal szobába, s meggyújt egy gyufát. Nincs az itt! Csak a ruhája s a köpönyege; s itt a sapka, s azon a szemüveg… S né: itt egy levél!
CZINTOS
Rögtön feláll. Levél?!
SAMU BÁCSI
Már hozza egyik kezében a levelet, a másikban a sapkát s a szemüveget. Neked szól a levél, né!
CZINTOS
Mohón, rossz sejtelemmel átveszi a levelet. „Czintos Bálintnak…” Felnyitja és átfutja a levelet, s zavart, döbbent arccal. Nem értem!… Halljon ide, mit írt! Olvassa.
| „Gát alatt örvény, abban van a törvény. |
| Kund az örvényben, megújul a törvényben.” |
SAMU BÁCSI
Jaj, te: az belészökött a vízbe!
CZINTOS
A vízbe?! Miket beszél maga?!
SAMU BÁCSI
Hogy’ van írva ott az örvényben?
CZINTOS
Olvasva. „Kund az örvényben, megújul a törvényben.”
SAMU BÁCSI
No! Hát ezt magyarázta nekem, hogy ő a halálban megújul. S a gát alatt, azt kikérdezte…. Néznek egymásra. Ó, szegény… Istenem, milyen a hit!… Ott mély víz, a gát alatt az örvényben! De hátha… Hirtelen iramodni akar kifelé.
CZINTOS
Rákiált. Hova menyen?
SAMU BÁCSI
Hátha még elérném.
CZINTOS
Ne menjen! Úgyis késő. S így akarta, megfontolt szándékkal. Megfogja Samu bácsinak a karját, s vezeti visszafelé.
SAMU BÁCSI
Eressz! Hátha még elérném!
CZINTOS
Ingerülten. Mondtam, hogy itt marad! Elveszi Samu bácsitól a szemüveget. Ezt itt hagyta… Nézi, s felteszi magának.
SAMU BÁCSI
A sapkát is itt, s minden ruháját.
CZINTOS
Inget is mást vett?
SAMU BÁCSI
Mást. S alsót is. A félünnepi ruhádot s a kurta csizmát. Csak kalapot nem tett, de az ujjast felvette.
CZINTOS
Az ujjast? Annak a zsebiben volt a vágatási engedély!
SAMU BÁCSI
Azt hiszik, hogy te vagy, amikor napvilágra kerül! Minden a tiéd rajta, s az ujjas zsebiben a vágatási engedély! Hamar jelenteni kéne!
CZINTOS
Jelenteni?… Felteszi a sapkát is.
SAMU BÁCSI
Ezzel a végzőlevéllel együtt.
CZINTOS
A levéllel együtt?! Nézi a levelet. Igen, ezt a levelet jelenteni fogjuk. De nem idegennek, hanem az Istennek!… Gyufával meggyújtja a levelet, s úgy égve a szabad tűzhelyre veti. Nézze, Samu bácsi! Nem olyan az égése, mint egy szivárvány-tojás?
RÓZSA NÉNI
Táncból jövet belép a főajtón. Ismét verekedés vala a táncban.
CZINTOS
Amint észreveszi, hogy nyílik az ajtó, lekapja a sapkát és a szemüveget; s gyorsan Samu bácsihoz. Egy szót se, hogy mi történt! Rózsa nénihez. Rózsa ángyó! Mint a sebes szél, Duka s Virág úr jöjjenek ide! Hamar!
RÓZSA NÉNI
Jó, fiam, jó. Gyorsan kimegy.
CZINTOS
Elfojtott izgalomban sétál néhány lépést, nyugtalan, a szeme rebeg. Samu bátyám! Volt nekünk szakállunk is, ugye?
SAMU BÁCSI
Szakállunk?!
CZINTOS
Nézze meg! Kell legyen valahol. Amiben Kálmán a szerecsen királyt játszotta, karácsonykor!
SAMU BÁCSI
Az akkor a Kálmán dobozában lesz.
CZINTOS
Nézze meg!
SAMU BÁCSI
Bemegy a jobb szobába, nyitva hagyja az ajtót. A dobozban kell legyen… Mert csakugyan volt… Matat a szobában. No, itt van! Fekete szakállt és bajuszt hoz: színe, mint a Kund szakálla volt, csak hosszabb a szőre.
CZINTOS
Azalatt felteszi ismét a sapkát és a szemüveget. Tartásban és mozdulatokban is Kundot utánozza. Ahogy meglátja a Samu bácsi kezében a szakállat, mohón. Adja ide! Rálehel, nyálazza; s izgatottan felteszi a szakállat s a bajuszt.
SAMU BÁCSI
Borzongva. Kísértet vagy, Bálint! Éppen olyan lettél, mint a bölcselő! Jaj, borzalom! …
CZINTOS
Nem hosszabb egy kicsit a szakáll?
SAMU BÁCSI
Egy kicsit. De borzalom!
CZINTOS
Már a szekrény függönye mögül elővett egy ollót, s odaadja Samu bácsinak. Egy kicsit vágjon le belőle. De ne sokat!
SAMU BÁCSI
Vágja.
CZINTOS
Közben. Samu bátyám! Maga, ugye, hűséges emberem nekem?
SAMU BÁCSI
Tudod, mért kérdezed!
CZINTOS
Hát ezt a játékot megcsináljuk! Érti?! Ezt a nagy játékot! Mindenkinek megadom, amivel tartozom! Érti?! Zsuzsánna is megkapja a leckét, azt az egyet mondom! Csak maga olyan legyen, mint a sír! A bölcselő elutazik, de én az örvényben halott leszek!
SAMU BÁCSI
Az olló megáll a kezében, megdöbbenve. Mit beszélsz?!
CZINTOS
Én az örvényben halott leszek. De csak hetek múlva szabad engemet ott megtalálni! Minél későbben! S akkor szépen eltemetnek! Rezesbandával! Megértette?
SAMU BÁCSI
Még jobban megdöbbenve. Átal akarsz menni a szivárvány alatt?!
CZINTOS
Átal! De visszajövök!
SAMU BÁCSI
Ne menjen el az eszed, Bálint!
CZINTOS
Maga itt a gazda, vagy én?!
SAMU BÁCSI
Te vagy.
CZINTOS
Akkor úgy lesz, ahogy mondom! Megértette?!
SAMU BÁCSI
Megadással. Jó.
Künn jövés zaja, majd kopogtatnak.
CZINTOS
Lekapja a szakállát, a bajuszát, a sapkát és a szemüveget: azokat a zsebébe gyúrja.
Rózsa néni, Duka és Virág úr belépnek.
RÓZSA NÉNI
Éppen hozá őket ide a hír, hogy a jegyesség elromlott.
CZINTOS
Üljetek le! Rózsa nénihez. Rózsa ángyó! Fogja bé János a lovakot, a kocsiszekérbe! A bölcselő vendéget el kell vinni az állomásra! Hamar! S álljon a szekér ide az ajtó elé!
RÓZSA NÉNI
Jó, fiam, jó. Gyorsan kimegy.
CZINTOS
Elszántan, mint aki szerelmi bánat miatt egy kicsit meg van zavarodva. Üljetek le! Látja, hogy már ülnek. Úgy. Jól látsz azon a helyen, Duka?
DUKA
Jól.
CZINTOS
Közben a szekrény függönye mögül tintát, tollat és papírt vesz elő, s odateszi Duka elé az asztalra. Írjad! Végrendelet!
DUKA
Mi a fenének kell neked végrendelet?!
CZINTOS
Arra kértelek, hogy írjad!
DUKA
Jó. Írja. „Végrendelet.”
CZINTOS
Járkálva, elszánt izgalommal diktálja, néha sóhajt. „Czintos Bálint, negyvenöt éves, községünkbéli birtokos, saját akaratából és józan megfontolással, a mai napon, a következőképpen végrendelkezett előttünk. Minden ingó és ingatlan vagyonát, azoknak tulajdonjogát és haszonélvezetét egyaránt, az ő egyetlen testi-lelki barátjára hagyja: név szerint Kund Ottó doktor, brassói lakos, bölcselőre, kinek előneve Kundi. Ennek az elhatározásnak indoka gyanánt szolgáljon az a körülmény, hogy a fent nevezett Kund Ottó nemcsak szeretett osztályos társa volt a gimnáziomban a végrendelkezőnek, hanem úgyszólván ikertestvére, lévén testben és lélekben ők egészen hasonlatosak egymáshoz.” Csend, nagyot sóhajt.
DUKA
Nagy körmölés után mondja az utolsó szót. „…egymáshoz.”
CZINTOS
Vége. Odahajlik a papír fölé, s miközben ráírja, hangosan mondja. „Fenti végrendelkezést a saját írásommal is megerősítem. Czintos Bálint.” Máshova írja, s mondja. „Dátum. Előttünk, tanúk előtt.” Rászól Dukára és Virágra. Írjátok alá!
Előbb Duka, azután Virág úr aláírja.
DUKA
Ezt komolyan gondoltad, Bálint?
CZINTOS
Ahogy mondám, s te írád.
VIRÁG ÚR
Nem szeretem ezt a dógot.
CZINTOS
Miközben a levegőben lobogtatva szárítja s majd összehajtogatja a végrendeletet. Egyik szereti, másik nem szereti… Sóhajt. Ilyen az élet… Főleg a szerelemben s a halálban… Átnyújtja a végrendeletet Samu bácsinak. Adja átal a bölcselőnek, utazás előtt! Amikor kijön a szobájából. A bal szobára mutat. Tőlem esetleg el sem fogadná… S mondja meg neki, hogy el kellett hirtelen mennem, Tibád úrékhoz… Bocsásson meg… Kezet fog Dukával. Köszönöm, Duka! Kezet fog Virág úrral. Köszönöm, Virág! Gyorsan, zilált állapotban kimegy.
Mind döbbenve, kérdő szemekkel néznek utána s majd össze.
SAMU BÁCSI
Ne eressze el, Samu bácsi! Ilyen felindult lélekkel! Vissza kell hívni!
Duka s Virág úr egyszerre felállnak, mintha Czintos után akarnának menni.
SAMU BÁCSI
Duka s Virág elejébe áll. Egyet se lépjetek! Haragszik Czintosra. Menjen, ha bolond!… Úgysem lehetne, még szólani sem neki… Ti nem ismeritek: még ölni is képes volna, ilyenkor! …
DUKA
Tulajdonképpen mi baja van?
SAMU BÁCSI
Mi baja van?!… Mi baja van a vasnak, amikor megtüzesedik?!…
VIRÁG ÚR
Szamár vagy, Duka!… Virágot kell kérdezni, csak Virágot! Minden ilyen dologban!… Mert csak a Virág szeme látja, úgy veszem észre, hogy a szerelem ütött Bálintba belé… De mint a villám!
SAMU BÁCSI
Meglehet, hogy az dúlá fel, a szerelem… Azt mondom, hogy adjunk hálát az Istennek, akik már öregecskék vagyunk…
VIRÁG ÚR
Ezt a hálaadást én még nem tudnám tiszta lélekkel végezni.
Künn szekérzörgés, lovak csengetnek.
DUKA
Itt a szekér! Szólni kell a bölcselőnek, Samu bácsi!
SAMU BÁCSI
Odamegy a bal ajtóhoz, és kopogtat. Bölcselő úr, itt a szekér!
CZINTOS
Szakállban és szemüveggel s a hosszú köpönyegben kilép a szobából; beszédben és mozdulatokban is utánozza Kundot.
VIRÁG ÚR
Amint „Kund” kilép, összecsapja a bokáját. Virág János vagyok, nyugalmazott csendőr őrmester!
DUKA
Meghajlik. Duka Vendel, vasműves.
CZINTOS
Kund Ottó, doktor juris, költő és filozófus.
VIRÁG ÚR
Bálint barátomnak el kelle szaladnia hirtelen, de itthagyott a filozófus úrnak egy fontos írást.
SAMU BÁCSI
Átnyújtja a végrendeletet Czintosnak. Tessék vigyázni rá, s még jobban saját magára! S imádkozzék minden reggel!
CZINTOS
Meg sem nézi az írást, zsebébe teszi; utána egy cédulát nyújt át Samu bácsinak. Itt az én címem! Hőn üdvözlöm szeretett Czintos barátomat!
JÁNOS
Kezében ostorral, az ajtóban megjelenik. Mehetünk, nagyságos úr!
CZINTOS
Az ég legyen önökkel! Int, és indul.
Függöny
Szín: a Czintos-féle házban ugyanaz a szoba, mint az első felvonásban. A bútorok is ugyanazok. Nem rendetlenül, de kissé mégis „megbomolva” állanak most ezek a bútorok. Sivár és szomorú szoba. Valahogy érezteti, hogy aki benne lakott, meghalt. Különben a gyászt látható jelek is mutatják. Így például a Czintos Bálint képe és a búzakoszorús oklevél gyászszalagos keretben csüng a falon. A tükör gyászlepellel van letakarva. A főajtóra pedig, kívül, nagy szomorú-jelentést szegeztek ki; amely igen feltűnően látszik, ha nyitva van az ajtó, vagy amikor kinyitják.
Az asztal fehér abrosszal van letakarva, de az abrosz hímzése és szegélye fekete.
Öt hét múlva az első felvonás után. Vasárnap, délután öt és hat óra között. Őszre járó szomorkás idő van. A szél felhőket hajt, s a felhők vonulása szerint a fény és a ború váltakozik; a messzi hang és a zaj pedig a szél járása szerint, néha behullámzik a szobába, s máskor elhal.
Mielőtt a függöny felmegy, messziről és hullámosan temetésre szól a falusi fúvós zenekar. Kicsi idő múlva a zene szava mellett, szintén messziről és hullámosan, felmerülve hallatszik a halottkísérő gyülekezet gyászéneke.
| „Ki ragyogni látod élted csillagát, |
| Halljad a természet hathatós szavát! |
| A gyenge és erős, féltékeny és a hős |
| Meghal egyaránt…” |
Az ének végén lassan szétmegy a függöny, de a fúvószenekar még szól. A színen, ebben a pillanatban, nincsen senki; és látszik a nyitott ajtón keresztül, hogy a szél felhőhajtása szerint a fény és a ború váltakozik.
BERTA
Csinos és eleven fiatal falusi menyecske; a ruhája nem gyászos, hanem inkább vidám; a fejkendője menyecskésre van kötve. Bejön a bal szobából: metszett szép üvegben italt hoz, egy hosszúra sütött kalácsot és poharakat. Egyenesen az asztalhoz megy, hogy ott elrendezze, amit hozott.
Abban a pillanatban, amikor Berta az asztalhoz érkezik, elhallgatnak a fúvós zeneszerszámok. De utána, s mialatt rendezi az asztalt, a nagy csöndben az a dübörgés hallatszik, amikor göröngyök hullanak a koporsóra. Felszakad egy síró hang is, s nyomban utána több.
FECSKE
Belép a nyitott főajtón, hóna alatt a kézbesítőkönyvvel; s láthatólag ijesztési szándékkal, hivatalos hangon kikiáltva. Sürgöny!
BERTA
A hangra nagyon megrebben, és hátrafordul. Nem szégyelled magad?!
FECSKE
Ártatlan arccal. Csak sürgönyt hoztam!
BERTA
Kinek?
FECSKE
Egyet a Kund-örökösnek. Egyet pedig az egész Czintos családnak. Körülnéz. De egyet sem látok Czintos-félit.
BERTA
Nem hallád! Most temeték a család fejit.
FECSKE
János is temeti? Ártatlan kedvesed!
BERTA
Neki is gazdája volt Czintos Bálint.
FECSKE
Beteszi az ajtót. Akkor hát, ha nem csal vidám eszem, te most egyedül vagy az egész házban.
BERTA
Még ebben a percben egyedül.
FECSKE
Közben hízelegve megközelíti Bertát, s hirtelen lekapja fejéről a kendőt. Zálog! Ki kell váltani!
BERTA
Ne ízetlenkedjél egy halottas háznál! Add ide a kendőt! S távozz!
FECSKE
Ügyelj, mert hivatalos emberrel beszélsz! Kiváltod-e a zálogot, vagy nem? Felelj!
BERTA
A kendőt add ide! A sürgönyöket pedig tedd le az asztalra! S eredj! Bármelyik percben itt lehetnek, s főleg János!
FECSKE
Jánosnak is marad. Gyere! Mint a szellő, csak olyan legyen a csók… Hamar, no!… Erőszakkal akarja megszerezni a csókot.
BERTA
Ülj szépen! Védekezik. Halottas háznál!… Pogány!…
JÁNOS
Temetésről érkezve, belép. Ti itt micsináltok?!
BERTA
Fecske sürgönyt hozott.
JÁNOS
S oda van címezve, a te szádra?!
FECSKE
A kézbesítőkönyvből, serény igazolásul, mind a két sürgönyt felmutatja Jánosnak. „Czintos család!” „Ottó Kund.” Látod-e, kettőt is hoztam, szeretett barátom! Hangot váltva, kedveskedve. Ha nem sértenélek meg, a temetésnek vége van?
JÁNOS
Vége. S neked is!
FECSKE
Minő hang ez egy hivatalos emberrel szemben?!
JÁNOS
Miközben gyorsan kiveszi s kinyitja a nagy bicskáját. Nem hang, hanem bicska!
FECSKE
Abban a pillanatban a szívéhez kap, s elvágódik a földön; estében a kendő kirepül a kezéből.
BERTA
Megijedve szörnyen. Jaj, istenem!… Jaj, istenem!…
JÁNOS
Megdöbbent arccal visszateszi a bicskát, és odahajolva vizsgálni kezdi Fecskét. Nem tudtam, hogy szívbajos… Sohasem mondta… Te, Berta, ez nem is szuszog!… Jézus, Mária! …
BERTA
Kétségbeesve. Rázzad, János!
JÁNOS
Mozgatja Fecskét. Fecske! Hallod?!… Ezt heába rázom… Felegyenesedik, olyan arccal, hogy Fecske meghalt.
Temetésről jövet, nagy gyászos szomorúsággal egymás után jönnek be; elöl Samu bácsi egyedül, utána Duka és Virág úr; s hátul Aba támogatja Rózsa nénit, aki gyászos zsebkendővel a szeme előtt, nagy fájdalmában sír. Ahogy bevezeti Aba, az ajtó is nyitva marad.
SAMU BÁCSI
Nagy csodálkozással. Hát mi van?!
JÁNOS
Szerencsétlenség történt.
BERTA
Arcát a fejkendőbe temeti, amit felvett a földről; és szipog.
Duka és Virág úr ámulva állanak meg. Rózsa néni azonban, az Aba vezetése mellett, a padkához megy a tűzhely mellé; s ott Abával együtt leül.
SAMU BÁCSI
Szerencsétlenség? Hogy’? Ki csinálta?!
JÁNOS
Berta miatt… Nem tudtam, hogy ez a szerencsétlen Fecske szívbajos… Mikor a bicskát meglátta, egyszerre így járt… De hirtelen!
VIRÁG ÚR
Odalép Fecskéhez, s a szíve dobogását és az érverését vizsgálja lehajolva; aztán felállva, mint egy orvos. Bizony, ez meghót.
FECSKE
Abban a pillanatban, a kézbesítőkönyvvel a hóna alatt, villámgyorsan felugrik, és a nyitott ajtón úgy kiszalad, mint a nyúl.
Mindenki ámulva néz Fecske után.
ABA
Az ugrásra előrefutamodott, ártatlan örömmel a nagy mulatságban. Csak játszott!…
RÓZSA NÉNI
Ki játszott, Aba fiam?
ABA
Miközben megy vissza Rózsa nénihez, hogy ismét leüljön melléje. Fecske tette magát, hogy meghót: osztán úgy kifutott, mint a nyúl!
RÓZSA NÉNI
Keservesen. Bezzeg Czintos Bálint nem tette magát, hanem véglegösön meghót…
SAMU BÁCSI
János, János… Nem szégyelled, vén szolga létedre!?
JÁNOS
Én? Hát én mit hibáztam?!
SAMU BÁCSI
Ne kérdezd, hanem menjetek.
JÁNOS
Gyere, Berta! Menjünk innét, ahol más vétkezik, s nekünk kell szenvedni…
Miközben indulnak kifelé ketten.
De hadd el, Fecske, mert másodszor nem szököl fel… Bertával együtt kimegy, behúzzák maguk után az ajtót.
SAMU BÁCSI
A vendégekhez. Üljetek le!
DUKA
No, Virág! Ülj le, úgy is, mint halottkém. Leül az asztal mellé.
VIRÁG ÚR
Miközben szintén leül az asztal mellé. Kutya legyek, ha ez a tolvaj Fecske nem volt meghalva! Én már láttam egyszer ilyent!
SAMU BÁCSI
Tölts, Aba! A gyászos vendégeknek! Ő is leül. S nekem is.
ABA
Tölt; s hol a vendégekhez figyelmes, hol Rózsa nénihez.
VIRÁG ÚR
De sőt olyan eset is történt az én csendőrkoromban, hogy egy hegyi tóban nagy szőrös tetemet találtak. A körorvos ügyesen megvizsgálta, s azt mondta: ebbiza senki más, mint az a szerencsétlen koldus, aki néhanapján szokott arrafelé járogatni. A község muszájból eltemette a koldust, aki harmadnap megjelent a faluban, s kéregetni kezdett.
SAMU BÁCSI
Bizonyosan mást temettek el helyette!
VIRÁG ÚR
Egészen mást, mert egy nagy szőrös medvét.
DUKA
Kutya légy?!
VIRÁG ÚR
Mikor hazudtam én, Samu bácsi?
SAMU BÁCSI
Nagy szomorúsággal. Mindig… tartózkodtál a hazugságtól. Azért szeretett szegény Bálint öcsém.
RÓZSA NÉNI
Keservesen. Jaj, be rettenetes!…
SAMU BÁCSI
Ne sírj, Rózsa!
RÓZSA NÉNI
Nem sírok.
VIRÁG ÚR
Gyászosan meredezve s nagy sóhajtással. Bizony ilyen az élet… Mindnyájunknak eljön egyszer az óra… Bálint már megtette szegény, amivel tartozott… Felemeli a poharat. Nyugodjék békességben!
SAMU BÁCSI
Isten állítsa jobbja felől!
DUKA
Tisztelet s becsület emlékének.
Mind felhajtják az italt.
SAMU BÁCSI
Rózsa nénihez az ivás után. Immár ne sírj, Rózsa!
RÓZSA NÉNI
Nem sírok. Sír.
FECSKE
Belép, s hivatalos hangon. Sürgöny!
SAMU BÁCSI
Ne is lássalak!
FECSKE
Bizonyisten sürgöny jött, Samu bácsi. Két darab!
SAMU BÁCSI
Hozd ide!
FECSKE
A kézbesítőkönyvet az asztalra teszi, s belőle kiveszi egymás után mind a két sürgönyt. Czintos család: ez az egyik. Ottó Kund: ez a másik.
SAMU BÁCSI
A nagyságos Kund Ottó még nem jött meg, de várjuk. Ezt a másikat pedig éppen ő küldhette, a Czintos családnak. Most érkezett, ez a másik?
FECSKE
Nem éppen most.
SAMU BÁCSI
Hát?
FECSKE
A tegnap este.
SAMU BÁCSI
Te tolvaj tetszhalott! Hát most hozod ide?! Hol kell alája írni?
FECSKE
Mutatja. Itt kéne, de baj van.
SAMU BÁCSI
Mit beszélsz?
FECSKE
Baj van, mert a sürgöny nem magának szól, hanem a Czintos családnak. A késedelmet is ez okozta, mert tanácskozni kellett, hogy kinek adjuk oda.
SAMU BÁCSI
S hogy’ végeztetek?
FECSKE
Úgy, hogy akinek szól. A Czintos családnak! De hol a család? Körülnéz és számol. Samu bácsi, Rózsa néni, Aba. Hol van Kálmán úrfi?
DUKA
S ha az egyik családtag Amerikában volna, véletlenül!?
FECSKE
Akkor haza kéne hívni, ha fontos a sürgöny.
SAMU BÁCSI
Ne bolhászd, hanem add ide! Hol kell alája írni?
FECSKE
A sürgönyöket a könyvbe csapja, s a könyvet a hóna alá. Nem adhatom! Szabálytalanságot nem csinálok, inkább még egyszer meghalok!
SAMU BÁCSI
Eredj, Aba! S hívd bé Jánost!
FECSKE
Gyorsan a könyvet kinyitva Samu bácsi elé teszi, s a ceruzát megnyálazva a kezibe adja. Itt írja alá! Hamar!
SAMU BÁCSI
Aláírja.
FECSKE
A sürgönyt odadobja Samu bácsinak, s gyorsan kimegy.
VIRÁG ÚR
Hamar itthagyá a sürgönyt!
SAMU BÁCSI
Kibontotta a sürgönyt, s olvassa. „Vasárnap déli vonattal érkezem. Állomásra kocsit kérek. Temetéssel okvetlen várjanak meg. Kundi Kund.”
DUKA
Ma van vasárnap!
VIRÁG ÚR
Kivette a nagy óráját, s nézi. Mégpedig nem dél, hanem délután fél hat!
SAMU BÁCSI
Feláll. Jaj, azt a nemjóját!… Ez melléje ment, ez a sürgöny… Ott várhatott szegény az állomáson, déltől fogva…
DUKA
Hat kilométer ide.
VIRÁG ÚR
Ott van az még most is!
SAMU BÁCSI
Aba, fuss hamar, s mondjad Jánosnak, hogy fogja bé a lovakot, s induljon az állomásra!
ABA
Kifut.
VIRÁG ÚR
Micsoda bánata lesz szegénynek, hogy sürgönyzött nekünk, s a temetéssel mégsem vártuk meg!
DUKA
Küldött volna névre szóló sürgönyt, egy tanult ember!
ABA
Beszalad. Jön!
SAMU BÁCSI
Kicsoda?
ABA
Az úr!
RÓZSA NÉNI
Sírni kezd.
SAMU BÁCSI
Osztán ne sírj, Rózsa!
KUNDI KUND
Kopogtat az ajtón.
SAMU BÁCSI
Szabad, kéröm szépen.
KUNDI KUND
Tempósan, rettentő porosan belép. Jó napot kívánok! Az ajtón belül megáll, hogy letegye a kezéből a rossz koffert; s hogy lerakja az óriási koszorút is, melyet a nyakába akasztva vállon hozott, s amelyen két szárnyban széles fekete szalag lóg, arany írással. Szakálla van, nagy fekete keretes szemüvege, porköpönyege s alatta fekete ruhája: éppen, mint Kundnak, amikor az első felvonásban megérkezett. Csokorra kötött, fekete nyakkendőt visel. Mozgásban, hangban, viselkedésben is meglepő természetességgel játssza Kundot.
Mindenki feláll, amikor Kundi Kund belép. Aba a padka mellett marad állva. Duka pedig az asztal mellett. Virág úr menne is, nem is a vendég felé, aztán egy kicsit oldalra húzódva vár.
SAMU BÁCSI
Isten hozta nálunk! Rögtön, de a gyászhoz illő tempóval megindul Kundi Kund felé.
VIRÁG ÚR
Isten hozta, uram!
RÓZSA NÉNI
Pityeregve siet Kundi Kund elejébe, még Samu bácsi előtt hozzá érkezik, s szorongatni kezdi a bal kezét, mintha csókolgatni akarná. Jaj, ez a gyász… Jaj, ez a fájdalom…
SAMU BÁCSI
Tegyük le ide ezt a kuffert! A fal mellé teszi. Ezt a koszorút is… No, a fejit is egy kicsit! Ügyeskedik, hogy a Kundi Kund fején keresztül levegye a koszorút, s mivel nem megy egészen könnyen, Rózsa nénihez. Szakadj el már a karjától, Rózsa, hogy tudjuk megszabadítani ettől a gyászkarikától! Sikerül. Úgy, no… Ezt is ide letesszük… Porolja a koszorú szalagját. Egészen bélepte az írást a por… A koffer mellé támasztja a koszorút.
KUNDI KUND
Mozdulatokkal rendezi a fejét, a vállát s derekát, miután megszabadult a terhektől. Por van az úton… Fújja a szél a port… Rá az emberre…
SAMU BÁCSI
Tessék az asztal felé! Egyengeti Kundi Kundot az asztal felé.
VIRÁG ÚR
Végre elérkezettnek látja az időt; összeüti a bokáját. Virág János vagyok, nyugalmazott csendőr őrmester.
KUNDI KUND
Csak mutatja a kezét Virág úrnak. Találkoztunk már.
VIRÁG ÚR
Futólag.
SAMU BÁCSI
Rámutat Dukára. Ez a derék ember Duka Vendel, helybéli kovács és vasműves.
KUNDI KUND
Kezet nyújt Dukának, de fele útjáról visszahúzza. Kundi Kund, doktor juris, költő és filozófus.
DUKA
Örvendek, hogy van szerencsém. Sután lóg a keze.
KUNDI KUND
Abára néz. S ez a fiúcska? Odalép Abához.
SAMU BÁCSI
Az onokám, kérem szépen. Abához. Mondd meg ügyesen, hogy’ hínak?
ABA
Czintos Aba, a nagyapó szolgálatára.
KUNDI KUND
Nem az enyémre?
ABA
Nem, mert Aba odatartozik Sámuelhez.
KUNDI KUND
Igaz. A harmadik magyar király.
SAMU BÁCSI
No, Sámuelnek futárja: eredj hamar, s jelentsed Kálmán bátyádnak, hogy az örökös megérkezett. Ott van Tibád úréknál!
ABA
Jó. Indul kifelé.
SAMU BÁCSI
Fecskének is megmondhatod, hogy a „Kund Ottó” sürgönyt visszahozhatja, mert a címzett körünkbe érkezett. Rózsa nénihez. S te, Rózsa, készíts hamar az úrnak valami üdeséget! Teát neki!
Aba és Rózsa néni kimennek.
SAMU BÁCSI
Kundi Kundhoz. Tessék leülni szerény asztalunkhoz!
VIRÁG ÚR
Akár a sajátjának is mondhatja.
SAMU BÁCSI
Azt a köpönyeget… Leveszi Kundi Kundról a köpönyeget, s a padkára dobja.
KUNDI KUND
Köszönöm szépen. Leül. Az urak is, tessék leülni!
VIRÁG ÚR
Köszönjük szépen.
Mind leülnek, de tisztességgel vigyázva, nehogy előbb üljenek le, mint Kundi.
SAMU BÁCSI
Immár szíves engedelmet kérünk, igen tisztelt bölcselő úr, hogy a szekér idejében nem lehetett ott. De hát nem mü vagyunk a hibások, mivel a sürgönyt csak az előbb vevők kézhez, akkor is cselvetéssel.
VIRÁG ÚR
Kiveszi az óráját. Öt perce; no hat, hogy ne hazudjak.
KUNDI KUND
Drága barátomra gondolva, a poros országúton tűnődve baktattam.
DUKA
Baktat itt, kérem, az égvilágán minden. Legfőbb ideje, hogy a helybéli közállapot megjavíttassék! Ezt tekintve, azt reméljük, hogy a doktor úrban fegyvertársat találunk.
KUNDI KUND
Fegyertársat? Hát erről eszembe jut a mesebeli „bűvös vadász”, aki hét golyót hordott a fegyverében. A hét golyó közül hat biztosan talált, a hetediket pedig az ördög irányította.
VIRÁG ÚR
Büszkén ráint Dukára, hogy ehhez szóljon hozzá. No, Duka, elé most az ésszel!
DUKA
A bűvös vadász legyen – ráint Virág úrra – ennek a Virág Háry Jánosnak a barátja, de én a doktor úrban igenis fegyvertársat szeretnék!
KUNDI KUND
Bizonyos, hogy a társadalom testében itt is vannak „baktériumok”.
DUKA
Most ő int rá Virág úrra. No, Virág, elé most az ésszel!
VIRÁG ÚR
Azt mü helybéli szóval Dukának hívtuk, a baktériumot.
Mind nevetnek.
SAMU BÁCSI
Magyarázza Kundi Kundnak. Hát ez van itt, uram: viaskodás, nyomorúság, s ismét viaskodás.
KUNDI KUND
Jövet az úton én is viaskodtam magamban. Azon gondolkoztam, hogy vajon tenyésszek-e „belga nyulat” és „burgundi répát”.
SAMU BÁCSI
Ilyent utoljára Urunk színeváltozása napján hallottam.
VIRÁG ÚR
Azt mü helybéli szóval Dukának hívjuk, a baktériumot.
Mind nevetnek.
SAMU BÁCSI
Nem is nekünk valók, hacsak nem leszünk mü is bölcselők.
FECSKE
A kézbesítőkönyvvel a hóna alatt bejön. Ottó Kund!
KUNDI KUND
Mi tetszik?
FECSKE
Megy Kundi Kundhoz. Az úr Ottó Kund?
SAMU BÁCSI
Hát nem látod, hogy tiszta Kund?!
KUNDI KUND
Én vagyok, én.
FECSKE
Sürgöny Amerikából. Brassóba érkezett. Utáncímzés községünkbe. Eléje teszi a könyvet. Egy aláírást ide! Odaadja a sürgönyt. Köszönöm. Megváltozott, hízelgő hangon. Ha meg tetszik engedni, élnék az alkalommal, hogy a szerencsekívánatomat kifejezzem.
KUNDI KUND
Köszönöm. Kiveszi a pénztárcáját.
FECSKE
Egyben a jegyző úr is bátorkodik üdvözletét küldeni; valamint arra kéri, hogy ide kalózolhassa a főszolgabíró urat, aki szeretné tiszteletét tenni.
KUNDI KUND
Czintos húsz évig várta az urakat. Hiába!
FECSKE
Csakhogy a nadrág nadrágot kíván, uram!
KUNDI KUND
Mondja meg nekik, hogy ezt a látogatást csak filozófiával lehet megrendezni, ami időbe telik. Pénzt ad Fecskének, úgy látszik, elegendőt. Tessék!
FECSKE
Mozdulatban is úri utánzattal. Mindig tisztelő híve: Fecske!
KUNDI KUND
Ég vele! Vizsgálódva nézi a sürgönyt, de felbontatlanul a zsebébe teszi.
FECSKE
Elmegy.
VIRÁG ÚR
No, Duka, hát ilyen a magyar úr! Látád, ugye?
DUKA
Nincs kedvére a dolog; feláll. Úr vagy fegyvertárs: majd elválik. Ezzel búcsúzom is. A remélt viszontlátásra! Nyújtja a kezét.
KUNDI KUND
Kedves Duka úr! Felállva fogja a Duka kezét, s mintha így, delejesség útján érezné meg, mondja. Ön negyvenhat éves, apja vasúti pályamunkás volt, és édesanyja árva lány, öten voltak testvérek… A felesége kicsit ádáz, verset is ír.
SAMU BÁCSI
Kuncogva hallgatja.
DUKA
Egyre jobban ámul. Minden szó igaz!
KUNDI KUND
Elengedi a Duka kezét. A tudomány előtt nincsen titok!
VIRÁG ÚR
Sok mindent láttam, de ilyent még nem! Becsület istenemre!
KUNDI KUND
Nyújtja Virág úr felé a kezét. Szabad a kezét, Virág úr!
VIRÁG ÚR
Kínosan nevetve dugja el a kezét. Hogyisne!…
SAMU BÁCSI
Titkolja, hogy mi van a zsákban. Nagyon élvezi a „huncut játékot”.
VIRÁG ÚR
Abban nincs macska. Bátran odanyújtja a kezét Kundi Kundnak.
KUNDI KUND
Fogja Virág úrnak a kezét, és nézi a szemét; aztán elengedi a kezét, és közli az eredményt. Mint a legjobb kutya: jó szimat, hű barát. Duka felé fordulva. De azért, kedves Duka úr, egy kicsit jobban vigyázzon a feleségére!
DUKA
Azért nem hagyom el magamtól. Gyere, Virág!
VIRÁG ÚR
Meghatva. Lelkembe látott, bölcselő úr! köszönöm…
Duka és Virág úr kimennek.
Abban a pillanatban Samu bácsi és Kundi Kund egymásnak esve boldogan ölelgetik egymást.
KUNDI KUND
Samu bátyám! Hogy’ van?!
SAMU BÁCSI
Rosszul, Bálint. Folyton sírhatnám, hogy így látlak.
KUNDI KUND
Abbahagyja az ölelgetést, hamar leveszi a szemüveget, s a portól törölgeti. Ne búsuljon, mert most már mindent jóra viszünk.
SAMU BÁCSI
De micsoda komédiás lettél volna, te, Bálint! Jobb Kundi vagy, mint az igazi!
KUNDI KUND
Öt hétig eleget szenvedtem érte, Samu bátyám!
RÓZSA NÉNI
A bal ajtón bejön.
KUNDI KUND
Gyorsan felteszi a szemüveget, nehogy Rózsa néni megismerje.
RÓZSA NÉNI
Rendbe tettem a szobát, s az ágyat frissibe húztam. Az uzsonnát hova készítsem elé?
KUNDI KUND
Bé a szobába.
RÓZSA NÉNI
Lelkem uram, mintha szegény Bálintot hallanám.
SAMU BÁCSI
Int Rózsa néninek, hogy távozzék. Osztán ne sírj, Rózsa!
RÓZSA NÉNI
Jaj, be rettenetös!… A bal ajtón kimegy.
KUNDI KUND
Az út is hosszú volt, kivált amikor mentem Brassó felé. Erősen néztek az utasok, hogy miféle ember lehetek. Osztán elmentem egyenesen a Kund lakására, a cím után, s a kulccsal, ami a zsebemben volt. Kicsi rossz szobája volt szegénynek, de könyvet eleget hordott volt össze. Öt hétig ott laktam. Sétáltam, gondolkoztam, s olvastam a könyveket. Ott szereztem ezt a tudományt is, amivel Dukáékot az elébb meglegyintettem. A kofferból kivesz egy „Kis lexikon”-t. Egy kicsi legszikonból. Ebből, né! Mutatja. Ebben az égvilágán minden benne van, sorjában, ábécé szerint… Az asztalra tette a könyvet, s ott forgatva magyarázza. Először azt gondoltam, hogy megtanulom az egészet.
SAMU BÁCSI
Éhes voltál, s azt gondoltad, hogy az egész ökröt meg tudnád enni…
KUNDI KUND
Éppen úgy! De a „bé” betűnél már felakadt a szemem, s válogatni kezdtem, tudja! Csak a javát! De a javát, azt felírtam egy papirosra, hogy el ne felejtsem. Erre a papirosra, né! Kivesz a könyvből egy hosszú papirost; olvassa róla. „Babilon, Bacchus…”
SAMU BÁCSI
Akki, Bakhusz?
KUNDI KUND
„A bor és a tobzódás istene.” Olvassa tovább. „baktérium, barikád, bátyuska, baziliszkusz, bázis, Banzáj”…
SAMU BÁCSI
Ajjó, te: Banzáj! Mi lehet?
KUNDI KUND
Japán köszöntés: azt jelenti, hogy éljen tízezer évig… De várjon, mert itt van ez is, né! Olvassa. „Belterjes gazdálkodás, Belzebub, beneficium, berlini kék, bevett vallásfelekezet, bíbor tetű, bifurkáció”…
SAMU BÁCSI
Az nem alagút, te? Az a bifurkáció.
KUNDI KUND
Éppen nem, mert kétfelé ágazás. Amilyen itt az országúton van, ahol Szász Mihályt megölték. Olvassa. „Billió, blöff, bojkott, bolygó ideg, botanika, Bölcsek köve, bukolika, bungáló, Büntető novella, bűvös vadász.”
SAMU BÁCSI
Úgy szökdösnek a nyelvedről, mint kutyáról a bolha.
KUNDI KUND
Beteszi a könyvet, ráüt a tenyerével. Hát ez a nadrág, Samu bátyám!
SAMU BÁCSI
Nem szeretem ezt a viseletet!
KÁLMÁN
A főajtón kopogtatás nélkül belép, nem is köszön.
SAMU BÁCSI
Hát úrfi! Nem tudsz köszönni?
KÁLMÁN
Kundi Kundhoz inkább éretlen ízetlenséggel, mint határozottan. Maga az örökös, az a bizonyos Kund Ottó?
KUNDI KUND
Én vagyok. Kihez van szerencsém?
KÁLMÁN
Én a megboldogultnak a fia vagyok, Czintos Kálmán.
KUNDI KUND
Tessék helyet foglalni, szerény házamban.
KÁLMÁN
A ház az enyém, csak a végrendelet a magáé.
KUNDI KUND
Így tiszteli az édesapja végső akaratát?
KÁLMÁN
Apám haragjában csinálta ezt a végrendeletet. Erős felindulásban és szerelmi féltékenységben.
SAMU BÁCSI
Ne gyanúsítsd szegény apádot!
KÁLMÁN
Mindenki tudja, hogy Zsuzsánna miatt lett öngyilkos.
KUNDI KUND
Zsuzsánna? Az ki?
KÁLMÁN
Az én menyasszonyom.
KUNDI KUND
„Blöff” ez vagy „bukolika”?
KÁLMÁN
Kissé zavarba jön. Ez, amit mondtam?… Apám negyvenöt éves volt, és falusi ember; a leány pedig huszonhárom éves és valódi úrilány. Sem korban, sem társadalmilag nem lett volna lehetséges… Ezért öngyilkosságot követett el.
KUNDI KUND
S magának, ilyen eset után, mi a szándéka?
KÁLMÁN
Én elveszem a lányt feleségül.
KUNDI KUND
Így tiszteli meg halott apját, kinek a vagyonát akarja?!
KÁLMÁN
Az én dolgom, hogy halott apámat miképpen tisztelem meg. A vagyon pedig engemet illet, erkölcsileg és törvény szerint is.
KUNDI KUND
A „Büntető novella” nem így intézkedik.
KÁLMÁN
Majd meglátjuk. El akar menni:
SAMU BÁCSI
Érvényes végrendelet dönt, még „Babilonban” is!
KÁLMÁN
Visszafordulva: Majd meglátjuk, vén bukólikus! Kimegy.
SAMU BÁCSI
Kálmán után. Banzáj!… Kundi felé. Hát ez kiviselte magát…
KUNDI KUND
Hagyja csak el, mert most emberire akadt! Mert én odaállítom most őkelmét egy meredek útra, hogy menjen azon előre és fölfelé! Úgy tán ember lesz belőle… Közben elővett egy kis fésűt a zsebéből, s fésülgeti a szakállát és a bajuszát.
SAMU BÁCSI
Látom, jól tartott a szerecsen király szakálla!
KUNDI KUND
Ez már a sajátom. Nem veszi észre, hogy fémlik?
SAMU BÁCSI
Ha Zsuzsánna meglát, gondol valamit.
KUNDI KUND
Amikor falusi gazda voltam, ő is csak koncot vetett nekem, mint a kutyának! S előleget ígért, mint valami bellérnek! A halál utánra, a jövő életre! Hát most itt van a jövő élet: meghaltam, s más alakban visszajöttem! Úr vagyok! Okos! Filozófus!
SAMU BÁCSI
Minden úgy lett, ahogy te akartad. De ne felejtsd el, hogy én nem javallottam! Sem a bölcselő! Mert ő azt tanította szegény, hogy ne bolyongjon a fa, hanem álljon a maga helyén, s teremjen gyümölcsöt!… De minek is a bolygás?! Úgyis leszáll egyszer a hóharmat, úrnak s falusinak egyaránt…
KUNDI KUND
Az igaz… Csakhogy a hóharmatig még élet van! Élet, Samu bátyám! S én azt nem hagyom, aki Isten fenn van az égben…
SAMU BÁCSI
Jó. Én megmondtam, amit gondoltam.
KUNDI KUND
Csakhogy maga még nem üsmeri Czintos Bálintot! Mert Czintos Bálint végigcsinálja, amibe egyszer belékezdett! A játékot is, mint az életet!… Zsuzsánnát leigázom, Kálmán az egyetemre fog menni! Ez a cél! Gyerünk hát, egykettő! Mikor lesz a temetésem?
SAMU BÁCSI
Megvolt, ma délután.
KUNDI KUND
Megvolt?! Hát sürgönyt küldtem, hogy várjanak meg véle!
SAMU BÁCSI
Mondtam, hogy elkésett a sürgöny.
KUNDI KUND
Hirtelen eszébe jut. Hó, sürgöny! Kiveszi a zsebéből a sürgönyt. Egészen elfelejtettem. Olvassa a címet. „Otto Kund.” Ez most már nekem szól.
SAMU BÁCSI
Hajó, ha rossz.
KUNDI KUND
Felbontja a sürgönyt, s próbálja betűzni. Mindent értek, csak egyet nem.
SAMU BÁCSI
Mit?
KUNDI KUND
Ami benne van, azt. Valami idegen nyelven írták, így kezdődik, né: „Gra-tu-late”.
SAMU BÁCSI
Nem baj, mert megnézzük a tudós könyvben.
KUNDI KUND
Igaz! Gyorsan a lexikonban keresi. Gra-gra-tuláte-tuláte… Nincs! Beteszi a könyvet. Nincs benne.
SAMU BÁCSI
Ennek a könyvnek is megvan minden kereke, csak éppen nem jár.
VIOLA
Kopogtat az ajtón, s Ibolykával együtt, aki erősen ki van öltöztetve, belép. Jó napot kívánok!
KUNDI KUND
Jó napot, Dukáné! Észreveszi, hogy nem kellett volna megismernie. Ugye, Dukáné tekintetes asszonyhoz van szerencsém?
VIOLA
Nyújtja a kezét. Az vagyok, kérem. Duka Vendelné. És melegen gratulálok!
KUNDI KUND
Csak tessék.
VIOLA
És azonkívül elhoztam a lányomat, hogy a doktor úrnak bemutassam.
IBOLYKA
Betanított meghajlással. Ibolyka.
KUNDI KUND
Örvendek. Tessenek helyet foglalni.
VIOLA
Köszönöm. Leül.
IBOLYKA
Az anyja után, mint az árnyék. Köszönöm. Leül.
KUNDI KUND
Szintén leül. Meghalt szegény Czintos Bálint.
VIOLA
Mit szól hozzá! De annyi hasznunk legalább van belőle, hogy kaptunk helyette egy tanult és érdekes embert. Hozzá egy bölcselőt! Ugyebár nőtlen ember?
KUNDI KUND
Igen, kérem: „bűvös vadász” vagyok.
VIOLA
Dicsérettel a lányára mutat. Nem olyan Ibolyka, mint egy őzike?
KUNDI KUND
„Bukolika”, tisztára.
VIOLA
Már volt szerelmes is, kérem!
SAMU BÁCSI
Rendes kislány, „bifurkációval”.
IBOLYKA
Anyuka, kérem, az mi?
VIOLA
Feláll. Majd megtudod, édes kicsikém, amikor szabad lesz. Kundi Kundhoz. Hát még egyszer, kérem, ehhez a szép örökséghez gratulálok.
SAMU BÁCSI
A „gratulátét” köszönjük szépen.
KUNDI KUND
Csupán „beneficium”, kedves tekintetes asszony.
VIOLA
Feláll. Mindjárt gondoltam. Kezet nyújt. A viszontlátásra.
KUNDI KUND
A remélt viszontlátásra!
Viola és Ibolyka kimegy.
SAMU BÁCSI
No, ezen a gratulátén is keresztülestünk.
KUNDI KUND
Miközben előveszi megint a sürgönyt. Keresztül, de a másik még itt van. Nézi a sürgönyt, próbálja betűzni. Gratuláte… first… prize… dollars… Felüti a fejét. Dollár, Samu bátyám! Nézze, itt van, né: dollars! Lássa! Csak nadrágot kell húzni, s már jön a dollár!… Mit vegyünk rajta?
SAMU BÁCSI
Jegyet a gyorsvonatra, ami visszahozzon téged a szivárvány alatt.
RÓZSA NÉNI
A bal ajtón bedugja a fejét. Kihűl a téa! El is tűnik!
KUNDI KUND
Megyek, megyek. Már a kilincsen a keze.
ZSUZSÁNNA
Kopogtat a főajtón, és belép: gyászol, és sápadt is. Jó napot kívánok!
KUNDI KUND
Úgy áll, mintha varázslat történnék véle. Kezét csókolom!…
ZSUZSÁNNA
Bocsánatot kérek, hogy hívatlanul és hír nélkül… Közben Kundi Kund felé lépett, és nyújtja a kezét. Tibád Zsuzsanna.
KUNDI KUND
Kundi…
ZSUZSÁNNA
Kund Ottó?
KUNDI KUND
Kundi Kund Ottó, doktor.
SAMU BÁCSI
Tessék helyet foglalni, Zsuzsánna kisasszony!
ZSUZSÁNNA
Köszönöm, Samu bácsi. Indul is az asztal felé.
KUNDI KUND
Hogy Zsuzsánna ne vegye észre, int Samu bácsinak, hogy menjen. Aztán megelőzi Zsuzsánnát: az asztal mellől egy széket kissé oldalt és előbbre tesz, mint az első felvonásban tette volt, s int Zsuzsánnának, hogy oda üljön le.
SAMU BÁCSI
Kimegy.
ZSUZSÁNNA
Köszönöm. Leül. Bocsánat, hogy hívatlanul és hír nélkül…
KUNDI KUND
Közben ő is leül a tűzhely melletti padkára. Kérem szépen.
ZSUZSÁNNA
Zsebkendőt vesz elő. Akkor is itt ültem éppen, öt héttel ezelőtt… Ő pedig pontosan ott ült…
KUNDI KUND
…ahol most én.
ZSUZSÁNNA
Igen… A fia elhamarkodott dolgáról akartunk beszélni, négyszemközt… De már az első mondatnál, valahogy az történt, hogy önmagunkról kezdtünk beszélgetni… Neki furcsán csillogott a szeme, és hőség feszítette minden szavát. Először azt hittem, hogy játszik… hogy csak meg akarja mutatni nekem az eszét és az erejét, falusi gazda létére… De amikor kiléptem a házból, akkor már éreztem, hogy ami ott csillogott a szemében, az nem játék volt, hanem…
KUNDI KUND
Szerelem.
ZSUZSÁNNA
Igen, szerelem.
KUNDI KUND
Jobb lett volna akkor boldoggá tenni őt, mint most gyászolni őt.
ZSUZSÁNNA
A zsebkendővel mintha megtörölné a szemét. Jobb lett volna… Ezt én is tudom… De akkor még gondolatban sem jutottam odáig. Csak azt láttam, hogy egy falusi gazda… S egy szerencsétlen percben ezt éreztettem is vele… S utána, egy félóra múlva, már halott volt.
KUNDI KUND
Az ember nem hal meg.
ZSUZSÁNNA
Milyen jól esik most, hogy ezt mondja!
KUNDI KUND
Csak átalmegy a következő életbe.
ZSUZSÁNNA
Én is mondtam neki, hogy az ember új életet kezd a halál után. S elég kegyetlenül azzal bíztattam őt, hogy abban az új életben majd az övé leszek.
KUNDI KUND
„Babilonban” úgy tartják, hogy aki nagyon szeretett valakit, az sem helyet, sem szívet nem cserél, hanem csak alakot. Leveszi a szemüvegét, és törülgeti.
ZSUZSÁNNA
Nyugtalanul nézte eddig is Kundi Kundot; most ámulat-félelemmel nézi.
KUNDI KUND
Nálunk azonban nem akarják ezt hinni, mert minden „bevett vallásfelekezet” tagadja.
ZSUZSÁNNA
Csak néz.
KUNDI KUND
Pedig „Babilonban” is tudnak valamit, hiszen már jóval Krisztus előtt igen nagy város volt, míglen az „asszírok” le nem rombolták.
ZSUZSÁNNA
Lassan feláll, remegni látszik.
KUNDI KUND
De lerombolták, mert az a hír járta, hogy a „babiloni” tudósok megtalálták a „Bölcsek kövét”, amit nem akartak az „asszíroknak” kiszolgáltatni. De azt nem is lehetett, mert a „Bölcsek köve” az a hit volt, hogy az ember a halál után új életet kezd, más alakban. Az utolsó szavak alatt feltette a szemüveget, s mintha csak most látná meg, hogy Zsuzsánna felállt. Bocsánat. El akar menni?
ZSUZSÁNNA
Kérem, vegye le a szemüveget!
KUNDI KUND
Leveszi a szemüveget.
ZSUZSÁNNA
Kísérteties! Mintha őt látnám!…
KUNDI KUND
Feláll. Mintha?…
ZSUZSÁNNA
A szeme, a hangja… Már amikor bejöttem… Mintha ő állott volna itt, egy másik alakban, ugyanabban a házban… Azt hittem, hogy csak én képzelem úgy, ebben az érte szenvedő, érzékeny lelki állapotban… De így, szemüveg nélkül, így egészen kísérteties!…
KUNDI KUND
Már a gimnáziumban egyformák voltunk. Testben és lélekben egyaránt. Gyakori volt, hogy összevétettek minket, olyan egyformák voltunk. Felteszi a szemüveget.
ZSUZSÁNNA
De ennyire!?
KUNDI KUND
Csakhogy ő falusi gazda lett; én pedig doktor juris, költő és filozófus.
ZSUZSÁNNA
Ő is valami ilyen szeretett volna lenni. Azért mondtam én neki, abban a szerencsétlen percben, hogy igyekezzék a jövendő életében: tanuljon, legyen úr, s akkor majd én is az övé leszek.
KUNDI KUND
Hátha bekövetkezett!
ZSUZSÁNNA
Bekövetkezett?! Úgy néz, hogy nem tudja: valóság, ami van, vagy káprázat.
KUNDI KUND
Nyilván, mert én úgy járok itt az első pillantástól kezdve, mintha máshol nem is éltem volna soha… Mintha mindenkit ismernék… Mintha a végrendelettel együtt nemcsak a birtokot és a házat vettem volna átal, hanem az ő sorsát is, minden bánatát és szerető szívét.
ZSUZSÁNNA
Meginogva, zsebkendővel a szeme előtt. Szerető szívét…
KUNDI KUND
Gyöngéden megfogja Zsuzsánnának vállban a karját. Mintha ő volnék, abban a következő életben!… Volnék?… Talán vagyok!…
ZSUZSÁNNA
Megtörténhetik ilyen csoda?…
KUNDI KUND
Hinni kell benne!
Zsuzsánna a Kundi Kund karját megfogja; Kundi Kund pedig megsimogatja a Zsuzsánna arcát.
KUNDI KUND
Hinni kell a csodában… És a szerelemben!…
ZSUZSÁNNA
Boldog bizalommal. És abban, hogy ez a kettő ugyanegy… Ugye?!
KUNDI KUND
Mosolyogva, elégedetten. Jobban tudja, mint én! Odamegy a bal ajtóhoz, kicsit megnyitja, és beszól. Samu bácsi!
SAMU BÁCSI
Kijön a szobából. Tessék, doktor úr!
KUNDI KUND
Hívjon egybe mindenkit, aki a házhoz tartozik! A Czintos családot, a cselédséget! Mindenkit!
SAMU BÁCSI
A sürgönyt tetszett mutatnia kisasszonynak?
KUNDI KUND
Még nem. A sürgönyt odaadja Zsuzsánnának. Olvassa ezt el, Zsuzsánna!
ZSUZSÁNNA
Ahogy átfutja a sürgönyt. Angolul van.
KUNDI KUND
Olvassa csak el!
SAMU BÁCSI
Megérdemli!…
ZSUZSÁNNA
Egyre jobban ámul, ahogy olvassa; aztán. Első díjat nyert a tervezetével, amit az öngyilkosság leküzdéséről készített. Megkapta az „Emberiség barátja” címet és évenként annyi dollárt, amennyivel munkája folytán apadni fog az öngyilkosok száma.
SAMU BÁCSI
Most már gondolkozhatunk, hogy melyik bankba tegyük.
KUNDI KUND
Samu bácsihoz. Gyűljön össze mindenki, aki a házhoz tartozik!
KÁLMÁN
Kopogtatás nélkül bejön. Zsuzsánna, kérem, jöjjön haza! Ez nem illik!
ZSUZSÁNNA
Mi nem illik? Leteszi a sürgönyt az asztalra.
KÁLMÁN
Egy idegen férfi lakásán ülni, ilyen tartósan.
ZSUZSÁNNA
Azt hiszem, hogy én eléggé jól tudom, hogy mi illik s mi nem. Különben is nem az én dolgomban jöttem, hanem a maga dolgában! Kundi Kundhoz. Kérem, arról van szó, hogy Kálmán minden anyagi támogatást megkapjon a tanuláshoz, amíg elvégzi az egyetemet.
KÁLMÁN
Már mondtam, hogy én a birtokot akarom!
KUNDI KUND
A támogatást bőségesen megkapja.
KÁLMÁN
Süsse meg! Tudja!
ZSUZSÁNNA
Kálmánhoz. Ne szamárkodjék, Kálmán… Mondtam, hogy bízza rám a dolgot. Megfogja a Kálmán karját, s miközben viszi be a jobb szobába. Jöjjön egy percre! Hozza azt a makacs fejét! Jöjjön! Kimennek.
KUNDI KUND
Ahogy Zsuzsánnáék eltűnnek az ajtó mögött, nagy boldogsággal megöleli Samu bácsit. Samu bátyám! Ölelje meg az „Emberiség barátját”! Elengedi Samu bácsit. Hiába: az úr, az mégis úr!
SAMU BÁCSI
S visszajövetel mikor lesz?
KUNDI KUND
Micsoda visszajövetel?
SAMU BÁCSI
Hát a szivárvány alatt!
KUNDI KUND
Várjon! Ne legyen olyan mohó! Hadd legyek úr egy kicsit, Samu bácsi! Jó az!… Megszereti az ember, s maga is hiszi!…
SAMU BÁCSI
Azt gondolja, hogy minden igaz, amit hazudik.
KUNDI KUND
Igen, mert az emberek elhitetik véle.
KÁLMÁN
Még indulatosabban jön ki a szobából, mint ahogy bement. Mindenben, de ebben nem! Az Istennek sem! Nem mondok le a jussomról! Én vagyok a fia! …
ZSUZSÁNNA
Kálmán után szintén kijön a szobából. Kundi Kundhoz. Nem lehet a fejével beszélni.
KUNDI KUND
Mérgében keményen Samu bácsihoz, mintha csakugyan Kund Ottó lenne. Még mindig itt van?! Mit parancsoltam?!
SAMU BÁCSI
Gyülekezetet, doktor úr.
KUNDI KUND
Nahát!
SAMU BÁCSI
A bal ajtón bekiált. Rózsa! Kihallgatásra! Aztán a főajtón kimegy, és hallatszik. Aba! János! Gyertek.
KUNDI KUND
Miközben bosszúsan járkálni kezdett a szobában. Hát jó… Ha nem kellett a jóindulat… Az úrfinak…
KÁLMÁN
Nem vagyok úrfi! Czintos Kálmán vagyok!
KUNDI KUND
Csak lesz!
Megszeppenve jönnek be: Rózsa néni a bal ajtón; János Aba és Samu bácsi a főajtón.
SAMU BÁCSI
Jelenti. Mind itt vagyunk, nagyságos úr.
KUNDI KUND
Rámutat Jánosra. Te ki vagy?
JÁNOS
Mihály János.
KUNDI KUND
De mi?! Főispán?!
JÁNOS
Fogadott szolgalegény.
KUNDI KUND
Körülnéz; majd kedvesen. Zsuzsánna, üljön le.
ZSUZSÁNNA
Köszönöm. Leül a külön székre, ahol ült volt.
KUNDI KUND
Az egészhez. Úgy határoztam, hogy ki-ki megmarad a maga helyén. De aztán mindenki elégedett legyen a sorsával, s ne akarjon egyéb lenni, mint aminek Isten teremtette! Sorjában, személy szerint. Samu bácsi, maga lesz a háznak s a gazdaságnak az igazgatója; mindenki engedelmeskedni tartozik magának, maga pedig nekem… Rózsa néni, maga lesz a házvezető… Aba, te méssz a gimnáziomba tanulni… János, itt maradsz tovább is felemelt fizetéssel… Kálmánhoz. Az úrfi pedig …
KÁLMÁN
Nem vagyok úrfi!
KUNDI KUND
…neki pedig minden támogatást bőségesen megadok ahhoz, hogy az egyetemet el tudja végezni.
KÁLMÁN
Támogassa a saját fiát, ne engemet!
KUNDI KUND
Zsuzsánna kisasszonyt pedig, őt a gyász után el fogom venni feleségül.
KÁLMÁN
Mintha nem hallotta volna jól. Micsoda?!
KUNDI KUND
Úgy, ahogy mondtam!
KÁLMÁN
Kínlódó arccal. Ez igaz?! Zsuzsánna?!
ZSUZSÁNNA
Hinni kell benne. Feláll.
KÁLMÁN
Egyet előbbre lép, kínlódik, szédül. És… maga… hozzámegy?!
ZSUZSÁNNA
Mondtam, hogy hinni kell benne. Menjen tehát szépen, és tanuljon tovább, az egyetemen!
KÁLMÁN
Néhány pillanatig tétovázik; aztán minden erejét megfeszítve, hirtelen megfordul, és keményen indul kifelé. De mint a vak, nehezen találja meg az ajtót. Végre mégis kimegy, és nyitva hagyja maga után az ajtót.
Mindenki Kálmán után néz a dermedt csendben.
KUNDI KUND
Megindultan néz Kálmán után, majd kiszakadó, nagy örömben. Előre megy és fölfelé!… Banzáj!…
Függöny
Szín: a Czintos házban ugyanaz a szoba, mint az első és a második felvonásban. Hamarjában mégis nehéz ráismerni erre a szobára, idő folyamán olyan sokat változott. Csak a vastag falak, az ablakok, az ajtók és a beépített tűzhely a padkával: csak ezek régiek. Különben teljesen megváltozott a szoba képe; s főleg a benyomás, amit nyer az ember, ha megpillantja. Mert ha az első felvonásban egy kemény és mégis színes kedélyű férfiú hajlékának tűnt ez a szoba, a másodikban pedig elárvultnak: most egy meghasonlott és a világtól elmenekült vidéki „tudós” otthonának tetszik.
A főbejárat fölött, kétoldalt, a feltámadó Krisztus és az alamuszi ördög képe csüng. A jobb fal mellett, ahol a függönyös szekrény állott, most könyvespolcok állanak, rendetlenül elhelyezett könyvekkel. A polcok oldalain távcsövek, szakállak csüngenek; s egy álarc is, mely a Kund Ottóé, ahogy az első felvonásban megjelent volt. A polcok fölött a falon valami nagy csillagtérkép. A bal fal mentén, a tűzhely előtt, a régi dohányzóasztalka helyett most drága fekete asztalka áll, melyen pipák és dohányos skatulyák között koponya üldögél. Az asztal is új a szoba közepén és a hozzávaló hat szék. Mind fekete színűek. Az asztalon különböző üvegek, kancsóban bor, és poharak. Különböző nagyságú öt könyv is hever az asztalon, néhány kinyitva.
A padlón szőnyeg. A régi kékesbe hajló fehér mellett uralkodó szín a fekete.
A második felvonás után öt esztendővel. Nyári szombati napon, délután.
KUNDI KUND
Ül az asztal mellett, és rábújva egy nagy könyvre, szemüveggel és mohón olvas. Kis szünetekkel tölt egy keveset magának, és kis kortyokat iszik. Mindig más-más üvegből tölt, s úgy iszik, mint az iszákos. A haja és a szakálla már szürkül, és nagyobb is, mint volt. Az arca megviselt, nyugtalan. A pillantása s a mozdulata is néha nyugtalan és nyugtalanító; máskor pedig merengő és ernyedt. Fekete félcipője van, sötétszürke vagy pepitás nadrágja; és könnyű fekete otthoni kabátja, mely a rendesnél bővebb és valamivel hosszabb. Úri fehér inge a nyakán nincs begombolva, sem a kabátja.
HOMÁLY
Rongyos, fogatlan öreg csavargó; sem szakálla, sem bajusza nincs, de borostás. Lopakodva bedugja a fejét a főajtón, s vizsgálódva úgy néz körül, hogy sajnálkozni és derülni egyformán lehet rajta. Mégis rászánja magát, és „hősi” mozdulatokkal bejön a házigazdához, aki háttal ül feléje. Jó napot kívánok…
KUNDI KUND
Nem veszi észre, a szót sem hallja.
HOMÁLY
Egészen előrejön. Jó napot kívánok, nagyságos úr!
KUNDI KUND
Felriadva. Ki az? Mit akar? Ki maga?
HOMÁLY
Homály Szilveszter vagyok, uram. Mindent megjátszik; komikus mozdulatokkal és nagy szavakkal.
KUNDI KUND
Homály? Akkor vonuljon tovább! Újból olvasni kezd, és iszik is egy-egy kortyot, mintha nem volna ott senki.
HOMÁLY
Uram! Öt éve hallom híredet, s most végre eljövék. Úgy látom azonban, hogy nekem jó szívet nem adsz, csupán alkalmat arra, hogy keménységeden gondolkozzam. Kegyetlen volnál, ülvén már öt éve birtokodon és pénzeden? Óh, ezt nem hihetem! Tudósnak látszol inkább, kinek figyelmén a szavak táplálkoznak. De vigyázz a szavakra, uram, mert a lényeget eltakarják, de közben figyelmeddel együtt megeszik egész életedet. Tekints példának engemet, kit csavargóvá tettek a szavak, melyeket ifjú koromban oly hévvel szerettem!… Vándorszínész voltam, uram!
KUNDI KUND
Feltekint, s nagy érdeklődéssel. Vándorszínész volt?
HOMÁLY
Becsületszavamra.
KUNDI KUND
Megnézi jobban Homályt. S ide jutott?
HOMÁLY
Ez eleve sorsom, uram!
KUNDI KUND
Feláll; látszik, hogy valami szeget ütött a fejébe. Pénzt akar?
HOMÁLY
Kevéske pénzt, melyre bot helyett támaszkodhatom.
KUNDI KUND
Komédiás volt?
HOMÁLY
Esküszöm, uram!
KUNDI KUND
Kell tíz pengő?
HOMÁLY
Szívre tett kézzel meghajlik. Kegyes vagy, uram!
KUNDI KUND
Körülnéz, izgatott. De el kell játszani valamit! Egy bölcselőt! Ahogy én mondom! Úgy!
HOMÁLY
Boldogan! Bármilyen bölcselőt.
KUNDI KUND
Hamar leakasztja a Kund Ottó álarcát, s odaadja Homálynak. Ezt majd tegye fel! Ezt az álarcot!… A bal ajtón belép, onnét kihozza a Kund porköpönyegét; közben. Velem fog játszani… Úgy, ahogy mondom… Várjon csak! Vegye fel ezt a porköpönyeget is! Ráteszi Homály karjára a köpönyeget. Így… Aztán jó lesz…
HOMÁLY
Az én bizalmam óriási, de a bölcselő szeretné látni a pénzt.
KUNDI KUND
Kiveszi a tíz pengőt, és Homálynak odaadja. Itt van, tegye el.
HOMÁLY
És milyen legyen a játék?
KUNDI KUND
Magát Kund Ottónak hívják. A foglalkozása bölcselő. Egészen hitét vesztette a világban, s öngyilkos akar lenni. De az utolsó látogatásra még eljön ebbe a házba. Itt lakik Czintos Bálint, a barátja, akit utoljára még látni akar. Amikor bejön az ajtón, a barátja nem ismeri meg, mert huszonkilenc éve nem látták egymást. De aztán megmondja, hogy Kund Ottónak hívják, mire nagy lesz az öröm. Czintos leülteti magát oda a padkára, s beszélgetnek. Maga hamarosan megmondja, hogy öngyilkos akar lenni. Egyszeriben fel is áll ülőhelyiből, hogy most indul s öngyilkos lesz. Czintos azonban nem engedi. Ezen igen viaskodnak, de Czintosnak győzni kell! Érti?!
HOMÁLY
Értem.
KUNDI KUND
Maga lesz tehát Kund Ottó, a bölcselő; én pedig Czintos. Jöjjön! Odavezeti a főajtóhoz, s azon kiengedi. S aztán úgy, ahogy mondtam! De az álarccal, s a köpönyegben! Érti? Ő maga bent marad, s várakozó állást vesz.
HOMÁLY
Kopogtat künn az ajtón.
KUNDI KUND
Nagyon izgatott. Szabad!
HOMÁLY
Álarcosan és köpönyegben belép. Háta mögött a világ, hadd forogjon keserű levében… Nem ismersz meg, kedves barátom? Nagy mozdulatokkal és szavalva, komikusan játszik.
KUNDI KUND
Nem.
HOMÁLY
Óh, emlékezet, miképpen gondolnám rólad, hogy tüzes paripa vagy, aki átugrik oly rengeteg időt! Nevem Kund Ottó.
KUNDI KUND
Ölelgeti Homályt. Barátom!… Ottó!… Szinte sír örömében. Kedves… Legkedvesebb barátom… Gyere, ülj le! Vezeti Homályt a padka felé.
HOMÁLY
Kutattam a lét értelmét, keresvén boldogságomat. Bensőm szavára mindazt megvetém, ami aljassá tenni szándékozott.
KUNDI KUND
Ülj le, és keseregj bátran.
HOMÁLY
Leül a padkára, és folytatja. Pénzt és gyönyört hajszolni nem vélém nemes dolognak.
KUNDI KUND
Homály után, kicsit távol s szembe, szintén leül.
HOMÁLY
Szerettem a szót, melyből koszorút fontam az öröm homlokára; vagy örvényt sodortam véle a szenvedély tengerén. Érzik, hogy már magáról beszél; egyre nagyobb megindultsággal. Boldog voltam, érezvén hivatásomat, sőt gyakran mámoros!… S mialatt így éltem, jó bolond, pályatársaim utamra mérget öntöttek. Hölgyem hűtelen lett, és meghalt gyermekem… S mire észrevettem, babér helyett útszéli burjánból fonhattam koszorút… Sírásban tör ki.
KUNDI KUND
Emeld fel fejedet, mert jobb a nyomorúság, mint a kín.
HOMÁLY
Igazad van: gyáva, ki lehajtott fejjel búcsúzik.
KUNDI KUND
Tőlem?
HOMÁLY
Nemcsak tőled, hanem e földi élettől, barátom!
KUNDI KUND
Nem szeretem az efféle beszédet.
HOMÁLY
Feláll. Isten veled; tehát!
KUNDI KUND
Szintén feláll. Hova indulsz?
HOMÁLY
Öngyilkos leszek!
KUNDI KUND
Többet ne halljak effélét!
HOMÁLY
Öngyilkos leszek!
KUNDI KUND
Rákiált Homályra. Ülj le!
HOMÁLY
Nagyon határozottan megindul. Elhatároztam, s megteszem!
KUNDI KUND
Megfogja Homályt. Azt te nem!
Küzdenek egymással.
HOMÁLY
Eressz!
KUNDI KUND
Öngyilkos akarsz lenni?!… Hát azért jöttél ide?!… Hogy te meghalj, s én szenvedjek miattad!… Egyre vadabbul, majd átfogja Homálynak a derekát, borzasztó erővel. Poklot akarsz nekem, míg te vidáman megújulsz?!… Inkább itt ütlek agyon, a keserves mindenit! Kutya bölcselő!…
HOMÁLY
A szorításban s félelemben lerogy a földre, s felfogott kézzel, esedezve néz Kundi Kundra.
ZSUZSÁNNA
A zajra és az indulatos szavakra a jobb ajtón belép. Mi van itt, Ottó?
KUNDI KUND
Hirtelen, hogy Zsuzsánna ne lássa, a Homály arcáról leszakítja az álarcot. Játszottunk… Csak… Egyéb semmi…
HOMÁLY
Tápászkodik a földről.
ZSUZSÁNNA
Nagyon furcsának és érthetetlennek látja az egészet; Homályhoz. Kicsoda maga?
HOMÁLY
Homály Szilveszter vagyok. Volt vándorszínész. Gyanakodva, nehogy megint megfogják, indul kifelé, közben leveti a köpönyeget, s ledobja a földre. Utolsó jelenésem volt… Kezit csókolom! Kimegy.
ZSUZSÁNNA
Hát ez mi volt?
KUNDI KUND
Ingerülten. Mondtam, hogy játszottunk!
ZSUZSÁNNA
S ott a kezedben mi van?
KUNDI KUND
Lehúztam a pofáját! A könyvszekrény felé elveti az álarcot.
ZSUZSÁNNA
Figyelmesen s aggodalommal vizsgálja Kundi Kundot, majd oda is megy hozzá, s az állát gyöngéden megfogva, úgy néz a szemébe. Olyan különös vagy, Ottó… Ezzel a játékkal… S a szemed!… Nézz ide, rám!
KUNDI KUND
Elkapja a fejét. Mit vizsgálsz engem?! Nem vagy orvos, sem halottkém! S még én sem hótam meg, úgy tudom… Közben visszaül az asztalhoz, és iszik.
ZSUZSÁNNA
Mi bajod van, Ottó?
KUNDI KUND
Teszi magát, hogy olvas; morogva s csendesen. Mi bajod van, mi bajod van… Semmi!
ZSUZSÁNNA
Leül az asztal mellé, szembe Kundi Kunddal. Ne légy olyan, mint egy öreg medve… Morcos vagy és gyanakodó… S bújsz magadba, mindig csak magadba… Böngészed ezeket a bolond könyveket!
KUNDI KUND
Nem szophatom az ujjamból, ha valamit tudni akarok!
ZSUZSÁNNA
De mit tudsz meg ezekből? Fecsegnek! Lélekvándorlás, szellemvilág! Hát lehet ezeket tudni? Egy oldalon tíz elmélet! Mire az egyiket hinnéd, már ott a másik! Soha sincs vége, soha sincs megállás. Összezavar, elveszi az akaratodat, s a végén megbolondulsz. Ezt akarod?
KUNDI KUND
Hát mit csináljak? Iszik.
ZSUZSÁNNA
Mindent, csak ezt ne. S ne igyál! Tönkreteszed magadat, már félig tönkre is tetted. Nézz a tükörbe! Amikor hozzád mentem, ezelőtt öt esztendővel, céltudatos kemény férfi voltál. Most pedig szürke a szakállad, beteges a színed, s a tekinteted bizonytalan. Lehet ilyen egy okos férfi?! Itt, az egészség és az élet kellős közepén?! Kelj fel korán, menj ki a gazdaságba, verjen az eső, fújjon a szél! Vagy menj vadászni, medvét lőj, vagy vaddisznót! Ez az élet, nem az ostoba könyvek!
KUNDI KUND
Tudni akarok! Nem érted?!
ZSUZSÁNNA
Feláll, nagyon határozottan. Ha tudni akarsz, ott van a kicsi fiad. Akiért felelősséggel tartozol! Ha akarod, ha nem!
KUNDI KUND
Szintén feláll, rebegve villog a szeme, de mégis igyekszik uralkodni magán. Előbb a magam dolgát akarom elintézni! Nem érted?!
ZSUZSÁNNA
A magad dolgát már elintézted: az urak gyűlölnek, mert azt hiszik, hogy ellenük fegyverkezel a könyveiddel; a falusiak pedig bolondnak tartanak!
KUNDI KUND
Vesszenek meg! Az urak is, a falusiak is!
ZSUZSÁNNA
S a kicsi fiad?!
KUNDI KUND
Nekem nincsen senkim!
ZSUZSÁNNA
Így még nem beszéltél soha… Mi bajod van neked?
KUNDI KUND
Mutatja a mellén. Itt belül!… Itt van a baj. Ha szeretnél, akkor te ezt éreznéd… S tudnád, hogy kínlódom! Tudnád, hogy küszködöm! Az Istennel s az ördögökkel! Azok után futok, hogy megfogjam őket, két kézzel, a fogaimmal, mind!… Vadászom őket! Az ördögöket! Nem érted?!
ZSUZSÁNNA
Megrémülve, hogy ez kezd meghibbanni, egyszerre aggodalmas gyöngéden. Igazad van, édes uram… Vadászni kell őket, az ördögöket… Megyek én is veled, s megfogjuk ketten… S akkor azt csinálsz vélök, amit akarsz… Csak most pihenj egy kicsit! Pihenj, édes Ottó…
KUNDI KUND
Ne félj, tudom én, hogy ki küldi az ördögöket! A gát alól! Az örvény közepéből! Tudom!
SAMU BÁCSI
Belép a főajtón; a bajusza s haja már fehér, kedélye is immár szomorkás. No, meglesz a cséplés.
KUNDI KUND
Konkoly van a búzában, Samu bácsi!
ZSUZSÁNNA
A Kundi Kund háta mögött int Samu bácsinak, hogy most el kell hallgatni a szót.
SAMU BÁCSI
Hetfün reggel itt lesz a cséplőgép.
KUNDI KUND
Csakhogy mi megyünk vadászni!
SAMU BÁCSI
Urak vagyunk, vadászunk.
KUNDI KUND
Nem urak, hanem tisztességes emberek!
SAMU BÁCSI
Helyes, helyes.
KUNDI KUND
Samu bácsihoz. Üljön le! Beszélni akarok magával. Zsuzsánnához. Vidd a legénykét sétálni addig!
ZSUZSÁNNA
Beszéljétek meg a cséplést. A jobb oldali ajtón kimegy.
KUNDI KUND
Látja, hogy Samu bácsi még áll. Mondtam, hogy üljön le!
SAMU BÁCSI
Igenis. Az asztaltól elhúz egy széket, és leül.
KUNDI KUND
Néhány pillanat múlva, elhatározással. Hát előbb a vadászatot, az ördögök ellen! Azt beszéljük meg.
SAMU BÁCSI
Ahogy a doktor úr akarja.
KUNDI KUND
Doktor úr?!… Hát így négyszemközt nem Bálint öcsém vagyok én magának, hanem doktor úr?! Samu bátyám!
SAMU BÁCSI
Álomnak tűnik az egész Czintos-világ.
KUNDI KUND
Megtagad?!
SAMU BÁCSI
Nem tagadlak meg. De sokallottam, hogy egy emberben két személy legyen, mint Istenben három. Ezért a „Bálint öcsémet” álomba tettem, s maradt a doktor úr. S immár meg is szoktam, öt hosszú esztendő alatt… Neked is jó vót eddig: s most egyszerre nem jó?
KUNDI KUND
| Czintos Bálint és Kund Ottó: |
| Nem lehet egy a kettő, |
| Mert kétszer egy az kettő. |
SAMU BÁCSI
Hát ennyire vagy, hogy te is költő lettél?
KUNDI KUND
Magamot keresem, Samu bácsi.
FECSKE
Belép a főajtón. Sürgöny!
KUNDI KUND
Honnét. Asztalhoz ül, hogy aláírjon. Add ide!
FECSKE
Gyulafehérvárról. Béhívó papnak.
SAMU BÁCSI
Élőnek gyarló vagy, Fecske fiam.
FECSKE
Közben Kundi Kund elé tette a kézbesítőkönyvet, s mutatja. Ide egy Kundot!
SAMU BÁCSI
De halottnak tökéletes leszel.
FECSKE
Azt maga ilyen pontosan honnét tudja?
SAMU BÁCSI
Én onnét, hogy benned egy lélek sincs, nemhogy kettő.
FECSKE
Egy van, Samu bácsi! De otthon hagytam, mert irtózik magától. Kimegy.
KUNDI KUND
Közben aláírta s türelmetlenül nézegeti a felbontott sürgönyt.
SAMU BÁCSI
Feszült várakozás után. Ki küldte?
KUNDI KUND
Kálmán.
SAMU BÁCSI
Ne beszélj! Kálmán?
KUNDI KUND
Érkezik… Kundi Kundhoz… Nagy lelki megindultságban nyújtja Samu bácsinak a sürgönyt.
SAMU BÁCSI
Elveszi a sürgönyt, lassan és hangosan olvassa. „Hálát adok az Istennek. Tegnap pappá szenteltek. Első misémet szülőfalumban szeretném mondani, boldogult apám lelkiért. Hálásan megköszönném, ha Kund doktor úr házában vendég lehetnék. Szombaton délután érkezem. Czintos Kálmán.” Leteszi a sürgönyt; boldog. Hát ebből ember lett… Csakugyan…
KUNDI KUND
Maga elé mondja. „Első misémet szülőfalumban szeretném mondani, boldogult apám lelkiért…”
SAMU BÁCSI
Hát nem boldogult?!
KUNDI KUND
Lassan feláll, egy pillanatig gondolkozik, aztán a nyitott könyveket az asztalon becsukja, s a többi asztali könyvvel együtt a karjára rakja; így az egészet odaviszi a könyves szekrényhez, s egyenként, mint a göröngyöket a sírba, ledobja a földre. Egy. Kettő. Három. Négy. Öt! Öt esztendő!… Visszafordul Samu bácsi felé; s megnyugodott, sugárzó arccal. Samu bátyám! Elérkezett a nagy nap!
SAMU BÁCSI
El, Kálmán hazajő.
KUNDI KUND
S én is haza!
SAMU BÁCSI
Hogy’ értsem ezt?
KUNDI KUND
Úgy értse, hogy ezelőtt öt esztendővel átalmentem a szivárvány alatt. Most megfordulok, s a mai napon visszajövök alatta! Így értse! Gondolja el, hogy micsoda ajándék lesz ez Kálmán fiamnak! Mindjárt látni fog egy eleven feltámadást! Rögtön, ahogy pap lett!
SAMU BÁCSI
S a másik fiad, a kicsi?!
KUNDI KUND
Zavarban van, de mint a boldog gyermek, most olyan. Hát talál ilyent mondani, Samu bátyám? Inkább örvendjen, s szökjék jó nagyokat, fel a gerendáig! Ismét Czintos Bálint leszek! Nem érti?!
SAMU BÁCSI
Én értem… De vajon te emlékszel-e, hogy mit mondott volt a bölcselő? Idézi.
| „Egyszer egy almafa, leveles ágakkal, |
| Élete értelmét bolyongva kereste. |
| Amikor visszatért, fekete ágakkal: |
| Más fákról az alma pirosan nevette.” |
KUNDI KUND
Fellázadva a bölcselő és a sok szenvedés ellen. A bölcselőt emlegeti nekem?! Most is a bölcselőt emlegeti, amikor meg akarok térni magamhoz?! Azt a városi beteg szamarat?! Aki szerezte nekem az alkalmat a kundisághoz?! Akinek ezt az öt fekete esztendőt köszönhetem! A gyötrelmeket, a kétszínűséget, az ördögöket! A szakállat, a nadrágot, az úri ruhát! A kabátjának a hajtókáját egyetlen rándítással leszakítja. S a pápaszemet! Földhöz vágja a szemüveget. Czintos Bálint vagyok én, nem Kundi Kund!
SAMU BÁCSI
Feláll, lép egyet Kundi Kund felé; határozott, de nyugodt. Mondtam én neked, hogy Kundi légy?
KUNDI KUND
Nem felel.
SAMU BÁCSI
Helyeseltem én, hogy átalmenj a szivárvány alatt?
KUNDI KUND
De engedte, hogy átalmenjek!
SAMU BÁCSI
Nem csinálhattam lövészárkot a szivárvány alá! Amikor hódítani mentél!
KUNDI KUND
De megfoghatta volna a kezemet, hogy né, ember: ne légy bolond! Vagy a nyakamot is, hogy nem méssz! Nem méssz, mert nem vagy te komédiás, hanem Czintos Bálint! De nem fogta meg! Most se fogjon meg, hogy jöhessek vissza!
SAMU BÁCSI
Magadtól mentél, magadtól gyere.
KUNDI KUND
Maga tanúskodjék mellettem!
SAMU BÁCSI
Én nem tanúskodom.
KUNDI KUND
Villámlik a szeme. Nem?! S mért nem?!
SAMU BÁCSI
Azért, mert az „Emberiség barátja” lettél! Azért, mert Kundi gyanánt megházasodtál! Azért, mert van egy fiad, akit Bálintnak hívnak! Nem akarom az ártatlanok szerencsétlenségit, sem a tiedet! Ezért hallgatok.
KUNDI KUND
Kicsit gondolkozik; aztán elszántan, valahova indulva. Majd beszélek én!
SAMU BÁCSI
Elejébe áll Kundi Kundnak. Hova indulsz?!
KUNDI KUND
Eresszen!
SAMU BÁCSI
Hova mész?
KUNDI KUND
Isten maga, hogy az útamba áll?! Félrelöki Samu bácsit, és a jobb ajtón kimegy.
SAMU BÁCSI
Egy pillanatig lesújtva, gondolkozva áll; aztán odamegy a bal ajtóhoz, és azon bekiált. Rózsa! Rózsa!
RÓZSA NÉNI
Bejön. Mi az, Samu?
SAMU BÁCSI
Baj van, fiam.
RÓZSA NÉNI
Szent Isten! Mi baj van?!
SAMU BÁCSI
Az úr azt állítja magáról, hogy ő nem Kundi Kund, hanem Czintos Bálint.
RÓZSA NÉNI
A doktor úr?!
SAMU BÁCSI
Ő.
RÓZSA NÉNI
Ámulatában egyszerre leül a földre.
SAMU BÁCSI
Te is megbolondultál?
RÓZSA NÉNI
S most mi lesz?
SAMU BÁCSI
Mi lesz? Hát Czintos Bálint lesz!
RÓZSA NÉNI
Felugrik. Akkor én nem maradok! Szent Isten! Én nem maradok!
SAMU BÁCSI
Mért nem maradsz?
RÓZSA NÉNI
Megbolondulnék egy hét alatt… Egy nap alatt!… Ha látnám, hogy kijött a sírból, vissza a másvilágról!
SAMU BÁCSI
Te azt csak gondolnád.
RÓZSA NÉNI
Az elég!… Az elég!…
SAMU BÁCSI
Egy kicsi kísértet pedig nem ártana neked.
RÓZSA NÉNI
Jaj, nekem nem kell!
JÁNOS
A főajtón bejön, dolgos ruhában. A cséplőgépet mikor húzassuk ide?
SAMU BÁCSI
Gyere ide, János!
JÁNOS
Odamegy. Tessék.
SAMU BÁCSI
Mindjárt, csak mondjak Rózsa nénédnek valamit. Rózsa nénihez. Nagy szükségit látnám, hogy Virág úr s Duka itt legyenek. De Rózsa, hó! Úgy menj, ha lehetséges, mint a lélek: gyorsan, s néma légy.
RÓZSA NÉNI
Jó, fiam, jó. Gyorsan kimegy.
SAMU BÁCSI
János, te hazudni szoktál-e?
JÁNOS
Nem mondom, Bertának egyet-egyet szoktam.
SAMU BÁCSI
De nekem.
JÁNOS
Másnak nemigen.
SAMU BÁCSI
Emlékszel-e arra, amikor a bölcselő urat, ezelőtt öt esztendővel, az állomásra vitted volt?
JÁNOS
Hát hogyne emlékezném!
SAMU BÁCSI
Azonos volt-e ezzel a mostani gazdánkkal?
JÁNOS
Maga bolond, vagy belőlem akar csinálni egyet?!
SAMU BÁCSI
Mondd csak meg: azonos volt-e?
JÁNOS
Ő volt, ő! Hát ki lett volna más?!
SAMU BÁCSI
Gondoltál-e te arra, hogy ez a doktor úr túljántúl hasonlít Czintos Bálintra?
JÁNOS
Muszáj neki, mert azért kapta meg a birtokot.
SAMU BÁCSI
De nem sok, ilyen valóságosan hasonlítani?
JÁNOS
Csak az elejin tűnik úgy, később nem. Mert Czintos erőszakos ember volt, s kevély, s nem félt senkitől. Ez a doktor úr pedig olyan, mint egy óbarát, a szakállával!…
SAMU BÁCSI
S mégis azt mondja, hogy ő nem Kundi Kund, hanem Czintos Bálint.
JÁNOS
Ki mondja azt?
SAMU BÁCSI
A doktor úr!
JÁNOS
Szebenbe kerül, a bolondok házába!
SAMU BÁCSI
Úgy hát te megesküdtél, hogy ő nem Czintos Bálint?!
JÁNOS
A világosság felé fordítja Samu bácsit, mert a szobában már esteledik; gyanakodva a szemébe néz, s úgy mondja. Ketten kerülnek Szebenbe, Samu bácsi!… Gyorsan kimegy.
ZSUZSÁNNA
A jobb szobából kijön; az arca kutató, aggodalmas. Mi történt az urammal, Samu bácsi?
SAMU BÁCSI
Nem tudom. Látszik, hogy kerüli a szót és a tekintetet; s szinte jól jön, hogy közben meggyújthatja a lámpát. Itt volt… Osztán kiment… Szokott így alkonyatkor, midőn az ég alja szivárványba szövődik…
ZSUZSÁNNA
Nem tudja, mi történt véle?
SAMU BÁCSI
Nem tudom, hogy történt volna.
ZSUZSÁNNA
De látom, hogy valami történt!
SAMU BÁCSI
Miből tetszik látni?
ZSUZSÁNNA
Arra léptem be a szobába, visszajövet a sétából, hogy ott áll a tükör előtt, s borotválja a szakállát. Felkapta a legénykét mindjárt, s úgy félszakállal táncolni kezdett véle. Nekem nem szólt semmit, csak táncolt a gyermekkel, s énekelt.
SAMU BÁCSI
Hát nem az a jó?
ZSUZSÁNNA
Nézzen a szemembe, Samu bácsi!
SAMU BÁCSI
Tréfával akarja elütni. Ilyen vénember létemre?
ZSUZSÁNNA
Maga tud valamit?
SAMU BÁCSI
Jót nem.
ZSUZSÁNNA
Az Istenre kérem, rögtön mondja meg!
SAMU BÁCSI
Azt állítja a doktor úr, hogy ő nem Kundi Kund, hanem Czintos Bálint!
ZSUZSÁNNA
Micsoda beszéd, hogy azt állítja? Hogyan, mivel?!
SAMU BÁCSI
Hát szóval.
ZSUZSÁNNA
De mit mond? Azt mondja, hogy feltámadott?! Vagy kimászott a sírból, öt esztendő múlva?!
SAMU BÁCSI
Azt hiszem, ő úgy gondolja, hogy nem is halt meg.
ZSUZSÁNNA
Hát?!
SAMU BÁCSI
Hanem a bölcselő halt meg, aki itt járt nála vendégségben. Ő pedig a bölcselő képiben élt, mostanáig. De most le akarja leplezni magát. Valahogy ilyenformán gondolja a doktor úr, ha nem tévedek. Azonban lehet, hogy én sem mondom igazságosan, mert az én fejem sem egészen az enyim, úgy meg vagyok zavarodva.
ZSUZSÁNNA
Pillanatnyi gondolkozás után, mintha egyszerre megtalálná a magyarázatot. Ez hát a rögeszméje!… Leül az asztal mellé, a Kundi Kund szokott helyére.
SAMU BÁCSI
A fejibe vette, egészen.
ZSUZSÁNNA
Borzasztó! …
SAMU BÁCSI
Engemet is úgy megborzasztott, hogy immár nem tudom: Samu vagyok-e, vagy Vilmos császár. Ő is leül.
ZSUZSÁNNA
Már rég látom, hogy küszködik valamivel… Folyton gyötrődött, képzelődött… Bújta azt a sok ostoba könyvet! Mert azok bolondították meg, higgye el, Samu bácsi!
SAMU BÁCSI
Képezte magát, mint bölcselő.
ZSUZSÁNNA
Sohasem tudta úgy venni az életet, ahogy van. Képzelődött… Kutatott… Vesződött a szellemekkel… s ez lett a vége… De rettenetes! Samu bácsi, rettenetes!
SAMU BÁCSI
Ha az Isten ránk mérte, töltjük valahogy.
ZSUZSÁNNA
Vagy orvost sürgönyözünk ide, vagy őt elvisszük.
SAMU BÁCSI
Ő nem fog menni!
ZSUZSÁNNA
Hát azt majd meglátjuk. Véle azonban nem szabad ellenkezni, senkinek! Hanem úgy kell tenni, mintha csakugyan hinnők, hogy ő Czintos Bálint. Érti, Samu bácsi?
SAMU BÁCSI
Agyonütöm, aki nem tesz úgy.
TIBÁD ÚR
Ő egyedül öt év alatt megfiatalodott; bot nélkül és vidáman lép be a főajtón. Szervusz, fiacskám! Jó estét, Samu bácsi.
ZSUZSÁNNA
Rögtön feláll, s az apja felé lép. Jaj, drága jó édesapám…
TIBÁD ÚR
Mi baj van, fiam?
ZSUZSÁNNA
Szegény Ottó megzavarodott.
TIBÁD ÚR
Mit beszélsz, fiam?
ZSUZSÁNNA
Megzavarodott. Az állítja magáról, hogy ő Czintos Bálint!
KUNDI KUND
A jobb ajtón kidugja a fejét; szakálla már nincs, csak bajusza: s nagy haja fésületlen. Zsuzsánna, hol van a székely falusi ruhánk? Az enyim s a kicsi Bálinté.
TIBÁD ÚR
Szervusz, Ottó fiam!
KUNDI KUND
Mindjárt, Tibád úr. Mindjárt!…
ZSUZSÁNNA
Ott van a szekrényben, a többi ruhák alatt.
KUNDI KUND
No jó. Visszahúzódik, az ajtót beteszi.
SAMU BÁCSI
Most már leülhet, Tibád úr.
TIBÁD ÚR
Leül az asztal mellé. Hát ez borzasztó… Meghűlt bennem a vér… Ide orvos kell, fiam! Sürgősen! S addig nem szabad ellenkezni véle.
ZSUZSÁNNA
Mekkora szerencsétlenség!
TIBÁD ÚR
Múló dolog lesz, fiam, úgy vélem. Mert ebben a szakmában csak az olyan beteg kitartó, aki valami nagynak képzeli magát: muszka cárnak, vagy Csaba vezérnek! Falusi ember még betegségből sem sokáig lesz senki!
Kopogtatnak az ajtón.
VIRÁG ÚR
Dukával együtt bejön. Kezit csókolom! Jó estét kívánok!
DUKA
Jó estét!
SAMU BÁCSI
Adjon Isten! Üljetek csak le!
VIRÁG ÚR
Zsuzsánna elé áll, és kedvesen, de hivatalos súllyal. Nagyságos asszony! Ne tessék búsulni, bárminek képzeli is magát a doktor úr. Az a fontos, hogy egészséges legyen!
ZSUZSÁNNA
Üljön le, Virág úr.
DUKA
S hol van a képzelt beteg?
SAMU BÁCSI
Éppen az átváltozással van elfoglalva.
Virág úr és Duka leülnek az asztal mellé.
VIRÁG ÚR
Kicsi meglobbanás lesz csak az egész, s osztán minden helyrebillen. Még jobb lesz minden, mint ahogy volt. Nem kell félni, nagyságos asszony!
TIBÁD ÚR
Zsuzsánnához, aki ott áll elmélázva, szomorúan. Gyere, ülj le, fiacskám! Beszéljük meg, ami a legszükségesebb, ha már itt vannak ezek a jó emberek.
VIRÁG ÚR
Meg hát! Fogjunk össze!
ZSUZSÁNNA
Leül az asztal mellé, a Kundi Kund helyére. Kedvesek, hogy eljöttek.
VIRÁG ÚR
Több ízben volt alkalmam hasonló tünetet látni, amikor még ténylegesen szolgáltam. Üsmertem Kézdivásárhelyen egy csizmadiát, aki azt gondolta, hogy a földgolyót tatarozza, amikor dikicselte a lábbeliket. S láttam egy papot is, egy bizonyos faluban, aki azt a lehetetlent képzelte magáról, hogy ő utolsó gonosz ember.
DUKA
Te megfordítva képzeled magadról.
SAMU BÁCSI
Az igazság, az a legveszélyesebb!
VIRÁG ÚR
Az igaz, mert a legtöbb ember abba hal belé. Teszem azt, itt van Tibád úr: ő is abba fog beléhalni, hogy Tibád úrnak képzeli magát.
ZSUZSÁNNA
Rettenetesen félek… Hogy mi lesz…
TIBÁD ÚR
Nem ellenkezünk véle, hanem mindent ráhagyunk. Ebben már megegyeztünk, ugye, Samu bácsi?
SAMU BÁCSI
Úgy, úgy: ráhagyunk mindent, mint a nagy emberekre.
DUKA
Ha elvünk az igazság, akkor azt mégsem lehet egészen feladni!
VIRÁG ÚR
Hogy’ értsük ezt?
DUKA
Értsd úgy, ahogy mondom! Vagyis: ha az igazság az, hogy ő doktor Kundi Kund, akkor mi nem támogathatjuk abban a képzelődésiben, hogy Czintos Bálint!
VIRÁG ÚR
Ránéz Dukára, hogy az milyen bolond; s aztán a többihez. Dukával sem szabad ellenkezni!
KUNDI KUND
A jobb oldali szobából kilép, Bálintkával együtt, akit kézen fogva vezet. Bajusza és nagy haja egészen szürke, borotvált arcán is úri szín, s szenvedés nyomai. Czintosnak öltözve egészen székely ruhában van, de most rosszul és szokatlanul áll rajta a ruha, mely bő és kotyog is. Kicsi Bálint is székely ruhába van öltöztetve; négyéves, buksi kedves fiúcska. Jó estét!
Ahogy Kundi Kund kilép, egyszerre mindenki feláll; erőltetett természetességgel, de mint egy kísértet, úgy nézik őt.
KUNDI KUND
A fiához. Köszönj, buksi, a vendégeknek!
BÁLINTKA
Jó estét adjon Isten!
ZSUZSÁNNA
Kitárt karral a gyermek felé. Gyere, madaram! Gyere!
BÁLINTKA
Odafut az anyja ölébe.
KUNDI KUND
Üljenek le, Tibád úr!
TIBÁD ÚR
Köszönöm, kedves fiam. Leül.
KUNDI KUND
Virág úrhoz. Hogy’ vagy, Virág? Dukához. S hát ez a Duka baktérium?… Üljetek le! Zsuzsánnához. Asszony, hát nem adsz valamit a vendégeknek? Különben maradj csak! Odamegy a bal ajtóhoz, és kiált. Rózsa ángyó! A főajtón is kikiált. János!
RÓZSA NÉNI
Bejön a bal ajtón, s remegve a Kundi Kund kezére veti magát. Kegyelem!… Kegyelem!…
KUNDI KUND
A kegyelem megvan, csak ennivaló s innivaló nincs a vendégeknek.
RÓZSA NÉNI
Mindent, lelkem uram, mindent! Kimegy.
KUNDI KUND
Látja, hogy még mindig nem ültek le, csupán Tibád úr. Mit álltok itt?! Nem vagyok én muszka cár! Sem Csaba vezér! Üljetek le, mondtam!
Mindenki nagy engedelmességgel leül.
SAMU BÁCSI
Öt esztendeje nem láttunk: azért felejtkeztünk reád egy kicsit.
KUNDI KUND
Közben odament a tűzhely előtti padkához, s ott leül. Most látnak!
VIRÁG ÚR
Hála legyen az Istennek.
JÁNOS
Bejön a főajtón. Tessék, nagyságos úr! Meghökken, visszahúzódik.
KUNDI KUND
Gyer, ide!
JÁNOS
Igenis. Láthatólag fél s húzódik.
KUNDI KUND
Ne félj, te Isten hatalmas bogara! Ki vagyok én, hogy úgy óvakodol tőlem? No, ki vagyok én?
JÁNOS
A gazdám. Már ott áll előtte.
KUNDI KUND
Hát a nevem?
JÁNOS
Nem mer nevet mondani.
KUNDI KUND
Én Czintos Bálint vagyok! Megértetted?
JÁNOS
Igenis nagyságos úr, de akkor én nem szolgálok tovább, csak holnap reggelig. Mert én nem akarok megbolondulni, kéröm szépön.
KUNDI KUND
Első bizonyítékát érzi, hogy mily szerencsétlen dologba fogott; s szomorúan int. Akkor menj el, fiam… Magába esik.
ZSUZSÁNNA
Sírással küzd.
JÁNOS
Köszönni még eljövök, kéröm szépön. Kimegy.
VIRÁG ÚR
Kedves barátom, Bálint! Igen jóféle szolgalegény ez a János, de hát úgyannyira egyszerű teremtmény, hogy egy ilyen hirtelen változást nem tud hamarjában felfogni.
DUKA
Nem is olyan egyszerű!
KUNDI KUND
Változást?! Ki változott?! Én az vagyok, aki voltam! Csak letettem az idegen nevet s az idegen ruhát.
VIRÁG ÚR
Mi ezt értjük.
DUKA
Az csak olyan könnyelmű beszéd, hogy értjük! Hogyne, mindent meg tud érteni az ember, ha okszerű magyarázattal felvilágosítják! De én eddig ilyenféle magyarázatot egyáltalán nem hallottam.
KUNDI KUND
Kedves Duka barátom! A magyarázat csak annyi, hogy ezelőtt öt esztendővel nem én haltam meg, hanem az én Kund Ottó nevezetű barátom, aki itt volt nálam vendégségben. Ő szökött belé a vízbe, hogy öngyilkos legyen. Az én ruhámat titokban felvette, s úgy.
VIRÁG ÚR
Tiszta beszéd!
DUKA
Hamis tanú vagy, Virág!
KUNDI KUND
Isten a tanúm, hogy úgy volt! Közben felállt; remegve és utolsó erőfeszítéssel. A bölcselő szökött belé a vízbe, én pedig az ő ruhájában elutaztam. Amikor osztán megtalálták a bölcselőt, az én ruhámban, s eltemették mint Czintos Bálintot: akkor én bölcselőnek hazajöttem, s egészen mostanáig az ő képit viseltem.
BÁLINTKA
Édesapámnak szakálla volt! …
ZSUZSÁNNA
Küzdve a sírással. Hallgass, kicsi madaram!
DUKA
Ki diktálta nekem a végrendeletet?
KUNDI KUND
Én!
DUKA
S utána kimentél az egyik ajtón, s másikon béjött a bölcselő. Szinte egy időben! Virág is ott volt!
KUNDI KUND
Az egyik ajtón kimentem, s a másikon békerültem; igende közben felvettem a szakállat s a köpönyeget!
DUKA
S azt hiszed, hogy mi a köpönyegben s a szakállal nem ismertünk volna meg téged?!
KUNDI KUND
Hát nem!
DUKA
No, Virág!
VIRÁG ÚR
A jó Isten látott ilyen Dukát! Hogy ez mindent firtat! Dukához. Vaknak gondolsz te engemet, vagy döglött szamárnak, hogy én ne ismertem volna meg a barátomat?! Ha a feje, az hiányzik, vagy az eleje hátul van, akkor is megismertem volna! Nemcsak szakállasan s köpönyegben! Hülye!
DUKA
Hát akkor mért jár a szád?!
VIRÁG ÚR
Emberség is van, nemcsak igazság, te szűk Vendel! Ezért jár a szám, magasabb célból!
KUNDI KUND
Összeesve ül vissza, s réveteg szemmel maga elé. Ezek nem hiszik…
ZSUZSÁNNA
Hisszük, drágám!… Hisszük…
KUNDI KUND
Mintha az őrületnek egy-egy szikrája villanna fel a megsemmisülés mélyéből. Nem hiszitek!… Hallom a szavakból!… Látom a szemekből!… Bolond vagyok, úgy néztek rám!… Nem vagyok az! Nem vagyok bolond! De bűnös… Magam miatt… s miattatok is, akik most nem hiszitek az igazat! De vigyázzatok! Magába roskad.
ZSUZSÁNNA
Sír.
SAMU BÁCSI
Odamegy Kundi Kundhoz, és megindultan, ügyetlenül simogatja. Bálint öcsém!… Minden úgy van, fiam, ahogy mondod… Én tanúskodom róla, hogy minden úgy van…
KUNDI KUND
Rá sem néz Samu bácsira, csak fáradtan a kezével elhárítja.
SAMU BÁCSI
Kicsit tanácstalanul áll, aztán Bálintka felé lép, s közben mondja. Gyere, Bálintka! Gyere ide!
BÁLINTKA
Eleven mozgással, de komolyan odamegy Samu bácsihoz.
SAMU BÁCSI
Eredj, vigasztald meg édesapádot! Eredj, hamar!
BÁLINTKA
Odamegy az édesapjához, átöleli a nyakát, s úgy mondja. Édös kicsidöm!…
KUNDI KUND
Erre sem emeli fel a fejét, csak úgy tesz, mintha fáradt karjával megölelné a gyermeket.
SAMU BÁCSI
Mondd el neki „A tücsök és a légy lakodalmá”-t!
BÁLINTKA
Hátralép, s Kundi Kunddal szemben megáll, meghajtja magát, s mondja.
|
Meghajtja magát Kundi Kund előtt.
KUNDI KUND
Ránéz könnyes szemmel a gyermekre, s ölelőleg int neki a jobb karjával. Gyer ide!
BÁLINTKA
Odamegy örömmel.
KUNDI KUND
A két térde közé veszi a gyermeket, s tenyerébe az arcát. Köszönöm a verset, fiam… Mindig vidám legyél, s mindig Bálint legyél… Hűséges magadhoz, s az egyenes úthoz… Úgy leszel ember, csak úgy…
BÁLINTKA
Csak úgy!
KUNDI KUND
Megcsókolja a gyermeket, feláll, s lassan indul kifelé.
KÁLMÁN
Abban a percben, mint fiatal katolikus pap, egy kis kofferrel belép a főajtón. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
KUNDI KUND
Megállva nézi Kálmánt.
Mindenki feláll, de nem köszönnek, hanem várják, hogy mi lesz.
KUNDI KUND
Isten hozott, Kálmán fiam!
KÁLMÁN
Elváltozott arccal, mintha kísértetet látna, úgy áll; lassan földre engedi a koffert.
KUNDI KUND
No, nem jössz ide apádhoz?
KÁLMÁN
Hősiesen odamegy Kundi Kundhoz.
KUNDI KUND
Megöleli Kálmánt. Isten hozott!… Megcsókolja, és a bal ajtón kimegy.
KÁLMÁN
Hát ez ki volt?!
Mindenki lesújtva áll.
VIRÁG ÚR
Odamegy Kálmánhoz. Isten hozta, főtisztelendő öcsémuram! Virág János vagyok, nyugalmazott csendőr őrmester, ha még tetszik emlékezni reám.
KÁLMÁN
Ki volt ez az ember?!
VIRÁG ÚR
Ha szabad úgy mondanom, azonos Kundi Kund doktor úrral. Azonban megzavarodott a mai napon, és azt állítja magáról, hogy ő Czintos Bálint.
KÁLMÁN
Istenem, milyen szerencsétlenség!
BÁLINT
Édesapám hova ment?!
TIBÁD ÚR
Zsuzsánnához. Nézd meg, fiacskám!
ZSUZSÁNNA
Bemegy a bal szobába, az ajtót nyitva hagyja. Ottó!… Zavart, megdöbbent arccal mindjárt kilép, kezében egy papírlap. Eltűnt! Ezt találtam! Nem tudom… Nem tudom… Olvassa. „Czintos Bálint az örvényben, meg volt írva a törvényben.”
SAMU BÁCSI
Felkiált. Vízbe szökik, a gát alatt! Rohan kifelé a főajtón. Bálint! Bálint!…
Mindenki rohan Samu bácsi után, kifelé a főajtón, s mindenki kiált. Zsuzsánna és Tibád úr „Ottót” kiált; Duka, Virág úr és Kálmán „doktor urat”; s csak Samu bácsi „Bálintot”.
BÁLINTKA
Egyedül marad a színen, rémült arccal; majd amikor mind kifutottak, félelmében rettenetesen kezd sírni; s ordít. Mindenki elfutott! Jaj, istenem!… Jaj, istenem!…
JÁNOS
Bejön a nagy sírásra. Mi az, te? Mért bőgsz olyan erősen?
BÁLINTKA
Egyedül hagytak!… Nagyon sír.
JÁNOS
Felveszi az ölébe Bálintkát. Egyedül hagytak?
BÁLINTKA
Egyedül! …
JÁNOS
Azért ne sírj, fiam… Nézd meg, az Isten is egyedül van, s mégis milyen szépen hallgat!…
Függöny
A hivatkozás helye
Az Énekes madár kolozsvári bemutatójával kapcsolatban már említettük, hogy Tamási az 1942. márciusi kolozsvári bemutatón Egyed Zoltánnal beszélgetve elmondta: Szivárvány címmel darabot készül írni. Az ugyanott idézett, Illés Endrének szóló levélben, mely a kolozsvári Énekes madár premierjéről tudósít, megjegyzi: „Most szeretném megírni új darabomat a Nemzeti Színház számára, hogy májusban személyesen fölvihessem.” (A só íze, Magvető, 1976.)
A Szivárvány cím a végleges Csalóka szivárvány-ig még egy másik változatban is megjelent. A Min dolgozik? körkérdésre a Film Színház Irodalom 1942. szeptember 25-től október 1-ig datált számában Tamási Áron így válaszolt: „Mindig idegenkedem bizonyos helyzetektől és formáktól, s épp ezért nem szívesen nyilatkozom készülő munkámról. Egyébként október 24-én egyik legutóbbi művem fog beszélni helyettem: ekkor lesz a Nemzeti Színházban Csalfa szivárvány című darabom bemutatója.” Ezzel a címmel közölt belőle részletet az Erdélyi Helikon szeptemberi (9.) száma is.
Az ősbemutató valóban október 24-én volt. Az előadást Németh Antal rendezte, s Czintos Bálint két életet élő alakját Jávor Pál formálta meg.
A színjátékot 1943. január 20-án mutatta be a kolozsvári Nemzeti Színház, Tompa Miklós rendezésében. Ennek nagy sikere volt, ellentétben a budapesti előadásokkal, amelyeket meglehetősen értetlenséggel fogadott a közönség, kísért a kritika is.
A kolozsvári premierről nyilatkozva mondotta Tamási Áron ifjú Molitorisz Pálnak: „Minden darabommal úgy voltam, ahogy minden ember van a szülőföldjével. Nekem is mindig az itthoni előadások a legkedvesebbek. Ezt nem értékileg, hanem emberileg mondom.” „A darab főszerepének eljátszására Kiss Ferenc eszményi színész – folytatja később a gondolatot Tamási Áron. – A darab rendezője, Tompa Miklós, szívvel-lélekkel és egész látásmódjával abból a világból való, amelyikből én. A darab mondanivalóiról pedig csak annyit mondhatok, hogy a főszereplő a játék végén ezt mondja fiának: »Mindig vidám légy, hűséges magadhoz és az egyenes úthoz. Úgy leszel ember, csak úgy.« Ezt akartam mondani a darabban.” (Színházi Magazin, 1943. január 27 – február 2., 6. sz.)
A kolozsvári siker nem csupán a kiváló szereplők (Kiss Ferenc, Tompa Sándor, Mihályfi Béla, Csóka József, Bodó György) nagyobb részt erdélyi származási körülményeiből, hanem inkább a darab egységes értelmezéséből és a színészek összehangolt játékából következhetett.
A kritikusok közül némelyek az „értelmi ember” csődjének fogták fel Czintos tragikomikus sorsát, mások épp „naivitásából” eredeztették öngyilkosságát; s volt, aki a népből való kiemelkedés drámájára gondolt, hogy aki kilép a maga idillikus, békés világából, s hatalomra tör, óhatatlanul szembekerül saját környezetével, a nép kiveti végképp, s előbb-utóbb meghasonlik önmagával.
Joggal írta – a kolozsvári bemutató kapcsán – Jékely Zoltán, aki a félreértések eloszlatását vállalta: „Minden előítéletes gyanakvás, eleve feltett pápaszem és fülvédő nem más, mint a ritka magyar tehetséget gáncsoló irigység jelképe. Tamási Áron eddigi darabjai is egyaránt nyugtalanítóan hatottak színigazgatókra, közönségre, felkent és felkenetlen ítészekre is. Vagy egyáltalában nem tudták ezeket a játékokat eddigi ismereteik közé helyezni, vagy, ami súlyosabb rájuk nézve, a művek hibájává konvertálták az előlegezett rosszindulatot; lelkükben, agyukban hiányzott vagy más ismeretanyaggal volt feltöltve az újszerű élmény befogadására szükséges rekesz. Most azonban, a Csalóka szivárvány-nyal, legtöbbjüknek végképp csütörtököt mondott az ítélőkéje. Nem is csoda, ha az ember meggondolja, hogy ők már réges-rég nem a játékot keresik a műben, hanem az embert mögötte, vagy egyszerűen: a szabályt. Viszont szabályt – s ezt készségesen elismerjük – vajmi keveset kaptak a Csalóka szivárvány-ban. Mert ez a mű elejitől végig játék; kápráztató, minden értelmi éberségünket, szívünket, lelkünket egyformán lebilincselő, tűzijáték elevenségével, aranyhalak fickándozásával ható emberi commedia. Nem azért, mintha nem komoly vagy nem tragikus kérdést boncolgatna benne a mindig lelkéből szóló Tamási Áron, hanem mert ezt a keserves problémát (minden ember vágyát az önmagáéból való kitörésre, feljebb rugaszkodásra) bőséges, dúsan áradó játékosággal fejezi ki, mintegy így akarván nem is éppen megfoghatóbbá, de nyugtalanítóbbá tenni.” (Erdélyi Helikon, 1943. február, 2. sz.)
Az akadémiai bizottság 1943. évi jelentése az Új Magyar Színház és a Madách Színház hazai újdonságaiból egyet-egyet emelt ki jelentékeny vállalkozásként (Vándor Kálmán: Idegen asszony, Darvas József: Szakadék). A Vígszínház előadásaiból is csak egy „igazi sikert” jegyzett föl (Illés Endre: Méreg). A Nemzeti Színház hat magyar – s ebből három erdélyi író – drámája közül négyet minősített „átlagon felüli”-nek (Zilahy Lajos Szépanyám, Márai Sándor A kassai polgárok, Tamási Áron Csalóka szivárvány és Galamb Sándor Hatalom című drámáját), s a Vojnits-érmét Zilahy Lajosnak ítélte. (Akadémiai Értesítő, 1943. évf. 316–325. 1.)
Nincs terünk ismertetni a Csalóka szivárvány körül támadt vitákat. Megjegyezzük, hogy nemcsak Budapesten mutatkozott értetlenség. Kolozsvárott az egyetemi fiatalság Március című, negyedévenként megjelenő újságjának 1943. évi februári számában Takácsy Miklós Csalóka kritika című írásában védelmébe veszi a darabot, támadva Finta Zoltánnak, a Keleti Újság 1943. január 21-i és 22-i számában megjelent kritikáját. A Keleti Újság 1943. március 10-i számában ismertette a vitát, s védelmébe vette Fintát, aki aztán a lap március 13-i számában rosszízű érvekkel (Tamási szabadkőművességére vonatkozó megjegyzésekkel) igyekezett álláspontját védeni. Takácsy Miklós az Ellenzék március 17-i számában válaszolt Fintának; értelmezte a művet, s rámutatott Finta sanda szándékaira.
1944. március 9-én a pécsi Városi Színház előadása felidézte a kolozsvári előadást. Nemcsak Tompa Miklós rendező személyében, hanem Czintos Bálint alakítója, Kiss Ferenc és Fülöp Kató Zsuzsánnája is megegyezett a kolozsvárival. A darab hatszor került közönség elé.
1971 őszén a sepsiszentgyörgyi színházban folytatta útját a darab. Czintost Ferenczy Csongor, Samu bácsit Király József alakította. További szereplők: Csergőffy László (Kálmán), Bokor Ilona (Rózsa néni), Borbáth Ottília (Aba, Ibolyka), D. Vásárhelyi Katalin (Zsuzsánna), Fekete Gyula (Tibád úr), Seprődi Kiss Attila (Kund Ottó, Homály), Dobos Imre (Duka Vendel), Molnár Gizella (Viola), Dengyel Iván (Virág úr), Benczédi Sándor (Fecske), Győry András (János), Kudelász Ildikó (Berta), Nyáguly Sándor (Bálintka), Seprődi Kiss Attila (Kund Ottó, Homály). Az együttes 1973. március 18-26. között hazánkban is vendégszerepelt, Nyíregyházán, Újfehértón, Tatán, Bábolnán, Várpalotán, Cegléden, a Csepeli Munkásotthonban (ez volt a 100. előadás), és a Kulich Gyula téren, az akkori Déryné Színház helyiségében (ma: Józsefvárosi Színház) hatalmas közönségsikerrel mutatta be Tamási Áron játékát. A szentgyörgyiek előadását szinte minden napi- és hetilap méltatta, s rögzítette a Magyar Rádió is, amely 1974. január 5-én sugározta (1986. október 29-én megismételte). A román televízió magyar adása 1972-ben felvette és némi rövidítéssel közvetítette a sepsiszentgyörgyiek előadását. Tompa Miklós 1986. január 31-én ismét színpadra vitte a drámai színjátékot. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának előadásában a főszerepet Ferenczy István alakította, s a játék – jegyzeteink lezárásáig – több mint százszor került az erdélyi magyar falvak, városok közönsége elé.
A budapesti Madách Kamarában először 1974. január 25-től játszották a Csalóka szivárvány-t Kerényi Imre rendezésében. A szereposztásból: Czintos Bálint – Bessenyei Ferenc, Samu bácsi – Szénási Ernő, Zsuzsánna – Sunyovszky Szilvia.
Pálfy G. István, aki a dráma színpadra állításának fogadtatását és a játék stílusára vonatkozó kérdéseket is áttekintette, a budapesti előadáshoz kapcsolódva jegyezte meg: „Bessenyei Ferenc bármilyen energiával és jószándékkal, megértéssel játssza el a kettős életű embert, nem tudhatjuk megítélni, hogy egy másfajta színpadi közösségben nem volna-e több, jelentősebb az ő Czintosa is. A közös megértésben teremtődhetne újjá a Tamási-mű. A megértés hiányát mutatja, hogy néhol a beállítás teatralitása zúzta szét a bensőségességet, még a hangulatilag legmélyebb, legmegindítóbb zárópillanatban is. A kicsi Bálint árván sírdogál a színen. János, a szolgalegény vigasztalja meg: »Azért ne sírj, fiam… Nézd meg, az Isten is egyedül van, s mégis milyen szépen hallgat!… « S akkor Garics János föltekint az égre. Kár, nagy kár. Mert nem az isteni árvaságról van szó, hanem az emberi egyedülvalóságról.” (Tamási „virágos ostorai”. Alföld, 1974. december, 12. sz.)
A darabot hússzor adták elő a Madách Kamarában.
A temesvári Állami Magyar Színház Cseresnyés Gyula rendezésében 1981. november 5-én mutatta be. Czintos Bálintot Péterffy Lajos, Samu bácsit Jánó János alakította. Az előadást a színház székelyföldi turnéján is szeretettel fogadták.
További adatok, kritikákból vett részletek találhatók a Salamon András előszavával és jegyzeteivel megjelent Tündöklő Jeromos (Kriterion, 1985) című drámagyűjteményben.