Tündöklő Jeromos*
Népi játék három felvonásban
Egy legény, két legény, három muzsikus cigány, négy ételhordó cigány, népség, ifjúság, két csendőr.
Történik egy székely faluban (de történhetik bárhol) 1936-ban.
Színhely: Sáska Mihály korcsmárosnak szobája, a községházán. Gáspár fiával lakik benne, asszony nincs a háznál. A szoba félig lakószoba, de félig raktár. Nagy sörszállító- és fűszeresládák benne, hordók különböző nagyságban, fonott korsók, üvegek s polcon poharak. Az italmérési engedély kifüggesztve. Két kép a falon: az egyik, nagy háromszög keretében, egy figyelő szemet ábrázol (Isten szeme); a másik pedig a korcsmáros nagyított katonaképe. A szoba közepén hosszú és nagy asztal csupaszon. Szemben a hátsó falon ajtó, mely a tornácon keresztül három lépcsővel az utcára vezet. Ez ajtó mellett kétfelől ablak. Balról kétszárnyú nagy ajtó, mely a nagy ivóterembe vezet. Ez ajtó mögött a sarokban nagy pléhkályha, a padlásra felvezető hosszú kürtővel. Jobbról a fal mellett, elöl, kimustrált dívány fekszik, mögötte kamrába vezető ajtó, akkora rácsablak rajta, hogy az ember kényelmesen kidughatja azon a fejét. Az asztal mellett hat darab falusi faragott szék, nem mind egyformák. Most ennél az asztalnál Ákos és Bálint egymással szemben, részegen az asztalra borulva, alusznak. Ákosnak búbján a virágos kalap, a Bálinté az asztalon hever. Egy-egy pálinkásüveg mellettük. Sáska Mihály a
díványon, csíkos székely párnán és csergével letakarva alszik: ingben, harisnyanadrágban és fuszékliben.
A terembe vezető ajtónak egyik szárnya nyitva van. Havas, zord tél; virradás után, az asztal felett füstölögve még ég a lámpa. Messziről farkas ordít, rá vonítani kezd a kutya, valahol a szomszédban; egy-egy kakas is szól.
Amikor a függöny felmegy, percig így látszik a szín, szereplő nélkül.
GÁSPÁR
Énekelve, söprűvel a kezében, jön a teremből a színre. „Mer a kakas… mer a kakas… kukorékol… Hirtelen elhallgat, mert Sáska, alvó állapotából, az öklével megfenyegeti. Csendben fellép a székre, onnét az asztalra, és eloltja a lámpát. Leszállás közben, Sáskára lesve és behúzott nyakkal, ismét kezdi… kukorékol hajnalba… hajnalba…” Így visszahúzódik a terembe.
JEROMOS
Hóviharos útról betérőben megnyitja az utca felőli ajtót, és bedugja a fejét, s miután körülpillant, bejön, és beteszi az ajtót. Duzzadt kupec-bőrtáska van nála. Vizsgálódik a szobában, egyszerre rájön, és nagyot tüsszent.
GÁSPÁR
A tüsszentésre gyorsan a teremből beszalad a szobába, egyszerre megpillantja Jeromost, s majdnem megrebbenve, egy helybe gyökerezve. Ó, hogy az ördög!…
JEROMOS
Nevet. Na, ne légy olyan ijedős.
JEROMOS
Barátságosan közeledik Gáspár felé. Ejnye, hát nem tudsz vendégszeretőbb lenni!
GÁSPÁR
Húzódik Jeromostól. Én tudok, de akkor várjon! Mert izé… Előbb meg akarom tapasztalni magát! Hogy lám: miféle forma?!
JEROMOS
Megáll. Na, tapasztalj! Itt vagyok.
GÁSPÁR
Lám, mutassa a két kezit, hogy hány ujja van!
JEROMOS
Előrenyújtja a két kezét.
GÁSPÁR
Óvatosan közelmegy, és a Jeromos kezén számolja az ujjakat. Egy, kettő, három. Tízig fel. Akkor. No, ez jól van. Lám, mutassa a fülit!
JEROMOS
Leveszi a sapkáját, és mutatja a fülét.
GÁSPÁR
Számolja. Egy, kettő. No, ez is jól van. Most immár vendégszeretőbb leszek. Kérdezzen, amit akar.
GÁSPÁR
Én az apámé. Hát maga kié?
JEROMOS
És ez a korcsma a tiétek-e?
GÁSPÁR
A községé, de mi kormányozzuk.
JEROMOS
A saját hasznotokra?
GÁSPÁR
Nem, mert a jövedelmet a japán császárnak fizetjük.
JEROMOS
És apád micsoda ember, nem zsidó?
GÁSPÁR
Az este még nem volt az. Attólfogvást nem beszéltem véle.
GÁSPÁR
A seprűvel a díványra mutat. Ott aluszik, né! Tán le akarja fényképezni? A táskára mutat.
JEROMOS
Ákosra és Bálintra int a fejével-kezével. Hát ezek a legények itt az asztalnál?
GÁSPÁR
Most nem szólnak egy szót sem. Úgy hallom.
JEROMOS
Nevet, és vigyázkodik a szobában.
GÁSPÁR
Hát az úr honnét való?
JEROMOS
Nem erről a környékről.
GÁSPÁR
Azt az egyet elhiszem. S micsoda járatban van itt?
JEROMOS
Jöttem, hogy a vidéket tanulmányozzam.
GÁSPÁR
Megy az ablak felé. Akkor jöjjön ide az ablakhoz, mert innét jobban lehet a vidéket tanulmányozni. Nézze, hogy fú a szél, s hogy vágja a havat! Nem szokott jót hozni az ilyen idő emberben sem. Igaz-e?
JEROMOS
Közben odament Gáspárhoz. Téged hogy hívnak?
GÁSPÁR
Engem Gáspárnak, Sáska Gáspárnak. Szereti-e?
JEROMOS
Én igen; s hát te a pénzt szereted-e?
GÁSPÁR
Bajos szeretni, ha nincs!
JEROMOS
Na, várj! Kapsz tőlem száz lejt, hogy szerethessed. Odaadja.
GÁSPÁR
S ezért a száz lejért mit kell csinálni?
JEROMOS
Plakátcsomót húz ki a táskából. Ezeket a plakátokat elterjeszted a nép között, egyebet semmit.
GÁSPÁR
Szabad-é elolvasni, hogy mi van rajta megírva?
JEROMOS
Hát, hogyne! Leereszkedéssel. Egyenesen kívánatos.
GÁSPÁR
No, akkor béosztjuk szépen: maga nézzen ki ott az ablakon, s tanulmányozza az én vidékemet; s én addig tanulmányozom a magáét, ezt a sárgát. Olvassa. „Figyelem! Figyelem!” Odaszól Jeromosnak, aki hol kinéz az ablakon, hol vizsgálódik a szobában. Hát figyeljen legalább maga! Hiszen maga írta. Maga írta, ugye?
JEROMOS
Én, én. Olvassad csak, mert figyelek.
GÁSPÁR
Olvassa. „Gazdák, munkások: falvak lakosai! Férfiak! Asszonyok, elhanyagolva éldegéltek.”
JEROMOS
Nem jól olvasod, te! Plakát-hangon mondja, ahogy kell. „Férfiak, asszonyok: elhanyagolva éldegéltek…”
GÁSPÁR
Olvassa. „Elhanyagolva éldegéltek, mert senki sem törődik veletek. Vezéretek nincs. Aki jóra vezet, mind hitvány.”
JEROMOS
Te buta! Javítva mondja. „Vezéretek nincs, aki jóra vezet. Mind hitvány a hamis próféta!”
GÁSPÁR
Olvassa. „Mind hitvány a hamis próféta, de hamarosan eljön ide közétek az igazi. Ő nemcsak prédikálni fog nektek vizet, miközben bort iszik… valahol a hamis, hanem meg fogja mutatni nektek a boldogulás útjait, kezdetben pénzzel…”
JEROMOS
„…a boldogulás útjait. Pont. Kezdetben pénzzel is fog támogatni benneteket.”
GÁSPÁR
Olvassa. „Kezdetben pénzzel is fog támogatni benneteket. Figyelem! Ne kérdezzétek majd tőle, hogy merről és honnan jött, hanem bizalommal tekintsetek jóságos barna arcára. Nagy és erős lesz ő, és boldogító a politikája, melynek jelszava: le!”
JEROMOS
Kikapja a kezéből a plakátot, és olvassa. „…melynek jelszava: le az urakkal, éljen a nép! Éljen, és sorakozzék az ő egyetlen vezére mögé, aki nagy lesz és erős, hogy naggyá és erőssé tehesse a népet is. Figyelem! Már közelg a nagy nap, melyen megjelenik ő. Kiáltsátok lelketekben máris: Jöjjön, jöjjön! Jöjjön már!… Figyelem! Figyelem!” Befejezte, s ránéz Gáspárra.
GÁSPÁR
Nekem igen, de azért széjjel mégiscsak akkor osztom, ha előbb megmutatom apámnak. Mert ő a szakértő a falu dolgában, s ha ő is jóváhagyja, ami írva vagyon, akkor akadály csakugyan nem lesz nálam se.
JEROMOS
Jól van, megmutatjuk apádnak is. Hát ő szereti-e a pénzt?
GÁSPÁR
Apám-e? Az aprót nem annyira, de a darabosát borzasztólag.
JEROMOS
Közben odament a díványhoz, és Sáskát lehajolva vizsgálja. Megnyerő ember, így, ahogy alszik.
GÁSPÁR
Ó, elevenen százszorta megnyerőbb! A háborút is megnyertük volna, ha mindig ébren lett volna. No, várjon, mert felköltöm.
JEROMOS
Tiltakozó mozdulatot tesz, de aztán gyorsan. Jól van, költsd fel!
GÁSPÁR
Fél térdre ereszkedik a dívány mellett, és költögeti. Édesapám, egy percre keljen fel!
GÁSPÁR
Keljen fel, mert van itt valaki.
SÁSKA
A nagyobbik demizsonból.
GÁSPÁR
Igende egy tekintetes úr van itt. Jeromosra hunyorít, hogy címmel megtisztelte.
GÁSPÁR
Igende ennek a tekintetes úrnak nagyon sok pénze van!
SÁSKA
Hirtelen felül, s dörzsöli a szemét, mintha csodát látna, majd örömmel felkiált. Szervusz, Jeromos!
JEROMOS
Zavartan áll: látszik, hogy nem ismeri Sáskát.
GÁSPÁR
Biztatja Jeromost. No, most köszönhet neki! Látja-e, milyen kedves ember!
JEROMOS
Szervusz. Határozottabban. Szervusz.
SÁSKA
Felugrik, megöleli Jeromost. Jó cimborám!… Édes barátom!… Hát mi jóban jársz ezen a mi tájékunkon?
GÁSPÁR
Tette magát a tekintetes úr, hogy nem üsmeri édesapámat, de nekem száz lejt adott.
SÁSKA
Százat? Hű, a piculáját! Nagyot változtál, Jeromos, mert az orosz fogságban egy kopekért kivetted volna a szememet. Igaz-é?
JEROMOS
Igaz. De hát az idő múlik, s az ember változik.
SÁSKA
No hát, ülj le! Nem vagy te gólyamadár!
GÁSPÁR
Gyorsan széket tesz Jeromosnak a dívány mellé.
SÁSKA
Közelhajolva vizsgálja, mert gyanút fog, hogy ez nem az ő barátja. Hát csakugyan te vagy-e?
SÁSKA
S aztán hogy élhetsz? Ülőhelyzetben visszahúzódik a díványra.
JEROMOS
Elég jól. Hát te, hogy vagy?
SÁSKA
Amint látod, így összekuporodva s nagy tisztelettel irányodba.
JEROMOS
Úgy látom, jól ment a dolgod, amióta nem láttuk egymást.
SÁSKA
Nekem jól, de olyan nagy titokban, hogy még én sem vettem észre. Nevet.
JEROMOS
Közben feláll, hogy levesse a nagykabátját.
SÁSKA
Gáspárhoz. Segíts neki, Gáspár!
GÁSPÁR
Hát hogyne! Mindent leveszünk a tekintetes úrról. Szegre akasztja a Jeromos kabátját, a táskáját melléje.
JEROMOS
Visszaül a székbe, de már otthonosabban, urasabban.
SÁSKA
Feláll, s egészen közelről vizsgálja a Jeromos orrát s fülét. Mégis te vagy!… Te vagy, ugye?
SÁSKA
Lám, állj fel egy kicsit.
SÁSKA
Fordulj, s mozogj egy kicsit! Hadd gyönyörködjem benned, hiszen rég nem láttalak! Jeromos mozgása közben, a háta mögött megjátssza, hogy ez nem az ő barátja.
JEROMOS
Fordul és mozog, s járás közben megáll a fal mellett, s felváltva nézi az italmérési engedélyt és az Isten szeme képét. Istenem, hogy telik az idő!… De azért, ha nem is látnálak téged, hanem csak a hangodat hallanám, úgy is rögtön meg tudnám mondani, hogy te vagy Sáska Benedek!
SÁSKA
Visszaereszkedik a díványra. Benedek?! Tán nem onnét az italmérési engedélyről olvasád le olyan jól a nevemet?
JEROMOS
Hirtelen megfordul: látszik, most kisülhet, hogy nem az egymás barátai. A nevedre jól emlékeztem.
SÁSKA
No, csak azért! Mert engemet Mihálynak hívnak. Csupán az italmérési levél szól a Benedek bátyám nevire.
JEROMOS
A homlokára üt. Igaz! Hát persze! Na, látod, mennyire meg tud hülyülni az ember.
SÁSKA
Ne búsulj, hülyén sem nehezebb az élet.
JEROMOS
Nevet. Igaz… Erről jut eszembe: feleséged nincs?
SÁSKA
Egyszerre nagyon elkomorodik. Feleségem?!
SÁSKA
Gáspárhoz, mintha leckét kérdezne. Gáspár!
GÁSPÁR
Tessék, édesapám! Odaáll az apja elé.
GÁSPÁR
Látszik, hogy be van tanítva. Nekem édesanyám csak lett volna, de nincs.
GÁSPÁR
Azért nincs, mer megcsúfolt minket, s mi őt elfelejtettük.
SÁSKA
Jól van. Keresd meg a csizmámot, s add ide!
GÁSPÁR
Megfogja a két csizmát, ami az apja lábánál áll, s odakoppintja a földhöz. Tessék.
SÁSKA
Honnét kerítéd elé?
GÁSPÁR
Én a föld fenekiből.
SÁSKA
Húzza a csizmát. No, jól van. Édesanyád van-é?
GÁSPÁR
Lett volna, de nincs!
SÁSKA
No, ha nincs, akkor tölts pálinkát nekem. Tizenhat esztendeje nem láttuk egymást: én s ez a barátom. Húzza a csizmát, s háborog. Feleség?! Nekem? Nyavalyát! Hirtelen megragadja vállban Jeromost. Érted te ezt, Jeromos?
GÁSPÁR
Miközben üvegben pálinkát s két poharat rak az asztalra. Ne kívánjunk sokat a tekintetes úrtól, édesapám!
SÁSKA
Igaz. Leül az asztal mellé. Gyere, s ülj le, Jeromos! Tölt a poharakba. Gáspár, te eredj, s tisztogassad a termet!
GÁSPÁR
Visszamegy a terembe, seprővel.
JEROMOS
A széket, melyen ült, Sáska mellé teszi, s abba leül.
SÁSKA
Felemeli a poharat. No, Jeromos, bármilyen szándékkal jöttél: szervusz! Koccint.
JEROMOS
Szervusz, édes jó cimborám! Iszik.
SÁSKA
Ivás után. S most beszélj.
SÁSKA
Neked nincs valami nagy bánatod?
SÁSKA
Hát valami nagy örömed?
SÁSKA
Hát akkor mi a nyavalyád van?
SÁSKA
No, várj, mert erre jobban elhelyezkedem. Helyezkedik. Halljuk, lám!
JEROMOS
Azon kezdem, hogy amikor mi hazakerültünk a fogságból, akkor az első időben mint egyszerű bányász dolgoztam. Egy év múlva azonban gondoltam egyet, s önálló vállalkozásba fogtam.
SÁSKA
No, azt jól tetted. Erre igyunk egyet. Tölt.
JEROMOS
Ismét egy év múlva jövedelmezőbb vállalkozásba csaptam át; s aztán három-négy évenkint így mentem előre; ezzel a módszerrel elértem, hogy idővel szép pénzt takarítottam meg.
JEROMOS
Negyedmillió lejt.
SÁSKA
Megragadja az asztalt, s a meglepetéstől félig felemelkedik. Mennyit?!
GÁSPÁR
Az ivóteremből, seprővel a kezében befut. Tessék, édesapám!
SÁSKA
Hamar végy elé kenyeret s szalonnát! Mit gondolsz: tizenhat esztendeje nem láttuk egymást: én s a legjobb barátom! Kihajtja. S itt mennyi van? Itt nálad?
SÁSKA
Gáspárhoz, még emeltebb hangon. Ezüsttányért s ezüstkést adjál, Gáspár fiam!
GÁSPÁR
Közben kenyeret s szalonnát rakott az asztalra. Holnap vesszük meg, reggel nyolc órakor.
SÁSKA
Nagy bicskát vesz ki a zsebéből, kinyitja, s odateszi Jeromos elé. Itt a bicskám is, Jeromos. Vágjad s egyed azt a kenyeret s azt a szalonnát!
JEROMOS
Kezébe veszi a bicskát, s Gáspárhoz. Gáspár, add csak vissza azokat a plakátokat!
GÁSPÁR
Miközben szedi elé. Hát ne terjesszem széjjel?
JEROMOS
Átveszi a plakátokat. Majd élőszóval és cselekedettel fogjuk megcsinálni, amit ezen a plakáton megírtam. Zsebre vágja, s Gáspárhoz. A száz lejt megtarthatod. Mind visszaadtad a plakátokat?
GÁSPÁR
Mind, csak éppen hármat nem. Azt a hármat a szél elvitte.
GÁSPÁR
Azt el. Az előbb, az ablakból odaáltal a teremben. Ilyen a szél, ilyen is volt mindig.
SÁSKA
Azok miféle cédulák, te, Jeromos?
JEROMOS
A nép számára valók, hogy mit kell csinálni, ha mindnyájan boldogulni akarunk.
SÁSKA
Az angyalát! Hát adjál nekem is legalább egyet, hiszen egész életemben ilyen cédulát kerestem, ami útbaigazítson a boldogulás tárgyában.
JEROMOS
Mondtam, hogy inkább élőszóval.
SÁSKA
Hát akkor kezdjed! Mit akarsz? Hogy lehetünk boldogok?
LINA
Frissen és jókedvűen, kopogtatás nélkül bejön. Adjon Isten jó reggelt! Két bögrében reggeli kávét s kenyeret hoz.
SÁSKA
Az ajtónyílásra hirtelen hátrafordul, s örömmel. Jó reggelt, Lina! Gyere csak, gyere!
LINA
Hoztam a reggeli kávét.
SÁSKA
Jól van. Tedd csak le, s állj kedvezően. Vár egy kicsit, s aztán urasan. Úgy állsz-e, kedvezően?
SÁSKA
Akkor hát hadd mutassalak bé a barátomnak. Ültében urasan mutatja. Ez Lina, az én főasszonyom. Bök Jeromos felé. Ez pedig Jeromos úr.
LINA
Örömmel, előzékenyen. Jeromos úr?
SÁSKA
Az én hirtelen és leggazdagabb barátom.
LINA
Mihály sokat emlegette Jeromos urat.
SÁSKA
Hogyne, amikor valami rosszat akartam csinálni, előbb mindig Jeromost mondtam.
LINA
Most igazán örvendek, hogy láthatom.
SÁSKA
No, nézd meg jól. Ölelőleg nyújta ültéből Lina felé a két karját. S nekem, ami jár!
LINA
Megcsókolja Sáskának az arcát.
SÁSKA
S ezenküjjel mi újság?
SÁSKA
Akkor mehetsz, mert Jeromos úrral éppen most váltjuk meg magunkat s a világot.
LINA
Mosolyogva, indulóban. Biza jó volna, ha megváltana minket valaki. De hamar, egy perc is késő. Elmegy.
JEROMOS
Hát azt mondtad, hogy nincsen feleséged?
SÁSKA
Ez nem hites. Sokkal jobb annál. Tíz esztendeje, hogy a papnál szolgál, s attól kezdve hordja onnét a kosztot, nekem s a fiamnak. No, igyuk meg ezt a kávét!
JEROMOS
Megkóstolja a kávét. Nagyon jó, te! Ez a kávé!
SÁSKA
No, ha jó, akkor folytasd az előterjesztést. Vagyis: mi az, amit te gondolsz? Hogy lehetünk boldogok?
JEROMOS
Az alvó legényekre mutat. Vajon itt ezektől a megbújt legényektől beszélhetek?
SÁSKA
Bátran! Reggel hat órakor még olyan részegek voltak, mint a disznyó.
JEROMOS
Közelebb bújik Sáskához, s nagy jelentőséggel. Tudod, mit akarok? Népmozgalmat akarok! Valami bátor és nagy dolgot. Üzlet is van benne, de jól jár a nép is. Ami pénzt megtakarítottam, erre a munkára szánom.
SÁSKA
Hát osszuk széjjel, te! Magunk között s a nép között! Estig elvégezzük.
JEROMOS
Ingerülten legyint. Bolond vagy!
SÁSKA
Hát akkor mit akarsz? Mondd meg, a száddal! De hamar!
JEROMOS
Feláll, s pózba vágja magát. Értesz te a politikához, Mihály?
JEROMOS
Hát akkor figyelj ide! Nekem nyitva volt a szemem tizenhat esztendőn keresztül, s megtanultam, hogy mire kell építeni egy politikusnak. Tudod, mire? Hát én megmondom neked: a tömegre! Ez az első és legfontosabb tényező. Tehát: én most azért jöttem ide, hogy megszervezzem ezt a falut. Azután megszervezem a vidéket, s így tovább. Én mondom neked, s te pedig biztos lehetsz benne, hogy egy esztendő múlva tízezer megszervezett emberem lesz. Ez a tízezer ember pedig nemcsak erőt és hatalmat fog jelenteni, barátom, hanem üzletet is! Mert a kormány, vagy akár az ellenzék, vagy akármelyik párt is, nagyon boldog lesz, ha én ezt a tömeget szállítom neki. S tudod, mi ennek az ára? Fejenkint legalább száz lej. S tudod, mennyi ez tízezer ember után? Egymillió lej!
SÁSKA
Görnyedve az asztal mellett. Borzasztó…
SÁSKA
Az egymillió. Olyan sok, hogy borzasztó!
JEROMOS
Hát ez az én legújabb vállalkozásom: egy ilyen mozgalom, aminek az élére állok.
SÁSKA
Ültéből Jeromosra veti a fejét. Egyszóval, te erre akarod költeni a pénzedet!
SÁSKA
Mutasd azt a pénzt!
JEROMOS
Nagy köteg bankót mutat.
SÁSKA
Felugrik a székből, s kiált. Gáspár!
GÁSPÁR
Befut az ivóteremből. Tessék, édesapám!
SÁSKA
Hamar tégy tüzet, mert az angyal trombitája szólott!
GÁSPÁR
Rég várta az emberiség. Tüzet tesz a szobában.
SÁSKA
Jeromos elé áll. Én leszek a hoppmestered, Jeromos.
JEROMOS
Helyes. Nagyon jó.
SÁSKA
Mi fizetést folyósítasz a hoppmesternek?
SÁSKA
Tartja a tenyerét. Számold le!
JEROMOS
Nagy bukszából számolja s adja. Egyezer, kétezer. Hirtelen meggondolja magát. A másik hármat majd a jövedelmemből kapod meg.
SÁSKA
Ennyi is jó. Elteszi a pénzt. S most én kérdezek tőled valamit: értesz te a letelepüléshez, Jeromos?
JEROMOS
Viccesen, utánozva Sáskát. Én most nem.
SÁSKA
Hát akkor figyelj ide! Itt lesz a lakásod, ebben a szobában. S egyben az irodád is itt lesz. Bérendezem én neked, mint egy szolgabírónak. Csak egy kikötésem van: az italt mindenki innét vegye tőlem. S még egy, de ez a legfontosabb. Rámutat Gáspárra, aki még tűzgyújtással foglalkozik. Van nekem egy fiam, ez itt né, ez a Gáspár! Úgy ügyelj, hogy ennek az én fiamnak semmi bántódása ne legyen, mert a te fejed s az én fiam! Értetted-e?
JEROMOS
Jól van. Légy nyugodt.
SÁSKA
Szétmutat a szobában. Egyébként a tiéd az egész szoba is, a falu is. Élj úgy, mint Ádám a paradicsomban. Hirtelen eszébe jut. De igazolványod van-é?
SÁSKA
Csak rápillant. Hát a fénykép hol van róla?
JEROMOS
Van az is. Előveszi, s odaadja.
SÁSKA
Hamar a képet megnyálazza, ráragasztja az igazolványra, pecsétnyomót vesz elé, s ráüti, az igazolványt a székre teszi, s ráül, s megnyomkodja, aztán visszaadja Jeromosnak. Tedd el jól, s ne búsulj.
JEROMOS
Nézi a pecsétet az igazolványban.
SÁSKA
Ne félj, ember azt nem olvassa ki.
GÁSPÁR
Jelenti az apjának: Jól ég a tűz, édesapám.
SÁSKA
Ez lesz a titkárod, Jeromos. Mit folyósítasz neki?
JEROMOS
Ezer lejt. Odaadja Gáspárnak.
GÁSPÁR
Gyönyörködéssel nézi a bankót. Aratnak rajta!… Kinéz az ablakon, s csodálkozó szemmel. Ilyen nagy télben!…
SÁSKA
Gáspárhoz. Osztán Jeromos úrnak mindig a keze alatt légy!
GÁSPÁR
Nagyon vidáman. Ott leszek mindig, a nagyságos úr keze alatt, a jobb keze alatt. Haptákba vágja magát, mint szolgálatban. Legyek-e még valami, édesapám?
SÁSKA
Igen. Légy a mi őrzőangyalunk!
GÁSPÁR
Nagyon vidáman. Az legyek! Őrzőangyal! Vagyis édesapámat őrizni fogom a rossztól, s Jeromos urat pedig a jótól.
SÁSKA
Nevetve. Apád helybenhagyja. Mehetsz!
GÁSPÁR
Visszamegy a terembe.
JEROMOS
Leül a székbe, ahol ült azelőtt. Kezdjük hát el a munkát! A széket Sáska felé fordítja, s mint egy főnök. Előbb az urakkal akarok beszélni, akik ebben a faluban vannak, s azután a néppel. Lehet-e?
SÁSKA
Mindent lehet, amit akarsz.
JEROMOS
Kik vannak itt urak?
SÁSKA
A pap, a jegyző, a kántor s a csendőr őrmester.
JEROMOS
Úgy akarom, hogy ezek jőjjenek el ide hozzám, ne pedig én menjek hozzájuk. Érted?
SÁSKA
Akkor elsőbben is belé kell férkőzni a bizalmukba.
JEROMOS
Feláll, zsebéből a plakátokat a tűzbe veti, s közben. Na, gondolkozzál, hogyan férkőzzünk a bizalmukba.
JEROMOS
A plakátokat. A helyzet így követeli, s a politikus alkalmazkodik. Na, kitaláltál-e valamit?
SÁSKA
Igen. Elsőbben is más ruhát kell neked felvenni. Van-e?
SÁSKA
Akkor veszünk egyet, szép úri öltözetet. Kiált. Gáspár!
GÁSPÁR
Befut az ivóteremből. Tessék, édesapám!
SÁSKA
Elmész hamar a kántor úrhoz, s a ferencjóska ruháját elhozod. Mondjad neki, hogy apádnak egy pénzes barátja érkezett, aki meg akarja vásárolni. No, hamar! Egy-kettő! A ferencjóskát!
JEROMOS
Gallért és nyakkendőt is küldjön.
SÁSKA
Mindent, ami kitelik tőle.
GÁSPÁR
Veszi az ujjasát s a sapkáját. Szipkája is van. Burustyánkő! Még azt is elhozom.
SÁSKA
Gáspárhoz. S mondjad mindenfelé, hogy egy mezei próféta érkezett, akinek sok pénze van!
GÁSPÁR
Ne féljen, mert mindenütt hirdetni fogom! Az utca felőli ajtón gyorsan kimegy.
JEROMOS
Három láda van egymáson, s közben felül annak a tetejére.
SÁSKA
Szeretsz olyan magosban ülni?
SÁSKA
Jól van. Majd bérendezek neked egy trónust, ide a szobába. Továbbá pedig: az urak bizalmába tudod mivel férkőzünk belé? Pénzzel! Vagyis a pappal azt csináljuk, hogy veszel az oltár számára valami ajándékot, teszem azt, két angyalt. A jegyzőnek van egy eladó telke; azt szépen megveszed tőle, hogy te itt le akarsz telepedni. A kántortól megveszed a ferencjóskát, a csendőr őrmesternek pedig két fokkal nagyobb rangot mondasz.
JEROMOS
Okos vagy. S aztán a néppel hogy legyen?
SÁSKA
A néppel? Gondolkozik, majd komolyan. A néppel?… Az más. Egészen más… Arról nem lehet úgy beszélni, ahogy az urakról. S így sem lehet, hogy te ott ülsz fenn, s onnét hallgassad.
JEROMOS
Hát mit csináljak!
SÁSKA
Szállj le! S gyere, üljünk vissza az asztal mellé.
Visszaülnek.
Künn lovak csengetnek, a szán előtt. Majd hallatszik, hogy megállnak a lovak.
SÁSKA
Először is: az a baj, Jeromos, hogy van itt a faluban egy legény, aki nagy bökkenő lehet neked. Kicsi birtoka van, s azon gazdálkodik. S nagy hatalma van a nép előtt, az egész környéken.
MARCI
Köznapi, székely ruhában, havasan, zúzmarásan, báránybőr sapkában és ostorral, az utca felől. Jó reggelt, Mihály!
SÁSKA
Ültéből. Jó reggelt, Marci komám.
MARCI
Megnézi Jeromost, majd az alvó legényeket. Adj hamar egy felet az erősből. Vigyem el. Meggémberedtünk ebben a hidegben.
SÁSKA
Feláll, méri az italt. Honnét jöttök?
MARCI
Meg-megnézi a legényeket. Felmennénk vala tegnap a havasra, mert Mátyással vitánk volt valami levágott fák miatt. Megkértem Gábort, hogy jöjjön el velünk, s tegyen igazságot közöttünk. Most onnét jövünk, s meggémberedtünk erősen.
SÁSKA
S tett-e Gábor? Igazat.
SÁSKA
S feléd esett, úgy látszik. Odaadja az italt.
MARCI
Az igazság-e? Nemigen.
SÁSKA
S mégis te veszed a pálinkát?
MARCI
Én, mert én kértem Gábort, hogy jöjjön el ebben a hidegben. S osztán megnyugodtam abban is, ahogy ítélt. Nem engem nézett, se nem Mátyást, hanem az igazat.
SÁSKA
Ott van a szánon, odaki?
SÁSKA
Kiálts ki neki, hogy egy percre jöjjön bé. Egy barátom van itt, ez az úr: jó volna, ha egy kicsit ismerkednének. Éppen most beszélénk róla. Kiáltsad bé, lám!
MARCI
Én nem kiabálok neki, még közelről is tisztelem, nemhogy távolról ne tiszteljem. Kiálts te! Te merészebb vagy, s az úr is a tiéd, a barát.
SÁSKA
Akkor mondd meg neki, hogy tiszteltetem. Gáspárt majd elküldöm hozzá. Felírjam-e a pálinkát?
MARCI
Fel. Indulóban a legények felé. Ezeket mért nem veted ki innét?
SÁSKA
Hadd el, tettek a perselybe.
MARCI
Csinálj nekik fürdőt is, meleget. No, megyek, adjon Isten! Elmegy.
SÁSKA
Jeromoshoz. No, Jeromos: ez az, akiről beszéltem. Hallád, ugye?
SÁSKA
Gábor. Bajna Gábor.
SÁSKA
Gimnáziumot járt, de falusinak öltözik.
SÁSKA
Pénz?! Sóhajt, tölt a poharakba. Tudod, édes jó cimborám, olyan ember ez a Gábor, amilyen én is szerettem volna lenni! De osztán a feleségem!… Felemeli a poharat, és fülledten. Tudod, megszökött egy púpos szabóval! Koccint. Isten áldjon meg! Iszik, s ivás után gyorsan. Te, Jeromos, ha mi ezzel a politikával hatalomra kerülünk, azt a púpos szabót felakasztjuk! Megígéred-e?
JEROMOS
Rendben van, ne félj semmit. S mondjad, nagyon szereted?
JEROMOS
Nem. Ezt a Gábort.
SÁSKA
Szembekönyököl Jeromossal, s keserű csodálattal. Nem! Nem szeretem. Csodálom! Olyan szerettem volna lenni!
JEROMOS
Feláll, fojtott gyűlölettel. Nem szégyelled magad?
SÁSKA
Megütközve emeli Jeromosra a fejét. Kicsoda?
JEROMOS
Te! Úgy mászol itt Gábor után, mint egy giliszta! Nem szégyelled magad? Az én jelenlétemben? Kinek vagy te a hoppmestere?!
SÁSKA
Feláll. Már irigy vagy?! Kinyitja az ajtót. Menj ki a házamból!
JEROMOS
Bolond vagy. Nem akartalak megbántani. Eléveszi a bukszát. Nesze, itt van a másik háromezer.
SÁSKA
Elveszi a pénzt. Ülj le! Beteszi az ajtót.
JEROMOS
Leül. Az urakkal hogy közöljük, amiket mondtál?
SÁSKA
Az urakkal? Tintát, pennát s papirost vesz elő, s odaadja Jeromosnak. Nesze, írjál nekik, mindegyiknek egy-egy levelet. A papnak írd meg az angyalokat, a jegyzőnek a telek megvételit, a kántornak a ferencjóskát, s hogy ki-ki a reá tartozó ügyben jöjjön el ide hozzád. Cirkalmazd ki ügyesen, s kend bé mézzel. A többit bízd reám.
JEROMOS
Mikorra hívjam őket?
SÁSKA
Ma délután három órára. Eredj átal a terembe, ott zavargás nélkül megírhatod.
JEROMOS
Krikszkrakszokat mutat a levegőben. Egy perc, és kész! Ilyen vagyok én! Átmegy gyorsan a terembe.
SÁSKA
Kiveszi zsebéből a három bankót, az ablak felé tartja, és úgy vizsgálja, hogy nem hamis-e. Aztán leül az asztal mellé, s tölt magának, s közben maga elé beszéli. Hadd el, púpos szabó! Nyekkenni fogsz te még! Iszik.
GÁSPÁR
Az utca felőli ajtón havasan bejön, kezében nagy rossz kuffer, mit a fal mellé letesz. No, ez is megvan. Odamegy az apjához, s cimboráskodva. A főnök úr hol van?
SÁSKA
Átalküldtem a terembe, hogy egy kicsit szusszanjak meg én is. Elhoztad a ferencjóskát?
GÁSPÁR
El én, ott van minden a kufferben.
SÁSKA
S a kántor úr mit mondott?
GÁSPÁR
Azt mondta, hogy már csak egyetlenegy bolond van az egész világon.
GÁSPÁR
Aki az ő ferencjóskáját megveszi. Kacagnak.
SÁSKA
Pálinkát tölt egy pohárba. Idd meg ezt a pohár pálinkát, mert kérdezni akarok tőled valamit.
GÁSPÁR
Gyorsan megissza. No, kérdezheti!
SÁSKA
Mit szólsz te ehhez az úgynevezett Jeromoshoz?
GÁSPÁR
Hogy még nem tudta valaki agyonütni.
Kacagnak.
SÁSKA
Nem atyádfia… Megértetted-e?
GÁSPÁR
Én meg, de maga hol szerezte ezt a barátját?
SÁSKA
Látod-e, azt szinte én sem tudom. De hallottad, hogy mit mondtam neki: ha valami bajod esnék, akkor az ő fejit a nyakáról leveszem.
GÁSPÁR
Kár volna onnét levenni, mert büntetésből tette oda az Isten. Nevet.
SÁSKA
Ittasan kacag. Akkor ne avatkozzunk az Isten dolgába!
JEROMOS
Kacagás közben bejön a teremből, a levelek a kezében. Jó kedvetek van. Min mulattok olyan jól?
SÁSKA
Mondd meg, Gáspár, az igazat!
GÁSPÁR
Azon egyezkedünk éppen, hogy apám s én megcseréljük a fejünket.
JEROMOS
S ezen mulatsz? Ezen a szamárságon?
GÁSPÁR
Egyre jobban kacag. Én ezen. Mert ha megcserélnők, csak gondolja el, akkor nem is kéne tükör… Hanem csak egymásra néznénk apámmal… s már ki-ki látná a saját fejit… a másiknak a válla között…
SÁSKA
Előbb kuncogott, most egyre jobban kacag. Az ördög vigyen el, te Gáspár! Már szinte látom is a magamét… Közben töltött, felemelte a poharat, miből beszéd közben locsog ki az ital. Jeromos, hát kacagj te is a nyavalyába! Hiszen úgy sincs más öröm az életben!…
JEROMOS
Egész beszéd alatt nyugtalankodott, most idegesen fakad ki. Most már elég legyen, mert nagyon dühös vagyok!
SÁSKA
Ittasan, csúfondárosan. Jaj, úgy félek, hogy reszketek… S mért vagy dühös, édes lelkem, Jeromos?
JEROMOS
Kitörve. Ezek miatt a legények miatt is, akik itt alszanak. Egész idő alatt, mint a dögök, itt feküdtek! Mért tetted ide őket? Talán azért, hogy…
SÁSKA
Mint a villám, Jeromosra kapja a fejét. Hogy?!
JEROMOS
…hogy hallgatózzanak?!
SÁSKA
Felugrik, parancsol. Gáspár! Költsd fel hamar őket!
GÁSPÁR
Gyorsan egy nagy kolompot vesz elő a ládából, és a legények felett rázni kezdi.
ÁKOS
Felébred, dühösen kikapja a Gáspár kezéből a kolompot, és a földhöz vágja. Aztán a kalapját a szemébe húzza, körülnéz. Ágnes nem volt még itt?
BÁLINT
Felébred, az asztalról a fejébe teszi lassan a kalapját, körülnéz. Hány óra van?
GÁSPÁR
Közben felveszi a kolompot a földről, s visszateszi a ládába.
SÁSKA
Fizessetek, s menjetek!
ÁKOS
Keményen. Ágnes nem volt még itt?
SÁSKA
Ne tőlem kérdezd, hanem a vőlegénytől. Ott van melletted.
ÁKOS
Bálinthoz. Bálint, Ágnes nem volt még itt?
BÁLINT
Kérdezd meg a nagyapádot.
SÁSKA
Hamar! Fizessetek, s menjetek! Itt van egy úri vendég, itt ne vetélkedjetek!
ÁKOS
Úri vendég? Jeromos felé fordul, s nézi erősen. Kicsoda ez az úri vendég?
ÁGNES
Kopogtat az utca felőli ajtón.
GÁSPÁR
Vigyázat, mert úgylehet, az őrmester úr!
ÁGNES
Hajadonfőn, frissen és jókedvűen, egy szál muskátli virággal a kezében, belép. Adjon Isten jó reggelt!
SÁSKA
Jó reggelt, Ágnes. Hogy aludtál?
ÁGNES
Én jó édesen, Mihály bácsi. Hát maguk?
SÁSKA
Eltöltöttük, hátistennek.
ÁKOS
Feláll, odalép Ágneshez, s nagyon gyöngéden. Virágot is hoztál?
ÁGNES
Szerelmesen Ákoshoz. Akit szeretek, annak.
BÁLINT
Ültéből. Akkor add ide!
ÁGNES
Odamegy Bálinthoz. Nem szégyelled magad, hogy én utánad járjak a korcsmába? No, gyere szépen haza!
BÁLINT
Szerelmesen nézi. Milyen szép vagy! Mint a virág, amit hoztál! S én milyen részeg disznyó vagyok. Megfogja az Ágnes kezét. Ne haragudj reám, jó lesz-e?
ÁGNES
Nem haragszom, csak gyere!
BÁLINT
Előbb mondd meg, hogy kit szeretsz!
ÁGNES
Ha tudnád, nem kérdeznéd. No, gyere!
BÁLINT
Feláll. Ha te hivulsz, akkor menyek. Indul elöl az ajtó felé.
ÁKOS
Ahogy Ágnes melléje ér. Ágnes, hát engemet nem hívsz?
ÁGNES
Szerelmesen. Tégedet nem, mert te Halkabban. úgyis velem vagy. A szívére mutat, s titkon, hogy ne lássa Bálint, odaadja Ákosnak a virágot.
BÁLINT
Az ajtóból vissza. Keress te is magadnak, aki híjjon. Ha tudsz! Vissza akar rontani, de Ágnes fogja.
ÁKOS
Te engemet ne búsulj, hanem számoljad a magad óráit!
BÁLINT
Számolom, ne félj! Ágnes húzza ki az ajtón, s közben. Egy óra… Már lent a lépcsőn. Két óra…
ÁGNES
Bálint után igyekszik, s kedvesen. Menyek, mert még elvéti a számolást. Adjon Isten jó napot! Eltűnik.
JEROMOS
Az ajtóban Ágnes után dugja a fejét.
BÁLINT
Már lassabban s messzebbről hallatszik. Három óra… négy óra…
ÁKOS
Közben leült az asztal mellé.
JEROMOS
Az „öt órá”-ra beteszi az ajtót.
GÁSPÁR
Nézi Jeromost, s hangosan kezd nevetni.
JEROMOS
Gáspárhoz. Mit nevetsz?
SÁSKA
Biztosan az jutott az eszibe, hogy te is jó számoló lennél, ha Ágnes volna a tanítónőd. Jeromost csúfolva, Gáspárhoz. Ne hízelkedj Jeromos úrnak, hanem pucold le az asztalt, Gáspár!
GÁSPÁR
Gyorsan mindent elrak az asztalról; a virágot pohárba teszi, és Ákos elejébe helyezi, majd a nagy bicskát kinyitva az asztal közepére veti. Osztán itt van a bicskája, édesapám!
SÁSKA
Gáspárhoz. Hagyd ott a bicskát! S te gyere ide, mert menni kell! Jeromoshoz. Megírtad-e a leveleket?
JEROMOS
Itt van mind a három.
SÁSKA
Elveszi Jeromostól a leveleket. Gáspár, elviszed ezt a három levelet, de sebesen! Egyiket a papnak, másikat a jegyzőnek, s a harmadikot a kántor úrnak.
GÁSPÁR
Átveszi a leveleket.
SÁSKA
Várj különben, mert én is menyek. Veszi az ujjasát.
JEROMOS
Te hova mész, Mihály?
SÁSKA
Én az őrmesterhez. Ákosra mutat. De ne félj, nem maradsz egyedül.
Sáska és Gáspár kimennek.
JEROMOS
A bicskát az asztalról felveszi, s nézi. Ákos!
JEROMOS
Semmi. Csak nézem ezt a kést. Marokra fogja. Hogy milyen jó a fogása… Ejh, ha engemet Ákosnak hívnának! S ha valaki el akarná venni az én szeretőmet! Még csak akkor volna igazán jó ennek a késnek a fogása!…
ÁGNES
Künn az ajtó előtt. Bálint! Gyere vissza! Hát elment az a csepp eszed?!
BÁLINT
Nagy dörgetéssel kivágja az ajtót, s beugrik a szobába.
JEROMOS
A kést a háta mögé rejti.
ÁKOS
Már az Ágnes hangjára fülelt, mint a vad, s amikor Bálint beugrik a szobába, ő is felugrik. Egy pillanatig egymásra merednek.
BÁLINT
Tizenkét óra! Rögtön megfordul, és bevágja maga után az ajtót.
ÁKOS
Visszafordul, s az üveg után nyúl.
JEROMOS
Mintha véletlenül tenné, abban a pillanatban a kést Ákos elé az asztalra dobja.
ÁKOS
Megragadja a kést, és kirohan.
JEROMOS
Az ablakhoz fut, és kinyitja.
ÁGNES
Messziről hallatszik, hogy egyet sikolt.
BÁLINT
Nyomban utána ordít. Megszúrt! Megszúrt!
JEROMOS
Kiveszi a virágot a pohárból, babusgatja és simogatja.
ÁKOS
Feldúlva, kalap nélkül és kuszált hajjal, bejön a szobába, s az ajtót gyorsan bezárja.
JEROMOS
Virággal a kezében, ahogy nyílik az ajtó, rögtön arrafelé fordul. Mi az, Ákos? Hát visszajöttél? S miért zárod bé, az ajtót? Nappal? Becsületes házban?! Kizárja az ajtót.
ÁKOS
Már előrejött, s ott egy hordóra leül.
JEROMOS
Felvesz egy demizsont, odaviszi Ákoshoz. Akarsz egy kortyot?
JEROMOS
Beleszúrtad a kést?
ÁKOS
Visszaadja a demizsont.
JEROMOS
Nem kellett volna beleszúrni. De ha már megtetted, ne légy olyan, mint egy mogorva vénasszony. Micsoda legény vagy te?! Fel a fejjel! Ne félj, mert én pártfogód leszek! Van pénz, mindent elintézünk! Csak neked azt kell vallani, hogy részeg voltál, s hogy féltékenységből tetted. Közelhajlik Ákoshoz. Csak egy feltételem van: mindig az én hűséges hívem leszel, és mindig azt fogod csinálni, amit én mondok! Megértetted?
Künn zajongás.
GÁBOR
Künn keményen. Álljatok félre az útból! Ágnest vigyétek bé a szobába!
Megnyílik az ajtó, és Ágnest félig aléltan két legény vezeti bé a szobába.
ÁKOS
Felugrik, s odarohan. Ágnes! Én neked nem akartam ártani!…
LEGÉNY
Ákoshoz. Ne félj, Ágnes csak rosszul lett a nagy ijedtségtől. De Bálintot megnézheted odaki: ömlik a vér az oldalából!
JEROMOS
Felemeli a kezét, s mutatja. Ákos, ülj vissza!
ÁKOS
Visszaül, két tenyerébe roskad a feje.
GÁBOR
A küszöbről vissza. Ne eresszetek bé senkit! Belép a szobába. Úgy! Fektessétek szépen a dívánra! Odamegy. Jól van. Menjetek ki!
A két legény kimegy.
GÁBOR
Miközben takargatja Ágnest. Ágnes! No, ne félj… Minden rendben lesz… Gábor van itt!
JEROMOS
Abban a pillanatban, mintha fejbe ütötték volna. Gábor! De rögtön észre is veszi magát, s mintha semmit sem hallott volna.
GÁBOR
Ránéz Jeromosra. Van valami dolga itt?
GÁBOR
No akkor hozzon vizet!
JEROMOS
A polcról lekap egy borvizes üveget, s odaviszi.
GÁBOR
Közben nagy fehér zsebkendőt vett elé, s most tartja. Töltsön reá!
JEROMOS
Ágnest nézi, s közben a zsebkendő mellé csorgatja a vizet.
GÁBOR
Reá töltse, ne melléje! Nem tud célozni?
GÁBOR
Az Ágnes homlokára teszi a vizes zsebkendőt, aztán feláll, és odamegy Ákoshoz. Ákos!
GÁBOR
Mersz a szemembe nézni?
GÁBOR
Hányszor mentettelek meg?
GÁBOR
S pedig mit követtél volt el?
GÁBOR
S most mit csináltál?
GÁBOR
Szigorúbban. S most mit csináltál, harmadszor?
ÁKOS
Vonagló szájjal. Nem akartam… Csak részeg voltam… S a féltékenység miatt…
GÁBOR
S most nem vagy részeg?
ÁKOS
Most kijózanodtam. A vértől… egy kicsit…
GÁBOR
No, ne búsulj, mert a tömlöctől egészen ki fogsz józanodni. Legalább két esztendőt fogsz kapni, mert megmondtam volt, hogy a harmadik esetben nem lesz irgalom! Ha vétkeztél emberi módon, bűnhődni fogsz emberi módon. Azután jó és hasznos ember leszel. Megértetted?
GÁBOR
Ülj le! S innét egyet se mozdulj. Nemsokára utánad jő az őrmester. Indul kifelé.
JEROMOS
Az ajtónál megállítja Gábort. Bocsánat, nem Bajna Gáborhoz van szerencsém?
JEROMOS
Nyújtja a kezét. Szervusz!
GÁBOR
Nézi a Jeromos kezét, s kedvesen. Tartsa csak így a kezét, nemsokára visszajövök. Csak előbb telefonálok Bálint miatt a doktor után. Kézfogás nélkül kimegy.
JEROMOS
Egy pillanatig leforrázva áll, aztán kinyitja az ajtót, és utánakiált Gábornak. Várom Önt, ahogy férfihoz illik! Beteszi az ajtót, aztán odamegy Ágneshez, és leül a dívány szélére. Ágnes! Sóváran nézi a haját, az arcát. Szép lány… Szép lány…
ŐRMESTER
Keményen kopogtat, és benyit.
JEROMOS
Rögtön feláll, és mély meghajlással. Alázatos szolgája, alhadnagy úr!
JEROMOS
Mutatja. Ott ül, alhadnagy úr.
ŐRMESTER
Odamegy Ákoshoz. No, Ákos, szép legény! Ismét megcsináltad a bajt.
ÁKOS
Nem áll fel. Nekem baj, nem másnak.
ŐRMESTER
Immár most harmadszor csináltad az effélit.
ŐRMESTER
Rászól. Állj fel, ha beszélek én!
ŐRMESTER
Miért csináltad?
ŐRMESTER
Akkor béteszlek abba a kamrába. Bújj bé. Megy, és kinyitja a kamra ajtaját. Aztán jön két csendőr, és innét elviszen. Mikor Ákos már ott van, bezárja az ajtót, s a kulcsot a zsebébe teszi. Akkor ránéz Jeromosra. Maga itt kicsoda?
JEROMOS
Kérem, alhadnagy úr, a Sáska Mihály barátja vagyok.
ŐRMESTER
Igen, igen. Mondta nekem Sáska. Hogy is mondják a maga nevit?
JEROMOS
Mutatja az igazolványt.
ŐRMESTER
Meg sem nézi. Meddig marad itt a faluban?
JEROMOS
Néhány hét, bizonytalan.
ŐRMESTER
No, ne legyen semmi baj. Kezet fog Jeromossal.
JEROMOS
Legyen szerencsém bármikor.
ŐRMESTER
Indulóban. Szerencse és… Felemeli a kezét, és katonásan. jó magaviselet! Kimegy.
JEROMOS
Odamegy Ágneshez, és halkan. Ágnes! Mikor Ágnes nem felel, betakarja a fejét is, aztán odamegy a kamra ajtajához. Ákos! Kopogtat, a rácson benéz. Ákos!
JEROMOS
Nincsen itt a szobában senki, csak én.
JEROMOS
Akarok fontos dologban beszélni veled.
JEROMOS
Most légy nyugton. A kulcsot az őrmester elvitte. De én a kezembe veszem a sorsodat. Érted? Nemcsak vallani fogok melletted, hanem a kihallgatás után szabadlábra foglak helyeztetni. Pénzzel! Érted? Felelj, hogy akarod-é?
ÁKOS
Hát maga akarná-é, ha itt laposodnék, ebben a kamrában?
ÁKOS
Nohát, én is akarom.
JEROMOS
De van egy nagy ellenséged.
JEROMOS
Kis szünet. Nem emlékszel, hogy kétesztendei börtönnel fenyegetett az előbb? Kis szünet. Ott megesznek a patkányok miatta.
ÁKOS
Nem magát eszik meg.
JEROMOS
Hát akkor egyenek meg a patkányok. Odamegy a díványhoz, és kitakarja az Ágnes fejét.
ŐRMESTER
Elöl, s utána két csendőr bejön. Mi az, Jeromos úr, takargatja a szépkedves Ágnest?
JEROMOS
Felemeli az ujját, kedvesen, s mintha csendre intené őket. Alszik.
ŐRMESTER
Közben kizárta a kamra ajtaját, s csendesebb hangon Ákoshoz. Bújj ki!
ÁKOS
Kijön. Szabad egyet kérni, őrmester úr?
ŐRMESTER
Maga kérje: én meglátom, mit akar.
ÁKOS
Szeretnék Ágnestől búcsút venni.
ÁKOS
A dívány mellett fél térdre ereszkedik. Ágnes! Ha nem is hallod az én tiszta szavamot, mert talán az én bűnöm miatt most lehervadva szenderegsz, én úgyis megmondom neked az én búcsúmat. Miattad tettem, amit tettem, mert úgy szeretlek, hogy szabályt nem tudtam tartani. S úgy foglak szeretni mindig. A fejemben szép gondolat lesz örökké, amíg élek, a lelkemben soha el nem hervadó virág, s mindig tiszta fejér; s a szívemben piros virág leszel, mindig csak harmatos. És neked megőrzöm én a virágot, mind a kettőt, s visszahozom azokat teneked, bármikor szabaduljak… Isten engemet úgy segítsen… Feláll, és kimegy az ajtón.
ŐRMESTER
A két katonával együtt megilletődve és lehajtott fejjel állott a búcsú alatt, most csendben Ákos után megy, s utána a két csendőr.
JEROMOS
A dívány mellett fél térdre ereszkedik, mint Ákos. Ágnes! Mikor Ágnes nem felel, újból nézi a haját és a fülét. Buta legény… Virágokról beszélt neked, mint egy csepűrágó… Nem látta, hogy te vagy a virág, akit le kell szakítani… Megfogja a lábát. Leszakítani innen a tövéről…
ÁGNES
Int a kezével, hogy nem lehet.
SÁSKA
Benyit és megpillantja Jeromost; csúfondárosan nevetve. Te ott micsinálsz, Jeromos?
JEROMOS
Feláll, s vigyorogva. Kertészkedem. S hát te hol jártál?
SÁSKA
Két hamis tanút fogadtam, hogy este tíz óra után nem adtam italt a legényeknek.
GÁBOR
Kopogtat, s rögtön bejön.
JEROMOS
Amint megpillantja Gábort, mint egy bősz lovag. Vártam önt, uram!
GÁBOR
No, ha várt, akkor várjon még egy kicsit. Odamegy a díványhoz. Ágnes! Gábor van itt!
ÁGNES
Felül, körülnéz, és Gáborra mosolyog.
ÁGNES
Nem. Csak elcsendesedtem.
GÁBOR
No, gyere, állj fel, s menjünk haza!
ÁGNES
Jó. Feláll, rendezi magát.
GÁBOR
Mialatt Ágnes készülődik, Sáskához. Mihály!
GÁBOR
Mondanom kell valamit, pedig nem szívesen teszem.
SÁSKA
Hát meghallgatom, de én se szívesen.
GÁBOR
Az italmérési engedélyt elvesszük.
SÁSKA
Este tíz óra után nem adtam italt a legényeknek. Tanúm van, kettő.
GÁBOR
A tanúkat megtarthatod, azokat nem vesszük el. Ágneshez. Gyere, Ágnes!
JEROMOS
Egyszerre dühösen, fölényes leckéztetéssel. Nagy tévedés! Nem lesz itt még „gyere, Ágnes”! Egy-egy lépést tesz mindig közelebb Gáborhoz, amíg odaér hozzá. Csak úgy elsiklani, mintha semmi sem történt volna?! Mit gondol maga, nekünk még számolnivalónk van!
JEROMOS
Kikérem magamnak ezt a személyes hangot! Inkább arra feleljen, hogy miért nem fogadta el az én kinyújtott jobbomat?
GÁBOR
Balnak tetszett, azért.
JEROMOS
Toporzékolva. Elég volt ebből a pimasz hangból! Sáskához. Mihály, hoppmesterem vagy: készítsd elő a párbajt! Kettőbe akarom hasítani a fejét ennek az embernek!
ÁGNES
Gáborhoz. Gábor, menjünk el innét! Nem látja, hogy megbolondult ez az úriember?!
GÁBOR
Ne félj, Ágnes. Aki ugat, nem harap!
JEROMOS
Sáskához. Mihály, nem hallottad, hogy párbajozni akarok?!
SÁSKA
Jól van: te parancsolsz, én engedelmeskedem. Ládából két görbe trénkardot vesz elő.
ÁGNES
Ijedten arcához kapja a két tenyerét. Gábor! Kard! Két csúnya kard! A továbbiakban is az ujjai között kitekintve figyeli a dolgot.
JEROMOS
A kardok láttán meghökkenve, Sáskához. Mi az?!
SÁSKA
Kard, kettő. A trénerektől hoztam volt. Az egyiket kezébe nyomja Jeromosnak. Ragadd meg! A másikat Gábornak adja. Legyen meg az Isten akarata. Kiáll oldalt. Csend, figyelem! Hármat számolni fogok, s harmadikra szikrát hányjon a kard! Egy…
GÁBOR
Az asztalra dobja a kardját, s tréfásan. Kettő.
SÁSKA
Vigyázz, Jeromos! Kettő!
JEROMOS
Kakaskodik a karddal, de lázasan hátrál, mert Gábor egyre közelebb megy hozzá.
SÁSKA
Most vigyázz, Jeromos! Ha kimondom a „hármat”, abban a pillanatban vedd le a fejit! Vedd el tőle, mint egy italmérési engedélyt! Felemeli a kezét.
GÁBOR
A mellével szorítja Jeromost a dívány felé.
JEROMOS
Szorul hátra, közben okvetetlenkedik a karddal, de nem mer vágni. Végre a díványig hátrálva, roggyanva leül a díványra.
SÁSKA
Röhögve lehúzza a fenntartott kezét. Három.
GÁBOR
Mosolyogva. Gyere, Ágnes! Ez is megvala… Kézen fogja Ágnest, és kimennek az ajtón.
JEROMOS
Abban a pillanatban éktelen dühvel felugrik, Gábor után az ajtóba vágja a kardot, és toporzékolva. Rideg parasztja! Gyáva! Most elfutottál, népámító farizeus! De én esküszöm az életemre, hogy a népet fogom kihúzni alólad, s tönkreteszlek. Nem karddal, hanem pénzzel! Nem is pénzzel, hanem ésszel! Ésszel!
JEROMOS
Ésszel. A fejére mutat. Értelemmel.
SÁSKA
Jól van: azt is adok neked.
Függöny
Színhely: Jeromos szobája, mely az első felvonásban Sáska Mihályé volt. Nagy igyekezettel úgy van átrendezve, hogy inkább valami vidéki gőzfejű „kiskirály” irodájának s egyben lakószobájának hat, mint korcsmáros otthonának. Ezt különösen érezteti egy trónusszerű tákolmány nagy íróasztallal, amely hordókon nyugszik. A szoba közepén az asztal most tiszta abrosszal le van takarva. Üvegekben ital, s poharak vannak rajta, s egy magos üvegvázában művirág. Mellette a székek is cifrábbak s karosabbak, mint az első felvonásban. Fent a trónusíróasztalon papiros és mindenféle írószerek s irodai felszerelés és az a nagy kolomp is, amellyel Gáspár felköltötte az első felvonásban a legényeket.
A magaslati íróasztal fölött ott csüng a falon az „Isten szeme” kép.
GÁSPÁR
Fent ül az íróasztalon, és nekibújva ír. Lassan mondja, ahogy írja. „S az angyal azt mondta a fiúnak, hogy te, Gáspár…”
LINA
A terem felőli ajtón bejön. A ruházatán is látszik, hogy nagy takarításban van; kezében egy rúdseprű, amivel a pókhálókat lehet leszedni. Mit írsz, Gáspár?
GÁSPÁR
Szórakozottan. Én-e?
GÁSPÁR
Én jelenleg eppen nagy dolgot, ami így szól. Meggondolja magát. De maga vajon feléri-e?
LINA
Hát hogyne érném: hosszú nyele van! Mutatja a rúdseprűt.
GÁSPÁR
De az eszivel, az eszivel! Amit én írok!
GÁSPÁR
Olvassa. Volt egyszer egy ember, s annak volt egy hirtelen barátja. Az embert hívták Mihálynak, s a barátját Jeromosnak. Ők ketten arra egyeztek, hogy megszervezik a szűkebb emberiséget. Igende volt annak az embernek egy fia is, akit az angyal titokban felkeresett. S az angyal azt mondta a fiúnak, hogy »Gáspár, amikor olyan dolgot látsz, hogy télidőben s nagy hóban aratnak, akkor vigyázz!«
LINA
Olyan dolgot? Hát te láttál olyan dolgot?
GÁSPÁR
Én igen. Mutatja az ezerlejest. Mert nézze, ezen az ezerlejesen javában aratnak. Mutat az ablak felé. S most nézzen ki: odaki mi van?!
SÁSKA
Gyorsan, jókedvűen, ujjasban és kucsmában, az utca felőli ajtón belép. Fej a fejjel!
SÁSKA
Gáspárhoz. Akkor te hiába erőlteted magad. Linához. S hát te, Lina: hogy állasz a takarítással? Mindent elvégeztél?
LINA
El mindent, amit mondtál. Akarsz-e még valamit?
SÁSKA
Én igen. Légy szivárvány az életemben.
GÁSPÁR
Hát ő szivárvány! Az egyik vége a papnál van, s a másik itt, édesapámnál!
LINA
Nevet, elmenni készülődik.
LINA
Igen, húzódom a papi végre.
SÁSKA
No, csak húzódjál. S a papot küldjed, hogy amit Jeromos írt neki: hadd üssük nyélbe az angyalok dolgát.
SÁSKA
Gáspárhoz. Te pedig szállj le onnét, s zárd bé ezt az utca felőli ajtót!
GÁSPÁR
Leszáll, de az ajtó s az asztal között hirtelen megáll. S azt mért zárjam bé?
SÁSKA
Azért, hogy zárd bé!
GÁSPÁR
De tudni akarom, hogy mért zárjam bé!
SÁSKA
Megütődve. Tudni akarod?! Nem elég neked, hogy én mondom?
GÁSPÁR
Egyik részről elég, de a másik részről nem elég. Mert eddig mindent megcsináltam, amit édesapám mondott, kutatás nélkül, mindjárt. De immár most én is kezdek nagy lenni, s így tudni akarom, hogy mit miért csinálok. Ennyi az egész, s egy apának ezen örvendezni kéne!
SÁSKA
Rettenetesen kezd kacagni.
GÁSPÁR
Maga most mért kacag?
SÁSKA
Örvendezek a nagykorúságodon. Hogy már te is víni akarod velem a bajt, mint Jeromos úr Gáborral. Egyszerre komolyan, de játékos-kedvesen. Node, amíg a megkucorodásig jutnál, addig is hallgass ide, igen tisztelt fiam! Ezt az ajtót azért kell bézárni, mert innét az utca felől s ezen az ajtón nem lesz többet béjárás. Ha valaki jő, hogy beszéljen Jeromos úrral, akkor oda kell neki menni a nagyterembe. Ott lesz a várószoba, s te mindig bé fogod jelenteni a „nagyságos” úrnak, hogy ki akarja megközelíteni őt. Most már érted-e?
GÁSPÁR
Gyorsan és határozottan bezárja az ajtót. Látja, hogy értem!
SÁSKA
Leteszi a kucsmáját, leveti az ujjasát, s közben. No, jól van. S most feküdjünk neki a többi munkának, de hamar! Először is menj fel oda a magoslati íróasztalhoz, s ragadd meg a pennát, s teríts egy nagy darab papirosat magad elé.
GÁSPÁR
Felmegy az íróasztalhoz, pennát vesz s papirosat. Megvan.
SÁSKA
A szoba közepiből karba tett kézzel diktálja, mint egy igazi hopmester. Írjad felül s nagy betűkkel: „Jeromos”.
GÁSPÁR
Írja. Igende miféle Jeromos?
SÁSKA
A hóhér tudja a vezetéknevit.
GÁSPÁR
Írjuk azt, hogy „Fekete”.
SÁSKA
Az eszed tokja! A fekete nem gerjeszti a bizalmat. Nekünk pedig bizalom kell, s abból pénz!
GÁSPÁR
Hát akkor írjuk, hogy „Erős”.
SÁSKA
Szamár! Hát nem akarunk cséplőgépet húzatni véle! Írjad csak: „Jeromos”; s utána s alája kisebb betűkkel: „Fogad délelőtt tíztől tizenkettőig.”
GÁSPÁR
Írja. S miben fogad?
GÁSPÁR
Írja, s aztán kivágja. Ferencjóskában!
SÁSKA
Meghökkenve. Azt is odaírád, te? No, nem baj. Add le nekem azt az iratot! Elveszi, s nézi. Jól van.
GÁSPÁR
Magyarul van. Közben le a pódiumról.
SÁSKA
Kinyitja az utca felőli ajtót, rászegezi a papirosat, beteszi az ajtót, és bezárja. Osztán, amit kitettünk ide az ajtóra, az szentírás!
GÁSPÁR
Éppen talál is, hogy szentírás legyen.
SÁSKA
S ezt most mért mondod?
GÁSPÁR
Azért, mert Mózest is a csipkebokorban tíztől tizenkettőig fogadta volt az Úr.
JEROMOS
Kopogtat künn az ajtón.
SÁSKA
Gáspárhoz. No, lépj hivatalba!
GÁSPÁR
Odaáll közel az ajtóhoz. Ki az?
GÁSPÁR
Azt sokan mondhatják.
JEROMOS
Én vagyok, maga Jeromos.
GÁSPÁR
No, akkor olvassa el, amit kiírtunk az ajtóra! Csak délelőtt tíztől tizenkettőig fogadunk. A szabály mindenkinek szól!
SÁSKA
Közben kinyitja az ablakot, s ott kiszól Jeromosnak. Kerülj a terem felé, Jeromos! Gáspárhoz. Te pedig eredj elejibe, a terem felé! S vigyed a ferencjóskát is neki! Ott van a kufferben. Hadd öltse magára, mert az urak mindjárt itt lesznek!
GÁSPÁR
Felkapja a kuffert, s kimegy a teremajtón.
SÁSKA
Az asztalnál tölt magának, s felhajtja.
BELLA
Kopogtat az utca felőli ajtón.
SÁSKA
Odamegy az ablakhoz. Mit akar?
BELLA
Bedugja a fejét az ablakon. Az úrhoz jöttem. Ahhoz a fekete Jeromos úrhoz.
SÁSKA
Jeromos úr nászúton van, saját magával. Én nem felelnék meg kegyednek valameddig?
BELLA
Varrni szeretnék annak a Jeromos úrnak.
SÁSKA
Csiklandósan. S mit? Fejér tunikát?
BELLA
Sértődötten. Jaj, de érdekes, amikor szellemes! Feddőleg. Így kell beszélni velem? Tettem én valami pikáns dolgot?
BELLA
Gyorsan, megvetéssel. Jó napot! Elmegy.
SÁSKA
Mélyről, csúfondárosan sóhajtva. Adjon a mindenható Úristen! Utánanéz az ablakon.
GÁSPÁR
Bejön, és jelenti: Jeromos úr felöltözött, édesapám!
SÁSKA
Akkor vetkezzék le. Hadd teljék az idő.
GÁSPÁR
Igende azt parancsolta, hogy maguk ketten tartsanak most fogadási próbát. Vagyis ő ebben az innapi ferencjóskában a teremből bévonul ide, mint valami nagy politikus. Édesapám pedig eléugrik itt a rengeteg nép közül, s őt országvilág előtt felköszönti.
SÁSKA
Jól van: eléugrom. Eredj, s eresszed Jeromos urat!
GÁSPÁR
Gyorsan kimegy, s hallatszik. Lehet indulni, nagyságos úr!
JEROMOS
Kiöltözve ferencjóskában, s mint egy zord fejedelem, bevonul. Háta mögött Gáspár.
SÁSKA
Jeromos elejébe ugrik, kihúzza magát. Méltóságos uram! Kedves barátom!
JEROMOS
Egyszerre felháborodva. Barátod?! Háborogva sétál a szobában. Te bárdolatlan korcsmáros! Hogy gondolod ezt? Itt nagy tömeg nép van, kinek én vezére vagyok! Itt nincs barátság, te hülye!
SÁSKA
Leül az asztal mellé a székre, tölt magának, és iszik. Aztán Gáspárhoz. Gáspár fiam, te fiatal vagy, s még sokat kibírsz: nézzed hát helyettem ezt a „nagy” embert, abban az idegen ferencjóskában! De ne szólj neki egy szót se, mert a szó drága! Értetted-e?
GÁSPÁR
Nézi Jeromost, majd a homlokára üt. Hoppá, megvan! Kinyitja gyorsan az ajtót, s ír valamit a fogadócédulára.
SÁSKA
Ültéből arra fordítja a fejét. Mit írsz oda, Gáspár?
GÁSPÁR
A nagyságos Jeromos úrnak a vezetéknevit. Tagolja is. Tün-dök-lő! Huhu!
JEROMOS
Gyorsan odamegy. Tündöklő Jeromos! Tele szájjal nevet. Nem rossz! Gáspárhoz. Jól van, Gáspár! Helyrehoztad az apád tudatlan botlását, amikor kedves barátjának titulált engemet most a fogadóbeszédben. Megveregeti Gáspárnak a vállát. Ügyes fiú vagy! Kihirdetted-e a faluban, hogy délután jöjjön a nép, kihallgatásra?
SÁSKA
Gáspár, teregess selyemszőnyeget is a „kegyelmes” úrnak a lába alá! Apa és fiú ebben a párbeszédben csúfolkodnak Jeromossal.
GÁSPÁR
Beteszi az ajtót. Most szövik.
GÁSPÁR
Kilenc szűz leány.
SÁSKA
Mondtad-é, hogy siessenek?
GÁSPÁR
Igen; s azt is, hogy a pünkösti királynak kell.
Sáska és Gáspár kacagnak.
JEROMOS
Bizonytalanul. Csúfolkodtok?
PLÉBÁNOS
Kopogtat az utca felőli ajtón.
GÁSPÁR
Hamar odaugrik. Ki az?
GÁSPÁR
Csak tíztől tizenkettőig fogadunk!
JEROMOS
Gáspárhoz. Engedd be, hiszen én hívtam ide, levélben!
GÁSPÁR
Határozottan. Amit az ajtóra kitettünk, az szentírás! A papnak ugyanvalóst szól! Én addig nem eresztem bé, amíg le nem vesszük a szabályt. A törvény legyen mindenkinek egyforma: én azt akarom! S ha pedig valaki béereszti, akkor én lemondok a hivatalomról!
JEROMOS
Felemeli az öklét. Agyonváglak, te lázadó!
GÁSPÁR
Maga agyon Kiugrik az ajtón a paphoz, s ugrás közben. a levegőt. Künn. Tessék utánam fáradni a terem felé, plébános úr!
SÁSKA
Hamar veszi az ujjasát s a kucsmáját.
SÁSKA
Menyek az orrom után. Mintha soha többet nem látnák egymást. A jóságos Isten áldjon meg! Kimegy.
GÁSPÁR
A teremajtón belép, s ott jelenti. A plébános úr van itt.
GÁSPÁR
Kinyitja a teremajtót. Tessék, plébános úr! A pap a háta mögött jön.
PLÉBÁNOS
Adjon a jó Isten! Kezet fog Jeromossal.
JEROMOS
Üljön le, plébános úr! Gáspár, tölts bort a főtisztelendő úrnak!
GÁSPÁR
Lehet, mert van. Tölt.
PLÉBÁNOS
Vízzel, fiam, vízzel! Borszékit belé! Leül a pohár mellé.
JEROMOS
Leül az asztalfőre, s Gáspárhoz. Hamar, Gáspár! S aztán eredj a terembe. És ide be ne engedj senkit, csak aki hivatalos!
GÁSPÁR
Csak, csak. Kimegy.
JEROMOS
Köszörüli a torkát. Hát kedves főtisztelendő úr, őszintén szeretnék beszélni.
GYULA
Az utca felőli ajtón bejön. Jó napot kívánok, alázatos szolgája!
JEROMOS
Ahogy megpillantja Gyulát, bosszúsan feláll, s már köszönés közben rászól. Mit akar?
PLÉBÁNOS
Odatekint. Adjon Isten, Gyula.
GYULA
Jeromos felé. Ezer bocsánat, jöttem a nagyságos úrhoz.
JEROMOS
Kicsoda maga, s mit akar?
GYULA
Mondom, hogy ezer bocsánat, nagyságos úr, amiért idemerészkedtem. De tudjuk, hogy a nagyságos úrnak sok pénze van, s hogy valami jót akar a mi javunkra. Nagy tisztelői vagyunk, kérem; s az egész falu is nagy várakozásban van.
JEROMOS
Megenyhülve. Na, jól van. Hát micsoda ügyben jött?
GYULA
Asztalos vagyok, kérem szépen, de szobrász szerettem volna lenni. Szóval, kérem szépen, megcsinálnám azt a két angyalt, amit az oltár számára a plébános úrnak meg tetszett ígérni mint ajándékot.
JEROMOS
Öntelten. Hát már azt is tudja?
GYULA
Tudja, kérem, az egész falu. S én négy gimnáziumot jártam, s nagyon vállalkoznám az angyalokra. Már el is gondoltam, hogy kiterjesztett szárnyakkal csinálnám meg, esetleg csak úgy lebbenővel; vagy úgy is meg lehet, hogy kard legyen az angyal kezében, mind a kettőben, esetleg csak az egyikében. A nagyságos úrnak hogy tetszenék jobban?
JEROMOS
Én úgy csináltatom meg, ahogy a plébános úr akarja.
PLÉBÁNOS
Nekem szinte mindegy. De azért mégis azt gondolom, hogy inkább kiterjesztett szárnyakkal, s kardot is a kezibe, mind a kettőnek! Hadd mutassanak jól.
JEROMOS
Gyulához. Hát jól van, csinálja akkor úgy, ahogy a plébános úr mondja. Hirtelen eszébe jut. De várjon csak! Az arcukat hogy faragja ki?
GYULA
Modell után, kérem, Gáborral már beszéltem is.
JEROMOS
Micsoda Gáborral?
PLÉBÁNOS
Megütközve, de kedélyesen. Na-na-na!…
JEROMOS
Fojtott ingerültséggel. Hogy Bajna Gábor legyen a modell? Az angyalokhoz, amiket én csináltatok?
GYULA
Igen, mert a falu is úgy szeretné; s hogy éppen Gábornak is hívják.
GÁSPÁR
A teremajtón bejön. A plébános urat kéretik szépen.
GÁSPÁR
Nőrinc bácsi, az apja szegény Bálintnak, akit megbicskáztak.
GYULA
Szorongva. Hát tessék megmondani: mit gondol a nagyságos úr?
JEROMOS
Kifakadva. Én azt gondolom, hogy magának a nyakát kitekerem! Nyomorult! Nem szégyelli magát?! Egy ilyen elszánt népbolondítót faragna ki angyalnak, mint Bajna Gábor?! Maga járt négy gimnáziumot? Buta! Ne is lássam többet!
GYULA
Remeg, de belül forr. Én csak dolgozni akarok, nagyságos úr! Valami szépet csinálni, amibe beléleheljem a lelkemet! Azt a megbújt és áhítozó lelkemet, ami minden éjjel felriad és rám kiabál, hogy csinálj valamit, nyomorult! Valamit, amiben nekem is örömöm teljék egyszer! Hát ezt akarom én, nagyságos úr! S amikor ezt akarom, nem törődhetek a politikával, mert én művész vagyok, nagyságos úr! Zokogásba tör, és lerogy a trónus-íróasztal alá a pódiumra. S egyébkent éhen halok… maga azt nem tudja…
JEROMOS
Jól van, álljon fel! Itt van száz lej előleg. Odadobja. Megmondom, hogyan kell megcsinálni. Gyorsan, nincs sok időnk!
GYULA
Feláll, a pénzt elteszi. Tessék.
JEROMOS
Hallgasson ide, de jól figyeljen! Először: most, amikor vissza fog ide jönni a plébános úr, azt fogja mondani neki, hogy az egyik angyalt a kántor úrról fogja megmintázni; a másik angyalt pedig a jegyző úrról. A nép kívánsága ez. Megértette?
JEROMOS
Már barátságosabban odaadja. Itt van még száz lej. De most még jobban figyeljen! A valóságban azonban úgy lesz, mert én úgy akarom, hogy az egyik angyalt rólam fogja mintázni, a másikat pedig Ágnesről. Sipos Ágnesről! Ismeri-e?
JEROMOS
Akkor megértettük egymást?
BELLA
Bejön az utca felőli ajtón, meglátja a két férfit. Ó, bocsánat!
JEROMOS
Bellához. Kicsoda maga?
BELLA
Kecsesen előbbre jön. Bella vagyok, most varrónő.
GYULA
Az én menyasszonyom. Tetszik tudni, nagyságos úr, nekünk ketten egyforma sorsunk van, csakhogy Bella még jobb családból való, mint én. Apánk állami hivatalnok volt a háború előtt, de aztán a hivatalnak fuccs lett.
BELLA
Igen, s fuccs lett annak is, hogy mi rendesen végigjárhassuk az iskolákat. Így kerültem ide a faluba, ahol varrásból élek. Az úrnak is varrnék valamit, azért jöttem.
JEROMOS
Elgondolkozva, úgy mellékesen. Szeretik egymást?
GYULA
Én szeretem őt, nagyon szép lány, csak a vágyai!
BELLA
Istenem, az se legyen!
JEROMOS
Látszik: ez az, amire az előbb gondolt. Jól van, Bella kisasszony. Majd varratok magával, amit akar. De van egy feltételem!
JEROMOS
Nem nagy. Csak akkora, hogy maga most elmegy innen. S mi nem is láttuk egymást, nem is ismerjük egymást. De úgy tíz perc múlva visszajön ide, s a pap előtt és mindenki előtt, aki itt lesz, azt fogja mondani, hogy viszonya volt Gáborral, Bajna Gáborral. Jó?
BELLA
Meglepődve, mintha nem is venné komolyan. Nem rossz…
BELLA
Azt nem, mondani nem fogom.
GYULA
Könyörögve Bellának. Bella! Fogadj szót, kérlek szépen, mert szeretném megcsinálni az angyalokat!
BELLA
Gyulához. Várj, várj! Nem kell mindig hipp-hipp, hübelebalázs! Jeromoshoz. Szóval mondani nem fogom, de úgy fogok viselkedni.
JEROMOS
Beszéd közben már nyitja is gyorsan az ajtót. Jól van, Bella kisasszony. Hipp-hopp, a viszontlátásra!
GYULA
Nagyon szép leány, csak kéne neki…
PLÉBÁNOS
A teremajtón belép.
GYULA
A pap miatt egyszerre félbehagyta az előbb. …kéne neki egy varrógép.
PLÉBÁNOS
Nohát, hogy állunk az angyalokkal, Gyula? Leül.
GYULA
Megegyeztünk, plébános úr kérem. Az egyik angyalt a kántor úrról fogom mintázni, s a másikat pedig a jegyző úrról.
PLÉBÁNOS
A székkel együtt arra fordul, s meglepődve. Nna! A nép kívánsága ilyen hamar megváltozott?
GYULA
Plébános úr, kérem! A népnek két kívánsága van: az egyik az, amit az előbb mondtam; s a másik pedig ez a mostani, ami sokkal egyöntetűbb.
PLÉBÁNOS
Tűnődve, mint aki nem tudja, mit csináljon szegény. A kántorról, aki iszákos! S a jegyzőről, aki görögkeleti!
JEROMOS
Kedélyesen. Ilyen a nép, plébános úr… Ja – bizony, ilyen…
PLÉBÁNOS
Hát… majd meglátjuk…
GYULA
Akkor jó napot kívánok. Alázatos szolgája! Kimegy.
GÁSPÁR
Teremajtón bejön. Nagyságos úr, Nőrinc bácsi a nagyságos úrral is szeretne beszélni.
JEROMOS
Várjon, most urakkal tárgyalok! Int. Te is mehetsz!
GÁSPÁR
Visszamegy a terembe.
KÁNTOR
A teremajtón bejön. Jó napot! Lassan és zordan az asztalhoz megy, s egy szék kihagyásával leül a plébános mellé. Féllábú, szikkadt, keserű ember. Mint az üszök. De a legmélyén igaz és hívő.
PLÉBÁNOS
Jó napot, kántor úr!
JEROMOS
Egyszerre barátságosan. Ó, a kántor úrhoz van szerencsém? Megveregeti a vállát. Üljön le, kántor úr! Észreveszi magát. Bocsánat, most látom, hogy már ül. Veszi az üveget. Parancsol bort?
BELLA
Az utca felőli ajtón bejön. Jó napot kívánok.
JEROMOS
Nem tölt a kántornak, hanem az üveget leteszi, s Bellához fordulva. Kicsoda maga, s mivel szolgálhatok?
BELLA
Bella vagyok, a varrónő; s varrnék Jeromos úrnak.
JEROMOS
Élvezi hírességét, s kacag. Varrna? S mit tudna maga nekem varrni?
BELLA
Fehérneműt, vagy legalább monogramot.
JEROMOS
Menjen Bajna Gáborhoz, ő a népvezér: neki kell monogram.
BELLA
Kacéran. Neki már varrtam.
JEROMOS
Plébános úr, nézzen csak ide!
JEROMOS
Kisasszony, maga Bajna Gábornak már varrt?
BELLA
Sejtető kacérsággal. Igen. Neki már varrtam! Talán nem tetszik? Megjátssza.
JEROMOS
Kacag. Plébános úr, tudja, mint jelent ez?
PLÉBÁNOS
Nyomatékkal. Jelekből jövendölni: papi hivatás, Jeromos úr.
JEROMOS
Bellához. Jól van, Bella kisasszony, majd máskor keressen fel.
BELLA
A viszontlátásra! Elmegy.
JEROMOS
Vigyorogva, nyomatékkal. Erkölcsös élet folyik ebben a faluban…
PLÉBÁNOS
Tölt magának, s közben. Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. Veszi a vizes üveget, s mondja magának. Vízzel, fiam! Borszékit belé!
JEGYZŐ
Bejön a terem felőli ajtón. Jó napot, uraim! Jó napot!
PLÉBÁNOS
Jó napot, jegyző úr.
JEGYZŐ
Jeromoshoz. Maga Jeromos úr, ugye?
JEGYZŐ
Jöjjön, hadd szorítsam meg azt a telekvásárló kezit! Kezet fog. Én a jegyző vagyok.
JEROMOS
Tessék helyet foglalni.
JEGYZŐ
Leül. Hogy van, kántor úr?
JEROMOS
Szintén leül az asztalfőre.
KÁNTOR
Közben mindig töltött magának, s ivott. Köszönöm, rosszul. De a szájamat még megkapom. Iszik.
PLÉBÁNOS
Monoton hangon, lassan. „A pálinka gonosz ital, aki issza, korán elhal.” Rendes hangon. Ugye, kántor úr?
KÁNTOR
Zord arccal énekli rá. „Ni-ni-ni-ni, ni-ni-ni: mi van ott a zöld leveles bokorban…”
JEGYZŐ
Keserűség van ott, kántor úr, a zöld leveles bokorban. Mert ma mindenki nehezen él. Maga is. Én is, más is.
KÁNTOR
Jegyzőhöz. Maga? Nehezen?!
JEGYZŐ
Igen, kántor úr. De hát gondolom magamban: van egy nagy ország. Amiről álmodtam, beteljesedett! S majd csak megélünk halálig. Nem igaz, Jeromos úr?
JEROMOS
Egyrészt igaz, jegyző úr. Másrészt azonban javítani kéne az általános viszonyokon. Így tehát a teljes igazság csak azé lehet, aki jobb helyzetet tud teremteni.
PLÉBÁNOS
Hát maga tud talán?
JEROMOS
Tudok, plébános úr! Éppen azért vagyunk itt együtt, hogy erről beszéljünk. S én mindjárt meg is mondom, hogy miben látom a hibát. Vegyék tehát tudomásul, hogy minden látszat ellenére az a baj, hogy a nép vezetői nem fogják elég keményen a gyeplőt. Igenis büntetni kell a népet! Rendre szoktatni, tisztességre tanítani! És mindenekelőtt lehetetlenné tenni az olyan népbolondítókat, mint amilyen Bajna Gábor!
PLÉBÁNOS
Kicsit… Kicsit …
SÁSKA
Az utca felőli ajtón bejön, már a jegyző szava alatt, s a plébános után mondja. Helyes! Én is ezt mondom. Adjon Isten jó napot! Leül a pódium deszkájára.
KÁNTOR
Keserűn. Helyes! A kutyamindenit!
JEROMOS
Nagy örömmel. Na, csakhogy szól már egyet a kántor úr is! Eddig egyet sem szólott, pedig igazán szerettük volna hallani a véleményét.
JEROMOS
Arra nézve, hogy mit kéne a néppel csinálni.
SÁSKA
Ha kántor volnék, én is csak pénzért mondanék véleményt. Nem igaz, kántor úr?
SÁSKA
No, hallod, Jeromos! Feláll. Adjál csak ide pénzt: ne félj, mindjárt meg fogja mondani a véleményét a kántor úr.
JEROMOS
Egy marék pénzt ad oda Sáskának.
SÁSKA
No, kántor úr! Mennyiért mond egy véleményt?
KÁNTOR
Már ittas. Egy mondás: tíz lej!
SÁSKA
Tessék, tíz lej! Elébe dobja az asztalra. No, mit kell csinálni a néppel?
KÁNTOR
Felveszi a pénzt. Büntetni kell őket!
SÁSKA
Dob tíz lejt. Tovább!
KÁNTOR
Felveszi. Bírságolni kell őket!
SÁSKA
Dob tíz lejt. Tovább!
KÁNTOR
Felveszi. Jobban adóztatni őket!
SÁSKA
Dob tíz lejt. Tovább!
KÁNTOR
Felveszi. A kepét a csendőrökkel hajtatni bé!
PLÉBÁNOS
Sajnos, megtettük.
KÁNTOR
Közben mindjobban tűzbe jött, most meg sem várja a pénzt. Végrehajtani duplán a korcsmai adósságot!
SÁSKA
Ne féljen, megtettük.
KÁNTOR
Felugrik; ömlik belőle a részeg keserűség. Megtettük! Megtettük! Mindent megtettetek! De most szorultok, mint a kutya, mert nem tudtok újabb nyomorgatást kitalálni! Amitől több pénz jöjjön a markotokba! Amiből a hájatok vastagodjék! Mindent megtettetek még ellenem is! Mert te, jegyző: te eláskálódtad a felekezeti iskolát, melyben tanítottam. S ti mind, akik itt együtt vagytok, el akarjátok venni tőlem az emberi nyílt homlokot, hogy szorult helyzetemben úgy parancsolhassatok nekem, mint egy koszos cselédnek. De pedig az én lábam a háborúban maradt, mint egy falevél; s a szívem ott abban az iskolában, ami bé van zárva! S most mit akartok még?! Mutatja a tenyerén a pénzt. Ezt a pénzt akarjátok? Hát nektek adom ezt is, itt van! Levágja eléjük az asztalra. Vegyétek és egyétek: ez az én véleményem!
Mind felugranak, amikor a pénz az asztalra hull, s megbotránkozva mondják: „Hallatlan! Hallatlan!”
SÁSKA
Lefogja a kántort. Kántor úr, hol az esze?! Ne mondjon igazat! Leülteti.
JEGYZŐ
Kiált a terem felé. Gáspár! Kabátot, kalapot!
GÁSPÁR
Beugrik a teremajtón.
PLÉBÁNOS
Az enyimet is, Gáspár! Kabátot, kalapot!
GÁSPÁR
Rohan, és hozza a teremből. Ledobja a székre. Válasszák ki a magukét! Nekem féken kell tartani a népet! Fut vissza a terembe, honnét zaj és zúgás hallatszik.
JEROMOS
Miközben a jegyző és a plébános veszik a kalapjukat. Bocsássanak meg az urak… Igazán nem vagyok hibás… Nagyon sajnálom, hogy ez a rettenetes kántor… Végtelenül sajnálom… Igen, erre tessék. Mutatja az utca felőli ajtót. Vigyázni, kérem, a lépcsőkön. Majd én, hát hogyne: egy kicsit elkísérem…
Plébános, jegyző és Jeromos kimennek az utca felőli ajtón.
SÁSKA
No, jöjjön, kántor úr! Hóna alatt emeli. Elmentek az urak: tiszta az ég, süt a nap. Jöjjön, lefektetem a dívánra. Viszi, lefekteti, kiált a terem felé. Gáspár!
Sok ember beszéde a teremben, egyszer-egyszer izgatott hangzavarrá válik a beszéd.
SÁSKA
Tégy vizes kendőt a kántor úr fejire!
GÁSPÁR
Törülközőt vizesít, a kántor fejére teszi. Ne búsuljon, kántor úr. Nem lesz semmi baj… Az Isten megsegíti… Helyezgeti a lábait. A háborúban vágták le a lábát, ugye?
GÁSPÁR
Nem tudott jobban ügyelni reá?
GÁSPÁR
No, jól van. Akkor ügyeljünk legalább a másikra. Odaáll az apja elé. S maga mit gondol, Jeromos úrnak mikor tehetek ilyen vizes kendőt a fejire?
Apa és fiú sötét izgalommal vannak teli, egymással szemben is.
SÁSKA
Mi bajod van Jeromos úrral?
GÁSPÁR
Nekem az, hogy menjen el innét! Innét a mi házunkból! S a faluból!
GÁSPÁR
Ne féljen, mert neki is megmondom! Csak előbb magának akartam, ha már úgy történt, hogy a fia lettem!
SÁSKA
Fojtott haraggal. Nagy legény vagy!
GÁSPÁR
Nem is olyan, mint más!
SÁSKA
Nagy indulattal felemeli a kezét, hogy megüsse Gáspárt. Te! Taknyos!
Két-három pillanatig így állnak, s mivel Gáspár bátran és mozdulatlanul áll, leengedi a karját.
Hát nem félsz?
SÁSKA
Ha nem ügyelsz, még olyan leszel, mint Gábor.
GÁSPÁR
Büszkén. Olyan is akarok! Kimegy a terembe.
SÁSKA
Odamegy az asztalhoz, tölt magának. Boldogan a kántor felé. Kántor úr, tudja-é, mire jöttem reá?
KÁNTOR
Mélyről, részeg tespedésből. Mire?
SÁSKA
Hogy az Isten sokszor a fiában költi ki az apját.
JEROMOS
Sietve jön vissza az utca felőli ajtón; fázik, s dörzsöli a markát. Huhh, milyen hideg van!
SÁSKA
Nyáron melegebb lesz. Iszik, utána leül.
JEROMOS
Hol van az a rettenetes kántor?
SÁSKA
Ott fekszik. Mutatja. Nem látod? Kacag. Aki hazudik, bezzeg azt meglátod, legyen bolha bár!…
JEROMOS
Úgy kirúgom, hogy még a lába sem éri a földet.
SÁSKA
Az egyik lába bizonyosan nem. Mert az ottmaradt, Galíciában.
KÁNTOR
Felül. Mit csinál maga velem?
KÁNTOR
Pengeti a fülét, mintha rosszul hallana. Nem hallok jól. Fizetni akar maga? Ki akarja fizetni a ferencjóskát?
SÁSKA
Fizesd ki neki, Jeromos!
JEROMOS
Kifizeti. S most hipp-hopp, ki innen!
KÁNTOR
Feltápászkodik, zsebéből a sapkát a fejébe húzza. De egyet kikötök, Jeromos! Ha kettőnk közül én találnék hosszabb életű lenni, akkor a ferencjóska visszaszáll reám!
JEROMOS
A pénzemet is magára hagyom, csak menjen!
KÁNTOR
Megy kifelé. A pénzit adja majd a hóhérnak, amikor a kötelességit híven teljesítette. Már a hóhér. Jó napot! Kimegy.
SÁSKA
Ha jól hallám, örököst keresel a pénzednek, Jeromos.
JEROMOS
Lennél? Leül Sáska mellé.
SÁSKA
Ebben a nagy unalomban mindenre vállalkozom.
GÁSPÁR
Bejön; a teremből nagy zaj hallatszik.
JEROMOS
Gáspárhoz. Téged ki hívott?
GÁSPÁR
Senki, tekintetes úr.
JEROMOS
Feláll, s szúrós szemekkel közeledik Gáspár felé. Tekintetes?!
GÁSPÁR
Jaj, az a nagy cím, tekintetes úr!
JEROMOS
Én nagyságos vagyok, mint eddig! Érted?
GÁSPÁR
Értem, csakhogy sokan várnak odaki a teremben; s már rég!
JEROMOS
Várjanak, nincs más dolguk. Majd ha lesz időm, foglalkozom velük. Elfordul, de hirtelen eszébe jut. Gyere csak vissza!
JEROMOS
Ágnesnek az apja ott van-é a várakozók között?
JEROMOS
Na, mondd meg akkor neki, hogy a szénégetők dolgában küldje a leányát, Ágnest.
GÁSPÁR
Igende Marci bácsi maga akarja eléadni a dolgot, személyesen. Mert ő a szénégető, s nem pedig Ágnes.
JEROMOS
Küldje rögtön! Mehetsz!
JEROMOS
Felmegy a trónusra, ott leül, és idegesen dobod az ujjaival az asztalon. A frász törje ki ezt a rettenetes kántort! Egy kicsit elrontotta a dolgomat. No de nem baj, egy legalább sikerült, s ez a fő: az urak utálják egymást, s utálják Gábort, s mind utálják együtt a népet. Jól van, végeztem is velük. S most következik a nép! Mihály, hallod? Most következik a nép!
SÁSKA
S mit akarsz a néppel?
JEROMOS
Nevet. Hát, ahogy mondtam: megszervezem, a kezembe veszem. Az egyiknek ígérek, a másiknak esetleg adok is valamit. Játszom velük, mint a cica.
SÁSKA
Úgy fog menni, mint a karikacsapás.
JEROMOS
Kacag. Akkor jön a vesztegetés. Pénz, étel! Mindenféle kortesfogás! Tudománya van ennek, barátain!
ÁGNES
Kopogtat az utca felőli ajtón.
SÁSKA
No, hamar! Elé avval a tudománnyal!
SÁSKA
Ahogy megpillantja Ágnest, Jeromosnak. Légy megvesztegető!
ÁGNES
Bejön. Jó napot kívánok!
JEROMOS
Ahogy megpillantja Ágnest, feszesebbre ül, s mint egy kiskirály leszól. Jó napot, Ágnes! Lassan lejön, s közben. Jöjjön, kedves, jöjjön. Válla fölött atyásan megöleli.
ÁGNES
Éppen jöttem édesapámhoz, hogy mire ment itt künn a hosszú várakozásban; s akkor mondja Gáspár, hogy Jeromos úr akar beszélni velem.
JEROMOS
Hogyne, beszélni is. Ülj le szépen, Ágnes! Széket kínál.
ÁGNES
Köszönöm, de gyorsan kell sietnem. Úgy fordul, hogy Jeromos karja lecsúszik.
JEROMOS
Hát, igen, hogyne. Látni is akartalak, s beszélni is veled. Hallom, hogy apádra s általában a szénégetőkre nagy adót vetettek ki.
ÁGNES
Azt búsulja édesapám.
JEROMOS
Hát mondd meg neki, hogy ne búsuljon, mert én elintézem ezt az adót.
ÁGNES
Édesapám nagyon szépen meg fogja köszönni.
JEROMOS
Nekem ne ő köszönje meg, hanem más. Tudod, ki? Megsimogatja az Ágnes arcát. Senki más, csak… milyen ennivaló vagy te!… Hát tudod, ki köszönje meg? Senki más, csak te egyedül.
GÁSPÁR
Belép, és rögtön. Tekintetes úr! Az emberek nem akarnak várni! Nagy zúgás a teremből.
JEROMOS
Rákiált Gáspárra. Takarodj!
JEROMOS
Ágneshez. Szóval, csak érted csinálom meg. Egyedül teéretted, Ágnes… Megfogja a fülét, majd meg is akarja ölelni, de Ágnes elhúzódik. Ha úgy fogod megköszönni, ahogy én gondolom, akkor megmentem apádat az adó alól.
ÁGNES
Ahogy maga gondolja? S maga hogy gondolja?
SÁSKA
Nem a buglya töviben, mert most éppen nagy tél van, hanem a selyempaplany alatt.
JEROMOS
Kéjelegve kacag. Hallod, Ágnes? Mihály bátyád a hopmester: ő rendez mindent.
ÁGNES
Én elég hopmester vagyok magamnak.
JEROMOS
Szúrósan. Szóval nem akarod, hogy elintézzem az apád adóját?
ÁGNES
Fölényesen, de nem ridegen. Azt én akarnám, de olyan kényes természetem van, hogy a selyempaplany alatt fázom. Indul kifelé.
JEROMOS
Ágnes! Várj egy kicsit! Odamegy hozzá. S akkor is fáznál a selyempaplan alatt, ha Gyulával angyal-szobrot csináltatnék rólad, s odakerülnél angyal képében az oltár fölé?
ÁGNES
Istenem, az gyönyörű szép lenne…
ÁGNES
Milyen szamár maga! Hogy éppen ilyen nagy hidegben kérdi! Kimegy.
JEROMOS
Bizakodón. Jól van, ez a lány is az enyém lesz… Felmegy a „trónus”-ra, leül. Most pedig jöhet a nép kihallgatásra. Kiált. Gáspár!
SÁSKA
A bejelentésre, még a Jeromos kiáltása előtt, feláll, s az asztalt húzza a fal mellé; s közben. Legyen hely, hátha futni kell. Lassanként a székeket is odahordja az asztal mellé. Végig ott ül és iszik.
GÁSPÁR
Bejön a teremből, honnét ajtónyitás-zaj és ilyen kiáltás hangzik: „Nem várunk többet, mondd meg neki! Ha idebolondított!” Tessék.
JEROMOS
Most pedig megrendezem a kihallgatást. Jelentsed, hogy kik várnak rám!
GÁSPÁR
Elsőbben is Nőrinc bácsi, akinek azt a Bálint nevezetű fiát Ákos megbicskázta.
GÁSPÁR
Mindjárt. Segít az apjának: két széket odavisz az asztal mellé, aztán kiszól a terembe. Nőrinc bácsi, libbenjen bé!
NŐRINC
Bejön, odaáll a „trónus” alá, Jeromossal szemben.
JEROMOS
Nőrinchez. Atyámfia, adja elő gyorsan, hogy mit akar.
NŐRINC
Aki ilyen szegény állapotban van, mint én, az nem akar semmit, nagyságos úr. Csak kér.
JEROMOS
A hang tetszik neki. Hát mit kér?
NŐRINC
Szegény Bálint fiamot elvittük a városba, bé a megyei kórházba, de a doktor addig nem akarja megoperálni, amíg vagy szegénységi bizonyítványt, vagy pedig pénzt nem viszünk. S a plébános urat is kívánja a fiam, a miénket, hogy vigyük bé neki ma estére, mivel gyónni szeretne neki. S a plébános úrnak is fizetni kell.
JEROMOS
Jól van: a papot én beküldöm, nekem ingyen is elmegy. Maga pedig a doktornak vigyen szegénységi bizonyítványt.
NŐRINC
De a szegénységi oklevél is pénzbe kerül, nagyságos úr! S azonküjjel szégyellem is, hogy vénségemre idáig essem: szegénységi bizonyítványra vetemedjem.
JEROMOS
Ha szégyelli, gazdagodjék meg! Int, hogy Nőrinc álljon félre, s Gáspárhoz. Ki a következő, Gáspár?
NŐRINC
Ottmarad, félrehúzódik.
GÁSPÁR
Sipos Marci bácsi, Ágnesnek az apja.
GÁSPÁR
Kiszól. Marci bácsi, jöjjön hamar!
MARCI
Bejön. Jó napot adjon az Isten! Jeromos elé áll a „trónus” alá.
JEROMOS
Barátságosan. Jó napot, Marci bácsi. Hát hogy van a lánya?
MARCI
Köszönöm, tekintetes úr. A lányom elég jól megvolna, de egyéb nincsen jól.
JEROMOS
Tudom, tudom. Az adó, amit a szénégetőkre vetettek ki.
MARCI
Úgy van, tekintetes úr. Mert én a magam személyében is szénégető ember vagyok, s ilyen van még a faluban vagy ötvenöt személy. Most hát ezeknek az ügyiben jöttem, mivelhogy üzérkedésnek nyilvánították a létfenntartó szénégetést. De miért, tekintetes úr? Azért, hogy nagy adót vethessenek ki reánk. Ilyent még nem tapasztaltunk soha, mert adót fizetünk az ártatlan fára, hogy azt levághassuk, sőt adót fizetünk mint kétigás emberek; adót fizetünk mint kézimunkások; adót fizetünk mint gazdák; s adót fizetünk, mint akik szénégetést űznek, s még külön minden zsák után is, amiben szén van! Hát ez igazság, tekintetes úr?! Sokszor, amikor megyek éjjel az erdőre dolgozni, vagy a két lovammal viszem azt az átok-szenet eladni, feltekintek az égre, és azt mondom: nem lehet igaz, hogy fenn az égen ragyognak a csillagok!… S mivel látom, hogy mégis ragyognak, szeretném mind leütni azokat a csillagokat, hogy csak setétség legyen, s minden csak fekete legyen, mint az a szén, tekintetes úr. Keserű kínjával küzd.
GÁSPÁR
Sír, zsebkendővel törli a szemét.
JEROMOS
Hát te miért sírsz, Gáspár?
GÁSPÁR
A csillagokat siratom, nagyságos úr. Elfordul.
JEROMOS
Jól van, Marci bácsi. Majd Ágnessel megtárgyalom a dolgot; s mondja is meg neki, hogy keressen fel engem. Int, hogy álljon félre, aztán Gáspárhoz. Ki a következő, Gáspár?
MARCI
Félrehúzódik, ottmarad.
GÁSPÁR
Ocsúdik a sírásból, kiszól a terembe. Szabó Jánosné, keresztanyám! Jöjjön!
SZABÓNÉ
Bejön, odaáll a „trónus” alá. Jó napot, tekintetes úr! Én a posztós asszonyok küldötte vagyok, merthogy a posztósokra is olyanképpen vetettek adót, mint a szénégetőkre. De még annál is nagyobb kegyetlenséggel, mert látják, hogy asszonyok vagyunk, akiket mindenféle módon nyomorgatni lehet.
JEROMOS
Gáspárhoz. Gáspár, engedd a következőt! Vénasszonyokkal csak tavasz felé foglalkozom.
GÁSPÁR
Felemeli az ujját. Nagyságos úr! Vénasszony nincs a földön! Csak fiatalasszony van, s rendes asszony!
SZABÓNÉ
Nyíltan, önérzetesen. Ne mint asszonyt tekintsen engemet az úr, hanem hallgasson meg mint emberi személyt, mert én is dolgozom, mint egy férfiú.
JEROMOS
Gáspárhoz. Jöjjön a következő! Legyint Szabónénak, hogy álljon félre.
SZABÓNÉ
Ottmarad, félrehúzódik.
GÁSPÁR
Kiszól a terembe. Elek bácsi, vonuljon bé!
ELEK
Bejön, ellenségesen nézi Jeromost a „trónuson”, kicsit oda oldalból áll. Maga az a Jeromos úr? S így tündöklik a hordók felett?
JEROMOS
Parancsol. Más hangon beszéljen velem! Mit akar tőlem?
ELEK
Nagy kést húz elő a csizmaszárából, s a kezébe fogja. Az apja vagyok Ákosnak, aki csinálta azt a szerencsétlenséget. Úgy mondta a fiam, hogy maga a biztosítási összeget letenné érte, mert hát így senkinek nem lenne baja, tudja azt maga is.
JEROMOS
Meghúzódva, alattomosan. Jól van, drága ember, de erről a dologról négyszemközt akarok beszélni magával. Este jöjjön el hozzám, mert akkor megkapja a pénzt. Most pedig a kést tegye el szépen!
ELEK
A kést nem teszem el, mert nem azért hoztam. Nőrinc felé fordul. Hanem a kést neked hoztam, Nőrinc!
ELEK
Felemeli a kést, vészesen Nőrinc felé. Most meghóttál!
GÁSPÁR
Odaugrik Elek elejébe.
ELEK
Törne Nőrinc felé, de Gáspár akadályozza. Most a fiad mellé teszlek!
NŐRINC
Elek felé. Még ott vagy?
Künn nagy zsivaj.
SZABÓNÉ
Odaáll Nőrinc mellé.
JEROMOS
Mérgesen megüti az asztalt. Micsoda dolog ez?! Gáspárhoz, parancs. Gáspár, rögtön takarítsd ki innen az egészet! Mindenkit! Kifelé! Itt nem lesz botrány! Csürhe!
SZABÓNÉ
A dermedtségben elkiáltja magát. Münköt ne tanítson senki! Se hazug ember, se idegen. Nagy indulatában hol Elek, s hol Nőrinc felé forogva. S ti pedig nem szégyellitek magatokat? Két ilyen vén ember! Egymást csúfolni s egymást kiirtani, amikor itt van a nagy ellenség! Mindnyájunk ellensége! Nagy indulatba ugrik, s hátravágja a teremajtót, s közben. Az egész falu ellensége! A terem felé. Emberek! Gyertek mind! Miközben az emberek tódulnak be, ő odaáll a „trónus” alá, Jeromosra mutatva folytatja. Látjátok ezt az embert? Hát nézzétek meg, ha nem láttátok eddig. Mert ilyent még nem pipáltatok, hogy valaki reggel idejöjjön, és estére immár felhúzódjék a fejünk fölé.
EGY HANG
Közbekiált. A fejünk tetejére!
SZABÓNÉ
Jól mondja valaki: a fejünk tetejére! Mert az urakot már megkente, szót értett az elöljárósággal. De münket csak bolondít, emberek! Uraskodik és ígér mindenfélét, de senkinek sem ad semmit. Csak hazudik! Itt mondom meg szemibe: hazudik! Hazudik!
EGY HANG
Ordít. Vegyük le onnét!
A tömeg, mely a Szabóné beszéde alatt fokról fokra jött izgalomba, most felzúg. Egy-egy kiáltás hangzik: „Vegyük le a trónusával együtt!”
GÁBOR
Az utca felőli ajtón bejön, kezében egy sárga plakát.
A tömeg egyszerre magába visszaesik. Nagy csend.
GÁBOR
Nem messze az ajtótól egy pillanatra meglepődve megáll. Micsoda kaláka van itt? Előbbre jön a középre.
SZABÓNÉ
Gábor elejébe áll, izgatottan. Nagy baj van, Gábor! Maga sok jóra tanított minket, de most idejött ez az úr, s felült a fejünk tetejére! Ígér nekünk, de csak bolondít s hazudik! Ennek okából most éppen le akartuk venni onnét a fészkiből, hogy a tollát megnézzük.
GÁBOR
No. Nem kell bántani: majd leesik magától, amikor megérik.
JEROMOS
A foga között gyűlölettel. Farizeus…
GÁBOR
Türelem, türelem. Szabónét gyöngéden a karjával félretolja, s odaáll szembe Jeromossal. Felemeli a plakátot, s Jeromoshoz. Maga írta ezt a sárga kiáltványt?
JEROMOS
A Gábor szemébe. Nem.
GÁBOR
S maga hozta ebbe a faluba, vagy nem?
GÁBOR
Gáspárhoz fordulva. Gáspár!
GÁSPÁR
Odaugrik Gábor elé, s boldogan. Tessék parancsolni!
GÁBOR
Tudsz te erről a plakátról valamit?
GÁSPÁR
Jeromosra néz, majd Gábornak a szemébe. Erről a sárgáról?
GÁSPÁR
Kihúzza magát, bátran. Gábor bátyám! Én magára úgy nézek fel, ahogy senkire a világon. Arra kérem az Istent, hogy valamikor bár reám is úgy tekintsenek fel az emberek. Ez pedig csak úgy következik bé, ha én is becsületes és hűséges maradok. Mivel pedig én még ebben a percben a Jeromos úr titkára vagyok, ennélfogva erről a sárga kiáltványról nem tudok semmit!
GÁBOR
A plakátot Jeromoshoz az asztalra feldobja, aztán Gáspárnak a vállára teszi a kezét, és megindultan. Jól van, Gáspár! Az Isten tartson meg téged, mert az ilyen fiúk, amilyen te vagy: egy jobb világot fognak hozni erre a földre.
GÁSPÁR
Meghatódva. Úgy gondoltam én is.
GÁBOR
Visszafordulva Jeromoshoz. Maga pedig, Jeromos úr, tegye el szépen azt a plakátot.
JEROMOS
Ki közben olvasgatta a plakátot, mintha most kezdene csak igazán elemébe jönni. Miért tenném el?! Felemeli és lobogtatja. Ezt tegyem el? Vajon azért-e, hogy titkoljam a nép előtt az igazat, ami ezen írva van?! Emeltebb hangon. Testvérek! Hát nem igaz ez: hallgassátok csak meg! Felállva, nagy hatást keresve olvassa végig. Gazdák, munkások, falvak lakosai! Elhanyagolva éldegéltek, mert senki sem törődik veletek. Vezéretek nincs, aki jóra vezet. Mind hitvány a hamis próféta, de hamarosan eljön ide közétek az igazi. Ő nemcsak prédikálni fog nektek vizet, hanem meg fogja mutatni nektek a boldogulás útjait. Kezdetben pénzzel is fog támogatni benneteket. Nagy és erős lesz ő, boldogító a politikája, melynek jelszava: le az urakkal, éljen a nép! Leteszi a plakátot az asztalra, s akkor a néphez. Szóljon a nép, igaz ez, amit olvastam?
GÁBOR
Aki azt mondá, hogy „igaz”, hiszékeny ember, és nem tudja, mit beszél. Mert a nép vezetésének dolgában nem a szó és a fecsegés után ítélünk, hanem az élet és a cselekedet szerint.
JEROMOS
Kérdezzétek meg tőle: mi az ő élete?
GÁBOR
Igen; veletek élek; s úgy, ahogy ti éltek. De tudjátok-e vajon, hogy ennek a jövevény úrnak micsoda élete van?
JEROMOS
Jól van, megmondom nyíltan és röviden: az én életem az igazság és a becsület.
GÁBOR
Szemébe Jeromosnak. És mi az igazság, s mi a becsület?
JEROMOS
A nép akarata az igazság, s annak kiharcolása a becsület.
GÁBOR
Azt hiszi, hogy mindig igazság, amit a nép akar?
GÁBOR
És ebben az óriási hitben mit cselekszik a népért?
JEROMOS
Mit cselekszem? Nem papolok, mint maga, hanem áldozok is érte. Nagy gesztussal kiveszi a zsebéből a nagy bukszát, magasra emeli és rázza. Akkor a néphez. Testvérek! Nem a szó és a fecsegés után ítélünk, hanem a cselekedet után. Nézzétek: ez a buksza tele van pénzzel, s én most cselekedni fogok.
A nép nagy várakozásban, örömmel morajlik fel.
JEROMOS
Nagy gesztussal. Hányan vagytok?
SZABÓNÉ
Sokan! Ötvenen legalább!
JEROMOS
Kivesz egy nagy köteg bankót, s Szabóné felé. Osszad széjjel, asszony! Mindenkinek ezret!
A népnek: tetszik. Egy-egy hang: „Éljen!” „Ez az!”
SZABÓNÉ
Már kezében a pénz, s nagy zúgás és kavargás között osztja.
SÁSKA
Feláll az asztal mellől, és odakiált. Ide nem adsz, te?! Visszaül.
GÁSPÁR
Miközben osztja Szabóné a pénzt, megfogja Gábornak a karját, s izgatottan mond neki valamit. Látszik: könyörög neki, hogy ne hagyja el magát, hanem most beszéljen. Aztán elkiáltja magát. Figyelem, figyelem!
Mindenki arra néz.
GÁBOR
Felemelt karral a csendesedő néphez. Szavam van hozzátok.
GÁBOR
A nagy csendben. Ne féljetek, mert nem ítélni akarok felettetek. Csak adni akarok én is. De amit tőlem kaptok, az nem pénz, hanem maradandóbb kincs. Úgy hívják: becsület. Itt előttem pénzt kaptatok, egy idegen embertől, aki politikusnak mondja magát, és békétlenséget szeretne közöttünk felidézni. Én nem vagyok politikus, csak szegény és hívő ember, aki a dolgozó és hívő emberek rendjét akarom. Ezt tanítottam nektek örökké, de a botlásokat is mindig meg tudtam bocsátani. Amint mondtam, most nem ítéllek el titeket, csak felteszem becsületesen a kérdést: azt hiszitek, hogy ingyen kaptátok azt a pénzt? Azt hiszitek, hogy eljön ide egy idegen ember, és nem akar tőletek egyebet, csak azt, hogy tegyétek zsebetekbe az ő pénzét?! Most ne feleljetek nekem, hanem gondolkozzatok. De majd, amikor innét hazamentek, akkor ki-ki a saját hajlékában kérdezze meg önmagától: helyesen tettem-e, amit tettem? És mielőtt felelni fog önmagának, jusson eszébe, hogy én sem hirdettem soha az igazságtalan szegénységet, hanem igenis hirdettem: a becsület mellé kiharcoljuk a megélhető módot, mert ez jár nekünk Isten és ember előtt, De nem vagyunk mi koldusok, akiknek alamizsnát kell adni! Amivel csak holnapig lehet élni! Nekünk több kell, mert nem holnapig akarunk élni, hanem fiainkban és unokáinkban hosszú századokon keresztül. S ami nekünk kell, azt nem koldusként
akarjuk, hanem munkával és vérrel! Nem idegen szava ez, hanem azé az emberé, aki vér vagyok a ti véretekből, és lélek vagyok a ti lelketekből. És ha kell, ha már emberül és magyarnak másként nem élhetünk: akkor fegyver leszek a kezetekben!
NŐRINC
Előjön a tömegből, kezében a bankó, és odaáll Jeromos elé, megindultan.
A tömegben is sütögetik sokan a fejüket, mintha adnák is vissza a pénzt, s nem is.
SÁSKA
Részegen feláll, és meredt szemekkel figyel.
NŐRINC
Minekutána én a fiamban s majdan unokáimban sokáig akarok élni, azért Gáborral tartok, s ezennel visszaadom a pénzt. Leteszi Jeromos elé.
GÁSPÁR
Lelkéből fölkiált. Nem veszett el még a magyar!
JEROMOS
Irtó dühvel megrázza a kolompot, és felugrik. Gáspár felé. Mit ugatsz, te kutya?!
GÁSPÁR
Nyugodtan, boldogan, keményen. Én nem ugatok, hanem csak tiszta szívből és bátran mondom mindenki előtt: nem veszett el a magyar!
Függöny
Színhely: A nagy ivóterem a községháza épületében, a vasárnapi táncokat is itt rendezik. Ugyanaz a helyiség, amely szomszédja volt az első és második felvonásbeli szobának. Hátul és középen hatalmas kétszárnyú ajtó, mely az utcára szolgál. Ha nyitva van ez az ajtó, tornác látszik, amelyről néhány lépcsőfokon lehet az utcára jutni. Az ajtó mellett, jobbról és balról, egy-egy teremablak. A bal oldalon levő falon sem ajtó, sem ablak: ez a ház bütüje. Középen lámpa lóg le a mennyezetről, elég alacsonyan. Az egész termet megterített asztalok foglalják el. Az asztalterítő, a tányérok mind különbözők: látszik, hogy úgy gyűjtötték össze a faluból. Az asztalok mellett ülőhelynek deszkalócák állnak. Azt a hatást kelti az egész, mintha nagy falusi közünnepségre sok népséget várnának. A falakat fenyőágak díszítik. A terem sarkaiban is egy-egy hatalmas fenyőág áll, odatámasztva a falnak. A bal fal mellett egy külön rakodóasztal, amelyen edények, sok borosüveg, poharak állnak, nagy kenyerek is. Az asztal mellett a földön demizsonok.
ÁGNES
Egyedül van a teremben, s fenyőágakkal a falakat díszíti.
SÁSKA
Künt a szobában nagy jókedvvel fütyül, és egy-egy nekifutamot énekel; majd nagyot kiált. Lina!
A kiáltás után gombolatlan ingben és mellényben bejön Ágnes.
Lina nénéd elment?
ÁGNES
Elmene éppen az előbb.
SÁSKA
Akkor kinevezlek helyettesinek. Odamegy Ágneshez. Gombold bé nekem ezt az inget!
SÁSKA
Nem bánom, ha egy kicsit babrálod is.
SÁSKA
A papni mentek a szorgos asszonyok?
ÁGNES
Oda, ott főzik a nagy estebédet.
ÁGNES
Galuskalevest, töltött káposztát s kürtőskalácsot.
ÁGNES
Kereken száznak. Kész a gombolással. Tessék, megvan!
SÁSKA
Kár, de azért köszönöm. Úgy éreztelek most itt magam mellett, mint a levendulát. S jót teszen az ilyen levendula az efféle remete-férfiúnak, mint én. Tölt magának közben a rakodóasztalnál, s megissza. S különben mit szólasz a dolgához, a Jeromos úr dolgához?
SÁSKA
Mutatja az asztalokat. Ehhez a megterített dolgához.
ÁGNES
Mindenki csak jót szólhat az ilyenhez.
SÁSKA
S hát önmagához, testi mivoltában?
SÁSKA
Kacag. Fekete… s fehérre vágyik!
SÁSKA
Hát nem szólasz valamit? Jót vagy rosszat?
ÁGNES
A jó is valakinek rossz; s megfordítva is úgy van.
SÁSKA
Sötét célzással. Egyszóval… amit te most díszítesz, az valakinek lakodalom s egy másvalakinek ravatal lehet. Mi?!
ÁGNES
Megrettenve tekint Sáskára. Mit beszél maga?!
SÁSKA
Erősen nézi Ágnest, közben odamegy hozzá, s tartja a nyakát. Gombold ki ezt az inget, akkor megmondom, mit gondolok.
ÁGNES
Ijedten. Nem gombolom, mert ki tudja, mit akar mondani.
SÁSKA
Gombold ki, levendula! Mert vértódulásom van! Két ujját az inge alá dugja a nyakán, és egy rándítással lepattantja a gombokat.
BELLA
Abban a pillanatban erősen kopogtat az utca felőli ajtón, és benyit.
SÁSKA
Zavarában rögtön lehajlik, mintha a gombokat keresné. Az apró mindenit a gombjainak, vajon hol bujkálnak?!
BELLA
Nagy lapos csomag a hóna alatt. Jó napot kívánok! Jeromos úr nincsen itthon?
SÁSKA
Éppen őt keresem én is.
ÁGNES
Mit hozott, Bella kisasszony?
BELLA
Az ingeket hoztam, amiket Jeromos úr mára rendelt.
SÁSKA
Feláll, ingerülten. De nem délre, hanem reggelre!
BELLA
Szemtelenül, de kedvesen. Én azt nagyon jól tudom, de sok munka volt az ingekkel.
SÁSKA
Hát a csizmával s az ujjassal nem volt sok munka? S azokat mégis el tudták hozni jó reggel.
BELLA
Igen. De azokra nem kellett monogramot varrni! „J” betűt, s föléje egy napot a sugarakkal!
SÁSKA
Látszik, már végezni akar. Tegye le! A sugarakkal együtt! A megterített asztalra mutat. Oda a tányérokra, mint a palacsintát!
BELLA
Leteszi. Jó napot kívánok! Pá mindenkinek! Elmegy.
ÁGNES
Csizmát s harisnyát húzott Jeromos úr?
SÁSKA
Azt, hát nem tudod?
SÁSKA
Kedveskedve: Ejnye, hogy el vagy te maradva a világtól! Hiszen már mindenki tudja, hogy falusi nemzetes úr lett a „nagyságos” úrból. Harisnya rajta, barátocskám! S csizma a lábán, ujjas a derekán, s bokrétás kalap a fejin!
SÁSKA
Jól mutat, csak éppen a pökés hiányzik róla.
GYULA
Kopogtat, bejön. Jó napot! Jeromos nagyságos úr nincs itthon?
SÁSKA
Mintha keresné: néz körül, még a plafon felé is. Én nem látom. Ágneshez. Hát te, Ágnes, látod-é?
SÁSKA
Gyulához. Hát maga látja-e?
SÁSKA
No, akkor nincs itthon.
Mind nevetnek.
GYULA
Meg akartam kérdezni tőle, hogy most eljöhetek-e?
SÁSKA
Megfogja Gyulát vállban, s mozgatja. Hát ez ki, akit most maga helyett küldött?
GYULA
Csodálkozva. Ez, akit maga most fog? Hát az én vagyok!
SÁSKA
S mégis meg akarta kérdezni tőle, hogy most eljöhet-e?!
SÁSKA
Elengedi Gyulát. Az Isten érti ezeket az úriembereket!
GYULA
Hát maga nem érti?! Érdeklődni akartam, hogy az angyalokat elhozhatom-e!
ÁGNES
Boldogan. Jaj, istenem, Gyula úr! Hát készen vannak?
GYULA
A magáé készen, csak a Jeromos úré nincs. Azt a szeme körül még vésni kell.
SÁSKA
Ügyeljen, nehogy elfusson a vésője.
ÁGNES
Az enyimet miért nem hozta ide? Jaj, hogy szeretném látni!
GYULA
Otthon van, meg akartam először kérdezni a nagyságos úrtól.
SÁSKA
Rendelkezik. Ne tojóskodjék annyit, Gyula úr, hanem menjen, s hozza el! Én vagyok a hopmester, maga azt nem tudja? Eredj te is, Ágnes! Menjetek, s hozzátok el.
ÁGNES
Boldogan. No, menjünk, Gyula úr! Jöjjön hamar!
GYULA
Sáskához. Hozhatjuk ide, ebbe a helyiségbe?
SÁSKA
Hogyne hozhatnák! Hát mi a tűz lángjától fél, hogy ezt kérdi?!
GYULA
Mert látom, hogy itt valami nagy dolog készül. Micsoda vendégség lesz itt?
SÁSKA
Türelmetlenül. Az Isten látott ilyent! Hogy itt mindenki úgy el van maradva a világtól! Gyulához, nekiszegezve. Maga életben volt a tegnap délután?
SÁSKA
S nem hallotta, hogy mit doboltak a faluban?
GYULA
Én nem. Folyton dolgoztam az angyalokon, bent a házban.
SÁSKA
No, akkor fogjon meg valamit, nehogy elessék. Mert ingyen estebéd lesz a népnek. Jeromos úr adja.
ÁGNES
Megfogja a Gyula karját. Jaj, jöjjön, Gyula úr! Már nagyon szeretném látni az angyalt!
GYULA
Sáskához. S Mihály bácsi, akárki jöhet erre az ingyen estebédre?
GYULA
Hamar egy fenyőágat odatesz az egyik tányér mellé. Akkor ezt a helyet elfoglalom magamnak!
Ágnes és Gyula kimennek.
SÁSKA
Veszi a sarokból az óriási fenyőágat, és a Gyula tányérja mellé támasztja.
GÁSPÁR
Boldogan fütyörészve az utca felőli ajtón bejön.
SÁSKA
Mitől van jókedved?
GÁSPÁR
Nekem attól, hogy feldöjtöttem a fekete bálványt.
SÁSKA
Te a bálványt, s a macska a tejet. Hol döjtötted fel?
GÁSPÁR
A szívére mutat. Ahová apám állította volt: itt bent a szívemben. Megpillantja a tányér mellett a nagy fenyőágat. Hát ez miért van idetámasztva?
GÁSPÁR
S minek a fenyőfa?
SÁSKA
Evés után Gyula úr felszáll a tetejibe, mint a rigó.
SÁSKA
Ágról ágra szökken.
SÁSKA
Komoly hangon. Azt a fejedre rakja. Hol voltál?
GÁSPÁR
Gábornál voltam. S hát Jeromos úr?
SÁSKA
Ne félj, mindjárt itt lesz. Nevet. Olyan abban a falusi ruhában, mint Nikita.
JEROMOS
Székelynek öltözve s félrecsapott bokrétás kalapban az utca felőli ajtón hetykén és jókedvűen bejön. Adjon a jó Isten mind közönségesen! Sáskához rendes hangon. Na, mi újság, kedves hopmesterem?
SÁSKA
Elhozták az ingeket, ott vannak az asztalon. S mindjárt hozzák az angyalokat.
JEROMOS
Nézi az ingeket, s szórakozottan. Az angyalokat? Már készen vannak?
SÁSKA
A tiédnek még a szemit is ki kell vésni, az Ágnesé készen van.
JEROMOS
Rögtön abbahagyja az ingeket. Ágnes nem volt itt?
SÁSKA
Most mene el Gyulával együtt.
JEROMOS
Puhatoltad-e a hozzám való szándékát?
SÁSKA
Én igen, még a hozzám valót is, de se jót, se rosszat nem tudtam kivenni belőle.
JEROMOS
Biztosan ügyetlenül csináltad!
SÁSKA
Mindjárt visszajön. Te akkor csináld ügyesebben.
JEROMOS
Ne szájaskodj! Nem azért tartok hopmestert! Drága pénzen! Gáspárhoz. S te, pártütő titkár, nálad mi hír?
GÁSPÁR
Sok apró s egy nagy.
JEROMOS
Na! Mondd előbb a nagyot!
GÁSPÁR
A titkári hivatalomról ezennel lemondok!
SÁSKA
No, ebből kormányválság lesz! Leül az asztal mellé.
JEROMOS
Elképedve. Lemondasz?!
GÁSPÁR
Azt ezennel visszaadom. Átnyújtja.
JEROMOS
Az ezerlejest kibontva lógatja. Hüm… Várj csak.
JEROMOS
S mi indított téged erre a lemondásra?
GÁSPÁR
Engemet az, hogy az úr… hogy az úr nem jóféle ember.
JEROMOS
Meghökken. Úgy?! Nem jóféle ember? S azt te miből gondolod?
GÁSPÁR
Abból, hogy amikor megérkezett ide nálunk, már akkor reggel Ákos megbicskázta Bálintot.
JEROMOS
Egyre ingerültebb. Talán én bicskáztam meg, te béka?!
GÁSPÁR
Továbbá úgy áll a dolog, hogy amíg az úr ide nem jött, szép és nagy békesség volt a faluban, de attól kezdve elromlott minden.
JEROMOS
Indulatosan. Talán én rontottam el, te bugyuta?
SÁSKA
Vészesen, ültéből. Csendesebben! Ebben a hajlékban!
JEROMOS
Már csendesebben. Felelj: én rontottam el?
JEROMOS
Világosan beszélj, mert a nyakadra teszem a kezemet! S olyan dolgokat mondj, amiket meg lehet fogni!
GÁSPÁR
A fekete felhőt is nem lehet megfogni, amikor elindul valahonnét! Az is nem szól egy szót sem, hanem gyúródik, s szaggatja le mindenünnét a fényességet; s terjed, közeledik, s megzavarja a nyájakat s az emberek jóravaló lelkit! S amikor mán reányomul a falura, akkor is nem lehet megfogni, mégis jön belőle a villámcsapás és az elpusztító jégeső!…
JEROMOS
Úgy?! Szóval én vagyok a fekete felhő?!
JEROMOS
S ezt neked ki mondta? Sáskára néz.
GÁSPÁR
Ne féljen, mert nem apám.
JEROMOS
Keményen. Hazudsz! Mert tudom, hogy most nála voltál.
GÁSPÁR
Mint a tigris. Nem hazudok, inkább még azt is megölném, aki hazudik!
JEROMOS
Hát nem voltál nála?
GÁSPÁR
Voltam, de Gábor nem buzdított engemet semmire. Még azt sem mondta, hogy letegyem a hivatalomat.
GÁSPÁR
Azt mondta, hogy mindenki cselekedjék először a saját lelkiismerete szerint; s másodszor pedig úgy, mintha az édesanyjának örömet akarna szerezni!
JEROMOS
Hát neked nincsen édesanyád!
GÁSPÁR
Meghatottságában küszködve. Láthatólag nincs, mert a kénytelen árvaságban édesapámmal tartottam, de bent a szívemben van.
SÁSKA
A tenyerébe borítja a fejét, nagy lemondással. Hejh, púpos szabó! Neked kedvez a szerencse!… Mert éppen rekedünk meg a hatalommal is.
JEROMOS
Keserűség van benne; az ezer lejt összegyűrve dobja az asztalra.
SÁSKA
Felveszi a pénzt, szipogva kisimogatja és a zsebébe teszi.
JEROMOS
Gáspárhoz, emberi hangon. De, Gáspár, most akarsz elhagyni, amikor jót akarok tenni az egész néppel! Látod ezeket a megterített asztalokat?
JEROMOS
Hát mit gondolsz, mibe kerül ez nekem? Száz embernek a busás lakomája és a bőséges itala! Gábor adott ilyent a népnek?!
GÁSPÁR
Gábor maga is szegény ember, de az igazsággal és a becsülettel nemcsak egyszer táplálta a népet, hanem mindig.
DOBOS
Kopogtat az utca felőli ajtón.
DOBOS
Bejön. Jó napot adjon az Isten! Azt a Tündöklő Jeromos urat keresem, aki kidoboltatta tegnap az ingyen esti ebédet.
JEROMOS
Én vagyok. Mi tetszik?
DOBOS
Csodálkozva. Maga az? Nevetve. Hát így felvette a mi öltözetünket?
DOBOS
A jegyző úr utasított az úrhoz, hogy a dobolásért a száz lejt megfizetné.
JEROMOS
Jól van, öreg. Tessék, itt a száz lej. Odaadja. S mondja, milyen a hangulat a faluban? Sokan készülnek az ingyen lakomára?
DOBOS
Hát osztán… Én kidoboltam, aki jőni akar, jöhet. Gáspár felé. Ugye, Gáspár? Vág a szemével Gáspárnak.
GÁSPÁR
Itt van hely. Szintén vág a szemével.
JEROMOS
A doboshoz. Hát a hirdetmény szövege itt van-e magánál?
DOBOS
Az itt szegény. Az irattárba tesszük.
JEROMOS
Adja csak ide! Most kifüggesztjük ide az ajtóra, hadd olvassa itt is a nép. Én aztán irattárba tétetem.
DOBOS
Húzódik. Nem tudom ezt az odaadást. Sáskához. Mihály, te mit szólasz?
SÁSKA
Add oda! Ne mondja Jeromos úr, hogy fukar nép ez a miénk!
DOBOS
Kiveszi zsebéből, s odaadja Jeromosnak.
JEROMOS
Nézi az írást, és egyszerre megdöbbenve. Hihetetlen! Jól látom én ezt? Nézi, forgatja, mintha nem lehetne jól látni. Gáspárhoz. Gyújtsd meg azt a lámpát, Gáspár!
GÁSPÁR
Gyorsan meggyújtja a lámpát.
JEROMOS
Ismét nézi az írást. Hihetetlen! Hát ezt ki írta alá? Ezt ide! Mutatja az írást a dobosnak.
DOBOS
Nézi, mint a varjú. Azt-e? Nevet. Azt bizonyosan valami csintalan gyermek.
JEROMOS
Gyermek?! Ilyen disznóságot egy gyermek?!
SÁSKA
Feláll. Mit írtak oda, te? Kiveszi a Jeromos kezéből az írást, nézi, majd kacagni kezd. No, jól megtisztelték az esti ebédet!… Visszaadja az írást Jeromosnak, leül.
DOBOS
Közben gyorsan és észrevétlenül kimegy a szobából.
JEROMOS
Leszakítja a papírnak az alsó részét, összegyűri, és zsebébe teszi. Takarodjék innét! Közben megfordul, s hát már a dobos nincs. Hát már elment?
JEROMOS
Odaadja Gáspárnak az írást. Szegezd ki az ajtóra!
GÁSPÁR
Nézi az írást, de nem találja, amit keres rajta. Édesapám, mi volt ideírva?
SÁSKA
Hogy Jeromos úr az esti ebédjit… a többit majd csak akkor mondom meg, amikor megházasodol. Eredj, szegezd ki!
JEROMOS
Méltatlankodva. Na, várjatok, disznó csürhe nép! Majd én megmutatom, hogy mit lehet velem csinálni. Gáspár!
GÁSPÁR
Letettem a hivatalt.
SÁSKA
Közbenjár. Mondok egyet, Gáspár. Reggelig még vigyed a hivatalt, tovább osztán nem is kell. Az én óhajtásomra, csak reggelig.
GÁSPÁR
No, jól van: csinálok még egy kicsi toldást, de nem a magam jószántából, hanem az édesapám óhajtására. Jeromoshoz. Hova menjek hát?
JEROMOS
Mutatja és számolja az ujján. Először elmész Gáborhoz, és megmondod neki, hogy én nagyon szépen kérem őt, fáradjon el ide hozzám. Közérdekű és nagyon fontos dologban szeretnék beszélni vele. S mondd meg neki, hogy én szívesen elmennék hozzá, de az ingyenes esti ebéd miatt itthon kell tartózkodnom. Megértetted, hogy mit és hogyan kell mondani?
JEROMOS
Másodszor elmész Sipos Marci bácsihoz, s neki is megmondod, hogy tüstént jöjjön ide, mert a szénégetők adójának ügyében rögtön intézkedni akarok; s azonkívül is olyan fontos beszélnivalóm van vele, ami Ágnes leányának az életsorsát dönti el. Megértetted?
GÁSPÁR
A beszédet meg, csak a szándékot nem.
JEROMOS
Jól van, a szándék nem a te dolgod. Hanem harmadszor: annak a posztós asszonynak is megmondod, hogy a lakoma után jöjjön el hozzám, mert a posztósok adóját is elintézem. S a többi embereknek is megmondod, hogy jöjjenek el bátran. Azoknak, akik a múltkor vártak; s általában mindenkinek, akinek ügyes-bajos dolga van. Mind jöjjenek hozzám bizalommal! Megértettél-e mindent?
JEROMOS
Na, akkor száguldj, mint a szélvész! S mindjárt itt legyél ismét, mert szükség van reád! Egy-kettő!
SÁSKA
Gáspárhoz. S útközben mindenütt dicsérjed Jeromos urat!
GÁSPÁR
Indulóban. Egyenesen beteg lennék, ha nem dicsérhetném. Gyorsan a szoba felé kimegy.
JEROMOS
Bizakodóan. Ne félj, Mihály!
SÁSKA
Én nem is félek: itt nincs medve.
ÁGNES
Mosolyogva bejön az utca felőli ajtón; tartja az ajtót, s csinálja Gyulának az utat. Jöjjön, Gyula úr, jöjjön!
GYULA
Meggörnyedve, egy óriási zsákban hozza a vállán az angyal-szobrokat.
JEROMOS
Ahogy megpillantja Ágnest. Jónapot, Ágnes! Gyulához. Szent Isten! Maga mit hoz abban a zsákban, Gyula?
GYULA
Nyögve. A szobrokat, nagyságos úr. Az angyalokat. Leteszi, törölgeti a homlokát.
JEROMOS
Gyulához. Szedje ki gyorsan! Lássuk az angyalokat! Amíg Gyula szedi ki a két angyalt, s az asztal tetején rakja fel azokra a szárnyakat, azalatt Ágneshez. Éppen most küldtem el Gáspárt, hogy édesapád jöjjön ide rögtön.
ÁGNES
Megijedve. Mit akar édesapámmal?!
JEROMOS
Ejnye, Ágnes! Ne félj, nem eszem meg apádat.
SÁSKA
Egy családból csak egyet eszik meg!
JEROMOS
Ne szájaskodjál, hopmester!
GYULA
Közben az angyalokra felrakta a szárnyakat. Nagyságos úr! Sugárzó arccal mutatja az angyalokat.
JEROMOS
Megfordul, s amint megpillantja. Áááh! Gyönyörű! Csodálatos! Leveszi a kalapját, amit idáig a fején tartott; s áhítattal közeledik az angyalok felé. Ez igen! Na, Gyula! Megfogja az egyiket, s maga elé emeli, mint egy csecsemőt. Különösen ez, amit Ágnesről csinált! Ágneshez. Ugye szép, Ágnes?
ÁGNES
Boldogan. Szép, s én nagyon boldog vagyok, hogy odakerülök az oltár fölé.
JEROMOS
Kakaskodva. Hát te odavaló vagy, angyalom! Egyrészt.
SÁSKA
S másrészt a selyempaplany alá.
JEROMOS
Sáskához. Ismét jár a szád? Majd én mondom meg Ágnesnek, hogy másrészt hova való ő, te pedig menj be most a szobába! Gyula, menjen be maga is! A szerszámjait elhozta?
GYULA
Ott vannak a zsákban.
JEROMOS
Jól van. A szerszámok maradjanak ott. S maga menjen! Gyorsan, Mihály!
SÁSKA
No, jöjjön, Gyula úr! Száguldjunk a harcmezőről!
Sáska és Gyula bemennek a szomszéd szobába.
JEROMOS
Erősen lázban van, de gyöngéd akar Ágneshez lenni. Hát kedves, szép Ágnes, egyszóval odakerülsz egyrészt az oltár fölé. Közben a kalapját felakasztja egy fenyőágra. Boldogság ez egy lánynak! De mekkora! S én is nagyon boldog vagyok. Olyan nagyon, hogy már nem is bírom magamban tartani, hanem megmondom azt is, hogy másrészt veled mit akarok.
ÁGNES
Mosolyogva. No csak, bátraké a világ.
JEROMOS
Nem gondolod, hogy mit akarok mondani?
JEROMOS
S nem is érzed? Megöleli a válla felett.
ÁGNES
Rázza a fejét is. Nem.
JEROMOS
Hát… nézd csak, Ágnes…
JEROMOS
Hát… hogy mit nézzél… Eszébe jut. Várj csak… Gyorsan a két angyalt szorosan egymás mellé teszi az asztalon, s büszkén. Hát ezt nézzed! Látod ezt, Ágnes?
JEROMOS
Egymás mellett állnak, szorosan. S az egyik te vagy, s a másik én vagyok!
ÁGNES
Igen, mert úgy volt megrendelve.
JEROMOS
Igazad van! Úgy volt megrendelve. Én rendeltem úgy, hogy az egyik te legyél, s a másik én legyek! S hogy egymás mellett álljanak szorosan. És most úgy állnak! Látod?!
ÁGNES
Csillanó kedéllyel. Igen, mert maga egymás mellé állította.
JEROMOS
Igazad van! Téged odaállítottalak magam mellé! Már fülled. Megfogja az Ágnes kezét. S itt is maradj mellettem, testi mivoltodban is. Mozdul, hogy átölelje a derekát, de nem rögtön sikerül neki. Mert én elviszlek téged ebből a faluból. Megfoglak és elviszlek, mert kellesz nekem. S mert nem arra való vagy, hogy itt maradj ebben a koszos faluban! Érted? Városba viszlek; ruhát veszek neked selyemből! S cipőt kígyóbőrből! Szorítja a derekát, belébújva. Úrinő leszel… az enyém leszel, a szeretőm…
ÁGNES
Kiugrik a karjaiból, megrázza magát, és határozottan. Nem.
JEROMOS
Nem?! Angyal képében odaállsz mellém, s így nem?!
ÁGNES
Éppen azért. Mert én nem vagyok fából faragva, mint az angyal.
JEROMOS
Fenyegetőn, de keserűen. Hm… ez igaz… de azért jobban vigyázz az utolsó szóra! Egyszerre szúrósan, sátánian. Vagy már elfelejtetted, hogy a szénégetők adóját csak én intézhetem el?! S hogy a kedves Bálint vőlegényed a kórházba került, az első napon már, amikor én idejöttem?!
ÁGNES
Már hittel, vallomásszerűen. Mindenre emlékszem, Jeromos úr! Az eszemmel mindenre emlékszem, de a szívemmel csak arra az egyre tudok emlékezni, hogy Ákos miképpen búcsúzott tőlem!
JEROMOS
Na! Ha jól tudom, ájultan feküdtél akkor.
ÁGNES
Erőm nem volt, hogy nézzem is őt, s hogy bár egy biztatást mondhassak neki, de a búcsúszavait jól hallottam. Maga nem tudja, hogy mi az, amikor egy leány titkon a szíviben hordoz valakit! S nem is tudhatja, mert magának pénz van a fejiben, s a szíve helyén gonosz-áhítat, s a nyelve alatt politika! Igen, de én tudom, Jeromos úr, mert amikor Ákos mondta nekem azokat a búcsúszókat, akkor én a két fülemet két kicsi virágoskertnek éreztem, s ebben a két kicsi kertben, mint legszebb gyönyörű virágokat, úgy ültette el Ákos az ő búcsúszavait!…
ÁGNES
Most kinyílva illatoznak, és legszebb köntösükben várják őt, akit egyedül szeretek…
GÁBOR
Kopogtat az utca felőli ajtón.
JEROMOS
Indulatosan kiált. Nem szabad! Odarohan az ajtóhoz, és bezárja, aztán kinéz az ablakon. Gábor van itt! Idejött hozzám! Kiált a szoba felé. Mihály! Gyula!
Sáska és Gyula berohannak.
JEROMOS
Sáskához. Állj az ajtóhoz! Gábor van ott! Mindjárt szólok, amikor beengedheted! Gyulához. Elő hamar a szerszámokat, Gyula! Gyorsan, gyorsan! Mintázza a fejemet! Pózba áll Gyulának, egy asztal sarkára felülve.
Sáska az ajtóhoz áll, Gyula veszi a szobrot s a vésőt, s mintázza Jeromost. Jeromos Sáskához.
Most engedheted!
SÁSKA
Kinyitja az ajtót. Méltóztassék, legyen minél nagyobb szerencsénk!
GÁBOR
Bejön. Jó napot, Jeromos úr! Meglátja Ágnest. Te is itt vagy, gyermek?
JEROMOS
A pózából. Ó, jó napot! Tessék helyet foglalni. Nagyon udvarias, néha már alattomosan alázatos.
GÁBOR
Köszönöm, csak egy percre jöttem. S nem a hívásra. Útban voltam már, amikor Gáspár általadta nekem az üzenetét.
JEROMOS
Igazán kedves, hogy eljött. Nagyon fontos mondanivalóm van az ön számára.
JEROMOS
Abbahagyja a pózt, és közelebb megy Gáborhoz, akkor körülnéz, mintha zavarnák a jelenvalók. Talán négyszemközt.
GÁBOR
Tessék csak bátran. Nincs titkunk senki előtt.
JEROMOS
Hát igen. Egyenesen és őszintén közölni akarom önnel, hogy a felfogását magamévá tettem.
JEROMOS
A maga politikájára nézve, melyet a nép érdekében folytat.
GÁBOR
Mosolyogva Sáskához. Mihály, te erre mit mondanál?
SÁSKA
Ilyen a mohó ember: mindent a magáévá tesz: pénzt, leányt, felfogást.
JEROMOS
Felemelt ujjal, feddőleg. Mihály, Mihály: a kántorral tíz lejért mondattál véleményt, s te ötezerért mondod?! Gáborhoz. S éppen rosszkor, mert most a legnemesebb szándékaimat sértette meg. Hiszen képzelje el: nem nagy és becsületes dolog, hogy egy ember belátja a tévedéseit, s odaáll a másik mellé, kinek a felfogását osztja? Önnek csak öröm lehet ez, uram! Sőt, tudja, hogy még annál is több lehet, győzelem lehet és hatalom!
GÁBOR
Gyanút fogva. Nem egészen értem. Mit kerülget?
JEROMOS
Én nem kerülgetem, hanem megmondom nyíltan: önnek erkölcsi tekintélye van, nekem pedig pénzem. Legyünk társak, csináljuk együtt a népmozgalmat!
GÁBOR
Elkacagja magát. Együtt?
JEROMOS
Igen. Van arról fogalma, hogy milyen nagy dolgot tudnánk csinálni mi ketten?
GÁBOR
Sáskához. No, Mihály, hát erre mit felelnél?
SÁSKA
Én már megszolgáltam az ötezret.
GÁBOR
Jól van, akkor felelek én. Ismeri, Jeromos úr, a bibliának azt a részét, amikor a sátán felvitte Krisztust a hegyre? És megkísértette őt. Jézus mit mondott akkor?
Csend.
SÁSKA
Mély, papos hangon. „Távozz tőlem, sátán!” Utána gyorsan, rendes hangján Jeromosnak. Ez ráadás volt.
GÁBOR
Úgy van. „Távozz tőlem, sátán”, mivel tiszta és nagy célokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet jutni. Elfordul, odamegy Gyulához. Hát maga mit csinál, Gyula?
GYULA
Mintázom a nagyságos urat.
GYULA
Igen, angyalt mintázok róla, az oltár fölé.
GÁBOR
Felemeli az egyik angyalt, nézi.
ÁGNES
Boldogan. Az a másik rólam van, Gábor!
GÁBOR
Ezt mintázta Jeromos úrról?
GÁBOR
Letöri a szobor fejét, és úgy kettőben szépen az asztalra teszi.
JEROMOS
Sötét gyűlölettel. Rombol?!
GÁBOR
Nem. Ez a rend! Gyulához. Ágnesről kell mintázni mind a kettőt. Ágneshez. Te mit csinálsz itt?
ÁGNES
Éppen indulni akartam haza.
GÁBOR
No, gyere! Felétek megyek én is. Jeromoshoz. Igen, Jeromos úr, én tulajdonképpen azért jöttem, hogy nemsokára kell ez a terem. Vasárnapi tánc lesz, amit itt szoktunk mindig megtartani. Ágnessel együtt elmegy.
JEROMOS
Dühösen nézi Sáskát és Gyulát, majd a kettőbe tört szobrot a sarokba vágja.
SÁSKA
Leül oda, ahol azelőtt ült volt.
GÁSPÁR
Az utca felőli ajtón kucsmásan és jókedvűen bejön. Marci bácsi azt üzente, hogy nem jő.
JEROMOS
Nem? S miért nem?
GÁSPÁR
Azt mondta, hogy az ingyen ételtől ördögöt lát álmában az ember.
JEROMOS
És mások készülnek-e?
JEROMOS
Csodálkozva Sáskához. Mihály, mi történik itten?
SÁSKA
Úgy látszik, semmi.
JEROMOS
Gáspárhoz. S a többi emberek mit mondtak?
GÁSPÁR
Az ügyes-bajosok-e?
GÁSPÁR
Azok sem akarnak jőni. Azt mondták, hogy fekete embert mindenki látott.
JEROMOS
Úgy?! Szóval senki sem akar jönni?!
GÁSPÁR
De van egy, aki akar.
GÁSPÁR
Ákos. Az éjszaka hazaeresztették a vizsgálatból.
JEROMOS
Gáspárhoz. Menj, hamar! Ákos jöjjön ide! Rögtön!
GÁSPÁR
A kucsmát a fejébe vágja, s az utca felőli ajtón gyorsan elmegy.
JEROMOS
Sáskához. Hány óra, Mihály?
JEROMOS
Menj hamar, és hozz egy klánétást! Rögtön! Egy klánétás cigányt! Kiállítom ide az ajtó elé, hogy hívogatót muzsikáljon. Arra biztosan jönni fognak!
SÁSKA
Kajánul. Hű, ez jó lesz! Ezzel kellett volna kezdeni!
JEROMOS
Na, akkor szaladj, egy-kettő! Addig én fölveszem az új inget. Felkapja az asztalról az ingeket, és gyorsan bemegy a szobájába.
SÁSKA
Komikus sietséggel indul az utca felőli ajtó felé.
LINA
Éppen akkor megnyílik az ajtó, s hát négy cigányt vezényel, akik egy-egy nagy és gőzölgő kondérban hozzák az ebédet; Sáskához. Te hova futsz, Mihály?
SÁSKA
Megyek, riadót fúvatni! Kimegy.
GYULA
A fal mellett helyet csinál a gőzölgő kondéroknak.
LINA
Tegyétek oda a fal mellé! Ügyeljetek! Úgy! No, jól van… S most gyertek hamar, hadd hozzuk a kürtőskalácsot is! A négy cigánnyal együtt elmegy.
GYULA
Örömben kiált. Nagyságos úr! Nagyságos úr!
GYULA
Nagyságos úr, elhozták az ebédet!
JEROMOS
Szinte táncol örömében. Jól van, jól van!
GYULA
Éppen most hozták. Én is segítettem!
GYULA
S mindjárt hozzák a kürtőskalácsot is!
JEROMOS
Jól van, csak maga rakjon be mindent a szobába! A szobrokat és a zsákot is.
GYULA
Összekapkod és bedob mindent a szobába.
JEROMOS
S aztán elmegy a jegyző úrhoz, de gyorsan! S megmondja neki a következőt: én azt üzenem, hogy rögtön adjon parancsot a csendőröknek! Hogy a csendőrök hajtsák ide ingyen ebédre a népet! Megértette?
JEROMOS
Fusson, mint a szélvész!
SÁSKA
Egy klarinétos cigánnyal megjelenik. No, itt van a kerub! Nem valami kövér, de talán jó lesz.
JEROMOS
A cigányhoz. Kiállasz oda a lépcsők alá, és hívogatót muzsikálsz! Megértetted? Hamar!
JEROMOS
Pénzt ad a cigánynak. Gyorsan! Szépeket fújjál!
CIGÁNY
Gyorsan kimegy, mindjárt felhangzik a klarinét, s ettől kezdve gyors változásokkal új és új nóta szól.
JEROMOS
Mihály, tölts nekem egy pohár pálinkát!
SÁSKA
Tölt, odaadja. Igyál, ki tudja, meddig élünk!
GÁSPÁR
Behozza Ákost az utca felőli ajtón keresztül. No, Jeromos úr! Itt van Ákos, üsmeri-e?
ÁKOS
Jó napot, Jeromos úr.
JEROMOS
Sáskához. Mihály, menjetek bé a szobába! Egyedül akarok Ákossal beszélni!
SÁSKA
Gyere, Gáspár! Bemegy a szobába.
JEROMOS
Gáspárhoz, aki nem akar mozdulni. Nem hallottad, hogy menj ki innét!
GÁSPÁR
Nem félek a villámlástól!
JEROMOS
Dühösen egy tányért Gáspár mellé a földhöz vág. Takarodj ki!
GÁSPÁR
Minden jót! Osztán írjon! Bemegy a szobába.
JEROMOS
Van-e jó bicskád, Ákos?
JEROMOS
Kivesz a zsebéből egy nagy bicskát, kinyitja, és odaadja Ákosnak. Nesze, ez jó lesz.
ÁKOS
Mint Jeromos az első felvonásban, nézi a kést. Jó. Úgy kinyitva a csizmaszárába teszi.
JEROMOS
Emlékszel, mit mondtam volt, Gáborra vonatkozólag?
JEROMOS
No, ha emlékszel, akkor én az ígéretemet beváltottam. Lefizettem érted a pénzt, hogy szabadlábra helyezzenek. Most tehát szabad vagy, és rajtad a sor! Érted?
JEROMOS
Gábor mindjárt ide fog jönni, mert tánc lesz. Te pedig itt fogsz maradni most a szomszéd szobában. S amikor a cigányok az első nótára stimmolni fognak, az lesz a jel! Akkor bejössz ide a terembe és az egész nép szeme előtt belevágod a bicskát, hogy egyszerre vége legyen! Ha jól sikerül, gazdag ember leszel! Megértetted?
JEROMOS
Hát mit nem értesz?
ÁKOS
Nyugodt elszántsággal, szúrósan. Azt beszélik a faluban, hogy maga Ágnest szeretejinek akarja. Sipos Ágnest. Gondoltam, hogy megkérdem ezt magától is, aki mégis jobban tudja ezt a dolgot, mint más.
JEROMOS
Ez most nem tartozik ide! Az ember ilyenkor nem szerelmeskedik, hanem cselekszik!
ÁKOS
De tudni akarom: igaz-é, amit beszélnek?!
ÁKOS
Bekiált a szoba felé. Ágnes!
ÁGNES
Kijön a szobából, és odamegy Ákos mellé.
JEROMOS
Ágneshez. Maga hogy kerül ide vissza?
ÁKOS
Éppen találtam az úton, amikor Gáborral ment, s visszahoztam, ha esetleg szükség lenne reá. Ágneshez. Igaz-e, hogy ez a Jeromos úr téged a szeretejinek akart?
JEROMOS
Szintén elszántan. Most nem erről van szó! Ákoshoz. Hanem arról, hogy a tömlöcben akarsz-e rothadni, vagy megcsinálod azt, amit mondtam! Válassz!
ÁKOS
Jó. Választani fogok. Ágnessel együtt bemegy a szobába.
JEROMOS
Megy Ákos után, s az ajtóból beszél befelé Sáskának. Mihály, adj ennek az Ákosnak pálinkát, vagy amit kíván, bőven! Én fizetem.
GYULA
Bejön az utca felőli ajtón.
JEROMOS
Na, mit mondott a jegyző úr?
GYULA
Azt mondta, hogy olyan rendeletet nem bocsáthat ki, hogy a csendőrök esti ebédre hajtsák a népet.
JEROMOS
A gazember!… Hát mindenki gazember itt?… Gyulához. Maga is gazember, Gyula?
GYULA
Én nem, nagyságos úr, én tisztességes vagyok, csak nagyon szegény.
JEROMOS
Pénzt ad Gyulának. Tessék, tegye el! Odamegy az ablakhoz, kinéz. Gyula, az miféle csődület ott? Ott a hídon, a lámpa alatt.
GYULA
Odamegy az ablakhoz, és erőlteti a nézést. Ott a hídon? Az a fiatalság. Várják, hogy kezdődjék a tánc. Gábor is ott van a cigány muzsikusokkal együtt. Azt mondták, hogy jönnek mindjárt ide, mivelhogy úgysem lesz esti ebéd. A kürtőskalácsot is, amikor hozták, a legények mind elvették, és beledobigálták a vízbe.
GYULA
Beledobigálták a vízbe.
SÁSKA
Bejön a szobából a terembe.
JEROMOS
Hallottad, mi történt?
SÁSKA
Én nem. Úgy élek, mint Szent János a pusztában.
JEROMOS
A kürtőskalácsot a legények beledobigálták a vízbe!
SÁSKA
Miért nem mondtad, hogy süssenek malomköveket. Azokat nem dobigálták volna belé, ne félj!
JEROMOS
Rettenetes ez a te falud, Mihály.
SÁSKA
Ez az! S jó orrod van, hogy éppen ide jöttél!
Künn nagy zaj és ének, ami gyorsan közelít.
GYULA
Az ablaknál. Már jönnek, nagyságos úr!
GÁBOR
Megjelenik az ajtóban, melynek mind a két szárnyát kitárja. A háta megett az ifjúság. Amikor bejön a terembe, az ifjúság is utána beözönlik, s a végén három cigány, hangszerekkel. Az ifjúsághoz. Hamar a legények rakják az asztalokat a fal mellé! A leányok a tányérokat a sarokba! Egy is el ne törjék.
Az ifjúság munkához lát, a cigányok a sarokban valami kisebb emelvényen elhelyezkednek.
JEROMOS
Karba tett kezekkel, kevélykedve a terem közepén áll, Gábor mellett.
GÁBOR
Az ifjúsághoz. Álljatok kereken! Cigányokhoz. A muzsikusok pedig figyeljenek ide. Rámutat Jeromosra. Ennek a vendégúrnak a tiszteletére először az ő nótáját fogjátok eljátszani. Jeromoshoz. Jeromos úr, melyik a maga nótája?
JEROMOS
Mindjárt megtudja, csak a zenészek először stimmoljanak.
GÁBOR
A cigányokhoz. Hangoljatok!
A cigányok hangolnak.
ÁKOS
Bejön a szobából, s lassan és elszántan közeledik a terem közepe felé, ahol Jeromos és Gábor egymás mellett állnak. Amikor odaér, megáll Jeromos előtt, és keményen a szemébe néz. Fekete tolvaj, tégedet választottalak. Miközben felemeli a kést, hogy belevágja. A halál fia vagy!
GÁBOR
Ráordít Ákosra. Ne ölj! Egy gyors mozdulattal megragadja Ákos felemelt karját csuklóban. A másik kezével elveszi tőle a bicskát.
ÁKOS
Leereszti a karját, és meg-megránduló szájjal néz Gáborra.
GÁBOR
Mit akartál megint, Ákos?
ÁKOS
Végre akartam hajtani az ítéletet: az enyimet, a faluét és az Istenét!
GÁBOR
A legényekhez. Fogjátok meg Ákost, és tegyétek be a szobába!
Két legény megfogja Ákost, vezetik a szoba felé.
GÁBOR
Kíséri Ákost és a két legényt, utánuk ő is belép az ajtón.
EGY HANG
Abban a pillanatban, ahogy Gábor után betevődik az ajtó, ordítva. Ítéletet rajta!
EGY LEGÉNY
Székkel és villámgyors mozdulattal leüti a lámpát.
A sötétben kavargás, ilyen kiáltások: „Üssed!” „Irtsad!” „Jaj, engem talált!” „Ott van!” „Ne engem, a mindenedet!” „Hol van?” „Hol van?”
GÁBOR
Egy lámpással a kezében kijön a szobából.
Ahogy megy előre, mindenki félreáll az útjából. A lámpa fényében látszik, hogy tépettek, rendetlenek, borzasak az emberek, mint dulakodás után.
SÁSKA
A Gábor háta mögött jön egy lámpással, jobbról. A terem közepénél jobb keze felé tér, s a fal mellett kereken menve keres.
GÁSPÁR
A Gábor háta mögött jön egy lámpással, balról. A terem közepénél bal keze felé tér, s úgy keres. Mit csináltok megint? Hol van a próféta? Hol van?
SÁSKA
Hol a fenébe lehet? Hogy törje ki… Nincs.
GÁSPÁR
Mintha szólítaná. Jeromos úr! Hol van maga?! Nincs!
EGY HANG
Keressétek, emberek!
Mindenki keresi Jeromost.
GÁSPÁR
Lámpással már csak ő keresi, egyre gyorsabban szalad kereken. Közben. Nincs Jeromos úr, nincs. Bizonisten nincs! A terem közepén egyszerre megáll, szagolni kezdi a levegőt, fintorgatja az orrát. Kámfor… Azt érzek. Büdös kámfort… Mintha megvilágodosnék az esze, hirtelen odamegy Gáborhoz, és jelenti neki. Gábor bátyám! Ez az úr ördög vót!
GÁBOR
Megvilágosodva. Igazad van, Gáspár! Csupán te tudhatod, hogy ki volt, aki kámforosan eltűnt. Mert mint a csillag, te egyedül őrködtél egünkön, melyet csak Nőrinc bácsi tudott kinyújtott kezével felérni. De most e két igaz mellett kiverődhettek ti is: többi hunyorgó csillagok, mert e vihar után örvendeni akar a szív és teremni a föld. Jobb karjával ölelőleg magához rántja Gáspárt.
SÁSKA
Kurjantva. Cigány, csárdást a nyomára!
Az ifjúság felszabadulva mozdul, a klarinét felsikolt.
Függöny
A
hivatkozás helye
Jegyzet
Az Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház 1936-ra meghirdetett drámapályázatának díjnyertes darabja volt a Tündöklő Jeromos.
Szinte bizonyos, hogy Tamási 1936 augusztusában írta. A pályázatot ugyanis a Pásztortűz 1936. július 15-31-re dátumozott 13-14. számában tették közzé, miszerint: „A legjobb pályamű szerzője harmincötezer lejt kap. Ebből huszonötezer lej a Szépmíves Céh által kifizetendő jutalom, melyben bennefoglaltatik a mű első kiadásának joga, tízezer lej pedig a Magyar Színház által juttatott minimális tiszteletdíj-biztosíték!”
Tompa Lászlónak szeptember 3-i keltezéssel elküldött levelében Tamási ezt írja: „Valószínűleg holnap felutazom Budapestre, mert most fejeztem be egy színdarabot, amit elő fogok terjeszteni.” Október végén pedig a drámapályázat bírálóbizottsága (Kós Károly, Járosi Andor, Kádár Imre) a beérkezett nyolcvanhárom mű közül egyedül Tamási darabját jutalmazza, bár Nagy Istán Özönvíz előtt című drámáját is elismeréssel illeti.
Úgy tűnik, hogy a kitüntetés nem csupán Tamásinak szól, de a régóta várt „transszilván dráma” megszületését is hivatott hirdetni, a lelkes közönség pártfogásába ajánlva a közös erőfeszítések eredményét:
„Tündöklő Jeromos. Székely falusi miliő. Első tekintetre reális, sőt naturalisztikus történet, amely mögött azonban csakhamar hatalmas misztikus háttér alakító erejét érezzük. Az alakok hús-vér figurák ugyan, de mégis többek, mint való személyek. A mi korunkat, egyéni és történelmi sorsunkat eldöntendő nagy eszmék képviselőinek mutatkoznak be az egyszerű emberek. A szerkezet is olyan egyszerű és átlátszó, hogy egyszerűbbet képzelni is alig lehet. Kristálytiszta, friss és illatos, mint a hegyi forrásvíz, és szinte együgyűen természetes, de egyúttal rafináltan naiv, mint a népmese. Csordultig telve van játékos humorral, nagy emberi jósággal és egyúttal mélységes komolysággal. Az egész darabot átlengi a székely táj sajátos illata, a hegyek éles levegője. Ez a színjáték igazi, őseredeti, a maga különvaló töretlen útját járó, semmi mással össze nem hasonlítható művészet, amely sehol másutt, mint itt, a mi földünkön meg nem születhetett volna. Nem jár kitaposott utakon, és lesznek, akik éppen egyszerűsége és művészi újszerűsége miatt talán nem fogják könnyen megérteni. Csudálatos, egyéni, játszi humorának furcsa, néha kesernyés zamatát, néha csípős
illatát csak azok fogják tudni értékelni, akik elfogulatlan és tiszta lélekkel tudják elfogadni, mert éppen ezek a páratlan és ritka, ma társtalan értékei teszik ezt a színjátékot számunkra különösen nagy értékűvé és megbecsültté. Az is bizonyos, hogy mai rendező és mai színész számára egészen különleges és nehéz feladatot jelent a darab méltó színrehozása, de ez a feladat egyben vonzó is komoly törekvésű színház számára.” (Jelentés a Szépmíves Céh és a Magyar Színház drámapályázatáról. Pásztortűz, 1936. október 31., 20. sz.)
1936. november 6-án a színház – Kádár Imre rendezésében – már be is mutatta a díjazott művet. A díszelőadást az erdélyi dráma jelentőségét és kiváló eredményét méltató gróf Bánffy Miklós vezette be. Az Ellenzék november 8-i tudósítása adott hírt az ünnepi előadás fogadtatásáról:
„A színház látható buzgósággal, sőt lelkesültséggel igyekezett a darab segítségére és hasznára lenni. De még nem készült el a munkájával egészen. A párbeszéd itt-ott megállott. A stíl se forrt ki egészen… El kell ismernünk, hogy a rendezés, kiállítás és a legtöbb színész munkája igyekezett kifejezni Tamási Áron iránt csodálatát. Dicséret illeti például Forgács bámulatos törekvését, azért fáj, hogy föltétlenül el kell utasítanunk Jeromosát. Nem volt ez sem együgyű, se sátáni, sem ravaszdi; illetéktelenül groteszk volt és nevetséges. Főleg az agyonjátszottság miatt. E mellett a torzrajz mellett valóban friss volt Tompa természetes és mulatságos kocsmárosa… Fényes Alice bűbájos Gáspár alakját minden művész kiválóságával formálta; amit nyújtott, kitűnő volt, de mégsem fejezhette ki a szerep igazi lényegét… A közönség sokszor kifejezte tetszését, és nagyban ünnepelte Tamási Áront.”
Járosi Andor bírálata is, melyet a Pásztortűz 1936. november 15-i (21.) száma közölt, abban látta Tamási érdemeit, hogy „szeme nem a régi népszínműíróé vagy Jókaié, Mikszáthé vagy az új faluromantikusoké, és nem is a Móricz Zsigmondé. A falu számára nem szórakoztató téma, nem is egy magasabb osztály nevelőmunkájának, egyházi, politikai irányzatának a tárgya, hanem egy lényegileg meg nem értett, sajátos, eleven, vérző valóság. Ebben egy Tamási a Móricz Zsigmond utáni ifjúság faluszemléletével. Aminthogy a faluval szemben való felelősségérzetének is egészen más a színezete, mint azoké, akik a falut akár a legjobb szándékkal is, vagy esetleg a megélhetés önző vágyával, de minden esetben csak kívülről látják, istápolják, vagy éppen élnek belőle… Ez a színpadi játék a maga új anyagával, új feldolgozásával a legnehezebb műformát öltötte magára. A realitás és misztikum vegyületében akarja kimondani a megtalált igazságot.”
A széles körű közönség tetszésnyilvánításával szemben, újságírók társaságában mégis lábra kapott az a vélemény, hogy „a Tamási-darab szép fényes külsőségek közepette megbukott”. Nagy István ideiglenes elejtése okozta a zavart. Gaál Gábor sem tartotta szerencsésnek a bírálók választását, hogy egyedül Tamási drámáját tüntették ki.
Áprilisban bemutatta a színház Nagy István „dicséretes” drámáját is, hogy az elfogultság vádját visszautasíthassa. A tüske azonban tovább szúrt: az Özönvíz előtt rivális szerzője önéletrajzi regényciklusának Szemben az árral című kötetében (Kriterion, 1974) így emlékszik a Tündöklő Jeromos kolozsvári előadására, amelyet izgatottan nézett végig:
„Mindegyik mondat egy-egy ékes vésőnyomnak hatott, olyanok lehettek, mint a remekül kifaragott kopjafák. De bárhogy erőltettem is az eszemet, sehogyan sem értettem, miről is van szó a színpadon. A darab végén csak annyi derengett bennem, hogy a szűzmáriás »tiszta« székely falu kiveti magából az ördöngős népámítókat. Egyszerű, de nagyon varázslatos ráolvasásra eltűnnek, mint a tömjénfüsttől fulladozó Sátán, csak füst meg bűzös kénkőszag marad utánuk. Ám hogy kik ámítják a népet, az már nem derült ki. Én akkor az előadáson egyenesen a mi kommunista szervezőinkre gondoltam, azokra a MADOSZ-istákra, akik megszervezték a gyimesközéploki fölkelést. Zavart az is, hogy a darab rossz szellemét alakító színész kissé városias, kissé papos maszkírozása mintha Aradi Viktor hasonló öltözékét másolta volna le, amikor még Kolozsvár utcáin jött-ment apostolos arckifejezéssel. Csak most, annyi hosszú évtized távolából próbálok azzal a következtetéssel kísérletezni, hogy hátha a magyarpárti korteseket próbálta kipellengérezni, vagy a kormánypárti szavazatvadászokat vette célba… Tamási azzal, hogy mindent lírai székely ködbe burkolt, ha akarta, ha nem, legjobb esetben is valamennyi akkor működő párt felé nyithatott
tüzet.”
1937 májusában a Korunk lapjain Gaál Gábor ismét hangot adott kételyeinek, a „transszilván” törekvéseket bírálva, s megtoldván az ünneprontó híresztelést azzal, hogy Jób Dániel csak úgy fogadta el a Tündöklő Jeromos-t budapesti előadásra, ha szerzője a művén gyökeresen változtat. A Vígszínház tervezett erdélyi ciklusa a közönség érdektelensége miatt meghiúsult.
A Tündöklő Jeromos magyarországi bemutatója 1939. április 22-én volt. Németh Antal rendezte, s hogy milyen eredménnyel, talán Schöpflin Aladár kritikájából is kitűnik. Schöpflin ugyancsak töprenghetett azon, hogy az írót, a rendezőt vagy a színészt okolja-e a vélt hiányosságokért. „Egyenetlenebb, kevésbé megszerkesztett színdarabot még keveset láttunk – írja. – Cselekvényében nincsen az az áram, amely át kell hogy járja az összes jeleneteket; a jelenetekben nincsenek meg azok a kapcsolások, amelyekből a darab építménye összeáll. Minden jelenet mintegy magában él, a legtöbb alaknak, különösen pedig a főalaknak, Jeromosnak nincs szilárd, állandó jelleme, folyton kétségben vagyunk: mi ez az ember? Mesebeli gonosz? Mefisztó a székely parasztok között? Egyszerű hitvány bujtogató, rejtett célok demagógja?… Szemmel látható, hogy az író valami eredetit, nagyon nehezen megvalósíthatót akart a forma dolgában: a realitást összehozni a meseszerűséggel. Két olyan hangot próbált összehangolni, amelyek egyenest ellentmondanak egymásnak. Merész formai gondolat ez, Tamási folyton küzd vele. A küzdelemben vesztes marad, de közben vannak pillanatok, amikor már-már győz. Mindig olyankor, amikor az ujja rátapint a népi húrra. Néhány székely parasztalakja, különösen a
paraszt korcsmáros és fia egészen eleven, kivált az elején; élces, csavaros székely észjárásuk, beszédük odaidézi a színpadra a székely falu levegőjét. Jó az elkeseredett székely kántor csaknem tragikus alakja és még egy-két parasztalak. Az úri rendből való alakok, a plebános, a jegyző arca azonban kifejezéstelen. A párbeszédben néha észrevenni Tamási prédikáló hajlamát, de általában hangja elbájoló. Sajnos, ezt a speciálisan székely hangot nem tudják a színészek megszólaltatni – nem a tájszólásra értem, hanem a beszéd módjára, az intonálásra és hanghordozásra.
Ha az író küszködik a formával, a színésznek, Kiss Ferencnek reménytelen a küzdelme Jeromos alakjával, amelyből hiányzik a forma. Az író túl kevés támasztékot ad a színésznek az alak kialakítására. Kiss Ferenc megpróbálja a lehetetlent, valami egységet vinni az alakba, összefogni reális és meseszerű vonásait. Groteszk figurát csinál belőle, komikus fintorokat ad neki; sokszor szinte mintha Jeromos önmagát gúnyolná ki. Ezúttal az író felelős azért, hogy a színészt két vállra fekteti a szerep. A székely parasztalakok közül legjobb Makláry Zoltán és Apáthy Imre. Ők olyan szerepeket kaptak, amelyet meg lehet játszani, és meg is játsszák. Tímár Józsefnek már nincs ilyen szerencséje, Bajna Gábor szerepe csak elv, a jó elve, szemben a Jeromosban kifejezett gonosz elvvel, székely harisnyában járó morál. Pethes Sándor egyetlen charge-jelenetében nagyon jó. A többi szereplők alig tehetnek mást, mint hogy elmondják mondókájuk. A színpadon felvonultatott tömegekben nincs mozgás, ott vannak a színpadon, zajonganak, tülekednek, de nincsenek benne a cselekményben.
Reméljük, Tamási most megtanulta, hogy a színmű elsősorban építmény, jó alaprajz és belső logika kell hozzá. Ha ezt a tanulságot levonja, kitűnő színműírót üdvözölhetünk benne. S örömmel fogjuk üdvözölni.” (Nyugat, 1939. május 1., 5. sz.)
Ide kívánkozik azonban Illés Endre bírálata is, amely részint Schöpflin véleményével száll vitába: „Nincs Tamási-írás, amely végül is ne felcsapó láng s ne felszárnyalás volna; a budapesti Nemzeti Színház előadása viszont súlyos volt, mint a mélyvizekbe leszálló álom. Lassú, nehézkes; a színészek úgy beszéltek, mintha a lajbijukat gombolták volna ki. Aki Tamási darabban szerepet vállal, annak egészen ismernie kell az írót, s főleg meg kell ismerkednie azzal a fiatal és nyugtalan szellemmel, amely minden Tamási-darabban úgy lobog, mint a tüzes pünkösdi lángok. A színpad: varázslat. S a Nemzeti Színház előadása éppen a varázslatot ejtette el, azt a pillanatot, amikor a valóságból jelkép lesz.” (Erdélyi Helikon, 1939. június-július, 6. sz.)
Az 1946-os esztendő nyarán, a június 18-i bemutatót követően, a Parasztszövetség égisze alatt társult hivatásos színészek Hajdú-Bihar megye falvait, kisvárosait járva játszották Tamási szatíráját. Ugyanebben az évben, december 6-án a hódmezővásárhelyi Városi Színház társulata – Osváth Béla rendezésében – két alkalommal adta elő.
Tamási huszonöt éves írói jubileumának tiszteletére 1947. november 11-én Egry István rendezésében és Illés Endre bevezetőjével mutatta be a rádió.
A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház 1975-ben vette fel repertoárjába. Először október 17-én játszották Tompa Miklós és Seprődi Kiss Attila rendezésében. Jeromost László Károly alakította. 1984. október 13-án a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatói adták elő, Ferenczy István osztályvezető tanár rendezésében.
A veszprémi Petőfi Színház Tamási-ciklusában 1985. szeptember 27-én mutatta be, Szabó József rendezésében, Kovács Lajossal a címszerepben. Az előadással a veszprémiek 1985. október 1-én és 2-án Jelenia Gorában is vendégszerepeltek, s Budapesten a Magyar Néphadsereg Házában mutatták be.
|