Görgeteg*
|
| „Likas a kalapom teteje. |
| Kilátszik a hajam belőle, |
| Eléggé szégyellem legény létemre - hogy |
| likas a kalapom teteje…” |
JÁNOS
Fiatal mesterlegény; biciklin jön az úton. Az énekre lassít, a leányra még jobban lassít. Amikor odaér egészen a leányhoz, megáll a biciklivel, és földre száll. Legény létire?
JULISKA
Magát hova küldték?
JÁNOS
Akárhová.
JULISKA
Hát akkor menjen akárhová!
JÁNOS
Közeledik a lányhoz. Maga mikor került ide a paphoz?
JULISKA
Jobb lesz, ha maga elkerül innét.
JÁNOS
Azt kérdeztem, hogy mikor került ide?
JULISKA
Tegnapelőtt. Mi baja véle?
JÁNOS
Körülnéz; látszik, hogy észrevett valakit közelíteni az úton; s bosszankodva. A fene ette volna meg! Éppen ide tolják! Ezt a nyesett embert! Csenget a biciklijén. Félre az útból! Itt jő a generális!
Elványadt, rongyos asszony egy „férfit” tologat rozoga tolókocsin. A „férfin” elnyűtt katonazubbony van. A két karja és a két lába le van vágva, a szemei helyén vak üreg. Az asszony az ajtó előtt megböki a „férfit”, aki erre vontatott síri hangon mondja.
ROKKANT
Szegény nyesett ember vagyok!… Segítsenek valamivel!…
Az asszony egy ideig nézi Jánost és Juliskát, aztán tovább tolja a „férfit”.
JULISKA
Elszörnyedve. Hát ez ki volt?!
JÁNOS
Egy ember.
JULISKA
Ez magának ember volt!?
JÁNOS
Ember, ember! Hát magának mi volt?
JULISKA
Küszködve, majd szinte sírva. Cégér!
JÁNOS
Hogyhogy cégér?
JULISKA
Nem érti! Úgy, hogy cégér!
JÁNOS
Micsoda cégér?
JULISKA
Hát cégér a kolduláshoz! Nem érti?! Maszkura! Nem ember!
JÁNOS
De én tudom, hogy ember!
JULISKA
De én is tudom, hogy nem ember!
JÁNOS
Hát nem hallotta, hogy még beszélt is?! Azt mondta, hogy szegény nyesett ember vagyok… Nem hallotta! Maga… maga süket!
JULISKA
Én nem vagyok süket! Én hallottam! De azt nem ember mondta! Hanem egy maszkura! A cégér!
JÁNOS
Maga buta! Hát aki beszél, az magának nem ember?
JULISKA
Nem hát! A rádióra mutat, ami ott áll mellette a földön. Ez a szerkezet is beszél, mégsem ember!
JÁNOS
Maga kótya! Hát akkor magának ki az ember?
JULISKA
Maga a kótya, tudja! Mert nekem az az ember, akinek két keze van! Akinek két lába van! S akinek két látó szeme van!
JÁNOS
Maga tiszta bolond!
JULISKA
Maga a tiszta bolond!
JÁNOS
Ember volt, s megvan!
JULISKA
Nincs meg, mert cégér volt!
JÁNOS
Ember volt!
JULISKA
Cégér volt! Sírás előtti dühösséggel. Cégér volt! Az edényt, ami a kezében van, a földhöz vágja; egyre dühösebben a többi edényeket és a cserepeket is vagdosni kezdi a földhöz; a végén egyenesre feláll, és átkozódva. Így törjön engemet is össze az Isten, ha nem cégér volt!
JÁNOS
Éktelen haraggal a biciklit a földhöz veri és összetöri. Engemet is így törjön össze az ördög, ha nem ember volt!
JULISKA
Sírva lerogy a küszöbre.
JÁNOS
Várja meg, amíg jő valaki s megkötözi… Elmegy.
PAPNÉ
Egy nagy edényben liszttel, zacskóban cukorral s kávéval; örvendezve jön, s az ajtó előtt. Juliska! Juliska! Kaptunk lisztet s cukrot s ká- Megdöbbenve. Hát itt mi történt?!
JULISKA
Sír.
PAPNÉ
Juliska! Itt mi történt?!
JULISKA
Szepegve. Erre jött egy mesterlegény, s hozzáveretett velem mindent a földhöz…
PAPNÉ
Hozzáveretett? Egy mesterlegény?!
JULISKA
Az hát.
PAPNÉ
S az hogy történt?
JULISKA
Az úgy, hogy egy asszony errefelé taszított egy cégért, akire az a mesterlegény azt mondta, hogy ember.
PAPNÉ
Reszketve. No és?
JULISKA
S mind azt erősítette, hogy az a cégér ember!
PAPNÉ
Felkacag, aztán egyszerre kitör. Jaj, hogy az a feketefene nem tudott tégedet megenni! Mielőtt idehoztalak volna! A mesterlegényeddel együtt! Aki mind azt erősítette! Hogy az én edényeimet, egy ilyen kicsiség miatt! Jaj, azt a…! Földhöz vágja a kávét s a cukrot, toporzékolva kiszórja mind a lisztet is, s az edényt is odazúgatja a falhoz.
PAP
Temetésre készülőben, palásttal a vállán, ünnepélyesen kijön. Hát itt mi van?
A papné ott sír a szolgáló mellett. Nem szól egyik sem.
PAP
Mi van itt? Miért sírtok itt rakásra? Hát ez miféle háború, itt a földön? Ki bolondult itt meg?
PAPNÉ
Szepegve. Ez a lány mind összetörte az edényeimet s a cserepeimet… Egy kicsiség miatt…
PAP
Hát ezt a kávét s ezt a lisztet?!
JULISKA
Azt a tiszteletes asszony, egy kicsiség miatt.
PAPNÉ
Juliskára. Hallgass, mert kettőbe hasítlak!
PAP
Nyugalmat tartva. Mielőtt hasogatnál, tudni szeretném, hogy mi történt.
PAPNÉ
Feláll, s úgy magyaráz. Képzeld, valami mesterlegénnyel összekapott ez a leány, s éppen akkor erre tolta azt a szerencsétlen Csonka Ferencet a felesége, s ezen összevesztek.
PAP
Hogy vesztek össze?
JULISKA
Szintén feláll, s úgy magyaráz. Úgy, tiszteletes úr kérem, hogy az a mesterlegény mind azt erősítette, hogy akit kerekes széken toszítnak, az ember.
PAP
Hát te mit mondtál?
JULISKA
Én azt mondtam, hogy az nem ember, hanem kéregetési cégér.
PAPNÉ
No, hallj oda! E miatt a kicsiség miatt, az én cserepeimet, az én drága vázáimat!…
JULISKA
De bizonisten cégér volt, tiszteletes úr!
PAP
A feleségéhez. Hát te mért szórtad széjjel ezt a kávét s ezt a lisztet?
PAPNÉ
Én a cserepek miatt… Hogy ezek olyan bolondok voltak.
PAP
Küszködik, majd magából kikelve. Jaj, azt a fehérnépnek mindenségit! Hogy ezt a sok drága… Nohát! Istenem ne legyen, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok! Lekapja a palástját, hasogatni kezdi össze, majd a földre veti és tapodja. Így hasogassanak össze engemet is, s így tapodjanak össze, ha mind bolondok nem vagytok! Bolondok! Bolondok!
EGYHÁZFI
A temetésre készen, egy nagy énekeskönyvvel a kezében odajön. Egeknek szent Ura! Fogja a fejét. Hát itt mi történt?!
A pap, a papné, a szolgáló háromfelé veszékelnek. Nem szól egyik sem. Egyházfi felfogott kézzel, bátortalanul közelít a pap felé.
Tiszteletes úr, drága jó tiszteletes úr, itt mi tudott történni?
PAP
Hát nem látja!?
EGYHÁZFI
Én látom, de miért; ó, miért?
PAP
Ó, azért, hogy Csonka Ferenc ember-e, vagy cégér.
JULISKA
Cégér, bizonyisten cégér!
PAPNÉ
A szolgálóhoz. Te vagy a cégér! Cserepes cégér!
PAP
A felesége felé, a szolgáló felé. Itt süllyedjek el, ha bolondok nem vagytok!
Nők pityeregni kezdenek. A pap dühödten kering, ropogtatja a talpa alatt a cserepeket.
EGYHÁZFI
Bambán néz, fogja a fejét. Mindjárt, mindjárt, mindjárt megbolondulok! … Szintén keringeni kezd; egyszerre összeütközik a pappal, s azt megragadja. Mindjárt megbolondulok! Mi történt?
PAP
Fintorgó arccal, lassan. Itt az ajtóban ez a leány s egy mesterlegény beszélgettek együtt… Akkor Csonka Ferencet erre tolta a felesége. Az egyik azt állította a Csonkáról, hogy ember: a másik azt, hogy cégér.
JULISKA
Én mondtam, hogy cégér!
PAP
Mintha rá akarna ugrani a szolgálóra. Sssííjjj! Az egyházfihoz. Ezen összevesztek… a cserép… a váza…
EGYHÁZFI
Kétségbeesve. Ceégér?!
JULISKA
Az hát!
PAP
Rátámadva az egyházfira. Hát nem érti!?
EGYHÁZFI
Ceégér?
PAP
Cégér, cégér!
EGYHÁZFI
Hát az mi?
PAP
Maszkura, jel a kéregetéshez. Megtalálja a szót. Báb!
EGYHÁZFI
Hhjajj! S e miatt a kicsiség miatt?
PAP
Kering megint. Emiatt.
EGYHÁZFI
Ezt a sok drága cserepet, e miatt a kicsiség miatt?
PAP
E miatt a kicsiség miatt.
EGYHÁZFI
S a lisztet is emiatt?
PAP
Emiatt.
EGYHÁZFI
S a palástot is emiatt?
PAP
Kiáltva. Emiatt!
EGYHÁZFI
Most… most… megbolondulok… Tépni kezdi össze a nagy énekeskönyvet. Dobálja széjjel a lapokat, tapodja a földön. Így tépjenek össze engemet is, így tiporjanak össze, ha ebben a házban mindenki nem bolond! Ebben a házban! Mindenki! Nem bolond!
KURÁTOR
Ládával a hóna alatt jön, egy kicsit meghökken, de aztán tréfásan szemléli a dolgot. Hát itt mi az ánti van!?
JULISKA
Megörvendezve, bizalommal kapaszkodók belé a kurátorba. Bácsi, tegyen igazságot, tegyen igazságot!
KURÁTOR
Megindul az egyházfi felé, aki még mindig kergül és szaggat. Mentiben mellékesen Juliskához. Teszek, csak várj. Az egyházfihoz, akit megfog. Hó, komám, hó!
EGYHÁZFI
Kapálódzik, a papék felé bök, s Juliska felé bök. Ezeknek hógasson! Mert ezek mind bolondok!
JULISKA
A kurátorhoz, előbb is, később is többször. Mondja, hogy cégér!
KURÁTOR
Az egyházfinak. Mi lelte, komám? Hát magának eddig szép esze volt!
EGYHÁZFI
Mindjárt megbolondulok!
JULISKA
Úgy-e, hogy cégér?
KURÁTOR
Juliskához. Ne karicsálj! Hanem mondd meg, hogy ide mi az istennyila csapott bé, ebbe a házba?!
JULISKA
Olyan istennyila, hogy egy asszon egy maszkurát toszított erre, egy olyan kéregetési cégért, itt az úton.
KURÁTOR
Hát osztán!
JULISKA
Hát aztán volt egy mesterlegény, aki velem akart beszélgetni, s aki mind azt erősítette, hogy nem cégért toszítanak, hanem embert.
KURÁTOR
Hát aztán?
JULISKA
Hát aztán ezen összevesztünk, s én a virágcserepeket s ő a biciklit összetörtük.
KURÁTOR
E miatt a kicsiség miatt?
JULISKA
Ez nem kicsiség! Mert cégér vót!
KURÁTOR
Hát a liszt?
Mindenki a papnéra mutat.
KURÁTOR
Mért?
JULISKA
Ő is azért.
KURÁTOR
Hát a palást?
Mindenki a papra mutat.
KURÁTOR
Mért?
JULISKA
Ő is azért.
KURÁTOR
Hát ezt a drága énekeskönyvet?
Mindenki az egyházfira mutat.
KURÁTOR
Mért?
JULISKA
Ő is azért.
KURÁTOR
A ládát a földhöz vágja. Így üssön belém a ménkő, ha mind bolondok nem vattok! Mind, ahányan vattok!
JULISKA
Mondtam, hogy cégér vót! Mondtam, s mondom!
KURÁTOR
A ládából kidőlt irományokat kezdi széjjelszórni. Tiszteletes úr! Itt vannak az irományok! Nem tudomány kell a világnak! Hanem cégér!
JULISKA
Az vót! Cégér vót!
Amíg a kurátor „dolgozik”, mindenki a maga rontásához megy, és azt folytatja, mind jobban és nagyobb dühvel.
PRESBITÉRIUM
Nyolc gazda jön. Az első. Ez már igen!
KURÁTOR
Nekiszökik a presbitériumnak. Neki a munkának! Ki mit ér!
AZ ELSŐ A PRESBITÉRIUMBÓL
Há’ mért?
KURÁTOR
Ne kérdezd, hanem vágjad!
JULISKA
Erős hangon, mint az ítélet. Az embernek két lába van!
Az első ember béáll a rombolásba.
JULISKA
Az embernek két keze van!
A második ember is béáll.
JULISKA
Az embernek két szeme van.
A harmadik is béáll.
JULISKA
Csak az ilyen ember, a másik nem ember!
PAP
Vágja az egész Presbitérium!
Az emberek sorba mind béállnak.
KURÁTOR
Ki hol éri!
JULISKA
Változzék békává, ki háborút csinál!
EGYHÁZFI
Jaj, mindjárt megbolondulok!
JULISKA
Ki a szép emberből csúnya cégért csinál!
PAPNÉ
Ki az én házamból egy romhalmazt csinál!
PAP
Meggyújtja a papirosokat. Ki az én házamból tűznek lakodalmat csinál!
Egyre erősödő zongoramuzsika, mintha a rádióból szólna. Bartók: „Töltik a nagyerdő útját”.
JULISKA
Énekeli, miközben zúzzák a házat és égetik.
| „Töltik a nagyerdő útját, |
| viszik a székely katonát. |
Künn trombita. Katonák masírozása hallik.
| Viszik-viszik szegényeket, |
| szegény székely legényeket. |
| Úgy elviszik arr’a helyre, |
| hol az út is vérrel festve. |
| Kit a golyó, kit a lándzsa, |
| kit éles kard összevágta.” |
Függöny
A hivatkozás helye
A Napkelet közölte, 1933. évi első (januári) számában. A darab ismét megjelent a Tamási által is szerkesztett, rövid életű színházi lap, a Romeo és Julia 1947. március 18-i (első) számában. Majd a Népszabadság tette közzé 1975. december 25-én azzal a téves adattal, hogy „először és utoljára” 1947-ben a Romeo és Juliában jelent meg.
A budapesti, Paulay Ede utcai Országos Kamara Színházban az Erdélyi Férfiak Egyesületének patronálásában, 1933. május 7-én, Szentimrei Jenő Siratóban című egyfelvonásos parasztkomédiájával és a Szivárvány a havason című „misztikus balladajátékkal”, valamint az Isten veled Kapuzábé című „dalosjátékkal” egy műsorban került színre. A Cifra Szőttes című összeállítás – Tamási Áron szavaival szólva – azzal a céllal készült, hogy a székely népi értékekből bemutasson egy csokornyit. Két székely származású, de Budapesten élő színész – Köpeczi-Boócz Lajos és Ignácz Rózsa – rendezte. Zenéjét összeállította, illetve szerezte: Laurisin Miklós. Díszlettervezője Beutum János volt. A közreműködők között találjuk Peéry Pirit, Ignácz Rózsát, Herczeg (később Hlatky) Lászlót, Bihary Józsefet.
Tamási a Kamara Színházban szerzett benyomásairól Tiszta beszéd a székely „Kék madarászok”-ról című, a Brassói Lapokban 1933. augusztus 27-én megjelent kritikai esszéjében tudósított.
A székely népmese, melynek „ötletéből” született a Görgeteg, a Kriza-gyűjteményben, a Vadrózsák-ban lelhető meg, A huszár és a szolgáló címmel. S a Cifra Szőttes című színházi matiné (benne a Görgeteg) előkészületeiről, az előadás lefolyásáról, fogadtatásáról, utóéletéről Ignácz Rózsa részletesen beszámol az Ikerpályáimon című memoárkötetében (Gondolat Kiadó, 1975).
A játékot Tamási – erős változtatással – Fegyverek árnya címmel az Irodalmi Újság 1955. január 1-jei számában is közreadta.