Székely fás*

Páros jelenet
1929


Szereplők
EMMA, huszonöt éves „modern” városi nő
GÁBOR, harmincéves harisnyás székely

Történik egyik székely városban.

 

Szín: városi szoba – dívány, tükör. A tükör előtt parfüm, púder, kölnivíz, pirosító stb.

 

EMMA

A tükör előtt áll pongyolában, s körülményesen keni-feni magát, közben. Jazzband… Meghúzza a szemöldökét, nézi magát, majd táncmozdulatokat tesz. „Yes, sir, that’s my baby…”

GÁBOR

A ház előtt. Fát vegyenek!

EMMA

Az ajkát festi, közben. „Csigolyák… lila csigolyák…”

GÁBOR

Még erősebben, pont az ablak alatt. Jó bükkfát vegyenek!

EMMA

Meghallja, megfordul, látszik, hogy eszébe jut valami. Oh, az a piszok Elemér, csak kinyalja magát, hogy ő megyen az irodába, s úgy mellékesen odaveti nekem, hogy „Aztán végy fát, kérlek, valamelyik paraszttól.”

GÁBOR

Fát vegyenek!

EMMA

Bosszúsan. Ezért menjen férjhez az ember… Oh, te jó Isten…! Az ablakon kiszól. Bácsi, jöjjön bé! Visszamegy a tükörhöz, és púderezi magát.

GÁBOR

Ostorral a kezében, belép az ajtón. Jó napot aggyon Isten!

EMMA

Hátrafordul, a négy szem egy pillanatra egymásba hull.

GÁBOR

Miközben nagyon nézi az asszonyt, leveszi a sapkáját, s mozdulatlanul. Kezit csókolom.

EMMA

Összébb húzza a pongyoláját. Maga árulta a fát?

GÁBOR

Elmosolyodva. Én kiáltottam.

EMMA

Feléje lépdel. Hogy adja?

GÁBOR

Előbb talán nézné meg, mert látatlanban csak a török veszen, s a sem fát, hanem feleségöt.

EMMA

Ott sem úgy van immár.

GÁBOR

Jó, jó, én azt mind tudom, de a régi törvénről beszélek.

EMMA

No, mondja, mennyiért adja?

GÁBOR

Mit?

EMMA

Hát a fát! Talán egyebet is árul?

GÁBOR

Bizalmasabban. Én igen osztán, ha egy ilyen asszony kérdi. S megmongyam-é, mit?

EMMA

Libát vagy tojást, nemde?

GÁBOR

Met nem osztán. Hanem egy égi csillagot, mit a minap hoztam le egy éccaka az égről.

EMMA

Mosolyogva. Én fát akarok venni.

GÁBOR

Azt es lehet.

EMMA

No, mondja már, mennyiért adja?

GÁBOR

Kissé incselkedő hangon. Azt a vevő határozza meg s a beszéd.

EMMA

Mutatja. Talán leboruljak nagyságod lába elé?!

GÁBOR

Azt egyet se, kivált söprögetés előtt.

EMMA

Hajja!

GÁBOR

Látom es.

EMMA

Mit lát?

GÁBOR

A vásár kimenetelit.

EMMA

Gábor elébe áll, kissé kihívóan. Nos?! Hát megfogom-é venni én magától a fát?

GÁBOR

Elhúzódik előle a szoba közepe felé. Bajosan.

EMMA

Mennyit adjak?

GÁBOR

Jöjjön s nézze meg, mert ilyen fát nem látott még.

EMMA

Megint közeledik feléje. Gondolom, milyen lehet.

GÁBOR

Mintha gyermeknek mondaná. S azt miről gondolja?

EMMA

Mutatóujját a Gábor mellének szegezi. Azt éppen magáról. Várjon csak, meg is mondom: először is: szép szál fák…

GÁBOR

Az Emma szemébe. Szép…

EMMA

Alig izgatottan. Másodszor is: jó tüze van…

GÁBOR

Kamaszos büszkeséggel. Van, hála Istennek! Ostorát letámasztja a dívány mellé.

EMMA

Nézi nyugtalan.

GÁBOR

Körülügyelgeti a szobát. Hát a tekintetes úr hol van?

EMMA

Elutazott.

GÁBOR

Jó messze-é legalább?

EMMA

Mi köze hozzá?

GÁBOR

Csak azért mondom, hogy ha messze ment volna, több szépet látna.

EMMA

Leül a díványra, lábait kacéran egymásra rakja. Szeretné? Cigarettát vesz magának, rágyújt.

GÁBOR

Ha maga szeretné, én nem bánnám.

EMMA

Megkínálja Gábort is cigarettával. Szokott?

GÁBOR

Huncutul. Így meg tudnám szokni. Kérnék tüzet is melléje.

EMMA

Ültéből tartja a cigarettát.

GÁBOR

Odahajol, s miközben rágyújt, a díványra lopja magát. Az első füst után. Fájin cigaretta! Viráglapi es vagyon közötte ejszen.

EMMA

Kacag. Amit maga érez, az másféle illat.

GÁBOR

Ha másféle es, de jóféle.

EMMA

Öntelten. Ha kitalálja, hogy honnan ered, akkor megkínálom magát egy pohár borral.

GÁBOR

Szagolni kezd, s ahogy az Emma hajához ér. Innét a hajából! Hijj, mingyárt énekelni kezdek, mint a madár a virágos fán.

EMMA

Tovább húzódik, nyugtalanul. Ne jöjjön olyan közel. Nem bírom.

GÁBOR

Fekete mákszem rózsaszálakból van a haja, úgy-é?

EMMA

Huncutul int. Csend! Valaki jöhet!

GÁBOR

A tisztességes ember nem fél. Elevenebben. No, hol a bor?

EMMA

Igaz, maga nyert. Feláll, és ringatva magát, kimegy.

GÁBOR

Véle együtt feláll, nézi őt, s ahogy kiment. Barátom, micsoda falás lenne…!

EMMA

Az ajtón bejövet. Tetszik nekem ez a hecc.

GÁBOR

Halkan. Szolgáló nincs?

EMMA

Minek?

GÁBOR

A levegő rontására.

EMMA

Azt hittem már, hogy házasodni akar. Két pohárba bort csorogtat.

GÁBOR

Én nem osztán, amíg van erdő, s amíg van jó bükkfa, s azt a bükkfát árulni lehet.

EMMA

Poharat emel. Proszit!

GÁBOR

Szintén felemeli, aggodalmasan. Hát a hol van?

EMMA

Mi?

GÁBOR

Hát az a prászit!

EMMA

Kacag. Az nem egy falu… jaj, beh jó… Kacag. hanem azt jelenti, hogy egészségére kívánom ezt a poharat.

GÁBOR

No, hallj oda, azt hittem, hogy valami jó bortermő helység. Koccint. Az ilyen bort örökké innya kéne.

EMMA

Leül az asztal mellé. Magát hogy hívják?

GÁBOR

Engemet úgy, hogy jöjjön bé, bácsi! Szintén leül.

EMMA

Babrálva fésülgetni kezdi magát. Maga vicces ember. Hogy hívják csakugyan?

GÁBOR

Bizalmasabban. Engemet Gábornak, mint az arkangyalt. No, jólesik-é?

EMMA

Érdekes, az én nevem is olyan betűvel kezdődik, mint a magáé.

GÁBOR

Kitaláljam-é?

EMMA

Lássuk!

GÁBOR

Egyet röhint. Gati!

EMMA

Jó pofa! De nem úgy hívnak. Nem is olyan betűvel kezdődik, mint a magáé, hanem e betűvel… E… m… m… a.

GÁBOR

Emmá beszéd.

EMMA

Újból tölt Gábornak. No, még egyet.

GÁBOR

Veszi az üveget és nézi. E ma megivódik.

EMMA

Proszit.

GÁBOR

Prózint! Ivás után. Jól fütt…

EMMA

Eszébe jut hirtelen. Igaz, beszéljünk a fáról. Mit kér érte?

GÁBOR

Haggya a sújba, hadd száradjon odaki. Soha nem volt jó elsietni a vásárt.

EMMA

De hazajő az uram.

GÁBOR

Itt ő es elfér.

EMMA

Ötletesen. Mondja, izé Gábor, maga mit csinálna, ha csakugyan hazajönne hirtelen az uram, s magát itt kapná, ahogy javába iszik?

GÁBOR

Hiszen, ha jovában innám, magától jőve, hogy mit mongyak, de mivel nem iszom jovában, hát azt mondanám, hogy oh beh jó, hogy jő, mert a nagyságos asszonnyal bajos erősen egyességre vergődni.

EMMA

Feláll, mentiben arcul érinti Gábort. Jópofa, feltalálná magát.

GÁBOR

Fel én még magasabb helyen is.

EMMA

A tükör előtt nézegeti magát. Mondja, van magának felesége?

GÁBOR

Nekem?

EMMA

Magának.

GÁBOR

Feleségem?

EMMA

Felesége.

GÁBOR

Hát… nemigen.

EMMA

Ügyesen kitért.

GÁBOR

Biza, sok leán elől kitértem, amikor arról lett volna szó. Feláll, mentiben a tükör felé. Én még ártatlan vagyok.

EMMA

Megfordul. Mi?!

GÁBOR

Ártatlan.

EMMA

Nekem mondja?! Még a szeme sem jól áll.

GÁBOR

Azért nem áll jól, mert még nem volt fehérnép, aki jóra állítsa.

EMMA

S magának csakugyan nem volt még kedvese? Mondja, Gábor?!

GÁBOR

Nekem volt már kedves madaram, lovam s még miegymás, de fehérnép kedvesem nem vala.

EMMA

Visszafordul a tükör felé, s púderezi magát. Oh, dehogynem!

GÁBOR

Hát bizonyítsa reám valamivel, ha azt állítja.

EMMA

Hát maga bizonyítsa, hogy nem volt.

GÁBOR

Hát nem elég a megvallás?

EMMA

Visszafordul. Nem!

GÁBOR

Hát várjon csak. Mit es lehetne csinálni… No, teszem azt, hogy vessen próbára.

EMMA

Hogy gondolja?

GÁBOR

Hát teszem azt, hogy odaadom magamot, vaj másképpen nem bánom, akármit csináljon velem, s bélása hamar, hogy nem tudom, mi a szerelöm, mert nincs bennem sem kévánság, sem gerjedelem.

EMMA

Mennyi butaságot beszél. Kölnivizet vesz, s hirtelen Gáborra önt belőle.

GÁBOR

E mi?

EMMA

Kacéran. Kölnivíz, kedves.

GÁBOR

Jó volna ilyenben megferedni.

EMMA

Nincs rossz gusztusa. Hirtelen púderezni kezdi a Gábor arcát.

GÁBOR

Mit csinál?

EMMA

Csend! Nem azt mondta, hogy reám bízza magát?

GÁBOR

No jó, hajlandó vagyok mártíromságot szenvedni.

EMMA

Miközben szépítgeti Gábort, nagyon odabúvik.

GÁBOR

Amikor Emma javában ingerkedik, hirtelen hátrább lép, kacagni kezd, s így az asztalhoz megy, tölt magának. No, adjon Isten kedvet máskorra is, mert bézárják a bótot, s nekem valami selyemruhát kell venni az asszonnak az innapokra. Iszik. Mennyi a számja ennek a háznak?

EMMA

Csak néz, nem szól.

GÁBOR

Felveszi az ostort, egyet csattant. Jól megjátszottuk ezt a kis szabad időt.

EMMA

Hidegen. Rakja le a fát, s kifizetem.

GÁBOR

Kacag. Nincs nekem eladni való fám.

EMMA

Elképedve. Hát azért hívtam be.

GÁBOR

Csakhogy én már eladtam a fát egy más asszonynak, ezelőtt két órával.

EMMA

Akkor minek van maga itt?

GÁBOR

Csak ki akartam próbálni, hogy maga többet adott volna-é érte. Kalapját felteszi. Holnap, ha ráérek, csinálhatunk vásárt. Szerencsés jó napot kívánok. El.

EMMA

Áll helyben, és néz maga elé.

GÁBOR

A ház előtt. Fát vegyenek!

EMMA

Az asztalhoz megy, tölt, egyben kiissza, s utálattal. Paraszt…

 

Függöny

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

A Székely fás a húszas évek végén keletkezett. Az Ellenzék 1929. február 11-i számában jelent meg. A lábjegyzetként rögzített híradás szerint február 6-án, a Mária Valéria estélyen Mo’sa Mélanie és Tamási Áron előadásában látta először a közönség a páros jelenetet.

A hódmezővásárhelyi Városi Színházban Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné-jával egy estén, Hetés György rendezésében vitték színre 1946. május 16-án. Összesen négyszer játszották.

A marosvásárhelyi színház is ebben az évben, június 27-én, Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájából vett részletekkel együtt adta elő.

Alkalmanként fővárosi és vidéki színpadokon, valamint a Magyar Rádió különféle műsoraiban hangzott el.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]