A fekete bárány. Kádár Imre regénye*

Nem tudom megérteni azokat, akik Erdélyben unatkozni szoktak. Földünk bőbeszédű, színes; életünk a legnívósabb kabaré, csak aki konferál, az gyenge néha. De ilyenkor, szinte gondviselésszerűen, mindig megjelenik egy könyv, minden „természetes kiválasztódás” ellenére is.

Nem véletlenül említem ezt a marxi alaptételt: Kádár is operál vele a munkásnyomorúság bemutatása alkalmával, aztán maga a Szépmíves Céh is, nagyon helyesen, mindjobban hangoztatja az utóbbi időben, hogy ragaszkodik a magas irodalmi mértékhez. Szerintem ebben is egyedülálló magyar kiadóvállalat a mi Szépmíves Céhünk. Egészen természetes tehát, hogy ez a felállított mérték hasonló emelkedett, tiszta, komoly és személytelen nézőpontokat követel attól is, aki a nyilvánosság előtt hozzászól ezekhez a könyvekhez.

A Kádár Imre Fekete báránya mély, sőt költői szimbólum. Egyszer a hazáért harcoló katonát menti meg a biztos haláltól, máskor a család tiszta küszöbére fekszik, hogy azon bé ne jöhessen a démon, ha többet is ér, mint a feleség. A polgári erkölcs nemes fantomja tehát a fekete bárány, azé a polgári erkölcsé, amely nagyszerű étvággyal megeszi másnap, s miután megette, fizikailag is felháborodik, de rendes szokás szerint titokban örül, hogy mégiscsak elhárult valahogy az útjából.

A regény tehát egy fiatal, derék polgárférfiú házasságba törésének zegzugos regénye. Énregény. Egy cégvezető és feleségének kilenc hónapját írja le valóban szakértő analízissel és olyan írói erényekkel, hogy örül és élvez minden házasságban sínylődő, és óvatos lesz minden önálló egyed. Ez alatt a 9 hónap alatt a férfi bűnnel terhes, a nő pedig az emberiség áldott gyümölcsével. De a főhős végül is megtisztul az erdélyi Olajfák hegyén, az 1404-es magaslaton, és akkor nemcsak mint jó polgár, hanem mint jó keresztény is azt hirdeti, hogy egy bizonyos tisztulási folyamat elteltével mégis csak a házasságban van az élet értelme: „az öröm és a szépség”. Érdekes írói feladatnak látszik már ilyen gyarló felvázolásban is, de Kádár Imre még ezt is körülszínezte és körülírta a társadalom, a kor, a vallás, a filozófia, a lélektan, Erdély és a kisebbségi élet számos jellemző tulajdonságával, színével és vonatkozásával.

És a regény ilyen érdekes célkitűzése és gazdagsága mellett is keskeny vágányúnak tetszik. Végére érve azt érzi az ember, hogy egy epizódokkal megtámogatott elbeszélést olvasott. Nincs semmi monumentalitása. És valahogy a horizontjára is fel lehet könnyen mászni, ha valakinek kirándulókészségei, turistaesze van. Ámbár lelket elemez folytonosan, mégsem szól a lélekhez ez a könyv. Nem megrázó, nem tisztító, gyorsan vonuló cselekménye ellenére sem sodor, a csaló férjekre pedig, úgy érzem, semmi hatással nincsen. Különös dolog. Mindennek az értelmét először abban kerestem, hogy a család háborgó tava körül csak művirágok a virágok, a kapitalizmus, a szocializmus, a kereszténység, sőt néha a transzszilvanizmus is. Ez a magyarázat azonban nem elégített ki. S ahogy tovább meditáltam, az a kellemetlen érzés kezdett gyötreni, hogy a házasságnak ez a háborgó tava, ahová Kádár Imre elvezetett, nem a természet törvénye szerint lett, hanem a tanulás, a betű-civilizáció vívmánya. És ha ezt megállapítottuk, a könyv értékei rögtön seregleni kezdenek a szemeink elé.

Mert nem csodálatos-e az, hogy az intellektus majdnem megközelíti az alkotó művész kiváltságos birodalmát?

Ebben a megközelítésben Kádár Imre páratlan a mi erdélyi íróink között. Hét esztendő óta figyelem változásait, szorgos keresését és fejlődését a megállapodottság, a higgadtság felé. És úgy érzem, hogy ezzel a könyvvel a lehető legbiztosabb révben kötött ki: a társadalmilag hasznos ember révébe, amelynek partjait egyelőre kemény beton tartja, amíg valami jobb anyagot ki nem találnak ebben a vajúdó időben. Addig is azonban nagyon okos dolog konszolidálódni ebben a révben és bölcs fejjel mosolyogni azokon a vajmi keveseken, akik lázas szemekkel és égő lélekkel szomjasan kóborolnak, énekelvén új bujdosó énekeket.

 

 

A hivatkozás helye
Jegyzet

A fekete bárány. Kádár Imre regénye. Brassói Lapok 1930. júl. 6. 151. sz. A cím alatt: Kiadta az Erdélyi Szépmíves Céh. Keltezése: 1930. július. Újraközölve: Tiszta beszéd (91–93.) és Jégtörő gondolatok I. kötet (214–216.), ez utóbbiban „A fekete bárány” címmel és a Kádár Imre regénye alcímmel.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]