Erdélyi sors^*

Drága Jó Istenem, hogy ez a sötét, félelmetes, misztikus erdélyi sors mindig ott lebeg a Maros, a Küküllő, a Hargita s minden erdélyi szó, tett és mozdulás felett. Mutassatok nekem csodát: mutassátok meg azt az embert, akit kiszakasztott magából s felvirágozott az erdélyi föld, de sötét, különös sorsát nem adta volna rá.

Ott lebegett Kolozsvár, Mármarossziget s Marosbogát felett akkor is, mikor Páll Rózsa ott szórta erős fekete szeméből a tüzet, csitította a vérét, álmodott olyan csodában, hogy nem szállja meg őt az erdélyi átok, s nem űzi, rágja és emészti örmény s székely őseinek a sorsa.

Nem menekült: holló repült a feje felett, s reáhullatott a tollából egy erősen fekete szálat. Sziklára ment a költőleány, s belenézett az űrbe, ahol szállottak s rajban mentek feléje erdélyi szívkesergő gondolatok. Nagy rengeteg erdőbe ment: beletemette magát a mélységes, illatos csendbe, amelyik a szívére borított egy újabb kincses átkot, hogy kínozza fehér leányágyában. Mezőre ment nyár közepén, s meglátta a vérbe mártott rózsát: a szíve nyilallott, de ha belehal, úgy is leszakasztotta volna.

És a szíve felé tűzte kicsi Erdélyország szimbólumát, s egy kicsit át a ruháján, s vérezni kezdett a szíve. Aztán csak papírt tett alája, s rímekbe csepegett a vére.

Így hozta el Páll Rózsa magával az erdélyi sorsot. Most viszi és hordozza, és sötétedik a szeme tüze, s mosolyog keserűn, ha a régi sebén újra vérzik a szíve.

Itt él Amerikában, verset ír, álmodik csodát, csókolja kicsi fiát, és hinti beléje is az erdélyi kínos kincset. Elbújt, mint a kicsi szép szavú madár, s nem lehet hallani énekét, mert csak magának sírja a dalt.

Pedig kicsi Erdélyországban szépen csengene ez az ének.

S ha cseng talán valamikor, hallgassátok jutalomként, s örvendjetek neki, mert sok virágot tehet ő a többi mellé, s ékesítheti drága magyar szóval s művészettel a szíveket kicsi Erdélyországban.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzet

Erdélyi sors. Pásztortűz 1923. nov. 10. II. 37. sz. 104. Alcíme: Kovácsné Páll Rózsa, az Amerikában feltűnt székely költőnő. A cikk végén jelölve a megírás helye: New York. Újraközölve: Tiszta beszéd (29–30.) és Jégtörő gondolatok I. kötet (94–95.).