Gyűjtők és mecénások

Az idén nyáron Párizsban megismerkedtem egy fiatal kertészmérnökkel. Amikor megtudta azt, hogy somogyi vagyok, mindjárt azzal a kéréssel fordult hozzám, hogyha ráakadok, küldjem meg neki „Somogy megye könyvtárának” régi ex librisét. Kérdésemre, hogy miért érdekli, közölte, hogy az 1972-ben elhunyt kaposvári barátunk, Lovrits Kálmán, színes ex librisének szőlőábrázolása miatt. Egyszóval, mert ő mint a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság főosztályvezetője csak szőlőt és bort ábrázoló ex libriseket gyűjt. Tehát a véletlen épp egy olyan gazdával és baráttal hozott össze, mint amilyenre a magyar állam akadt Lippótzy Norbert, lengyel földön élő magyar gazdamérnök személyében, aki nagylelkűen, nemzete iránti hűséges szeretetből ezt a gazdag – Európára is kitekintő – kisgrafikai gyűjteményt adományozta a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Tokaj és a lengyelek között mindig is megvolt a szoros történelmi és gazdasági érdeklődés. És most ezzel az ajándékozással csak tovább nőtt ez a baráti kapcsolat.

A véletlen Párizsban arról is tudósított, hogy ez a Bodnár Sándor-féle gyűjtemény – mert így hívják a Párizsban megismert barátunkat – sem marad el túlságosan a Lippótzy-féle gyűjtemény mögött. Ha nem tudnának egymás gyűjteményéről – amit nem hiszek –, itt adjuk ezt hírül. De aligha van ez így, mert az alkalmi kisgrafikák e nemes és érdekes műfajának és az ex librist készítő művészeknek és gyűjtőknek akkora baráti köre van, és oly szoros ez az egész világon, hogy sokszor még a rokoni kapcsolatoknál is mélyebb szálak fűzik össze őket egymással. A gyűjtés szenvedélye és a képzőművészet szeretete fogja össze ezt a tábort. És a számuk egyre csak nő, mert a gyűjtés századunk egyik érdekes jelensége. Ez a szenvedély, de különösképpen pedig az ex libris gyűjtés olyan, hogy a gyűjtő szenvedélyen túl, kicsiben, a nagy mecénások művészetet támogató segítőkészségével is fölérő, mert hiszen gyakori megrendeléseikkel ők állandó segítői és ösztönzői a kisgrafika mestereinek.

Az ex libris önálló és jellemzően erősen kettős, a rendelő és a mester személyiségét egyszerre kifejező olyan műfaj, amely a grafika történetében régi és szép hagyományokra néz vissza. És mert miniatűrben is az alkotás lényegét, a művészi teljesség egészét igénylő, tehát így az ilyen kisgrafikai gyűjtemények versenyeznek a nagyképtárak ritka értékeivel és jelentőségével. És épp azzal, hogy maga az alkotás kisméretű, tehát könnyebben közel kerül korunk emberéhez. A művész és az alkotása így már nemcsak a palotákba, kastélyokba kerül be, de egyre több családba, kislakásba. Egyedi darabok vagy kisebb-nagyobb gyűjtemények formájában. Így családon belül kisugárzó szellemi kincs lesz, olyan, amely megnemesíti az ösztönt, és lélekkel tölti ki a hétköznap anyagi gondjain túl az életet.

Úgy nézzünk tehát a kisgrafika és az ex libris-gyűjtőkre, mint korunk kis mecénásaira. Kisebb anyagi erejükkel ők és az egyes intézmények a pályázataikkal a művészet mai kis „Mediciei”. Gyűjtők és ösztönzők, megrendelők, mint ahogy hajdan a fejedelmek és a hercegek, egyszóval a gazdagok voltak. A művészetnek és a művészeknek barátai és támogatói. Sokszor egy személyben még olyan könyvgyűjtők is, akik e szép grafikai műfaj támogatásával nemcsak egyes könyvek, de egész speciális könyvtárak gyűjteményének értékét is emelik, mert melyik gyűjtő ne törekedne egy-egy értékes ex librises könyv vagy jelentős ex libris-készítő művész egy-egy újabb alkotásának megszerzésére.

Az ex libris-megrendelők az ábrázolandó téma megadásával a legkülönbözőbb művészi feladatok elé állítják a grafikusokat. A jó ex libris tükrén egyszerre két arc – mint már említettem –, a megrendelő és az alkotó művész lelki és művészi világa együtt jelenik meg. E kisgrafikáknak tehát nemcsak a témaköre, de a technikája is változatos. A linó, a fa és a rézmetszés, a kőrajz és acélmetszés egyszerű és színes változatait egyaránt alkalmazza. Legfőbb sajátsága pedig az, hogy sohasem a testi, de mindig a megrendelőre legjellemzőbb szellemi portré keresője és kivetítője. Épp ezzel és ezért az ilyen ábrázolás és szellemi megjelenítés igen gazdag formakincset alkalmaz épp a témák tárgyi és idő és térbeli sokrétűsége miatt. Természetesen így a legkülönbözőbb művészi stílusokat kell hogy alkalmazza. Tehát az ex librisek és az alkalmi kisgrafikák témaköre végtelen gazdag, mint maga az élet.

Az itt megnyíló kiállítás és gyűjtemény darabjainak témája a szőlő és a bor ábrázolása. Mondhatnám úgy is, egy dionysoszi világ, amely fényével és nemes mámorával, áhítatával és humorával az alkotó képzelőerejét a görög mítoszok világától a mediterrán és a latin szellem pogány és egyházi és erotikus vonáson át a bukolikus és pásztori és vallásos jegyek kiemelésével és a démoni és nyárspolgári és vagány színezéssel ábrázolja a szőlő és a bor gazdag témakörét. Tehát igen változatos képvilág tanúi vagyunk, mert a szőlőfürt és a bor mint jelkép egyszerre nemcsak a szigorú és szertartásos munka és a bőség és a termés kifejezője, de egyben a derű keltője és a szomorúság elűzője is világunkban.

Így az sem csoda, hogy ezt a gyűjteményt Tokajhegyalja szülötte válogatta. Mert, amint megtudtam a kiállítás szép katalógusának olvasása közben, Lippótzy szülőföldje a Hegyalja. Most már persze azt sem tartom véletlennek, hogy a Párizsban megismert barátom, akinek elküldtem a hajdani megyei könyvtárunk színes szőlőfürtös ex librisét, szintén hegyaljai. Ez a gyűjtemény itt mégsem csak magyarra szűkített. Európa jelentős bortermő vidékeinek világát és stílusát, már úgy értem, a művészeti stílusuk gazdagságát is hozza kis lapjain a klasszikus stílustól a szecesszióig és persze napjaink művészeti stílusáig. Még a történelmet idéző címertan ábrázolásait is elénk tárja. Mi pedig ebből a gazdag anyagból akár a lugasból a gazda, úgy válogathatunk e kisgrafikai gyűjtemény darabjaiban, amelyekben, akárcsak a magyar borban, így együtt a világ is gyönyörködhet.