Gáborjáni Szabó Zoltánné Sz. Madarász Rózsa 1950. május 2-ától vezetett naplója

1950. május 2. kedd. Dél tájban érkeztem Lőrincékhez a szép budai villába. Juliska – Lőrincék alkalmazottja – fogadott, tudta, hogy érkezem. Lefektetett, mert Lőrinc így rendelkezett. Lőrinc otthon volt, valakivel tárgyalt, akit nem hagyhatott ott. A másik szobában házivarrónő dolgozott, Sztovitsné, míg ott voltam, majdnem minden nap találkoztunk. Sztovicskának hívtuk. Nemsokára jött Lőrinc, beszélgettünk az utazásomról, tüdővérzéséről. A telefon 5 percenkint szólt. Sztovicska kezelte, barátok, ismerősök érdeklődtek Lőrinc után. Sokan halálhírét hallották. A halálhír a tüdővérzés és Klára gyászruhája miatt terjedt el.

Délután körutat tettünk autóbuszon Máriaremete, Pesthidegkút, Balázs-vendéglő. Lassan elsétáltunk a Nagyrétig és tovább s virágokat gyűjtöttünk. Megnéztük a „Szentföld-múzeumot”, a főnöknő és Chrysostoma nővér kedvesen fogadtak. Villamoson mentünk haza. Az utcájukban, egyik villa kertjében csodaszép magnólia-fa volt tele virággal; megálltunk és gyönyörködtünk. – Nem bánom, akármi lesz, de ebből szerzek. Becsengetek és ha otthon vannak, kérek, ha nem, bemászok és lopok – mondta Lőrinc, és megnyomta a csengőt. Egy férfi jött ki, Lőrinc bemutatkozott, és előadta kérését. – Igen? Az író? Nagyon szívesen. Dr. X. ügyvéd vagyok. – Metsző ollót hozott, és egy szép csokorral adott. Megköszöntük s jöttünk. Egy másik villa kerítésénél virágzó orgonabokrok. – Ebből lopok – mondta Lőrinc, de kérésemre elállt szándékától… Klára és Kisklára már otthon voltak. Kisklára elbeszélte, mennyi izgalommal jár munkája a Rádiónál… Horváth Mariskáék jöttek részvétlátogatásra. H. Mariska Kláráék régi alkalmazottja volt… Lóci későn ért haza, azzal mentette ki magát, hogy sok időt tölt a menyasszonyánál, meg sportügyek, ruhaanyag vásárlás.

Május 3. szerda. Lócit ½ 6-kor hallottam elmenni Csepelre. Klára 8-kor a Növénytárba, Kisklára 10-kor a Rádióhoz. Ez minden reggel így volt. Gáz- és villanyszámlát hoztak, 138 Ft volt. Sütkéreztem az erkélyen, Lőrinc fejemre tette trópusi sisakját, és Kairóról mesélt. Jászai életrajzát és Genthon Bernáth-monográfiáját olvastam. Juliska takarításkor veszekedett, hogy a vadvirágok miatt tele van a szoba szeméttel. (Vízcsap-javítás 40,– Ft.) Délelőtt Bernáth A. festőművész telefonált, meghívta Lőrincéket vacsorautánra. Lóci hazajött, bemutatta menyasszonyát, a kispesti Csöpit, 19 éves, fekete, cimbalmozik. Feketére váratlanul vendégek jöttek: dr. Baránszky-Jób Laci egyetemi magán tanár, irodalmi kritikus, iskolaigazgató, tréfás, helyes ember. Dr. Joó Sándor II. kerületi református pap, Baránszkyné Gizike intézet vezető, Komjáthy Aladárné. A telefon gyakran szólt, Lőrinc haláláról érdeklődtek Haraszti Sándorné és Ignácz Rózsa. Ignácz Rózsa meghívta Lőrincet üdülni a Balatonra. Kisklára megjött, és kimerülten, ruhástól elaludt. Vacsora után ½ 10-kor Klára, Lőrinc és én autóbuszon elmentünk Bernáthékhoz. Útközben Lőrinc felhívta figyelmemet a Margithídról látható éjszakai Duna-képre. Bernáth A.-nak felesége: Alisz és egy kislánya van: Marili. Ott volt a Haynal klinikáról két tanársegéd és dr. Radnai Béla gyorsíró; megbeszélték, hogy Lőrinc bemegy pár napra a klinikára kivizsgálásra. Bernáthék lakása szép, érdekes a műterem, sok nagy ablak néz a Dunára a III. emeletről. Feketét, kisörsi bort és tortát szolgáltak fel. A beszélgetés a főiskoláról és május 1-ről folyt. Bernáth rögtönzött képbemutatót tartott: Lánchíd, Kisörsi táj, Veranda, Marili képekre emlékszem; utolsónak egy most készülő: „Műtermi csendélet”-et láttunk. ½ 12-kor Radnai autón vitt haza… Itthon nagy orgonacsokrot találtunk és Juliska bolondos levelét, melyben azt írta, hogy ő nagyszájú ugyan, de nagyon szereti a családot, és hogy íme az ő virágai mennyivel szebbek, mint a mi hűvösvölgyi vadvirágaink és galagonya-ágaink.

Május 4. csütörtök. Lőrinc bement a klinikára. Szőnyi Istvánt és Ferenczy Noémit olvastam és Mikes Mancival, Klára testvérével beszélgettem, kik férjével, Kemény László festőművésszel alattunk laknak.

Május 5. péntek. (Juliska egész délelőtt sorbaállt.) Délután lementem Keményékhez, ott Magdával Lőrinc unokatestvérének, G. Szabó Kálmánnak a feleségével találkoztam. (G. Sz. Kálmán is festőművész.) Este Kisklára napi dolgait mesélte, fáradt, kimerült.

Május 6. Lőrinc a klinikán van. Betegsége még nincs megállapítva, csontvelő-kivétel szükséges, vasárnapra hazaengedik.

Május 7. vasárnap. Tegnap s ma az egész napot Alagon, szüleimnél, családi körben töltöttem. Sógoromnak Bobbynak két lova első díjat nyert.

Május 8. Lőrincékhez visszaérve, Lőrinc 3 könyvet készített ki számomra: Illyés Gyula: Válogatott versei, Kodolányi János: Boldog Margit és Lamb: Shakespeare mesék.

Május 9. kedd. Délután Lőrinc hazajött a klinikáról, vizsgálata még nincs befejezve. Keményékkel Magdáékhoz mentem. Később Klára és Lőrinc is odajöttek. Hazajövet Lőrinc bimbós ágakat tört le a villakerítéseken kihajló jázminbokrokról. Érdekes levél jött Ausztráliából: pléh-házakról, rengeteg juh-nyájról és két évi jól fizetett közmunkáról… Meg akartuk látogatni a Csillagdát, de ez elmaradt.

Május 10. szerda. Lőrinc felolvasott a Macbeth-ből, a saját fordítású szöveget, felhívta Klárát telefonon egy délutáni találkozásra, és visszament a klinikára Kroogh-vizsgálatra. Délután Lőrinccel kimentünk a Szép Ilonáig busszal és Budakeszi felé, majd az úttörő-vasút végállomásra. Söröztünk. Ütközben Lőrinc elmesélte emlékeit 1944 decemberében ugyanezen az úton megtett utazásáról. Klára a végállomáson várt fekete ruhájában. Ő sört, mi tejet ittunk. ½ 7-kor voltunk a volt Golf-szállónál, ahol Lőrinc részben a Tücsökzené-t írta. 7-kor hazaindultunk. Jött Kemény Laci, felolvasta Kodolányitól kapott levelét és saját válaszát. Váratlanul jött Tamás Henrik volt kiállító szalon-tulajdonos Lőrinchez beteglátogatásra. Művészeti, tárlati dolgokról beszélt, majd Lőrinc levitte Kemény Laci műtermébe… Dr. Tompa főorvos, a család barátja vacsorára jött. Ötvenes, jókedvű férfi, őszhajú, nagy művészbarát. Elmesélte, hogy Mezei Mária színésznőt kezeli, aki idegbeteg… Este rádiózenét hallgattunk.

Május 11. csütörtök. Lőrinc dolgozott, én krémest sütöttem, mert estére vendéget vártunk. Lőrincnek Franklin bejelentette az új fordítás-kötet megjelenését. Délután dr. Tompához mentem. Négyféle orvosságot adott, miután alaposan megvizsgált… Hazaérve, Lőrincnél Marsi Pál parasztpárti elnök vizitelt, most nyári vendéglős a Duna-strand környékén. Klára megjött, vacsorát készítettünk, mert Juliskának kimenője volt. A bejelentett vendég Bujdossy Éva angol tanárnő volt. A vacsora: töltött tojás, majonézes saláta, krémes és fekete volt. Váratlan vendégként Baránszkyné (Gizike), Balogh László filmügyi főember és felesége, ki külker tisztviselő és rajzoló-művész, Magda két bátyja: Gyuri és Leó. Utóbbi Kisklárát 300,– Ft-os szavalásra hívta meg az ózdi Kultúrházba, de Kisklára a Rádió miatt nem vállalhatta. Tréfás vallási villongás volt hívők és hitetlenek közt.

Május 12. péntek. Lőrinccel a Frankin telefonon közölte, hogy az új kötet néhány első tiszteletpéldányát ma küldönccel küldik, s még lesz pár ezer forint honorárium és a dedikálandó példányok aláírása hétfőn. A clevelandi egyetem magyar lektorától: Reményi József professzortól, aki nemrég az egyetem angol nyelvű folyóiratába 7 oldalas tanulmányt írt Lőrinc költészetéről, levél jött, ebben a Tücsökzene egy példányát kéri. Másik levélben dr. Moll Károly hévízi fürdőorvos (a súlyfürdő feltalálója) Lőrincéket levélben meghívta. Lőrinc ebédig felolvasta Illyés Gyula Lélekbúvár című, a pszichoanalitikus túlzókat gúnyoló parasztvígjátékának első felvonását, kedvet kapva, a többit magam olvastam el… Délután váratlanul Németh Antal jött s érdekes, régi színészpletykákat elevenítettek fel Kisklárával. Németh magával hozta Szondi teszt-adatfelvevő iratait. (Test angol szó, annyit jelent, hogy próba, vizsgálat.) Egy csomó fénykép közül ki kellett választani a rokonszenveseket s az ellenszenveseket, miáltal az illető mélylélektani árulkodást tesz saját ösztönvilágáról. Lőrincet már harmadszor „tesztezte” meg. Illyésné – Flóra – is, „szondista”, gyógypedagógus. Radnai Béla vasárnapra ebédre hívott mindnyájunkat.

Május 13. Klára ma a Növénytár helyett a Szőlészeti Intézetben dolgozott, korán megjött. Juliska mindenért órákig sorbaáll. Lőrinc halálhírében ma is két telefon: Zolnai Béla és Dobrovolszky Gyulától, a Nemzeti Bank főellenőrétől… Délután kirándultunk Kuruclesre, Takáts Ferenc volt szocdem miniszterékhez. Édes kis házban lakik a feleségével, teljesen visszavonultan, mindent maguk végeznek. Hódmezővásárhelyi paraszt. Pálinkával, almával kínáltak. Ügyes kis ház, óriási zöld völgykatlanban. Sok könyv… Itthon Sóstóhegyről vendég várt: Thomasné. Vacsora után feketén dr. Déri Józseféknél (aki jogtanácsosa volt Salgónak) voltunk.

Május 14. vasárnap. Radnaiéknál ebéden a Rózsadombon. Villájuk kertjében két Medgyessy-szobor van. Bent minden szoba, s a lépcsőfeljárat minden része teleaggatva nagy festők műveivel (Bernáth, Szőnyi, Derkovits…) és főleg sok szobor (Pátzay Pál). Nagy ebéd. Radnai, a felesége, az öccse és egy gyorsíró-tanárnő: Németh Erzsébet. Bensőséges beszélgetés ½ 6-ig. Vissza gyalog sétáltunk, 35 perc. Lóci a bécsi osztrák–magyar meccset hallgatta rádión, majd lázasan elment sporttársaival a Margitszigetre. Kisklára pedig Sándor Judittal ment el valami kiskocsmába. Vendégek: Mikes Irma és Csengery József tanár, volt külügyminiszteri titkár.

Május 15. hétfő. Délután vendég Devecseri Gábor író, az Írószövetség titkára. Lőrincet nem találta itthon, ő csak ½ 6-kor jött haza, egész nap nem evett. Meghozta a most kiadott könyv első példányait. Én is kaptam egyet s egy illusztrált naptárt. Uzsonna közben jött Tasnády-Kubacska András, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, aki évekkel előbb először szerzett állást Nagyklárának. Kláráékkal átmentünk Magdáékhoz, ott voltak Baránszkyné és dr. Csalótzkyné Nóra. Lőrinc lement Zoltán elé, de elkerülték egymást. Zoltán megérkezett.

Május 16. kedd. Este színházba megyünk, a Macbeth-et nézzük meg. Juliska is kapott jegyet. (Most morog, mert sokat ácsorgott megint a bevásárlásnál.) Zoltán 6-kor hazament. Lőrinc és Kisklára részleteket olvastak a Macbeth-ből. A színházban Klára meghívta a páholyba Tasnády-Kubacska Andrásnét és Varga Irén külügyi tisztviselőt.

Május 17. Séta és villamos a Svábhegyre Lőrinccel és Kisklárával. Ebéd a „Pacsirta” vendéglőben. Kisklára elmesélte egy kalandját. Erre sétálgatott egy kollegájával és betértek egy kis kápolnába. Az illető beesett egy romos kriptába, honnan csak segítséggel s körülményesen tudták kihúzni. Este Nagyklárával Magdáékhoz mentünk.

Május 18. Vendégek: Németh Antal, Peéry Piri.

Május 19. A rendőrségtől jöttek Lőrinchez kábítószer-fogyasztást ellenőrizni, mert Lőrinc betegsége alatt morfium-injekciókat is kapott. – Ja, ön a híres író? Akkor nagyon örülök. – S elmentek. Lőrincnek levelet írt egy ifjú kaposvári költő-jelölt rajongója, aki kommunista.

Május 20. Lőrinccel a Szépművészeti Múzeumba mentünk a 85 éves Csók István jubiláris kiállításának megnyitására. A hivatalos szónok után Bernáth A. üdvözölte a mestert, aki frissen mondott köszönetet. Megismerkedtem itt dr. Mihályfi Ernő volt miniszterrel és feleségével, Szegi Pál kritikussal, Márffy Ödön, Berény Róbert festőművészekkel, Róna Emy könyvillusztrátorral, s másokkal. Ott volt G. Szabó Kálmán festőművész, Bernáthné is és vagy száz meghívott. Magát a tompaorrú kis öreget (Csók) is közelről láttam: Lőrinc pár szóval üdvözölte, mosolyogtak, kezet fogtak. ½ 3-kor mentünk haza. Találkoztunk Miskolczy László építészmérnökkel, a Kékes szálló építőjével, ki Lőrincnek régi barátja… 6 órakor megérkeztek Lőrinc diákkori barátai: Dienes Kató és férje, Czellár Ferenc mérnök, Révész Ágnes – Zoltán volt osztálytársa és férje. Aztán jött Devecseri Gábor. Este 10-kor mentek el. Már megágyaztunk, mikor jött dr. Tompa. Megvizsgálta Lőrincet és engem s orvosságot írt. Lőrinc új könyvét dedikálta és neki adta. ½ 12-kor feküdtünk le.

Május 21. vasárnap. Nagyklárával a Zugliget környékére mentünk Sárköziné Molnár Mártához, a New Yorkban élő öreg vígjátékíró lányához. Előkelő és lecsúszott lipótvárosi és rokoni, vegyesen idős és fiatal társaság volt nála, köztük lánya, Eszter – férjezett Horváthné. Kis vityillója van a hegyoldalon, műstoppolásból él. Pénze ráment a „Válasz” folyóiratra. Romániáról, Palesztináról, Amerikáról, Molnár Ferenc zsugoriságáról és annak új könyvéről esett szó. 2 órakor hazamentünk… Lőrinc egy apácától 2 nagy jázmincsokrot kapott… Ebéd: sült csirke és krémes… Délután Komjáthy Aladár érettségiző fia, Sándor Judit és férje: Hárs Ernő költő jöttek. Mikes Manci is feljött és siránkozott a művész-klikkek ellen, kik Lacit (férjét) elnyomják. Laci rettenetes sovány, gyenge, kimerült, aluszékony. Panaszaikban van igazság, de több a tehetetlenség és hisztéria. Sándor Judit klasszikus dalokat és balladát énekelt Wagner Bolygó hollandi-jából. Gyönyörű volt.

Május 22. hétfő. Buday Tibor – volt újságíró – jött el, és nagybátyjának, a New Yorkba került Zilahy Lajos írónak fájdalmas levelét mutatta. Zilahy azt írta, hogy 18 éves fia tavaly november végén céllövési sportgyakorlaton agyonlőtte magát. Zilahy és felesége Piroska most egészen vallásos embereknek tűnnek fel. Ararát című regénye amerikai kiadásának jövedelméből öröklakás-félét vettek panzióval… Kirándultunk, de teljes kánikula van, a szobákban is 26–27 fok meleg.

* * *

[Gáborjáni Szabó Zoltánné sz. Madarász Rózsa utóirata a naplóhoz:]

Az eredeti naplót, mely egy zöld szótárfüzetben van leírva, s melyben Lőrinc segített, javított, s részben diktált; – ereklyeként őrzöm – s 1961-ben átírtam, de befejezetlen maradt. Mert másnap, 23-án jött értem Zoltán fiam s hazautaztunk. Pár nap múlva levélben megköszöntem a szíves látást, mire Lőrinc a következőket válaszolta: