Misztikus párbeszéd

– Ha minden hősnél, vezérnél, királynál
magasabban, a legfőbb csúcson állnál,
valami égi csúcson, istenek
társa, kinek nincs külön ünneped,
mit mondanál ma, kik hozzád esengnek,
mit a szenvedő, szörnyű embereknek?
– Düh s megvetés töltené szívemet,
de azt mondanám: Béke veletek!
– Ha szellem volnál, bölcs, jó, de hitetlen?
– Akkor is, hogy: Hiszek a szeretetben!
– Ha Mindenható, szólnál, hogy: Elég!?
– Csak önkéntes megtérés tetszenék.
– Ha Igazság, nem tipornád el őket?
– Férgek harca s emberé, egy a földnek.
– Kapkodok, agyam sajgó gyötrelem…
– A világot tükrözöd, gyermekem.
– Túl s innen mind a Szent Nevet kiáltják…
– Tévelygő is keresi jobb hazáját.
– A mérleg inog ide és oda…
– Még a vesztesnek sem lesz igaza.
– A vér mögött bűnt? Látsz célt a tüzön túl?
– Már semmi sem az, mint aminek indult.
– Mit érnek itt a gyöngék szavai?
– Nézz szivedbe és próbálj menteni.
– Már-már azt hiszem, én vagyok hitetlen…
– Tarts ki, mint én, így is a szeretetben.
– Ha nem segít, minek a szeretet?
– Segít, hogy kétségbe ne essetek!
– Ha tehát minden hősnél és királynál
magasabban, egy legfőbb csúcson állnál,
valami égi csúcson, istenek
társa, kinek nincs külön ünneped,
ezt mondanád a fájó gyűlöletnek?
– Ezt a jóakaratú embereknek!
 

(Új Idők, 1944. január 8.)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]