Zene

Mint megzendűlt táj, röpitett
perc s pillanat a lét fölé,
uj érzékeim nyíltak, nyúltak a
test legmélyebb gyönyörei mögé,
aztán visszafordúltunk és leszálltam
s most az emlék káprázatában
vakon-süketen bámulok
valahova, messzire, vissza, hátra,
husomba, vérembe, a túlvilágba,
mely az előbb
látni s hallani tudta az időt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]