Ima a Semmihez
| Sirni mindig egészen sikerűlt |
| mert mindig maradt bennem valami, |
| aminek nem volt semmihez köze, |
| maradt valami végső kis magány, |
| mely mint homokszem a kagyló husát, |
| kiirthatatlan, megolvaszthatatlan |
| magként kinozott és kinozva fájt: |
|
| az ős önzés ez, mely életre vágyott |
| s szétszabdalta az Egyetlen Világot: |
| a külön élet, a sok kicsi én; |
| az ördög fájó műve az egyén, |
|
| ez nem tud feloldódni, megpihenni, |
| ez az, aminek kinjából kivágyom, – |
| óh, fájdalmak és vágyak vége, Semmi, |
| oldozd fel örök árvaságom! |
|
|
|