És ha szerettem, hát szerettem

És ha szerettem, hát szerettem,
senkinek semmi köze hozzá.
Aki most lelkem bontja szét,
ha anyám is, oly durva és vak,
mint egy pribék.
Semmi közötök soha hozzá.
Szerettem, ő is szeretett,
és hogy tudhatná a világ,
hogy két ember, két menekült,
egymással mit s miért csinált?
Szerettem, s minden, ami rossz volt,
a ti piszkotok.
Minden hazugság timiattatok volt,
miértünk csak ami miénk,
a szemérmes titok.
Ha bűn volt, kettőnk bűne, – én
igy is szeretem
s az én dolgom, mért szeretem.
Bűnöm a bűne és nekem
szép, mert enyém:
titok volt eddig, de ha kell,
hordozza ugy szerelmemet,
mint glóriát,
mely elválasztja tőletek
a szenteket.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]