[Mint a tolvaj, ki halkan s biztosan…]

Mint a tolvaj, ki halkan s biztosan
jár a sötétben,
ugy jön egy árnyék, ugy jön értem,
oly nesztelen s oly biztosan,
a zsákmányért, – óh, a sötétben,
itt is megtalál, jött már sokszor értem,
rongycipőben, puhán és biztosan,
mint aki tudja utját a sötétben,
s jön most is, észrevétlen
emelve tőrét, sújtva biztosan,
mint gyakorlott orgyilkos, észrevétlen
támadva, hátulról, sötétben,
hogy mind elszedje, ami szépet éltem,
akartam és gondoltam, eljön értem
s kifoszt mindennap s mindig biztosan
hozzámtalál a legnagyobb sötétben
s leüt, leszúr, de nem öl meg egészen,
hogy dolgozzam tovább s ő biztosan
leshesse uj zsákmányát, észrevétlen
kövesse utamat s eljöjjön értem,
mint most, – mert most is itt van, biztosan,
mindig a hátam mögött, itt van, érzem,
köröttem, bennem, mindig ébren
s mindennel összefolyva s észrevétlen,
mint láthatatlan árnyék a sötétben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]