Vereség után

Uram, érzem, hogy keresztény vagyok,
gyámoltalan, és rossz szocialista
s minden rugást békésen fogadok.
Uram, érzem, hogy csak te vagy a tiszta,
de én nemcsak a tisztát akarom
és nem bánt a bűnök ezernyi piszka.
Uram, tudom, hogy keresztény s nagyon
gyarló vagyok, ezért kérlek megint:
hagyj el engem és hagyd el a fajom!
Uram, nem hittelek személy szerint,
de hiszlek, tudlak s éllek gondolatnak,
mely már népemnek vérében kering.
Uram, szükség, hogy mindent megtagadjak,
ami keresztény: kérlek, adj erőt,
hogy soha gyengét többé ne akarjak.
Utolszor térdelek lelked előtt:
szivósnak kell lenni az üldözöttnek
és ravaszabbnak, mint az üldözők.
Legyek, ha kell, olyan is, mint mögötted
kik haladnak élén a körmenetnek
s mégsem alázatosak és leköpöttek,
de fényben járnak, mint a fejedelmek.
Uram, láttam, vannak pompás növények,
akik épülni tudnak és szeretnek
s mig sorvadnak köröttük a szegények,
ők kitörnek a többi gazon át
s mástól szökve bennük duzzad az élet.
Uram, amit igérsz, a másvilág,
a te lelked az e földi világban,
de nékünk már ne ily harmóniát,
ne lemondást adj s ne hagyd, hogy a vágyban
álmodozva muljunk ki betegen.
Minden egészséges bimbóban-ágban
másféle törvény él, – óh, hadd legyen
példám a természet és szent szabály:
ne azt válasszam, ami rossz nekem.
A te állatod a jámbor szamár
s én az vagyok, állat, mely leborúl,
koldus, vagy mai szóval proletár,
s amit életem tetőled tanúl:
erő, elbirni saját gyöngeségem.
Csak hiveid vannak, de nem vagy úr
és nem lehetsz sohasem, – jaj, be régen
akarlak már elhagyni, szép, kifáradt
kereszténység, szomoru büszkeségem,
hogy kicsit zsidóbb és sokkal pogányabb
merjek lenni, e világból való,
s higyjek az igazság ököljogának!
Be rég nem hiszem már, hogy csak a jó
és a nemes az érték, s rossz fiad,
be rég kivánlak elárulni, – óh,
segits hát most, hogy megtagadjalak
és a megváltást másképpen esengjem,
s ha nem adsz erőt, hogy elhagyjalak,
Uram, irgalmazz, és hagyj el te engem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]