|
(Sárközi Györgynek, szeretettel)
| A Bazilikában zúg a harang |
| s az uccán két fiatalember |
| enni akar, s természetellenes |
| szerint sem a szó, sem a jóakarat |
| nem elégítette ki sohasem. |
| Szeretnék közbeszólni, egész |
| az én gondjaimat mellényzsebéből |
| kifizethetné akárki nagyúr, |
| miért vagyok hát az anyagiasság |
| nem tudok én is oly ideálisan |
| csak az angyalok harca iránt |
| hordoztam, tudjuk, a követ, hogy |
| az enyémnél) és a ruháját |
| szőttem, megvarrtam, aki a földet |
| vezettem a gyorsvonatot, amikor |
| utazott, s aki láthatatlanúl |
| alakban, – – mondom, szeretnék |
| közbeszólni, hogy én, az önző |
| ember vagyok, noha sokkal |
| jobb volna, ha buta barommá |
| degradálna a fiatalúr, – szeretném |
| az én szemeim is látni akarnak, |
| isten teremtett engem is, |
| van hajlandóság bennem is, |
| és az én gyerekem se kutyakölyök, |
| s amennyit a boldogok érnek, |
| annyit az én lelkem is ér, – |
| miért nem néz hát rám is olyan |
| érdeklődéssel, mint a levegő |
| beszél helyettem, aki még |
| az isten törvényszéke előtt |
| elmondani tisztességesen, – miért |
| nem dolgozik, ahogy tud, azon, |
| hogy valamikor én is örüljek, |
| hogy ne dolgozzon annyit az anyám, |
| miért nem biztat, hogy lesz nekem is |
| miért nem mondja, miért nem |
| érzi ezt az angyali fiatalúr, |
| aki mennyekben távcsövezi a jó |
| s rossz angyalok harcát, de nem |
| harcot, s nem látja, hogy én |
| az örök szegénységtől, mialatt |
| a Bazilikában zúg a harang |
| és ő meg utódai századokon át |
|
|