Van a pénznek lelke, barátaim!

Van a pénznek lelke! Én
tudom: a hős arany, amely
jobban fűti a józan
testet, mint a bor, ez a
büszke erő belül
fázik s szégyenkezik, hiszen
okos a pénz és tudnia kell,
honnan gyült össze, kinek
és kiknek nyomora árán,
s jól tudja, hogy akárhová
néz, mindenütt csak szemrehányás
fogadja, mindenütt
kikívánkozik a gazdag
zsebéből és
nem kell hozzá panaszos
száj, se tribűn, hogy
féljen vagy legalább
rosszul érezze magát
a szegények közt, – óh, én tudom,
van lelke! s azért menekül
autón, azért rejtőzik el
párnázott-őrzött ajtók mögé,
mert azt hiszi, hogy
lelkiismeretének
füleit betapasztja, szemét
becsukja majd a magány:
van a pénznek lelke, barátaim! én
voltam titkára, tudom, hogy
a pénznek fegyvertársa és
orgyilkosa a
másik pénz, tudom,
mennyire vágyik
a pénz is a jóság egyszerű
örömeire, tudom,
mennyit szenved, amíg
kiirtja magából a szeretetet,
amely mást boldogít s neki
halála volna, – – barátaim,
gondoljatok néha a gazdag
remegő titkaira! szegények,
gondoljatok a pénz kivül-belül
üldözött lelkére és
sajnáljátok szegényt!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]