Nincs pénz és enni kell

Nincs pénz, s te azt mondod, felejtsem el,
nincs pénz, és szép a tavasz, –
nincs pénz, de te sohasem
ölelted nyomorodba az
időtlen embert, te sohasem
láttad meg az egyszerű
példában a kiraboltak örök
törvényét s a gonosztevők
igazolását:
nincs pénz, pedig már csak a meztelen
életről van szó! – Hogy fussak én
könnyü lábbal a holnap
elé, mikor
nincs pénz, és otthon emberek
várnak rám, kedvesek és
ártatlanok, s kenyeret
akarnak, – óh, hogy nevessek, mikor
nincs pénz
és pénzért mérik az életet, és
nincs pénz
és enni kell és valaki folyton
csak azt suttogja-üvölti
bennem, hogy gyáva hazugság
minden, hazudik
rajtam a ruha, hazudik
a cipő s hazudik a perc, amely
becsábít néha a Hang s a Szín
gyönyörű bűntanyáira, – óh,
hogy törődhessek én
a Szépséggel, a lélek
mennyei kedvesével, mikor
nincs pénz, és otthon emberek
várnak rám, kedvesek és
ártatlanok, s kenyeret
akarnak, – – minek kiabáljam,
hogy a szegénynek is érdemes
élni, mikor
nincs pénz
és enni kell, és bennem is
eltört már minden akaratot
a kenyér átka, – óh, hogy
birjak örülni, mikor
akárhova nézek, csak a Testi
Szükségletet látom a nyomor
fekete köztársasága fölött, és
a Fizikai Lét örök
zsarnokát, a Szövetkezett
Pénzt, aki
talpának testtelen iszonyával
torkunkon áll, de nem tapos el,
mint a láb a férget, és
halhatatlan éjszakánkat
távoli fényjelekkel
csillagozva még elaludni sem
hagyja bennünk
naiv kis cinkosát, a reményt!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]