„H–MAC A”

Minden piszokból
tisztán s nemesen buggyan ki a láng;
rossz-szagú benzin robbanó
dühe emeli mámoros égbe
az aeroplán isteni szárnyát:
talán csak alacsony ösztönök
keveréke vagyok, ember s az egész
emberiség, gonosz erők
hadszíntere, – mégis:
valaki lelket adott belém
s valami mindig kényszerit, hogy
fájjon a tettek
kínja, hogy fájjon, ami
motoraimat bolond
hajszára pergeti és
megalázva könyörögjek
valaki Névtelenhez: Uram,
add, hogy bűneim rothadó
anyaga csöndes örömmé
tisztuljon benned és
egyszer majd mind salaktalan láng
szálljak el én is a végtelenbe!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]