Ízenként porlok el a szélben

Már lefelé
hull csak a gondolat:
mit segíthet
rajtam e sok idegen
palota? A keserűség
kisrófolt szemeimből
minden reményt; változhatatlan
törvények előtt
mit akar a szegény? mit akartam
én is? mit akartam e hóhér
világban, ahol csak a kalmár
terror élvezi az
iny, fül, szem s bőr millió örömét
s a többinek
nem jut csak lelkes fájdalom? – óh,
már zuhanok, már
gyümölcsöm meghervadt a szélben:
nyomorult percekre bont az idő
s ízenként porlok el a térben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]