Nem ülni a kényszerek rabpiacán!

Vér s hús vagyok, – erdő, – folyamok – –!
Mozogni! Ember! – Elfulladok:
lelkemben széttört zokogás a
kigyúlladt tükrök kacagása.
Isten, szerelem, – Jaj, tétován
hányódom a testek zátonyán – –
Rázom magamat: rossz kövület!
Az erőm, az erőm, jaj, hova lett?
Szem, szív, fül, ember, – Istenem,
hát nem szabad élni, örülni, sosem,
csak visszavonúlni mint a pók –?
– – Óh, tengerek! alkony! büszke hajók,
friss lányok, pénz, föltámadás!
robbanó fények ritmusa, láz!
meghalni, ha tetszik – – Csak tunyán
nem ülni a kényszerek rabpiacán!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]