Iszonyodva nézlek, áldott kenyér

Iszonyodva nézlek, áldott kenyér,
jóságos tested most fehér
kísértet – és nő – – színt, alakot
cserélve – – Kenyér, jaj, gyilkosod
vagyok! – Te is éltél! – – A kép rohan,
tárult mezőkre, boldogan –
– A kép! most visszafelé! –: keserű
átváltozások, – – És te, gyönyörű
kalász, kalászok tengere,
magyar nyarak gyapja, fűszere,
tenger társaddal előttem állsz,
gyilkosod gyilkosa, Király, Kalász!
Kalász, kalász, arany áradat,
rohamra indult vetések – A szél dagad,
felém hajt – – rám nőssz – – elborít
e habzó zizegés, és kivirít
porló testemen az iszonyu nyár
hullámhadserege, dús határ, –
Már végtelen tábla a falat kenyér:
szemekre szakadt s minden szem él,
külön akar élni, győzelmesen –
Jaj, én milliók életét eszem
s – megfúlok! – bennem százezer
elrabolt élet bosszúja tüzel,
száz – millió! – – Jön, zúg, kacag,
gyökerük – érzem – torkomba tapad
s tiport testemen arany tengerek
ős dalait hintázzák a szelek – –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]