Jövel, szentlélek-úristen!

Dárdáit már rázza valahol a nap – Hallod az arany fanfárokat? Lánc hull, – örömök rabcsapata lázad, fehér zászlókként inganak a házak – – Fény, fény: lelkembe bezúgnak a tág horizontok, – – és futnak a nyavalyák mint mikor tétova tömegre lovasrendőrök rohama zuhog le: futnak, fut a csönd, kényszer, piszok – – Óh fény! Tavasz! teremtő mámorok! Változás, ezer anarchia láza, erők-akaratok riadása! Óh fény! igéret, győzelem! – – – Rugókon táncol az ucca velem, szállok, – sugárkezek emelnek fölébe házaknak, hegyeknek, szállok, föl, óriás, torony, s figyelő felhőkbe harangozom: Remény, ifjúság, hatalom, vígasz, jövel, szentlélek-úristen, Tavasz!