Mit kaptam én még a világtól?

Iramodó sinekkel iramodom:
előttem még nagy út ficánkol –
Hallgasd csak: kerekeimben örök
dal csattog – rohanni! – a vágytól!
Iramodó sinekkel, – óh, igaz,
most fáj a búcsuzás.
De míg élek, enyém maradsz te is, és
nem ér utól soha más.
Soha engem – – Vad hegyek, szakadozók,
és éjek, tele jégvirággal – –
Sietni! Sín, nyargalj velem:
itt lemaradunk a halinákkal!
Lemaradunk! – habzsoló távolok – –
Nyargalj, vigy, föl-le, ficánkolj!
Ezer életet akarok, – van! van! – és
mit kaptam én még a világtól?
Mit kaptam! Akarom! Minden enyém,
csak ellopta valaki tőlem – –
– Most vége: sineim kifutottak
s leborúlnak a hidak előttem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]