Reménytelen ég alatt

Lelkem meghervadt, senki barát
nem hallja már szavát;
kék árvíz: jön az est, –
meghalnék örömest.
Nincs senkim, senki barát;
halottak, néma fák;
kint autó, lárma, pénz, –
ne rájuk, – ide nézz! –:
nézd: palotáim a porban
s én rossz géppé romoltan,
mely zörg, csikorog, de tűr,
járok, tehetetlenül,
a győztes árban, mely dagad
s a reménytelen ég alatt
roncs életünket, mocskos, sűrü lé,
únva görgeti a halál felé!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]