XXV. Halottakkal bevetett utakon

Halottakkal bevetett utakon járok… köröttem idegenszerű vázak libegnek… jobbról őrület, balról a kétely szédítő sötétje huz-vonz zuhanni és a tragikus csöndbe időnként belebőgnek a halál alaktalan barlangjai… – Halottakkal bevetett utakon járok, s tudom, hogy nemsokára ott heverek én is: rosszindulatú istenek elrontott játékszere!