XX. Sok sanda bűnöm
| Sok sanda bűnöm a halálba láncol, |
| sok hiú bölcseség, sok balga ok; |
|
| kunyhóm fölött az ősz fényálma táncol |
| barátaim a fák s a farkasok; |
|
| az útak, melyek innen szertefolynak, |
| erdőmön túl az égre fölhajolnak |
|
| és minden álom, óra, cserje, kő |
| előttem boldog szimbólumba nő, |
|
| melynek fényébe szőve éjszakám |
| istent szivembe lopja a magány. |
|
|
|