XVI. Pilláim alatt összetört az álom

Pilláim alatt összetört az álom
s – szeretlek? nem szeretlek? – nem tudom már.
Túlontúl bennem élsz, eleven álom,
s szerelmedet elbírni nem tudom már.
Gyűlölködve kiáltom: Idegen kéz,
eressz! ne vezesd útam! megtagadlak!
– Mégis, te formálsz ujjá, idegen kéz,
s mindig erősebb vagy, ha megtagadlak.
Nem tudom, mi történt… Talán az isten
játszik velem s te vagy a fény szemében.
Ha eldoblak: megjelenik az isten
s nehéz harag hömpölyög nap-szemében.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]