Áradás! áradás!
| Barbárok vagyunk; barbárok! Gyilkosok, gyujtogatók! Nem egy elpuhult kultura gyermekei, – barbárok, de büszkék! |
| És erősek! Amikor mennydörgő harsonáinkkal bejárjuk az uccákat, |
| szabályosan-egyforma lépteink döngésére lélekzetüket visszafojtva lapulnak meg a házak! |
| Ma még puskacsövekben alszanak a golyóink, de lobogónkat a szél veri, acélsisakjaink félelmesek és meztelen szuronyaink vérre éhesen ágaskodnak; |
| ásó, fegyver, ércgolyók, tölténytáska, borju, kézigránát és minden egyéb, ami csak szükséges egy modern gyalogos felszereléséhez, – lásd: ez vagyunk: csupa vas!, csupa harc!, csupa rombolás és bosszu! |
| Szövetségeseink a vasutak, teherautók és a repülőgépek; |
| zárt alakzataink fáradhatatlanul kigyóznak előre az országutakon; |
| nagyszabásu manővereket tartunk, télen-nyáron, esőben-hóban egyaránt birjuk a menetelést, |
| földalatti páncélfedezékben álljuk az ellenséges pergőtüz pokoli őrjöngését, |
| vagy áthatolhatatlan drótsövény mögül küldjük az éjszakába fülsiketitő sortüzeinket |
| és szemrebbenés nélkül lépünk át a szétroncsolt hullák felett. |
| Mert barbárok vagyunk és erősek, életünk vaskényszer: parancs és engedelmesség; gyülöljük az individuumot és kiöltük magunkból az embert, |
| hogy tökéletesen beilleszkedhessünk az óriás Gépezetbe, melynek ezer kereke és fogaskereke csikorogva roppantja össze a határokat. |
| Barbárok vagyunk, ellenségei a kulturának, a költőknek, barbárok, de miénk: az Erő, és ami még több: az Erőszak, és vélük az Igazság is, |
| gondolkozásunk teljesen prózai és praktikus, nincsenek szobraink, képeink, könyveink, fölöslegesnek tartjuk a müvészeteket: müvészetünk a legtökéletesebb technikai felfegyverzés; |
| mert barbárok vagyunk, durvák és hatalmasok, nem ismerünk kényelmet, könyörületességet, testvért, nem tudunk meghatódni és nincs bennünk semmi romantika, |
| és egyszerüen agyonlőjjük, aki mást mond! |
|
|