[Opálködökbe hullnak itt a halmok…]

Opálködökbe hullnak itt a halmok
s alkonyi szél leng már a messzi síkra;
lent ház, folyó, híd, erdők s lomha malmok
törpülnek össze színes mozaikba.
Az alkony vére izzik még a hárson;
rigó hintázik valahol a kertben;
lila az árny s oly puha mint a bársony
s az est suhog le sötétkék lepelben.
A csöndbe halkan sír, lelkét kitárván,
egy-egy piros virágba pattanó rügy,
s ezüstsugárként lenge lombok árnyán
csak néha siklik át egy csattanó fütty…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]