Vágyak és szenvedések… sok kérdés és egy felelet…

 
Miért szeretlek? – Ó jaj, én nem tudom, de mindig
úgy sír a lelkem érted, ha elszakít a tér;
a Fény, Öröm s az Élet: mind-mind tebenned él
s az én álmaimat csak bánat-virágok hintik…
 
Művészet, szent oltár, a költő tiszta tükre,
kinél a fáradt Vágyak örök forrásra lelnek:
mily jó, ha bársonyos szemedben elmerűlve
e mély kristályon át megcsókolom a lelked!
 
Fehérruhás angyalként mindég előttem látlak
és lábadhoz borúlva könnyel, dallal imádlak; –
miért imádlak? – Óh jaj, szegény, bolyongó lelkem,
hol lelsz végűl nyugalmat? Fönt a mennyben? Alant-é
a mélységes pokolban? – Óh, mért kell így szeretnem?
– Szelíd szemed, szerelmem, mosolygva szól: Ananké!…
 

(1918. december)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]