[Nagy, csöndes éjszakán, mikor rejtelmes álom…]
| Nagy, csöndes éjszakán, mikor rejtelmes álom |
| csókolgat csókra szomjas szerelmes ajkakat |
| s az ifju szívek mélyén oly boldogság fakad, |
| hogy a gyönyör túlvisz életen és halálon; |
|
| ragyogva száll a hold az égnek boltozatján, |
| a régi Cynthia, ezüstös tengelyén, – |
| és mindig újra-új, szelíd mosollyal ajkán |
| teríti fátyolát az álmok tengerén: |
|
| – e boldog éjszakán, szerelmek éjszakáján |
| csak én bolyongok itt, a gyásznak árva táján, |
| kitagadott fiú reményben és örömben; |
|
| Szerelem, kit szivemben soha meg nem találtam, |
| Szerelem, ki vígaszt már nem adsz csak a halálban: |
| bús álmaim között csak érted hull a könnyem… |
|
|
|