Eső –?

Eső…? Ugylátszik, az… A nap
szélesen mosolyog az égen.
Valami kopog, de csak éppen
bizsergeti kalapomat.
Egy rendbontó felhő haragszik,
parányi felhő, s ime, már
millió kis ezüst bogár
fut a köveken, fut, tolakszik,
furakszik, mászik a homok
laza husában, gyöngyözönként,
amit a fény pezsgése önt szét,
s mind oly fürgén ireg-forog,
ugy búvik ezer láthatatlan
kis résbe, vagy ugy párolog,
hogy ahonnan jött, máris ott
repül, fent az égben, a napban, –
ott meg, mire a felleget
nézem ujra, nyomát se lelni:
varázslat: nem mutatja semmi,
hol volt, ha volt, és hova lett.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]